34.rész: A videófelvétel
Saki-chan 2020.12.05. 21:14
Amerinek nem volt túl jó az estéje Yamatoval, ki felcsalva magához, letámadta. Sikerült elmenekülnie. Nem szólt senkinek a dolgokról, azonban ezzel nem lehet semmisnek tekinteni a dolgokat, ugyan is Ayato tudomást szerez róla és kissé kiakad. Vajon mi fog történni ezek után?
Ameri elment Yui apjával, Yamatoval vacsorázni. Csak Keito tudott a dologról. Kicsit tartott tőle, de túl akart rajta lenni. A vacsoránál beszélgettek, majd felmentek a lakására Yui ajándékáért. Yamato hirtelen letámadta Amerit és azt akarta, hogy legyen az övé. Az ágyra nyomta, hogy magáévá tegye. Ameri, hogy ezt megakadályozza, egy borosüveggel fejbe vágta. Gyorsan elhagyta az épületet és nem messze összefutott Ryouval, ki elhívta egy edzőterembe. Kicsit tanított neki önvédelmet, majd hazamentek. Otthon Ayato egy ismeretlen számtól kapott üzenetet, amiben egy videófelvétel volt. Teljesen lesokkolták a látottak. Hirtelen nagyon dühös lett tőle...
Másnap reggel volt. Ameri kiruccanásáról senki sem szerzett tudomást. Keito tartotta a szavát. Minden jól ment. RTyou kissé fáradtan kelt fel, sokat ásítozott...
- Fáradt vagy még? Elég későn értél haza. - mondja Keito
- Igen. Kicsit edzettünk az este is és kissé elszaladt az idő. - válaszolja
- Ne erőltesd túl magad. Néha tarthatnál egy kis szünetet. - mondja Kitaro
- Nyugi, nem fogom túlzásba vinni. De nagyon megérte.
- Hm? - lepődik meg Ameri, de igyekszik leplezni
- Ayato nem jön le enni? Ma is lesznek órái nem? - kérdi Kitaro
- Megyek és felkeltem. - áll fel Ameri
- Biztos Ameri miatt lustálkodik. - mosolyodik el kajánul Saiji
- Öhm? - pirul el Ameri, majd mikor fordult volna meg, hirtelen Ayato lépett mögé és elvett egy pirítóst az asztalról
- Sajnos nem! - vágja közbe Ayato
- Ha? - lepődnek meg
- J-jó reggelt, Ayato. Épp fel akartalak kelteni. - mondja Ameri
- Hm. - néz rá komoly arccal, mely meglepi - Már nem szükséges. Köszönöm. Most megyek. Majd vacsoránál jövök. - azzal elment
- Ayato, várj! - fut utána Ameri elkapva kezét - Hah? - ijed meg
- Ne érj hozzám! - mordul rá mérgesen, eltolva kezét
- Hah?! - néznek kissé értetlenül a többiek
- Ayato, beléd meg mi ütött?! - kérdi kicsit mérgesen Kitaro, de nem is reagált rá - Jól vagy? - kérdi odalépve Amerihez
- I-igen. Persze. Biztos csak rosszul aludt, ezért morcos. - mondja kissé remegő hangon - Vagyis, remélem. - gondolja
- Ne is gondolj Ayatora. Biztos dolgozata lesz, ezért ideges. Felejtsd csak el. Majd lenyugszik. - nyugtatja Keito
- Talán összevesztetek? - kérdi Saiji
- Mi? N-nem. Nem vesztünk. - mondja szomorúan Ameri vissza ülve hozzájuk
- Biztos minden rendben? - ül le mellé Keito
- Hm? - néz érdeklődve felé Ryou
- N-nem tudom mi baja lehet. Tegnap este nem beszélgettünk.
- Akkor csak rossz napja van. Estére majd lenyugszik. - simítja meg arcát Keito - Ha szeretnéd, elviszlek titeket.
- Rendben. Köszönjük.
- Engem is elvinnél? - kérdi Ryou - Ma nekem is hamarabb be kell érnem. Nem szeretnék elkésni.
- Persze. Gyertek, mindjárt indulhatunk. - mondja Keito
Összekészülődtek, majd beültek a kocsiba és elindultak. Ameri végig Ayatora gondolt, ki eléggé mérgesnek látszott. Nem értette mért. Bízott benne, hogy estére lenyugszik. Ryou mellette ült. Mikor látta Ameri aggódó arcát, megfogta kezét, majd rámosolygott nyugtatásul. Ameri nem vette el kezét. Értette jelzését, így visszamosolygott rá, melytől ő eléggé elpirult. Elsőnek a bölcsibe mentek, majd az egyetemre és végül Ameri munkahelyére. Ma nem látszott túl boldognak, de igyekezte palástolni aggodalmát. Próbált mosolyogni amennyire csak bírt. Akira észrevette, hogy valami aggasztja, de nem volt alkalma megkérdezni. A munkaidőnek lassan vége volt, így zárás után mindannyian hazamentek...
Ameri taxival ment haza. Keito vigyázott Yuira, kji már alváshoz készülődött. Nagyon fáradt vol, mivel délután nem aludt a bölcsiben. Ahogy Ameri hazaért, csendes ház fogadta. Még más nem ért haza. Keito Yuit elaltatva, lement vacsorát készíteni. Ameri ment segíteni neki, mikor is Ayato hazaért...
- Szia, Ayato. - siet oda hozzá - Milyen napod volt?
- Semmilyen. - megy az emelet felé
- Várj! Haragszol rám valami miatt? - kérdi Ameri
- Hm. Hogy haragszom-e? - áll meg hirtelen
- Igen. Reggel eléggé mérgesnek tűntél. Talán megbántottalak?
- Ch! Teszed itt az ártatlant. - mondja halkan - Még is hol voltál tegnap este? Kivel töltötted az éjszakát?
- Hogyan? - néz rá értetlenül
- Válaszolj! - mordul rá - Tudom, hogy az este találkoztál valakivel.
- Hah? É-én... Cs-csak egy vacsora volt. Tudom, hogy szólnom kellett volna róla, de féltem attól, hogy mérges leszel.
- Hm. Szóval csak egy vacsora, mi? - fordul felé
- Igen. Yamato meghívott vacsorázni, hogy Yuiról beszélgessünk. Érdeklődött, hogy milyen vele.
- Valóban? Csak beszélgettetek és ennyi? Majd hazajöttél?
- Mért ilyen mérges? - kérdi magától - Igen és...
- Hazudsz! - szorítja oda az oszlopnak, mely a konyha mennyezetét tartja
- Hah? Mi folyik itt? - érnek haza a többiek
- Ayato, állj le. Kezdesz túl messzire menni. - szól rá Keito
- Csak válaszolj a kérdésemre és ne hazudj. - néz mélyen szemeibe - Lefeküdtél vele?
- Hogyan? - kerekedik el Ameri szeme
- Válaszolj, Ameri! Felmentél a lakására? Őszintén!
- Igen. felmentem.
- Ezt nem hiszem el. - engedi el lassan
- De nem feküdtem le vele.
- Hazudsz! - vág bele mellé az oszlopba, melytől megrémülnek
- Ayato! - parancsol rá Ryou
- Az igazat mondom. Nem feküdtem le vele. Igaz, hogy bepróbálkozott.
- Hazudsz... - lép el tőle
- Azt mondta, hogy Yui ajándékát akarja odaadni, de... De hirtelen rám mászott. Az ágyra döntött, de ellen álltam és fejbe vágtam egy üveggel. Majd ahogy tudtam, elrohantam onnan. Az igazat mondom! Mért nem hiszel nekem? - lép közelebb hozzá
- Akkor magyarázd meg mért vagy ezen a felvételen? - adja kezébe telefonját, elindítva a videót
- Hah?! - néz rémülten Ameri - E-ez nem én vagyok.
- Nem hiszek neked. - sétál el
- Ayato... Kérlek hallgass meg. Ayato! - kiált utána - Én csak téged szeretlek! - kiált hangosan könnybe lábadt szemekkel, mely a fiúkat is meglepi
- Haah? - dermed le Ayato egy pillanatra, majd ökölbe szorítja kezét
- Ha nem tudsz hinni nekem, akkor nincs értelme itt maradnunk.
- Ameri ne hamarkodd el. Ayato csak... - szólal meg Keito
- Sajnálom, de elmegyünk. - megy fel szobájukba
- Ameri várj! - fut utána Ryou
- Ayato mi a francot képzeltél? - kérdi mérgesen Kitaro
- Tessék, nézd meg. Le se tudná tagadni, hogy nem ő az.
- Hah? - néznek meglepetten a videóra, ahol valóban Ameri egy férfival bújik ágyba
Ameri összecsomagolt, majd fogta Yuit és a taxihoz ment, melyet idő közben hívott. Ryou és Keito próbáltak vele beszélni, de nem hallgatott rájuk. Mérgesek voltak Ayatora, ki csalódottan ment fel szobájába. Fájt szíve. Ugyan azt érezte, mint anno Izumival, ki hasonlóan csalta meg...
- Hova fogtok menni? - kérdi Keito
- Még nem tudom. Megoldom.
- Biztos, hogy elmentek? Azért, mert Ayato ilyen, még nem...
- Igen. Így döntöttem. Sajnálom. Köszönjük a sok segítséget. Hálásak vagyunk.
- Kérlek, hívj, ha megvan hol szálltok meg. Ez pedig... - ad egy borítékot kezébe Keiot
- Hah? N-nem fogadhatom el.
- Ha te nem is, de gondolj Yuira. Érte fogadd el.
- K-köszönöm. - lábadnak könnybe szemei
- Az az idióta Ayato! Most úgy beverném az arcát. - mérgelődik Ryou, alig bírva magával
- Nyugi. Nem kell senkit bántanod. - nyugtatja Kitaro
Ameri elment a taxival, Yuival együtt. Még nem tudta hova vezet útjuk. A pénzt melyet kaptak nem egy hotelben szerette volna elkölteni. Az agya végig azon kattogott, hol lenne jó. Majd...
- Igen? Tessék? Még is ki az ilyen későn? - nyit ajtót morcosan - Hah? A-Ameri? Történt valami? Mért...
- Itt maradhatunk egy kis időre? M-mert, én... Én nem tudom hova mehetnénk. Csak... - lábadnak könnybe szemei
- P-persze. - öleli meg - Gyere beljebb.
- Sajnálom, hogy ilyen későn zavartalak fel.
- S-semmi baj, de... - akad el szava
- Yui miatt nem maradhattam kint az utcán. - mutatja meg a lányát
- Hah? - lepődik meg
- Ő a lányom. Sajnálom, hogy eddig nem meséltem róla. Titokban akartam tartani, mert féltem, hogy... Hogy hogyan reagálnál. E-el akartam mondani. Főleg akkor, ha mi ketten...
- Semmi baj. Megértelek. De... Csak nem az a srác az apja?
- Ayato? N-nem, dehogy! Nem ő az apja. Ő... Ő már a terhességem elején elhagyott. Hallani sem akart róla, hogy együtt neveljük fel.
- É-értem.
- Már megbékéltem vele. Egyszerűen csak rossz férfiba szerettem bele. Van ez így, nem igaz? - teszi le lassan Yuit a kanapéra, ki mélyen aludt még
- Ha szeretnéd, alhattok a szobámban. Majd én alszom a kanapén. Még is kényelmesebb kettőtöknek az ágyban.
Ameri letette Yuit, majd a cuccaikat a szobába és kiment Akirahoz, ki épp egy kis teát készített. Leült a kanapéra és megvárta, míg elkészül. Gondolataiba mélyedt. Hihetetlenül szomorú volt, csalódott és aggódott. Az a felvétel nem volt igaz. Nem csalta meg Ayatot és nem is volt szándéka. Szerette volna megbeszélni vele a dolgokat és elmagyarázni a történteket, de nem tudta hogyan tegye. Ayato biztos dühös még, így nem is hallgatná rá. Annyira elgondolkodott, hogy meg sem hallotta Akirat, ki szólt hozzá...
- Ameri... Ameri. Ameri jól vagy?
- Hah? A-Akira... B-bocsánat, csak elgondolkoztam.
- Semmi baj. Tessék ez majd felmelegít és megnyugtat.
- K-köszönöm.
- Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól. Már egyszer volt ilyen velünk. Ezt is túléljük. Csak addig maradunk, míg ki nem találom a következő lépést. Keresünk egy albérletet és már itt sem vagyunk.
- Nyugi. Itt addig maradhattok, ameddig szeretnétek. Egy kisgyerekkel nehéz hirtelen odébb állni. Hiszen kell neki egy biztos fedél.
- Igazán kedves tőled, hogy törődsz velünk. Hálásak vagyunk neked.
- Igazán nincs mit. Érted bármit megtennék. - simítja meg arcát
- Akira kedvessége most boldoggá tesz, de hogyan tovább? - kérdi magától
Folytatjuk!
|