|
12.rész: Megerősítés
Saki-chan 2020.01.06. 20:48
Sikerült Reinek visszanyerni az önuralmát, ezzel a harcot befejezték és ezután egy hosszadalmas pihenés következett. Már azt hihettük minden rendben, mikor Rei apja egyszer csak megjelent a háznál. Rei azonnal támadásba lendült, de most nem volt erre szükség. Apja más szándékkal érkezett hozzájuk, mely nem tűr halasztást. Érkezésével egyesekben felkavaródnak az érzések. Vajon mért jöhetett?
Angel megvédte Reit, de így súlyosan megsérült. A még mindig dühös devillé vált Rei pedig nem akart visszaváltozni. Apja csatlósa kész volt vele végezni, de ő nem adta magát olyan könnyen és ellenállt. Már végezni akart volna vele, de Reika kérlelte, hogy ne ontson ki több életet. Szavai valahogyan hatottak rá és elengedte ellenfelét, de ő ekkor azonnal ellen támadva, gerincbe szúrta.
- Hát felépültél? - néz fel a lépcsőre, ahol Rei ledermedt testtel néz le rá - Remek.
- Hah? Mit keres itt? - förmed rá Yanagi
- Hm. Úgy látom te is életben maradtál.
- Engem nem olyan könnyű elpusztítani. - néz rá vörösen izzó szemekkel
- Hm. Helyes. Jobb, ha minél több erős ember van mellette.
- Mire céloz ezzel? - kérdi Yanagi
- Arra, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy azzá vált ami. - válaszolja
- Hogyan? - lepi meg a válasz őket
- Még nagyon sok idő kell, hogy teljesen uralma alatt tudja tartani a benne élő devilt. Látszatra lehet, hogy sikert aratott és legyőzte, de ez még bármikor megváltozhat. Még túl fiatal és törékeny. Emberi része sebezhetővé és gyengévé teszi. Ezért nem képes arra, hogy felülkerekedjen rajta. Csupán a láncai azok, melyek biztonságban elzárják a benne élő szörnyeteget.
- Hazudsz! - kiált rá Rei - Nem vagyok szörnyeteg!
- Hm. Valóban. Akkor mért őt hívod most is? - vonja kérdőre, a vörös szemeire utalva ezzel - Mért bújsz mögé? Talán félsz valamitől?
- Haah? - néz rá ijedt tekintettel - Én nem félek semmitől! - azzal egy jégkaszával a magasba ugorva lecsap rá
- Rei ne! - szól rá Yanagi, de már túl késő
Rei apjának persze egyáltalán nem ártott meg a támadás. Mintha egy védőburok védte volna. A kasza az arcától fél méterre állt meg a levegőben, melyet Rei próbált közelebb vinni hozzá, de nem tudta. Fegyvere darabokra tört, majd a falnak vágódott és apja nem engedte el, míg le nem nyugodott.....
- Áh! - próbál szabadulni a fogásból
- Hagyja abba! Engedje el! - parancsol rá Yanagi
- Rei nyugodj le, kérlek. - szól rá Lilline, ki az értékeit nézi, melyen látszik, hogy a vérnyomása az egekbe szökött
- A fenébe! Nem bírok kiszabadulni. - gondolja, miközben harcol ellene - A kiszabadulok én... - mordul rá
- Nem szükséges erőszakot alkalmaznia. - jelenik meg Kousuke - Nyugodtan engedje el. Kezeskedem róla, hogy lenyugszik. - jön le lassan a lépcsőn
- Hm. - néz rá komolyan, majd lassan elengedi Reit, ki mérgesen néz rá - Nem harcolni jöttem. - lép közelebb
- Hm? - lepi meg őket eme mondat
- Akkor, kérem ismertesse velünk mi a célja. Hiszen a nemrég történtek alapján inkább gondoljuk ellenségesnek a szándékait, mint barátságosnak. - mondja Kousuke
- Érthető. Az csupán egy próba volt. - válaszolja
- Próba? - lepődik meg Rei, ki még nem tudott erről
- Ahhoz képest majdnem megöletett bennünket. - förmed rá Yanagi
- Igaz. De máshogy nem tudtam volna bebizonyosodni arról, hogy a lányom méltó arra, hogy köztetek legyen. Kíváncsi voltam arra, hogy miként birkózik meg a benne élő devillel. - néz lassan Reire, ki nem tudja miként reagáljon erre
- Egy próba? Miféle próba az, ahol arra kényszerítenek, hogy a barátaim ellen harcoljak? Ez egyszerűen.... - gondolja Rei, majd a jobb kezére néz a történtekre gondolva
- Ez még nem ok arra, hogy az embereimmel játszadozzon. - jelenti ki Kousuke
- Igaz, ami igaz. Voltaképp remekül helyt álltatok és életben vagytok, ez a lényeg, viszont... - indul el Rei felé
- Hah? - a többiek mind figyelték Reia apját és készen állnak arra, hogy harcoljanak, ha úgy adódik
- Még mindig nem oldottam meg az, amiért ide jöttem. - emeli fel Rei arcát az állánál fogva, majd mélyen a szemeibe néz
- Haaah? - Rei értetlenül állt a dolgokhoz és nem értette mi folyik körülötte
Ahogy apja bőréhez ért, teste olyan külsőt vett fel, mint találkozásukkor. Viszont most nem volt olyan vad, ahogy az átváltozás után. Mindenkit meglepett. Ahogy erre Rei feleszmélt, azonnal elfordította arcát és hátrább lépett, majd kezeit ökölbe szorította....
- Kérem mondja el nekünk mért jött ide. - áll be Rei elé Kousuke
- Hm? Kousuke... - lepődik meg Rei, mikor védelmül elé áll
- Hm. Rendben.
A nappaliban foglaltak helyet. Yanagi és Hilo állva hallgatták meg mért is jött el Rei apja hozzájuk. Ráadásul nem akármilyen bemutatkozással. Angel nem jött le, csak az emeletről hallgatózott. Rei szemben ült apjával, ki komoly tekintettel nézett rá. Ettől kissé elbizonytalanodott. Rengeteg kérdés keringett a fejében, de nem tudta hogyan tegye fel őket, így inkább hallgatott. Nem a barátai előtt akart olyan dolgokról beszélni, melyek a családjával kapcsolatosak. Előbb a jöttéről szeretett volna többet tudni...
- Látom sok barátot szereztél azóta. - szólal meg Rei apja
- Igen. - néz rá szúrós tekintettel
- Örülök, hogy a fajtád ellenére vannak, kik keresik a társaságodat.
- Csak mond el mért jöttél! - töri meg szavait
- Hm. Ám legyen. Látom nem szeretnél másról hallani csak a lényegről. Akkor nem is szaporítom tovább a szót. - vált vissza komoly arckifejezésre - A karpereced miatt jöttem.
- Hogyan? - lepődnek meg a többiek
- A karperece? - kérdi Trivee - De mért? - néz kérdőn Reire
- Biztos vagyok benne, hogy észrevetted a sérülést rajta, mely nem forrt vissza mint mikor összetörik.
- Hm. - néz le karpereceire Rei - Csak egy kis repedés, semmi több.
- Valóban kicsi, de annál nagyobb bajt tud okozni. Nem csak azért, mert sérült, hanem hatással van az érzéseidre is. Előbb vagy utóbb az a repedés egyre mélyebbé válik, majd már nem tudja fenntartani magát és magától törik ketté.
- Hah? - néz rá csodálkozva
- Már tapasztalnod kellett, hogy igen is hatással van rád.
- Én... Nem éreztem ezt.
- Akkor majd fogod. Ha nem javítjuk meg, akkor mire eléred a felnőttkort, széttörik. Az akkor bekövetkező erőnövekedés már nem tudja megfékezni a benned élő vadat. Azért jöttem, hogy mielőtt ez bekövetkezne, megjavítsam. Meg kell erősíteni.
- Értem. És még is hogyan? - kérdi
- Le kell venni rólad.
- Hogyan? Azt.... azt nem! - áll fel hirtelen - Láttad mi történik, ha nincs rajtam! Nem akarok újból azzá válni! - válnak vörössé mérgében a szemei, majd karmai is megnőnek - Elutasítom! - el akar menni
- Ez az egyetlen megoldás... - kapja el hirtelen kezét, melyre Rei agresszívan megvágja karját
- Ne érj hozzám! - mordul rá mérgesen, vörösen izzó szemekkel - Hah? É... én... - veszi észre a kissé ijedt tekinteteket, melyek reá szegeződnek - S-sajnálom. Én nem akartam... - fogja meg fejét, szemeit összeszorítva - Fenébe! Ismét úgy érzem, mintha majd felrobbannék. - gondolja - Sajnálom, de nekem ez nem... - fordul meg, majd hirtelen Yanagiba ütközik - Ha?
- Szerintem megfontolhatnád. - szólal meg Yanagi - Hiszen a te érdeked is, hogy az ki belül vagy ne vegye át az uralmat afelett, ki most vagy. - fogja meg lágyan kezét
- De ez.... - hajtja le fejét aggódóan
- Nem kell félned. - emeli fel lassan állánál fogva fejét - Mi itt leszünk melletted. - mosolyog rá kedvesen
- Hah? - lepi meg Yanagi nyugodtsága és optimizmusa, majd ahogy a többiek felé fordul elgondolkozik azon, hogy bele kellene egyeznie - Rendben.
- Hm. Jól döntöttél. - mosolyodik el szája sarkában apja
Nem sokkal később előkészültek a varázsigéhez, mely majd a karperecek megerősítésére szolgálnak. Mindenki nagyon feszült volt és nem igazán értették, hogyan fog ez működni. A lányok nagyon aggódtak Reia épségéért. Senkit sem az foglalkoztatott a legjobban, hogy az életük lehet veszélyben lesz. Sokkal jobban szerették volna azt, hogy Rei továbbra is így éljen, ahogy most és ne keljen megfosztani tőle. Kousuke figyelte Rei minden egyes mozdulatát és reakcióját. A közelében állva várta, hogy apja belekezdjen. Látta rajta, hogy fél....
- Nem lesz semmi baj. Tudom, hogy képes leszel ismét felülkerekedni magadon. - mondja
- Hm? - lepi meg eme kedves mondat, majd kicsit elpirul - Köszönöm. - mosolyodik el
- Te egy nagyon erős lány vagy. Mi mind bízunk benned. - bátorítja
- Szeretnék bizonyítani. - fordul Kousuke felé - Szeretném bebizonyítani, hogy méltó vagyok arra, hogy a szervezet tagja lehetek! - mondja határozottan, melytől Kousuke szemei kicsit elkerekednek
- Hmm... - néz feléjük kissé féltékenyen Angel, nem tetszik neki ahogy egymásra néznek
- Talán féltékeny vagy? - kérdi tőle Yanagi, ki szintén Reiéket nézi
- Felesleges annak lennem. Hiszen sosem lesz az övé. - mondja határozottan
- Hm? - lepi meg eme válasz, majd komoly arckifejezéssel nézi Reit, ki igyekszik leplezni a még benne rejlő félelmet
Kis idő elteltével Rei apja abbahagyta a pentagrammák rajzolását és jelezte, hogy készen áll. Rei lassan elé lépett és felmutatta neki karpereceit....
- Nem kell félned.
- Nem félek. - vágja rá határozottan Rei
- Készen állsz? - kérdi
- Igen. - hunyja le szemét
- Csak pár percig fog tartani addig....
- Csak 2 percünk van. - vág közbe Rei - Csak addig bírom visszatartani.
- Ha a karpereceket eltávolítom te azonnal át fogsz alakulni. Egy módja van annak, hogy ne árthass senkinek sem.
- Mi lenne az?
- Ha meghalsz a rituálé ideje alatt.
- Hogyan? - döbbennek le a többiek eme hír hallatán
- Reinek meg kell halnia? - kérdi Trivee
- De mért? Hiszen akkor... Akkor mi értelme? - kérdi Hilo értetlenül állva a dolgokhoz
- Ha meghal, akkor vissza már nem tudjuk hozni. Vagy igen? - kérdi Keiko
- Nem ölheti meg csak úgy. Az... - szomorodik el Lilline
- Meg kell halnia a rituálé alatt? De ezt még is hogyan gondolja? - kérdi magától Yanagi
- Még hogy meg kell halnia. Nevetséges! - morgolódik magában Angel
- Biztos csak ez az egyetlen módja annak, hogy elkerüljük az elszabadulását? - kérdi Kousuke
- Igen. - válaszol Rei apja - Mivel most csak megerősítem és nem ráadom a karpereceket, így a rituálé más. Míg halott, addig szinte gondtalanul elvégezhetem a megerősítést és így a devil sem szabadul el benne.
- Ez őrültség! Hogy várhatja el, hogy megöljük?! - kérdi mérgesen Angel - Hiszen ő a...
- Benne vagyok. - szólal meg Rei
- Haah? - lepődik meg mindenki a szobában
- Tudok egy módot arra, hogy ne keljen megölnötök.Így senki sem fog megsérülni.
- Hm. - néz rá komoly arccal az apja
- De ahhoz ide kell hívnom valakit.
Ahogy ezt kimondta már hívta is Kaiékat, kik azonnal ott is teremtek. Elmesélték nekik mire is készülnek és mi a terv. Ehhez Reika ereje volt szükséges, ki elszívja majd Rei erejét és azt felhasználva szívét megállítja. Míg tart a rituálé, addig teste fagyosan, élettelenül várja, hogy a karperecek ismét csuklójára kerüljenek. Mivel eszméletlen lenne, nem tudna a benne lévő devil a felszínre törni. Ő is ugyan úgy mély "álomban" lenne, ahogy Rei maga. Reika teljesen hitetlenkedve állt a dolgokhoz és nem akarta, hogy ilyen őrültségben kelljen részt vennie....
- Nem. Nem tudnálak csak úgy... megölni. - utasítja vissza
- Ezzel nem ölsz meg, csak ideiglenesen megfagyasztod a szívem. Sajnos magamnak ezt nem csinálhatom meg, mivel akkor nem térhetnék vissza. A te képességed az, mely most szóba jöhet. Más nincs, ki jég képességgel rendelkezne. - fogja meg kezét nyugtatásul - Kérlek... Segíts nekem. Nem akarok senkinek sem ártani. Nem akarok újra az a szörnyeteg lenni, ki azt sem tudja mit jelent szeretni vagy kötődni valakihez. Ki csak ölni és rombolni vágyik. Nem akarok újra ártani azoknak, kik fontosak nekem. Kérlek segíts abban, hogy senkinek se essen baja. - néz mélyen a szemeibe
- És, ha nem tudlak majd visszahozni? Ha belehalsz? - kérdi idegesen
- Nem fogok. Tudom, hogy képes vagy erre. Tudom és bízom benned, Reika.
- Rei én... - szorítja össze szemeit, elfordítva fejét - Rendben. Megteszem.
- Köszönöm. - öleli meg
- Hülye vagyok, hogy ebbe belementem. - jegyzi meg
- Itt az ideje. Nem késlekedhetünk tovább. - szólal meg Rei apja
- Rendben, akkor... - hunyja be Rei a szemét - Készen állok.
- Aah... - sóhajt egyet, majd lassan mély levegőt véve, erőt vesz magán - Nekem ez nem megy! - hátrál meg
- De! - mordul rá dühösen Rei, melytől Reika reflexből egy jéglökettel kiüti
- Rei! - kiáltanak
Rei szíve szinte azonnal megállt, ahogy egy jégtámadással lefagyasztotta azt. Teste összeesett, akár egy rongybaba. Yanagi kapta el, nehogy a földre essen, majd lassan letérdelve letette. Kissé kérdéses volt a dolog, hogy valóban jól tették, amit tettek. Mindenki aggódva nézett. Lilline a kis gépén látta, hogy Rei szíve valóban nem ver többet. Csak 5 percük volt, vagy végleg elveszítik. Apja azonnal hozzá is kezdett. Levette karpereceit csuklójáról, majd egy hosszú varázsigét mormolva rá, megerősítette. Egy kis tőrrel pedig tenyerébe vágott, hogy vérével zárja le még erősebben a karpereceket. Ahogy végzett visszatette rá. Reika lassan leguggolt Rei teste mellé, megérintve mellkasát, ahol a szíve van. Erősen koncentrált, de annyira ideges volt, hogy nem bírta visszahozni...
- Mondtam, hogy nem fog menni. Én... - csordulnak ki könnyei
- Segítek. - teszi Yanagi is kezét Rei szívére - Koncentrálj és menni fog. Nem szabad idegesnek lenned. - nyugtatja meg
- Rendben. - azzal folytatta
- Mindjárt lejár az idő. Ha nem hozzuk vissza, az agya károsodni fog. - mondja aggódva Trivee
- Mért vagy ilyen elszánt? - kérdi magától Angel, majd mérgesen elfordítja tekintetét
Mikor lejárt az 5 perc, Rei szíve lassan újra dobogni kezdett. Mindenki felsóhajtott. Megnyugodtak, hogy a dolgok végül jól sültek el és nem kellett elveszteniük egy barátjukat. Angel legszívesebben megölelte volna, de visszafogta magát. Helyette a lányok tették meg ezt a lépést. Boldogan, könnybe lábadt szemekkel ölelték meg Rei, ki mosolyogva nézett rájuk....
- Ügyes voltál. Tudtam, hogy meg fogod csinálni. - mondja Reikanak, ki sírva megöleli a nyakánál fogva
- Te idióta! Többet ne kényszeríts erre!
- Rendben.
Eme aggodalmas óra után, mindannyian megpihentek. Rei apja ott maradt vacsorára. Végi lányát figyelte, kit mindenki boldogan körülvett. Angel volt, ki tartotta a távolságot. Valahogy esélye sem volt arra, hogy a közelébe férkőzzön. Yanagi is hasonló cipőben járt. Csak mosolyogva nézte, ahogy a lányok le sem szállnak róla...
A vacsora végeztével sokat beszélgettek. Angel lassan kiment az erkélyre, melyet Rei azonnal észre is vett, így követte. Látta rajta, hogy valami bántja. Túl csendes volt és távolságtartó. Tudni akarta mi bántja. Rei apja is az erkély felé indult, melyet Yanagi pillantott meg....
- Szia. - áll oda Angel mellé, ki a korláton könyökölve az eget nézi
- Szia. Mért nem vagy bent velük? - kérdi
- Aggódom érted. - válaszolja
- Értem? Mért? Nincs miért aggódnod. Míg boldog vagy, addig én is az vagyok. - mosolyodik el szája sarkából
- Biztos minden rendben? Ha megbántottalak valamivel, akkor... Sajnálom. - teszi kezét kezére, de Angel elhúzza az övét - Hah? - lepődik meg
- Tudod. - áll háttal neki - Ma nagyon aggódtam érted. Azt hittem örökre elveszítelek majd. - hajtja le fejét
- Sajnálom, hogy aggodalmat okoztam. Én csak... Csak szeretnék nyugodtan élni és nem azzá válni, ki belül vagyok. - szorítja ökölbe kezét - Aki belül vagyok, annak nincs szíve. Mintha sosem lett volna. Csak a haragot érzi, fájdalmat akar okozni és ölni. Pusztítani! - szorítja össze fogait
- Rei... - fordul meg lassan
- Aki belül vagyok az egy szörnyeteg! Utálom őt! Utálom! - kiáltja, majd könnybe lábadnak a szemei - Utá.... - akad el szava, mikor Angel hirtelen szenvedélyesen megcsókolja - Uhm! - kerekednek el szemei, majd viszonozza a csókot
- Hm... - látja meg őket Yanagi, majd elfordítja tekintetét
- Mintha magamat látnám. - szólal meg Reia apja - A szerelem... Rég nem éreztem már, de sosem feledem. Egy keserédes érzés, mely ha erős, sosem múlik el.
- Hm? - lepi meg Yanagit
- Mióta tart ez a dolog? - kérdi
- Hogyan? Mire céloz?
- A szerelem?
- Mármint köztük? - kérdi - Egy ideje már, hogy...
- Nem rájuk értettem. - vág közbe
- Ha? - néz rá kérdőn - Ha rám céloz, akkor már régóta szeretek egy lányt. Viszont a szerelmem egyoldalú. De mért is mondtam el ezt magának... - indul el
- Ha annyira szereted, akkor már a tiéd lenne.
- Hmm! - mérgesedik el arca - Magának ehhez semmi köze! Sosem kényszeríteném arra, hogy szeressen! - mordul rá - Hiszen már másé a szíve. - gondolja, majd Lilline felé pillant, ki boldogan beszélget Kousukevel
- Hm. Ha nem szerezheted meg, akkor mondj le róla. - súgja fülébe, hirtelen megjelenve mögötte
- Már rég lemondtam róla. - gondolja szomorúan maga elé nézve
- Mért nem egy fajtársadhoz közeledsz inkább, ki jobban elérhetőbb? - kérdi
- Pont maga mondja, ki egy emberbe szeretett bele. - gondolja szarkasztikusan - Rei az első devil, kit ismerek. Mármint a másik nemből. - válaszolja - Ő különleges és teljesen más, mint a többi devil. Egyből megfogja az ember tekintetét és minél tovább vagy vele, még jobban meg akarod ismerni. Nem csak a külseje az, mely felkelti az ember érdeklődését, hanem maga a kisugárzása. - mosolyodik el
- Szereted őt? - vágja be a kérdést
- Hm? - kerekedik el szeme
- Szereted a lányomat?
- Hogy szeretem-e, Reit? - lepi meg még jobban a kérdés - Rei... csak egy igen jó barátom.
- Hmm... - néz komolyan rá - Idővel rátalálsz majd a szerelemre és boldog leszel. Ha nem te találod meg, akkor ő fog téged. Ezt ne feledd. - indul vissza a többiekhez
- Rám... talál? Hah? - hirtelen Rei beleütközött, ahogy befele jött az erkélyről
- Áh! B-bocsi... Nem vettelek észre. - fogja orrát, melyet beütött az ütközéskor
- Semmi baj. Sötét van itt, biztos azért nem láthattál.
- I-igen. Valóban. - helyesel - Régóta állsz itt?
- Mi? Ja! N-nem... Csak épp kifele indultam, mikor hirtelen belém ütköztél.
- É-értem. Akkor menj csak. - indulna vissza a többiekhez
- Rei. - kapja el kezét, majd hosszasan a szemeibe nézve, némán állnak egymás előtt
- Haah? M-mért állított meg? - kérdi magától
- Rei jössz már? Csak rád várunk! - kiált oda Trivee
- Gyere és igyál egyet velünk! - mondja Keiko kicsit becsiccsentve
- M-már is megyek. - lassan Yanagira néz, ki semmit sem szólt
- Menj csak. Várnak rád. - engedi el lassan kezét
- O-oké. Te is gyere vissza. - mosolyog rá kedvesen, majd magára hagyja
- Rendben. Már is megyek. - lassan a kezére néz, mellyel megfogta - Még is mi a fenét művelek? Mit akartam neki mondani? - kérdi mérgesen magától, majd az erkély ajtajában szembe találja magát Angellel, ki komolyan néz rá - Uhm... - kissé zavarban érezi magát a nézésétől
Angel nem szólt egy árva szót sem, majd visszament a többiekhez. Yanagi a homlokához kapott és nem értette még is mi ütött belé. Szíve hevesebben vert a megszokottnál. Remélte, hogy Angel tekintete nem azért volt olyan félelmetes, mert látta hogyan nézett Reire. Hamar elhessegette a gondolatot, mely a fülébe mászott és nem bírta elfelejteni. Reia apja összezavarta. Ma eléggé kemény napot tudhattak a hátuk mögött....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
