|
16.rész: Varázskövek
Saki-chan 2020.02.02. 13:54
Angel kómába esett a támadás óta, így Rei mellette tölti minden idejét. Barátai aggódni kezdenek érte. Ő is ágyba kényszerűl, de csak rövid időre. Egy különös csomagot kap, mely kissé felpezsdíti a napját és nem várt dolgokat eredményez. Vicces és érzelmes szituációk alakulnak ki. A csomag egy ismeretlen feladótól származik. Vajon kitől?
Rei és Angel kihasználva szabadnapjaikat, elmentek kettesben randizni. Még egyszer sem tudtak mióta együtt vannak. Szokásos pároknak való programokat csináltak. Senki sem sejtette, hogy együtt vannak. Viszont majdnem lebuktak, mikor Kousuke Hilot kérte, hogy határozza meg Rei helyzetét. Hilo segített nekik, így nem derült ki együttlétük. Kousuke egy levélben devilek eltűnéséről kapott információkat, így mozgósította a többieket. Mikor Angelék haza akartak menni, megtámadták őket. Angel súlyosan megsérült és a halálán volt. Rei hatalmas haragra gerjedt és végzett az egyik támadójukkal. Ataru és Yanagi nyugtatták meg, majd mindkettőjüket hazavitték. Angel eszméletlen volt, de Rei mellette maradt....
Angel már majdnem egy hete feküdt. A fejsérülése súlyosabb volt, mint hitték volna, de szerencsére nem volt bevérzés. Csupán kómába eshetett. Idő kérdése, hogy mikor tér magához. Addig csak reménykedni tudtak. Rei nem akart mellőle elmenni. Nem evett, nem ivott és még az alvást is hanyagolta. A többiek érte is nagyon aggódtak. Hiába kérték, hogy kicsit mozduljon ki, nem akart. Felelősnek érezte magát a történtek miatt, pedig egyáltalán nem az ő hibája volt. Félt attól, ha nem marad mellette, akkor ismét valami rossz történik. Makacsul maradni akart.Az ujján lévő gyűrűt nézte, melyet még a randijukon vettek közösen. Szemei könnybe lábadtak ahányszor csak eszébe jutott a támadás....
- Mért történt mindez? Kik voltak azok a devilek és mit akartak? - kérdezgeti magától, össze szorított fogakkal
- Hé, még mindig itt vagy? - kérdi Lilline - Jobb lenne, ha most már lefeküdnél aludni. Le fogsz gyengülni, ha csak itt ücsörögsz mellette. Nem lesz semmi baja. Csupán alszik. A fejsérülése nem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Csak magadat ártasz azzal, hogy nem táplálod a tested.
- Addig nem megyek el, míg... Hah? Mi ez? Olyan, mintha... - hirtelen elsötétül előtt minden
- Rei! - ijed meg Lilline
- Majd én felviszem a szobájába. - kapja el Ataru
- R-rendben. Ha magához tér vitetek Triveevel neki enni és inni. Szólj, ha bármire szükségetek van.
- Hm. Te idióta nőszemély. Makacsabb vagy, mint gondoltam. - gondolja, majd ölbe véve felviszi a szobájába
- Eddig bírta mi? - kérdi Keiko
- Attól, hogy devil... Még neki is szüksége van az alapvető dolgokra. Ha túlságosan legyengül, akkor ő is ágyba kényszerülhet. - mondja aggódó tekintettel
Ataru lassan az ágyába tette a gyenge devil lányt, ki nagyon fáradtnak és gyengének látszott. Óvatosan betakarta, nehogy felébressze. Aggódva nézett rá. Még sosem látott egy devilt sem, ki ennyire aggódott volna egy emberért. Lassan ki akart menni a szobából, had aludjon...
- Maradj! - kapja el pólója szélét Rei - Maradj mellettem. - mondja halkan
- Hm? - lepődik meg - Pihenned kell. Nem akarlak zavarni.
- Csak egy kicsit....
- Én... Vááh! - hirtelen berántotta maga mellé az ágyba - R-Rei ez... - teljesen zavarban érzi magát tőle
- Ne mocorogj. Csak egy kicsit maradj mellettem. - bújik hozzá
- M-m-mit csinál? Jézusom! Ez... - pánikba esik - Rei ez nem jó így. Ha bárki belép rosszra fog gondolni. - próbál szabadulni az ágyából
- Ataru.... - mondja halkan, majd lassan fölé egyenesedik
- Haah? - kerekedik el a szeme, majd még jobban elpirul - Még is mit akar most csinálni? Mért van felettem? Ügye nem.... - gondolja, mialatt Rei kissé csábosan néz rá
- Ataru...
- Mért mondogatja a nevemet? A mellei.... Teljesen belátok a felsője alá. Még is mi a fenét akar tőlem? - kérdezgeti magától
- Apám egymásnak szánt bennünket. Mi lenne, ha most megpecsételnénk ez és... - hajol közelebb hozzá, majd lágyan a nyakába nyal
- Hah?! N-ne.... - nyögi ki - Még is mit akarsz? - kérdi elfordítva tekintetét, hogy ezzel próbálja zavarodottságát leplezni
- Akarom.... Vágyom rá.... - mondja halkan, majd a nyakába akar harapni
- Rei! - tolja el magától - Ez nem te vagy. Mi van azzal az Angellel?
- Haah? - kerekedik el a szeme, majd könnybe lábad - Angel....
- Nem őt szereted? - ülnek fel az ágyon
- Angel... Ő... - fakad sírva
- Zajt hallottam. Mi a.... - lép be hirtelen a szobába Yanagi - Hah?! - veszi észre, Rei síró arcát - Te meg még is mi a fenét műveltél vele?!
- Én nem! - tiltakozik Ataru
- Te rohadék! - behúz neki egy nagyot, amitől átesik az ágy másik oldalára - Hogy merészeltél egy ujjal is hozzá érni?! - veszi ölbe Reit, majd kiviszi a szobából
- Áh! Ez fájt! Jó nagy ereje van ennek a devilnek! - fogja állát
Yanagi átvitte a saját szobájába és az ágyára ültette. Megnézte nem sérült e meg. Mérges volt, amiért Ataruval egy ágyban látta. Nem értette még is mi a fenét képzelt magáról. A házukba engedték, ő pedig az első adandó alkalommal, ahogy Rei sebezhetővé válik, leteperi. Fortyogott a dühtől. Rei csak csendben ült az ágyon. Mintha magába lett volna fordulva. Nem szólt egy szót sem. Yanagi lassan leguggolt elé...
- Hé. Minden rendben? - tűri el arcából haját - Nem bántott? - kérdi - Az a szemét, hogy mert csak úgy leteperni téged? Még is mit akart tenni? - áll fel és a mérgesen fel-alá mászkál a szobában - Tudtam, hogy előbb vagy utóbb kimutatja majd a foga fehérjét.
- Olyan fáradtnak érzem magam. Éhes vagyok, álmos és.... - gondolja magában Rei - Most itt az újabb lehetőség. Vedd el, ami kell és egyél belőle! Ha nem eszel, újra eszméleted veszted majd. Egyél! - mondogatja neki a devil énje - Egyél, Rei! Egyél! - lassan feláll
- Rei? - lepődik meg, mikor hirtelen felállva elindul felé és a falnak nyomja
- Yanagi.... - mondja halkan, majd elkezd benyúlni a felsője alá
- M-mit csinálsz? - kérdi kicsit elpirulva - Mi jár most a fejedben? - kérdi magától
Ott állt Rei előtt és egy percre sem állította le. Várta, hogy még is mit szeretne tőle. Még kicsit tetszett is neki a dolog. Rei lassan végig nyalta mellkasát, majd lehúzta róla felsőjét. Lágyan egymás szemébe néztek. Yanagi rég nem volt együtt nővel, teste forrósodni kezdett. Izgatónak találta a dolgot és megfeledkezve mindenről, belement a játékba. Felkapta Reit a csípője fölé és egy hirtelen mozdulattal a falnak nyomta. Rei beletúrt a hajába, miközben Yanagi a nyakába csókolt. Mellei hozzá préselődtek a mellkasához. Halkan felnyögött, mely annyira tetszett Yanaginak, hogy azonnal az ágyhoz vitte és lenyomta rá. Széttépte felsőjét, mely alatt egy csipkés melltartó takarta kebleit. Újból a nyakába csókolt, majd haladt lefelé a köldökéig. Közben combját simogatta. Rei halkan fel-felnyögött, ezzel tüzelve Yanagit....
- Már készen áll! Vedd el tőle, amire vágysz! Rajta! - Rei szemei vörösen izzottak
Hirtelen átfordította Yanagit, hogy ő kerüljön felülre, majd a nyakába nyalt. Fogai lassan megnőttek. Még egyszer belenyalt a nyakába és már harapott is volna bele...
- Hm? Szóval erre megy ki a játék? - kérdi Yanagi - Most az egyszer megengedem. De csak neked, mert fontos vagy nekem. - néz mélyen a szemébe, majd Rei fogaival lágyan nyakába harapva szív a véréből - Milyen kis mohó vagy. - jegyzi meg
Pár percig fogyasztott a véréből, majd lassan leállt vele. Yanagi érezte, hogy Rei teste eléggé legyengült azalatt a pár nap alatt. Még a vért sem fogadta el senkitől. A határait feszegette. Nem bánta, hogy tőle kérte el, amire szüksége volt. Lassan egymás szemeibe néztek. Lágyan magához ölelte Reit, ki viszonozta ezt. Kicsit sírni kezdett, mikor ráeszmélt mire volt képes azért, hogy vérhez jusson. Miután megnyugodott, lefeküdtek aludni. Rei szinte azonnal elaludt. Yanagi őrködött álmai felett. Elmosolyodva nézte, ahogy édesdeden aludt....
- Kár, hogy pár percig tartott. Elviseltem volna, ha... - mosolyodik el - De hülye vagyok! - ül fel az ágyon térdén könyökölve a homlokát fogva - Te többet jelentesz számomra, mint egy gyors menet. Ha az enyém lehetnél... - fordul felé megsimítva fejét - Angel sosem bocsátana meg nekem. - gondolja - Aludj csak.
Másnap reggel Rei a saját ágyában ébredt. Yanagi vihette át, hogy nehogy valaki félre értse a dolgot. Ataru is a szobájában aludt, miután úgy helyre rakták. Épp reggeliztek a többiek, mikor becsengetett hozzájuk valaki és csak egy csomagot hagyott az ajtóban. Nem tudták ki hozhatta, de Reinek volt címezve. Keiko fel is vitte neki, hogy oda adja....
- Jó reggelt álomszuszék. Hasadra süt a nap. - húzza ki a függönyt
- Uhm... Keiko? Mennyi az idő? - kérdi félkómásan - Mikor kerülhettem a szobámba? - kérdi magától - Semmire sem emlékszem az estéből. - fogja fejét
- Tessék. Ez neked jött. Valaki az ajtóban hagyta, de nem tudjuk ki. Viszont neked címezték. - adja oda a csomagot - Ha felöltöztél, gyere le enni. Trivee szeretné, ha végre megennéd, amit készít. Már majdnem egy hete nem ettél rendes ételt, ideje lenne. Lent találkozunk. - azzal kimegy a szobából
- Hm? Mi lehet ez? - nézi értetlenül - Nincs rajta feladó. Vajon ki küldhette? - kérdezgeti magától
Mikor kinyitotta a csomagot, négy különböző kő volt benne, mely egy nyakláncra volt téve és egy kis üzenet...
-"Ajándékom, neked. Ezek a kövek varázslattal bírnak. Mindegyik másra képes. Használd őket bölcsen. Jó szórakozást."
- Jó szórakozást? Ez mit jelenthet? - néz kérdőn maga elé
Lassan felöltözött és már ment is a többiekhez, hogy csatlakozzon hozzájuk a reggelihez. Magával vitte az egyik nyakláncot, hogy megnézze mit is tud. Kíváncsivá tette. Ahogy belépett az ebédlőbe, majdnem mindenki a helyén ülve falatozta a reggelijét. Trivee finomabbnál-finomabb kajákat csinált. Mindenki megörült, mikor Rei is csatlakozott hozzájuk....
- Jó reggelt. Kipihented magad? - kérdi Trivee - Örülök, hogy végre lejöttél enni. Már kezdtem aggódni. Ha nem eszel, nem elsz energiád és le fog fogyni.
- Tudom, de... Most az a legfontosabb, hogy volt erőm lejönni. Nem szeretném, ha tovább aggódnátok miattam. - mosolyog rájuk kedvesen
- Mi volt a csomagban? - kérdi Keiko
- Hm? Óh, csak nyaklánc. Ez volt az egyik. Nagyon szépek. - emeli fel
- Hűha! Valóban. És már tudod, hogy kitől jött? - kérdi Trivee
- Nem. Furcsa, de nincs feladó. Lehet Reika volt. - válaszolja, majd a nyakába veszi a nyakláncot
- Nagyon jól áll. - mosolyog rá kedvesen Keiko
- Igen. Egyet értek veled, Keiko. - mondja Hilo
- Valóban nagyon szép és... Haaah? - kerekedik el a szeme, mikor a többiekre néz - M-mi ez?
- Jól vagy? - kérdi Lilline - Hirtelen elsápadtál.
- Mi a fene eeez?! - akad ki teljesen, mikor mindenki hirtelen meztelenné vált előtte
- Rei?
Ha az asztal nincsen előttük, akkor teljesen látná mindenki alsó részét is. A nyaklánc mintha röntgen szemeket adott volna tulajdonosának, ezért látott mindenkit anyaszült meztelenül. Hirtelen felállt és elkezdett hátrálni. A többiek csak néztek rá, hogy hirtelen mi baja lett. Totál elvörösödött barátai meztelen teste láttán....
- M-m-most visszamegyek a szobámba. O-o-ott hagytam valamit. - fordulna meg, mikor is beleütközik Kousukebe
- Hé, ne olyan sietősen. - mondja Kousuke
- Hah? K-K-Kousuke? - néz rá meredten, mert nem mer lejjebb nézni
- Minden rendben? - kérdi, majd homlokára teszi kezét - Hm. Nincs lázad.
- M-m-most mennek kell. - fordítja el tekintetét meztelen testéről és felszalad a szobájába - Áááh! Majdnem láttam mindenki... mindenki.... Váááh!
Igaz, hogy Kousuke meztelen teste nem volt már újdonság a számára, de akkor is. Rég voltak együtt. Ha visszagondol rá, zavarba hozza a dolog. Csak egy alkalom volt és nem több. Beszalad a szobájába és azonnal eltette a nyakláncot. Megfogta a másikat és azzal ment ki. Kíváncsi volt ennek is az erejére. Félve lépett ki az ajtón, nehogy megint meglepetés érje. Szerencsére mindenki ruhába állt előtte. Visszaült a helyére és egy jó nagyot sóhajtott....
- Biztos jól vagy? - kérdi Keiko
- I-igen, csak valami eszembe jutott és... Szóval, éhes vagyok. Mi a kaja? - kérdi
- Tessék. Itt egy kis omlett. Ezzel erőre kapsz majd. - tesz le egy tányérral elé Trivee
- Köszönöm. - azzal majszolni kezdi
- Végre eszik. Pedig már azt hittem ismét engem akar majd. - gondolja Yanagi
- Hm? Mondtál valamit? - kérdi Rei
- Én? Semmit. Egyél csak.
- Ma különösen furcsán viselkedik. - gondolja Yanagi
- Mért viselkedek furcsán? - kérdi tőle Rei
- Nem mondtam semmit. - néz rá furcsán
- Nem? Pedig azt hittem. Bocsi. He, he... - nevet zavarában - Mi ez az egész? Pedig tisztán hallottam, hogy ezt mondta. - néz Yanagira - Hm. Különös.
- A tegnap estéhez képest, jobban van. Ennek örülök. Később bocsánatot kell tőle kérnem. Várjunk csak... Neki kellene, hiszen ő tepert le az ágyára! - gondolja Ataru
- Hogyan? Ez nem igaz! - áll fel hirtelen Rei - Én nem...
- Ha? - néz rá mindenki csodálkozva
- Mi ütött beléd? Ma elég fura vagy. - jegyzi meg Ataru
- S-semmi. Csak... hagyjuk is. Köszönöm az ételt Trivee. - mosolyog rá kedvesen
- Szóval még is csak lejöttél enni? Pedig azt hittem nem fogsz. Ha végeztél, gyere az irodámba. - mondja neki odahajolva Kousuke
- Mindig csak vele van elfoglalva. - gondolja Lilline
- Ez nem igaz! - mordul rá Rei
- Ha? - lepi meg a reakciója Lillinet
- Mármint.... Nem lehet igaz, hogy megint be kell mennem. Most mit követtem el? - kérdi
- Csak szeretnék veled beszélni a múltkor történtekről. - válaszolja Kousuke
- É-értem. Akkor megyek. - áll fel és elindul vele az irodájába
- Bárcsak velem foglalkozna annyit, mint vele. - gondolja Lilline
- Hm? - néz kérdőn felé Rei, majd szomorú tekintettel indul Kousuke után
- Mire lennél kíváncsi az esetből? - kérdi Rei - Haah? - lepődik meg
Hirtelen Kousuke az ajtónak nyomta és hevesen megcsókolta. Rei köpni-nyelni nem tudott eme dologra. Annyira hevesen csókolta meg, hogy teljesen leblokkolt tőle. Nem értette most mért esett neki...
- Kívánatos vagy ma. - gondolja Kousuke
- Haah? - pirul el zavarában
- Rég volt utoljára, hogy engedted magad. Látszik a szemeidben, hogy felizgatott a dolog. - gondolja, majd mélyen a szemeibe néz
- Ez nem is igaz! - tolja el
- Hm? - lepi meg
- Nem azért jöttem az irodádba, hogy ledönthess! - mordul rá
- Hm. Pedig élvezted volna. - emeli fel állát, hogy ismét megcsókolhassa
- Uhm... - fordítja el arcát - Állj ellen! Állj ellen! - szorítja össze szemeit
- Még jobban felizgat ez a reakció, ügye tudod? - néz rá csábosan
- Nem vagyok a rabszolgád, kit kénye kedve szerint akkor fektethet meg, mikor csak kedve tartja! - tolja el magától - Ha felizgattalak, akkor az a te bajod, nem az enyém! Ne is álmodj róla, hogy összebújok veled! - mondja mérgesen - Csak, hogy tudd ez a csók egyáltalán nem izgatott fel! - azzal kilépve az ajtón, elmegy
- Hm. Tetszik. Nagyon tetszik ez az ellentmondás. - mosolyodik el
- Minden rendben? - kérdi Ataru
- Igen. Minden a legnagyobb rendben! - válaszolja, majd hatalmas léptekkel elhalad mellette - Milyen szenvedélyesen csókolt meg. Azt hittem ott helyben elolvadok. De nem! Én Angellel vagyok és nem fog eltántorítani! - gondolja
A nap folytatásában Rei hallotta mindenki gondolatát. Ez a kő arra volt képes. Hallott mindenfélét. Hilo folyton elpirult tőle, Keiko álmodozott arról, hogy vele legyen. Trivee folyton receptekről álmodozott, hogy hogyan tudná tökéletesíteni őket. Ataru pedig szinte semmire sem gondolt. Furcsának találta, ahogy viselkedik, de semmi megjegyzést nem tett, mellyel megbántsa vagy érzelmileg felkavarja. Rei úgy érezte, nem kellene hallania a barátai gondolatait. Kousuke szerencsére nem volt a közelében, így nem hallhatta a további gondolatait. Biztos perverzek lettek volna. Yanagi pedig mintha kerülte volna. Ataruval a háta mögött nehéz is lett volna a közelébe férkőznie. Lilline gondolatai hatottak rá a legjobban. Az övéi mind szomorúak voltak számára. A Kousuke iránti szerelme nagy féltékenységet keltett benne, ha ő volt mellette. Kicsit aggasztotta, így nem volt olyan életvidám, mint szokott lenni. Többször bement Angelhez, hogy megnézze hogyan van. Ekkor hallotta meg a gondolatait. Kérdőre akarta vonni, de tudta, hogy mindent tagadna. Ráadásul olyanokat gondolt, amiket ő nem halhatott. Csak furcsa lenne ez az egész számára. A kő erejét pedig nem akarta elmondani. Inkább megőrizte magának. Elszomorította a tudat, hogy Lilline úgymond miatta is boldogtalan. Felment a szobájába gondolkodni...
- Lilline nagyon szeretheti Kousuket, ki nem viszonozza érzéseit. Yanagi, pedig Lillinebe szerelmes. Egy szerelmi háromszög, mely egyik félnek sem hoz boldogságot. Vajon kit szerethet Kousuke? - fogan meg benne a kérdés - Hm? Igen, ki az? - kopogtatnak nála
- Bejöhetek? Furcsa csak így itt az ajtód előtt állni. - nyit be Ataru
- Gyere. Senki sem mondta, hogy a nap minden percében mellettem légy.
- Az apád azt parancsolta figyeljelek meg, nehogy bajt okozz. Kötelességem melletted lennem és vigyáznom rád.
- Nem kell rám vigyázni. Elég idős vagyok már, hogy megvédjem magam.
- Még nem vagy felnőtt!
- Mért? Te hány éves vagy?
- 19 leszek. - válaszolja - De csak jövőre. - gondolja
- Hm? Idősebb vagy nálam? - lepi meg - És mióta vagy apám mellett?
- Már 6 éves koromban mellé kerültem. Ő tanított meg mindent.
- Értem. Jó neked. Te többet voltál mellette, mint én valaha is leszek.
- Sajnálom. Biztos nehéz lehetett.
- Nem igazán. Mivel úgy véltem nem kellek a szüleimnek, így... A magam útját jártam. - mondja - Van valaki akit szeretsz?
- Nincs. Nem érintkezhettem senkivel, míg edzettem. Se lánnyal, se senki mással. - mondja határozottan - Mért kérded?
- Akkor már értem. - hajol oda hozzá, melytől Ataru teljesen elpirul - Zavarban lettél! Ez édes. - vigyorodik el
- Hah? Édes? - pirul el zavarában - Te is édes vagy. - gondolja
- Hm? - lepi meg - Egy nap biztos remek férj leszel. - mosolyog rá kedvesen
- Ha eljön az a nap, mikor párt kell választanom... nem bánom, ha te leszel az. - gondolja
- Mi-micsoda??? - vörösödik el
- Öhm?
- Áh! Ez a gondolatolvasás hihetetlenül kínossá kezd válni. - gondolja
- És te... Szeretsz valakit?
- Hm? Én? Még nem igazán tudom. Régen volt egy személy, kit az első szerelmemnek mondhatok, de már rég elfeledtem a vele való emlékeket. Ebben a láncszemben őrzöm őket. - mutatja karperecét - A másik személy, kit szerettem, csak egy ábránd volt. Bár hiányzik és fájt az elválás. Majd jött Kaiji. Az első személy, kivel jártam, de vele sem működött a dolog. - néz maga elé kicsit szomorúan - Végül... Nem is tudom. - ül le az ágya szélére
- Mi van ezzel az Angel nevezetű emberrel? - ül le mellé
- Angel? Ő... Senki sem tud róla, hogy együtt vagyunk és nem is tudhat. - néz mélyen a szemébe - Ki tudja meddig lesz mellettem. Hiszen a valódi formám az, kit láthattál. Ha nincs a karperec, nincs szívem sem. Lehetetlen örök társra találnom. - áll fel, majd a mellkasára teszi kezét
- Mindenkire vár egy társ, kivel leéli majd az életét.
- Nekem az a sorsom, hogy egyedül maradjak!
- Hah? - hallja meg őket Yanagi, ki épp az ajtó előtt áll
- Mindig is egyesül voltam és ez nem is lesz másképp! Csak gondot okozok a körülöttem lévőknek. - gondol Lillinere - Fenébe! - szorítja össze fogait
- Nem tudtam, hogy így érez. Pedig mindig olyan erős. - gondolja - Míg akarod, én melletted leszek. Erre szavamat adom. - fordítja maga felé
Yanagi dermedten állt az ajtó másik oldalán. Szomorúvá tette a tudat, hogy ezek Rei legbelső érzései. Kezét az ajtóra tette, fejét szomorúan hajtotta le. Hirtelen akkor lépett ki Rei az ajtón. Csodálkozva, elkerekedett szemmel néztek egymásra....
- Most hallotta, amit mondtam? - kérdi magától Rei
- Most mit kellene mondanom? - kérdi magától Yanagi
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
