6.rész: Megsértve
Saki-chan 2020.08.14. 15:58
Kitaro egy kis fondorlatossággal elhívja Ayatot, hogy Ameriékkal töltsön el egy kis időt a vidámparkban. Azonban ez vhogy nem jól sül el és elválnak egymástól. Vajon mért van ekkora távolság közöttük?
Ameri Kitaroval töltötte a napot, hogy végre kikapcsolódhatnak. Bevásároltak élelmiszerekből, babadolgokból és mindenből, ami kifogyott már otthon. Mind a ketten, pontosabban mind a hárman jól érezték magukat, míg útjaik el nem váltak. Egy tömeg állta útjukat, mely elsodorta Amerit, aki elvesztette Kitaroékat. Egy padon ült, mikor egy kedvesnek látszó férfi itallal kínálta, amiben drog volt, hogy magával vihesse. Ameri mindössze egy kortyot ivott, de az is hatással lett rá. Ayato mentette meg, amiért egy csókot is kapott. Minden hirtelen történt, amire Ameri nem emlékezett...
- Jobb, ha hazamegyünk. - mondja Kitaro
- M-miattam ne aggódj. Jól vagyok. Ah! - botlik meg
- Megvagy! - kapja el
- K-köszönöm.
- Mami, mami! - rángatja szoknyáját
- Mit szeretnél, kicsikém?
- Oda! - mutat az egyik irányba
- Hah? Oda szeretnél menni? - kérdi tőle Ameri
- Ha szeretnétek oda is elmehetünk, csak gyorsan bepakolok a kocsiba. Várjatok meg.
- R-rendben van. Megvárunk.
- Gyeje, mami! Gyeje! - húzza magával
- Y-Yui! Várj! - fut utána
Yui csak rohant előre, nem nézett jobbra, se balra. Őt csak az óriáskerték érdekelte. Az vonta el legjobban a figyelmét minden mástól. Ameri alig bírt utána szaladni....
- Yuiii...
- Veled mindig csak a baj van. - kapja fel Ayato
- Haaah? A-Ayato? Eressz el! Erre semmi szükség! Magamtól is tudok járni. - zavarban van
Ayato ölbe vette és úgy vitte át út másik oldalára, ahol már utol is érték Yuit, ki épp egy plakátot csodált meg...
- Ameri! Yui! - kiált utánuk Kitaro - Haah... - sóhajt egy nagyot megkönnyebbülésében - Csak, hogy végre meg vagytok. Azt hittem megint eltűntetek. - mondja lihegve
- Csak Yui előre futott és muszáj volt utána sietnem.
- É-értem. Semmi baj.
- Ayato nélkül nem is bírtam volna megfogni olyan gyors, akár a villám.
- Hah? Nem azt mondtad, hogy nem akarsz jönni? - lepődik meg Kitaro - Talán Ameri miatt meggondoltad magad? - mosolyog rá kajánul
- Hm. Nem, csak elfogyott pár dolog, amire szükségem van, így eljöttem megvenni őket. - menti ki magát
- Ahhoz képes eléggé üres a kezed.
- Hm? - néz rá csodálkozva Ameri
- Csak láttam Amerit szerencsétlenkedni, aki miatt ott kellett hagynom a vásárlást. Ennyi.
- Óh, valóban? - néz fel rá Kitaro gyanúsan
- Igen! Ne méregess így a szemeiddel! - mordul rá
- Mami, mami! gyeje, gyeje! Menjünk!
- Ah! O-oké csak...
- Majd én megveszem a jegyeket. Menjetek csak. - mondja Kitaro
- Én nem mondtam, hogy...
- Haza kell vinnem a holmikat, amiket vettünk vagy könnyen tönkre mehetnek. Mindjárt visszajövök értetek. Addig tartsd a frontot. - kacsint rá Ayatora
- De...! - nem bír megszólalni
- Hagynád, hogy egyedül maradjanak és, ha történik valami rossz? - kérdi Kitaro
- Hmm...
- Két felnőtt és egy gyerekjegyet kérnék.
- Parancsoljon. Jó szórakozást.
- Úgy lesz. Köszönöm. - veszi el a jegyeket - Tessék, ez a tietek. - adja oda Ayatonak
- Kitaro ez nem vicces! Én...
- Jó mulatást! - azzal mosolyogva el is ment
- Te kis... - mérgelődik Ayato - Most mit csináljak? Jól rászedett! - gondolja mérgesen
- Mami! Mami!
- Yui lassabban. Bőven van időnk körbenézni, ne siess annyira.
- Olyat szeretnék, meg olyat is! - mutatja
- Jó-jó.
- Hah? - veszi észre a jegyek alatt megbúvó készpénzt - Jól rászedett az az idióta. - bosszankodik
- Hah? Ayato? Hol van Kitaro? - kérdi Ameri
- Mindjárt visszajön, csak hazaviszi, amit vettetek.
- É-értem. Ha nem akarsz maradni velük, akkor nyugodtan menj csak haza. Majd megvárjuk.
- Hm. Valóban nincs sok kedvem veled és a törpével lenni, de ha már így alakult, nincs mit tenni.
- Hm?
- Nem lenne jó, ha megismétlődne a korábbi incidens.
- Incidens? Milyen incidens? - lepődik meg
- Nem is emlékszel?
- Hogy őszinte legyek, nem.
- Gondoltam. A nők már csak ilyenek.
- Hogyan?
- Mindig a legfontosabbat felejtik el.
- Mért mondod ezt?
- Hagyjuk. Nem olyan fontos. Itt a jegyetek! Jó szórakozást. Nekem jobb dolgom is van ennél! - megy el mérgesen
- Hah? - Ameri csak ledöbbenve nézi, ahogy elsétál
Ayato csak a kezében nyomta a jegyeket és a Kitaro által adott pénzt, majd elment. Nagyon dühösnek tűnt. Ameri szomorú lett, de nem akarta, hogy kislánya ezt észrevegye. Amire csak szeretett volna, felültek. Főként kisvasút és körhinta volt. Olyan majális féle, ahol a kisebbik gyerekek is szórakozhatnak. Yui élvezte az egészet, boldog volt. A nap lassan kezdett lemenni. Egy padon ülve, nem messze a majálistól nézték a naplementét. Yui kezdett álomba szenderülni...
- Jól elfáradtál, nem igaz? Aludj csak. - simogatja meg kis arcát - Vajon mi lehetett Ayatoval? - ezen agyalt közben
Ayato még nagyon mérges volt. Bosszankodva ment haza. Nem érdekelte mi lesz velük. Felkavarták az események, melyre sajnálatosan csak ő emlékezett...
- Ayato csak most érsz haza? Merre voltál? - kérdi Keito
- Semmi közöd hozzá! - megy fel bosszankodva a szobájába
- Ayato, te mit keresel itthon? Hol van Ameri és Yui? - kérdezi - Csak nem egyedül hagytad őket?
- Hogyan? - kérdik egyszerre
- Nem mindegy? - mondja flegmán
- Nem! - néz rá mérgesen - A fenébe! - kapja fel kabátját és a kocsikulcsát
- Kitaro, mi a baj? - kérdi Saiji
- Ayatora bíztam őket, erre otthagyja mindkettőjüket, akár valami állatot a menhelyen. - mérgelődik magában
Gyorsan a majálishoz sietett, ami már zárva volt. Az idő is későre járt. Megnézte őket a környéken is, de semmi jelük nem volt. Nagyon aggódott. Pár gyanús alak is feltűnt a környéken, ami még jobban aggasztotta...
- Hol lehetnek? Ha nem találom meg őket időben, akkor... - néz körbe-körbe aggódó arccal
- Milyen sötét van már. Jobb, ha hazaindulunk. Yui a végén még megfázik. - gondolja, majd lassan felveszi
- Ameri! Ameri! - hallatszik a kiáltozás
- Hah? K-Kitaro? - hallja meg
- Ameri! Végre megtaláltalak titeket! Úgy aggódtam. Márt azt hittem bajba fogtok keveredni. - öleli meg hirtelen őket
- K-Kitaro... - pirul el
- Minden rendben? Jól vagytok?
- Én... - néz rá könnybe lábadt szemekkel
- Úgy sajnálom. Nem kellett volna Ayatora hagynom titeket. Bánom, amit tettem. Sosem fog előfordulni többet. - törli le könnyeit
- Hál'isten megvagytok! - hallatszik Keito hangja
- Milyen meghitt lett közöttük a hangulat. - mosolyodik el kajánul Saiji
- É-én csak megörültem nekik, ez minden. - pirul el Kitaro
- Örülök, hogy épségben vagytok. Nem tudom mi jött rá Ayatora. Gonosz dolog volt tőle, hogy magára hagyott benneteket. Majd ezért még számolni fog. - mondja Keito
- Ő már csak ilyen forrófejű, nem kell vele foglalkozni. - mondja Saiji
- É-értem. Nem tett semmi rosszat. Nem haragszom rá. - mondja Ameri
- Túl elnéző vagy vele. Majd mi kiderítjük mi miatt lépett le. - jelenti ki Saiji
- Jobb, ha előbb hazamegyünk. Yuit hamar ágyba kell tenni. Itt kint könnyen megfázhat. - szól Keito
-Azzal kocsiba ülve, gyorsan hazahajtottak. Ameri megfürdette Yuit, ki a kocsiból kiszállva ébredt fel. Adott neki vacsorát is, majd lefektette aludni. Ahogy elaludt, ő maga is elment lezuhanyozni. Mindenki megvacsorázott és aludni tértek. Egyedül Ameri maradt még ébren. Megszárítkozott, majd lassan lement a konyhába. Megéhezett. Ő nem tudott a fiúkkal enni. Evés közben azon tanakodott hogyan bosszantotta fel Ayatot, ki hirtelen nagyon mérges lett rá. Biztos köze volt az általa említett incidenshez, de sajna ő semmire sem emlékezett. Úgy gondolta, kiengeszteli egy finom reggelivel. Le sem feküdt aludni. Tett-vett a konyhában, míg egy remek reggelit nem hozott össze. Keito kelt fel elsőnek, ki ámulva nézte a szebbnél-szebb ételkölteményeket. Mindenki lassan lejött, olyan finom illatok szálldostak a házban...
- Haah? Ameri, ezt mind te csináltad? - ámul el Kitaro
- Igen. Köszönetképp a tegnapiért. - mosolyog rájuk kedvesen - Remélem ízleni fog. Addig megnézem Yuit.
- Ez a lány napról-napra lenyűgöz engem. - jegyzi meg Saiji
- Valóban bámulatos. - mosolyodik el Keito
- Azusa egyik legjobb döntése volt, hogy ide küldte. Csak áldani tudom miatt. - mondja falatozás közben Kitaro
- Egyet értek. - mosolyodik el Keito
Mikor Ameri felfele ment, beleütközött Ayatoba, aki félálomban bandukolt volna lefelé...
- B-bocsánat.
- Nézz a lábad elé... Hm? - veszi észre kinek is ment neki - Mondtam, hogy ne így öltözködj, ha férfiakkal élsz fedél alatt. - fordítja el fejét zavarában
- Hah? B-bocsánat. - köti meg szorosabban köntösét - Jó étvágyat a reggelihez. - siet be Yuihoz
- Hah? Hm.
Ayato csodálkozva nézte, ahogy a többiek jóízűen falatoznak. Leült melléjük és ő is hozzá látott volna a lakomának, mikor is...
- Bocsánat. - olvassa az ételre írva
- Mi az, Ayato? Talán nem akarod megkóstolni Ameri főztjét? - kérdi Kitaro
- Hogyan? Ezt Ameri csinálta? - kérdi meglepetten
- Pontosan. Így akarta megköszönni a tegnapit. Igazán hálás lehetnél érte. Még rád is gondolt, pedig durván bántál velük. - mondja Keito
- Hm. - néz le a tányérjára írt szövegre
Kissé bűntudatosan érezte magát a történtek miatt. Amint vége lett a reggelinek oda akart menni hozzá, de nem találta a szobájában. Yui Kitaroval és Saijival nézték a tévét, Keito az ebédet készítette elő...
- Vajon hol lehet? - kérdi magától
- Talán Amerit keresed? - kérdi Keito meglátva őt
- Nem, csak...
- A hátsó kertben van. Épp a virágokat locsolja. Megnézi minden rendben van-e a kerttel. Ma úgy is jó időnk van, mint ahogy tegnap.
- Hm. Valóban.
- Ha beszélni szeretnél vele, akkor itt az alkalom.
- Hm. - bosszúsan elfordítja fejét
Ayato bosszús volt a történtek miatt, de Ameri egy cseppet sem. Vajon kibékülnek valaha?
Folytatjuk!
|