|
1.rész: Újra láthatlak
Saki-chan 2020.06.13. 17:59
Reo Okizawa, ki egy átlagos életet élő, fiatal férfi. Hirtelen megtámadják a házában és a nyakéket követelik. A harcban megsérül és valaki kettévágja azt. Sajnos nem találja meg a másik felét, helyette egy igen ismerős személylel találkozik össze... Vajon ki lehet az?
A történet egy évvel Gyémánt eltűnése után folytatódik. Szereplőink más-más utakon folytatták tovább életüket, mely teljesen átlagossá lett. Gyémánttal együtt Leight és Read is elmentek, semmi nyomot nem hagyva maguk után. Nem voltak úgy sem idevalósiak, valószínű hazatérhettek. Reo továbbra is egyedül élt macskájával, Sakéval. Csendesek voltak a mindennapjai, semmilyen említésre méltó nem történt vele. Barátnőt nem akart maga mellé, de még családot sem. Barátokkal sem nagyon beszélt, csak, ha hívták. Neki jó volt úgy, ahogy álltak a dolgok....
Reggeledett. A nap első napsugarai beszöktek a függöny rései között, mely nem volt jól behúzva. Reo arra ébredt, hogy Saké az arcára telepedett rá és ott aludt. Reggelente szokott ilyet csinálni. A bundájánál lágyan megfogta és a párnájára tette, majd elment lezuhanyozni. Ettől teljesen felfrissült. Egy szál törölközőben lépett ki a zuhany alól és egy kisebbel a haját törölte. Saké már ment is oda hozzá, jelezve, hogy ő bizony már nagyon éhes. Reo elmosolyodott, majd a nyakába téve a törölközőt, a konyhaszekrény elé lépett és kinyitott neki egy szardíniás macskakonzervet...
- Tessék, te kis éhenkórász. - simítja meg fejét, majd a hűtőhöz lép - Hmm... - veszi ki a tejet a hűtőből, majd beleiszik - Áh! Ez a legjobb zuhany után.
- Nyáááh! - ért vele egyet Saké, ki szintén kapott egy kis tejet a tálkájába
- Ügyes kisfiú. - mosolyodik el, majd a nappaliba leül a kanapéra és bekapcsolja a tévét
- Hah?! M-mi ez a hang?! - pattan fel Gyémánt - Még is mi adja ki ezt a hangos zajt? - lép oda a tévéhez és csodálkozva nézegeti
- Hmm. - komolyodik el - Már 1 éve. - azzal az emlék elillan
- Nyah! - ül le mellé Saké
- Neked is hiányzik, ügye? - kérdi, majd megsimogatja - Nekem is. Nélküle nem ugyan olyan már a ház. - néz maga elé szomorúan
Hogy gondolatait elterelje, a napi dolgaival töltötte idejét. Reggelit csinált, órákig edzett, majd késői ebédet készített és lepihent kicsit. Nem nagyon csinált hétköznap mást. Mikor kellett, akkor kitakarított és a városba is bejárt vásárolni, ha kifogyott egy-egy élelmiszer vagy egyéb dolog. Hétvégén pedig egy raktárban dolgozott. Dobozokat kellett pakolnia, rendeznie őket és besegített a boltban is árufeltöltő pozícióban, ha valaki lebetegedett vagy nem tudott bemenni. Ezzel kereste meg a napi betevőjét. Több volt, mint a semmi. Nem voltak rokonai, kik eltartották volna....
Ahogy a napnak vége lett, hazament. Minden rendben ment, míg a házba be nem lépett. Az ajtó nyitva volt, pedig bezárta. Nem kapcsolt villanyt, hanem inkább óvatosan körülnézett. Úgy érezte van valaki a házban. Lassú léptekkel haladt befelé, míg egy árnyat nem pillantott meg a sarokban. Azonnal lendületbe is lépett és az árny után eredt. Egy fickó volt az, ki felforgatta a szobáját. Elővett egy fegyvert és tüzelni kezdett vele, de Reo gyors reflexeinek köszönhetően elhajolt előle és visszatámadott. Kicsavarta a fegyvert a kezéből és gyomron ütötte, majd térdével állba rúgta. Ettől elterült a földön....
- Hm! Még is mi a franc ez? - néz körbe mérgesen - Ki a fene vagy te?! Ki küldött?! - kapja el a hajánál fogva - Válaszolj!
- Ch! Akkor sem mondok semmit, ha megölsz.
- Te... - ahogy szorította a fickót, valaki hirtelen a semmiből fejbe verte, így a földre feküdt
- Na végre! Már azt hittem sosem lépsz közbe.
- Most beszédre bírjuk. - kapja el Reot a gallérjánál, majd egy székhez kötözi
- Hé, seggfej! - pofozza fel
- Hm? Ühm... - néz rájuk kábultan - Hol... vagyok?
- Még a házadban. Áruld el nekünk hol a nyakék!
- Hm? A... nyakék?
- Igen! Hol van?! - kapja el a gallérját és dühösen kérdezi
- Mért kell nektek a nyakék? - kérdi Reo
- Ahhoz neked semmi közöd! Áruld el különben.... - néz rá mérgesen
- Különben mi lesz? - néz rájuk szúrós tekintettel, mely megrémiszti őket
- Te kis... - támad rá
Ekkor Reo széttépte a kötelet, mellyel a székhez volt szegezve és karmaival lesújtott a fickókra, kik megrémültek ezt látván. Elővették fegyvereiket és többször is lőttek vele, de nem tudták eltalálni. Reo mérgében az egyiket a falnak vágta, a másikat meg kivágta az ajtón. A dulakodás közben kiesett zsebéből a nyakék, melyet az egyik fickó észre is vett. Reo gyorsan kapcsolt, de addigra már magával vitte. Üldözőbe vette őket. Egy fekete autóba pattantak be és igyekeztek minél hamarabb elhagyni a helyszínt. Reo a járműre ugrott és betörte a szélvédőt, kirántva a fickót, kinél a nyakék volt...
- Hogy merészeled?! - néz rá dühödt arckifejezéssel
- Taposs bele! - parancsolja a vezetőnek, ki azonnal padlóig nyomta a gázt
Mikor elérte a max sebességet, hirtelen lefékezett, melytől Reo a fának csapódott. Kihasználva a helyzetet, visszatolattak és elhajtottak onnan. Azonban gyorsan utol érte őket és rohant a kocsi után. A fickók meg nem értették hogyan tudja a sebességet tartani az autójukkal. Reo a kocsi tetejére ugrott és egy részét kitépte, majd megragadta a nyakéket. Ahogy a kezében tartotta valaki lesújtott rá és a levegőben kettévágta. Reo szemei összeszűkültek. Ideje sem volt rendesen kapcsolni és már egy újabb támadás érkezett felé. Egy hatalmas széllökést kapott be, így az útra esett. A betonon ülve a nyakéket nézte, melynek a fele valahol leesett. Tudta, hogy ilyen sötétben nem fogja megtalálni, így hazament. Másnap reggel felhívta Kazut, hogy elmesélje mi is történt vele az éjszaka....
- Komolyan? - lepődik meg - Akkor most... Mihez fogsz kezdeni? Az utolsó emlék, mely utána maradt, megsérült. Talán...
- Ő már rég elment. Nincs mit tenni ez ellen. Nem a mi világunkba tartozott. - mondja, mialatt arckifejezése szomorúvá változott
- Értem. Ha te így gondolod, akkor oké. Ha szeretnéd utána nézhetek a fickóknak, hátha megtudhatjuk kik küldték és mért.
- Rendben, köszönöm.
Miután letette, reggeli után egyből a történtek helyszínére ment. Reménykedve abban, hogy megtalálja a medál másik felét. Bízott benne, hogy majd össze lehet forrasztani valahogyan. Minden ékszert meg lehet javítani. Oda ment, ahol a támadás történt. Abba az irányba nézett, de nem értette honnan és ki tette. Míg kevesen jártak arra, addig nyugodtan tudott keresgélni. Megnézte az úton, út szélén és a bokrokban, még a fűben is. Sajna azonban nem járt sikerrel. Órákig keresett, mind hiába. Kezdte feladni a reményt....
- Reménytelen! Mintha tűt keresnék a szénakazalban. - lombozódik le - Még csak nem is érzem merre lehet. Pedig elvileg én volnék a tulajdonosa. Bár... Lehet azért nem érzem, mert ő már nincs itt. - pillant fel az égre és eszébe jut, ahogy Gyémánt eltűnt
Ahogy keresgélt, két lány éppen arra sétált. Furcsának találták, hogy előttük pár méterrel ott guggol egy férfi és valamit kutat a bokrok között. Nem szokása senkinek az utcán keresgélni, így messziről el akarták kerülni. Már fordultak volta vissza, mikor az egyikük megpillantott valamit az út közepén, mely fényesen csillogott. Oda akart menni megnézni mi az. Mintha magához vonzotta volna....
- Menjünk Minori. Jobb, ha elkerüljük az ilyen alakokat. - jelenti ki az egyik lány - Hah? Minori? - keresi merre tűnt
- Mi lehet ez? - guggol le a tárgyért
- Minori? - veszi észre - M-Minori! Vigyázz! - kiált utána
- Hm? - néz rá csodálkozva - Hah?! - veszi észre rémülten a feléje közelítő autót
- MINORI! - kiált fel barátnője rémülten
Minori nem vette észre, hogy a közlekedési lámpa épp pirosra váltott és az autók megindultak felé. Barátnője hiába kiáltott utána, addigra már túl késő volt. A sofőr rémülten lépett a fékbe, mikor a lányt meglátta. Reo gyorsan kapcsolt és mielőtt a jármű elüthette volna a lányt, gyorsan ott teremve elrántotta előle. A sofőr azonnal kiszállt...
- Jézusom! Jól vagy kislány? Nem esett bajod? - kérdi ijedt arccal
- Minori! - lép oda barátnője
- Most már minden rendben. - engedi el öleléséből Reo a lányt
- K-köszönöm, hogy megmentett. - néz rá hálálkodó szemekkel
- Haaaah? - Reo szemei elkerekedtek ahogy meglátta arcát - Hát megtaláltalak. - érinti meg arcát
- Hm? - a lány ettől teljesen zavarba jött
- Te perverz! - vágja fejbe táskájával a barátnője
- Áh! Hé! - védi magát - Épp az előbb mentettem meg!
- Igen és most, hogy merészeled fogdosni őt?! Perverz!
- Ayako. Hagyd, nem csinált semmi rosszat. - fogja le kezét
- Hümp! - fordul el sértődötten
- Köszönöm, hogy megmentettél. - mosolyog rá kedvesen, majd meghajol illedelmesen
- Öhm... N-nem kell ilyen formálisnak lenned. Csak azt tettem, amit kellett. Bárki ugyan így cselekedett volna. - pirul el egy kicsit zavarában, így elfordítja tekintetét
- Gyere, Minori! Már megköszönted neki. - húzza magával
- V-viszlát. - mennek el
A sofőr többször elnézést kért és megnyugodott mikor tudta, hogy végtére nem lett belőle baleset, így mindenki épségben hazatérhetett. Reo szíve egy pillanatra kihagyott egy ütemet, mikor láthatta a lány arcát, ki nagyon hasonlított valakire. A keresést tovább folytatta, ahogy a lányok elmentek. Sajna hiába volt minden erőfeszítése, mivel a nyakéket nem találta....
- Még is mi ütött beléd?! Mért mentél ki az útra?! Úgy aggódtam! - öleli meg
- Öhm... Csak megláttam valamit és nem vettem észre, hogy piros a lámpa.
- Legközelebb ne menj el csak úgy mellőlem. Oké?
- Oké. - mosolyodik el
Hamar besötétedett, így Reo hazatért Sakéhoz. Egyből bontotta is ki neki a macskakonzervet, majd leült a kanapéra. Mintha elmerengett valamin, bámulta a padlót. Maga elé képzelte újra a lány arcát, mely oly ismerős volt számára. Elővette telefonját és felhívta Kazut...
- Óh! Helló! Mért hívsz ilyen későn? Talán valami gond van? Ismét megtámadtak?
- Láttam őt.
- Ha? Kit?
- Gyémántot.
- Hogyan? Az lehetetlen. Hiszen ő elment.
- Ha nem ő volt, akkor nagyon hasonlított rá.
- Csak képzelődsz. Annyira hiányzik neked, hogy képes vagy másban meglátni őt.
- Hm. Lehet igazad van. - dől hátra a kanapén - Ha láttad volna.... Gyönyörű volt és bájos. Az a lány...
- Ideje lenne becsajoznod.
- Talán igazad van.
- Most le kell tennem. Később beszélünk. Aludd ki magad.
- Rendben.
Miután letette a telefont, elterülve a kanapén csak arra a lányra tudott gondolni. Próbálta kizárni a lehetőséget, hogy a lány Gyémánt, de eléggé nehezen ment neki. Lezuhanyozott, hogy kitisztuljanak a gondolatai, majd elment lefeküdni aludni. Álmában is a lány arca lebegett előtte. Kissé fáradtan ébredt. Megetette cicáját, majd a hűtő elé lépett. Szinte mindene kifogyott, így bement a városba. A boltban nézegette miket is vegyen reggelire és ebédre. Ahogy vásárolgatott, észrevett egy lányt, aki nem érte el a legfelső polcon lévő mosópor dobozát. Odament hozzá, hogy segítsen neki. Mögé állt és levette a dobozt....
- Tessék.
- K-köszönöm.
- Hah? - lepődik meg, mikor a lány megfordul
- Ha? - kerekedik el a szeme - M-maga az tegnapról.
- Hm. Igen. - fordul el zavarában - Most kettesben vagyunk. Mit mondjak neki? Mit kérdezzek? - gondolja magában
- Öhm. Én... Hálás vagyok a tegnapi miatt. Tudom, hogy már megköszöntem egyszer, de...
- Hm? Milyen gyönyörű. Ahogy zavarában kicsit elpirul és ártatlanul néz. - gondolja
- M-most mennem kell. Köszönöm a dobozt is. - hajol meg, majd elmegy
- Várj! - kapja el kezét
- Hah? - lepődik meg
- Én... - szólalna meg Reo, de nem tudja mit mondjon
- Már megint itt vagy, te perverz?! Hagyd békén Minorit! - csap rá Reo kezére
- Ayako. Ne légy durva.
- Hüm! - néz mérgesen - Gyere, mennünk kell. - fogja meg kezét, majd elhúzza magával
- Hm. - nézi a kezét, mellyel megfogta a lány kezét - Milyen törékeny érzés. - néz arra, amerre elmentek, majd visszatér a vásárláshoz
Fizetés után megpillantotta a lányokat a bolt előtt beszélgetni, de nem ment oda hozzájuk. A durvábbik úgy sem engedte volna, hogy nyugodtan beszélgessenek egymással. Fogta magát és hazament. Másnap újból megpillantotta, az utca túloldalán. Épp iskolába mehetett, mivel egyenruha volt rajta. Követte. Nem akarta megzavarni, csak megnézte melyik iskolába járhat. Nem akart perverznek tűnni, ki diákok után leskelődik, így hazament...
- Kizárt, hogy ő lenne. Középiskolába jár, más a neve és... - a földön fekve a nyakéket nézegette - Kazunak igaza lehet és csak képzelődök. Igaz, hogy nagyon hiányzik, de... Reménykedhetek benne, hogy ismét visszatér hozzám. - fordul az oldalára
Mialatt nagyban elmélkedett és kereste az okot, hogy mi lehet ez az egész. Addig otthonában a lány épp a fürdőből lépett ki és a földön talált tárgyat vette kezébe, melyet előző nap megpillantott az úton. Szépen csillogott, mely nagyon tetszett neki, így a nyakába vette. A tükörben nézte, hogy hogyan áll neki, mely egyszer csak fényleni kezdett. Lassan megérintette, ami úgymond magába szippantotta. Reo tükre is erősen fényleni kezdett, mely felkeltette érdeklődését...
- Hah? Mi... ez? - lép oda a tükör elé
Ahogy a tükröt nézte valaki előlépett belőle. Teljesen lehidalt a látottaktól, mely még sosem fordult elő vele. Az a lány lépett ki saját tükréből, ki oly annyira hasonlít Gyémántra. Ott álltak egymással szemben és nem jutottak szóhoz....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
