|
36.rész: Sosem engedlek el!
Saki-chan 2020.12.05. 21:15
Amerinek menekülnie kellett, mert a rendőrség üldőzőbe vette. A fiúkhoz akart visszamenni, de út közben adódtak nehézségek. Akira mindent elkövetett, hogy eljussanak a kijelölt célhoz, azonban külön kellett vállniuk. Vajon elérik a célt? Vége lesz az üldözésnek?
Miután Ameriék elhagyták a házat, Akiranál keresett menedéket, ki készségesen befogadta őket. Hiába volt a megnyugvás, hirtelen a rendőrség kopogtatott be az ajtón. Idő közben ugyanis Yamato feljelentette Amerit, ki megtámadta. A rendőrök gőz erőkkel kezdték keresni. Jártak a szüleinél, a munkahelyén és végül Akiranál. Nem volt bejelentve a házba és szerencsére azt sem tudták Yui melyik bölcsibe lett beíratva. Ezeket az infókat csak Ameri tudta. Mivel nem saját házban élt, csak ideiglenesen, így nem akart bejelentkezni. A munkahelyén szülei címét adta meg, ahogy a bölcsiben. Mivel veszélyesnek titulálták, ezért menekülőre fogta a dolgot. Ha letartóztatják Yuit elveszik tőle. Akira ebben is segített neki. Yuit Hana nagyszüleinél rejtették el, hogy nehogy baja essen. Hálásak voltak nekik. Valamit ki kell találniuk, mert előbb vagy utóbb a rendőrség rájuk fog találni...
Ameri tudta, ha esetleg a házba visszamennének, akkor a fiúk segítenek majd. Ebben bízott. Azonban Akira még nem tudta, hogy csak fiúkkal él együtt. Ráadásul egyikük a barátja, csak most dühös rá. Az erdő rejtekét használták arra, hogy elérjék a céljukat...
- Most hova akarsz menni?
- Haza. Oda, ahova befogadtak. Talán ott majd segítenek nekünk.
- Kik? A családod?
- Nem. A barátaim. Mind nagyon kedves ember. Hálás vagyok nekik. Nélkülük nehezen vészeltem volna át a történteket. Tudod... Mikor Yui megfogant, a szüleim eltávolodtak tőlem. Születése óta a nagymamámmal éltünk, ki támogatott, de sajnos elhunyt. Nem bírtam egymagam fenntartani a lakást. A bátyám ekkor ajánlotta fel a segítségét. Kedves emberek fogadtak be magukhoz. - mosolyodik el
- Értem. Nehéz lehetett nektek. Yui még nagyon kicsi.
- Igen. Azért is vállaltam munkát, hogy majd a keresett pénzből egy saját lakásba költözhessünk.
- Igazán remek anyuka vagy. Büszke lehetsz magadra. - simítja meg arcát - Jobb, ha sietünk. Lassan besötétedik és akkor aligha fogunk látni az erdőben.
- Igazad van. Sötétebb lett, mióta eljöttünk. A ház még messze van.
A fák és a bokrok eltakartták őket. Olyan gyorsan mentek, ahogy csak tudtak. Úgy félúton járhattak, mikor egy rendőrautóra nem bukkantak, mely épp az erdő szélén állt. Meglapulva haladtak el mellette. Ahogy a bokrokban másztak, hirtelene gy kis sikló jelent meg Ameri előtt, ki majdnem elsikoltotta magát. Akira gyorsan elhallgattatta egy csókkal, betapasztva ezzel száját. Ameri kissé meglepődött, de értette mért csinálja. Ha sikít, akkor a rendőr rájuk talál...
- Bocsi a csókért. Csak reflex volt.
- Uhm... S-semmi baj. - pirul el zavarában
- Ha? Mintha hallottam volna valamit. Te nem? - kérdi az egyik rendőr
- Hm? Semmit, de engedjük el a kutyákat, hátha találnak valamit.
- Ajaj. Nagy bajban vagyunk. - mondja Akira - Jobb lesz, ha te mész tovább, addig én elterelem a kutyák figyelmét. A háznál találkozunk.
- Hogyan, de...? - kapja el kezét
- Csak bízz bennem. Ne félts, tudok magamra vigyázni. Csak menj tovább. Ha elérted a házatok, ott biztonságban leszel. - simítja meg arcát
- rendben, de légy óvatos. Kérlek. - néz rá aggódó szemekkel
- Az leszek. Te is vigyázz magadra, rendben?
- R-rendben. - áll fel óvatosan
- Ameri... - szólítja
- Igen, mi... Uhm... - hirtelen megcsókolta
- Hogy erőt adjon. - vigyorodik el, majd futni kezd - Gyertek, itt vagyok!
- Hah? Hallottad ezt? Utána! - engedik rá a kutyákat
Akira elterelte a zsaruk figyelmét, míg Ameri futott tovább. Hirtelen ahogy kilépett a fák közül, ott állt előtet a ház. Már nem volt messze. Még pár kilométer és ott lesz. Féltette Akirat, de bízott benne, hogy épségben visszajön. Erőt vett magán, majd tovább futott. A ház előtt is álltak rendőrautók. Valahogyan meg akarta kerülni őket, de eléggé kockázatosnak tűnt. Nem sejtette, hogy magát a házat üresen fogja találni. Mikor közelebb akart menni a hátsó ajtóhoz, egy kutya megérezte a szagát. Lassan hátrálni kezdett. Mikor futni akart, hirtelen valaki elkapta hátulról és kloroformmal elkábította. Azonnal eszméletét vesztette...
- Megtalálták őket? - kérdi Saiji
- Sajnos nem. A lakás üres volt. Biztos, hogy ott is járt a rendőrség. Ezt a szennyestartón találtuk. - mondja Ayato
- Ameri mobilja. - nézi Saiji
- Most mi lesz? Hol keressük? - kérdi Ryou
- Fogalmam sincs. Nem mehetett túl messzire. Nem gyilkos, hogy el keljen hagyniuk a várost. - mondja Saiji
- A telefonja nélkül nem tudom lenyomozni. Próbáltam Akiraét, de az övé az étteremben maradt. - mondja Momiji
- Ez baj. - szorítja ökölbe mérgesen kezét Ryou
- Hol lehetsz, Ameri? Merre mehettél? - kérdi aggódva magától Ayato
- Igen? - veszi fel a telefonját Saiji, ki Keitoékkal beszélt - Értem.
- Mi az? Mit mondott? - kérdi Ryou
- A rendőrségen vannak, de sajnos még nem tudták bemutatni a felvételeket. Eléggé nagy a káosz és kevés figyelmet kapnak.
- A francba! Míg nem cselekszünk, addig üldözni fogják! - mérgelődik Ayato - Nem bírok csak így tétlenül várni!
- Menjünk és keressük meg őket! - jelenti ki Ryou - Lehet, hogy épp erre tart, mi meg nem is tudunk róla.
- A házat rendőrök figyelik. Kétlem, hogy...
- Akira üzent! - szólal fel Momiji - Azt írta, hogy Ameri bajban van és most üldözi a rendőrség. A segítségem kéri.
- Kérdezd meg hol vannak!
- Máris... - írja - Azt válaszolta, hogy ide tartanak. Az erdőben vannak, de sajna külön váltak. Kutyák vették üldözőbe őket. Nem tudja hol van most Ameri, de a házhoz küldte.
- Akkor már itt kellene lennie. - mondja Ryou
- Mi van, ha... Ha nem tudott bejönni és ránk vár? - kérdi Saiji
- Megyek, megkeresem! - veszi fel kabátját Ayato
- Veled megyek! - jelenti ki Ryou
Azonnal Ameriért mentek, hogy megkeressék, ki mindeközben épp egy kocsi hátsó ülésén feküdt eszméletlenül. A kloroform kis időre kiütötte. Lassan kezdett magához térni. Ahogy ébredezett, észrevette hol is van. Kinyitva szemeit egy kocsiban találta magát, mely nem tudta hova is viszi vagy ki vezetheti. Ahogy óvatosan körülnézett szemeivel, megpillantotta Yamatot a vezető ülésen. Eléggé megijedt. Nem értette mért fogta el vagy mi a célja ezzel, hogy elrabolta. Próbált észrevétlen lenni. Megpillantotta az ajtó zárját, melyet nem nyomtak le. Felült, majd hirtelen kinyitotta az ajtót és erőt véve magán, kiugrott a járműből. Yamato meglepődött. Utána akart kapni, de nem sikerült. Gyorsan megállította a járművet és kiszállt belőle. Ameri ezalatt megpróbált felállni, majd a fák védelmében azonnal tovább futott. Fájt mindene az eséstől, de nem foglalkozott vele. El akart onnan menekülni minél hamarabb. Nem akarta tudni mit fog tenni, ha utoléri. Futott, ahogy a lábai bírták. Yamato utána eredt, nem hagyta elfutni...
- Ameri mért futsz el előlem? Csak beszélgetni szeretnék.
- El kell érnem a házat mielőtt utol érne. De már nem tudom merre lehetünk. Lehet már késő a házhoz menni. - gondolja aggódva
- Ameri, kérlek állj meg. Beszéljük meg. Nem foglak bántani.
- Sosem állok meg. - gondolja
Ameri futott előre, pedig azt sem tudta merre kell mennie. Csak el akart menekülni. Eközben a fiúk megtalálták a táskáját a házhoz közel és a kloroformos kendőt is. Tudták, hogy nagy veszélyben lehet és azonnal meg kell találniuk. Követték a lábnyomokat...
- Fenébe! Innen autóval mentek tovább. Bárhol lehetnek. - bosszankodik Ayato - Nem érjük utol őket!
- Nem adhatod fel ilyen könnyen! Meg fogjuk találni! - mondja Ryou
- Hah? - lepődik meg, mikor az eső esni kezd - remek!
- Az eső el fogja mosni a nyomokat. Sietnünk kell!
- Kövessük az utat. - mutatja - Remélem jól vagy, Ameri. - gondolja
Követték az utat, melyen valószínű az elrabló végig mehetett. A fák tű sűrűek voltak ahhoz, hogy járművel menjenek közöttük. Sietniük kellett, mert Ameri egyre jobban megnehezítette a menekülést. Főleg a sérülései, melyeket szerzett. Ereje fogytán volt már. Yamato lerázhatatlanul mögötte futott, hogy elkapja. Örökkön-örökké nem futhatott. Ahogy erre Ameri is gondolt, hirtelen elfogyott a fás terület. Egy folyó állta útját, melynek mély árka volt. A sodrása erősebbé lett az eső miatt. Innen nem tudott hova menni. Ha a vízbe ugrik, esélytelen, hogy a sodrástól átjusson. Sarokba került...
- Most mit csináljak? Ha beugrok, akkor... - esik pánikba
- Hm. Végre megálltál. - lép elő a fák közül Yamato - Most megvagy!
- Nem megyek veled.
Ameri bajban volt. A fiúk megtalálták a járművet, mely biztos, hogy azé, aki magával vitte Amerit. A sárban ismét lábnyomokat fedeztek fel. Követték őket. Tudták, hogy már eléggé közel vannak. Gyorsabbra vették a tempót...
- Mért vagy ennyire makacs? - kérdi Yamato közelebb lépve hozzá
- Mért csinálod ezt? Mért raboltál el? - kérdi
- Csak szeretném, ha újra együtt lennénk. Te meg én.
- Ez még nem ok arra, hogy elrabolj! Már sosem leszek a tiéd!
- Nem hagyom, hogy azé a bájgúnáré légy!
- Ezért küldted neki azt a videót?
- Csak azt küldtem el, mely megtörténhetett volna.
Sosem feküdnék le veled még egyszer! Soha! A szívem már másé. Én Ayatot szeretem! Teljes szívemből! - kiáltja - Hah? - ijed meg
- Sosem hagyom, hogy vele légy! - kapja el karját - Velem jössz! Nem engedlek el még egyszer! - néz rá mérgesen
- Nem fogok veled menni! - jelenti ki, majd tolná el, de nem tudja
- Akkor erőszakkal viszlek magammal. - vesz elő egy lőfegyvert
- Hah?! - ijed meg
Yamato fegyvert szegezett rá. Ekkor jelent meg Ayato, hogy megállítsa. Határozott léptekkel közeledett feléjük. Yamato felé tartotta a fegyvert, ezzel megállítva őt...
- Engedd el vagy ez lesz az utolsó lépésed! - mondja Ayato
- Ayato! - örül meg neki Ameri
Yamato rá akart lőni, de mielőtt ez megtörténhetett volna Ameri hasba vágta, ezzel kiszabadult. Lőni akart, de Ryou hátulról elkapta kezét és lefogva azt elgáncsolta. Ayato oda akart menni Amerihez, de ekkor Yamato arcba vágta Ryout és a fegyvert Amerire emelve rálőtt. Ekkor jelent meg a semmiből Akira, ki megvédte, ezzel őt találták el. Mindketten a folyóba estek, Ayato nem tudott segíteni...
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
