15.rész: Egy kemény munkanap
Saki-chan 2020.10.14. 16:48
Ameri egy kemény munkanapot kell, hogy átéljen. Hiszen nem mindig boldogság egy kávézóban dolgozni. Vannak olyan vendégek is, kik kötözködőek lehetnek és faragatlanok. Sajnos belefutott egy olyanba, de a helyzetet máris valaki lekezelte. Vajon ki ment a segítségére?
Ameriék hazamentek a hétvégi kiruccanásból, melyet a tengerparton töltötték el. Ayatoval való kapcsolata nem alakult valami jól, de végül megbeszélték a dolgokat. Elérkezett a nap, mikor Ameri is munkába állt. Egy étteremnek a kávézó részében lesz felszolgáló. Munkatársai első benyomásáról igen kedvesek vele és segítőkészek. Minden jól alakult, míg az egyik vendég bele nem kötött Ameribe, ki igyekezte jól venni a dolgokat. Az első munkanapja teljesen jól végződött, így munkatársai elhívták enni és inni egy helyi étkezdébe. Az este folyamán sok sört ittak. Ameri is letuszkolt egyet a torkán, mely úgy beütött neki, hogy beájult tőle. Akira vitte haza. Mikor Ameri magához tért, egy idegen helyen ébredt fel...
- H-hol vagyok? - néz körbe - A fejem! Nem emlékszem a tegnap estére. - gondolja, miközben fejét fogja
- Jó reggelt. Végre felébredtél. - lép be a szobába Akira, ki félmeztelenül állt előtte
- Hah? - lepődik meg Ameri, magára rántva a takarót
- Hogy aludtál? Fáj a fejed? - érdeklődve ül le az ágyra
- M-mit keresek itt? Hol vagyunk? - kérdi
- A lakásomon.
- Hogyan? De én...
- Sajnos nem volt nálad semmilyen cím és hotelba sem akartalak vinni, így felhoztalak hozzám. Ez volt a legegyszerűbb megoldás. Remélem nem haragszol. - mondja mialatt fel-alá megy a lakásban
- F-felhozott a lakására? Akkor mi... - gondolja, majd benéz a takaró alá, mely alatt csak fehérneműben van
- Mi a baj? - lép oda elé, majd ismét leül az ágya szélére - Eléggé vörös az arcod. Talán... - fogja meg homlokát - Nem. Nincs lázad. - állapítja meg
- Vajon mi az este... - gondolja mielőtt Akira szemeibe néz
- Baj van? Ha arra gondolsz, hogy lefeküdtünk-e, akkor a válaszom, nem. Csak azért vettem le a ruháidat, hogy ne gyűrődjenek össze. Ne haragudj, hogy félreértetted a helyzetet. Egy ujjal sem nyúlnék egy részeg nőhöz. - néz mélyen a szemeibe - Annál sokkal többre értékellek, minthogy az első adandó alkalommal ágyba vigyelek.
- Ahogy rám néz. Hiszek neki. Őszintének látszik. - gondolja
- Éhes vagy? Készítettem reggelit.
- M-mennyi az idő? - nézi telefonját - Már ennyi az idő? Yui! - pattan ki az ágyból
- Hm? Hova ilyen sietősen? - kérdi meglepetten
- Én.. Haza kell mennem. A l... Nagyon fontos lenne.
- Értem. Akkor haza viszlek. - áll fel
- Ne! - állítja meg hozzá érve a még mindig meztelen mellkasához - Hah? N-nem kell. Egy taxi elég lesz. mondja elpirultan kerülve a szemkontaktust
- Akkor máris hívok egyet neked. - azzal kisétált a szobából
- Ah. - sóhajt egy nagyot - Hogy kerülhettem ebbe a szituációba? Már az első nap egy férfi ágyában ébredtem. Igaz, hogy semmi sem történt, de... - dobog hevesen a szíve - Nem hozta zavarba, hogy fehérneműben látott. - szorítja magához a takarót - Én bezzeg olyan zavarban vagyok. - gondolja
- 10 perc és itt a taxid. Jobb, ha sietsz. A ruháid ott vannak.
- K-köszönöm. - azzal gyorsan sietett a fürdőbe felöltözni
- Délután találkozunk. Nyugi, nem mondom el, hogy felhoztalak, szóval ne emészd magad miatta.
- Köszönöm és sajnálom, hogy gondot okoztam. - hajol meg
- Nem okoztál gondot. Most pedig siess. A taxi nem vár sokáig. - mosolyog rá szája sarkából
- Uhm. - bólint egyet köszönöm jeleképpen
Ameri sietett le a taxihoz, mely hazavitte őt. Mielőtt megkezdődne a második munkanapja, szeretett volna lezuhanyozni és persze átöltözni. Gondolta, hogy a többiek aggódhattak, hogy mért nem jött haza. A kocsiban megnézte a telefonját. Több nem fogadott hívást is kapott. Ahogy hazaért és kiszállt a taxiból, Keito és Yui fogadták...
- Mami! - szalad oda karjaiba
- Hála az istennek. - teszi megnyugodta mellkasára kezét Keito
- Kicsim. Ne haragudj, hogy távol maradtam. - öleli magához
- Kitaro visszaért. - szól bele Keito a telefonba - Aggódtunk miattad. Nem tudtuk hol keressünk. Azt hittük, hogy valami bajod esett. Örülök, hogy épségben hazaértél.
- Sajnálom, hogy aggódtatok miattam. Nem... Hah? - lepődik meg, mikor Keito is megöleli
- Többet ne tűnj el így. - súgja fülébe
- Aggodalmat okoztam nekik. - gondolja, majd kicsit elszomorodik - Úgy lesz.
- Ameri? - szalad oda Kitaro - Nem esett bajod? Jól vagy?
- I-igen. Semmi bajom. Csak tegnap fejembe szállt az ital, így az egyik munkatársam elvitt magához, mert nem tudta hol lakom. Csak a főnökünk tudja a címemet, ő pedig nem volt elérhető. - mondja Ameri - Sajnálom, hogy nem mondhatom el az igazat, de voltaképp ez nem hazugság. - gondolja
- Halálra aggódtuk magunkat. Már a legrosszabbra gondoltunk. - mondja Kitaro
- Ne haragudjatok rám. Nem akartam aggodalmat okozni. Többé nem fordul elő, ígérem. - hajol meg bocsánatképpen
- Ugyan. Egyáltalán nem baj, hogy együtt voltál a munkatársaiddal. Majd meséld el milyen volt az első napod. Hallani szeretnénk. - mosolyog rá kedvesen megsimítva fejét, melytől Ameri kicsit zavarban van
- Hmm. Szóval épségben hazaértél. - látja meg őket Ayato
Ameri elmesélte az első napját. A fiúk és Yui is örült, hogy sikerült egy olyan helyet találnia, ahova ilyen gyorsan beilleszkedett. Nem volt sok ideje. Megreggelizett, lefürdött és átöltözve ment le a földszintre. Ma Keito vitte el, míg Ayato és Kitaro Yuival voltak. A kocsiban beszélgettek a bölcsödéről, hogy nem is lenne rossz, ha beíratná. Az első szabadnapján meg fogja ejteni. Addig mindig lesz, ki vigyáz rá. Már megszeretet a fiúkat...
- Köszönöm, hogy ma elhoztál. - mosolyog rá kedvesen
- Ugyan. Légy ma is szorgos. Este érted jövök. Majdnem ugyan úgy végzünk. - mondja Keito
- Rendben van. Jó munkát kívánok.
- Köszönöm. Neked is. - köszönnek el egymástól
Ameri sietett be átvenni a felszolgáló egyenruháját. A többiek is sorban érkeztek. Hana vigyorogva nézett rá. Majd megölte a kíváncsiság, hogy mégis hogyan végződött az estéje Akiraval. Míg dolgoztak, magában tartotta, de ahogy szünet lett...
- Na, mesélj! Milyen volt Akiraval? - kérdi Hana
- Hogyan? Mért kérdezed ezt? - lepődik meg
- Ő vitt haza, nem? Történt esetleg valami köztetek?
- Nem. Bármire is gondolsz, semmi sem történt.
- Pedig eléggé kipirultál, mikor rákérdeztem. - vigyorodik el
- Remélem nem fogják soha megtudni, hogy nála aludtam. - gondolja
- Tudod. Akira nem az a fajta férfi, aki egyből ágyba visz. A részeg nőkhöz hozzá sem ér. Tiszteli a nőket.
- Ha? Nekem is ugyan ezt mondta. Akkor igazat mondott. - gondolja
- Igazi úriember, aki jól bírja a piát. - mosolyodik el szája sarkában - Velem sem csinált semmit, mikor egyik éjszaka részegen rámásztam. Szépen hazavitt és én pedig bocsánatot kértem.
- Valóban udvarias. - mosolyodik el
- Biztos lehetsz benne. Nála jobb férfival aligha találkoztam.
- Hm. Akira jó ember. - néz felé, ki éppen a pincérnek adja a rendelést - Hah? - lepődik meg, mikor pont akkor néz vissza rá
-Akira tekintete végig rá szegeződött, mikor Ameri felszolgált. Mindig mikor elkészített egy rendelést, odapillantott rá. Ameri észre sem vette. Erősen koncentrált a vendégekre. Ismét akadt egy problémás egyén, ki a barátnőjével jött be. Hana szolgálta ki őket, így most nem neki kellett elboldogulni velük. Mikor Haza épp vitte volna a mellettük lévő asztalhoz a rendelést, belekötöttek...
- Hé, pincérnőcske! Hol késik már a rendelésünk?! - förmed rá
- Máris hozom. Kis türelmét kérem.
- Hana, segítsek? - kérdi Ameri
- Nem lesz gond. Majd kezelem a helyzetet. - mondja Hana
Ameri kicsit aggódott. Hihetetlenül türelmetlenek voltak. Mikor Hana vitte volna nekik a kért teát, a férfi hirtelen kitéve lábát elé, elgáncsolta. A kezében lévő tálca a földre borult és a csészék mind eltörtek, a tea a padlóra fröccsent. Egy kisebb adag elérte Ameri lábát, de nem szólt róla, pedig fájt neki. Gyorsan sietett Hananak segíteni, hogy mielőbb feltakarítson...
- Hé, bögyöske! Told el a biciklit! - förmed Amerire
- Ameri menj csak. Rád várnak a vendégek. - mondja Hana
- Hé, pincérnőcske! Jobb lesz, ha kárpótolsz a tea miatt.
- Igen, igen. Hiszen a te hibád volt, hogy kiömlött. He, he... - vigyorog rá önelégülten a barátnője
- Máris hozom. - siet el mellettük Hana
Mikor a férfi barátnője elment a mosdóba, az kapva kapott az alkalmon és megragadta Ameri karját, ki épp a másik asztalhoz ment...
- Hé, bögyöske! Csináltad már a mosdóban? - súgja oda neki
- Hah?! Engedjen el! - rántja el karját
- Nocsak, de zavarba jöttél! - nyalja meg száját
- Engedjen el! - parancsol rá hangosabban, de nem engedi
- Nem hallottad, pánk fejű? - kapja el Amira a férfi karját - Vertek el már a mosdóban? - súgja oda neki
- Ö-öh... - ijed meg tekintetétől a férfi
A kávézóban sokan odafigyeltek az incidensre, de senki sem szólt közbe. A fickó ijedten hagyta ott a helyszínt. A barétnője azt sem tudta mi a fene folyik éppen, de nem is kapott rá választ...
- Ameri, jól vagy? - kérdi tőle Hana
- I-igen. Kö-köszönöm.
- Hmm... - néz rá Akira komoly arccal, majd észreveszi, hogy Ameri lába eléggé vörös - Te most velem jössz! - kapja el Ameri kezét, magával húzva
- Hah? A-Akira? - lepi meg Hanat a reakciója
- Hah? M-most hova akar vinni? - kérdi magától - Én... - szólni sem tud
Akira az öltözőbe vezette, majd óvatosan egy hirtelen vett mozdulattal az asztalra ültette...
M-mit csinálsz? - néz rá zavartan - Áh! - ér hozzá Akira lábához
- Eléggé megégetted magad. - nézi lábát, miközben Ameri zavarban van - Van rá egy jó kenőcsünk. Ne mozdulj.
- M-most mit kellene mondanom? Honnan tudhatta? - kérdi magától
- Kicsit lehet, hogy fájni fog, de utána már jobb lesz. - mondja
- Hah? Áh! Uhm... - szorítja össze szemeit, halkan felnyögve, ahogy Akira próbálja óvatosan bekenni az égési sérülését
- Próbálok óvatos lenni. - mondja nyugtató hangon Akira
- Uhmmm... Ah! - próbálja visszafogni hangját, miközben Akira ujjaival masszírozza sérülésére a krémet, megy egyre jobban hat
- Így. Most már biztos jobb lesz. - teszi el a krémet - Most már jobb? - kérdi
- I-igen. Köszönöm. - Hm? - lepődik meg, mikor Akira közel van hozzá
- Édes hangod van. - fogja meg állát - Jobb lenne, ha ezt a barátodnak tartogatnád. - mondja kicsit elmosolyodva, közben mélyen a szemébe nézve
- Ha? M-már mondtam, hogy n-nincs barátom. - fordítja el arcát zavarában
- Hm. Igaz. Pedig ilyen szép nőnek, mint neked azt gondolná az ember, hogy van valaki, ki hazavárja.
- Igazság szerint van, nem is egy. Bár ők nem a kedveseim, még is aggódnak miattam, mely kicsit boldoggá tesz, ahogy Yuit is. - mosolyodik el kicsit
Folytatjuk!
|