3.rész: A vihar
Saki-chan 2020.07.23. 18:35
Hirtelen egy hatalmas vihar csap le a városra, melytől az utak járhatatlanná válnak. Ameri Yuival útnak indult, hogy gyógyszereket vegyen, de őket is utol érte. Vajon hogyan jutnak haza?
Ameri beköltözését Ayato is elfogadta, miután meg kellett mentenie három durva alaktól. Szerencsére a dolgok végül jól alakultak, így a két tagú család nyugodtan élheti a fiúkkal életét. Persze z majd idővel kiderül, hiszen még csak 2 nap telt el. Mi lesz még?
Ameri mélyen aludt szobájában. Még Yui sírását sem hallotta meg, de Keito igen. Kopogás nélkül lépett be a szobájába és kivette az ágyából. Elmosolyodva nézte, ahogy Ameri átfordulva tovább alszik. Yuit addig levitte megreggelizni. Nem sokkal később...
- Ühm.. - ébredezik Ameri - Mennyi lehet az idő? Reggel van? - kérdi magától
- Jó reggelt szépségem. - köszönti Saiji
- Hah? M-mért vagy mellettem? - takarja el magát a takarójával
- Nem kellene szégyenlősnek lenned. - hajol oda hozzá
- Még is mit akar csinálni? Túl közel van! - szorítja össze szemeit - É-én most megkeresem Yuit. - szállna ki ágyából
- Maradj még. - kapja el karját, majd visszafekteti
- Hah?! - ijed meg
- Saiji hol a fenében vagy? Te vagy a soros a mosogatásban! Ma nem úszod meg! - hallatszik Kitaro hangja
Ameri kihasználva Saiji figyelmetlenségét, gyorsan eltolta magától, majd kiszaladt a szobából. Hirtelen beleszaladt Ayatoba, aki elkapta nehogy elessen. Teste az övéhez simult, így keblei jól beláthatóak lettek felsője alatt...
- Hm? - veszi észre szexi hálóingjét Ayato - Nézz a lábad elé! - mordul rá, majd zavarában gyorsan elfordul
- B-bocsánat. - lép hátra Ameri
- Jobb lenne, ha nem mászkálnál ilyen kihívó hálóruhában, ha férfiakkal vagy egy házban. Még a végén bajod esik. - mondja zsörtölődve
- Hah? Áh! - takarja el magát gyorsan - B-bocsánat. - pirul el
Miután mindannyian megreggeliztek, a fiúk elindultak a dolgaikra. Ameri Ayatoval maradt kettesben. Yui is velük volt, boldogan játszott az udvaron. Neki nagyon tetszett az új lakóhelye. Önfeledten futkosott, kergette a pillangókat és sokat nevetett. Ameri közben azon tűnődött mivel üthetné el az időt. Körbenézett a házban. Eléggé rendezett volt, sehol sem talált piszkot vagy rendetlenséget. A fiúk kiválóan tartották rendben az egész házat. Még egy napirendet is találta konyhában, amire mindenki fel volt írva, hogy mit-mikor csináljon. Ezt olvasva, elmosolyodott. Gondolta azért benéz a szobákba, hátha talál mosnivalót vagy valami tennivalót. A többiek úgy is csak késő délután jönnek haza. Mindegyik szoba más és más volt. Úgy néztek ki, ahogy a személyiségük. Keito szobája volt a legrendezettebb. Nem akart sokáig bent lenni, hiszen nem kapott rá engedélyt, hogy bemehessen. Nem sok szennyest talált. Ayatohoz is benézett, míg ő vásárolni volt...
- Hah? Ez a szoba... Hm? - vesz észre egy fényképet, mely felkelti érdeklődését - Vajon ki lehet ez a lány? Biztos a barátnője. - nézi a fényképet
- Mit keresel a szobámban engedély nélkül? - kérdi mérgesen Ayato
- Hah?! - ijed meg Ameri
- Utálom, ha a holmijaimat piszkálják! Nem tűröm el senkitől, hogy engedély nélkül a szobámba lépjen! - mondja dühösen miközben a fényképet kikapja kezéből
- S-sajnálom. É-én csak... - akad el a szava
- Hmm! - néz rá szúrós tekintettel - Menj ki! Most!
- Hah?! - megrémülve gyorsan ki is futott
Eléggé rosszul esett neki, hogy ordibált vele, de végül is érthető volt. Hiszen engedély nélkül lépett be az ő magánszférájába. Kissé bánatos lett az incidens miatt, ezért úgy gondolta bocsánatkérésképpen süt neki valami finomat. Elaltatta Yuit, majd lement a földszintre. Szétnézett a hűtőben és a kamrában, mit is tudna készíteni. Volt minden hozzávaló, így hozzá is látott. Gyorsan kész lett vele, majd felment a szobájába, hogy átadja neki, amit készített...
- Ühm... - összeszedve minden bátorságát, bekopogtatott
- Igen? Ki az?
- Én vagyok az, Ameri.
- Még is mit akarsz?! - kérdi mérgesen az ajtó mögül
- B-bocsánat az előbbiért. Készítettem neked valamit bocsánatkérésképpen.
- Menj el! - förmed rá
- Ne haragudj, hogy engedély nélkül mentem be a szobádba. Nem volt hozzá jogom. Sajnálom.
- Azt mondtam, menj el! - nyitja ki nagy lendülettel az ajtót
- Ah! - esik hátra ijedtében
- Hm! - néz le rá mérgesen
Ameri úgy hátraesett, hogy az összes sütemény a ruhájára borult. Elszomorodott Ayato viselkedése miatt. Nem értette mért viselkedik így. Mintha olyan nagy bűnt követett volna el... Lement a földszintre és kimosta kézzel a felsőjét. Kiteregette az udvaron. Elmosolyodva nézte, ahogy Yui boldogan homokozik...
- Legalább te boldog vagy. Önfeledten játszhatsz anélkül, hogy bármi gond szakadna a válladra. Bárcsak én is ugyan olyan boldog lehetnék, mint te. - néz szomorúan maga elé
- Hm. - néz komoly tekintette Ayato az ablakon kinézve rájuk
A nap gyorsan, ám eléggé csendesen telt el. Ayato és Ameri nem beszélgettek egymással. Yui szépen elvolt, nyugodt volt egész nap. Semmi miatt nem hisztizett, szépen evett és aludt is egy jó nagyot a délután folyamán. Ameri jól kimerítette, sokat játszottak. Szép lassan letette aludni a szobájukba...
- Huh! Végre pihenhetek egy kicsit. Elfáradtam. Eszem valami finomat. - indul le a konyhába - Nézzük csak, mit nassolhatnék? - nézi a hűtőt - Áh! Ez fáj! - hatol fejébe egy éles fájdalom
Megtámaszkodott a pulton. Hirtelen érte ez a fejfájás. Nem tudta merre lehet a gyógyszer, így a babakocsiba tette Yuit, majd a város felé vette az irányt. Ayato észre sem vette, hogy elmentek. Csendben feküdt az ágyán és a falat nézte...
- Az a lány...! - gondol rá mérgesen - Már egy ideje nem hallottam őket. Talán elaludhattak? - kérdi magától - Áh! Kit érdekel! - mérgelődik
Nem törődve velük, elfordult az ágyon. Egyszer csak halk kopogás hallatszott az ablakból. Az eső hangja volt, mely egyre jobban rákezdett. Már késő délután volt. Hirtelen megcsörrent a telefonja...
- Halló?
- Ayato, te vagy az? - kérdi a telefon túloldalán Keito
- Még is ki lennék? Mond!
- Még otthon vagy?
- Igen, mért?
- Sajnos túl erősen szakad az eső. Már eléggé magas a vízállás. Nem nagyon közlekednek a buszok és más sem. Nem tudunk ma hazamenni. Megszállunk a legközelebbi hotelban.
- Mért nem jöttök haza kocsival?
- Túl veszélyes lenne dombon felfelé.
- Hm. Értem. Ne aggódjatok. Megleszek egymagam.
- És mi van Ameriékkel? Hogy vannak?
- Tudja a fene! Engem nem érdekel az a nő és a kölyke! - közli közönyösen
- Mért beszélsz így? Jobban is érdekelhetnének! Otthon vannak?
- Gondolom. Ilyen esőben biztos nem mentek el.
- Légyszi nézd meg őket. Ne légy közömbös!
- Felnőtt nő! Nem vagyok a dajkája!
- Ayato! - parancsol rá
- Hm! Jó, megnézem őket. Tartsd egy kicsit.
A szobájukban nem találta őket, így lassan lement a földszintre körülnézni. Csend volt, egy hangot sem hallani az esőn kívül. Nem értette merre vannak, míg a konyhában egy üzenetet sem talált...
- Elmentünk. Sietünk vissza. - Ameri
- Hogyan? - lepődik meg
- Mi a baj, Ayato?
- Most le kell tennem.
- Ay...
- A fenébe! - kap fel egy kabátot, majd motorjára pattan
Gyors ütemben indult a városba. Az eső csak úgy szaladt. Sokan behúzódtak védett hely alá, míg alább nem hagy a zuhogás...
- Még is merre mehettek? - kérdi magától
- Ah! Már megint szakad az eső. Mért történik mindig ez velünk? Most hogyan jutunk haza? - kérdi magától Ameri
Egy út menti buszmegállóban voltak, melybe nem esett bele az esővíz. Yui mélyen aludt, nem zavarták az eső hangjai. Még akkor nem dörgött és nem is villámlott. Ameri szomorúan nézett a távolba, aggódott mi lesz most velük. Éjszakára nem lenne jó itt maradniuk...
- Ah! Ayato vajon elolvashatta az üzenetemet? Vagy a többiek haza érhettek? Biztos megkeresnek majd, ha olvasták az üzenetem. De persze az sem biztos, hiszen nem írtam hova megyünk. Csak reménykedhetek, hogy ránk találnak. - sóhajtozik magában
Ahogy nagyban búslakodott és töprengett a dolgokon, egy motoros száguldott el előttük. Ayato volt az, ki ahogy megpillantotta őket gyorsan visszafordult. Ameri kilépett a fedezék alól és intett neki. Ő nem tudta, hogy biztos érte jöttek, csupán jelezni akarta, hogy segítségre van szükségük. Ayato megállt előttük, majd leszállt motorjáról. Ameri megkönnyebbült...
- Végre! Azt hittem soha nem jár majd erre senki. Kérem, itt ragadtam a kislányommal és... Hah? - lepődik meg
A motoros hirtelen elkapta karját és behúzta a fedezék alá. Ameri nagyon meglepődött és kicsit meg is volt ijedve a motoros viselkedése miatt...
- Én...
- Még is mi a fenét képzeltél?! - veszi le Ayato a sisakját
- A-Ayato? - lepődik meg
- Csak a baj van veled! - mondja mérgesen
- S-sajnálom. - szomorúan hajtja le fejét
- Hm.- Gyere, hazaviszlek benneteket.
- Uhm... J-jó. Köszönjük. - mondja - Örülök, hogy eljött értünk, de ezt inkább nem mondom neki. - gondolja
Felültek Ayato mögé a motorra. Ameri magához ölelte Yuit. Ayato rájuk terítette a kabátját, hogy megvédje őket az esőtől. A babakocsit is rákötötte a járgányra, majd hazasiettek...
- K-köszönöm, hogy hazahoztál bennünket. - hálálkodik
- Nem kell hálálkodnod. Menj és öltözz át. Így jobb, ha nem mászkálsz a házban. - fordul el tőle
- Hm? Haah? Áh! - takarja el magát zavarában
Mind a ketten felmentek a szobájukba- Ayato azonnal a zuhany alá állt. Yui a pancsi után evett, majd újra álomba szenderült. Ameri is elment letusolni, nehogy beteg legyen. Épp a haját szárította törölközőben, mikor hirtelen elment az áram. Ijedve Yuihoz futott, aki mélyen aludt. Semmi sem zavarta meg álmát. Ameri gyertyákért indult a földszintre, hátha talál egyet. Keresgélni kezdett, ám szinte vak sötétben volt. Be akart kopogni Ayatohoz, de félt, hogy megint elküldi. Már emelte a kezét, mikor is hirtelen egy hatalmas villám csapott le, amitől felkiáltott...
- Áááh! - ijed meg Ameri
- Mi a... Hah? - lepődik meg Ayato
Mikor az ajtót kinyitotta, Ameri hirtelen hozzábújt. A villámlás félelmet váltott ki belőle. Ayato hirtelen meg sem bírt szólalni. Ameri és ő egy szál törölközőben voltak...
Folytatjuk!
|