13.rész: Felejtsd el!
Saki-chan 2020.10.02. 11:53
Ameri eléggé nagy bajba kerül, de Ayato kimenti. Ez a nyaralás nem úgy alakult, ahogy szerették volna, de voltaképp mindneki boldog volt, hogy itt lehetett. Ameri és Ayato kapcsolata kezd egyre jobban másfelé kanyarodni, mely még nem azt jelenti mmelyre gondolunk. Viszont érzelmileg mindkettő változik. Ez a kiruccanás közelebb hozta őket?
Ameri már egy kis ideje pihenésüket töltik a tengerparton, ahol egy szállodában szálltak meg, mely rendelkezik hőforrással. Történt egy s más, mióta itt vannak. Miután a hőforrást igénybe vették, gondoltál ismét lemennek a tengerhez, hogy Yuinak kagylókat gyűjtsenek. Ameri a fiúkkal pancsolt, míg két csinos lány el nem csábította őket. Egy csintalan kisfiú kioldozta felsőjét, melyet a hullámok a mélyebb vízbe sodortak. Ameri utána ment, mikor hirtelen elvitte egy nagyobb hullám. Ki akart evickélni, de a lába hirtelen görcsbe rándult, így nem bírt a felszínen maradni...
- Hol van Ameri? - kérdi Keito
- Az előbb még itt volt velünk. - válaszolja Kitaro
- Az a két lány elterelte a figyelmünket, bocsi. - mondja Saiji - Talán nem lehet messze.
- Ayato, nem láttad Amerit? - kérdik tőle
- Veletek volt, nem? Mért engem kérdeztek? - mondja
- Igen, de...
- Hah?! - pattan fel hirtelen Ayato
- Csak azt ne mond, hogy...
- Ameri! - ered futásnak a tenger felé Ayato
- A fenébe! - szorítja ökölbe kezét Kitaro, majd Ayato után ered Saijival egyetemben
- Ameri! Ameri merre vagy? - kiáltja Ayato
- Szólok a vízi mentőnek. - jelenti ki Saiji
- Rendben. Mi megpróbáljuk megkeresni. - mondja Kitaro
- Ameriiii... Ameri! - veti magát a vízbe Ayato - A francba! - merül le a mélybe
Ayato és Kitaro a mélyben keresték. Hol fel, hol lebuktak a víz alá és keresték őt. Ameri lassan eszméletét vesztette, így nem tudott a fiúknak válaszolni vagy jelezni honlétéről. A hullámok testét kezdték a nyílt víz felé sodorni. Mikor egy hatalmas hullám érkezett, Ameri teste egy pillanatra a felszínre emelkedett...
- Ott van! - kiáltja Keito a partról
- Hah? Ayato arra van! Én is látom. - mutat arra Kitaro
- Ameri! bukik le gyorsan a víz alá, majd felé úszik
Ameri teste ismét a mélybe süllyedt. Ayato igyekezett elérni, még mielőtt nagyobb bajba kerülnének. A mélység sok veszélyt rejthet. Szerencsére még azelőtt elkapta mielőtt túl mélyre süllyedt volna. Magához húzta, majd azon nyomban a felszínre úsztak. Ayato észrevette, hogy nincs magánál. Próbálta a felszínen tartani. Közben az életmenő és Kitaro is odaértek hozzájuk. Amerit a homokra fektették. Kitaro gyorsan egy kis törölközővel letakarta melleit, hogy később ne legyen kínos számára, hogy látták többen is. Az életmentő azonnal szájon át lélegeztetéssel próbálta visszahozni az életbe. Ayato ott térdelt előttük és fog szorítva reménykedett abban, hogy magához térjen. Pár perc elteltével hirtelen kiköhögte magából a vizet. Mindenki megörült annak, hogy életben van...
- M-mi történt? - kérdi erőtlenül
- Mami! - szalad oda Yui megölelve anyját
- Ez meleg helyzet volt. Rosszabbul is elsülhetett volna. - könnyebbül meg Kitaro és Keito is
Ameri kapott egy nagyobb törölközőt. Egy orvos megvizsgálta, hogy minden rendben van-e vele, nem szenvedett az anya károsodást az oxigénhiány miatt. Szerencsére nem. Pár percig halott volt, de Ayato még éppen időben találta meg. Részben neki köszönheti életét, nem csak a vízi mentőnek... Este volt már, éppen vacsoráztak. Ameri hamarabb ment el lefeküdni. Yui gyorsan álomba merült. Sokat úszkált, játszott és evett, ami kimerítette. Altatni sem kellett. Ahogy a feje a párnához ért, már mélyen aludni. Eléggé meleg volt aznap este, így Ameri sz erkélyen ülve nézte a csillagos eget. Már eléggé elálmosodott, így pár perc múlva aludni indult, mikor egyszer csak kopogtattak. Lassan ajtót nyitott...
- A-Ayato? - lepődik meg
- Ne haragudj, hogy zavarlak. Csak meg akartam kérdezni, hogy vagy? Fáj még a lábad? - kérdi érdeklődve
- I-igen. Köszönöm kérdésed. Már jobban. - mosolyodik el - Nagyon szépen köszönöm, hogy kimentettél a vízből. Keito elmesélte a történteket. Hálás vagyok neked.
- Nincs mért. Ez csak természetes. Bárki más ugyan így cselekedett volna. - fordítja el tekintetét zavarában
- Ez akkor is hősies volt tőled. - mosolyog rá kedvesen
- Hm... - néz komolyan rá - Mond csak... - keresi a szavakat fejét vakarva zavarában - Reggel te...
- E-emlékszik a reggel történtekre? - kérdi magától teljesen elpirulva
- M-mért...
- Cs-csak rosszat álmodtál és mikor... - Te hirtelen elkaptál és...
- Hah?
- B-bocsánat! N-nem akartam csak úgy bemenni hozzád. - mondja kicsit dadogva
- Nincs semmi baj. Csak megleptél, mikor ott feküdtél rajtam.
- M-magam is meglepődtem. Még sosem történt velem olyan. Bár csak álmodtál, így... - tűr el egy hajtincset a füle mögé zavarában elfordult arccal
- Hm. - néz rá komoly arccal - Ne gondold túl
- Hogyan? - lepi meg kijelentése
- Csak felejtsd el az egészet és kész! Semmi sem történt.
- Én... - akad el szava - Értem. Őt zavarta, hogy ott voltam. - gondolja szomorúan - Rendben van. Jó éjt. - azzal becsukja előtte a szoba ajtaját
- Hah? - lepődik meg, de mielőtt bármit mondhatott volna Ameri már becsukta az ajtót előtte - Fenébe! Ezt jól megcsináltam! - mérgelődik magában ökölbe szorított kézzel - Egy idióta vagyok. - mondja ki halkan, majd háttal állva a falnak dőlve bevillan előtte a reggeli arckifejezése
Ameri szomorúan bújt be az ágyba lánya mellé, ki édesen szuszogott. Végig arra gondolt, hogy vajon Ayato utálhatja-e őt. Viselkedésével többnyire ellenszenvet vált ki felé, de tudja, hogy ő egy igazán jószívű ember...
Másnap reggel mindannyian összepakoltak. Rövid, ámde tartalmas időt töltöttek el a parton. Keito szívesen levitte Yuit utoljára a partra, mielőtt indulnának. Ő boldog volt, kicsit még tudott pancsolni a vízben. Ahogy kész lettek, már mentek is haza. Ugyan úgy utaztak. Yui a fürdéstől eléggé elfáradt. Békésen aludt. Ameri lágyan simogatta, közben az ablakon nézett kifelé. Elgondolkozott. Ayato a visszapillantó tükörben nézte őt, melyet Keito észre is vett. Úgy érezte történhetett valami köztük. Mikor Ameri elálmosodott, Keito kihasználva az alkalmat kérdőre vonta Ayatot. Túl csendesek voltak reggel óta...
- Mond csak... Történt valami köztetek? - kérdi érdeklődve
- Ha? Miből gondolod? - lepi meg Ayatot a kérdés
- Reggel óta egy szót sem szóltatok. Ráadásul egyfolytában őt bámulod.
- Hmm... Semmi. Nem történt semmi. - fordítja el fejét
- Látszik rajtad, hogy aggódsz valamin. Ne tégy úgy, mintha minden rendben volna. Mindketten mintha aggódnátok valami miatt. Szóval, mesélj.
- Én... Ah! - vakarja meg fejét - Úgy érzem megbánthattam. Tegnap... Tegnap reggel magam mellett találtam. Azt mondta álmomban rántottam magamra. Mondtam neki, hogy felejtse el. Semmi sem történt.
- Hogyan? Ezt mondtad neki? Bocsánatot sem kértél? - kérdi - Már értem, hogy mért tűnik aggodalmasnak. Biztos úgy véli, hogy utálod őt. A nők nagyon magukra tudják venni a dolgokat és másképp látják a helyzetet, ahogy mi férfiak. Megbánthattad ezzel az érzéseit. - mondja Keito
- Hogyan? Az érzéseit? - pillant hátra Amerire - Nem akartam megbántani, csak nem szerettem volna, ha a dolgok miatt kényelmetlenül érzné magát.
- Te épp az ellenkezőjét tetted.
- Fenébe! - gondolja mérgelődve
- Otthon rendesen beszéld meg vele a dolgokat. Ha tisztázod vele, akkor mindketten megnyugodhattok.
- Igazad lehet. - gondolkodik el rajta
Pár óra múlva otthon is voltak. Elsőnek kicsomagoltak. Keito főzött egy finom ebédet mindenkinek. Holnap már Ameri is megy dolgozni, így ki kell pihennie magát. Nem kértek tőle semmit. Aznap nem kellett házimunkát végeznie. Korán megy majd. Megbeszélték, hogy ki vigyázzon majd elsőnek Yuira, míg Ameri dolgozik. Utána váltják egymást. Keito nem dolgozott, így szívesen vigyázott rá. Nagyon szerette a kislányt. Ameri boldogan nézte őket. Egy férfival sem látta még ennyire közeli kapcsolatban. Ahogy az ebéd elkészült, megebédeltek. Jól belakott mindenki. Délután pihentek és kiélvezték a nap hátralévő részét. Jó volt a strandon. Boldogan emlékezhetnek vissza rá. Ahogy közeledett az este, Ayato az ágyán merengett, Keito szavain. Maga előtt látta Ameri szomorú arcát, mikor kimondta a felejtsd el szavakat. A homlokára tette alkarját és háton fekve nézte a plafont. Ameri elaltatva Yuit, lement nassolni a konyhába. Visszagondolt Ayato szavaira. Ahogy ment vissza szobájába, egy pillanatra megállt ajtaja előtt...
- Felejtsd el, semmi sem történt. - emlékszik vissza eme szavakra - Hm. Talán igaza van és el kell felejtenem. Csak egy ölelés volt. Nem engem ölelt, hanem egy másik lányt, kiről épp álmodott. Ne gondold túl. Ne gondold túl. - gondolja
- Ameri? - veszi észre Keito - Minden rendben?
- Hm? I-igen. - tűr el egy hajtincset füle mögé
- Akarsz beszélni róla? - kérdi elé lépve
- Hm. - fordítja el szomorúan tekintetét
- Gyere. - hívja be szobájába lágyan megfogva csuklóját
Ameri követte Keitot a szobájába. Leült ágyára, de egy szót sem szólt. Keito tudta, hogy még nem rendezték a dolgokat. Írt egy üzenetet Ayatonak, mondván, hogy mutatni akar neki valamit. Ahogy az üzenetet elküldte, kérte Amerit, hogy várja meg. Mindjárt visszajön. Ott ült az ágyon, mikor valaki kopogtatni kezdett. Hezitált, de végül ajtót nyitott. Ott állt előtte meglepetten Ayato...
- A-Ameri? Rossz szobában lennék? Ez nem K...- akad el szava - Hm. Szóval ezért hívott ide. - gondolja
- M-mért vagy itt? - kérdi Ameri
- Hm. Beszélni szerettem volna veled. A hotelban én... Rosszul fejeztem ki magam. - mondja - Sosem tudtam igazán kifejezni, amit gondolok. Csak szerettem volna, ha nem érzed magad kínosan a történtektől. Tudom, hogy nem szereted, ha csak egy megérintenek és...
- Nem. Nincs igazad. - vágja közbe Ameri
- Hm? - lepi meg eme kijelentés
- Azt hittem utálsz. Hiszen mióta itt élek ellenzed az egészet. Nem szereted, ha a közeledben vagyok és mindig mérges vagy. Tudom, hogy csak gond vagyunk a számodra, de hidd el, amint tudunk elmegyünk Yuival és akkor...
- Hülyeségeket beszélsz! Ti nem vagytok egy gond! - öleli meg hirtelen Amerit, ki teljesen ledöbben tőle
Folytatjuk!
|