|
11.rész: Sötétség a mélyből
Saki-chan 2021.02.27. 17:47
Minori szíve összetört, mikor kedvese egy másik lánnyal csókolózott. Ryuu látván mennyire szomorú próbálja megtudni mi baja, de ez nem úgy sül el. Az utolsó órán elszabadulnak a dolgok és a gonosz ismét lecsap. Vajon hogyan alakulnak a dolgok?
Az előző részben Minori elhatározta magát, hogy megcsókolja Tomat. Azonban a dolgok nem jöttek olyan könnyen, mint azt elképzelte. Új osztálytársuk érkezett, ki igen kedves személyiség. Minorinak kellett őt körbe vezetnie az iskolában, hogy tudja mi-hol található. Az új srácnak egyből szemet szúrt Minori és eléggé felkeltette az érdeklődését. Minori még aznap rájött, hogy kedvese megcsalja őt és egy másik nő karjaiban találta. Teljesen letaglózta, de nem tört össze. Másnap nem akart róla hallani sem, azonban kénytelen volt kimondani, amit tud. Szomorú és eléggé csalódott volt amiatt, hogy így átverték. Magát okolta, pedig nem az ő hibája volt....
Miután Reo Minori tükréből lépett elő, felbolygatta életüket. Mármint olyan szempontból, hogy azt sem tudták mit csináljanak. Minori igyekezte palástolni meglepettségét és semmisnek tekinteni mindent, hiszen miután ő maga próbált meg átmenni a tükrön, az nem vált be. Gondolta biztos egy varázslóval akadt dolga és mágia igen is létezik. Kavarogtak fejében a gondolatok. Reo ellentétben tisztára fel volt tüzelve és nem bírt csillapodni. Egyre inkább azt akarta, hogy Minori emlékezzen arra ki is ő valójában. Egyszerűen nem bírta tartani magát és egyre inkább ezt akarta. Áthívta magához Kazut, hogy nyugtassa meg és ne hagyja, hogy olyat tegyen, amit később megbánhat...
- Szóval ezen a tükrön keresztül látod őt? - kérdi Kazu
- Igen. Mindig, mikor a szobájában tartózkodik. Egyszerűen csak megjelenik és látom mindent, amit csinál.
- Szóval látod, amit a szobájában csinál? Mindent?
- Igen, mindent.
- Hmm... Maradhatok éjszakára? - csillan fel szeme
- Hogyan? De... Aj, ne gondolt, hogy leskelődök utána. Ha épp... Ha épp zuhanyozik vagy öltözik, akkor természetesen letakarom a tükröt. Eszemben sincs meglesni őt. Bármennyire is nagy a kísértés. - mondja kissé zavarba jőve a gondolattól
- Értem. Te már láttál meztelen nőt, akkor mért vagy ennyire zavarban?
- Nem tudom. A közelében folyton úgy érzem, hogy újra tinédzser vagyok, pedig sosem lettem zavarban egy lánytól sem. Mindig az a csendes, titokzatos típus voltam.
- Hát... Én is arra tippeltem volna. Viszont... Érdekes, hogy így reagálsz. Talán azért, mert szerelmes vagy belé.
- Hm? - lepi meg a magyarázata - Szerelmes... - elgondolkozik
- Pajti! Semmi okod az aggodalomra. Ha ő is érzett irántad valamit, akkor bizonyára még mindig érez. Csupán mélyen van benne. Ha nem is most, de később...
- Nem hiszem, hogy 1 vagy akár 5 év múlva engedné Takuya, hogy velem lehessen. Ahhoz túlságosan óvja.
- Ne add fel a reményt. - teszi vállára bíztatóan kezét - Én a helyedben megpróbálnék a közelébe férkőzni és megtudakolni hogyan is érez. Van-e olyan személy az életében, kit igazán szeret. Van-e olyan emléke, melyben már elfoglalta valaki a szívét. Ez a legjobb megoldás. Én biztos, hogy ezt csinálnám. Minori már nagylány, tudja kivel barátkozzon és kivel nem. Takuya nem atyáskodhat felette örökké. Ezzel ő is tisztában van. Ha állandóan törli az emlékezetét, ahányszor rossz történik vele, azzal nem ér el semmit sem. Csak azt, hogy burokban tartja húgát, kinek egy szép jövőt szeretne. Viszont, míg meg nem találjuk a harmadik nyakéket és azt el nem pusztítjuk, addig ennek sosem lesz vége. Sosem lesz nyugodt az élete.
- Ha? - lepődik meg Kazu szavain, melyek most igazán szívből szóltak
- Tégy úgy, ahogy a szíved súgja! - kacsint rá egyet
- Hm. Ahogy a szívem súgja. - teszi mellkasára kezét
Kazu szent beszéde igazán jó hatással lett rá. Még sosem hallotta így beszélni barátját. Aznap Kazu nála maradt éjszakára. Megmutatta a tükröt, hogy ebben látja Minorit, de Kazu semmit sem látott. Hiába bámulta nem fedte fel előtte Minorit, ki pedig épp a szobájában tartózkodott. Gondolták talán csak Reonak mutatkozik. Ő az egyedüli, ki láthatja. Ez eléggé kiváltságot dolog számára. Talán a kettőjük között lévő kapocs az, mely miatt láthatja őt. Csak ez lehet a magyarázat. Nem is nagyon agyaltak rajta. Kazu kissé le volt törve, hogy nem láthatta Minorit, de Reo úgy sem hagyta volna...
Másnap egy újabb iskolanap következett. Minori kissé még le volt törve a történtek miatt, de nem akarta magát tovább ostorozni. Próbálta leplezni fájdalmát és nem Tomara figyelni, ki ahányszor beszélni akart vele, annyiszor állta útját egy bizonyos új tanuló. Ryou folyton ott termett, mint egy testőr és megfékezte abban, hogy akár csak egy szót is képes legyen vele beszélgetni. Látta Minori arcán, mikor egy pillantást is vetett Tomara, hogy szomorú miatta. Ezt pedig nem akarta, hogy megtörténjen. Tudni szerette volna mi bántja, de nme tudta hogyan is kérdezzen rá. Az osztályt párokba állították egy kémiai feladat miatt, melyben pont Minorit kapta párjaként. Ez kelendő alkalom volt vele beszélgetni...
- Sz-szia. - lép oda kissé zavarban Ryuu
- Szia. Úgy látom egy párt fogunk alkotni. - néz rá elmosolyodva Minori
- I-igen.
- Tudod, hogy mit kell csinálni, mert én nem figyeltem? He, he...
- Megmutatom. - ül le mellé
Ryou belekezdett a kísérletezésbe, melyet a tanár megmutatott. Ugyan azt kellett megcsinálniuk. Minori nem figyelt és hirtelen a desztillált vizet magára borította. Kicsit megijedt tőle, így nekiment Ryounak, aki gyorsan elkapta nehogy elessenek. A tanár odament hozzájuk, hogy segítsen. Minori felsője teljesen vizes lett, így át akart öltözni, de Ryou azonnal ráadta a felsőjét. Kicsit meglepte eme lépés, de tetszett neki, hogy ilyen figyelmes vele. Tovább folytatták a kísérletet, mely végül csak sikerült. Jó jegyet is kaptak rá. Ebédszünetben együtt mentek fel a tetőre, ahol nyugiban lehettek...
- Köszönöm a segítségedet. Igazán kedves volt tőled, hogy rám adtad a felsődet. Nem fogsz így megfázni?- kérdi Minori
- Nem. Eléggé jól bírom a hideget és amúgy is ma szép időnk van.
- Igaz. Lassan itt a nyár. Egyenruhát cserélhetünk és többet leszünk majd kint. Neked mi a kedvenc évszakod?
- A tavasz. A virágok bimbózása, a természet újjáéledése mindig lenyűgözött.
- E-engem is. Főleg a cseresznyefáké. Azok a...
- Kedvenceim! - mondják egyszerre
- Hah? - lepődik meg Minori
- Öhm... Bocsi.
- Mért kérsz bocsánatot? Nem baj, ha ugyan azt szereted, mint én. Ne légy butus. - mosolyog rá kedvesen
- Hm? - néz rá kicsit elpirulva - Nagyon aranyos vagy, mikor mosolyogsz. - mondja ki halkan
- Ha? Öhm... K-köszönöm. - pirul el - J-jobb, ha eszünk mert a végén azt vesszük észre, hogy becsöngettek.
- Igaz. - kezdenek neki az evésnek - Kérdezhetek valamit?
- Igen? Mit szeretnél? Kérdezz bátran.
- Te és az a srác... Történt valami köztetek?
- Hm? Tomara gondolsz? - lepődik meg - Miből gondolod, hogy történt?
- Mert látszik, hogy valami nyomaszt. Felelősségemnek érzem, hogy a fájdalom súlyát levegyem a válladról és elérjem, hogy újra boldog légy.
- Mi? Ez...
- Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de szeretném, ha elmondanád, ha bánt valami.
- Nem bánt semmi és... - áll fel hirtelen - Az, hogy mi történt Toma és köztem, nem tartozik senkire. Ez magánügy és...
- S-sajnálom. - áll fel ő is - Nem akartalak megbántani.
- Csak el akarom felejteni a történteket. Nem akarom, hogy... - gondolja, majd könnybe lábadnak szemei - Köszönöm, hogy aggódsz élrtem, de jól vagyok.
- Minori... - érintené meg vállát, de ekkor Minori hirtelen megindul az ajtó felé - A fenébe. - mérgelődik magában
Minori kissé felzaklatta magát. Gyorsan letörölte könnyeit, majd igyekezte elfelejteni a beszélgetést és az órára koncentrált. Gyorsan peregtek az órák, míg el nem érkezett az utolsó. Úszás óra volt, mely a lányoknak bent volt az uszodában. Fárasztó volt, de végre nem a tananyag hallgatásával kellett foglalkozniuk és annak lejegyzetelésével...
Az úszás utolsó óraként eléggé lefárasztotta a lányokat. A fiúk mindeközben kosaraztak az udvaron. Minden lány leúszta a kiadott hosszokat, majd lassan véget is ért az úszás óra. Minori kissé elkalandozott, így pár hosszal lemaradt a többiektől. A tanárnő mondta neki, hogy nyugodtan jöjjön ki, de ő ragaszkodott hozzá, hogy befejezze. Mondta neki, ha végzett zuhanyozzon le és utána nyugodtan menjen haza. Minden lány ment és lezuhanyozott. Felöltöztek és már mentek is hazafelé. Minori épp akkor szállt ki a medencéből. Lassan felvette törölközőjét és megtörölte vele arcát, majd elindult az öltöző felé. Egyszer csak egy furcsa hangot hallott, mely a víz alól jött. Mintha valaki úszna a medencében. Lassan hátrafordult, de nem látott senkit sem. Közelebb ment a medencéhez és a vizet nézte. Egy apró árnyékot pillantott meg a medence alján. Leguggolt, hogy közelebbről is megnézze. Mikor a vízhez ért, az hirtelen a semmiből feketévé változott. Megijedve esett hátra, a fenekére érkezve...
- Áu! - kiált fel fájdalmában
- Jöjj velem! - szólal meg egy hang
- Ha? - néz meglepetten maga elé
Míg Minori a medencénél volt, addig a lányok már a kapu felé mentek. Mindegyikük összeszedte a cuccait és már alig várták, hogy otthon lehessenek. Ryuunak feltűnt, hogy Minori nincs közöttük. Kérdezte a lányokat hol lehet, kik azt mondták, hogy még van pár hossz, melyet szeretett volna leúszni. Gondolta megvárja, mivel szeretett volna bocsánatot kérni tőle az ebédkor történtekért. Az uszoda előtt leült és várt. Kissé kezdett aggódni, mikor már vagy egy órája várta. Gondolta bemegy és megnézi. Kissé zavarban volt hátha olyan helyzetben találja magát, ami mindkettőjüknek kínos lehet. Lassan belépett az ajtón. Csend volt, egy hangot sem hallott. Még a zuhanyzó hangját sem...
- Minori itt vagy még? Bocsánat, hogy bejövök, de már vagy egy órája várlak és a lányok azt mondták, hogy még idebent kell lenned. - lép be az öltözőbe - Minori? - néz körbe, de senkit sem lát - Minori? Itt vagy még? - nézi be a zuhanyzóba - Ha itt vagy, akkor bocsánat amiért bejöttem. Én csak... - takarja szemét hátha bent zuhanyozik - Hah? Itt sincs. Vajon hol lehet? Hazamehetett, csak nem vettem észre? - kérdi magától - Minori? Minori itt vagy még? - lép ki az uszodai részre, ahol a medence van
Sehol senki nem volt. Egy árva lélek sem. Már fordult volna vissza, mikor egyszer csak buborékok nem jöttek felszínre a víz mélyéből. Meglepetten pillantott oda, majd hirtelen meglátta Minorit, ki a medence alján lebeg. Egyből futott, hogy beugorjon utána és kimentse, mikor egyszer csak egy árny hátra vágta, bele a falba. Minori az árnyba ragadt, mintha elnyelte volna magába. Ryou gyorsan felállt, majd ismét megiramodott. Az árny támadásba lendült, de kitért előle. Sikerült a vízbe ugrania, így azonnal Minorihoz úszott, ki látszólag nem volt magánál. Gyorsan a felszínre húzta és ki akart úszni vele a vízből. Az árny azonban nem engedte és minduntalan fogva akarta tartani...
- Minori térj magadhoz! - kiáltja - Minori! - húzza szomorúan magához - Takarodj a közeléből! - parancsol rá, majd kiúsznak a medencéből - Minori! - szólítja nevén
- Hah?! - érzi meg Reo és Takuya, hogy Minori bajban van
- M-mi ez az érzés? - fogja mellkasát - Hah? A nyakék... - pillant a darabra, mely izzani kezdett
- Minori! Kérlek térj magadhoz! - néz rá kétségbe esetten Ryuu
- Valaki a nevemen szólít? Ki lehet az? Mért hív? - kérdezgeti magától Minori
- Minori! A fenébe is! - veszi észre, hogy nincs pulzusa
Gyorsan szájon át kezdte lélegeztetni, majd mellkasát nyomkodta, hogy ezzel élessze ujjá. Nem adta fel, míg magához nem tért.- Mindeközben Minori a semmiben lebegett és nem tudta hol van, mi történt vele. Csak Ryuu hangját hallotta, ki kétségbe volt esve. Kereste őt, de nem látott senkit sem. Reo félve attól, hogy valami rossz történt az iskolához rohant. Takuya hasonlóképpen tett. Oda teleportálta magát az iskola elé. Ekkor találkozott össze Reoval...
- Te mit keresel itt? - kérdi tőle
- Valami történt, érzem! - néznek az iskola felé
- Nem vagy ezzel egyedül.
- Be kell mennem! - iramodik meg a kapu felé
- Várj! Nem mehetsz be csak úgy! Még lehetnek bent diákok. - állítja meg - Nálad van a nyakékdarab? - kérdi Takuya
- Igen.
- Akkor jó. - érinti meg, majd hirtelen az öltözőben találták magukat
- H-hol vagyunk? - néz értetlenül Reo
- Itt van a nyakék másik fele. Minorinak itt kell valahol...
- Minori, kérlek térj magadhoz!
- Hah? - hallják meg Ryuu hangját
- Minori! - rohan a hang irányába Reo
Ahogy az uszodába beléptek, ott találták Minorit a földön fekve, mialatt Ryuu igyekezte újra éleszteni őt. Az árny is jelen volt még. Takuya azonnal elővette úját, majd az árnyra lőtt. Reo eközben odaszaladt Minorihoz. Még mindig nem tért magához. Felé hajolt, majd megérintette arcát....
- Minori... Mi történt? - kérdi
- Az árny a mélybe húzta. Egyszerűen nem bírom újra éleszteni.
- Minori hallasz? Kérlek nyisd ki a szemed. - emeli fel fejét, majd homlokát homlokához nyomja - Kérlek, ébredj fel.
- Távozz! - parancsolja Takuya, majd egy újabb nyílvesszővel lő az árnyra, mely hirtelen fénybe borult, majd semmivé lett
- Minori... - öleli magához Reo
- A fenébe! Ha hamarabb bejövök akkor... - mérgelődik magában Ryuu
- Minori...
Ahogy Reo magához ölelte Minori testét, szíve újra dobogni kezdett, majd lassan kinyitotta szemét....
- Reo... - mondja ki halkan nevét
- Hah? - kerekedik el szeme
- H-hol vagyok? - kérdi erőtlenül
- Minori... - könnyebbül meg Reo
- Minori. Itt vagyok, ne aggódj semmi miatt! - szalad oda hozzá Takuya - Hazaviszlek. - veszi ölbe
- Segítek. - mondja Ryuu
- Majd én elintézem. Ti addig menjetek haza. - mennek haza
- Kimondta a nevem. - nézi ahogy elmennek
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
