28.rész: Ismerős a múltból
Saki-chan 2020.11.15. 17:12
Ameri ismét találkozott exével, ki meghívta egy kis reggelire. Elfogadta, de cseppet sem tetszett neki, hogy láthatja. Ayato is összefutott egy nem várt személlyel, ki egyáltalán nem hatott rá. Ayato meglátta Amerit egy másik pasival, mely kissé feltüzelte. A dolgok egyre forróbbak kettőjük között. Vajon lesz ebből komoly kapcsolat vagy csak a szenvedély hat rájuk?
Amerit váratlanul érte egy újabb férfi, Ryou beköltözése. Pontosabban hazaköltözése. Kissé intim pillanatot éltek át együtt, mely a többieknek egy cseppet sem tetszett. Főleg Ayatonak. A kettőjük kapcsolata fokozottan kezd felforrósodni, melynek még korán sincs vége. Azonban hirtelen megjelent valaki...
- Úgy örülök, hogy összefutottunk.
- M-mit keresel itt?
- Beszélni szeretnék veled.
- Nekünk nincs miről beszélgetnünk! - megy el
- Várj! - kapja el karját, melytől Ameri megijedt és elrántotta
- Hagyj és menj el!
- Kérlek, bocsáss meg! - próbálja megállítani
- Sajnálom, de nem megy. Nem akarlak. Csak... menj el.
- Ő volt Yui. Igazam van?
- Hah?
- Gyönyörű nagylány lett belőle, akár csak az anyjából.
- Ne kezd. Nem hiszek neked.
- Csak még egy esélyt adj. Megváltoztam. Nem ugyan az a személy vagyok, mint 2 éve. - lép közelebb hozzá - Csak engedd, hogy bebizonyítsam. - meg akarja érinteni az arcát, de Ameri szorosan behunyja szemét, melytől megtorpan - Volna kedved velem reggelizni?
- Ha? - lepődik meg
- Van egy isteni palacsintázó a közelben. Imádni fogod.
Ameri vonakodva, de utána ment. Beültek egy palacsintázóba, ahol sokféle fajta volt. Nagyon finomak voltak. Ameri kevésbé ette olyan jóízűen. Ahogy megették, sétálni indultak...
- Emlékszem, amikor még együtt voltunk. Nagyon szeretted az édes dolgokat. Mindig vidám lettél tőle. Felvidított.
- Hm. - néz komolyan Ameri - Mért jössz a múlttal? Mit akarsz ezzel elérni? - kérdi hirtelen megállva
- Csak gondoltam...
- 2 éve, hogy elhagytál. Nem szeretnék emlékezni rá milyen volt együtt. Már rég elfeledtem. A múlt, már a múlt.
- Ameri én...
- Köszönöm a palacsintát, de most mennem kell.
- Várj! - kapja el karját
- Ne! - rántja el ijedten - Ne érj hozzám!
- Ameri... - szólítja nevén, majd közelebb lép hozzá - Nem akartalak megijeszteni. Sajnálom. - simítja meg arcát
Ameri mérges volt, szomorú és félt is. Nem akart vele találkozni, ki régen oly fontos volt neki. Feledni akarta örökre... Mialatt Ameri a városban volt Ayato fel akarta hívni, de nem vette fel. Gondolta lenémíthatta a telefonját, azért nem nem éri el. Kicsit aggódott miatta...
- Vajon hol lehetsz? Mért nem veszed fel? - kérdi magától
- Hah? Ayato? - szólal meg valaki
- Hm? - néz fel Ayato meglepetten, mintha szellemet látna
- Ayato! Tudtam, hogy te vagy az! - fut oda hozzá
- Izumi? Azt hittem Amerikába költöztetek.
- Úgy is volt. Csak tegnap jöttünk vissza. Amolyan pihenési célból. Hiányzott a város.
- Hm. Értem.
- Mennyi ideje is? 4 éve, nem?
- De.
- Már 4 év telt volna el, mióta utoljára láttalak? Ejha! Akkor jó gyorsan elszált az idő.
- Igen. Gyorsan.
- Volna kedved meginni velem egy kávét?
- Most épp nem érek rá. - menne el, faképnél hagyva
- Hé, várj! Csak egy kávé és semmi több. Ígérem.
- Hm. - néz rá komolyan
Nem akarta megbántani, így nehezen, de elfogadta meghívását. Nem messze volt egy kávézó, ahol nyugodtan le tudtak ülni beszélgetni. Ayato nem igazán mondott semmit sem, csak hallgatta, ahogy Izumi mesél a vele történtekről. Eléggé dicsekvően hangzott minden, melyet mondott. Közben a telefonját nézte, hátha Ameri írt neki, de semmi. Kikéretőzött a mosdóba, hogy ismét felhívja, de semmi válasz...
- Mért nem veszed fel? Remélem nincs semmi bajod. - gondolja
- Hé! Mi aggaszt ennyire? Folyton a telefonod nézed és közben rám se figyelsz. Mi vagy ki az, akiért ennyire aggódsz? - kérdi
- Senki. Nincs senki, akiért aggódnék. - válaszolja
- Pedig nem úgy tűnik.
- Ha volna is ilyen személy az nem... Hah? - pillantja meg Amerit
- Hm? - néz arra, amerre ő is
- Értem. Szóval ezért nem vetted fel a telefont. - gondolja mérgesen, majd ökölbe szorítja kezét
- Ha? Ayato? - néz rá meglepetten
- Most mennem kell! - rohan el
- Ayato? Ayato! Hova mész? Ayato! - kiált utána hiábavalóan
- Ki lehet az a férfi és mért van vele?! - kérdi mérgesen magától
Követte őket, hogy kiderítse hova mennek és mit fognak csinálni. Eléggé féltékenynek tűnt. Próbált észrevétlen lenni...
- Mennyi az idő? - veszi elő telefonját Ameri - Hah?! Jaj, ne! Lemerült a telefonom! - veszi észre, hogy kikapcsolt
- Hm? Talán menned kell valahova?
- Igen. Majdnem elbeszélgettük az időt.
- Nyugi. Még csak délután 2 óra van. Ha a bölcsibe készülsz...
- Nem mentem haza. Remélem nem aggódnak a többiek. - gondolja
- Mond csak, találkozhatok majd vele?
- Ha? Kivel? Yuival? - lepődik meg
- Igen. Biztos kíváncsi az apjára.
- Nem hinném. Sosem volt szükség az apjára. Mindig is egyedül neveltem. Csak rám van szüksége. Elég, ha én ott vagyok neki.
- Világos.
- Most jobb, ha megyek. - indul el
- Ameri, várj! - kapja el, majd magához öleli - Ne menj még!
- Haah?! - szűkül össze szembogara
- Szükségem van rád. - szorítja magához
- Eressz! - tolja el magától
- Ameri! - nem érti mi baja
Ahogy Ameri eltolta magától utána akart kapni, hogy megnyugtassa, de ekkor Ayato lépett oda hozzájuk. Elkapta Ameri derekát és magához ölelte...
- Hah? - lepődnek meg mindketten
- Ő az enyém és egy ujjal sem érhet hozzá! - jelenti ki
- Ayato! - látja meg őket Izumi
- A-Ayato... - pirul el zavarában Ameri
- Hm?
- Most pedig hazamegyünk! - jelenti ki Ayato, majd elkapva Ameri kezét magával vitte
- Ayato... Talán most féltékeny? - kérdi magától
Ayaton látszott, hogy nagyon féltékeny. Meg sem akart állni. Befizetett egy Love Hotelba, majd ahogy felértek a szobába az ágyra döntötte, majd hevesebbnél hevesebben csókolta meg. Benyúlt felsője alá és masszírozni kezdte melleit. Szájáról, melleire vette az irányt. Kezét melle helyett, pedig ágyékának izgatására. Ameri fel-felnyögött. Teste remegett. Ellen akart állni neki, de Ayato olyan erősen szorította le, hogy esélye sem volt. Szemei könnybe lábadtak és sírni kezdett...
- Ne, ne, ne! Újra megismétlődik! Kérlek ne! - mondogatja magában - Ayato, kérlek hagyd abba. Kérlek... - próbálja leállítani, de mintha meg sem hallaná - Ayato...
Ayato még szenvedélyesebbé vált. Ez már cseppet sem tetszett neki. Teste a félelemtől ellen állt. Megfeszült minden egyes mozdulattól...
- Kérlek, hagyd abba! Ayato! - kiáltja fel kissé hisztérikusan - Ne!
- Hah?! - eszmél fel Ayato, majd mikor látja Ameri síró arcát azonnal abbahagyja, amit csinált
- Kérlek... - ülnek fel, Ameri takarja közben testét
- Ameri... - érinti meg arcát, de ettől Ameri megijedve elfordul - Sajnálom.
- Mért? Mért csináltad ezt?! - kérdi magától
- Sajnálom. Bocsáss meg nekem. Nem tudom mi ütött belém. Egy idióta vagyok! Kérlek, ne sírj. - néz mélyen szemeibe
- Nem akarok haragudni rá. - gondolja
Ayato lassan megcsókolta. Lágy, érzéki csókot adott neki, mely azonnal megnyugtatta. Miután a kedélyek lenyugodtak, elmentek. Yuiért, majd haza. Hosszú nap volt a mai és igen érzelemdús... Másnap reggel minden teljesen normálisan alakult. Keito vitte el Yuit a bölcsibe, míg Kitaro Amerit a munkahelyére. Ahogy elkezdődött a nap, úgy özönlöttek ez étterembe és a kávézóba az emberek. Mind koránkelő, munkába induló fiatalok és idősebb személyek voltak. Éppen Amerin volt a soros, hogy üdvözölje, majd kiszolgálja a következő vendéget. Egy igen csinos, hosszú hajú, fiatal nő lépett be az ajtón. Leült, mire Ameri odalépett hozzá felvenni a rendelését...
- Jó reggelt kívánok! Sikerült már választania?
- Hm. Szóval ezen a helyen dolgozik? Milyen alantos meló. - mondja halkan, miközben az étlapot nézi
- Parancsol? - néz rá meglepetten Ameri
- Semmi-semmi. Csak hangosan gondolkodtam. - mondja - Egy jegeskávét kérnék két cukorral és kevés jéggel.
- Máris hozom. - azzal elszaladt a pulthoz
Pár perc múlva már hozta is a megrendelt kávét. Mikor épp rakta volna le az asztalra egy diák akkor vette volna le a táskáját, mellyel meglökte. A jegeskávé mind a nő ölébe és felsőjére ömlött...
- Ááh! Ez hideg! Még is mi a fenét csinálsz?! - mordul rá
- É-én... N-nagyon sajnálom. - hajol meg előtte - Azonnal segítek kiszedni a foltot. - próbálja felitatni ruhájáról
- Ameri, kísérd hátra az öltözői mosdóba. Ott ki tudod mosni neki. - lép oda Hana segíteni
- M-máris. Kérem, jöjjön velem. - kíséri be hátra a nőt
Mindegyik dolgozó őket nézte. A nő kicsit sem látszott kedvesnek. Amira arcára rá ült egy egyfajta düh, melyet igyekezett palástolni. Legszívesebben Ameri védelmére kelt volna, de hagyta had segítsen ő. Ameri az öltöző felé, a mosdóba ment be a nővel, ki levette felsőjét. Volt egy mosógép, melyet használni tudtak. Azonnal berakta a ruhadarabot mosni...
- Kérem várjon itt, míg a gép végez. Addig ezt vegye fel, kérem.
- Hm? - néz rá lealacsonyítóan - Köszönöm.
- Most kicsit el kell mennem, de azonnal visszajövök.
- Ne menj el. - csukja be előtte az ajtót, mely kissé meglepi Amerit - Mond csak... - hajol oda hozzá - Milyen kapcsolatban állsz Ayatoval? Talán a szeretője vagy?
- Hah? E-ez meg miféle kérdés? Mért kérdez ilyeneket tőlem?
- Csak válaszolj! - emeli fel hangját - Tudtad, hogy én vettem el a szüzességét? - súgja fülébe
Folytatjuk!
|