|
10.rész: Összetört szív
Saki-chan 2021.02.13. 18:10
Minori elhatározza, hogy szintet lép kedvesével, de a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerette volna. Minden az ellenkezője lesz. Egy új osztálytársuk érkezik, ki igazán kedves személyiség és jó a megfigyelő képessége. Hamar felkelti Minori jelenléte. Ki lehet ő?
Az előző részben Minori szerelmes mindennapjaiba láthattunk egy kis részletet, melyben barátja épp a következő szintre szeretett volna lépni. Minden azonban nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Minor még nincs felkészülve eme dologra, így kissé tiltakozón áll hozzá. Azonban örökké nem halogathatja a dolgokat vagy könnyen elveszítheti kedvesét. A csók egyszer sem jött össze, így nem tudtak egy szinttel feljebb lépni kapcsolatukban. Ezen egy együtt töltött nap sem volt elég. Minori szíve valahogy nem tudta megmondani szerelmet érez-e Toma iránt. Mikor egyik délután épp hagyta volna el az iskolát, egy ismeretlen diákot pillantott meg, ki követett, majd az a tetőről lelökte, de egy ismeretlen alak megmentette őt. Hogy ki volt az, még nem tudni. Takuya a történtek miatt, elszánta magát, hogy megvédi húgát Reo nélkül is....
Egy új nap, újabb esélyek. Minori kész volt arra, hogy kedvesének adja első csókját. Biztos volt benne, hogy ha magabiztosan áll hozzá a dolgokhoz, akkor menni fog. Csak akarat kérdése és nem szabad meghátrálnia. Határozottsággal és némi mosollyal az arcán ült be órára. Az ablakon bámult kifelé. Jókedve volt...
- Jó reggelt, diákok! Még mielőtt megkezdeném az órát, had mutassam be új osztálytársatokat, ki nem rég iratkozott át hozzánk. Fogadjátok szeretettel. - mondja a tanár - Kérlek fáradj beljebb és mutatkozz be te és mesélj magadról valamit.
- A nevem, Ryuu. Ryuuichi Nagai. - szólal meg - Szeretem a harcművészeteket. Kiskorom óta edzeni szoktam. Kérlek viseljétek gondomat! - hajol meg
- Milyen jóképű. - suttognak a lányok
- Hm. - fordul el Ryuu tőlük - Ha? - veszi észre Minorit, ki az ablakon nézett kifelé, melynek üvegéből látszott ahogy mosolyog
- Köszönjük a bemutatkozást. Kérlek, foglalj helyet valahol ahol találsz helyet. Holnap úgy is ültetés lesz.
- Rendben. - indul meg az egyik padhoz
A középső padsor végén talált helyet. Minori az ablak felöli padsorban ült, egy paddal előrébb, mint ő. Egész órán csak őt bámulta, alig figyelt a tanárra. Első nap még nem szólította fel egyik sem, így könnyű napja volt. Hamar eltelt az óra. Minden diák az udvarra igyekezett. Minori is megindult, de a tanár megállította...
- Minori.
- Igen?
- Kérlek, körbevezetnéd Nagait az iskolában? Most eléggé elfoglalt vagyok és nincs rá időm. Tudom, hogy te mindig szeretsz segíteni a tanároknak és a diákoknak. Egyből rád gondoltam.
- P-persze, szívesen.
- Köszönöm. Továbbá, megkérhetlek, hogy ezeket gyorsan bevinnéd az igazgatói irodába? Nagyon szépen köszönöm a segítségedet, lekötelezel. - mosolyog rá kedvesen
- Igazán nincs mit, Tanár úr. - veszi el a papírokat, majd Ryuu felé fordul
- Hm? - lepődik meg
- Gyere, körbevezetlek. - mondja - Elsőnek az igazgatói irodába megyünk, mert el kell ezeket vinnem. Hah? - botlik meg és majdnem elejti a papírokat, de Ryuu elkapja derekánál
- Megvagy!
- Hah? K-köszönöm.
- Ne vegyem át inkább én? - kérdi
- Ha? J-jó. Köszönöm.
Elindultak az igazgatói iroda felé, mely kicsit messze volt az osztálytermüktől. Ryou alig bírt megszólalni. Ahányszor csak Minorira nézett, zavartan elfordult tőle. Miután letették a papírokat, körbementek az osztálytermeken. Minori mindent megmutatott, amit csak tudott és érdemes volt. A testitermet, az öltözőt, a tornaszertárt, a kémiatermet, a kémiaszertárt, az étkezőt, foci és kosárpályát, a mosdókat és a betegszobára is elmentek. Mikor a kendo teremhez értek, Minori megállt egy pillanatra...
- Ha szeretnél, akkor iskola után be tudsz iratkozni ide. Mondtad, hogy szereted a harcművészetet. - mosolyog rá kedvesen
- Hah? - lepi meg eme mondata, hiszen nem gondolta volna, hogy hallotta - J-jó.
- Ha bármi kérdésed van, nyugodtan keress meg. Bár úgy is egy osztályban vagyunk, így nem lesz nehéz. - mosolyog rá kedvesen
- Rendben.
- Hah? - rezzen meg telefonja - M-most egy kicsit el kell mennem, de nemsokára úgy is találkozunk. - szalad ki az udvarra
- Hm. - néz felé komoly arccal, majd kinéz az ablakon, ahol meglátja, hogy egy fiúhoz szaladt oda - Szóval ő lenne a pasija? - kérdi magától - Jobbat érdemel. - mondja ki halkan
Ahogy a szünetnek vége lett, mentek vissza órára. Minori nem tudta megtenni, amire elszánta magát, mivel kevés idejük volt, de gondolta, akkor majd iskola után jó lesz. Testnevelés órájuk következett, így már mentek is átöltözni hozzá. Ryuu a padon nézte osztálytársait, mivel még nem volt testnevelés cucca. Bemelegítő körök voltak az elsők, majd rövid távfutás. Minori az egyik körnél rosszul lépett, így megfájdult a bokája, de nem szólt senkinek. Folytatta tovább. Végül magasugrás következett. A fiúk nagy élvezettel nézték, ahogy a lányok futva rohannak neki a lécnek, hogy azt átugorhassák. A nagyobb idomokkal megáldott lányok ilyenkor eléggé szexisek. Ryuunak egyből leesett a tantusz. Nem értette mit esznek a nagy melleken...
- Néz, most jön Minori. Az övé az egyik legnagyobb az osztályban, nem? - suttognak a fiúk
- Hah? - hallja meg Ryuu
- Te jössz, Minori. Csak bátran! - mondja a tanárnő
Minori bátran futott neki, majd készült, hogy átugorja, de ekkor bokájába hatolt a fájdalom, így nem volt képes akkora erővel elrugaszkodni a földtől, mely szükséges a léc átugrásához, így leverte azt. A tanár biztatta, hogy semmi baj, majd legközelebb. Minori nem szólt, hogy fáj a bokája, tűrte a fájdalmat. Ryounak viszont feltűnt, hogy valami nem stimmel. A magasugrás elvégeztével pihentek egy kicsit...
- Jól vagy, Minori? - kérdi a tanár - Nem sérültél meg?
- N-nem. Jól vagyok. - erőltet egy mosolyt arcára
- Hmm. - néz rá komoly arccal Ryuu, majd felállva elindul Minori felé
- Nagai mit csinálsz? Neked csak holnaptól lesz testnevelés órád, addig csak nézd meg az órát, hogy... Hah?
- Sajnálom, de ha nem szól, akkor én fogok. - kapja fel hirtelen Minorit
- Hah? N-Nagai?! - lepődik meg - T-tegyél le.
- Mindjárt visszajövünk, Tanárnő. - azzal magával viszi
- Még is mit csinálsz? - kérdi
- Megsérült a lábad igaz?
- H-honnan tudod? - fordul el zavarában
- Láttam az arckifejezésedből, hogy valami nem stimmel veled. Mért nem szóltál a tanárnak?
- Nem szeretnék gondot okozni senkinek.
- Néha, gondolhatnál magadra is.
- Hah? - lepődik meg
A betegszobába mentek, ahol egyből megnézték Minori lábát, mely eléggé csúnyán nézett ki. Semmi komoly baja nem lett, hála Ryuunak, ki még időben bevitte. Ha tovább erőltette volna, akkor nagyon csúnyán feldagadt volna. Az ápolónő le volt nyűgözve, hogy ilyen jó megfigyelő képessége volt és hamar kiszúrta a bajt. Kapott rá borogatást és szépen bekötözték neki. A testitanár óra után bement hozzá...
- Legközelebb nyugodtan szólj, ha megsérülsz. Mért nem szóltál?
- Nem is tudom. Csak nem akartam gondot okozni. - válaszolja félénken
- A tanárod vagyok. Felelősséggel tartozom érted, míg az iskola kapuin vagy és, ha kell azon is túl. - mosolyog rá kedvesen, megsimogatva fejét
- Köszönöm, Tanárnő. - mosolyog rá kedvesen
Miután mindenki megnyugodott, hogy nincs semmi baj, hagyták Minorit pihenni. Kapott fájdalomcsillapítót, így kérték, hogy feküdjön le a betegágyra egy kicsit. Ryuu kiment és hagyta pihenni. A tanárnő megköszönte neki is közbenjárását.
Ahogy a napnak lassan vége lett, a diákok kezdtek hazaszállingózni. Ryuu beiratkozott a kendo klubba, ahova szívesen várták. Örültek egy új jelentkezőnek. Bemutathatta tudását, hogy mire is képes. Az edzőt lenyűgözte a magabiztossága és az erőnléte. Minori eközben épp a betegszobából jött kifelé. Megköszönte a segítséget, majd hazament. Óvatosan sétált hazafele, nehogy újból rosszul lépjen. Kicsit még fájt a bokája, de tudott járni. Ryuu megpillantotta, ahogy elsétál a klub előtt. Azonnal odaszaladt hozzá...
- Mi... Vagyis Kagawa. Hogy van a lábad? - néz le rá
- Sokkal jobban, köszönöm kérdésed. - mosolyog rá kedvesen - Látom valóban beiratkoztál. Örülök.
- I-igen. Itt legalább iskolaidő alatt is formában tudom magam tartani.
- Az jó. Most mennem kell.
- Hazakísérjelek? - kérdi
- Uhm... N-nem szükséges. Majd a barátommal együtt hazamegyünk. Biztos ő is végzett már és engem vár. Majd holnap találkozunk. Szia. - köszön el
- Szia. - nézi ahogy elsétál
Minori elsőnek az osztálytermükhöz ment, ahol bent felejtette az egyik füzetét, mely szükséges a házifeladat megoldásához. Ahogy belépett a terembe, meglátta, ahogy Toma egy másik lánnyal enyeleg. Hevesen csókolóznak az ablak előtt. Teljesen lesokkolta a dolog. Alig hitt a szemének. Szemei elkerekedtek. Az enyelgés közepette meg sem hallották, ahogy elhúzta az ajtót. Csendben hátra lépett, majd könnyeivel küszködve, azonnal elment onnan. Ahogy távol ért a teremtől, futásnak eredt. Hazáig meg sem állt. Ryuu látta, mikor elhagyta az iskola kapuit. Azt hitte már rég elment... Másnap reggel Minori eléggé kedvtelenül kelt fel. Furcsa módon nem érezte azt, hogy fáj a szíve. Inkább becsapottnak és átvertnek érezte magát. Erőt vett magán, majd felöltözve lement reggelizni. Takuya észrevette, hogy ma ellentéte a tegnapinak, de nem kérdezte. Gondolta csak dolgozatot kell írniuk, amit nem igazán vár. Elköszöntek egymástól, majd mentek a dolgukra. Minorit Touma már a kapuban várta...
- Szia, édes. Hogy aludtál? - köszönti ártatlanul
- Hm. - fordítja el tekintetét, majd tovább sétál
- Minori? Talán valami baj van? - kapja el karját
- Nincsen! - rántja el karját
- Ha? - néz értetlenül rá
Ryuu látta ezt a jelenetet és eléggé furcsállta. Első órán ültetésrend volt. Minori csak eggyel hátrébb ült, míg Ryuu pont mellé. Neki nem változott az ülőhelye. Meg is örült annak, hogy egymás mellett lettek. Minori nem szólt semmit sem, csak csendben jegyzetelt. Minden nyugiban telet el. Ahogy szünet következett, a tanár ismét megkérte Minorit, hogy segítsen neki a papírokban. Most a tanáriba kellett mennie, mert a tanárnak dolga volt az igazgatónál. Készségesen elvitte a papírokat, ahova kell. Ahogy beadta a tanáriba szánt dokumentumokat, megpillantotta Tomat, ki ugyan azzal a lánnyal hetyegett, mint tegnap délután. Elfordította tekintetét és elfutott. Nem figyelt és beleütközött Ryouba, ki meglepetten nézett rá...
- B-bocsi. Nem akartam neked menni, csak nem figyeltem.
- Semmi baj. Jól vagy?
- Hm? - néz fel rá meglepetten
- Reggel olyan szomorúnak tűntél. Gondoltam talán történt valami tegnap délután.
- Nem, nincsen baj, csak... Kicsit fáradt vagyok. Ennyi az egész. - erőltet egy mosolyt arcára
- Elég rosszul hazudsz.
- Ha? - kerekedik el szeme eme mondatot halván
- Régen sem tudtad jól elrejteni, ha valami bántott, ahogy most sem. - mondja ki halkan, majd lassan megsimította arcát, mely kissé meglepte Minorit
- Minori! - kiáltják nevét
- Öhm... M-most mennek kell. - szalad el
Később, ebédszünetben... Minori épp a teremben evett, pontosabban csak majszolta az ételt. Eléggé el volt gondolkozva. Mindenki más az étkezőben vagy az udvaron ettek. Toma meglátta, hogy egyedül van, így odament hozzá. Szerette volna tudni, hogy mi baja. Mikor Minori meglátta, azonnal elhagyta a termet. Toma ment utána, nem engedte csak úgy el. Elkapta karját és kérdőre vonta viselkedése miatt...
- Minori mi bajod? Egész nap csak kerülsz és..
- Tudok róla! - szakítja félbe
- Miről?
- Ne add itt nekem az ártatlant! Láttalak titeket tegnap! - kiáltja rá
- M-miről beszélsz... - nem tudja mit mondjon
- Most azért teszed ezt velem, mert nem csókolhattál meg? Őszintén. - vonja kérdőre
Toma nem tudta mit mondjon, így Minori sarkon fordulva otthagyta egymagában. A nap hátra lévő részében nem is szóltak egymáshoz. Ryuu látta Minorin, hogy szomorú, de ahányszor csak oda akart volna menni hozzá, megtorpant. Még csak 2 napja ismeri egymást. Mikor épp mentek hazafele, meglátta Tomat, ki egy másik lány társaságában ment haza. Egyből tudta, hogy mi is Minori szomorúságának oka. Legszívesebben elkapta volna a srácot és jól bemosott volna neki, de nem tehette meg. Mindketten hazamentek. Minori egyből ágyára huppant, majd sírni kezdett. Reo akkor ért be szobájába. Ágyán ülve nézte őt. Minori felült ágyán és a tükör elé lépett. Nem értette hol rontotta el. Magát okolta...
- Olyan hülyének érzem most magam. - mondja ki halkan, könnybe lábadt szemekkel Minori
- Minori... - lép Reo is a tükör elé, majd lassan megérintette azt, mintha csak letörölné Minori könnyeit
Ahogy hozzáért a tükörhöz, hirtelen átesett rajta és ott találta magát Minori szobájában, ki alatta feküdt meglepett arccal. Hitetlenkedve néztek egymásra. Reo Minori fölött támaszkodott négykézláb. Arcuk eléggé közel volt egymáshoz...
- Mi a fene történik itt? - kérdi magától Minori
- Ismét megtörtént. - gondolja Reo - Ne sírj. - törli le egyik kezével bal szeméből kicsorduló könnyeit
- Hah? - kerekedik el Minori szeme
- Minori kész a vacsora. Hah? - látja meg egymáson őket Takuya
- Óh, a fenébe! - ijed meg Reo, majd azonnal leszáll Minoriról - Csak véletlen volt! Nem történt semmi sem! - azzal futásnak is ered
- M-még is mi volt ez az egész? E-egy férfi jött ki a tükrömből. - ül fel teljesen elpirulva, mellkasát fogva
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
