20.rész: A vidámpark
Saki-chan 2020.11.07. 18:10
Keito elhívta Ameriéket, hogy töltsék együtt a szombati napot. Ayato is becsatlakozik hozzájuk. A vidámparkba mennek, ahol Yuival sok-sok gyerekeknek készült dologra felülnek. Ayato viszont szerette volna, ha Ameri eljön vele a kísértet kastélyba, hogy felnőttes dolgot is kipróbáljon. Ezen napon kicsit közelebb kerülnek egymáshoz. Főleg, mikor ketetsben maradnak. Valahogy elkapja őket a varázs. Vajon mi fog történni?
Ameri és Akira egy kellemes délutánt töltöttek együtt. Bár csak egy órácska volt, még is jól érezték magukat. A végén elcsattant egy csók is, mely felkavarta Ameri szívét, ami úgy vert, majd kiugrott a helyéről. Kezd kialakulni közöttük egy szorosabb kapcsolat, mely kibontakozódni látszik. Mivel hétvége volt, Keito elhívta Amerit és Yuit a vidámparkba. Yui ötlete volt. Ayato is csatlakozott hozzájuk, ki a sok gyerekes dolog után elrángadta Amerit egy kísértetházba...
- N-nem akarok oda menni. - tiltakozik Ameri
- Már nincs visszafordulás. - lépnek be
- Hah? Áh! - ijed meg Ameri már az elején
Annyira félt, hogy elkapta Ayato karját és végig abba csimpaszkodott bele. Egy másodpercre sem engedte el. Ayato kissé zavarban érezte magát, de kicsit még tetszett is neki a helyzet. Ő semmitől sem ijedt meg. Jött zombi, vámpír, farkasember, szőrös szörnyeteg és még szellemek is, de neki a szeme sem rebbent. Ameri annyira félt, hogy lábai remegtek. Ekkor Ayato megfogta kezét, hátha nyugodtabbnak érzi majd magát...
- Fogom a kezed, hogy ne félj. Lassan kijutunk. - mondja lágy hangon, mely hatott Amerire
- Milyen nagy a keze és meleg. Szorosan fogja az enyém, hogy ne féljek. Kicsit megnyugtat. A tudtomra adja, hogy nem vagyok egyedül, így nincs mitől tartanom. - gondolja
- Nem tudom, hogy tud ennyire félni. Hiszen ezek mind csak beöltözött emberek. Egyik sem valódi. Úgy viselkedik akár egy kisgyerek. - gondolja Ayato
- M-mikor lesz vége? - szorítja erősen szemét össze, hogy jobban bírja az ijesztgetést
- Mindjárt kiérünk. Ne félj, itt vagyok veled. - öleli magához
Ameri ettől teljesen zavarban lett. Ayatonak ezzel sikerült elterelni a figyelmét. Pár perc múlva már kint is voltak. Keito és Yui már várták őket a kijáratnál. Mikor Keito meglátta a kézen fogva kilépő Ameriéket, elmosolyodott. Biztos volt benne, hogy Ameri nagyon félt bent, Ayato volt az ő hőse...
- Milyen volt? - kérdi Keito
- Elég uncsi. Nem tudtak megijeszteni. De ezt Ameriről nem lehet elmondani. Ő még a leg gagyibb lényeken is szívinfarktust kapott. - válaszolja
- Hiába vannak beöltözve, nekem akkor is rémisztőek.
- Semmi baj. Sokan szoktak félni odabent. - mosolyog rá kedvesen Keito - Most hova menjünk?
- Szejetném megnézni azt. - mutat Yui az óriáskerékre
- Nem lesz az túl magas, drágám? - kérdi Ameri
- Szerintem arra kellene inkább felülni. - mutat Keito egy kisebb kerékre, mely gyerekeknek készült
- Jó. - fut is oda Yui
- Majd én elviszem oda. - mondja Ameri
- Maradj csak. Biztos megszomjaztál a sok ijesztegetésben. Majd én elviszem oda. - mosolyog rá kedvesen Keito
- Nem szeretnélek ugráltatni.
- Nem ugráltatsz. Szívesen megyek vele.
- rendben van. Jó szórakozást.
- Hm. - néz rá Ayato - Te szeretnél felülni rá? - kérdi
- Én...
- Mivel eljöttél velem a kísértetházba, szívesen felülök veled rá. De csak, ha valóban szeretnél. - pirul el zavarában
- Tényleg? Akkor rendben van. - mosolyog rá kedvesen
Hamar sorra kerültek. Sok szerelmespár szállt fel az óriáskerékre. Ők is egy párnak gondolta a férfi, ki segített nekik beszállni. Minden kabinkan kettő utas ülhetett. Jó magasra mentek fel, gyönyörű volt a kilátás. Ameri ámulva nézte, mikor felértek...
- Gyönyörű! Bárcsak Yui is láthatta volna.
- Jobb, ha leülsz, nehogy eless. - szól rá Ayato
- Nem fog... Áh! - botlik meg, de Ayato elkapja
- Látod? Mondtam én. - néz mélyen szemeibe
- K-köszönöm. - pirul el
- Veled mindig csak a baj van. Mióta ismerlek, vonzod a bajt. Mindig ott kell veled lenni, hogy épp bőrrel meg úszd.
- É-én... - nem tudja mit mondjon erre
- Hihetetlen egy nőszemély vagy. - mosolyog rá kedvesen
- Hah? Rám mosolygott? - néz rá meglepetten
- Mi az? Mit nézel ilyen meglepett arccal? - hajol közelebb hozzá - Talán érdekesnek találsz? - kérdi lágy hangon
- Még sohasem láttalak mosolyogni. Most ezt is láthattam.
- Hm... Akkor... - hajol veszélyesen közel a szájához - Akkor... legközelebb többször megmutatom. - mondja lassan, megfogva arcát
- Jó... - pirul el
Ajkuk szép lassan közeledett egymás felé. Egyikük sem fordult el. Ez a lágy pillanat mindkettőjüket elvarázsolta. A táj, a csend és, hogy kettesben vannak. Ám mikor már összeért volna szájuk, az óriáskerék leért, vissza az aljára, az ajtó pedig ki is nyílt. Hirtelen elfordultak egymástól, majd leszálltak. Zavarban voltak. Mikor Keito kérdezte őket, nem nagyon mondtak semmit sem. Csak rövid, tő mondatokat. Nem értette mért, de nem is kérdezősködött... Későre járt már, a nap lemenőben járt. Gondolták leülnek enni mielőtt mennének. Közben hallották, hogy tűzijáték lesz, így gondolták megnézik. Yui kezdett fáradt lenni. Keito átvette Ameritől, míg ő és Ayato közelebb mentek megnézni a tűzijátékot...
- Gondolom te szeretnéd megnézni. - mondja Keito
- Biztos nem baj, ha ismét rád bízom Yuit? - kérdi
- Nem. Egyáltalán, nem. Menjetek csak. Megvárunk itt benneteket. Jó szórakozást. - mosolyog rájuk kedvesen
Ayato elkísérte Amerit, mivel sokan voltak a vidámparkban este is. Nem akartak messze elmenni. Mikor a tűzijáték elkezdődött, ámulva néztek felfelé. Gyönyörű volt...
- Gyönyörű! - mondja Ameri ámulva
- Hm? Hogy mit mondasz? - hajol közelebb hozzá Ayato
- Nagyon gyönyörű! - mondja kicsit hangosabban
- Bocsi, de alig hallak. - hajol még közelebb
- Csak azt... Hah? - lepődik meg, mikor Ayato olyan közel volt már, hogy ajkuk veszélyesen összeért volna - Túl közel van. - gondolja
- B-bocsi. - fordul el zavarában - Ez közel volt. - gondolja elpirulva
- A szívem hevesen dobog. Remélem nem fogja észre venni. - kérdi magától
- H-hozok egy kis üdítőt. Mindjárt visszajövök. - mondja Ayato
- Várj! - kapja el karját - Ne menj el. - néz rá aggódó arccal
- Ha? - lepi meg ezzel a reakcióval
- Ayato! - jelenik meg hirtelen két fickó elkapva hátulról
- Hah? - lepődnek meg
- Ayato nem is tudtam, hogy itt leszel. Szólhattál volna!
- Még magam sem tudtam, hogy eljövök. - mondja
- Ő meg kicsoda? Talán a barátnőd? - pillantja meg Amerit - Milyen kis csinos. Wow! - méri fel
- Ő nem a barátnőm. - mondja Ayato kicsit bosszúsan
- Pedig azt hittük már túl vagy Izumin.
- Hm? - lepődik meg Ameri
- Már túl vagyok! Régen túl vagyok! - emeli fel hangját Ayato
- Nyugi, haver. Nem kell így felkapnod a vizet.
- Bocsi, hogy csak így letámadtunk titeket. - mondja a másik
- S-semmi baj. - szólal meg Ameri
- Gyere, menjünk. Majd később találkozunk, haver. - mennek el
- Bocsi a viselkedésükért.
- Ők a barátaid voltak?
- Igen. Egy fősulira járunk.
- Hm? Te fősulira jársz? - lepődik meg
- Igen.
- Értem. - mosolyog kedvesen Ameri - Szerencsés vagy. - mondja
- Hm?
- Én is szerettem volna menni, de Yui közbe szólt. Bár, nem bánom. Sosem bántam, hogy megszületett. - ül le közben egy padra
- Az apja... ő... - ül le mellé
- Nem szeretnék róla beszélni. - vágja közbe
- Biztos rossz emlékei vannak róla. - gondolja - Bocsi. Nem akartam feltépni a régi sebeket.
- Semmi baj.
- Témát kellene váltanom. - gondolja
- Kedves barátaid vannak.
- Ha? I-igen. Rendes srácok. Mindig velük lógok, ha épp szabad az időm. Bár a suli mellett dolgozom, így abból nem sok van.
- Értem. Hol dolgozol?
- A könyvtárban. Ott szoktam segédkezni. Egész jól fizet.
- Majd egyszer szívesen megnéznélek. - mosolyodik el
- Hah? - pirul el tőle - Én is, ahogy pincérkedsz. - mosolyog vissza rá - Biztos jól áll rajtad a ruha.
- A-az... - teljesen zavarban lett - Majd megnézheted egyszer.
- J-jó.
Kissé zavarban voltak mind a ketten. Egy padon ülve nézték a tűzijátékot, mely egy órán át tartott. Lassan mentek, mert Yui biztos elaludt, így Keito vár rájuk. Visszasétáltak. Mivel a vidámpark lassan zárni kezdett, nagy tömeg indult kifelé a kijáratokhoz. Úgy mentek, hogy lökötték egymást...
- Fogd meg a kezem. Úgy nem fogunk elszakadni. - mondja Ayato
- J-jó. - fogja meg félve kezét - Milyen széles vállai vannak. Magasabb nálam, de nem sokkal. Most nagyon kedves velem. Remélem úgy is marad. - gondolja Ameri miközben Ayatot nézi, ki előtte megy utat törve a tömegben
- Milyen kicsi, törékeny keze van. - gondolja Ayato
Nehezen, de sikerült átverekedniük magukat a tömegen. Keito küldött egy üzenetet, hogy kint vár. Látta a tömeget, így jobbnak látta elkerülni. Helyesen is tette, mert különben elsodorták volna. Yui érdekében ez volt a legjobb döntés...
- Látom sikerült kijutnotok. - mondja Keito
- I-igen. Jó sokan lettek hirtelen egy helyen. - mondja Ameri
- A lábuk elé sem néztek. Csak tolongtak kifelé, mintha idő korlátos lett volna elhagyni a helyet. - bosszankodik Ayato
- Az a fő, hogy kijutottatok. Most már menjünk haza. Későre jár az idő.
- Yuinak ágyban a helye. Köszönöm, hogy vigyáztál rá.
- Igazán nincs mit. Bármikor. - mosolyog rá kedvesen
Beültek az autóba és már mentek is haza. Ma nagyon jól érezték magukat. Kifáradva tértek be szobájukba. Aznap este Ameri és Ayato kicsit közelebb kerülhettek egymáshoz. Ameri izgatottan hajtotta álomba fejét, mivel tudta, hogy holnap randia lesz Akiraval. Egy újabb nyugis nap, munka előtt. Édes álmokkal lépett be álomföldre, ahogy Ayato is, ki Ameriről álmodott aznap este...
Folytatjuk!
|