|
12.rész: Szeretnék a barátod lenni
Saki-chan 2021.03.06. 01:00
Minori kissé szomorú a Tomaval történtek miatt. Nehezen feledi, ami történt. Az osztálytársnői eléggé gúnyosak vele szemben. Azonban Ryuu közbelép, hogy felvidítsa. Ez sokaknak nem tetszik. Minori találkozik Reoval, kivel együtt töltenek pár órát. Vajon mi fog történni?
Az előző részben Minori és Ryuu egy párt alkottak kémia órán. Minden rendben ment, míg Ryuu rá nem kérdezett magánéletére, mely nem tetszett Minorinak. Kicsit eltávolodtak egymástól. Az utolsó órán pedig a dolgok eléggé elszabadultak, mikor a lányoknak úszás órája volt. Minori maradt utolsónak, ki még nagyban rótta a köröket. Mikor épp végzett volna, egy furcsa árny ragadta el a mélybe. Ryuu a segítségére sietett és kimentette a vízből. Eközben Reo és Takuya a közelben voltak, megérezve Minorit, ki bajban van. Azonnal odasiettek hozzájuk és végeztek az árnnyal. Minori megmenekült, majd Reot nevén szólította, mely új reményt adott számára....
Pár napja annak, hogy az árny Minorira támadt. Takuya nem törölte az emlékeit. mivel Minori nem emlékezett a történtekre. Csak rossz álomnak vélte, így felesleges volt. Reo minden nap elment a házukhoz és ellenőrizte, hogy biztonságban van-e. Az árny nem fog nyugodni, míg meg nem szerzi. Takuya házukra egy védelmet is felhúzott, hátha rájuk találnának. Féltette húgát, kit nem fog tudni egymaga megvédeni. Erre rá kellett jönnie. Míg az árnyat el nem pusztítják végleg, addig sehol sem lesz biztonságban...
- Elmentem! - szalad az ajtóhoz Minori
- Várj! Előbb had adjak neked valamit. - mondja Takuya
- Hm? Mit?
- Kérlek ezt viseld minden nap és ne vedd le. Ez meg fog védeni a rossztól. - ad egy karkötőt csuklójára
- R-rendben. - mosolyog rá kedvesen - Most rohannom kell! - indul az iskolába
- Remélem meg fog védeni tőle is. - gondolja - Nem kell minden nap ide jönnöd. A végén azt fogják gondolni, hogy valamilyen szatír vagy. - mondja
- Hm? - lép elő Reo a bokrok közül - Csak tudni szeretném, hogy biztonságban van.
- Meg tudom védeni egyedül is.
- Mondtam, hogy...
- Igen, igen. Tudom. Úgy sem tudlak eltántorítani tőle. - mondja, azzal visszamegy a házba
- Hm. - mosolyodik el szája sarkában
Minori biztonsága volt mindkettőjük célja, ki mindeközben próbál hétköznapi életet élni. Egyenlőre nem emlékezhet a múltjára, bár benne van a pakliban, hogy erre sor kerül. Ezt elkerülendően csak a távolból figyeli és, ha kell ott terem, hogy megvédje. Minori boldogsága a legfontosabb. Ő gondtalanul járt iskolába, akár a vele egykorú lányok és fiúk. Normális problémákkal kell megküzdenie, mint a szerelem és a tanulás...
- Nagyon szép karkötőd van, Minori. - nézik a lányok - Talán Toma adta neked? - kuncognak össze
- N-nem.
- Butus. Tudjuk, hogy már nem vagytok együtt. - mosolyodik gúnyosan
- I-igen. Mi már...
- Felejtsd is el, nem volt hozzád való. Ti olyan... Nem illettetek össze.
- Lehet. - mondja szomorúan - M-most ki kell mennem a mosdóba. - szalad az ajtó felé
- Milyen kis naív ez a lány. - nevetnek össze a háta mögött
- Ki kell mennem innen még mielőtt... Haah? - húzza el hirtelen Ryuu az ajtót, ki épp belépett volna a terembe
- Hm? - lepődik meg, mikor meglátja maga előtt Minorit, kinek könnybe lábadtak a szemei - J-jól vagy?
- I-igen, csak ki kell mennem egy kicsit. - fut el mellette
- Ha? - néz értetlenül, majd megpillantja a kuncogó lányokat
Ryuu sejtette miről lehetett szó, de nem szólt semmit sem. Minori később, óra kezdésekor jött csak vissza. Eléggé lehangoltnak tűnt, alig szólt egy szót is. Az ablakon bámult kifelé, nehogy valaki észre vegye, hogy sírt. Ahogy vége lett az órának egymaga ült az asztalánál. Ryuut azonnal körbeállták a lányok és kérdezgetni kezdték arról miket szeret. Nem is bírt odamenni Minorihoz, hogy megkérdezze mi baja van. Mikor felállt, hogy odamenjen hozzá, a tanár szólította, ki azonnal ment is segíteni neki. Így telt el a nap fele. Ryuut egyre jobban kezdték zavarni a lányok, kik csak nem akartak leszállni róla. Mikor azonban meglátta, hogy Minori egymagában eszik, azonnal odalépett hozzá, majd kézen fogta és kimen vele a teremből. A lányok értetlenül álltak a helyzethez és szóhoz sem bírtak jutni...
- Nagai, m-mit csinálsz? - kérdi meglepetten
- Hmm... - állítja Minorit a falhoz, majd nekitámaszkodik
- Haah? - pirul el zavarában
- Bántott valaki? - kérdi határozott szemekkel nézve rá
- Hogyan? Ezt miből gondolod?
- Egész nap levert vagy és egy szót sem szóltál. Ráadásul az első óra előtt, reggel te...
- Ühm... - tolja el magától, mely meglepi Ryuut - Jól vagyok. - azzal elmegy mellette
- Várj, Minori! - kapja el kezét
- Hah? - pirul el ismét
- Szeretnék a barátod lenni.
- Hah? - lepődik meg eme mondatán
- Kérlek, ne lökj el magadtól.
Minori teljesen zavarban lett. Azt sem tudta hirtelen mit mondjon neki. Egymással szemben álltak, egyikük sem szólt egy pillanatig semmit sem....
- Rendben. - mosolyodik el kedvesen
Ryuu visszamosolyodott rá, majd visszamentek órára. A lányoknak cseppet sem tetszett, hogy utána végig csak Minorival foglalkozott. Együtt mentek enni és csak egymással beszélgettek. Az osztálytársaik eléggé meglepődtek milyen hamar összebarátkoztak egymással. Minden jól alakult a nap második felére. Együtt készültek az órákon és segítették egymást. Majd, mikor vége lett az óráknak Ryuu ment a kendo edzésre, míg Minori a könyvtárba, hogy kivegyen egy könyvet, amit szeretett volna. Elköszöntek egymástól, mondván, hogy majd holnap reggel a kapunál találkoznak...
Minori a könyvtárban épp a könyvet kereste, melyet már rég ki szeretett volna venni. Sajna azonban az iskola könyvtárában már nem volt, így gondolta akkor megnézi a könyvesboltban. Hosszas keresgélés után, rábukkant az utolsó darabra. Azonban eléggé magasan volt. Gondolta kölcsön veszi a bolt kis létráját, mely épp elől volt. Óvatosan felmászott rá, hogy levegye a könyvet. Ekkor lépett oda mellé egy férfi, érdeklődve, hogy mit szeretne csinálni...
- Ne segítsek? - kérdi
- N-nem kell. Mindjárt meg lesz és... - nyúl érte, hogy kihúzza, de egy másik könyvet lelökött - Jaj, ne! - kap utána, mire hirtelen a létra elmozdul, így leesik róla
- Vigyázz! - kapja el a férfi - Nem sérültél meg? - kérdi
- N-nem én... Haah? - néz rá meglepetten pirosló arccal
A férfi pont Reo volt, ki alatta feküdt, míg Minori a mellkasán. Mindketten eléggé zavarban lettek. Ekkor ugrott be Minori előtt az egyik reggeli jelenet, mikor egy férfi lépett ki a tükréből. Teljesen elvörösödött arca, majd ijedtében lemászott a férfiról...
- B-bocsánat, nem akartam. - áll fel - Ő, ő az a férfi a tükörből. - gondolja zavarában
- Minden rendben? - kérdi érdeklődve - Tessék, itt a könyv, amit szerettél volna.
- K-köszönöm. Most viszont mennem kell. - siet el
- Öhm... - vakarja fejét értetlenül - Mi üthetett belé? - kérdi magától - Jaj, ne... Hiszen a múltkor a szobájában voltam. Biztos eszébe jutott. - vörösödik el - Nem-nem gondolhatsz erre! Biztos csak zavarban lett, ennyi! - hessegeti el eme gondolatot fejéből
Minori pár sorral arrébb állt meg, úgy csinálva, mintha egy könyvet olvasna. Reo kissé zavarban volt, de összeszedte minden bátorságát és odalépett elé...
- Ne haragudj. Én csak... szeretném megmagyarázni a múltkor történtet.
- Hah? Szóval még is ő volt az? - kérdi magától
- Ne gondolj rólam rosszat. Nem vagyok perverz vagy ilyesmi. - mentegetőzik
- É-értem. N-nem is g-gondoltam semmi r-rosszat. - bújik el a könyv mögé - Most olvasni szeretnék és...
- Fejjel lefelé tartod a könyvet.
- Hah? I-igaz. Így is el tudom ám olvasni, szóval... Tudom ez hülyeség, de...
- Nem is mondtam semmit. - mosolyodik el szája sarkából
- Uhm... - néz rá elpirulva - Most tényleg mennem kell.
- Oh, rendben.
- Esetleg... Meghívhatlak egy kávéra vagy jegesteára? A baleset miatt, amit okoztam.
- Hm? Öhm... J-jó. Egy jegestea jól esne.
Ahogy fizettek, mentek is a közeli teázóba, ahol sokféle jegesteát és forróteát lehetett inni. Minori vett is kettőjüknek egy-egy pohárral. Leültek egy padra, hogy nyugodtan elfogyasszák. Közben pedig beszélgettek. Nem sokat mertek egymástól kérdezni, hiszen teljesen idegenek voltak egymásnak. Hosszú csend szakította félbe a párbeszédet, mely kezdett kínossá válni...
- Ilyenkor nem a barátaiddal szoktál lenni? Vagy te az az otthonülős fajta vagy? - kérdi Reo
- Inkább otthonülős. - válaszolja - Szeretek egyedül lenni. Olyankor nyugodtan gondolkozhatok.
- Értem. Akkor ezek szerint nincs barátod?
- De igen is van! - vágja közbe - Van b-barátom... - jön zavarba
- Öhm... É-én nem akartalak megsérteni.
- Semmi baj. Na és neked? Van barátod vagy esetleg barátnő?
- Nem, nincs barátnőm. Már régen szakítottunk.
- Értem.
- Nem kellene menned? A bátyád biztos aggódni fog.
- Hm? Nem mondtam, hogy van egy bátyám. - lepődik meg
- Nem? He, he... Csak tippeltem.
- É-értem. De igazad van, jobb ha megyek.
- Köszönöm a teát.
- Szívesen, máskor is. - indul el
- Ne kísérjelek haza? Eléggé veszélyes egy ilyen fiatal lánynak egyedül mászkálnia. Főleg, ha az egyenruhában van.
- R-rendben. K-köszönöm.
Reo és Minori együtt mentek haza. Eléggé keveset beszélgettek egymással, míg oda nem értek. A nap lassan lemenőben volt, közeledett az este. Reo eléggé zavarban volt ahogy ott sétált vele. Már rég volt, hogy utoljára így együtt mehettek. Akkoriban ráadásul nem volt ember. Ahogy a házhoz értek, Minori megköszönte neki, hogy hazakísérte...
- Köszönöm, hogy hazakísértél.
- Igazán nem tesz semmit. Én akkor megyek is.
- Várj! M-még a keresztnevedet sem tudom.
- Öhm... - hezitál, hogy elmondja-e - A nevem, Reo.
- Reo. - mondja ki, amjd beugrik az álmában hallott név - Illik hozzád ez a név. - majd elmosolyodott - Én Minori vagyok.
- Jó éjszakát, Minori. - mosolyodik el szája sarkából, majd hazaindul
Mindketten boldogan váltak el egymástól. Reo hihetetlenül boldog volt ettől a pár órától, melyet együtt tölthettek. Minori belépett a házba, majd felment a szobájába. Elterült ágyán, majd elmosolyodva nézett a plafonra. Ma igazán jó napja volt. Pár pillanat alatt behunyta szemét és el is aludt. Ezalatt Reo hazafele tartott. Alig várta, hogy újra láthassa. Örült annak, hogy semmi rossz nem történt. Úgy beszélgettek egymással, mint a normális emberek. Épp a hídnál sétált el, melyet gyönyörűen megvilágította a hold fénye. Vette volna elő telefonját, hogy elújságolja a jó hírt Kazunak, mikor is hirtelen a semmiből egy tőr át nem szúrta azt. Gyorsan a tőr dobásának irányába nézett, de nem látott senkit sem. Hirtelen egy újabb tőr suhant el mellette, megvágva arcát. Tudta, hogy támadója nem lacafacázik, így eléggé nagy bajban van. Gyorsan elbújt a híd mögé, kifigyelve honnan is dobják a tőröket, de nem látott senkit sem. Mikor egy újabbat dobott el a titokzatos támadó, hirtelen elkapta, majd visszadobta a dobás irányába. Ekkor a támadó kiugrott a fák lombjai közül, ezzel felfedve kilétét...
- Ki vagy te és mért támadtál rám?! - szólítja fel
- Tartsd magad távol tőle! - szólal meg
- Még is kiről beszélsz?
- Jól tudod kiről is beszélek! - azzal hirtelen a semmiből elé teleportálva kardjával sújtott le Reora, ki alig bírt kitérni előle
- Hékás! Ne hadonássz előttem azzal!
- Azt mondtam, hagyd békén és ne menj a közelébe! - mondja újra
- Még is ki a fenéről beszél? - kérdi magától - Először is higgadj le és ne hadonássz azzal előtte, még a végén megsérül valaki.
- Az a valaki te leszel, ha nem értesz a szép szóval! - támad rá újra
- Hé! - kap fel egy fadarabot a földről, de könnyen kettévágta - A fenébe!
- Végzek veled, ha nem hagyod őt békén! - suhint egy hatalmasat, melytől egy erős széllökés keletkezik
Reo futásnak eredt, de a széllökés elérte, így a vízbe esett. A támadója a hídról nézte, ahogy a vízbe esik. Bízott abban, hogy netalán belefúl. Azonban Reo nem adta ilyen könnyen magát. Óvatosan kimászott a partra, míg nem figyelt...
- Ha azt hiszed, hogy ilyen könnyen legyőzhetsz, akkor tévedsz! - jelenti ki Reo
- Hmm... Tudtam, hogy nem fogok feladni. Készülj a harcra!
Reo most eléggé nagy bajban volt. Még fegyver sem volt nála, mellyel meg tudta volna védeni magát...
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
