|
5.rész: A tükör
Saki-chan 2020.12.20. 19:08
Reo és Ayako ellenségeskedés nélkül szóba elegyedtek, melyet Minori meglát. Reo rájön, hogy ha akar, ha nem de kapcsolatban áll Minorival, ki mellől nem akar tágítani, de nem is szeretné, ha összejöjjenek. Legalább is ezt állítja. Minori élete már felfordult, így mielőbb ki kell deríteni kinek fáj a foga rá. Mi az az árny?
Az előző részben Minorit magával akart ragadni valamilyen sötét árny, de Reoék éppen időben fékezték meg. Minori eszméletét vesztette, így nem ijedt meg semmitől sem. Takuya kérte Reot, hogy távozzon és ne jöjjön vissza. Azonban ő nem akart tágítani és kijelentette, hogy megvédi őt. A sors úgy hozta, hogy ismét találkoztak. Bár nem úgy, ahogy az megszokott lenne. Egy esti kisurranás azonban jól jött most. Bár nem annyira, mivel Minorit egy férfi akarta elvinni magával, de Reo és Ayako megmentették. Még nem tudják ki és mért akarja őt...
Reo a történtek óta végig azon kezdett agyalni, hogy mért történik ez az egész. Vajon köze lehet-e ahhoz, hogy ismét találkoztak. Ő az, aki mindennek az okozója vagy ennek így kellett lennie. Semmi sem véletlen. Kérdéseire senkitől sem kapott választ, így legjobb cimborájához fordult segítségért. Felhívta Kazut és elmesélte neki a történteket, majd megkérte, hogy keressen rá az alakra, ki el akarta rabolni Minorit. Rögtön segített is neki és azonnal nekilátott a keresésnek. Reo addig Minori közelében maradt és most még jobban figyelte őt, nehogy ismét valaki rávesse magát. Mindez kissé nehéz volt, mikor az iskolában tartózkodott. Tudta, hogy Ayako helyette is védelmezni fogja, így nem aggodalmaskodott. Délelőttönként a saját dolgaival foglalatoskodott, majd minden délután az iskolához ment. Ez így ment egy darabig, míg Ayako észre nem vette őt...
- Mért vagy folyton itt? Mondtam, hogy majd én megvédem őt!
- Csak látni szerettem volna.
- Hm. Szóval kukkolod?
- Eszem ágában sincs, csak...
- Nem kell aggódnod. Nem lesz semmi baja. Napközben sok ember veszi körül, így nem érheti semmi baj. Meg amúgy is, én ott vagyok neki.
- Értem. Akkor is résen kell lenni. Nem tudhatjuk kivel vagy kikkel állunk szemben. Tudnunk kell mért akarják őt, mi a céljuk vele!
- Ez igaz. - helyesel - Ha látok bármi gyanusat, szólni fogok. - mondja, mikor aggódó arcára néz
- Rendben van. - mosolyog rá kedvesen
- Öhm... I-igazán nincs mit. - pirul el tőle - Most mennem kell. Még a végén azt hiszik, hogy veled járok!
- Erősen túlzol. Akár a bátyád is lehetnék.
- Ja, a bátyám. Én egyke vagyok.
- Ahogy én is.
- Gondoltam. Azért van olyan magányos ábrázatod. - mosolyodik el szája sarkából
- Nincs is!
- Pedig de. Bárki ezt mondaná, ki meglátná.
- Hm? Ayako? - látja meg őket Minori, ki épp a kapun lépett ki
- Hé, Minori! Jössz? - kérdi barátja
- I-igen, persze. Bocsi. - karol belé
- Ha? - látja meg Reo
- Mi az, csak nem szellemet láttál? - kérdi Ayako
- Jobb, ha most megyek. - fordul el Reo
- Hm? De... - látja meg Minoriékat ő is - Várj! - kapja el felsőjét - Nincs kedved meginni valamit?
- Ha? - lepi meg a kérdés
Ayakot zavarta, hogy ilyen szomorú fejet vágott, így szeretet volna felvidítani. Meghívta egy teára, közben pedig elbeszélgettek. Kíváncsi volt rá, hogy ki az az illető, kit annyira tiltanak legjobb barátnőjétől. Reo elmesélte kapcsolatukat. Hogyan találkoztak és miket éltek át együtt....
- Szomorú történet. Viszont most... Ismét itt van. Mit éreztél, mikor először megláttad?
- Nehéz megmagyarázni. Hiszen nem tudtam, hogy ő az. Viszont most...
- Szereted őt?
- Igen. Még mindig szeretem.
- Értem. És ezt a tudtára akarod adni?
- Nem. Jobb ez így. Ő már mással van és amúgy sem lehet. Nem akarom semmibe sem belerángatni. Lehet, hogy a rossz dolgok is miattam történnek. Hiszen a nyakék az, mely összeköt bennünket. A kapocs kettőnk között. Valószínű a másik fele nála van, azért történnek vele ezek a dolgok.
- Ezt nem tudhatod. Bár... Jobb, ha nem kerülsz a közelébe. Az én feladatom az, hogy ezt megakadályozzam. Továbbá, hogy megvédjem őt minden rossztól.
- Mióta ismered őt?
- Már egész régóta. Az ő gyermekkorából származok. Nem sokkal utána vesztettem életemet. Most pedig ebben a testben reinkarnálódtam.
- Szóval akkor te idősebb vagy mint én.
- H-hogy? Gy-gyakorlatilag igen, de...
- Akkor ki is a vén?
- Uhm! Ebben a testben én vagyok a fiatalabb, szóval... Most az a célom, hogy megvédjem Minorit és a legjobb barátnőjeként támogassam. - áll fel elmosolyodva
- Értem. Legalább nem az a fickó van mellette. - gondol Readre
Ahogy beszélgettek, az idő lassan elszállt. A nap lemenőben volt. Reo jobbnak látta, ha hazakíséri Ayakot, ki nem mondott nemet rá. Elmentek a házáig, ahol elváltak egymástól. Reo is hazament. Megvacsorázott, majd elment lezuhanyozni. Az ágyán ülve nézegette a nyakéket, mely mindig a közelében van. Vigyáz rá akkor is, ha nincs meg a teljes része. A másik felé még mindig Minorinál volt. Lassan felállt és a tükre elé sétált, melyből egyszer Minori lépett elő. Lágyan megérintette a tükör felületét, melyben elsőnek csak ő látszott. Majd ahogy a nyakék izzani kezdett, a tükörben már mást lehetett látni. Minori szobájába látott, melytől meglepődött. Nem értette hogyan történik mindez. Ahogy ott állt és nézte a szobát, Minori lépett be rajta. Az ágyára ült és a telefonját nézte. Reo nem akart utána leskelődni, így már fordult volna el, mikor észrevette, hogy mennyire szomorúnak látszik. Visszafordult és őt nézte szemrebbenés nélkül. Aggódva tekintett rá. Meg akarta érinteni a tükröt, de megtorpant. Minori felállt és a tükörbe nézett. Nem látta Reot a másik oldalon, csak magát. Telefonját az éjjeliszekrényre tette, majd hirtelen levette felsőjét. Reo elpirult és azonnal elfordult zavarában. Egy pléddel takarta le a tükröt, nehogy meglássa meztelenül. Minori zuhanyozni készült. Ruháit a szoba és a fürdő padlójára dobálta, mintha kicsit duzzogott volna. Beleült a kádba, melybe sok forróvizet engedett. Gondolataiba mélyedve merült el a kádban, majd egy hatalmas levegővétellel jött fel a felszínre. Lefürdött, majd törölközőbe csavarva testét és haját, kilépett a fürdőszobájából. Az ágyra ült és ismét a telefonját nézegette. Reo mindeközben ágyán feküdt és igyekezte elhessegetni perverz gondolatait. Saké a tükör elé ment és körmeit kezdte élesíteni a plédben, ezzel letépve azt a tükörről...
- Saké, ne! - ugrik oda - Nem szabad! Hess innen! - kergeti ki a szobából - A fenébe! - takarja szemeit, míg visszarakja a plédet - Jobb, ha alszom. - feküdne vissza, mire a pléd lecsúszik a tükörről - Aj, ne... Ez... Hah? - pillantja meg Minorit - Hm? - nézi a nyakéket, mely erősen világítani kezd
Minori a tükör egyik oldalán előtt állt, míg Reo a másikon. Egymás előtt álltak, mintha csak pár méter választaná el őket. Egymásra néztek. Minori még mindig nem látta a tükörben Reot, ki kissé zavarban érezte magát, de nem bírt ellépni onnan...
- Minori... - mondja ki halkan nevét
- Ha? - hallja meg, majd közelebb lép a tükörhöz
- Öhm... - Reo teljesen elvörösödött ettől - Talán meghallott? - kérdi magától, befogva száját
- Hm? - érintené meg a tükröt, mikor hirtelen bátyja kopogtat be hozzá
- Minori, ébren vagy még?
- I-igen. Mért? - kérdi
- Csak szólni szerettem volna, hogy készítettem egy kis pudingot. Ha gondolod gyere le és egyél.
- J-jó. Köszönöm. Máris megyek! - lép el a tükörtől, de egy utolsó pillantásra még ránézett
- Huh! Ez közel volt! - ül le ágyára megkönnyebbülve
Később mindketten aludni tértek. Reo a tükör felé fordulva próbált aludni. Minori már nem ment sehova, aludt. Szobájában sötétség honolt. Reo annak tudatában, hogy ott fekszik tőle nem messze, nem bírt aludni. Forgolódott össze-vissza, mire végre el bírt aludni. Másnap reggel már nem látszott Minori a tükörben, csak ő maga. Ez meg is nyugtatta, nehogy a végén valaki perverz kukkolónak gondolja, ha átjön hozzá. Megmosakodott, majd lefőzött egy kávét. Közben Sakét megetette. Ahogy kész lett a kávéja, leült a kanapéra elfogyasztani. Ahogy letette fenekét, megcsörrent a telefonja...
- Halló? - veszi fel
- Helló, pajti! Hogy ityeg a fityeg?
- Milyen kérdés ez? Mért hívtál?
- Csak tudni akartam hogy vagy. Rég nem beszéltünk.
- Kösz, megvagyok.
- Na és, nem találkoztál azóta vele?
- Kivel? Minorival? De. Nem is egyszer.
- Komolyan? Na, és... Történt már valami?
- Nem. Nem fogok semmit sem csinálni. Csak vigyázok rá, ez minden. Ha kell, megmentem őt, de nem fogom elmondani neki ki is vagyok valójában. Amúgy sem hinne nekem, hiszen egy új életet él. Elég érdekes lenne, ha elé állnék és közölném, hogy egy éve még szerelmesek voltunk és most, hogy itt van szeretném, ha együtt lennénk. Szerinted hogyan reagálna? A karjaimba omlana? Ki van zárva! Csak elijeszteném magam mellől és őrültnek gondolna.
- Igaz. Ezért is kell újra meghódítanod.
- Ő egy középiskolás. Idősebb vagyok nála. Nem szeretném, ha perverznek gondolnának, hogy egy fiatalabb lány után epekedek.
- A kor nem számít. Akkor is ugyan ennyi év volt köztetek, mikor megismerted. Mit változtatna ez a dolgokon?
- Nem lehet és kész. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogom felbolygatni az életét és nem...
- Szóval lemondasz róla?
- Ha kell, igen. Amúgy is van most valakije. Nem fog egy idegen miatt szakítani vele. Nem fogok közéjük állni.
- Hm. Megértem. De... A szerelemnek nem lehet parancsolni. Ügye tudod?
- Hmm...
- Ha a közelében akarsz lenni, akkor előbb vagy utóbb felszínre fognak törni az érzéseid és nem fogsz nekik megálljt parancsolni.
- Nem lesz olyan pillanat. - azzal lerakja a telefont
Eközben Minoriék épp az iskolába mentek. Ma hosszú napnak néztek elébe, mivel dolgozatuk lesz. Minori nagyon jó tanuló volt, míg Ayako kicsit mindig lemaradt tőle, de együttes erővel verekedték át magukat a problémákon és a tananyagokon. Ebédszünetben meg szokták beszélni ki-mit nem ért. Ayako épp az egyik egyenletről kérdezte Minorit. Kettesben voltak, nem zavarta őket senki. Minori elmagyarázta hogyan is kell megoldani. Neki is mindig a bátyja magyarázza el a dolgokat, ha nem érti mit kell csinálni...
- Köszönöm. Nagyszerű vagy! - öleli meg - Így már menni fog. Remélem.
- Biztosan. - mosolyog rá bizonytalanul
- Valami baj van? - kérdi érdeklődve
- Igen. Mért kérdezed?
- Általában beszédesebb vagy és többet mosolyogsz. Ma pedig olyan... Talán összevesztetek Tomaval?
- N-nem. Minden rendben van közöttünk.
- Akkor?
- Csak... Ti mikor lettetek ennyire jóban Reoval? Tegnap vele láttalak iskola után. Eléggé jól szórakoztatok.
- Ha? Hogyan? Én... Mi csak összefutottunk, majd pár szót váltottunk egymással. Nem mondanám, hogy jóban lettünk.
- Értem. Pedig nekem úgy tűnt mintha kedvelnéd.
- Hm? K-kedvelném? - lepődik meg zavarában - Sz-szó sincs róla.
- Értem. Ha mégis, akkor nekem nyugodtan elmondhatod.
- Hah? - lepődik meg - Nem kell semmi miatt aggódnod. - fogja meg kezét - Én mindig itt leszek melletted. - mosolyog rá kedvesen
- Ayako. - öleli meg
Miután ezt megbeszélték, órára mentek. Az utolsó órájuk testnevelés volt. Sokat futottak, magast ugrottak és különféle felméréseket végeztek. Jól leizzadtak, így mindenki letusolt mielőtt hazament volna. Minori volt az utolsó. Ayakonak el kellett mennie a tanáriba, így addig egyedül hagyta. Ő szépen lezuhanyozott, majd alaposan megtörölközve, felöltözött. Épp ment volna ki, mikor hangokat hallott az öltöző másik oldaláról. Lassan közelebb ment, de megtorpant. A hangok erősebbek lettek. Eléggé megijedt. Sehol sem látott senkit. Benézett a mosdóba is, ahol ismét hangokat hallott. Kérdezte ki az, de nem jött válasz. A mosdóba is benézett. A tükörben egy árnyat pillantott meg, mely megragadta a kezét. Sikerült elrántania, majd sietve hagyta el az épületet. A kapuhoz rohant, vissza sem nézett. Azt sem várta meg, míg Ayako visszamegy érte. A kapun kirohanva összeütközött Reoval, ki eléggé meglepődött mikor meglátta...
- Öhm... Én csak erre jártam és... - próbálja kimagyarázni magát - Hah? - lepődik meg, mikor Minori a felsőjébe markolva, remegve bújik hozzá - Minden rendben?
- É-én, nem tudom... Valaki... Valami megragadott és.... - válaszolja reszketve
- Minori! Mindenhol téged kerestelek! Hol voltál? - kérdi Ayako - Hah? - veszi észre Reot, ki nem tudja hogyan reagáljon - Minden rendben?
- Én csak... Ne haragudj, hogy nem vártalak meg, csak... - nem tudja mit mondjon
- A kezed. - fogja meg - Mintha valaki megszorította volna. - néz Reora
- Mi történt?
- Valami kijött a tükörből és....
- Minden rendben. - öleli magához - Most már biztonságban vagy. - nyugtatja
Ayako hazakísérte Minorit, ki eléggé meg volt rémülve. Elmondta Takuyanak a történteket, ki próbált utánajárni mi is lehet ez az árny és mért akarhatja őt. Reo hazament és nem is ment utánuk. Úgy is elküldték volna. Tétlennek érezte magát egy olyan valamivel szemben, mellyel nem bírta felvenni a harcot. Ahogy tanakodott, hirtelen megszólalt a telefonja...
- Megvan az alak, akit keresel. - mondja Kazu a telefonba
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
