|
9.rész: Védtelenül
Saki-chan 2021.01.31. 17:46
Minori sikeresen kiszabadul kaien karmaiból. Sajnos azonban testőre hijján, védtelenül marad. Reo közelsége az, mely védelmet nyújt, de ő nem lehet közvetlenül mellette. Vajon ki fogja megvédeni Minorit, ha Reo nem tudja majd?
Az előző részben Kaien elrabolta Minorit, miután Ayakoval végzett. Egy ketrecbe zárta, ahol úgy vélte biztonságot fog élvezni és ott nem találhatja meg a harmadik nyakék. Reo azonnal Takuyahoz sietett, kivel azonnal Kaienhez mentek. Természetesen Kazu is elkísérte a mentőakcióra őket. Betörtek az épületbe, mindenkit félredobva, ki elébük mert menni. Hamar Kaien irodájában voltak, ahol elsőre nem, de utána ráleltek arra a szobára, ahol Minorit tartotta fogva. Mikor ki akarták szabadítani, Reo súlyosan megsérült, de a két fiú kézben tartva a dolgokat, kiszabadították Minorit. A harmadik nyakék majdnem elkapta Minorit, ki egyre nehezebben tud ellen állni neki. Kaien elbukott, terve csődbe jutott és majdnem elszúrt mindent. Minorit épségben hazavitték. Takuya ismételten törölte az emlékeit, hogy ne emlékezzen arra, hogy milyen rossz is történt vele. Nem tudta mi lett Ayakoval, egyszóval nincsenek emlékei létezéséről. Reo továbbra is messziről figyeli őt, igyekezve nem felbolygatni életét...
Már több napja annak, hogy Kaien bezárta Minorit egy üvegből készült ketrecbe. Azóta minden nyugis lett és nem érték további támadások furcsa, fekete ruhás alakoktól. Reo minden nap, ahogy előtte is, elment az iskola elé és nézte, ahogy Minori barátjával kézen fogva hagyja el az iskola területét. Nem akart túl sokáig kémkedni utána, nehogy valaki meglássa és rosszra gondoljon. Még a végén félre értik a helyzetet és még a végén bajba kerül miatta...
- Már lassan két hónapja járunk. Nem szeretnél egy fokkal feljebb lépni? - kérdi Toma
- Hm? M-mire gondolsz? - néz rá meglepetten
- Mondjuk... - emeli fel állát, hogy megcsókolhassa
- Hah? - ijed meg egy kicsit - N-ne... - lép egyet hátra
- Ha?
- N-nekem ez még korai.
- Hogy érted ezt? Szerintem már elég ideje vagyunk együtt, hogy meglépjük a következő szintet.
- Én még nem érzem úgy.
- Talán nem szeretsz? - kérdi kissé értetlenül - Mostanában kissé megváltoztál. Történt valami?
- N-nem, csak... Még nem állok készen. - fut el
Minori kissé össze volt zavarodva. Az órán alig bírt figyelni. Folyton azon kattogott az agya, hogy mit is érez valójában Toma iránt. Nem érezte azt, hogy tőle szeretné az első csókot. Aznap már nem is beszélt vele. Mindketten másfele mentek haza. Ez feltűnt Reonak, de attól még nem ment oda hozzá. Később este... Reo otthon az ágyán feküdt. Saké a hasán pihent közben és dorombolt. A tükörben megjelent Minori. Arca aggódó volt, épp magát nézte a tükörben...
- Vajon szeretem én Tomat? - kérdi magától - Sosem mondtuk ki egymásnak nyíltan, hogy mit érzünk a másik iránt. Én igennel feleltem a vallomására és azóta járunk, de a kézfogáson kívül semmit sem csináltunk. - ül le kicsit szomorúan ágyán, melyre Reo felül a sajátján
- Vajon most mire gondolhatsz? - kérdi magától Minorit nézve
- Talán hagynom kellene, hogy megcsókoljon és akkor tudni fogom mit is érzek valójában. - mondja ki, majd határozottan a tükör felé néz
- Hah? - lepi meg Reo eme kijelentés - Szóval akkor meg fogják egymást csókolni. - mondja csalódottan - Ez az ő dolguk, nem az enyém. - áll fel, majd kimegy a szobából
Zuhanyozni ment. Ahogy a forró víz végig folyt arcán a csókra gondolt, melyet Minori megnyugtatására adott neki. Egyszerűen nem bírta feledni, belevésődött emlékezetébe. Minél inkább erre gondolt, annál jobban vágyott arra, hogy a karjaiban tartsa. Elfogta a féltékenység. Mikor már kezdte volna túlságosan is felspanolni magát, véletlenül megnyitotta a hidegvizet, melytől azonnal kiugrott a zuhany alól...
- A fenébe! Ez hideg volt!
- Nyah? - pillantja meg Saké gazdáját, ki eléggé hangos ma este
- Felejtsd már el azt a csókot! - kap fel egy törölközőt derekára, majd egy másikkal haját kezdi törölni - Hah?! Áh! - esik hátra, mikor Minori épp a felsőjét veszi le - Megint elfelejtettem letakarni. - takarja arcát nehogy meglássa
Miután mindketten lezuhanyoztak, aludni tértek. Reo nem bírt aludni. A tükör még le volt takarva, de ahogy Saké odament hozzá játszani, leesett a terítő. Minori édesen aludt, zavartalan volt és nyugodt. Felé fordulva, nézte őt. Ahogy őt bámulta, egyszer csak egy sötét árny jelent meg ágya szélénél. Hirtelen megijedve ült fel és a tükörhöz sietett. Tudta, hogy ismét a harmadik nyakék az és őt akarja. Azonnal felhívta Takuyat, ki sajnos nem vette fel a telefont. Tudta, hogy nincs más mód arra, hogy megmentse, mintsem elfut hozzá. Azonnal felkapta kabátját és cipőjét, majd pizsomában futott házukhoz, amilyen gyorsan csak tudott. Minori nem vette észre mi is történik körülötte. Kicsit nyugtalanul kezdett aludni, de szemei csukva maradtak. Az árnya lassan meg akarta érinteni arcát. Reo ekkor ért oda a házhoz. Az ajtó zárva volt, így az ablakhoz mászott fel. Szerencsére nem látta meg senki sem. Szerencséjére az ablak nem volt bezárva. Hirtelen kinyitotta, melytől Minori felébredt. Ott állt mellette az árny, mely ahogy észrevették, elillant. Minori nagyon megijedt...
- Minori! - ugrik be az ablakon - Jól vagy?
- Hah?! - ijed meg, majd hirtelen Reo karjaiba omlik
- Most már minden rendben. - érinti meg hátát
Minori sírni kezdett, de nem mondott semmit sem. Belebújt Reo mellkasába, ki visszafogva magát, csak a hátát simogatta. Ekkor ért haza Takuya. Azonnal az emeletre sietett fel, ahol meglátta őket. Látszott rajta, hogy sietett, mivel eléggé lihegett. Mikor meglátta, hogy nincs semmi baja húgának, kicsit megnyugodott. Kicsivel később, Minori visszafeküdt aludni, így a fiúk tudtak beszélgetni egymással. Reo elmesélte, hogy mi is történt. Takuya egy cseppet sem volt mérges, amiért a szobájában látta. Inkább hálás, hogy volt vele valaki, ki megvédte...
- Egyedül nincs biztonságban, míg a nyakék hívja őt. - mondja halkan
- Mit akarsz tenni? Örökké nem titkolhatod előtte ki is ő valójában. - mondja Reo
- Hm. - néz rá komoly arccal - Sétáljunk egyet.
Nem akartak a házban beszélgetni, hátha felkeltik Minorit. A közeli parkig sétáltak, ahol nyugalomban tudtak beszélgetni. Nem volt senki sem már az utcákon. Takuya aggódva nézett az égre, mely feltűnt Reonak...
- Szóval... Mik a terveid?
- Még nem tudom. Nem gondoltam volna, hogy a harmadik nyakék ilyen hamar ránk talál. Abban bíztam, hogy majd egymagam meg tudom védeni, de tévedtem. Ha ma nem vagy itt, akkor... Nem is tudom mit csináltam volna.
- Kiszabadítottuk volna. Ugyan úgy, ahogy Kaiennél.
- Ha a harmadik nyakék megtalálja, akkor elvesztünk. Nem lesz, ki visszahozza.
- Mindig van kiút a bajból. Ezt ne feledd el. - teszi vállára kezét - Tudom, hogy aggódsz miatta, de én itt vagyok, hogy megvédjem! - mondja határozott hanggal
- Hm. Igazad van.
Reo maradhatott Minori közelében. Takuya elismerte, hogy nincs semmi rossz abban, ha mellette van, de továbbra sem fedhette fel kilétét. Ez persze nem mehetett így tovább, hiszen előbb vagy utóbb mindent meg kell tudnia. Hiába akarják oly erősen védeni... Minori az iskolában kicsit elveszett volt. Ayako már nem volt mellette, melynek hiánya ugyan nem volt szomorú számára, azonban kellett egy személy, ki közel áll hozzá. Toma továbbra is szintet akart lépni, így mindenre elszánt volt. Randira hívta Minorit, hogy ott talán elérheti célját.
Igyekezett minden szükséges hangulatot megteremteni az ideális állapothoz, mellyel majd megszelídítheti Minori ajkait. Elsőnek egy moziba ültek be, ahol közel ült hozzá, átkarolta vállát és elérte, hogy megetesse. A film után, megéheztek, így beültek enni egy kis étteremben. Egymás mellett ültek szorosan és egy közös turmix pohárból ittak. Csupa szerelmespároknak való ételeket ettek. Ezután a parkban foglaltak helyet, hogy kicsit beszélgessenek egymással...
- Milyen volt a vacsora? Ízlett? Nekem nagyon. - hajol közel hozzá
- I-igen. Minden nagyon jó volt. A film tetszett és az étterem is nagyon hangulatos volt. - válaszolja kissé zavarba jőve
- Ennek örülök. Érted bármit. - fog meg egy hajtincsét, melyet végig simít kezével - Most pedig... - hajol közelebb hozzá, hogy megcsókolja
- Uhm... - pirul el
- Áh! - hatol fejébe egy éles fájdalom
- Mi a baj? - lepődik meg
- Semmi-semmi. Folytassuk! - fogja meg kezét, hogy megcsókolhassa
- Áh! - kiált fel hangosabban tarkójához kapva
- Hah? Minden rendben?
- Mintha valami megcsípett volna. - áll fel majd körülnéz
- Mutasd, had nézzem. - áll fel, hogy megvizsgálja
- N-nem kell. Jobb, ha hazamegyünk. Hazakísérlek. - azzal elmennek onnan
Toma kissé bosszús lett, de jobbnak látta távozni mielőtt nagyobb fájdalmat érez meg egy-két csípésnél. Minori nem tudta mire vinni a dolgot, de nem is kérdezősködött. Szépen hazamanetek és már el is váltak útjaik. A randi nem úgy ért véget, ahogy Toma azt szerette volna. Minori egy igen jó napnak könyvelte el. Este az ágyán feküdt háton, a plafont nézve, közben pedig a kispárnáját ölelte. Kis megkönnyebbülést érzett, hogy Toma végül nem bírta megcsókolni... Eme megkönnyebbülése, azonban nem tartott sokáig. Az iskola kapuin belül nem ért el Reo szeme és keze sem, hogy ott teremjen, mikor arra lenne szükség...
- Minori, tudnál jönni egy kicsit? - kérdi Toma
- I-igen. Persze. - szalad oda hozzá
- Csak szeretnék tőled megkérdezni valamit. velem tudnál jönni egy nyugisabb helyre?
- Igen. Menjünk csak.
Félrevonultak egy csendes helyre, míg a diákok ebédszünetet tartottak. Ilyenkor nyugodtabban lehet órák közben beszélgetni. A tesiterem szertárába mentek, mivel az udvaron sokan ettek. Többen, mint általában, mert nagyon jó volt ma az idő...
- Miről szerettél volna velem beszélgetni?
- Szerintem szakítanunk kellene.
- Hogyan?
- Nem érzem azt, hogy valóban velem szeretnél lenni. Mindig elgondolkozol és távolságtartó vagy velem.
- Ez nem igaz. Nem vagyok az.
- Akkor bizonyítsd! - kapja el kezét és a falnak nyomja - Had érezzem ajkaidat. - hajol oda hozzá, hogy megcsókolja
- Hagyd, hogy megtörténjen. - gondolja, majd behunyja szemét - Hagyd, hogy megcsókoljon. Érezned kell, hogy megtudd őt akarod-e. - gondolja
Mikor már majdnem megcsókolták volna egymást, hirtelen egy diák nyitott be hozzájuk, aki csak egy kosárlabdát keresett, hogy játszani tudjanak. Minori hirtelen eltolta Tomat ijedtében, majd kiszaladt a szertárból. A női mosdóba futott, ahol kicsit lenyugodhatott. Megmosta arcát, majd a tükörben nézte magát...
- Nem tudom megtenni. Még nem. De mért nem? - markol mellkasába - De! Menni fog! Iskola után elé állsz és megcsókolod! - mondja magának határozottan
Összeszedte magát, majd visszament az osztálytermébe. Írt Tomanak egy üzenetet, hogy iskola után várja a szertárban. Egyszer s mindenkorra pontot akart tenni ennek az ügynek a végére. Nagyon elszánt volt és határozott. Pár lány észrevette mennyire magabiztos lett miután visszajött az ebédszünetből. Az egyiküknek ez nem nagyon tetszett... Ahogy vége lett az óráknak szalad a szertárhoz, ahol végre találkozhatott Tomaval. Azonban, mikor belépett, nem volt sehol. Vár egy kicsit, de semmi. Nem jelent meg. Gondolta, talán késik és valaki feltarthatja. Várt még egy kis ideig. Toma azonban nem jelent meg. Szomorú volt miatta. Lassan hazaindult. Írt neki egy újabb üzenetet, melyben megírta, hogy hazamegy, de még sem küldte el. Kinyomta a telefonját és a táskájába rakta. Mikor épp el akarta hagyni az iskola épületét, hirtelen megpillantott egy alakot a folyósó végén. Tudta, hogy az iskola hamarosan zár, így nem értette ki lehet bent ilyen későn. Utána szaladt, de ahogy befordult a sarkon, szem elől tévesztette. Körbenézett, majd újra megpillantotta. A tetőre követte, ahol hirtelen megpillantotta. A kerítés tetején állt...
- Nem szabadna itt lenned. Kérlek, gyere velem. Ha meglátnak, meg fognak büntetni bennünket. - megy lassan az illető felé - Kérlek, gyere le a kerítésről. Még is mit akarsz csinálni? - kérdezgeti, de nem kap választ - Ki lehet az és mért van itt fent? - kérdi magától - Kérlek válaszolj. - lép oda a kerítés elé - Hazakísérlek, ha akarod. - mondja - Hah? - ijed meg
Hirtelen az alak átrántotta a kerítésen, így egyenesen a mélybe zuhant. Az alak elégedetten mosolygott, majd eltűnt. Minori nem tudott megkapaszkodni, így lezuhant a tetőről. Már majdnem szörnyet halt, de egyszer csak egy kimonót viselő srác megmentette. Elkapta a levegőben, majd gyorsan visszaugrott vele a tetőre. Minori a sokktól eszméletét vesztette, így nem láthatta megmentője arcát. Másnap az ágyában ébredt és mindezt csak egy különös álomnak gondolta...
- Jó reggelt! - megy le a földszintre Minori üdvözölve bátyját
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Volt egy különös álmom, de amúgy jól.
- Értem. Ma igazán kipihentnek látszol.
- Igen. Ma eléggé hosszú napunk lesz, szóval később jövök. - veszi fel cipőjét
- Nem reggelizel?
- Most elviszem. Rohannom kell. - szalad is az iskolába
- Hm. - néz komolyan felé, ahogy távolodik - Mindenképpen megvédelek. Remélem most nem történik semmi rossz. - gondolja - Nagyon vigyázz rá! - jelenti ki
- Úgy lesz. - válaszolja egy alak, ki a ház mellett a falnál támaszkodik, majd elindul Minori után
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
