30.rész: Vallomás
Saki-chan 2020.11.23. 17:04
Ameri és Ayato kissé összevesztek, mely mindkettőjükre szomorúan hatott. A fiúk tudták, hogy valami nem stimmel. Ayato elmesélte, hogy mi is történt. Végre ráébredt érzéseire, melyet Ameri tudtára akar adni. Vajon hogyan sül el a dolog?
Ameri munkahelyére egy eléggé furcsa nő lépett be, kit véletlenül leöntött kávéval. Mikor az öltözőbe kísérte, hirtelen olyan dolgokról kezdett beszélni, melyek kicsit felhúzták. Záráskor kettesben maradt Akiraval, ki kedvesen megvárta vele Ayatot, mivel nem jött el felvenni. Tovább dolgozott, így nem ért oda időben. Ahogy sietett Amerihez, összefutott Izumival, a volt barátnőjével, ki rosszul lett. Elsétáltak az étteremig, ahol Ameri és Akira szeme láttára csókolózni kezdtek...
- A-Ameri? - veszi észre Ayato a túloldalon - Szállj le rólam! - tolja el Izumit
- Mi a baj, Ayato? Hiszen élvezted, nem?
- Az ott nem a...? - kérdi Akira, majd ahogy a lesokkolt tekintetű Amerire néz tudta, hogy jól látja ki is van ott
- Ayato más nővel csókolózik. Hát ezért késett. - gondolja, majd könnyek szöknek szemébe
- Hah? - veszi észre Akira könnyeit, így eltakarja arcát ne láthassa senki, majd nyugtatásul átölelte magához húzva
- Hah? Ameri és az a fickó. Mért vannak együtt? - kérdi magától
- Jobb, ha hazamegyek. - indul el Ameri, Akira pedig utána
- A fenébe! - rúg bele mérgében Ayato egy postaládába
- Mért vagy ilyen dühös? Hát nem volt jó a csók? - csókolná meg újra, de eltolja
- Még is mért csináltad ezt?!
- Talán mert hiányoztál és vissza akartalak kapni? Ez elég ok?
- Még is mért most? Mért ma?
- Ez csak a véletlen műve. - válaszolja - Mikor megláttalak tudtam, hogy akarlak téged. Ismét érezni akarom az ajkad, a tested melegét és az ölelésedet. Hiszen olyan jól elvoltunk mi ketten.
- Az már a múlt! Nem kellett volna másra kacsintanod.
- Az csak véletlen volt. Hisz már mondtam.
- Igen? Véletlenül bújtál ágyba azzal a fickóval?!
- Igen. csak sokat ittam. Túlságosan is.
- Sajnálom, de nekem már nem jelentesz semmit. Örülök, hogy külön váltak útjaink, hiszen ettől megtudtam milyen vagy valójában.
- Hmm. - néz rá Izumi mérgesen
- Most, ha megbocsátasz...
- Itt hagysz? Egyedül és magányosan?
- Tessék. - ad egy kis pénzt a kezébe - Ezzel haza tudsz menni. Jó utat Amerikába. Ha lehet ne keress többé. - megy el
- Ayato! Ayatoo! - szól rá mérgesen, de nem figyel rá
Mérgelődött magában. Ayato faképnél hagyta. Visszament a motorjához. Ameri eközben taxit hívott, majd hazament. Megköszönte Akiranak a segítségét. Haza érve Keito kissé meglepetten nézett rá, mert nem értette hogyhogy egyedül jött haza. Ameri elmesélte, hogy Ayato késett és mivel hiába várt rá, inkább hívott egy taxit. Megköszönte Keito segítségét, majd lefeküdt aludni. Ayato nem sokkal utána ért haza. Be akart kopogni Amerihez, de megtorpant. Tudta, hogy úgy sem akarna vele beszélni... Másnap reggel van. Ameri lassan felkelve a fürdőbe ment, hogy megmosakodjon. Hirtelen eszébe jutott, hogy tegnap mit is látott és azonnal elszomorodott. Tudta, hogy most találkozni fognak Ayatoval, amit nagyon nem akart. Nem akart a szemébe nézni vagy látni őt. Yui ébredezett és éhes volt. Lementek a földszintre reggelizni, ahogy felöltöztek. Keito és Kitaro már ébren voltak. Ameri a pultnál pakolt el egy kis nasit mára, mikor egyszer csak valaki hátulról vállaira tette kezét, melytől összerezzent...
- Hah? - néz fel rá
- Bocsi, csak a tejért nyúltam. - mondja Ryou
- É-értem.
- Minden rendben? - kérdi érdeklődve
- Hm? - hallják meg a fiúk
- I-igen. Minden rendben. - pakol össze
- Had segítsek. Tessék. - segít neki bepakolni
- K-köszönöm.
- Ez a legkevesebb.
- Yui, hamarosan indulunk. Légyszi ne edd megint össze magad.
- Hah? - pillant meglepetten Yuira Ryou - Ő meg kicsoda?
- Ő a kislányom.
- Tényleg, te még nem is találkoztál vele. Mindig később keltél, így nem volt időnk bemutatni. - mondja Keito
- Ő, Yui. - emeli fel - Yui, ő itt Ryou.
- Szija, Ryou. - mosolyog rá kedvesen
- Öhm.. Szia, kislány. - fogja meg kezét - És az apja? Esetleg...
- Nem, egyikük sem.
- Pedig már arra gondoltam, hogy azért élsz itt, mert...
- A bátyám miatt lakom itt, azaz lakunk. Ha ő nincs, mi... - szomorodik el
- Értem. Sajnálom, ha megbántottalak. Nem volt szándékos. - simítja meg fejét
- Nincs mért. Egyszerűen csak rossz embert választottam. - mosolyog rá
- Ameri.. - néz rá aggódva
- Fiatalon sok nő tesz olyat, amit később megbán. A szülei ellenére cselekszenek vagy épp bajba sodródnak. Én valahol a kettő között vagyok. Viszont sosem bántam meg. Yui az én kincsem. Szeretném, ha boldog lenne. - simítja meg kicsi arcát
- Hm... Csodálatos nő vagy. - simítja meg kezét mellé ülve
- Ha? - lepődik meg Ameri
- Most már abbahagyhatnád a flörtölést. - szól közbe Kitaro
- Én csak együttérző vagyok.
- Köszönöm. Kedves tőled. - mosolyog rá kedvesen - Most már mennünk kellene. Moss kezet kicsim és induljunk. Mindjárt jövök vissza, csak...
Ahogy ment volna fel az emeletre, pont akkor jött le Ayato. Mikor meglátták egymást, mindketten pár másodpercre ledermedtek. Ayato meg akart szólalni, mikor Ameri elszaladt mellette. Utána akart menni, de ekkor ébredt fel Saiji is...
- Ameri! - kiált utána, de nem érdekli
- Hm? Talán megint összevesztetek? - kérdi meglepetten
- Mi csak... - válaszolna, mikor is Ameri kijön a szobából
- Jó reggelt, Saiji. - köszön oda neki Ameri, majd elmegy
- Ameri, várj! - kapja el karját
- Most nincs időm beszélgetni, mennem kell.
- Csak pár perc lenne. Kérlek hallgass meg.
- Sajnálom. - azzal elhúzva karját, elsiet
- Jól megsérthetted, ha ennyire menekül előled. - lép ida mellé Saiji
- A fenébe! - mérgelődik magában
- Talán ideje lenne az érzéseidről is beszélni neki. Addig kell lépned, míg más meg nem teszi helyetted. Ha egyhelyben állsz, nem fogsz előrébb haladni. Lépj most, míg nem késő.
- Ez nem olyan egyszerű...
- Kérj tőle mihamarabb bocsánatot. Akkor, mikor nem tud hova elfutni. Csak időzítés kérdése.
- Saijinak igaza van. Lépnem kell! Előbb, mint az a fickó! - gondolja
- Elmentünk. - köszön el Ameri
- Elviszlek benneteket. - mondja Ayato
- Köszönjük, de nem szükséges. Már hívtam magunknak egy taxit.
- Ameri... - lép oda hozzá - Szeretné, ha tudnád, hogy nincs köztünk semmi Izumival. Amit láttál... - mondja halkan
- Nem vagyunk egy pár, így azzal lehetsz, akivel csak akarsz.
- De...
- Sajnálom, de mennünk kell. Gyere, Yui. - azzal elmennek
- Fenébe! Mérges rám. - gondolva elszomorodva
- Faképnél hagyott? Gondolhattad volna. - ül le Saiji az asztalhoz
- Mi történt tegnap? - kérdi Keito - Láttam, hogy taxival jött haza.
- Ismét otthagytad?! - kérdi mérgesen Kitaro - Ügye nem?
- Ismét? Akkor már hagytad ott korábban? - lepődik meg Ryou
- Látott tegnap Izumival... csókolózni. - válaszolja lehangoltan
- Hogyan?! - lepődnek meg egyszerre
- Izumi visszajött? - kérdi Kitaro
- Igen és tegnap összefutottunk az egyetemnél. Este pedig csak úgy letámadott, amit Ameri meglátott.
- Ügye nem akarsz újra összejönni Izumival? - kérdi Saiji
- Nem. Épp elég volt vele annyi idő, melyet annak idején együtt töltöttünk. Sosem szándékoztam újrakezdeni vele. - mondja komoly arccal
- És mi a helyzet Amerivel? Mit érzel iránta? - kérdi Keito
- Szeretem őt. - néz rájuk - Jobban, mint eddig bárkit. Vele akarok lenni. Csakis vele, senki mással. - válaszolja teljes elszántsággal
- Hm. Végre beismerted. - mondja elmosolyodva Saiji
- Szóval még is csak van köztetek valami. - mondja halkan Ryou
- Mióta tart? - kérdi Kitaro
- Mióta a tengerpartról visszajöttünk. Azóta érzem azt, hogy fontosabb lett nekem és mikor rá nézek... Meg akarom érinteni.
- Látszik rajtad, hogy szereted. Megváltozott róla a véleményed és ráébredtél arra, mennyire más, mint ahogy azt gondoltad.
- Igen. Ő egy törékeny, kedves és odaadó, figyelmes nő. Kevés ilyan van, ki ennyire megérintette a szívem. - markol bele mellkasába
- Túl csöpögős vagy. Értjük, amit mondasz. Szerencsés fickó vagy, ha viszonozza érzéseidet. - mosolyodik el Ryou
- Igen. Egyet értek. - mondja kissé féltékenyen Kitaro
- Most, hogy ezt elmondtad nekünk... ideje, hogy neki is elmond. Különben az örökkévalóságig várhatsz rá. - mondja Saiji
- Ma este bevallom neki. - mondja ki határozottan Ayato
Ayato határozott volt és elszánt. Bízott benne, hogy ha szerelmet vall, Ameri elfogadja. Tudta, hogy most eléggé borús közöttük a hangulat, de készen volt ezt helyre tenni. Magabiztos volt... Ameri már dolgozott. Kicsit letört volt, amiatt, ahogy Ayatoval viselkedett. Nem akarta csak úgy faképnél hagyni. Végig azon törte a fejét hogyan is kérjen bocsánatot. Fontos volt neki Ayato. Féltékenység fogta el, mikor eszébe jutott a nővel látott csókja. Próbált inkább a munkára koncentrálni, ezzel is telt az idő. Hamar eljött az este. Ismét Ameri és Akira zárták be az éttermet. Akira megvárta Amerivel a taxit. Ahogy vártak, megpillantották Ayatot, ki feléjük közeledett. Akira Ameri elé állt, hogy megvédje őt...
- Mit akarsz tőle? - kérdi mérgesen Akira
- Akira, hagyd. Nyugodtan hazamehetsz. Nem lesz baj. - nyugtatja
- Biztos? Ha mégis, hozzám bármikor feljöhetsz, csak hívnod kell.
- Rendben van. Holnap találkozunk. - köszönnek el egymástól
- Szia. Ha a taxira vársz, nem fog jönni. Én jöttem helyette. - mondja Ayato
- Mért vagy itt? Azt hittem azzal a nővel akarsz lenni.
- Nem. Tévedsz. Amit tegnap láttál csak egy véletlen volt, ő akarta. Biztos vagyok benne, hogy csak féltékennyé akart tenni téged.
- Mond el, mért jöttél?
- Szeretném, ha meghallgatnál. - néz rá határozottan - Tudom, hogy nem indult túl jól a kapcsolatunk. Félreismertelek és többször is megbántottalak. Hiba volt. Azóta ráébredtem, hogy te fontosabb vagy nekem, mint bárki más. Te kellesz nekem. Veled akarok lenni. Megérinteni, ölelni és megcsókolni. Szeretném, ha a barátnőm lennél. Az a nő, kivel leélhetem az életem. Mit válaszolsz? - Uhm... - Ameri hirtelen odalépve elé megcsókolta, melytől elállt a szava
Folytatjuk!
|