22.rész: Időre van szükségem
Saki-chan 2020.11.08. 17:17
Akira mozizás után felhívja magához Amerit, ahol főzőcskézés közben eléggé rámászik. Evés után sétára indulnak, ami nem úgy alakul, ahogy tervezték volna. Ayato lesz a megmentő, ki mindig ott van, ahol szükséges. Vajon bevallja érzéseit Amerinek vagy továbbra is visszafogja magát?
Ameri randira ment Akiraval, ki moziba vitte. Egy romantikus fil után felhívta magához, ahol elkészít neki bármit, amit csak szeretne. A kaja elkészítése közben elcsattant egy újabb csók, mely szenvedélyesebb volt az előzőnél. Mindeközben Ayato érzései fenekestül felfordultak, mely nem hagyta nyugodni...
- Most azt akarod, hogy kimondjam? - kérdi Ayato - Kimondjam, hogy mióta itt van, azóta akarom és jobban érdekel, mint bárki mást? Ezt akarod?!
- Akira! - nyögi fel Ameri nevét - Uhmm... A curry, o-odaég.
- Bocsi, kissé elragadott a hév. - érinti homlokát homlokához - Nehéz visszafogni magam, ha kettesben vagyunk. - érinti meg ajkát
Lassan eltávolodtak egymástól. Ameri zavarban volt. Még sosem volt vele ennyire vad. Csókja letaglózta. Akár egy hirtelen jött ütés, melyet nem bírsz kivédeni. Mikor kész lett a kaja, leültek enni...
- Uhmm... Ez isteni! - kapja be az első falatot Ameri
- Örülök, hogy ízlik. - mosolyog rá kedvesen
- Szerintem az étteremben is felszolgálhatnád.
- Ez egy családi recept. Jobban szeretném, ha magam tudnék róla.
- Értem.
- Mit szeretnél evés után csinálni? Ha szeretnéd, sétálhatunk egyet. Használjuk ki ezt a mai napot. Hisz ez egy randi, nem?
- Öhm.. J-jó. Benne vagyok.
Evés után sétálni mentek. Ameri kicsit meg is könnyebbült, mivel érezte, ha tovább maradnak csak kettesben, akkor a csóknál több lesz. Erre még nem volt felkészülve. A hosszú séta után, leültek a folyóhoz pihenni. Közben elnyaltak egy fagyit, mert eléggé meleg volt. Gyorsan olvadt kezükben, mint ahogy el tudták volna nyalni...
- A fagyid... A kezedre folyt.
- Hah? T-tényleg. Majd... Haah? - lepődik meg, mikor Akira lenyalta kezéről, melytől teljesen elvörösödött arca
- Finom. - nyalja meg szája szélét
- Akira nagyon szenvedélyes. Minden alkalmat kihasznál, hogy hozzám érhessen. Vajon mit gondolhat rólam? Most egy pár lennénk? Azért csinálja ezeket? - eme kérdések kavarogtak fejében, melyek kezdtek kibukni belőle
- Hm? Mi a baj? Nagyon csendes lettél. Talán...
- Mért csinálod ezt? Mért hívtál el randira?
- Hm? Mert szeretnélek megismerni? Mert mióta megláttalak, tudni akartam rólad mindent? Vagy mert azt akarom, hogy szeress belém? - közeledik felé, ahogy ezeket felteszi
- Hah? - Akira már majdnem megcsókolta volna - Nekem ez túl gyors. - állítja le eme szavakkal - Nekem... Időre van szükségem. Én... - néz rá hirtelen, majd könnyek szöknek szemébe
- Ameri... - érintené meg, de ekkor felállva elszalad - Ameri!
Utána akart menni, de ahogy visszaemlékezett arckifejezésére, megtorpant. A fejét fogta, majd visszahuppant a padra. Tudta, hogy most mindent elrontott. Ameri messze futott. Nem akarta, hogy utána menjen. Nem akart vele beszélni, csak magányra vágyott. Még nem akart hazamenni, nehogy meglássák így. Az utcán sétált és végig a dolgokon merengett. Egyszer csak szitálni, majd zuhogni kezdett az eső. Egy nyári eső, mely nem tart sokáig. Nem nagyon érdekelte. Lassan sétált benne. Épp azelőtt a hely előtt ment el, ahova Ayato ült be barátaival. Egyikük meg is pillantotta...
- Hé! Az ott nem az a lány, akivel a tűzijátékon voltál? - kérdi
- Ha? - pillant Ayato az ablak felé - Ameri? - néz felé kérdően - Ameri! Még is mit keresel idekint, szakadó esőben? - förmed rá
- Hm? A-Ayato? -. néz rá meglepetten
- Minden rendben? Csurom víz vagy. - fogná meg kezét - Gyere, menjünk fedezék alá.
- Nem! Nem akarok menni. Csak...
- Hm. - néz rá komoly arccal - Gyere, meghívlak egy forrócsokira.
Fogja meg lágyan kezét és magával húzza. Ameri meglepődött, de nem szólt semmit sem. Ayato barátaihoz ültette, kik eléggé furcsán néztek rá. Ruhája csurom víz volt és eléggé kezdett átlátszóvá válni. Ayato ráadta dzsekijét, hogy ne lássa meg senki mi van a felsője alatt. Plusz meg ne fázzon...
- K-köszönöm. - lepődik meg
- Mi történt, hogy eláztál? Pedig ma mondtak esőt. - kérdi az egyikük - Nyári eső. Kicsit lehűti az időt.
- Nem figyeltem az időjárásra. - mondja halkan, lehajtott fejjel
- Hmm... - Ayato komoly arccal nézett rá - Ha nem baj, most lelépnénk. Majd később összefutunk. - áll fel, megragadva Amerit és magával húzza
- Hah? - lepődik meg Ameri, de nem bír szólni semmit sem
- Nem fázol? Eléggé átázott a ruhád.
- Hm? Csak egy kicsit, de nem vészes.
- Hazavigyelek?
- M-még nem szeretnék hazamenni.
- Hm. Akkor nem maradhatsz ebben a cuccokban.
Volt egy ruhabolt a közelben. Bementek oda, majd vettek Amerinek valami kényelmes ruhát. Egy nyári, kellemes viseletű ruhán akadt meg Ayato szeme. Gondolta tökéletes lenne hozzá...
- Tessék! - tolja oda kezébe - E-ez biztos jól lesz. - mondja elpirulva
- Ha? R-rendben. - veszi el majd fel is próbálja - Milyen? Hogy áll? - lép ki pár perc múlva a próbafülkéből
- Haah? - néz rá ámulva - E-ez... - teljesen letaglózta a testére simuló egyberészes szoknya, mely kiemelte dekoltázsát is
- Tetszik? Vagy inkább próbáljak fel mást?
- N-nem. Teljesen jó. Gyönyörű vagy benne. - mondja elpirulva
- Hah? K-köszönöm. - pirul el eme bóktól
- Ha kész vagy, akkor mehetünk is.
Azzal elhagyták az üzletet és sétálni mentek. Az eső már nem esett, gyönyörűen sütött a nap. Beültek egy kávézóba, ahol finom sütiket árultak. Gondolták jól esne most egy kis édesség...
- Finom! - kóstol bele Ameri elmosolyodva
- Ennek örülök. Szeretek itt enni. Gyakran beülünk a haverokkal.
- Értem. Kellemes itt a hangulat.
- Hm. Megkérdezhetem mi történt délelőtt? - tér rá a tárgyra
- Ha? - lepődik meg
- Nem muszáj válaszolnod, ha nem akarsz.
- Hmm... - hajtja le szomorúan fejét
- A randia nem alakulhatott valami fényesen, ha így néz. - gondolja
- Semmi említésre méltó. Csak...
- Mondtam, hogy nem muszáj róla mesélned. - teszi kezét kezére
- Hah? - lepődik meg - Ayato most olyan más, mint általában. Kedves, figyelmes és udvarias. Általában durva és lekezelő. Most... Valahogy szeretném megismerni Ayatonak ezt az oldalát is. - gondolja
- Jól vagy? Mintha elgondolkodtál volna.
- Minden rendben. Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. - mosolyog rá kedvesen, melytől Ayato kissé zavarban érzi magát
- S-semmiség. - fordul el elpirulva
Ahogy befejezték a desszertet még kicsit beszélgettek. Úgy elment az idő, hogy idő közben elkezdett lemenni a nap. Ameri megnyugodott. Szeretett volna hazamenni, hiányzott neki Yui. Tudta, hogy minden rendben, közben üzentek neki. Ayato motorján mentek haza, így nem kellett a taxi...
- Ayato! - kapja el pólója sarkát, mielőtt bemennének
- Hm? Tessék? - fordul meg meglepetten vele szemben
- K-köszönöm, hogy felvidítottál. - mosolyog rá kedvesen
- Hmm... - érinti meg arcát rámosolyogva
- Haah? - kerekedik el szeme
- Jobban áll, ha mosolyogsz.
- Ayato... - gondolja elpirulva
- Nicsak, hazaértetek végre? - jelenik meg Saiji az ajtóban
- Hah? - ijednek meg
- Hmm? - néz kajánul rájuk, majd elmosolyodik
- Cs-csak hazakísértem.
- Igazán? Talán ma közelebb kerültetek kicsit egymáshoz? - kérdi
- Félreérted a dolgokat. - mondja elkomolyodva Ayato
- Én most megyek. Megnézem hol van Yui. - siet be
- Ameri... - állítaná meg, de visszalép - Fenébe! - szorítja ökölbe kezét
- Szóval nem mondtad még el neki.
- Nem volt olyan fo5rmában, hogy elmondhassam.
- Áh, szóval a randia nem sikerült jól? Hmm - mondja halkan - Pedig az a fickó eléggé tökösnek tűnt. Biztos túlságosan is.
- Ha? Hogy érted ezt?
- Talán többet akarhatott, mint maga Ameri.
- Többet? Úgy érted...? - kerekedik el szeme - Akkor azért nézett úgy. - gondolja
- Most biztos törékeny. Jobb, ha mellette maradsz és figyeled őt.
- Hm. - elgondolkozik
Aznap este Ayatonak nehezére esett az alvás. Forgolódott oda-vissza. Ameri arca lebegett előtte. Ahogy ott állt a kávézó előtt. Olyan elesettnek és törékenynek tűnt. Gondolta ír neki, de félt attól, hogy felébreszti. Épp el akarta tenni a telefonját...
- Hah? - kap egy üzenetet
- Köszönöm a mait. Örülök, hogy nem utálsz engem. - írja Ameri
- Nem utállak. Igazából, sosem utáltalak. Épp ellenkezőleg...
- Ha? - Ameri eme mondattól zavarban lett
- Sajnálom, ha bunkó voltam veled. Egy nap majd jóvá teszem. Ígérem. Persze, ha csak engeded.
- Nem szükséges. Egyáltalán nem bántottál meg vele. Tudom, hogy a szíved igazán kedves és odaadó férfit takar.
- Haah? - teljesen elpirult ezt olvasva, majd mellkasába markolt
Még jobban nem bírt aludni. Szíve hevesebben dobogott. Egész éjszaka gondolkozott. Másnap reggel a fiúk készülődtek. Ma mindenki dolgozott. Keitonak feltűnt, hogy Ameriék még nem keltek fel. Gyorsan felszaladt hozzájuk. Belépve az ajtón, még mindig aludtak. Yui akkor ébredt, mikor kihúzta a függönyt. Ahogy Ameri ágyára ült, az még aludt. Próbálta felkelteni, de nem bírta. Megfogva homlokát, nagyon forrónak vélte. Levitte Yuit reggelizni és hozott fel neki gyógyszereket. Kérte, hogy ma maradjon itthon. Sajnos nem tudott vele itthon maradni. Ayato később ment el, így neki szólt...
- Ameri úgy tűnik megfázott. Légyszi, főznél neki egy teát? Sajnos rohannom kell. Yuit elviszem a bölcsibe, rá nem kell figyelned. Már adtam neki gyógyszert.
- Öhm... de ma én is...
- Maradnék, de nem tudok. Ha rosszabbodna az állapota, légyszi szólj Zennek, hogy jöjjön át. Köszi. - azzal elszaladt
- Ameri beteg? - néz aggódva ajtaja felé - Biztos a tegnapi eső.
Lement neki teát csinálni, hogy jobban legyen. Ahogy kész lett, felment hozzá. Épp az ajtóban állt, mikor hatalmas koppanást hallott. Azonnal benyitott hozzá...
- Ameri! - látja meg a földön fekve - Ameri! Ameri!
Folytatjuk!
|