|
4.rész: Szökés az éjszakába
Saki-chan 2020.12.16. 23:09
Takuya eltiltotta Reot Minoritó, ki ettől eltekintve még sem megy el. Kicsit sikerül kettesbe kerülniük, de csak rövid időre. Hirtelen egy váratlan támadás történik. Vajon ki az és mit akar?
Az előző részben Leight elment Reohoz, hogy figyelmeztesse hagyja békén a húgát. Ezzel elárulta, hogy Minori az Gyémánt. Beszélgetésüket egy telefonhívás szakította félbe, melyben Kazu elmesélte, hogy vele van Minori. Megtámadták őket, de sikerült elmenekülniük. Minorit haza vitték, ahol megtudták, hogy már 1 éve vannak újra a városban. Leight, azaz Takuya azt kérte Reotól, hogy mondjon le Minoritól, de ő elutasította. Mellette volt és figyelte. Minori mindeközben hangokat kezdett el hallani a fejében, melyben valaki vonzotta magához. Eme dologtól pedig gyakrabban ájult el, mint valaha. Mikor Reo megtudta, hogy Minori már másodszor vesztette eszméletét, azonnal a házukhoz sietett....
- Hol van Minori? - ront be házukba Reo
- Még is mit keresel itt?! - kérdi mérgesen Takuya
- Hol van?! Áruld el!
- Fent a szobájában.
- Francba! - rohan fel a lépcsőn
- Hah? - néznek ijedten, mikor benyitva hozzá egy sötét árny nyúlt ki érte a tükörből
- Minori! - kiáltja Reo
- Ez nem lehet... - akad el Takuya szava, majd azonnal előhív egy fény nyílvesszőt
- Minori! - kap utána Reo, magához rántva mielőtt az árny elérné
- Hah? Áh! - ijed meg
Takuya az árnyra lőtt, mely ahogy jött, úgy távozott a tükörből. Minori eléggé megijedt, de ahogy Reo karjaiban tartotta félelme hamar tova szállt. Értetlenül állt a dolgokhoz. Mielőtt azonban bármit kérdezhetett volna, hirtelen eszméletét vesztette. Reo ölbe vette és az ágyára fektette. Észrevette, hogy a nyakék fele a kezében van, melyet óvatosan kivett belőle. Aggódva néztek rá. Takuya megkérte, hogy menjen el mielőtt magához térne. Értesíti, ha valami baj lenne, de szeretné, ha távol maradna. Reo nehezen, de megértette szavait és elment. Mialatt hazafelé ment, végig csak rá gondolt. Másnap ismét elment az iskolához. Ayako ment oda hozzá, ki meglátta, hogy épp a kapuban ácsorog...
- Miatta vagy itt? - kérdi
- Hm.
- Ha tudni akarod, ma nem jött iskolába. A tegnapi nap miatt, otthon maradt pihenni.
- É-értem. - néz kicsit aggódva
- Aggódsz miatta? - kérdi érdeklődve
- Igen.
- Hm. - néz rá komoly arccal látva, hogy valóban nagyon aggódik - Minori erős lány. Nem olyan törékeny, mint amilyennek látszik. - nyugtatni próbálja
- Nekem nagyon is annak tűnik. Törékenyebbnek, mint azelőtt. - emlékszik vissza arra, mikor a karjában tartotta, majd az ágyra tette
- Fontos neked és aggódsz érte. Érthető. Viszont akkor sem szeretném, ha a közelében lennél. Mielőtt fel nem tűntél, jól megvoltunk. Most pedig... - néz kissé szomorúan
- Meg fogom védeni, bármi áron. Nem fogom hagyni, hogy baja essen. - jelenti ki
- Hm. Ezzel nem nyugtattál meg. Idióta! - mondja halkan - Most jobb, ha megyek. Még a végén azt hiszik ismerjük egymást és furcsa pletykák kezdenek el terjengeni rólam. Szóval...
- Köszönöm.
- Ha? - lepődik meg kissé zavarba jőve - Ugyan. Semmit sem tettem. Na, pá! - int egyet, majd elsétál
Reo egész nap Minorira gondolt. Alig bírta ki, hogy ne menjen el hozzá megnézni hogy van. Otthon volt, a kanapén feküdt. A plafont bámulva, Sakét simogatta, ki a hasán feküdt. A gondolataiba mélyedt, már túlzottan is. Próbált aludni, mely hamar sikerült is. Ám ahogy lehunyta szemeit, maga előtt látta Minorit, ki épp rá mosolyog. Egy édes álom volt, még el is mosolyodott...
- Minori... - mondja ki álmában nevét - Látnom kell! - ébred fel hirtelen, felpattanva a kanapéról, melytől Saké megijedt - Bocsi, kishaver. - simítja meg fejét - Most el kell mennem, majd este jövök. - azzal felkapva egy vékony kabátot, már szaladt is az ajtó felé
Szinte már futott Minoriék háza felé, mikor félúton megtorpant. Tudta, ha odamegy, el fogják küldeni. Takuya nem fogja hagyni, hogy szóba álljanak egymással. Óvja húgát, ki most olyan életet élhet, melyet szeretett volna. Hezitálni kezdett. Ám, mire észbe kapott, már a háznál volt. Meglepődve nézett rá, majd megvakarva fejét, hátat fordított...
- Áh! Mi a fenét csinálok?! - fogja fejét bosszúsan
- Öhm.. Aj! - hallatszik egy hang
- Hah? - néz körbe meglepetten, de senkit sem lát
Egyszer csak megpillantotta Minorit, ki épp az ablakán mászott kifelé, de elakadt a szoknyája. Mikor meglátta csipkés bugyiját, azonnal elvörösödött. Elfordította tekintetét, arca tiszta vörös lett. Minori végül ki tudta szabadítani szoknyáját, de ahogy meghúzta azt, kiesett az ablakon. Reo gyorsan kapcsolt és ugrott, hogy elkapja mielőtt megsérülne. Minori egyenesen a karjaiba esett. Meglepetten nézett megmentőjére, ki mikor meglátta, elmosolyodott...
- Megvagy! - mondja
- Öhm... - pirul el
- Milyen könnyű. Szinte nem is érzem, hogy... - hirtelen elakad szava, mikor megérzi bugyijának selymes érintését
- Hah?! Áh! - löki el magától
- Váááh! - veszti el egyensúlyát, melytől mind a ketten eldőlnek
- Áh! - kiált fel Minori
- Uhm... J-jól vagy? - könyököl fel Reo, miközben Minori rajta fekszik
- I-igen. N-ne haragudj. - pirul el zavarában
- S-semmi baj. - fordul el elpirulva tőle
Minori lassan leszállt róla, majd Reo felsegítette. Teljesen zavarban voltak egymástól. Rég voltak már ilyen közel egymáshoz, mint most. Mikor Reo megismerte Gyémántot, az teljesen tapasztalatlan volt és nem igen értette a zavarba ejtő szituációkat. Viszont most. Most igen is úgy reagál, ahogy egy lány szokott. Látta rajta, hogy zavarban érzi magát. Hirtelen egyikük sem tudta mit mondjon a másiknak. Minori leporolta ruháját, majd megköszönte a segítségét...
- K-köszönöm, hogy elkaptál. Sajnálom, hogy miattam eldőltünk. - hajol meg
- S-semmi baj. Nem a te hibád volt, szóval...
- Uhm... - még mindig nagyon zavarban érzi magát, amiatt, hogy a fenekéhez ért
- Mond csak... Mért másztál ki az ablakon? - kérdi érdeklődve
- Hah? Csak... A bátyám nem engedett ki, így gondoltam kilógok egy kis időre. Ügye nem mondod el neki?
- N-nem, dehogy!
- Köszönöm. Csak szerettem volna kijönni egy kicsit. A tegnapi nap miatt azt szerette volna, ha itthon maradok és nem csinálok semmit a pihenésen kívül. Viszont már nagyon untam magam, így gondoltam ideje egy kicsit kimozdulni. Kiszellőztetni a fejemet.
- Értem. És hova szerettél volna menni?
- Igazából... A barátom elhívott.
- A barátod? - lepődik meg - Szóval az a srác. - emlékszik vissza rá - Értem.
- Csak egy órára találkozok vele, majd sietek is vissza. Remélem nem veszi majd észre. M-most megyek is vagy előbb lebukok, mint azt gondolnám. Szia.
- Várj! - szól utána - Elkísérjelek?
- Hm? H-ha szeretnéd?
Azzal együtt mentek el a találkozópontig. Reo természetesen kicsivel messzebb vált el tőle, mivel nem akart találkozni a sráccal. Ahogy elköszöntek egymástól, Minori szaladt is oda barátjához, ki megpillantotta őket. A srácnak nem igen tetszett, hogy egy másik sráccal látta barátnőjét. Reo észrevette, ahogy rájuk nézett. Látszott rajta, hogy meg van lepve és talán féltékeny is. Ő is az lenne a helyében. Ahogy Minori odaért hozzá, már ment is tovább. Nem akarta őket nézni. Lassan hazasétált...
- Már van valakije... - gondolkodik el - Szerencsés fickó. - mondja ki halkan - Vajon szereti? Szeretik egymást? - kérdi magától
Végig azon morfondírozott, hogy milyen lehet a kapcsolatuk. Mikor, hogyan és hol ismerték meg egymást. Gyanította, hogy az iskolában, ahova együtt járnak. Természetes dolog, ha két fiatal gimis egymásra találnak, majd járni kezdenek. Minori csinos, gyönyörű és intelligens. A srác meg jóképű és udvarias. Mi kell még. Annyira belemélyedt a dolgokba, hogy észre sem vette merre sétál. Nem épp a házánál találta magát. Egy utcányira odébb fordult be, szinte megkerülte a házát. Ahogy felnézett, megpillantotta Ayakot, ki épp egy sráccal volt. Gondolta, biztos randiznak egymással. Már tovább akart volna menni, mikor egyszer csak a srác erőszakoskodni kezdett vele. Látta, hogy ez nem tetszik neki, így odament, hogy segítsen neki...
- Na, gyere. Igyunk meg még valamit. Csak egyet! - noszogatja a srác
- Köszi, de nem. Holnap nehéz napom lesz és korábban kell lefeküdnöm. - mondja erélyesebben Ayako
- Csak egyről volna szó, majd hazavinnélek! - kapja el karját erősebben
- Ez fáj! Kérlek, engedj el.
- Nem hallottad! - kapja el karját Reo - A hölgy épp menni készülne, ne tartsd fel! - néz rá szúrós tekintettel
- T-te...? - lepődik meg Ayako
- Még is ki a fene vagy te?! Ne szólj közbe. - húzná el karját, de Reo nem engedi el
- Azt mondtam... - hajol közelebb hozzá, közben szorítja karját, mely fáj neki - Most húzd el a csíkot, vagy lenyomom a torkodon azt a felest, melyet inni akartál.
- Öhm... - nyel egy nagyot - J-jó, megértettem! - megy el morcosan
- Hm. Nem kellett volna segítened. Magam is megoldottam volna. - mondja morcosan
- Igazán? - néz rá
- Igen. Nem vagyok olyan gyenge, mint amilyennek gondolod.
- Hm. Nem is gondoltam, hogy gyenge lennél. - mosolyodik el szája sarkából
- Ha? - pirul el egy kicsit meglepődve - Uhm... Mért vagy itt?
- Csak... Csak erre jártam. Semmi különös. - tereli a témát
- Értem. És most... hova mész? - kérdi, félénken rá nézve
- Azt hiszem, hogy haza. Te is oda készültél, nem?
- De. Mára elég volt ennyi izgalom. Nem igaz?
- Izgalom? Hol nevezed ezt izgalomnak?
- Ha, ha... De vicces valaki.
- Gyere. Hazakísérlek. Nehogy az a srác újra letámadjon. - indul meg
- Mondtam, hogy meg tudom magam védeni. Idióta! - üti hátba
- Hé!
- Hah? Az ott nem, Minori? - pillantja meg, ahogy befordultak a sarkon
- Hm? - néz Reo is ugyan abban az irányba
Minor itt állt az utca túloldalán. Épp egy rámenesnél voltak. A barátja kérte a rendelést, míg ő várt rá. A telefonját nézegette közben. Reménykedett benne, hogy a bátyja még nem vette észre, hogy nincs otthon. Kicsit aggódott, de próbált nem ezen agyalni. Ahogy ott állt, hirtelen a semmiből egy motoros jelent meg, mely épp mellette suhant el, megragadva derekánál, majd magával vitte. Reo és Ayako azonnal reagáltak, majd a nyomukba eredtek. Futottak, ahogy csak tudtak, de nem bírták utol érni a motorost. Reo gyorsabb volt, így elváltak egymástól. Ayako egy zsákutcában vágta le az utat. Már méterrel odébb Reonak sikerült utol érnie a motorost, hála nem mindennapi képességének. Ám, mikor le akart csapni a motorosra, az hirtelen elfordította a kormányt és elhúzott mellette. Ekkor Ayako jelent meg a semmiből és karddal a motor elejére sújtott. Ettől az felemelkedett és megállt. A sofőr eléggé megijedt ezt látván. Minori próbált kiszabadulni a férfi szorításából, ki nem engedte. Leszállt a járműről, majd maga elé rántotta Minorit...
- Engedd el és nem esik bántódásod. - mondja Ayako
- Ayako... - néz rá rémülten Minori
- Uhm... - ijed meg kicsit a motoros, majd hátrálni kezd
- Nem hallottad? Engedd el, ha még élni akarsz! - szólítja fel Reo is
- Hm. - érzi, hogy sarokba lett szorítva
- Ki küldött? - kérdi Ayako
- Ahhoz nektek semmi közötök! Csak a lány kell, ez minden! Menjetek az utamból! - azzal egyik kezéből egy füstbombát vágott a földre, majd eltűnt benne
- Hogyan? Nem csúszhat ki a kezeim közül! - kiáltja fel Ayako, majd hirtelen megindul
A férfi nem messzebb bukkant fel, a vállára dobta Minorit, ki mindeközben eszméletét vesztette. Reo gyorsan utána eredt és előtte jelent meg, majd egy hatalmasat húzott be arcába. Ettől a férfi hátra vágódott. Elvette tőle Minorit, majd karjaiba vette. Ayako meg akarta ragadni a fickót, hogy még egyszer felszólítsa, de az egyből rátámadt. Kivédte ütését, majd oldalba rúgta. Ismét támadott, ekkor gyomron ütötte, majd áthajította feje felett. Nem látszott valami erősnek. Hamar belátta, hogy ellenük semmi esélye, így futásnak eredt. Reo ekkor a magasba ugrott és megállította. A fickó megijedt tőle, teljesen elsápadt. Reo szemei vörösen izzottak, majd úgy nézett rá, mint vad a prédájára. Ayako meglepetten nézett, nem értette mi sokkolta le a férfit, ki futásnak eredt... Ahogy Minori megmenekült, hazavitték. Ayako tudta jól, hogy kiszökött, mivel bátyja az orrára közötte, hogy vigyázzon rá és ne engedje veszély közelébe. Hazafele egyikük sem szólt a dolgokról. Takuya még nem ért haza, így Ayako gond nélkül tudta szobájába vinni Minorit, ki még nem volt magánál...
- Jobb, ha erről nem szólunk Takuyanak. - mondja Ayako, lassan ágyára fektetve Minorit
- Igazad van. Ha megtudja, hogy vele voltam, akkor...
- Akkor mi lenne? - jelenik meg háta mögött Takuya
- Hah? Öhm...
- M-meg tudom magyarázni. - mondja Ayako
- Nincs mit magyarázni. Most pedig tűnj el!
- Hm. Mondtam, hogy nem fogok elmenni mellőle.
- Óh, igazán? Bármit mondasz, akkor sem fogom hagyni, hogy a közelében légy. Kérlek, távozz a házunkból. - szólítja fel
- Takuya ő...
- Csöndet, Ayako!
- Erre semmi szükség. Magam is elmentem volna. - azzal elment
Reo elhagyta a házat, majd lassan hazasétált. Végig a történteken agyalt. Hogy még is ki volt az a férfi és mit akarhatott Minoritól. Kérdéseire egyenlőre nem fog választ kapni, de reméli, hogy ez megváltozik. Míg a dolgokra fény nem derül, addig okvetlen a közelében fog maradni és egy cseppet sem veszi le róla szemét. Mondhat a bátyja akármit...
- Meg foglak védeni! - jelenti ki ágyán fekve, közben a nyakék darabját nézegeti
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
