|
7.rész: Nem tudtalak megvédeni
Saki-chan 2021.01.16. 12:37
Minori azt álmodja, hogy csókolózott valakivel, de az nem a barátja. Minden rendben ment, míg hirtelen támadás nem éri a lányokat. Vajon ki a támadó és mit akarhat?
Az előző részben kiderült, hogy Kaien az, ki Minorira vadászik. Úgy véli mellette biztonságban lenne és nem veszélyeztetné a világot azzal, hogy rá szabadítja a gonoszt. Reo nem hagyta, hogy ártson neki. Kaien ráébresztette arra, hogy miatta került ekkora veszélybe miután találkoztak. Minori valóban veszélyben volt, de ez nem feltétlen az ő hibája. Ha a sors úgy akarta, hogy találkozzanak, akkor ez ellen nem lehetett volna mit tenni. Most még fontosabb, hogy megvédjék őt, vagy úgy végzi, akár egy vadállat. Ketrecbe zárják a 3. nyakék feléledése előtt. Minorit újabb támadás éri, melytől összezavarodik és teljesen összetör. Reo csókkal nyugtatja, mely nem úgy végződik, ahogy kellett volna. Reo dühös, amiért ekkora bajba keverte a szeretett nőt...
Reot marja a bűntudat, de nem tud parancsolni szívének, mely vágyik arra, hogy Minori mellette legyen. Eme lépése, melyet most tett, kissé felkavarja szívét. Nem bír megfeledkezni eme gondolattól. Szinte belefúródott gondolataiba a csók édes íze, a lágy ajkai és a törékeny testét, melyet oly könnyedén volt képes felemelni. Alig bírt aludni aznap éjszaka. Forgolódott össze-vissza. Álmában újra látta őt, így ismét karjaiba zárhatta.... Kissé kótyagosan ébredt. Lassan felült ágyán és a tükörre nézett, mely le volt takarva. Minden este letakarta, nehogy valamilyen intim helyzetben találja Minorit. A tükör elé lépett, majd lassan lehúzta róla a leplet. Minori épp a haját fésülte. A tükörben nézte magát, hogy jól öltözött-e fel. Eléggé közel volt, így Reo kissé zavarban lett, majd gyorsan elfordult. A konyhába ment, hogy egy finom, forró kávéval indítsa meg napját. Ahogy a kávét feltette, épp akkor csörrent meg a telefonja...
- Halló? - veszi fel
- Jóóó reggelt, pajti! - szólal meg egy hang a másik oldalon
- Kazu. Mért hívsz ilyen kora reggel?
- Csak tudni szerettem volna mi újság. Azóta nem beszéltünk.
- Igaz, de... - jut eszébe a csók - Nem igazán történt semmi. - válaszolja kissé bizonytalanul
- Nem találkoztál vele?
- Igazság szerint... - kezd bele mondandójába, majd lassan lefekszik a kanapéra - Tegnap megcsókoltam.
- Hogyan?! Megcsókoltad? - akad el a lélegzete
- Igen. Bár ez nem olyan csók volt, melyet viszonozni szoktak és csak úgy megtörténik. Ennek más oka volt. Hirtelen történt és magam sem tudom mért csináltam. Össze volt zavarodva és én meg... ezzel nyugtattam meg.
- Mi történt utána?
- Eszméletét vesztette. Gondolom a sokk. Valami rossz történhetett vele, mert teljesen ki volt akadva.
- Gondolod, hogy Kaien keze van az ügyben?
- Ha igen, akkor azt nagyon megemlegeti! - ül fel kissé mérges arccal - Meg fogom védeni Minorit. Nem érdekel, hogy ő mit mond. Nincs biztonságban akkor, ha bezárja.
- Igazad van. Ha bármiben a segítségedre lehetek, kérlek szólj. Rám mindig számíthatsz.
- Tudom. - mosolyodik el szája sarkából
- Na és... Milyen volt az ajka?
- Eszméletlenül... édes. - fekszik el a kanapén - Teljesen más, mint azon a napon éreztem, mikor elment.
- Hm. Kis kaszanova. Mikor fogod elmondani neki, ki is vagy?
- Azt hiszem soha. Jó ez így, ahogy van.
- Biztos?
- Igen.
Még egy kicsit beszélgettek, majd Reo nekilátott a mindennapi teendőinek. Minoriék épp az iskolába igyekeztek. Egy könnyebb napjuk lesz és holnap pedig jön a hétvége, hogy élvezhessék egy kicsit a pihenést. Minori felettébb boldognak tűnt, mely feltűnt Ayakonak. Nem kérdezte, inkább csak örült annak, hogy semmilyen trauma nem érte a tegnapi eset miatt. A támadó nem került elő, szőrén szálán eltűnt, így nem tudta kideríteni kis is lehetett az. Próbált jobban odafigyelni arra hova is mennek és kikkel találkoznak. Mindig vele ment, bárhova is tartott útja. Nem szerette volna, ha ismét előfordulnak a történtek. Minori szorgosan dolgozott az iskolában. Segített a tanároknak, serényen jegyzetelt és odafigyelt az órákon. Minden a legnagyobb rendben ment. Ebédszünetben a tetőre mentek. Sütött a nap, eléggé meleg volt. A szél lágyan fújt...
- Ma kifejezetten vidámnak tűnsz. Történt valami jó? - kérdi Ayako
- Hm? - lepődik meg - Nem mondhatnám, de... - villan be előtte a csók - Öhm! - pirul el - Semmi-semmi!
- Ha? Bármi is az, nekem nyugodtan elmondhatod. - mosolyog rá kedvesen
- Tényleg semmi. Csak álmodtam.
- Talán Tomaval?
- Haah? N-nem... - válaszol kissé bizonytalanul
- Hm?
- Nem hiszem, hogy ő lett volna.
- Talán valaki más volt?
- Lehetséges. Sajnos nem láttam az arcát.
- Az álmok néha eléggé érdekesek tudnak lenni.
- Igen. Néha, valóban azok. - mosolyodik el szája sarkából
- Lehetséges lenne, hogy emlékszik a tegnapira? Az lehetetlen lenne. Ha mégis, akkor... - gondolja - Emiatt vagy jókedvű?
- T-talán. Szép ma az idő, nem? - mosolyog rá kedvesen
- Hm. - mosolyog vissza rá
Ahogy megebédeltek, mentek vissza az osztályterembe. Ayako végig a csókra gondolt, melyet látott. Mintha kissé féltékeny lett volna, de persze ezt sosem engedné állítani. Minori úgy véli álom volt. Takuya ennyire nem bírta elfedni eme emléket és csak átalakíthatta. Erre gondolt. Minori teljesen természetesen viselkedett. Ez megnyugtatta, de egyben kicsi kételyt is adott. Mi lesz, ha történik valami rettenetes és az ismét megmarad emlékeiben valamilyen formában? Ezt nem hagyhatta!
- Minori! - kiált utána Ayako
- Minori suli után volna kedves karaokézni? - kérdi tőle Toma
- Hm? R-rendben. Mért ne.
- Öhm... Én is megyek! - karol bele Minoriba
- A-Ayako...? - lepődik meg
- Minori nélkülem nem mehet! - jelenti ki
Tomanak ez cseppet sem tetszett, de nem volt mit tenni. Belement és még pár barátjukat meghívták, hogy együtt élvezzék a dolgot. Sokat énekeltek és táncoltak is. Mindenki nagyon élvezte a dolgot. Több óráig is elvoltak, mire hazaindultak. Toma elkísérte Minorit, melyet persze nem hagyott Ayako és kicsit messzebbről figyelte őket. Próbált feltűnésmentesen mögöttük lenni. Mikor a házhoz értek Toma meg akarta csókolni Minorit, de az kissé megijedt...
- Mi a baj? - érinti meg arcát
- S-semmi.
- Talán nem akarod? Mert...
- N-nem erről van szó... csak....
- Semmi baj. Ha még túl félénk vagy hozzá, megértem. Nem hibáztatlak.
- Toma én...
- Csak már egy hónapja járunk és még csak a kézfogásnál járunk, ami... kevés.
- Tudom.
- Mért nem próbálsz lazítani kicsit? - hajol közelebb hozzá
Ismét próbálta megcsókolni, de ekkor egy macska ugrott elő a bokrokból, kissé megijesztve őket. Elléptek egymástól, majd jobbnak látták elköszönni. Ayako halkan bebújt a bokorba, hogy közelebbről is megnézhesse mit csinálnak. Ekkor hirtelen megpillantotta Reot, ki szintén a bokorban lapult...
- T-te meg mi a fenét keresel itt?! - kérdi mérgesen Ayako
- Csak erre jártam és...
- És bebújtál a bokorba? Mért is?
- Próbáltam elkapni az a macskát, de amit látod ellógott.
- Na, persze. Jó duma. - mondja halkan
- És te? Mért bujkálsz a bokorban ilyen késő este?
- Csak... Csak rejtőzködtem. - válaszolja zavarba jőve - Nem akarták, hogy velük menjek, így utánuk osontam. A tegnapi után nem hagyom, hogy csak úgy egyedül menjen bárhova.
- Hm. Ha láttad, hogy hazaértek, akkor mért vagy még mindig itt?
- Öhm? Én csak... Nem is tudom... - próbálna válaszolni - Mért is kell neked válaszolnom? - fordítja el fejét morcosan
- Jobb, ha megyek. - áll fel leporolva nadrágját
- Köszönöm a tegnapit. Ha te nem jössz, nem találtam volna meg. - mondja
- Hm? - lepődik meg - Biztos megtaláltad volna. Hiszen te vagy a testőre.
- Én... - hirtelen felnéz rá, majd elkerekedett szemekkel nézi, ahogy a hold fénye arcára vetül, felfedve azt a kis mosolyt arcán, melyet mondata után mutatott
- Gyere. Hazakísérlek. - nyújtja kezét, hogy felsegítse
- Uhm... N-nem szükséges. - fogja meg kezét, majd felhúzzák
- Egy ilyen fiatal lány ne mászkáljon egyedül haza. - indul meg
Nem volt rá szükség, mivel Ayako Minoriék közelében lakott. Reo hazakísérte, majd ő maga is hazaindult. Ayako szólni akart utána, de hirtelen nem tudta mit is mondjon. Hezitált, majd hirtelen a nevét kiáltotta...
- Reo!
- Hm? - néz hátra meglepetten
- Én... - keresi a szavakat - Köszönök mindent. - pirul el
Reo meglepetten nézett rá, majd szája sarkában neki is megjelent egy újabb mosoly, melytől Ayako olyan zavarban lett, hogy hirtelen belépett lakása ajtaján és becsapta az ajtót maga mögött. Szíve hevesebben vert, melytől mellkasába markolt. Nem tudta mire vélni az ilyes fajta reakciót...
Másnap iskola után hazafele tartottak. Ma csak Ayako és Minori mentek, mivel iskola után volt még egy kis dolguk, melyet Toma már nem tudott megvárni. Minden rendben volt. Ahogy hazafele mentek, hirtelen sötét fellegek járták be a körülöttük elterülő utcát. Ayako érezte, hogy veszély közeleg. Egy sorozat fekete ninja ruhába öltözött fickó ront neki, kik kicsit sem látszottak ártalmatlannak. Ayako védelmezte Minorit, ki nagyon megijedt és nem értett mi folyik most...
- Mi ez az egész? Kik ezek a fickók? - kérdi megijedve
- Nem tudom, de smemi jót nem ígérhetek. Meg foglak védeni, kerüljön bármibe! - idézi meg kardjait - Bújj el, míg elintézem őket!
- De Ayako, te...
- Minden rendben lesz. Bízz bennem.
Minori elbújt az egyik oszlop mögé és onnan figyelte Ayakot, ki megküzdött a ninjákkal. Sorra verte le őket, nem jelentettek nagy kihívást számára. Könnyedén ütötte-rúgta le őket, de csak ne fogytak. Mintha végtelenek lennének. Csak jöttek és jöttek. Ayako hiába győzött le tíz meg tíz ninját, azok nem akartak elfogyni. Ezt ő maga is észrevette. Egy erősebb támadást vetett be, melytől hirtelen eltűntek. Már fel akart lélegezni, mire újabbak jöttek. Gyorsan felkapta Minorit és futásnak eredt vele. Szegény egy kukkot sem értett az egészből. Belékapaszkodott és nagyon félt...
- El kell vinnem biztonságos helyre. Ha hazaérnénk akkor talán megúsznánk. Semmiképpen sem fogom átadni nekik. Érzem, ahogy reszket. Nagyon fél és arra vár, hogy mindennek vége legyen. - gondolja - Hah? - ijed meg
Hirtelen egy teljesen más kinézetű alak jelent meg előttük, ki egy széllökéssel elvágta őket. Mindketten hátraestek. Ayako az oszlopba, míg Minori a földre. Az alak lassan közeledett Minori felé, de ekkor Ayako gyorsan felpattant és kardjával csapott közéjük. Sikerült megállítania. Az alak hátraugrott. Látta, hogy ellenfele elszánt és nem fogja olyan könnyedén átadni amiért jöttek. Ő is előhúzta kardjait, majd azzal csapott vissza. A fegyverek csak úgy szikráztak, ahogy összeért élük egymással. Ayako kemény volt és nem rettent meg. Felfedte ellenfele előtt valódi kilétét, majd úgy harcolt tovább. Ahogy harcoltak, Minori lassan felállt, hogy segítséget hozzon. Ekkor a ninják elkapták. Ayako utána akart menni, de ellenfele ekkor erősen egy fába vágta nyakánál megragadva. Ki tudta magát szabadítani. Gyorsan ellentámadott, azonban mikor meghallotta Minori sikítását, az elterelte figyelmét. A harcos kardját mellkasába döfte, majd a magasba emelte. Ayako összeszűkült szemekkel nézte, ahogy a penge keresztülmegy testét, majd vére kifröccsen. Minorira nézett, kit nem engedtek el...
- M...Minori... - nyökögi ki - S-sajnálom.... Nem tudtalak megvédeni. - mondja ki halkan felé nyúlva
Ellenfele egy hirtelen mozdulattal kitépte mellkasából kardját, melytől egy fényoszlop tör elő Ayako teste körül, majd lassan teljesen szertefoszlott, akár a szélben a homok. Minori ezt látván teljesen összetörik lelkileg, majd eszméletét veszti a sokk hatására. A ninják vezetője felkapva a vállára veszi, majd magukkal viszik. Reo a messzeségből meglátja a fényt, mely egy pillanatra látszódott a sötétben. Ahogy nézi, egyszer csak egy fekete pillangó száll el feje mellett. Szemei összeszűkülnek. Azonnal futni kezd Minoriék házához. Tudja, hogy nagy veszélyben van...
- Kérlek add, hogy otthon találjam! - rohan - Takuya! - kopogtat be
- Mi a fenét keresel itt?! - kérdi mérgesen
- Hol van, Minori?! - kapja fel gallérjánál fogva
- Nem tudom. Nem érzem a jelenlétét.
- Micsoda? - engedi el lassan
- Ayako szellemét pedig megsemmisítették. - néz rá komoly arccal
- Haah?! - szűkül össze szeme
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
