19.rész: Ez egy randi?
Saki-chan 2020.11.07. 18:07
Akira meghívta Amerit, hogy töltsék együtt a délutánt. A kis együttlét egész jól sikerül, melynek a vége meglepetéssel zárul. Másnap hétvége következik. Keito elhívja Ameriéket a vidámparkba, ahova Ayato is csatlakozik. Együtt töltik eme szombati napot. Vajon hogyan alakul majd?
Még nem fordult elő, de ma reggel Ameri sikeresen elkésett a munkahelyéről, Ayatoval együtt, kit reggel ágya mellett találta. Kissé zavarba ejtő jelenet után, szaladtak dolgozni. Ameri igyekezte késését ledolgozni. Pihenni küldték, ahol Akira sütivel kínálta meg, melyet lenyalt arcáról ezzel zavarba hozva őt...
- N-ne haragudj. Reflex volt. Nem akartalak zavarba hozni. - pirul el
- Akira... A szívem alig akar alább hagyni. - gondolja elpirulva - M-most visszamegyek dolgozni. Hah? - ahogy felállt hirtelen megbotlott, de Akira elkapta
- Maradj még. Nem foglak többé megérinteni.
- Uhmm... R-rendben. - ül vissza vele szemben - M-mit kellene mondanom? Most nagyon figyelmes. Nem szeretném megbántani. - gondolja - Én...
- Amit tegnap mondtam, komolyan is gondoltam. - néz mélyen szemeibe - Szeretnélek jobban megismerni, hogy te is jobban megismerj. - kezével lassan megérintette Ameri arcát, ki teljesen elpirult
- Olyan meleg a keze és ahogy rám néz... Mit válaszoljak? Mit kellene most tennem? - kérdi magától
- Legszívesebben megcsókolnám, de félek, hogy elijesztem. Olyan törékeny és gyönyörű, akár egy baba. Ajkai pedig... - gondolja, majd lassan közelebb hajol hozzá, hogy megcsókolja
- Hah? M-meg akar ismét csókolni? - lepődik meg - Akira...
- Ne aggódj, nem foglak megcsókolni. - érinti hozzá homlokát, majd ismét mélyen a szemeibe néz - Ma... rá érsz? - kérdi lassan elengedve arcát
- Randira hív? Yuit nem hagyhatom ismét másra. Ha nemet mondok, szomorú lesz. - gondolja - Cs-csak egy kicsit, ha úgy megfelel, de utána haza kell mennem.
- Hm? K-komolyan? Ennek örülök. Ma előbb zárunk, így lesz egy óránk, ha úgy jó neked.
- Rendben. - mosolyog rá kedvesen
Ahogy bezárták az éttermet, Ameri és Akira kettesben mentek tovább. Gondolták bemennek az akváriumhoz. Ott sok diák szokott randizni. Ideális hely számukra is. Akira fizette a jegyeket. Gyönyörű volt minden. Amerit lenyűgözték a halak. Kiskorában volt itt utoljára. Mikor Akira elszaladt valamiért, két fiatal diák srác kiszemelték maguknak. Azt hitték egyedül van...
- Hé, szépségem. Egyedül vagy?
- Hah? N-nem.
- Akkor hol van a barátod? Nem szeretnél inkább velünk lógni? Mi szívesen elszórakoztatunk. - néznek össze
- N-nem kell. Mindjárt visszajön.
- Valóban? Én nem látom. Gyere, ne állj itt magányosan. - kapná el kezét, de akkor lép oda Akira megakadályozva
- Öhm! - ijed meg
- Talán valami probléma van? Zavart ez a két srác?
- N-nem. Mi csak azt hittük egyedül van.
- Már nincs, így kopjatok le! - néz rájuk mérgesen - Jól vagy?
- Igen. Köszönöm.
- Tessék. - ad egy nyakláncot a nyakába
- Hah? N-nem kellett volna. - pirul el
- Emlék, hogy itt voltunk. Lehet gyerekes, de... Hah?
- Köszönöm. Ez aranyos. Ad egy puszit arcára
- Igazán nincs mit. M-mehetünk tovább?
- Igen. - mosolyog rá kedvesen
Minden akváriumot megnéztek. Voltak gyönyörű halak, fókák, pingvinek és mindenféle tengeri állat. Hamar körbejárták a helyet és még maradt egy kis idejük, mielőtt Amerinek mennie kellett volna. Leültek egy közeli parkba...
- Köszönöm, hogy meghívtál. Igazán élvezetes délután volt.
- Örülök, hogy tetszett. Nekem is jó volt. Különösen, mert veled mehettem. - mosolyog rá kedvesen.
- Igazán kedves. Más, mint első találkozásunkkor volt. - gondolja - Most már lassan mennem kell.
- V-valóban? Megint az a fickó visz haza? - kérdi
- Igen. Ő egy kedves barátom. Segít hazavinni és el is hoz.
- Értem. Mert, ha ő a barátod, akkor...
- Nem. Közte és köztem nincs semmi. Csak egy barát.
- Pedig ahogy észrevett bennünket, nem annak tűnt.
- Ő sosem lenne velem olyan kedves, mint te. Más a személyisége. Szerintem az is gondot okoz neki, hogy hazavisz. Mindig morcos és elutasító. - gondolja - Most már tényleg mennem kell. Köszönöm a mait.
- Hm? - pillantja meg Ayatot nem messze tőlük, ki szintén észrevette őket - Ameri. - kapja el karját és hevesen megcsókolja, mely annyira hirtelen volt, hogy Ameri azt se tudta mit csináljon
- A-Akira... - érzi meg nyelvét szájában, mely oly annyira hevesen vonaglik szájában
- Hah? - Ayato lesokkolva nézte végig csókjukat, majd gyorsan odagurult, ahol találkoznak majd
- Holnap találkozunk. - mosolyog rá kedvesen
- I-igen. - pirul el zavarában
- Késtél. - mondja morcosan Ayato
- B-bocsánat. - száll fel mögé a motorra
- Hm. Az a fickó. - gondol vissza rá - Kapaszkodj!
- Akira megcsókolt. De mért most? Olyan tüzes volt és egyben lágy. A testem forró. - gondol rá, miközben Ayato derekát erősebben öleli át
- Hm? - veszi észre - Mért csókolta meg? Nem azt mondta, hogy csak egy munkatársa? Akkor mért? - kérdi magától mérgesen
Ameri szíve rég vert ilyen hevesen, mint most. Ahogy Ayato a ház előtt megállt, már szaladt is fel a szobájába. Nem tudott volna tovább lent maradni. Ahogy belépett a szobájába, az ajtónak támaszkodva háttal csúszott végig rajta. A száját fogta közben, mely még mindig forró volt Akira ajkától...
- Mit kellene tennem? A szívem nem bírja fékezni magát. - gondolja - Hah? - veszi észre telefonját, melyen egy üzenete érkezett
- Remélem nem ijesztettelek el, de nem bírtam fékezni magam.
- Akira... - olvassa üzenetét - Nem, csak megleptél. - válaszolja
- Holnap megismételhetnénk, ha gondolod.
- Igaz. Holnap szombat. Nem fogunk dolgozni. - nézi a naptárát - Szeretnék, de van pár elintéznivalóm. Vasárnap, viszont ráérek.
- Rendben. Akkor vasárnap. Már alig várom.
Ameri aznap igazán nehezen hajtotta álomba fejét. Végül csak sikerült elaludnia. Yui már korán ébresztette, elemében volt. Kócos hajjal, karikás szemekkel és kómás arccal ment le vele reggelizni...
- Óh! Jó reggelt, Ameri és Yui. - mosolyog rájuk kedvesen Keito - Mit kértek reggelire? Csináltam muffint, de van palacsinta is, ha azt kívánnátok.
- Pajacsinta, pajacsinta! - mondogatja a kis Yui
- Nekem egy kávét. Az most jól esne. - ásít egy nagyot
- Látom az este keveset aludtál.
- Igen. Yui meg már korán reggel kicsattant az energiától.
- Menj és zuhanyozz le, míg eszik. Hátha felfrissülsz.
- Rendben. Köszönöm. - mosolyog rá kedvesen
Ameri egy jó forró fürdővel folytatta a reggelt. Jól esett neki, igazán felélénkült tőle. Kilépett a fürdőből, haját felcsavarta törölközővel, majd leült az ágya szélére. Amira írt neki egy jó reggelt üzenetet, mely mosolyt csalt arcára. Hirtelen kopogtattak...
- Szabad.
- Bocsi, hogy zavarlak, de... Ha? - pillantja meg a törölközőben lévő Amerit - Uhm... - majd zavarában elfordult
- A-Ayato? - lepődik meg, majd észbe kapva elpirul
- Cs-csak ezt elejtetted. Gondoltam felhozom. N-nem akartalak zavarni. - mondja elpirulva
- K-köszönöm. M-most szeretnék felöltözni. - csapja rá az ajtót
- Hah? Hé! - szól rá
- Már reggel nem bírtok magatokkal? - karolja át nyakát Saiji
- Hmm... - néz morcosan Ayato - Engedj! - majd mérgesen lemegy a földszintre
Ameri hamar felöltözött, majd visszament megreggelizni. Mindenki az asztalnál ülve falatozott. Közben beszélgettek. Saiji mondta, hogy ma behívták dolgozni, így későn jön haza. Kitaronak dolga volt, melyet még ma el akart intézni. Hárman, azaz négyen maradtak otthon...
- Mi legyen ma a program? Szeretnétek elmenni valamerre? - kérdi Keito a többieket
- Vidájmpark! Vidájmpark! - mondja Yui boldogan ugrálva
- Hm? Oda szeretnél elmenni kicsim? - kérdi tőle Ameri
- Igen, igen! -örvendezik
- Rendben. Felőlem mehetünk. Te is jössz, Ayato? - kérdi Keito
- Kössz, de kihagyom. Túl sokan vannak és eléggé zavaró.
- Ez igaz, de szerintem egy napot rászánhatnál.
- Inkább pihennék. - megy fel az emeletre
- Akkor hárman maradtunk. - mosolyog Keito Yuira
- Máris mehetünk, csak össze készülődök. - mondja Ameri, majd felszaladt a szobájukba
Összeszedte Yui cuccait, melyek kelhetnek. Keito addig beült Yuival az autóba. Ameri már szaladt is volna le, mikor Ayatoba ütközött...
- B-bocsi. - kérd bocsánatot Ameri
- Hm. Ne rohanj, vagy a végén elesel. - mondja Ayato
- Rendben. Észben tartom. - mosolyog rá kedvesen
- Hah? - érzi meg Ameri samponjának illatát, ahogy elszaladt mellette - Édes. - jegyzi meg illatát
- Mehetünk! - száll be Ameri az autóba
- Várjatok! Meggondoltam magam. - száll be Ayato is
- Remek. Akkor ez egy vidám nap lesz. - mosolyodik el Keito
- Örülök, hogy mégis eljöttél. - mondja Ameri
- Hm. Úgy sem volt más dolgom. - mondja az ablakon nézve kifelé, melyben látta Ameri tükröződését
Nagyon szép, napsütötte nap volt. Yui már rohant is a jelmezesekhez. Nagyon tetszett neki. Boldogan szaladgált. Mindenre fel akart ülni, amit csak meglátott. Amire szabadott, fel is ültek. Ameri boldog volt, hogy lánya folyton csak mosolygott. Mivel sokan voltak, így Keito a nyakában vitte, melyet élvezett...
- Te nem akarsz sehova bemenni? Eddig csak a gyerekes dolgokat próbáltuk ki. - kérdi Ayato Amerit
- N-nem. Nekem jó ez így.
- Hm. Akkor választok helyetted. Legyen az ott! - mutat egyik irányba, mely pont egy kísértetház
- Hah? N-nem szeretnék oda bemenni. - ellenkezik
- Én ki szeretném próbálni. Egyedül pedig nem mókás. - kapja el kezét - Keito mindjárt visszajövünk.
Folytatjuk!
|