|
6.rész: Nem kellett volna
Saki-chan 2021.01.02. 08:28
Reo és Kazu elmennek a Minorira támadó férfi főnökéhez. Ledöbbenve tudják meg az igazságot, melyet nem sokan tudnak. Reo mindenképpen megvédi Minorit, ki miatta lett ilyen helyzetben. A dolgok kezdenek kicsúszni a kezeik közül. Vajon meddig maradhat minden titokban?
Az előző részben Reo képes volt látni Minorit a szobájukban lévő tükrön át. Valószínű mindez a nyakéknek köszönhetően. Reo egyre jobban vágyakozott aziránt a lány iránt, kit nem kaphat meg. Mindig figyelte őt. Minori kissé furcsállja, hogy Ayako és Reo sokat találkoznak, melyre nyugtató választ kap. A dolgok jól alakulnának, míg hirtelen egy újabb támadás nem éri Minorit, ezuttal az iskola öltözőjében. Múltkori támadójának kilétére pedig úgy látszik fény derült...
- Biztos vagy benne, hogy ez az a hely? - kérdi Reo
- Igen. Teljesen. - válaszolja
- Akkor itt az ideje behatolni. - indul meg
Ahogy Reo tudomást szerzett a támadó kilétéről, már mentek is a helyszínre. Egy hatalmas irodaház volt az. Az egyik legnagyobb a városban. Kissé necces lesz a bejutás. Elsőnek csak úgy be akartak sétálni, de mivel nem volt időpontjuk és nem dolgoznak ott, így kiküldték őket. Gyorsan taktikát váltottak és szerelőnek adták ki magukat. Kazu meghekkelte az egyik irodát, így be tudtak menni feltűnésmentesen. Bementek abba a szobába, ahol tönkretették az egyik gépet. Kazu gyorsan rácsatlakozott a szerverre és az épület tervrajza alapján meg tudta állapítani hol is lehet a főnök irodája. Mint mindig, a legfelső emeleten volt. Kissé nehéz lesz az oda való feljutás. Ismét kitaláltak valamit, hogy képesek legyenek feljutni oda. Reo erejének köszönhetően kitépte az egyik vízcsövet, mely ettől elárasztotta a mosdót. Kazu szólt a biztonságikanak, hogy kellene a segítségük. Ekkor Reo kihasználva az alkalmat, már ment is a lifthez, hogy felmenjen, ahova kell. Szerencsére minden simán ment. Nagyon magas épület volt ez, melyet jól őriztek. Meg sem állt a legtetejéig. Mikor felért, elbújt a lift oldalában, mikor annak ajtaja kinyílt...
- Most hogyan tovább? - néz körbe - Csak úgy támadjam le a főnököt? Túl könnyű lenne. - gondolja - Hm... - néz maga elé komolyan, mikor senkit sem lát a felső szinten - Biztos, hogy jó helyen keressük? Eléggé kihaltnak tűnik vagy csak épp nincs itt. - gondolja
Óvatos volt, figyelt nehogy valaki hirtelen megjelenjen. Lassan kinyitotta az ajtót. A szobában senkit sem látott. Egy hatalmas szoba volt, benne egy drágának látszó íróasztallal. Minden puccos volt. Ahogy lassan megközelítette az asztalt, hirtelen a szék feléje fordult...
- Már vártam mikor bukkansz fel. - szólal meg egy hang
- Ha? - lepődik meg, majd szemei elkerekednek a személyt látván - K-Kaien?
- Bocs, pajti. Azt hiszem lebuktunk. - lépnek be az őrök, elkapva Kazut - Hah? Te?
- Hmm... Látom meglepődtetek. - mosolyodik el önelégülten
- Még is mi folyik itt? Te hogyan...? - néz maga elé értetlenül
- Látom nem érted a dolgot. Igazam van? - áll fel, majd lassan felé lépked
- Nem értem. Te vagy az, aki Minorira uszítottad az embereidet? Mért? Hiszen a barátunk vagy, nem?
- Barát? Erősen túlzol. Csak ugyan azért a célért küzdöttünk, ez minden. Sosem voltunk igazán barátok.
- Hogyan?! - néz rá mérgesen - Még is mért akarod bántani őt?! Mi a célod ezzel?! Neki ehhez semmi köze! Minori...
- Ő Gyémánt.
- Hah?! - lepődik meg
- Jól tudom ki az a lány valójában. - áll meg előtte - Ezért is akarom annyira.
- Mért? Semmire sem emlékszik a múltból. Ő most csak egy átlagos lány, semmi több! Ne merészeld belekeverni!
- Már rég belekeveredett, mikor újra találkoztál vele. Előbb vagy utóbb úgy is visszaemlékszik arra, ki is ő valójában. - fordít neki hátat, majd lassan visszasétál a székéhez
- Még is mit akarsz vele? - kérdi már fele olyan mérgesen
- Nem akarom bántani. Csupán megakadályozni, hogy a 3. nyakék feléledjen.
- Hah?! - lepődik meg
- Ne legyél annyira ledöbbenve. Jól tudod, hogy van egy 3. nyakék, mely évszázadok óta el van zárva. Csak ő tudja hol van, így veszélyes ránk nézve. Ha szabadon mászkál és tengeti életét, akkor előbb vagy utóbb magához fogja vonzani és nem fog ellen állni a hívásának.
- Hogyan tudsz te ennyi mindent?
- Most az nem lényeges. Szeretném, ha tisztába lennél vele, hogy ha az utamba állsz, végzek veled. Nálam biztonságban lenne. Itt nem tudna hova menni és senki sem jöhet be hozzá. Meg vannak hozzá az eszközeink, hogy...
- Hogy bezárd, akár egy állatot? Ő nem egy tárgy, melyet kedved szerint használhatsz! Bármit teszel, meg fogom védeni és nem hagyom, hogy egy ujjal is hozzá érj! - csap asztalára, melyre az őrök visszafogják
- Hm. - mosolyodik el szája sarkában - Most elvezethetitek őket. - int az őröknek, kik kitessékelik őket
Mindkettőjüket kidobták az épületből és nem is engedték vissza. Kaien elszánt volt és nem hagyta, hogy egy ilyen kis semmiféle fenyegetés visszatartsa. Reo ezt jól tudta. Kissé aggódott, melyet Kazu látott arcán. Tudták, hogy most nem lesz könnyebb a dolguk azzal, hogy tudják kivel állnak szemben. Reo magát okolta. Ha nem találkozik vele, talán nem állnának így a dolgok. Persze ez nem biztos. Nem tudtak mit tenni, így hazamentek. Este Reo épp a haját szárította egy kis törölközővel, mikor elhaladt a tükör előtt. Meglátta benne Minorit, ki az ágyán ült, szobája ablakán bámulva kifelé. Mintha aggasztotta volna valami. Kissé szomorúan nézte őt. Lassan odalépett a tükör elé. Minori hasonló képen tett. A tükör elé lépett és magát nézte. Kezét lassan a tükör felületére tette, ahogy Reo is. Így álltak pár percig. Olyan volt, mintha egymás előtt állnának...
- Minori... - mondja ki halkan nevét Reo
- Hm? - lepődik meg Minori, melytől egyet hátra lépett
- Öhm... Meghallott volna? - kérdi magától Reo kicsit megijedve
- Biztos csak képzelődöm. Jobb, ha lefekszem aludni. - mondja halkan, majd bebújik az ágyába
Reo is ugyan így tett. Másnap délután volt már. Minoriék épp hagyták el az iskola épületét. Ayako sietett, hogy utolérje barátnőjét, de ekkor az egyik osztálytársuk elébe lépett. Kissé meglepte, de nem tudta semmibe venni...
- Mond csak... Volna kedved meginni valamit? Én fizetek.
- Köszi, de nem. Most mennem kell. - próbálja lerázni
- Várj! - kapja el karját
- Hé, mit merészelsz?! Engedj!
- Csak egy üdítő, semmi több.
- Sajnálom, de nem érdekelsz. Most megyek!
- Várj, kérlek! - nem engedi el
- Azt mondta, hogy nem akar veled menni. Eme mondat melyik részét nem értetted? - kapja el Reo a srác kezét
- Öhm? - néz kissé ijedten a srác, ahogy Reo tekintetére néz
- Reo? - lepődik meg Ayako
- Ha nem értesz a szép szóból, akkor majd én felvilágosítalak. - szorítja meg egy kicsit a srác kezét, ki ijedtében elfut
- Elijesztetted. Magam is megoldottam volna.
- Látom. Ahhoz túlságosan nyomult a srác, hogy ez bekövetkezzen.
- Mondtam, hogy tudok magamra vigyázni. - dugja ki rá a nyelvét
- Képzelem. - mosolyog rá szája sarkából
- Hm. - pillantja meg őket Minori, majd elszomorodik
Másnap Minori próbál normálisan viselkedni, de kedve nem épp a legjobb. Folyton úgy érzi, hogy valaki figyeli őt. Egyáltalán nem bír ettől az órára koncentrálni. Az ablakon bámulva kifelé, egy férfi alakját pillantja meg az üvegen. Csodálkozva nézi, majd hirtelen a hangját kezdi hallani. Folyton azt ismételgeti valaki, kinek nem ismerős a hangja. Lassan meg akarja érinteni az üveget, de ekkor a tanár szakítja félbe. Minori ekkor eszméletét veszti. Ayako mellette maradt, míg fel nem ébredt. A doki szerint csak leeshetett a vércukor szintje, de semmi komoly. Jól megijesztett mindenkit, de hál 'isten semmi komoly baj. Minori pár óráig aludt, nem is bírták felkelteni. Ayako az ágya mellett ült. Aggódva nézett rá...
- Kérlek, térj magadhoz. - fogja meg lassan kezét
- A-Ayako... - mondja ki erőtlen hangon, lassan kinyitva szemét
- Minori! Végre felébredtél. Már azt hittem végig alszod az egész délutánt. - öleli meg
- M-Mi történt? - kérdi, majd lassan felül az ágyon
- Az óra közepén elájultál. Mért nem szóltál, hogy még semmit sem ettél? Úgy aggódtunk miattad.
- Én... Nem emlékszem. Csak... - fogja fejét
- Legközelebb szólj, ha nem érzed jól magad. Tessék, ezt edd meg. Erőt ad. - mosolyog rá kedvesen
- Finom. - harap bele a rizsgolyóba
- Örülök, hogy ízlik.
- Uhm... - fordul el kicsit zavarban érezve magát
- Talán valami baj van?
- N-nem, csak... Tegnap délután...
- Ha? Mire gondolsz? - villan be neki, hogy talán láthatta Reoval
- Reo és te...
- Nincs közöttünk semmi! Ő csak egy férfi, aki folyton az iskola körül legyeskedik. Nem is értem mit keres ott. Faragatlan egy alak.
- Úgy tűnt jól szórakoztok.
- Ha? - lepi meg - Minori... - fogja meg kezét
- Nem akarok beleszólni, csak ha még is van köztetek valami, akkor légyszi szólj. Támogatlak benneteket, ahogy csak tudlak. - erőltet egy fél mosolyt arcára
- Rendben. - mosolyog rá
- Mindjárt visszajövök. Szólok az ápolónőnek, hogy felébredtél. Várj meg itt. - szalad el - Hm. Úgy látom féltékeny. - áll meg az ajtó előtt - Ha ezt Reo tudná... - markol bele mellkasába, száját összeszorítva
Miután Minori jobban lett, elmehetett. Írtak fel neki vitaminokat. A sulinak is vége lett, így Ayakoék elmentek beülni egy kis étterembe vacsorázni. Meghívták őket, így butaság lett volna visszautasítani. Minori elszaladt a mosdóba, hogy felfrissítse magát. Ahogy az arcát mosta, egyszer csak egy furcsa alak lépett ki a wc fülkéjéből. Nagyon megijedt. Az alak ugyan olyan ruhát viselt, mint a motoros támadó. Hirtelen az alak rátámadt öklével. Kitért előle, majd táskáját maga elé téve, védte ki ruhását, melytől a földre esett. Mikor egy újabb rúgásra készült, levette egyik cipőjét és jól arcba dobta. Elterelve ezzel figyelmét, kiszaladt az étteremből. Nem szólt senkinek. Ayako meglepődve látta, ahogy kiviharzik az étteremből. Gyorsan utána szaladt, de ahogy az ajtón kilépett, szem elől tévesztette. Minori befordult az egyik utcasarkon, nem is akart megállni. Gyorsan előkapta telefonját, majd felhívta Reot. Tudta, hogy ő majd a nyomára vezetheti. Hirtelen a semmiből leszakadt az ég. Úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Reo azonnal Ayako segítségére sietett. Két irányból kezdték el keresni Minorit, ki mindeközben az utcán sétált, bicegve fél pár cipőjében. Az utcákon nem sokan voltak, mert sokan behúzódtak az eső elől fedezékbe. Minorit ez cseppet sem zavarta. Leült egy padra, fejét a földre biggyesztette. Össze volt zavarodva és nem tudta mit tegyen. Ahogy Reo kiért az utca végére, megpillantotta a padon ülve. Odaszaladt hozzá. Lassan elé lépett. Minori zavartan felnézett rá. Reo észrevette, hogy csak egy cipője van. Épp meg akart szólalni, mikor is hirtelen Minori felállt és a mellkasát kezdte ütni öklével. Nem erősen, csak gyengén. Reo mozdulatlanul állt, nem merte megérinteni...
- Mért? Mért történik mindez? Kik azok az alakok és mért támadnak rám folyton? - kérdi sírva
- Kaien emberei... - gondolja mérgesen
- Hah? - ér oda Ayako is, ki csodálkozva néz rájuk - Megvan. - gondolja lassan feléjük lépve
- Mért történik mindez? Mért? - néz fel Reora könnyes szemekkel - Mért?! - kiáltja hangosan
- Mindez az én hibám. Ha nem találkozok veled, akkor sosem fedik fel a kiléted. Az én hibám minden. - gondolja, közben ökölbe szorítja kezét
- Kérlek, áruld el! Kérlek... - fúrja fejét mellkasába, közben erősen felsőjébe markol - Én...
- Reo fogűt összeszorítva állt előtte mozdulatlanul. Ám ahogy látta Minori kétségbeesett, ijedségtől teli arckifejezését, nem bírta visszafogni magát. Megragadta két oldalt karját, majd hevesen megcsókolta. Ezzel nyugtatta meg a teljesen összezavarodott lányt. Szorosan ölelte magához, nem engedte el. Minori elkerekedett szemekkel nézett maga elé, de nem tolta el. Teljesen lesokkolta eme lépése. Ayako elszomorodva fordította el tekintetét. Belül gombóc volt torkában. Mellkasába markolt, hogy az érzést elmulassza. Reo szenvedéllyel teli csókja egy emlékfoszlányt villantott be Minorinak, ki egy villanásnyira látta maga előtt, ahogy azon a napon egy csókkal pecsételték le elválásukat. Szemeit lassan behunyta, majd elvesztette eszméletét. Reo egy pillanatra megijedt. Gyorsan ölbe kapta, majd hazasiettek vele. Takuya már otthon volt. Elkerekedett szemekkel nézte, ahogy Reo karjaiban tartja húgát, ki nem volt magánál. Átvette tőle, majd kérte, hogy távozzon...
- Takuya ő nem csinált semmit. Ez... - próbálja megmagyarázni Ayako a történteket
- Mondtam, hogy semmi jó nem sül ki belőle, ha a közelében maradsz. Most távozz. - azzal becsukja az ajtót
- Sajnálom. Majd elmagyarázom neki, amint lenyugszik. - mondja Ayako - Most megyek. Később beszélünk. - megy be ő is a házba
- Fenébe! - fogja fejét mérgében, majd elindul hazafelé
- Reo! - szól utána Ayako - Köszönöm, hogy segítettél. - hajol meg előtte, majd visszamegy a házba
- Meg akarom védeni. - gondolja, kezeit nézve, mellyel karjaiban tarthatta egy röpke pillanatra
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
