|
17.rész: Az ékkő ereje
Saki-chan 2020.02.03. 17:34
Rei ajándékba 4 varázskövet kap, melyek más-más tulajdonsággal jobban mondva varázserővel bírnak. Az egyikkel képes volt az alvó Lilline testébe szállnia, ezzel saját testét álomba merítve. Kihasználta ezt a cserét, de közben testét elrabolják, így vissza kell szerezni. Vajon mit akarhatnak vele?
Angel kómába került a támadás óta. Már majdnem 1 hete alszik, de állapota stabil. Felépülése időszerű. Rei minden napját mellette töltötte. Nem evett, nem ivott és az alvást is hanyagolta. Ez teljesen elvette az erejét és kidőlt. Ataru felvitte a szobájába, ahol Rei letámadta. Vérét akarta, de mielőtt megkaphatta volna, Yanagi közbelépett. Végül az ő szobájába került át, ahol megkapta, amit akart. Yanagi engedett a csábításnak és engedte, hogy igyon a véréből. Rei jobban lett. Másnap egy különös csomagot kapott, melyben 4 ékkő volt, nyakláncra fűzve. Elsőt felvéve röntgen szemei lettek és mindenkit meztelenül látott, így azonnal le is vette. A második ékkővel pedig olvashatott mindenki gondolataiban. Eléggé furcsán viselkedett és nem értették, hogy mért mondja ki, amit ők nem. Rei rájött Lilline egyik titkára, hogy féltékeny rá, mert Kousuke jobban foglalkozik vele. Ez elszomorította, de nem tudott rákérdezni. Rei úgy érezte, hogy csak bajt hoz a barátai fejére azzal, hogy itt tartózkodik. Tudja, hogy neki csak a magány juthat, semmi más. Ezt Yanagi is meghallotta....
Yanagi dermedten állt az ajtó másik oldalán. Szomorúvá tette a tudat, hogy ezek Rei legbelső érzései. Kezét az ajtóra tette, fejét szomorúan hajtotta le. Hirtelen akkor lépett ki Rei az ajtón. Csodálkozva, elkerekedett szemmel néztek egymásra....
- Most hallotta, amit mondtam? - kérdi magától Rei
- Most mit kellene mondanom? - kérdi magától Yanagi
- Öhm... Y-Yanagi? T-te mit keresel itt? - kérdi zavarában
- É-én... Csak épp most jöttem. Csak tudni akartam jól vagy-e. - vakarja fejét zavarában
- Hazug. - gondolja - J-jól vagyok.
- Hm? - veszi észre Atarut szobájában - Minden rendben?
- Ha? Persze, csak beszélgettünk. Nincs mért aggódnod.
- Hm. Rendben. Ha baj lenne, tudod hol találsz. - mondja kedvesen - A tegnap estéről... - kezd bele
- Hmm... - néz rá mérgesen Ataru
- T-tudnánk máshol beszélni? - kérdi
- Nyugi, már megyek is. Csak beszélgessetek itt. Majd visszajövök. - megy ki a szobából Ataru
Ahogy Ataru kilépett a szobából, úgy Yanagi bement. Lilline látta, hogy mi történik és furcsán nézte őket. Gondolta lehet közöttük valami, de nem akart semmi olyanra célozni. Yanagi leült a fotelba, míg Rei az ágya szélére. Egymással szemben voltak. Pár másodpercig egyikük sem szólt semmit, csak némán ültek....
- A tegnap estéről... - kezd bele Yanagi
- Tegnapról? - lepi meg - S-sajnálom, de nem emlékszem arra mi történt tegnap. Valahogy teljesen homályos.
- Hm? T-tényleg? - jut eszébe mi is történt és teljesen elpirul - A-az jó.
- Mért? Csináltam valami furcsát? Ha igen, akkor sajnálom. Le voltam gyengülve és biztos nem tudtam magamról. Szóval... Mit is csináltam?
- Áh... H-hogy mit? - idézi fel nyelvének lágy érintését - S-semmit! Csak elájultál és én vittelek be az ágyadba. Csak ennyi történt. He, he, he... - teljesen zavarban van
- Hm? Semmire sem gondol, így muszáj leszek hinni a szavainak. - gondolja - Akkor jó. Szerettél volna mást is megbeszélni?
- Öhm.... N-nem....
- Jó, akkor én most... Hah? - lepődik meg
- Várj! - kapja el karját
- Vissza jöttem. - lép be az ajtón Ataru - Hah? M-még nem végeztetek? Megzavartam valamit? - kérdi
- Hah? N-nem. - engedi el hirtelen Rei kezét - M-most megyek. Később még találkozunk.
- Hmm... Nem bízom meg ebben a fickóban. Nem csinált semmit sem veled? - kérdi érdeklődve
- Tegnap este is csak úgy átvitt a szobájába. Ki tudja mit csinált veled. - morogja az orra alatt
- Átvitt a szobájába? - kérdi, majd teljesen elvörösödik - Yanagi! - fut ki a szobából, de ő már nincs ott - Szóval hazudott. - gondolja
Később, mikor este lett és Ataru nem volt mellette, eltette a gondolatolvasós nyakláncot, majd felvette a harmadikat. Kíváncsi volt annak milyen ereje van. Halkan kiment szobájából és lement Angelhez. Lilline épp aludt, így nem hallotta meg, mikor belépett hozzá a gyengélkedőbe. Fel akarta kelteni, de olyan aranyosan aludt, hogy hiba lett volna. Óvatosan betakarta. Ahogy épp terítette rá a takarót, egyszer csak mintha egy külső erő elszívta volna belőle az életerőt a földre rogyott. Lilline ekkor ébredt fel....
- Hah? M-mi történt? - ébredezik - Rei! Rei? De hiszen az én vagyok. - fogja meg arcát - Mi? Ez lehetetlen. - nézi magát a tükörben - É-én vagyok Lilline? De hogyan és...? A nyakék! Biztos az ékkő műve! Még az én nyakamban van. Szóval azért lettem a testében. Biztos egy lélekátvivő ékkő. Ez az ő ereje. - gondolja - Most mit csináljak? Nem szólhatok a többieknek. Ha szólok, akkor el kell mondanom mindent. Nem-nem... nem fogok! Hívok segítséget! - szalad ki a pihenőből
Hilo és Trivee még lent voltak a földszinten, így ők segítették bevinni Rei testét a szobájába. Ataru furcsán nézte mi is történik most. Rei látszólag mélyen aludt. Semmi furcsát nem mutattak a műszerek. Az okát nem tudták mért is esett össze. Lilline azt mondta nekik, hogy biztos csak átmeneti volt a felélénkülése és most kihatott rá. Hagyják aludni, majd úgy is magához tér. Ataru mellette volt. Ha bármi rossz történne vele, szólni fog a többieknek. Lilline, azaz Rei kihasználta, hogy más bőrében van. Arra nem talált indokot, hogy az ő teste mért merült álomba, de most nem ezen akart agyalni. Egyetlen napra kölcsön vette Lilline testét, hogy helyre hozza közte és Yanagi közt a kapcsolatot. Meg akarta tudni jelenleg milyen szinten áll a kapcsolatuk. Mikor csendes volt minden, neki is indult Yanagi megkeresésének. Ő épp a teraszon nézett fel az égre. Gondolta oda is megy hozzá...
- Szia, Yanagi.
- Hm? L-Liline? Meglep, hogy ilyen későn még fenn vagy. Történt valami?
- Öhm.. N-nem... Csak látni akartalak. Baj? - pislog rá ártatlanul
- Hm? N-nem. Örülök, hogy kijöttél hozzám. - pirul el kicsit
- Mond csak... - villan be előtte egy kép, amin együtt mennek be a szobájába - Hah? Ez mi volt? - kérdi magától
- Jól vagy? Olyan, mintha szellemet láttál volna. - néz rá aggódva
- Mond csak... van közted és Rei között valami?
- Hm? Mért kérdezed ezt? - néz rá értetlenül - Én sem kérdezlek róla. Ha volna is, akkor sem lenne hozzá közöd. - mondja kicsit ingerlékenyen - Hah? B-bocsánat.
- Most meg mért kérdeztem ezt tőle? Mintha Lilline akarta volna ezt megkérdezni és nem én. - gondolja - Tudod jól, hogy Kousuke nem néz rám úgy, mint ahogy te.
- Tudom, de te még is az ő nyomában loholsz egész nap! - mordul rá
- Nem is nyomulok a nyomában! Hogy mondhatsz ilyet? - háborodik fel - Rei az, aki folyton a nyomában van! Ő az, ki annyira foglalkoztatja és nem én! - emeli fel hangját, melyre széttörik a felettük lévő villanykörte
- Hah? - ijed meg Yanagi egy pillanatra
- A fenébe! Lilline kimondatta ezeket velem, pedig nem akartam megsérteni. - gondolja, majd elfordított fejjel beszalad a házba
- Lilline! - kiált utána, de nem hallja meg
- A fenébe! Fenébe! - beérve a laborba az asztalra csapva mérgelődik - Lilline szíve fáj. Féltékeny rám és ez egyben utálat is, melyet mélyen elrejtett előlem. Mért? Tényleg nem szabadott volna ebbe a csapatba csatlakoznom! - rogy össze sírva
- Lilline.... - áll meg az ajtóban Yanagi és őt nézi
- Hm? Yanagi? Mit szeretnél? - veszi észre Kousuke
- S-semmit. Csak meg akartam nézni hogy van Angel. Már megyek is. - megy el
- Hah? K-Kousuke? Nem láthat meg sírva! - törli le könnyeit
- Hogy van Angel? - kérdi Kousuke
- J-jól. Még alszik, de szerintem pár napon belül magához fog térni. - válaszolja
- Jól vagy? - simítja meg arcát - Te sírtál.
- Hah? N-nem.... Csak a szemembe ment valami és nagyon megdörzsöltem. - tolja el kezét és a papírokat rendezgeti
- Rosszul hazudsz. - áll be mögé és a fülébe súgja
- Hah? - rezzen össze - Mit jelent számodra, Rei? - fordul felé
- Hm? Honnan jött ez a kérdés? - lepi meg
- Csak válaszolj! - néz mélyen a szemeibe - Mi? Még is mért kérdeztem meg ezt tőle? Pont tőle! - kérdi magától - Lilline túl erős most! Az érzései...
- Hmm... - lép hátra - Ezt nem veled fogom megvitatni. - fordít hátat neki, majd az ajtó felé indul
- Szereted őt, igaz?! - kiált utána
- Haaah? - Yanagi a falnak támaszkodva hallja meg eme kérdést
- Válaszolj! Válaszolj őszintén! - mondja parancsoló hangon
- Hmm... - mosolyodik el szája sarkában - Te már tudod a választ, csak képtelen vagy beismerni.
- Hah?! - szűkül össze szeme ezt hallva
- Rei egy olyan személy, ki sosem lehet az enyém, de másé sem. Vad, szenvedélyes és erős nő.... kit magamnak akarok!
- Szóval... szeret? - esik térdre elpirulva - Érzem, hogy Lilline eme szavakra rosszul reagált, de mintha elfogadta volna. Mi? Erre a szavakra várt volna? - kérdi magától
- Szóval szereti Reit, de esze ágában sincs kimutatni ezt. - gondolja Yanagi, majd mérgében ökölbe szorítja kezét és szemei vörösen izzani kezdenek
Miután Kousuke elment, Rei lassan kiment a laborból. Nem bírt tovább Lilline testében lenni, ki nagyon szomorú volt. Ez már neki is fájt. Látta, ahogy Ataru épp kilép a szobájából, így halkan felosont, hogy visszavegye a testét. Mikor azonban belépett az ajtón, épp akkor vitték magukkal a testét....
- Jajj ne! - iramodik neki, hogy megállítsa az illetőt - Áh! - de az hirtelen kivágja az ajtón - Áááááh! - zuhan le az emeletről
- Lilline! - kapja el gyorsan Yanagi, ki épp akkor jött ki szobájából - Megvagy!
- A test... Azaz Reit elvitte egy alak! - kiáltja
- Hogyan? - kapja fel fejét Ataru, majd beront a szobába, ahol már hűlt helye van az illetőnek - Francba! - szorítja össze fogait
- Mi történt? - ébred fel a zajra Hilo
- Attól tartok, hogy Reit elvitték! - válaszol Ataru
- Hogyan? - kérdi Keiko
- Még is ki vinnél el? Hiszen ő... - néz maga elé aggódó tekintettel Trivee
- Elvitték a testemet és én nem vagyok benne. Jaj nekem! Mit tettem?! - sopánkodik magában Rei
Rei testét egy idegen rabolta el, nem tudni mi okból. Talán egy új ellenség fedte fel magát, ki tudta hol keresse őket. Céljai ismeretlenek. Mindannyian azon törték az agyukat, hogy hol kezdjék a keresést. Elindultak valamerre. Yanagi kiszagolta, hogy merre induljanak. Ataru pedig követte. Mérges volt magára, hogy egy pillanatra nem figyel és ez történik. Hilo a műholdak segítségére hagyatkozott. Kousuke és a lányok otthon maradtak, hátha felüti ismét fejét az illető....
- Nem bírok itthon ülni és arra várni, hogy visszahozzák a testemet. Jaj, drága kis testem. - sopánkodik - Visszaszerzem!
Nem maradt nyugton, ahogy Lilline szokta és azonnal útnak indult, míg a többiek nem figyeltek. Felvette a negyedik nyakéket, melynek ereje pont kapóra jött. Ez nem más, mint a repülés képessége volt. Nagyon megörült neki. Azonnal szállt is a város felé. Hamar kiszúrta Yanagiék kocsiját, mely a belváros felé robogott. Leszállt az egyik ház tetejére és erősen koncentrált merre is lehet a teste. Hátha érez vele valamilyen szagot vagy hall egy kis zajt....
- Hm. Nem megy. Nem hallok semmit sem. Mintha valahol, egy csendes helyen lenne. Hogy is érezhetnék és hallhatnék a testemmel, ha nem vagyok benne. - szomorodik el - Sosem fogjuk megtalálni és örökre Lilline testében fogok maradni. - hajtja le szomorúan fejét - Hm?
Hirtelen észrevett egy devilt, ki kicsivel lejjebb leugorva a tetőről egy bárba ment be. Azonnal követte. Óvatosan belépett a bárba, majd azzal a lendülettel rohant is onnan, mivel azon nyomban üldözőbe vették. Két devil utána eredt, hogy elkapják. Ahogy futott előlük, hirtelen megbotlott és a földre esett. Ekkor érezte Lilline teste mennyire esetlen és gyenge. Próbált felállni, mikor az egyik devil pont támadást indított. Ekkor gyorsan maga elé tette kezét, ezzel védőpajzsot képezve maga köré, így a devil hátra vágódott. Felpattant és tovább futott. A másik devil hirtelen előtt termett és a nyakánál fogva felemelt. Nem bírt szabadulni a fogságából. Erejével próbált egy nagyobb kavicsot felemelni, majd a fejének vágta. Ekkor elengedte. Még több kavicsot vágott neki, így azzal volt elfoglalva, hogy védje magát. Kihasználta az alkalmat és tovább futott. Át akart jutni a másik oldalra, de nem várhatott egy zebráig, így ahogy az út tiszta lett, átfutott rajta. Hirtelen a semmiből egy autó még is megjelent az úttesten, mely majdnem áthajtott rajta. Ám ekkor ismét pajzsot képzett maga elé. Az autó a magasba emelkedett, át a feje fölött a másik oldalra. Sok erejébe került, hogy felemeljen egy ilyen nagy terhű tárgyat, így térdre rogyott...
- Ah. Lilline teste nem bír ki ilyen sok stresszt.
- Liline! - pattan ki az autóból Yanagi - Mit csinálsz te itt? - kérdi meglepetten, majd letérdel elé - Jól vagy? Nem esett semmi bajod?
- Y-Yanagi? - lepődik meg - Fenébe! Lebuktam! Pedig nem akartam, hogy meglássanak. - sopánkodik - Igen. Jól vagyok. Csak elgyengültem.
- Majd én viszlek. - veszi ölbe - Még is mi a jó francot képzeltél?! Meg is ölhettek volna! Sőt, a rosszabb, hogy majdnem elgázoltunk! - mondja mérgesen
- É-én... Sajnálom. Csak szerettem volna segíteni. Azok a devilek hirtelen üldözőbe vettem, így...
- Egy angyal nem képes elbánni velük. Hülye ötlet volt kijönnöd utánunk. - mondja Ataru
- Én csak jót akartam. Hasznos akartam lenni. Lehet, hogy ők tudják hol van a testem! Azaz Rei teste és...
- Hm? Gondolod?
- Lehet igazat mond. Ugyan az a jel van a felsőjükön, mint az erdőben lévőn. - ad igazat Lillinenek Ataru
- Akkor követnünk kellene őket. Elvezethetnek a búvóhelyükre. Ott kell lennie Reinek is. Ha csak itt állunk, ki tudja mit tesznek vele. - szorítja meg Lilline karját mérgében
- Hah? - veszi észre aggodalmát - Miattam aggódik? - kérdi magától - Most már letehetsz. Jobban érzem magam.
Yanagi letette Lillinet, majd az autó felé vették az irányt, mely szerencsére nem szenvedett károkat. Mikor azonban a fiúk hátat fordítottak, egy furgon haladt el mögöttük, amiből egy kötéllel elkapták Lillinet és berántották abba. A fiúk hiába futottak utána, nem bírták elérni. Gyorsan az autóba szálltak, amivel gyorsabban a nyomukba eredhetnek. Az autót pár percig bírták követni, majd hirtelen eltűnt a szemük elől egy zsákutcában. Yanagi hívta Hilot, hogy ellenőrizze le a helyet, hogy merre tűnhettek. Megadta a helyet, ahol jelenleg tartózkodnak. Yanagi mérges volt magára, hogy nem figyelt eléggé, de ezt még ő sem kerülhette el. Lillinet egy raktárhelyiségbe vitték, ahol Rei teste is volt. Szerencsére nem nyúltak hozzá....
- Huh! Itt van a testem. Nem csoda, hogy nem éreztem semmit sem, mivel itt semmi nincs. Mi lehet ez a hely? - áll fel és kinéz a kis ablakon, ahova bezárták.
- Ülj vissza és maradj veszteg vagy bemegyek és helyedre teszlek! - förmed rá az ajtó túloldaláról az őrködő devil
- Hmm... Azt hiszem innen gyerekjáték lesz kijutnom. - gondolja, majd a saját testén lévő nyakékhez ér. melytől ismét a saját testében találta magát - Ez az!
- Hm? H-hol vagyok? - tér magához Lilline
- Öhm? B-bocsi. Később mindent elmagyarázok. Most ki kell jutnunk innen. - megy oda az ajtóhoz - Hé, te bumburnyák! - förmed rá
- Mit mondtál?! Majd adok én neked! - nyitja ki az ajtót
- Nagyobb darab vagy, mint azt elsőre gondoltam. - azzal gyomorszájon rúgja és kivágja az ajtón - Gyere! Sietnünk kell! Fel tudsz állni? - kérdi
- N-nem igazán. Gyengének érzem a lábaimat.
- Akkor muszáj lesz vinnem téged. Kapaszkodj. - veszi a hátára - Most kijuttatom magunkat innen. Készülj! - iramodik meg
Kitörtek a raktárszobából és futásnak eredtek. Szemben devilek állták útjukat, kiket sorra dobott le jégszilánkokkal. A falat megérintve, végighúzta rajta a kezét. Ettől jégoszlopok törtek ki belőle, a falba vágva a devileket. Hirtelen az út négy részbe ágazott és nem tudták merre van a kiút. Körbe is vették őket. Rei kérte Lillinet, hogy most csukja be a szemét és bármit hall, ne is nyissa ki. Ahogy ezt megtette, a lábával dobbantott egyet. Éles jégtüskék törtek elő a padlóból felnyársalva a devileket. Kik elugrottak előle, azokat a kezéből formált jégkarddal hasította ketté. Senki sem bírta megállítani. Már közel volt a kijárat. Egy hatalmas terembe értek, ahol ismét körbe vették őket. A devileket vezető személy elő is lépett...
- Egy devil és egy angyal? Szánalmas, hogy ők ketten levertek több tucat emberemet. De itt megálltok. - mondja a vezér
- Ha azt hiszed, hogy fogva tarthatsz, akkor tévedsz! Én nem egy átlagos devil vagyok!
- Ezzel nagyon is tisztában vagyok és pont ezért foglak itt tartani. Látni akarom azt a dühöt, mely benned él. Azt a vérszomjas vadat, ki bárkivel végezni tud. Látni akarom a valódi éned! - vörösödik be a vezér szeme, felfedve devil mivoltát
- Nem tudom ki vagy és mit akarsz, de sosem fogom megadni neked magam! - azzal egy jégfallal elzárta magukat a devilektől
- Most mit fogunk csinálni? - kérdi Lilline - Hogyan jutunk ki?
- Nincs az a hely, mely fogva tarthat engem!
Ezzel a kijelentéssel a jégfalból jégoszlopok törtek ki, mely elsöpörte a devileket. Rei megpillantotta a kijáratot, majd nyakába vette a repülést adó nyakéket és már suhant is feléje. Rendkívüli gyorsasággal szelt át a folyosón, így esélyük sem volt elkapni őket. Hirtelen egy ajtó állta útjukat. Kilépve rajta, a csatornahálózatban találták magukat. Rei leütötte a csatornafedelet és felkapva Lillinet, segített neki gyorsan felmászni. Yanagi és Ataru fent álltak és értetlenül néztek rájuk. Tiszta kosz és mocsok volt a két lány, de végül épségben úszták meg ezt az egészet. A fiúk azonnal indultak is haza velük. Rei elmesélte mindenkinek, hogy miket láttak odalenn és valószínű, hogy újabb ellenfél fog megjelenni, ki nagy bosszúságot okoz majd a csapatnak. Kousuke készenléti állapotot hirdetett ki a csapattagoknak és nagyobb éberségre sarkallta őket. Mivel a hátba sikerült bejönniük, így még nagyobb védelmi rendszert akart kifejleszteni, mely Hilo feladata. Azt, hogy hogyan tudtak a meglévő kamerák ellenére bejutni, nem tudták a választ. A házban minden este valamelyiküknek őr járatozni kellett és a kamerák mellett figyelni a kinti mozgásra. Elsőnek Rei akart lenni, ki éberen őrköd, de Ataru elvette tőle ezt a lehetőséget. Mondván, hogy ő inkább pihenjen. Aznap este nem igazán tudott aludni. Végig a vezér szavai csengtek a fülében. Az erkélyen állva bámulta a holdat....
- Nem tudsz aludni? - kérdi Yanagi - Én sem tudnék a helyedben. Ma igazán bátor voltál és...
- És gondot okoztam neked. - fejezi be mondatát
- Én nem épp erre... Hah?
- Sajnálom. - hajol meg előtte - Sajnálom, hogy akaratom ellenére veszélybe sodortam magam és emiatt aggódnod kellett.
- Hm. - mosolyodik el - Szóval még is te voltál mindennek a hátterében. - gondolja - Az, hogy a tested elrabolták, nem a te hibád volt. Egyikünk sem számított erre.
- De, ha én nem....
- Ha nem vagy ott, akkor már késő lett volna. Kérlek, fejezd be ezt az önmarcangolást. Te azt tetted, amit helyesnek véltél. - áll szembe Reiel, majd lassan felemeli állát és mélyen a szemébe nézve mondja - Ne kelljen megint ennyire aggódnom érted.
- Yanagi... Túl kedves vagy hozzám. - gondolja
- Hm? - Lilline az ablakból látta, ahogy beszélgettek - Yanagi.... A valódi szerelem előtted áll, csak ki kell végre nyitnod a szemed. Nem rejtegetheted örökké az igazi érzéseidet. Te már régóta nem engem akarsz. - mondja halkan, melyet Kousuke a falnak támaszkodva meg is hallott
Lilline gyorsan visszament a szobájába. Tudta, hogy a két devil lassan egymásra fognak találni, mivel összeköti őket egy láthatatlan fonál. Igaz, hogy nem volt öntudatánál a történtek alatt, de érezte mi történt körülötte. Szívében rengeteg gondolat keringett, melyre előbb vagy utóbb választ fog kapni....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
