|
19.rész: Csak téged szeretlek!
Saki-chan 2020.02.14. 05:49
Miután Ataru és Yanagi is elmentek, Angel végre felébredt. Rei kissé le volt törve. Próbálta elterelni a gondolatait, hogy ne lássák aggodalmait és szomorúságát. Azonban a dolgok hirtelen nagy kanyart vesznek, mikor egy vallomást hallhatunk...
Rei egyedül akart lenni, hogy kiszellőztesse a fejét, de ezt Ataru nem hagyhatta. Yanagival együtt a nyomába eredtek. Hármasban mentek és kirúgtak a hámból. Minden jól alakult addig a pontig. míg egy bárba be nem ültek. Ataru nem akart velük inni, így elhagyta a helyet. Csupán egy pohárral ittak, mikor is váratlanul erős rosszullét tört rájuk és testük teljesen lebénult. Drogot és valamilyen bénító szert tettek az italjakiba, melytől nem tudták megvédeni magukat. A hely hemzsegett a devilektől. A vezérük magáévá akarta tenni Reit, de mielőtt ez sikerülhetett volna, Ataru betört a bárba és mindegyik devillel végzett. Ezzel fedte fel valódi alakját, mely egy vérszomjassá váló devil. Mivel ez kitudódott, elhagyta az INEG házat és visszament Mesteréhez. Nem csak ő ment el, hanem Yanagi is, ki felelősnek érezte magát a történtek miatt. Kousuke felfüggesztette, így el kellett hagyni az INEGet. Az élet folytatódott, Angel pedig végre magához tért....
- Angel! Végre magadhoz tértél! Úgy örülök, már azt hittem fel sem ébredsz. Jól beütötted a fejed. - örül meg neki Trivee
- Hát haver, jó sokáig aludtál. Én is örülök annak, hogy rendbe jöttél. - mosolyog rá kedvesen Hilo
- Nézd, Rei! Angel felébredt! - kapja el karját Keiko - Hát nem szuper!
- Hm? - néz rá meghatódó szemekkel Rei
- Hm. - Angel csak elmosolyodva néz vissza rá
- Most, hogy felébredtél... Végre nem kell aggódnunk miattad. Alig várom, hogy közösen dolgozhassunk! Persze még pihenj, hogy erőre kapj. Már megyek is készíteni neked valamit, ami formába hoz! - libben ki a szobából, elkapja Rei kezét - Gyere, te is segíts!
- Hah? De... - szólni sem tudott egy szót sem - Hm? - néz csodálkozva, mikor megrezzen a telefonja - Ha? - Yanagi írt neki
- Szeretnék beszélni veled. Szólj, ha ráérsz. - Yanagi
- Miről akarhat beszélni? - kérdi magától
Nem tudott neki válaszolni, mivel Triveenek segített a főzésben. Angel még pihent. Nem mehetett még sehova, míg erőre nem kap. Addig a lányok szolgálták ki és Hilo ment be hozzá beszélgetni. Rei nem ment be a szobájába. Megvárta, míg elcsendesedik a ház. Nem is tudta mit mondjon neki. Mikor eszébe jutott a baleset, elszomorodott. Eléggé megviselte a látvány, hogy Angel majdnem meghalt. Tudta, hogy nem az ő hibája volt, de felelősnek érezte magát miatta. Igyekezett kiverni minden rossz gondolatot a fejéből, így elvonult a szobájába. Addig húzta az időt, míg be nem esteledett. Az ágyán ülve merengett....
- Még nem is válaszoltam neki. - nézi a telefonját - Vajon miről akarhat beszélni velem? - kérdi magától - Ah! Nem bírok aludni! - fekszik el az ágyán
- Még ébren vagy? - kopogtat Lilline
- Még igen. Gyere csak be.
- Bocsánat a zavarásért. Csak jöttem vért venni. Szeretném leellenőrizni, hogy a káros szerek nem roncsolták-e a sejtjeidet.
- Csak nyugodtan.
- Jól érzed magad? Nem szédülsz? Nem fáj a fejed vagy más testrészed? - kérdezgeti
- Nem. Jól vagyok. Talán azért viselem jobban, mert csak félig vagyok ember. - válaszolja
- Értem. Meg is volnánk. Ha bármi panaszod lenne vagy kérdésed, nyugodtan keress meg. - áll fel, majd az ajtó felé indul
- S-sajnálom!
- Hm?
- Sajnálom, hogy nem tudtam az érzéseidről és akaratlanul is boldogtalanná tettelek! - hajol meg előtte bocsánatért esedezve
- Rei... - lepődik meg - Nem kell....
- Sajnálom! Semmi sincsen Kousuke és köztem. Igaz, hogy az elején nagyon is tetszett és vonzódtam hozzá, de most már nem. Semmit sem érzek iránta.
- Hm. - mosolyodik el szája sarkában - Köszönöm, hogy ilyen őszinte voltál. - teszi kezét a fejére
- Hah? Lilline....
- Én már elfogadtam, hogy Kousuke nem szeret és soha sem viszonozza az érzéseimet. Kár miatta emésztened magad. Most pedig jobb, ha visszamegyek a laborba.
- Lilline... - néz felé szomorúan
- Ezt mért kellett? - sírja el magát, ahogy az ajtón kilép - Mért?! - fut vissza gyorsan a laborba
- Vajon tényleg így érezhet? - kérdi magától
Miután beszéltek, mindegyikük nyugovóra tért. Angel nem érezte eléggé jól magát ahhoz, hogy felálljon, így aznap nem beszéltek Reiel személyesen. Csak telefonon irkáltak egymásnak... Másnap mindenki a szokásos dolgaival foglalkozott. Most csak Rei volt terepen és épp a hídnál gondolkodott. Eléggé szomorúnak és gondterheltnek tűnt....
- Minden rendben? - kérdi Hilo a fülesben
- Hm? Mért? Talán látszik rajtam? - lepődik meg
- Igen. Tudod mióta Angel felébredt, mintha nem lennél önmagad. Talán összevesztetek?
- Nem, nem. Mért kérded?
- Tudom, hogy együtt vagytok. A baleset napján láttalak titeket együtt.
- A többieknek is szóltál róla?
- Nem. Gondoltam titokban akarjátok tartani. Én örülök annak, ha boldogok vagytok együtt. Viszont olyan, mintha te most nem lennél az.
- Sok minden történt és... Nem is tudom. Sok minden kavarog bennem, amitől nem tudok boldog lenni.
- Megértelek. Tudod... Én jobban szeretem, ha mosolyogsz.
- Köszönöm.
- Jobb, ha most befejezzük a beszélgetést. Egy elfajzottat érzékelek nem messze tőled. - vált komolyabb hangnemre Hilo
- Hol? - néz körbe - Hah?! Áh! - rezzen meg alatta a híd
Az elfajzott a híd alatt támadt őrjöngésbe. Pont Rei alatt volt ki észrevette, hogy valakire rátámadt. Azonnal a segítségére sietett. Jégkaszájával az elfajzottra támadt, ki azonnal leállt. El akarta venni tőle a kaszáját, de nem engedte. Gyorsan kitért a csapása elől és egy tucat jégszilánkkal vágott vissza, melyek a dög karjába mélyedtek, mikor azzal védte magát. Ekkor hirtelen hatalmasat ordított. Dühösebbnek tűnt, mint előtte. Az ordítása nagy erővel a híd oldalába vágta....
- Jól vagy? - kérdi a megmentett férfi
- Ah! I-igen, ez semmiség. Kaptam már nagyobbat is egy ilyen dögtől. - áll fel lassan - Te menj és bújj el messzire. Addig én leverem ezt a dögöt! - lendül neki
- Hm. Milyen kis harcias szépség. - mosolyodik el, majd elbújik a híd lába mögé és onnan nézi a harcot
- Te ocsmányság! Készülj a halálodra! - ugrik fel a levegőbe, majd kaszájával lecsap rá - Hah? - lepődik meg, mikor a kaszáját elkapja, majd hirtelen megrántja azt - Fenébe! Még is hogyan tudta elkapni? - szűkül össze a szeme - Erősebb, mint azt elsőre gondoltam. - engedi el kaszáját, mely ekkor darabokra hullik, majd a földre érkezve, jégtüskék törnek elő a földből, átszúrva az elfajzott lábait - Hm. Most ordíts te dög!
Mikor az elfajzottat szabályosan felnyársalta, az felordított, majd széttörve a tüskéket neki rontott Reinek, ki nem hitt a szemének. Egy kicsit leblokkolt, így az általa megmentett férfi mentette most meg, félre ugorva a dög elől...
- Most kvittek vagyunk.
- Hogy lehet, hogy nem sérült meg súlyosan? Hiszen átszúrtam az artériáit és még is...
- Talán, ha eltávolítanád a fejét a nyakától, akkor elpusztul majd.
- Hm? Igazad lehet. - áll fel - Akkor most jobb, ha elbújsz, de gyorsan!
- Akkor vigyázz magadra vagy megint meg kell, hogy mentselek. - mosolyodik el
Rei szemei kéken izzottak. Összegyűjtötte minden erejét. Elsőnek jégtőrökkel terelte el az elfajzott figyelmét, majd egy még élesebb és nagyobb jégkaszával sújtott le rá, mellyel sikerült a fejét eltávolítania testétől. Az elfajzott teste azonnal elterült a földön, majd pillanatok alatt bomlásnak indult. Mielőtt a test eltűnt volna, vett egy kis mintát belőle, hogy majd Lilline kielemezze hogyan bírta ilyen sokáig...
- Szép munka!
- Hogyhogy nem lepődtél meg? Hiszen most akart felfalni egy ekkora dög!
- Hm. Nem tudom. Semmitől nem szoktam félni. A mai világban lehet, hogy ez meglepné az embert, de engem nem. - vigyorog rá
- Hm. Ez nem válasz a kérdésemre. - néz rá durcásan
- Aranyos vagy, mikor így nézel. Mondták már? - hajol hozzá közelebb
- Hmp! - tolja el arcát - Most mennem kell. Legközelebb jobban vigyázz magadra és kerüld a csendes helyeket. Bárhol felbukkanhatnak ezek a dögök. Főleg ahol védtelenek vannak. - sétál el
- Ki mondta, hogy védtelen voltam? - siet utána
- Hm? Nekem úgy látszott. Ha nem vagyok itt, te már rég halott lennél.
- Ez igaz. Köszönöm. Hálás vagyok ifjú hölgy. - puszilja meg a kezét
- Hah? Öhm... Köszi, de ez a dolgom. - húzza el kezét
- Milyen rideg. Tetszik. - mosolyodik el - Mond csak... Merre tart most az utad?
- Haza megyek. El kell vinnem ezt a mintát az egyik barátomnak, hogy kielemezze.
- Nem kísérnél el haza?
- Hogyan?
- Nem akarok semmi furát csinálni, csak nem szeretnék még egy ilyen dögbe botlani. Ügye megérted?
- Nem szokásuk többször megjelenni egy nap, de rendben. Elkísérlek, ha annyira félsz.
- Hálás köszönet.
Azzal a lakásáig mentek, mely nem volt olyan messze. A város szélén, egy tömbház mellett volt egy kisebb lakás, melyben lakott. Rei az ajtóig kísérte, majd indult volna, mikor be akarta hívni egy csésze teára. Elutasította, de ő szerette volna, ha bemegy. Nem látta rossz embernek, így elfogadta a meghívást, de résen volt. Mikor belépett az ajtón, nagy meglepetésére ott állt előtte Yanagi...
- Bocsi, de ma hoztam magammal egy vendéget. Csak teára hívtam be.
- Már megint egy csaj, akit szédítesz? - áll háttal nekik a leveleket nézegetve - Akkor jobb, ha... Hah? - lepődik meg - Rei?
- Yanagi! - fut oda hozzá és a karjaiba veti magát - Úgy hiányoztál! Kousuke nem engedte, hogy utánad menjek! - öleli szorosan
- Rei... - öleli vissza lágyan
- Óh! Szóval ti ismeritek már egymást? - lepődik meg a férfi
- Én az egyik barátja...
- Nem! - azzal elkezdi kitessékelni a lakásból Reit
- Yanagi!
- Nem ő az a lány, akiről annyit meséltél már?
- Hm? - lepődik meg Rei, mikor ezt meghallja
- Öhm...? Nem! Nem ő az! - pirul el zavarában, majd igyekszik Reit elküldeni
- Yanagi!
- Most mért küldöd el?
- Mert... Várjunk csak! Te csak úgy feljössz egy idegen férfi lakásába? - koppan neki a helyzet
- Mi? Én... vagyis...
- És, ha leteper téged?! Akkor ki fog majd megmenteni?! - mordul rá
- Ha nem tudnád, meg tudom védeni magamat! - mordul vissza rá
- Óh, igen?
- Igen! Hmm! - néz rá morcosan
- Istenem! Menjetek már szobára! - fogja homlokát
- Hah? - néznek rá meglepetten, majd mindketten elvörösödtek
- Jobb, ha most elmész. - fordít hátat neki
- Én... - nyúl felé, de megtorpan - Rendben. Örülök, hogy jól vagy és, hogy viszont láthattalak. - azzal elhagyja a lakást
- Hm. - Yanagi komoly, egyben szomorú arccal néz lefelé
- Hm? - néz meglepetten a férfi - Mért küldted el? Ahogy megöleltétek egymást... csak úgy szikrázott köztetek a levegő. Látszik rajtad, hogy többet érzel iránta, mint barátság. Mért nem...
- Ő már mást szeret. Különben is...! Miből gondolod, hogy belezúgtam?! Hülyeség! Ő csak egy lány, kivel együtt dolgoztam, semmi több! Sosem lesz másképp!
- Akkor most hagyod elmenni?
- Mi mást tehetnék?
- Beszélj neki az érzéseidről. Különben beleőrülsz majd a sóvárgásba iránta. Magadnak hazudhatsz, de neki ne tedd ugyan ezt. Higgy nekem.
- Tudom.
- Még is mért viselkedett így?! Úgy felhúzott! Pedig én csak beszélgetni szerettem volna vele erre ő meg elküld! Agrr... - morog magában - Hm? - kap egy smst
- Merre vagy? Jó lenne találkozni. Látni szeretnélek. Találkozzunk valahol. - Angel
- Hmm... Most nem érzem magam úgy, hogy beszélni szeretnék vele, de... Jobb, ha inkább elfelejtem Yanagit. Ha nem akar látni, akkor nem erőltetem. - gondolja
Angellel a szökőkútnál találkoztak. Beültek ebédelni, mivel egyikük sem evett még. Ebéd közben nem sokat beszélgettek. Utána sétálni mentek. Hilo készenlétben volt. Ha jött egy furcsa eset, riasztotta Reit. Jelenleg azonban nyugis volt minden. Nem akadt egy különös ügyük sem. Ilyenkor ez jó alkalom arra, hogy kikapcsolódjanak vagy pihenjenek... Angelék leültek a park szélén lévő padra, ahol kevés ember mászkált...
- Úgy érzem, mintha ezer éve nem jöttem volna ki. Jól esik sétálni. - mondja Angel - Mintha egy medve lennék, aki most kel fel a téli álomból.
- Igen. Valahogy úgy. - mosolyodik el szája sarkából - Örülök, hogy már tudsz a saját lábadon is járni. - mosolyog rá kedvesen
- Hm. Talán bánt valami? - kérdi - Ma olyan lehangoltnak és csendesnek látszol.
- N-nem. Csak folyton eszembe jut a baleset és előttem van, ahogy ott fekszel és...
- Nyugi. Az én hibám volt. Én nem figyeltem azokra a devilekre. Esélyem sem volt védekezni. Szóval ne marcangold magad. Rendben?
- Igazad van, de...
- Inkább élvezzük ezt a remek napot. Mit szólsz? - áll fel, majd a kezét nyújtja neki
- Jó, rendben. Igazad van. - fogja meg kezét, hogy felsegítsék
Azzal kicsit még tovább sétáltak, majd lassan visszamentek a főhadiszállásra. Gyorsan elszállt a nap és már a vacsorához készülődtek. Rei terítette meg az asztalt. Trivee ismét egy isteni vacsorát tálalt barátai elé, kik élvezettel fogyasztották el. Vacsora után mindenki nyugovóra tért. Lilline szigorú ágynyugalmat rendelt el Angelnek, kinek esélye sem volt átmenni Reihez. Pedig már vágyott egy kis huncutkodásra. Rei az ablakán keresztül nézte a holdat, mely fényesen ragyogott az égen. Hirtelen megrezzent a telefonja...
- Hm? - lepődik meg
- Tudunk beszélgetni? - jön egy sms Yanagitól - Ha igen, akkor a lakásomban találkozhatunk. Ma este a lakótársam nem lesz itt. Persze, ha nem gond és még nem vagy túl fáradt hozzá.
- Hm. - néz maga elé szomorúan, majd gyorsan magára kap valamit
Motorra nem szállhatott, így repülve ment el a megbeszélt helyre. Jégszárnyakkal gyorsan oda tudott érni és annyira nem volt számára kimerítő sem. Becsöngetve Yanagihoz, azon agyalt mit szeretne neki mondani. Már korábban is írt egy hasonló üzenetet neki. Kíváncsi volt már rá...
- Szia. Köszönöm, hogy el tudtál jönni. Gyere be.
- Csak egy kicsit maradok, majd vissza kell mennem mielőtt észreveszik, hogy kilógtam.
- Kérlek ülj le ide, a kanapéra. Kérsz valamit inni vagy enni?
- Egy kis tea jól esne, köszönöm.
- Máris főzök le akkor. Csak egy kis pillanatot kérek.
- Vajon mért hívott át magához? Délelőtt még kitessékelt innen, most pedig... Nem értem. Bárcsak elhoztam volna a gondolatolvasó követ. De persze ez nem lett volna fer. Jobb, ha a gondolatait megtartja magának. Illetlenség lenne beleolvasnom a fejébe. - gondolja - Mért akartál annyira találkozni velem?
- Hmm... Ez kissé nehéz nekem. - ül le mellé - Először is. Sajnálom, hogy korábban úgy elküldtelek. Kissé meglepett, hogy a lakótársam felhozott téged ide. Nem is értem mért mentél csak úgy el vele, de ez most nem számít. A lényeg, hogy... - szedi össze minden bátorságát - Már elég régóta ismerjük egymást... - térdel le elé lassan - Tudom, hogy a találkozásunk nem volt valami kellemes és erőszakkal hoztalak el a házadtól, de az volt a feladatom. Elsőnek nem értettem mit lát ő annyira különlegesnek benned, de mára már megértettem. - mosolyodik el szája sarkából - Mi hasonlóak vagyunk, Rei. - fogja meg lágyan kezét - Ez az, ami a legjobban megfogott benned. Kedves vagy, őszinte, makacs és néha nagyszájú, bájos és elragadó a mosolyod. Napról-napra, egyre jobban és jobban azt érzem, hogy több vagy nekem, mint egy barát. Mint egy társ, kivel együtt dolgozom. Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni. - kezét mellkasához fogja - Már vesztettem el egy nagyon fontos személyt. - mondja szomorúan
- Erre céloztál, mikor azt mondtad, hogy nem akarod, hogy a múlt újra megismétlődjön?
- Igen. Volt egy barátnőm, kit nagyon szerettem. Még Lilline előtt, az INEG előtt. Megerőszakolták. Sikerült megmentenem, de végül végzett magával. Nem bírt ezzel a tudattal együtt élni. Nem számított neki, hogy ott vagyok én. Így voltaképp nem mentettem meg teljesen. Mindenkit, kit szerettem elvették tőlem. Ezért is vagyok hálás, hogy te itt vagy nekem.
- Yanagi... Milyen nehéz lehetett neked. Én nem tudtam, hogy ennyi rossz ért téged. Úgy sajnálom. - simítja meg másik kezével arcát
- Rei... - emelkedik fel, Reit magához szorítva, kinek keze a magasba emelkedik - Szeretlek! Szeretlek jobban, mint bárki mást! Szeretlek teljes szívemből! - húzza még jobban magához, majd egy hosszú és lágy csókot ad ajkára, közben elfekszenek a kanapén
- Ühm... - Rei szemei elkerekednek, hirtelen nem tudja mit reagáljon erre
- Szeretlek téged! - csókolja meg újra - Már nem tudom magamban tartani ezeket az érzéseket. - néz mélyen a szemeibe, majd megsimogatja arcát
- Mit csináljak? Mit kellene csinálnom? - néz rá remegő szemekkel
- Rei...
- Sajnálom.... - tolja el, majd felpattanva kirohan a lakásból - Mit tegyek? A szívem hevesebben ver, mint valaha! Még soha senki nem mondta azt nekem, hogy szerelmes belém! Mit kellene tennem? A szívem! - ezek a kérdések kavarogtak a fejében, miközben hazáig rohant eszeveszetten - Yanagi szerelmes belém? - kérdi magától teljesen elpirulva, fel nem fogva eme vallomását
- Fenébe! - ül mérgesen a kanapén, hajába markolva
- Hm? Te még fenn vagy? - lép be szobatársa
- Azt hittem ma éjszaka nem jössz haza.
- Úgy lett volna, de másképp alakultak a dolgok. - válaszolja - Hm? Történt valami?
- Elmondtam neki. Elmondtam neki, hogy szeretem teljes szívemből. Erre ő csak úgy elrohant.
- Hogyan? - lepődik meg - Hm. Biztos nem volt még erre felkészülve.
- Lehet. Most mindent elrontottam. Biztos látni sem akar majd. Én idióta! - dogja neki az egyik kispárnát a falnak
- Nyugodj meg és ne a tárgyakon vezesd le a dühödet. - veszi fel a kispárnát - Csak idő kell neki, hogy feldolgozza. Azt mondtad, hogy ő mást szeret. Talán ezért ijedhetett meg olyan hirtelen. Adj neki időt. - nyugtatja
- Hm. - néz szomorúan maga elé - Ahogy rám nézett... Láttad volna az arcát. - szorítja ökölbe kezét
- Mint mondtam... hagyj neki időt és meglásd vissza fog jönni, hogy rendesen választ adjon.
- Ha te mondod. - áll fel, majd bemegy a szobájába és az ágyára dől - Remélem most nem ijesztettelek el. - gondolja
Rei a szobája ablakán mászott vissza a tetőn keresztül. Szerencsére senki sem vette észre. Száját befogva, remegő testtel, elvörösödő arccal guggolt le az ablak alá. Még mindig a csók és a vallomás hatása alatt állt, mely hihetetlenül meglepte. Alig bírt lenyugodni a szíve. A mellkasába markolva igyekezte csillapítani a heves dobogását....
- Hm? Reinek rendkívül magas most a pulzusa. - nézi Lilline az adatait - Remélem jól van. Biztos csak rémálma lehetett. - gondolja
Angel felépülése, Yanagi vallomása. Már túl sok volt ez egy fiatal, devil lány szívének. Rei csak a plafont bámulta és folyamatosan a csók lebegett a feje felett. Yanagi pedig a tenyerét nézte, mellyel megérintette Rei kezét. Aznap egyikük se aludt egy szemhunyást sem....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
