24.rész: Nyugtató ölelés
Saki-chan 2020.11.09. 23:53
Ameri nem bír új kapcsolatba lépni, így elutasítja Akirat. Ayato nem képes bevallani neki, hogy mit is érez valójában. Neki is idő kell, hogy összeszedje magát és persze megvárja, míg Ameri lelkileg készen lesz rá. Egy nem várt személy is felbukkan, ki lesokkolja Amerit. Vajon ki ez az illető?
Ameri az elázás miatt belázasodott, majd ágyba dőlt. Ayatora hárult az a feladat, hogy ápolja. Ápolása alatt a benne elnyomva tartott értelmek felszínre törtek. Nem vallott, de teste jelt adott, miszerint akarja Amerit. Mivel beteg volt, így időben kapcsolt. Ameri érzelmi szintje kezdi elérni a határait...
- Sajnálom, de ez nekem nem fog menni. - lábadnak könnybe szemei
- Fenébe! - szorítja ökölbe kezét, majd vissza akart menni szobájába
- Hah? - nyitja ki hirtelen az ajtót - Ayato?
- Ha? Öhm... B-bocsi, csak épp a földszintre...
- Uhmm... - törli le könnyeit
- Jól vagy? - kérdi aggódva
- Igen, csak... Félek. - néz rá könnyes szemekkel
- Mit kellene tennem? Fáj így látnom. Nem akarom, hogy szenvedjen. Azt akarom, hogy boldog legyen. Mosolyogjon és... - gondolja, majd lassan magához húzva, lágyan megölelte
- Haah? - kerekedik el szeme, majd erősen belekapaszkodva sírni kezd
- Minden rendben lesz.
- Ayato kedvessége és ölelése... Olyan megnyugtató. Nem akarom, hogy elengedjen. - gondolja
- Nem akarom elengedni. Azt akarom, hogy így maradjunk. Megvédem őt, mindentől. Mindentől és mindenkitől. - öleli még jobban
Hosszan ölelkeztek, míg Ameri teljesen meg nem nyugodott. Ayato ölelése volt ellenszere annak, mely nyugtatólag hatott rá...
- K-köszönöm, Ayato. - mondja halkan
- Most még nem mondhatom el neki. Még nem. - gondolja - Megnyugodtál?
- I-igen. Bocsánat, hogy...
- Semmi baj. Nem baj, ha sírsz. Hiszen nő vagy. Nem szégyen a sírás még egy felnőttnek sem. Emberek vagyunk.
- Igazad van. Köszönöm.
- Ideje aludni térned. Simítja meg lágyan arcát, melytől Ameri behunyta szemeit - Hah? Öhm? - ideje mennem nekem is. - megy el zavarba jőve
Ez a kis meghitt pillanat eléggé közel hozta őket. Ayato még nem állt készen arra, hogy elmondja érzéseit. Idővel erre is készen fog állni, ahogy Ameri érzelmileg megerősödik. Időre van szüksége... Másnap reggel mindketten eléggé boldogan ébredtek, mely a többieknek is feltűnt. Ahogy ketten egymásra néztek, egyik jobban zavarban volt, mint a másik...
- Látom jobban vagy már. - érinti meg Zen Ameri homlokát
- I-igen. Már jobban vagyok. Köszönöm a segítséged. - mosolyog rá kedvesen
- Mami, mami!
- Mindjárt megyünk, csak egy pillanat.
- Elvigyelek titeket? Ma ráérek. - kérdi Keito
- M-majd én elviszem őket. Úgy is be kell mennem az egyetemre. P-persze, ha szeretnéd. - mondja kicsit elpirulva Ayato
- Haah? - lepődnek meg a többiek
- Oké. - indulnak útnak
- Ezek ketten mikor melegedtek ennyire össze? - kérdi Saiji
- Hmm... - néz komolyan Keito
- Az emberek néha változnak, ahogy Ayato is. - mondja Zen
- Indulhatunk? - kérdi Ayato
- Igen. Készen vagyunk. - csatolja magára Yuit
- Akkor kapaszkodj erősen. - fogja meg a kormányt
- Hah? - pillant hátra, majd lassan átkarolja derekát
- Hm? - lepődik meg Ayato, majd teljesen elpirul
- M-mehetünk.
Azzal útnak indultak. Ayato óvatosabban vezetett, mivel most Yui is velük utazott. Elsőnek lerakták őt a bölcsibe, majd Ameri munkahelyéhez közel álltak meg...
- Itt vagyunk. - veszi le a bukósisakot
- K-köszönöm. - száll le a motorról
- Este érted jöhetek, ha szeretnéd.
- R-rendben. - pirul el
- Jó munkát mára. Szia.
- Szia. Úgy lesz. Köszönöm.
Ayato legszívesebben megcsókolta volna. Olyan édesen mosolygott rá, mely arra késztette. Alig bírta visszafogni magát. Ameri kicsit félve lépett a kávézóba. Erőt vett magán, nagy levegőt véve nyugtatta magát. Ahogy az öltözőbe lépett, még nem volt ott senki. Átöltözött, majd a pihenőszobába ment. Oda belépve, szemben találta magát Akiraval...
- Haah? - lepődik meg
- Hm? - pillant rá meglepetten Akira
- Sz-szia. Jó reggelt. - köszön bátortalanul
- Szia.
- Mit csináljak? Csak ketten vagyunk még. - gondolja
- Csináltam kávét, ha kérnél. Még meleg.
- K-köszönöm. - megy oda a kávéfőzőhöz tölteni magának - Haah? - Akira hirtelen mögé lépett, melytől nagyon meglepődött
- Sajnálom, hogy túl rámenős voltam. Nem volt szándékos. - súgja fülébe - Nem szeretném, ha azt hinnéd olyan ember vagyok, aki erőszakos. Csak a múltkor... Nem bírtam megfékezni magam. Sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani.
- N-nem haragszom rád. Tudom, hogy te nem olyan ember vagy, aki ártana a másiknak. Így... - fordul meg felé - Nem haragszom rád. - néz mélyen a szemeibe
- Ha? - lepi meg eme magabiztosság - Te... - érne hozzá
- Remélem Ameri már jobban van. - lép be Hana - Ameri! - öleli meg
- H-Hana
- Úgy örülök, hogy jobban vagy! Nagyon hiányoztál.
- Csak megfáztam. Semmi komoly.
- Végre együtt a csapat! Munkára fel! - mondja Momiji
- Oké-oké. Értettük. - megy átöltözni Hana is
- Hm? - kap egy üzenetet Ameri
- Örülök, hogy jobban vagy és köszönöm. - írja Akira, melytől elmosolyodik
A munka jól ment, mindenki vidám volt. Sok vendég jött és ment. Pörgött a kiszolgálás. Akira sokat pillantott Ameri felé, ki mindig kedvesen mosolygott a vendégekre. Épp egy öltönyös férfi lépett be az ajtón, mielőtt Ameri szünetre ment volna. Gondolta kiszolgálja, majd utána megy ebédelni. A nők összesúgtak a férfi láttán, ki jóképű volt és sármosnak látszott...
- Üdvözlöm nálunk. Mit adhatok? - áll elé Ameri kedvesen - Itt az... Hah?! - sápad el, ahogy ránéz
- Hm? - pillant rá elkerekedett szemekkel a férfi
- Még is mit keres itt? Mért pont ide tévedt be? Mért? - futnak végi eme gondolatok fejében, mialatt rémülten néz rá
- A-Ameri... Minden rendben? - lép oda hozzá Hana
- Kérlek, kiszolgálnád? N-nekem most ki kell mennem. - azzal elszalad
- Hm? pillantja meg Akira a sietősen távozó Amerit
- Mért van ő itt? Mért? Mért? - kap fejéhez remegő testtel
- Ameri, jól vagy? - lép be hozzá Akira
- Mért? - kérdi magától
- Ameri. - lép oda aggódva, majd lassan átöleli - Nyugodj meg.
- Én... - öleli vissza Akirat, ki meglepődik
Egy ideig így maradtak, míg Ameri meg nem nyugodott. Akira adott neki hideg üdítőt. Nem kérdezősködött, nem akarta felzaklatni sem. Inkább csak mellette volt. A munkaidő leteltével hazamentek. Ameriért még nem volt ott senki. Akira felajánlotta, hogy hazakíséri, de elutasította. Várt egy kicsit. Ott állt egymaga, de senki sem jött. Gondolta taxit hív. Amikor épp hívta volna, hirtelen valaki elkapta a karját...
- Szia, Ameri.
- Hah?! - ijed meg, meghallva hangját
- Rég láttuk egymást. Mennyi ideje is? 2 éve, nem?
- N-nekem mennem kell! - azzal elsiet
- Várj! - kapja el karját visszatartva
- Eressz! - rántja el - Menj el innen! - fut el
- Ameri! - fut utána
Ameri ijedten futott el tőle, de ment utána. Azt hitte sosem fogja lerázni. Épp mikor egy középiskola előtt futott el, hirtelen belebotlott egy diákba, ki éppen akkor búcsúzott el a barátaitól. Olyan gyorsan futott, hogy hirtelen nekiment...
- Áh! - esik hátra
- A fejem. - fogja a diák fájdalmában
- B-bocsánat, nem figyeltem.
- Mért nem nézel a lábad... - akad el lélegzete, mikor ránéz
- Nekem most mennem kell! - pattan fel
- Ameri! Beszélni szeretnék veled. - éri utol az alak
- Ne! Nincs miről beszélgetnünk! - bújik el a diák mögé reszketve
- Ameri ne csináld ezt. - lép közelebb hozzájuk
- Nem hallottad a hölgyet? Nem akar veled beszélni!
- Állj félre, kölyök!
- Azt ugyan nem! Ha ártalmasok a szándékai, kötelességemnek érzem, hogy a hölgy védelmére keljek. - néz rá mérgesen
- Ehhez neked semmi közöd. Csak beszélgetni szeretnénk!
- Nem... - bújik oda a diák hátához félelmében, belemarkolva pólójába
- Hah? - lepi meg a srácot, ki érzi nem akar menni - De van! Mert ő, a barátnőm! - karolja át Amerit
- Hogyan?! - döbben le a férfi
- Hah? - lepődik meg Ameri
- Igen. Ő a barátnőm! Szóval kopj le, vagy rendőrt hívok!
- Ch! Rendben van. - néz rájuk mérgesen, majd elsétál
- Jól vagy? - kérdi a diák, majd lassan elengedi
- M-most már igen. Köszönöm. - nyugszik meg
- Hazakísérjelek? Merre laksz?
- N-nem szükséges. Majd hívok egy taxit.
- Biztos? Eléggé sápadtnak nézel ki.
- I-igen... - majd hirtelen elájul
- Hé! - kap utána - Most ne ájulj itt el nekem. Hm? - veszi észre, hogy Amerit épp hívja valaki - Keito? - lepődik meg
- Ameri! Csak, hogy végre elértelek. Bocsi, de...
- Te vagy az Keito? - kérdi a srác
- Ha? Kiyoshiko? T-te mért vagy Amerivel?
- Összefutottunk az utcán, de elájult.
- Micsoda? Elájult? - kérdi hangosan
- Hah? - hallják meg a fiúk
- Ameri elájult? - kérdi Ayato
- Hol vagytok most? Értetem megyek.
- Ne aggódj, hazaviszem. - azzal letette a telefont
- Szóval te vagy az a lány, kiről említést tettek. - veszi lassan ölbe
Egy taxit hívott és elvitte a házba, ahol aggódva várták őket. Kiyoshiko nem szólt a férfit, ki olyan erőszakos volt vele. Majd ő elmondja, ha magához tér. Ameri csak reggel tért magához. Csak rossz álomnak vélte a tegnapit...
Folytatjuk!
|