|
13.rész: A gyilkos ház
Saki-chan 2020.01.11. 18:24
Rei apja ellátogat lánya házába, mivel karperecei megsérültek és meg kell erősíteni vagy a 18. szülinapjára darabokra törnek és ismét elszabadul a belső devil énje. Rajta áll a döntés! Egy nem várt személy is megjelenik, kit el kell egy darabig viselniük...
Rei apja ellátogatott az INEG tagok házába, hogy megerősítse Rei karpereceit, melyek idő közben elvesztették erejüket. Ahhoz, hogy megerősítse, le kell vennie róla. Viszont, ha ez bekövetkezik, nem lesz ki megállítsa Reit. Karperecek nélkül tudjuk jól hogyan viselkedik. Nem akart bele egyezni, de apja tudtára adta, hogy ha nem teszi meg, amit kell, akkor előbb vagy utóbb széttörnek majd és akkor végképp nem lesz ki megállítsa. Rei csak 2 percig bírja visszatartani a benne szunnyadó devilt, mely kevés ahhoz, hogy levezessék a megerősítést. Ahhoz, hogy ne ébredjen fel a fenevad, egy kis időre halottnak kell lennie Reinek. Ahhoz, hogy Rei megússzon egy fájdalmas és halálos sérülést, magukhoz hívták Reikat és Kait. Reika képességével elszívhatja Rei jég erejét, majd a szívét megfagyasztva egy időre halottá teheti. Ez így is lett. Sikerült megölniük, majd a varázslat végeztével felélesztették. Szerencsére minden jól ment....
Az éjszaka gyorsan elszállt és a nap vette át az uralmat. Már majdnem mindenki ébren volt, csak pár nehezebben kelő nyomta még az ágyat. Pontosabban Yanagi és Rei. Trivee szerette volna, ha mindenki együtt eszik és nem külön-külön, így felküldte hozzájuk Keikot, hogy ébressze fel őket. Yanagi az ébresztés előtt felébredt. Hátán feküdve nézte a kezét, mellyel tegnap este megfogta Reit. Rei apjának szavai csengtek a fülében....
- Jobb lenne, ha egy fajtársamat választanám? Ő talál majd rám? - kérdezi magától - Badarság! - ül fel - Szerelmes vagy a lányomba? - emlékszik vissza a kérdésre - Még, hogy szerelmes vagyok Reibe... - lassan kimászva az ágyból, felöltözik
- Kopp! Kopp! Ébresztő álomszuszék. - kopogtat Keiko, hogy ébresszen
- Hm? Keiko? - nyit ajtót
- Trivee szeretné, ha mind együtt ennénk. Szóval, gyere és reggelizz velünk. Ne késs, mert addig nem kezdhetünk enni.
- Hmm... O-oké. - néz rá kómásan - Hm? - pillantja meg Reit, ki akkor lépett ki a szobájából
- Végre, hogy felkeltél. Azt hittem nem is fogod meghallani a kopogásomat.
- Nem lehetett nem hallani. - mondja
- Este mért zártad be az ajtót? - kérdi Keiko - Szerettem volna egy csókkal elköszönni mielőtt aludni mész. - öleli meg
- Öhm... H-hogy mért? - zavarban érzi magát - Cs-csak nem akartam, hogy zavarjanak. Nagyon fáradt voltam és szinte azonnal elaludtam.
- Hm. - néz rájuk komolyan Yanagi
- Na mindegy. Lent találkozunk. Siessetek!
- R-rendben. - néz Yanagira - Jó reggelt.
- Aludni mi? - mondja halkan
- Hm? - néz rá meglepetten - É-én is lemegyek. Szia. - azzal leszalad a lépcsőn
- Mi ütött belém? Mért mondtam ezt? - szorítja össze fogait - Fenébe!
- Na végre, hogy mind itt vagytok! Tessék! Jut bőven mindenkinek! - kínálja az ételt Trivee a többieknek
- Ez isteni! - mondja teli szájjal Hilo - Te vagy a legjobb szakácsnő!
- Köszönöm. Ezt jó hallani. - mosolyodik el
- Hm? - csörren meg Rei telefonja - B-bocsi. - áll fel
- Szia. Hogy érzed magad? - kérdi Reika
- Reika. Szia. Köszönöm, már jobban. Hálás vagyok a segítségedért.
- Ugyan, de legközelebb ne kényszeríts erre.
- Rendben. - mosolyodik el
- Majd jó lenne összefutni valamikor. Hívj nyugodtan, ha ráérsz és nincs semmi dolgod.
- Rendben. Ígérem hívni foglak.
A reggelit gyorsan mindenki megette. Rei az teraszon csodálta az új karperecét, mely most kisebb és vékonyabb volt az előzőnél. Ezzel nem volt annyira feltűnő. Apja menni készült, így mind a nappaliba gyűltek össze....
- Ideje mennem.
- Már is? Azt hittem mostantól a felügyeleted alá fogok kerülni. - mondja Rei
- Hm. Tudom, hogy képes leszel megbirkózni önmagaddal. Viszont sajnos nem tudok itt maradni, hogy megnézzem miként állsz helyt az életben.
- Mindig is jól elboldogultam.
- Szeretném, ha pár napig még megfigyelhetném a viselkedésedet. A szülinapod közeleg. Ha betöltöd, gyors erőnövekedésen fog átesni a tested. Ehhez jobb lesz, ha közeledben lesznek olyanok, kik a fajtársaid.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? Itt van Yanagi, ő...
- Nem csak rá gondoltam. Ő még fiatal és nem olyan tapasztalt, így úgy gondoltam egyik tanítványomat hagynám köztetek.
- Haaah? - mindenki meglepetten nézi, hogy még is ki lesz az a tanítvány
- Tee?! - mordul rá Rei
- Hát ismét viszont találkozunk. - mosolyog rá ellenfele, kivel nem rég összecsapott - Örvendek a találkozásnak. - nyújtja oda neki kezét üdvözlésül - A nevem...Áááh!
- Háh! - kapja el Rei a karját majd a háta felett a földre küldi - Ezt kapod, amiért hátba szúrtál! Most kvittek vagyunk! - azzal mérgesen elsétál
- Hm? - nézi meglepetten, ahogy faképnél hagyja - Hmmm!
- Bocsánat a viselkedése miatt, de szerintem érthető. - segíti fel Hilo
- Rei mindig is heves vérmérséklettel rendelkezett. Legalább is mióta ismerjük. - vigyorodik el Trivee
Mivel a bemutatkozás nem sikerült, így apja beszélt lányával, ki a teraszon állt elgondolkodva. Kissé zavarta, hogy egy olyasvalaki figyelje, ki nemrég még az életét követelte. Mérges volt rá. Tudta, hogy csak a javát akarja szolgálni, de akkor is dühítette a dolog. Apja nyugtatóul vállára tette kezét...
- Mért kell őt itt hagynod? - kérdi mérgesen
- Csak pár napról van szó, míg úgy látom, hogy biztonságban vagy. A barátaid nem tiltakoznak ellene. Mire megszokod a jelenlétét, akkor fog elmenni.
- Biztos nem fogom megszokni! Ő egy idegesítő alak!
- Még nem ismered. Igen erős és tehetséges tanítványom, ki mindig is tudni akarta ki vagy.
- Hm? Én?
- Igen. Furcsállta, hogy nem én neveltelek és képeztelek ki. Adj neki időt.
- Hm! Majd meglátom. - mondja elfordítva fejét
- A neve, Ataru. Szeretném, ha egy nap a férjed lenne.
- Hogy miiih? - vörösödik el teljesen - A f-f...férjem? Én és az a.... Grrrr!
- Van idő arra, hogy bele szeress. Idővel neked is meg kell állapodnod.
- Tudom. - néz morcosan
- Mielőtt elmennék, ezt szeretném neked adni. - tesz a nyakába egy nyakláncot - Ez még édesanyádé volt. Azt szerette volna, ha a tiéd lesz.
- Haah? - lepődik meg, majd remegni kezd a szeme, mint aki meghatódott
- Gyönyörűen áll. Viseld magabiztosan és meg fog védeni a bajtól. - mosolyodik el szája sarkában
Rei lassan megfordulva a terasz üvegében visszatükrözve látta magán a nyakéket. Teljesen meghatódott, szemei elkerekedtek, majd sírva fakadt. Yanagi épp az ajtó másik oldalán állt. Szemei neki is elkerekedtek, mikor megpillantotta Rei reakcióját. Ekkor egy gyenge és érzékeny lányt látott benne, nem pedig a vad és heves vérmérsékletű devilt. Teljesen lemerevedett. Rei megköszönte apjának a nyakéket, ki letörölte egyik ujjával könnyeit. Ahogy anyját említette sírásban tört ki, mintha csak most vesztette volna el. Alig bírta visszafogni könnyeit. Pár percig még beszélgettek, majd apja lassan elbúcsúzott a többiektől is. Sajnos nem maradhatott tovább a csapattal. Rei szomorú volt, hogy ismét elhagyja, így nem ment ki a ház elé, hogy ott köszönjön el tőle...
- Te nem mész ki? - kérdi Trivee - Hiszen az apád. Egy utolsó ölelés még belefér. Nem?
- Még, ha nem is ő nevelt fel, de attól még az apád. Biztos örülne egy ölelésnek. - bátorítja Keiko - De, ha nem adsz neki, akkor én szívesen elfogadom.
- Keiko! - szól rá Trivee
- Menj csak. - szól Kousuke kedvesen, majd lágyan rá mosolyog
Rei végignézett a barátain, majd erőt véve magán kiszaladt az ajtón. Apja már majdnem beszélt volna a taxiba, mikor gyorsan odaszaladva hozzá, szorosan megölelte. Apja kicsit meglepődött, de tetszett neki a gesztus. Megsimogatta fejét, majd beszélt az autóba...
- Váratlan, hogy elköszönsz az apádtól. Azt hittem nem fogsz. - szólal meg Ataru
- Hmp! - fordítja el tekintetét mérgesen - Még, hogy ez a felfuvalkodott hólyag legyen a férjem! - gondolja, majd pufogva elsétál
Ataru az INEG tagjaival maradt és egy ideig az ő házukban lakott. Feladata Rei megfigyelése volt. A reakciói elemzése és karpereceinek figyelése, melyek biztos erősen fogják le a benne élő devilt. Reit kissé idegesítette, hogy mindenhova követi és bámulja. Néha egy-egy dolgot is lejegyzett a füzetébe. Bosszantólag hatott rá. Mikor küldetése volt, vele kellett mennie. Hilo maradt a társa, de közben ő is velük ment. Rei nyomában járt. Ahol ő volt, ő is ugyan ott. Akár egy kiskutya, ki a gazdája szavait követi. Rei igyekezett nem odafigyelni erre és a dolgát végezni. Épp egy durva esetet kaptak. Egy házban sorozat gyilkosság történt, melynek egyik tagja túlélte az esetet és rémülten számolt be az esetről. Elmondásai szerint az apja hirtelen bekattant, majd rárontott az anyjára. Végül megölte a ház többi lakóját is. Mindezt a szekrénybe bújva vészelte át, majd mikor apja nem figyelt, kimászott az ablakon. Apját nem találták meg a rendőrök. Az eset felkeltette Kousuke érdeklődését, így a házba küldte Yanagiékat és Reiéket is. Addig Angelék a szemtanút hallgatták ki. Elmentek a rendőrségre, mivel ott tartották kihallgatáson. Nehezen hittek a meséjének, mivel a holtesteken megtalálták az ujjlenyomatát. Ráadásul a gyilkos kést is megfogta, amivel még jobban hihetetlennek vélték a történtekről való elmondását....
- Ez az a ház? - kérdi Rei
- Igen. A cím stimmel. - válaszolja Yanagi
- Vigyázzatok és legyetek nagyon résen! - mondja a fülesbe Hilo, ki műholdakról figyeli a házat - Belül nem látok mozgást, de ki tudja.
- Értettük! - mondják egyszerre
- Hű! Kiráz tőle a hideg! - borzong bele Keiko
- Hm. - néz szúrós tekintettel a házra Ataru
- Mi az? Talán félsz bemenni? - kérdi cinikusan Rei
- Eszemben sincs félni! Csak egyszerűen.... Ez az érzés.... Mintha a ház tele lenne haraggal és gyűlölettel.
- Hm? - néz fel az emeletre Rei - Hah? - hirtelen megpillant egy árnyat, mely gyorsan el is tűnik
- Láttál valamit? - kérdi Yanagi
- Azt hiszem van valaki az emeleten, de nem vagyok benne biztos, hogy egy ember lenne az. - mondja komolysággal a hangjában
- Hm. - pillant fel ő is ugyan arra az ablakra, de nem lát semmit
Lassan bementek a házba, mely eléggé hátborzongató volt. Még ott maradtak a nyomozók által bejelölt helyek. Kousuke előre engedélyt kért a helyszín felméréséhez, szóval nem volt gond, hogy ott járnak. Elsőnek az alagsort nézték át, de a sok véren kívül semmit sem találtak. Rei ment fel elsőnek az emeletre. Nem várta meg a többieket. Lassan közeledett felfelé, igyekezett halk lenni. Keiko észre vette, hogy elindult fel és nem szólt nekik, így utána eredt....
- Hol vannak a lányok? - kérdi Yanagi
- Nem tudom. - válaszolja Ataru
- A te dolgod nem az, hogy Reire figyelj?
- De, csak... Fenébe! - indulnak a keresésükre
Nem akarták hangosan szólítani őket, hátha van valaki a házban, így csak halkan keresték meg őket. Rei eközben minden szobát átnézett az emeleten, de semmi érdekeset nem talált. Odafenn is látszódtak a támadások nyomai. Az a sok vér gyomorforgatólag hatott volna bárkire, de ő nem rezzent meg. Már rengetegszer látott ilyet. Keiko viszont teljesen elborzadt. Nem is akart abba belegondolni, hogy mi is történhetett ebben a házban. Ahogy lassan közeledett Rei felé, kiről még nem tudta, hogy merre lehet, hirtelen valaki a sötétből elkapta és felrántotta a padlásra....
- Hm? Keiko? - kérdi Rei, majd a folyosóra megy - Ez meg... - nézi a mennyezetet, melyen egy padlásfeljáró található - Hmm... Vajon lehet odafenn valami? - kérdi
Elsőnek csak hosszasan nézte, de nem ért hozzá. Viszont nagyon különösnek találta. Mikor hozzá akart érni a lánchoz, mellyel lenyithatta volna az ajtót, hirtelen valaki egy kalapáccsal fejbe verte. Ettől átesett az emeleti folyosó korlátján, le a földre. Egyből eszméletét vesztette.....
- Mi volt ez? Olyan volt, mintha valami leesett volna az emeletről. - mondja Ataru
- Rei! - néznek össze a fiúk
Ezalatt Angel és Trivee a szemtanút hallgatták, ki egyre különösebben kezdett viselkedni. Reszketett és alig bírta kinyögni mi is történt a házukban. Folyton arról hadovált, hogy egy árny jelent meg a szülei szobájában, mikor épp a mosdóba tartott. Hirtelen felkelt az apja és az anyja kötőtűivel fejbe szúrta azt újra és újra. Majd a lassan elindult le a konyhába egy késért. Ő addig gyorsan visszaszaladt a szobájába és bebújt a szekrényébe. Apja másodiknak a kisöccsével végzett, majd a húgával...
- Várjunk? A húgával? De hiszen a helyszínen csak 3 holtestet fedeztünk fel. Az édesanyáét és a két nagyobbik lányét. - vág közbe a nyomozó
- Nem, nem.... A húgommal is végzett. A saját szemeimmel láttam!
- Hm... Akkor hol van az ő holteste? - kérdi Angel
- A-a házban.... - nyögi ki
- Hogyan? - lepődik meg a nyomozó - A helyszínelők mindent átkutattak. Jobb lesz visszamenni hátha akad valami, amit nem vettünk észre.
- Ezt nem tartod különösnek? - kérdi Trivee suttogva - Ez a kisfiú azt állítja, hogy a kishúgát megölte az apja, de a holtestére nem bukkantak rá. Akkor még is hol lehet?
- Ahogy mondta... a házban. - válaszolja Angel
Azzal azonnal a házhoz indultak, hogy szóljanak a többieknek. Valahogy nem állt össze számukra a történet. Még is mért mondhatta azt a fiú, hogy a húga még a házban van. Mi ennek az oka?
- Rei! - veszik észre a földön fekve
- Mi történt? - kérdi Yanagi
- Úgy látom fejbe verték egy tompa tárggyal, azért eshetett le. Sok vért veszített, de még életben van. - ellenőrzi a csuklóját
- Még is ki tette ezt vele? És hol van Keiko? - kérdi Yanagi
- Ha? Érzek valamit odafenn. Valami nagyon gonoszat és sötétet. - áll fel lassan - Bárki is vagy, fedd fel magad! - hívja elő lándzsáját, majd a sötétségbe dobja - te vigyázz rá, addig én megnézem ki vagy mi van odafenn
- Rendben. Ha 5 perc múlva nem jönnél vissza, utánad megyek.
- Arra nem lesz szükség. 2 perc alatt leölöm. - azzal felugrott az emeletre
Egy sötét árny lapult meg a sötétben. Ő nem más volt, mint az édesapa, kiből csak úgy áradt a gonosz aura. Teljesen be volt szennyezve. Ataru lándzsájával szíven szúrta, de semmi hatása nem volt. Elkapta karját és el akarta törni, de gyorsan kapcsolva hátra ugrott. Nézte, hogy miféle lény elehet. Külsőre csak egy átlagos embernek tűnt. Mikor lassan a holdfénybe lépett, látszott rajta, hogy már rég halott. Csak egy holtest, mely olyan, mintha élne....
- Jézusom! Iszonyatos ez a bűz! - csapja meg orrát egy igen kellemetlen, orrfacsaró bűz - Mintha már legalább 2 hete meg lenne halva. Hogy lehetséges még is, hogy még mozog? - hátrál meg
A férfi csak ment felé, majd felkapva kalapácsát lesújtott vele. Ataru gyorsan kitért előle, majd lándzsáját két karddá változtatta át és levágta a fejét. Eközben Yanagi biztonságba helyezte Rei testét és Ataru után eredt. Meghallotta, hogy valaki kapar a fejük felett. Ekkor a padlásfeljáró láncához ért....
- Azt hiszem meg van az édesapa. - lép ki a szobából - Ezzel az amulettel irányították
- Hogyan? - lepődik meg - Fújj! Mintha csak... - csapja meg őt is a bűz
- Igen. Mintha már 2 hete halott lett volna. - vágja rá Ataru
- De hiszen csak 2 napja történt a gyilkosság.
- Valószínű az apa már akkor halott lehetett, mikor a tragédia bekövetkezett. Most, hogy végeztem a testével, elrohadt.
- Hm. Van egy olyan érzésem, hogy az, ki a háttérben van, az fenn lesz a padláson. - néz fel Yanagi a padlás feljáróra
- Akkor mire várunk még? Rajta! - azzal meghúzzák az ajtó láncát
Lassan felmentek a padlásra. Keiko ott ült középen megkötözve, ő volt ki a karmolászással jelezni próbált. Yanagi oda akart hozzá menni, de Ataru megállította, mondván csapda is lehet. Lassan közelítették meg, mikor egyszer csak valami a magasba emelte Keikot, ki nem bírt szabadulni. Szája is be volt kötözve, hogy ne is tudjon megszólalni....
- Mutasd magad! - parancsolja Yanagi - Gyere elő a fénybe, ne rejtőzködj tovább!
- Yanagi... Nézd... - vesz észre valamit a sötétben
Egyszer csak egy kis termetű lény esett nekik egy kis tőrrel. Mellyel majdnem sikerült eltalálnia Atarut, de ő elteleportált. Yanagi egy tűzgolyóval támadt rá. Óvatos volt, nehogy felgyújtsa a házat. Mialatt ő támadott, addig Ataru Keikoval foglalkozott. Eloldozta a kezeit és a száját...
- Ő a gyilkos! Ő tette ezt a családjával! Azt mondta mindenkit elpusztít, ki ide merészkedik! - mondja Keiko
- Tudjuk. Te menj le Reihez és vidd ki a házból. A földszinten van. - kéri meg
- Rendben. Ti legyetek óvatosak. - azzal gyorsan leszalad a padlásról
Yanagi egy tűzkarddal támadt tovább. Ellenfele gyors volt és fürge, ettől nem bírta eltalálni. Kezdett mérges lenni. Ataru is elővette kardjait, majd támadásba lendült. Mikor ellenfelük készült volna lecsapni, Ataru átszúrta a szívét. Ekkor teste ugyan úgy elrothad, mint az apjáé. Az ő kezében is egy amulett volt. Ataru lassan felvette, mely ismerős volt a számára. Mikor végeztek, akkor értek oda Angelék és a nyomozó. Keiko már kijutott Reiel, ki még mindig eszméletlen volt. Átvette tőle és beöltette a hátsó ülésre. A nyomozónak elmesélték mi történt odabenn, ki hitetlenkedve hallgatta az egészet. Természetesen hitt nekik, de mindez örök rejtély marad a számára. A nyomozást lezárták. A gyilkosnak az édesapát tették felelőssé, ki hirtelen felindulásból cselekedett, majd végzett saját magával is....
- Mi kényszeríthette erre az apát, hogy végezzen a saját családjával? - kérdi Yanagi
- Ez az amulett. - mutatja Ataru - A sötétséget szimbolizálja. Az, ki a kislánynak és az édesapának adta, azt akarta, hogy végezzenek mindenkivel a házban. Azt persze nem értem hogyan jutottak hozzá.
- Ez szörnyűség. - mondja szomorúan Trivee
- Szegény kislány. A lelke most már vajon békében nyugodhat? - kérdi Lilline
- Valószínű. Ő nem ölte meg egyik családtagját sem, csak az apa. Ő csak egy áldozat volt. Az ő lelke tiszta maradt. - válaszolja Ataru
- Minden esetre szép munka volt. Ügyesek voltatok! - köszöni meg Kousuke - Most menjetek pihenni.
Mindenki a szobájába ment, hogy kipihenje a fáradalmakat. Hosszú napjuk volt és eme tragikus eset elszomorította őket. Sajnos nem csak egy-egy ember hal meg. Családok is áldozatául eshetnek a gonosznak....
- Sikerült a terved? - kérdi
- Igen, de sajna lepusztították őket. Pedig olyan jól szórakoztam. Jó lett volna, ha az amulett máshová is elér. De kár... - sopánkodik
- Legközelebb sikerrel járunk és a devileknek annyi! - jelenti ki
- Úgy legyen! - vigyorodik el
Az INEG tagjaira újabb veszélyek várnak, melyre nem is számítanak. A sötét oldal ismét felütötte fejét, hogy elpusztítsa a szervezetet. Különös képen a benne lévő devileket. Ezúttal komolyabb ellenfélre akadhatnak....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
