5.rész: Vidám nap
Saki-chan 2020.08.03. 15:46
Ameri és Kitaro elmennek hármasban bevásárolni. Ayatot is elhívják, de ő elutasítja a dolgot, viszont még is követi őket. Ameri egy hirtelen lépést tesz Ayato felé, ki teljesen lesokkolódik. Vajon mi lehet az?
Ameri és Ayato a vihar miatt kettesben maradtak a nagy házban. A többiek kénytelenek voltak egy hotelben megvárni a vihar végét. Sokat dörgött és villámlott. Ameri félt egyedül, Yui viszont békésen átaludta az egészet. Ayato, ha nem lett volna otthon, akkor nehéz lett volna neki átvészelni az egészet. Karjaiban talált megnyugvást a villámlás elől. A két fiatal kicsit közel kerültek egymáshoz. Azonban, mikor már összemelegedtek volna, Ayato leállította. Kissé rosszul esett neki, de úgy volt helyes. Mindez csak a vihar miatt történt. A házat később egy tolvaj háborgatta, ki Amerire is rátámadt, de Ayato hősiesen helyt állt. Mindez csak egy kis karcolással zárult, az elkövetőt elkapták. Mindannyian újra együtt lehettek...
Miután a betörőt elkapták, minden visszaállt a régi kerékvágásba. Kitaro és Ayato összeszedték a törmelékeket, majd hívták az ablakost, ki kicserélte a töröttet. A vihar után minden szép lett. Sütött a nap, gyönyörűen csillogott mindenhol az esőcsepp. A vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan fel is száradt minden. Remek idő volt a kinti sétához, vásárláshoz vagy épp a piknikezéshez. Yui élvezettel futkosott, egy pillangót kergetve. Ameri mosolyogva nézte. A fiúk közben dolgoztak és pakolásztak. Ayato Amerit nézte, amit Kitaro észre is vett...
- Talán megtetszett?
- Hm?
- Ameri. Úgy bámulod, mintha muszáj lenne.
- Tévedsz! Csak a kis kölyköt néztem, hogy milyen boldog a jó idő miatt.
- Aha. Én is ezt mondanám. Valahogy mást mutat az arckifejezésed.
- Csak rosszul láttad. - hátat fordítva, elsétált
Ahogy befele tartott a házba, az üvegben tükröződött a tükörképe, melyre egy pillantást vetett...
- Badarság! - mondja Ayato halkan - Sosem szeretnék bele egy ilyen lányba. - gondolja, majd bement a házba
Az üveges hamar megcsinálta az ablakot, így már nyugodtan azt csinálhattak, amit akartak. Keitonak dolgoznia kellett, így ő kimaradt a további mókából. Saijit egy fotózás miatt a városba hívták. Kitaro örült annak, hogy Ameri közelében maradhatott...
- Most, hogy így kettesben maradtunk. Nincs kedved elmenni sétálni? - kérdi Kitaro Ameritől
- Hah? Most?
- Igen. Legalább jobban megismerhetnénk egymást. Mit szólsz hozzá?
- Hmm... - hallja meg őket Ayato
- Én...
- Ha akarod, Ayato is jöhet! - mondja hangosabban - Na? - vigyorodik rá - Ügye nem mondasz nemet? - karolja át nyakánál Ayatot
- Hé! Vedd le rólam a kezed! Nem mondtam, hogy csatlakozni akarok hozzátok!
- Hm. - néz csalódottan Ameri
- Jobb dolgom is van annál hogy veletek lógjak!
- Hát jó! Akkor ketten megyünk. Mit szólsz, Ameri?
- Jó, rendben van. Úgy is kellene vennem pár dolgot Yuinak. Szerintem ő is élvezné a sétát.
- Helyes! Kell egy kis séta mindannyiunknak. - nyújtózik egyet - Gyere, a kocsimmal megyünk.
- O-oké. Csak pár percet kérek, amíg bepakolok Yuinak pár dolog.
- Hát persze. - mosolyodik el
Pár perc múlva már az autóban ülve indultak a város felé. Kitaro igyekezett nem gyorsan vezetni, nehogy megijessze útitársait. Több helyen is megálltak. Az első uticél a piac volt, ahol sok mindent kellett venniük. Vettek többféle zöldséget és gyümölcsöt. Tojást, kenyeret és mindenféle élelmiszert. Ameri gondosan válogatta ki melyiket is vigyék haza, pedig nem volt olyan jó szakács, mint Keito. Kitaro besegített neki a választásban...
- Nézd! Milyen frissek és érettek ezek az eprek. - csillan fel a szeme Kitaronak
- Hű! Valóban. Mit szólsz Yui? Neked hogy tetszik?
- Hi, hi... - vigyorog rájuk
- Úgy látom, neki is tetszik.
- Akkor ebből is kérnénk 2 kilogrammot.
- Milyen helyes pár vagytok és ez a tündéri kislány... - szólal meg az egyik árus néni
- Öhm... Nem, mi... - mentegetőzni kezd Ameri
- Köszönjük. - fogja meg lágyan Ameri vállát miközben kedvesen mosolyog a nénire
- Ugyan. Vigyen a ropogós almából is. Ajándék.
- Köszönjük szépen.
- További szép napot. - mosolyog rájuk az árus
- Viszont kívánjuk.
- Ahogy végeztek, mentek máshová. Benéztek a bababoltba is, hogy új dolgokat vegyenek Yuinak. Ott is egy családnak gondolták őket. Amerit kissé zavarta. Nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni Kitarot. A cukrászdába inkább már csak egyedül ment be, Yuival megvárták kint...
- Minden rendben? - kérdi Kitaro
- Uhm... Igen.
- Ha valami bánt, nyugodtan mond el.
- Sajnálom.
- Mit?
- Hogy miattunk azt kellett hazudnod, hogy egy párt alkotunk. Most a barátnőd biztos...
- Nincs barátnőm.
- Hm?
- És egyáltalán nem baj. Nem akartalak volna kényelmetlen helyzetbe hozni. Nem sokan szeretik, mikor egy nő egyedül neveli gyermekét. Kétes következtetéseket vonnak le és cseppet sem lesznek kedvesek vele. Gondolom már tapasztaltad.
- I-igen. Tudom milyen, mikor megvetnek miatta. - hajtja le fejét szomorúan
- Hé! Minden rendben van. Ne légy szomorú emiatt. - fogja meg állát maga felé emelve azt
- N-nem vagyok. - fordul el zavarában
- Akkor jó. Mert nem akartam egész álló nap a szomorú pofidat nézni, mikor azt mondom, hogy érezzük jól magunkat. Szóval, fel a fejjel és szórakozzunk!
- Hah?
- Gyere csöppség, majd én cipellek egy kicsit. - kapja fel Yuit a vállára
- Ó-óvatosan. - aggodalmaskodik Ameri
- Nyugi, minden rendben van. Igaz?
- Nyia! Nyia! - lelkesedig fel Yui
Yui minden mértékben izgatott és lelkes volt. Kitaro a vállán cipelte és mondogatta neki mit is lát éppen. Ameri mögöttük sétált, ám hirtelen egy nagyobb tömeg elsodorta. Sehol sem találta őket. Kezdett pánikba esni. Leült egy padra, hátha idővel rá találnak. Ahogy ott búslakodott, egy kedvesnek látszó alak ült le mellé...
- Mond csak, jól érzed magad?
- Hah? I-igen, köszönöm.
. Biztos szomjas vagy, tessék.
- Ha? K-köszönöm.
- Ugyan. Idd csak meg. Bizonyára megszomjaztál.
- Igen. Kedves Öntől.
- Idd csak meg mind. Nehogy nekem kiszáradj a végén. Nagy a hőség ma, könnyen rosszul lehet az ember.
- I-igaz. M-most men... - Ameri hirtelen egyensúlyát vesztette - M-mi van velem? - fogja fejét
- Jaj, nekem. Már meg is ártott a meleg? Gyere elviszlek valami hűvösebb helyre. - fogja meg karjánál
- N-nem kell...
- Azt mondta, nem akar menni. - állítják meg
- Hé! Még is ki vagy te?
- Aki megvédi magától!
- Én csak segíteni akarok neki, ez minden.
- A-Ayato...- mondja lihegve
- Hm. Még is mit adott neki inni?
- Sima üdítőt.
- És ezt most higgyem is el?
- Semmi közöd ahhoz, hogy mit akarok csinálni! Eressz! - förmed rá a férfi
- A lány velem marad! - öleli magához Amerit
- Te...! - a férfi ekkor nagyon mérges lett
- Ha nem akarja, hogy hívjam a rendőrséget, akkor jobb, ha most azonnal elhúzza a csíkot.
- Hmm... - néz mérgesen rá a férfi - Ch! Mulass vele jól. - azzal elsétált
- Hm. - néz rá mérgesen - Ameri jól vagy? - ülteti le a padra
- A-Ayato...
- Minden rendben, Pihenj egy kicsit. - nyugtatja - A teste nagyon forró. Biztos drogot tett az üdítős üvegbe. Így nem hagyhatom magára. Hol lehetnek Kitaroék? - kérdi magától
- Ayato, én...
Ayato elkerekedett szemekkel nézett, mikor Ameri gallérjánál fogva magához húzta és megcsókolta. Csupán egy pillanat volt az egész, mivel Ayato ahogy észbe kapott, azonnal eltolta magától Amerit...
- Csak a drog miatt csinálja. - gondolja - Ameri állj le. - fogja meg vállánál
- Hah? Én... - veszi el eszméletét
- Ameri! Ameri! - kiabál Kitaro nem messze tőlük
- Már itt a segítség. - látja meg őket Ayato, majd lassan a padra fektetve otthagyja Amerit
- Ameri! - szalad oda hozzá, ahogy észrevette őt - Úgy sajnálom!
- Mami, mami...
- Ki-Kitaro...?
- Hiszen neked magas lázad van, csak úgy tüzel a homlokod. Gyorsan hívok egy... Hah? - kapja el karját Ameri
- N-ne menj el, kérlek...
- J-jó. Maradok. - ül le mellé
- Mami! - bújik oda hozzá Yui
Kitaro Ameri mellé ült, aki nekitámasztva fejét pihent. Szerencsére csak egy kortyot ivott abból az üdítőből, melyet a férfi kínált neki, így csak olyan érzés volt a testének, mintha napszúrást kapott volna. Yui közben kapott egy fagyit, melyet szépen elmajszolgatott...
- Ameri... - próbálja óvatosan felkelteni - Jobb, ha hozok valami jó hideget inni. - gondolja
Mikor meg tudott moccanni, gyorsan elszaladt a szemben lévő automatához innivalóért. Az üdítőt Ameri homlokához érintette, aki lassan kinyitotta szemeit. Csodálkozva nézett maga elé, majd ahogy meglátta Yuit, felkapva megölelte...
- Kicsikém! Minden rendben van?
- Mami... - öleli vissza
- Sajnálom. Az én ötletem volt, hogy jöjjünk el és erre elszakadtunk egymástól. Úgy restellem magam.
- N-nem a te hibád. Én nem figyeltem és a tömeg is nagy volt.
- Tényleg ne haragudj. Pedig csak azt akartam, hogy ma boldogok legyetek és jól mulassatok.
- Hm? Ez kedves tőled. - mosolyodik el
- Hah? - pirul el mosolya láttán - N-nagyon édes a mosolyod.
- Hogyan? - meglepetten néz rá és kicsit zavarban érzi magát - K-köszönöm.
- Mond csak, mi történt veled miután elváltunk?
- Hogy... Én csak arra emlékszem, hogy egy férfi üdítővel kínált és... Utána semmi. Arra ébredtem, hogy itt vagytok előttem.
- Hogyan, üdítővel?
- I-igen.
- Még jó, hogy nem ittad meg.
- Hm. - Ayato az üdítőt nézte, amit magával vitt, majd mérgében összenyomta
Ameri elfelejtette mi történt az üdítő megivása és Kitaroék visszatérte között, így arra sem emlékezett, hogy Ayatot megcsókolta. Ayato bizonyára nem felejtette el a történteket...
Folytatjuk!
|