|
13.rész: Ismerős érzés
Saki-chan 2021.03.13. 14:34
Rerot egy ismeretlen alak támadta meg, kiről semmit sem tud. Minorival ismét összefutnak, mely igen kellemesen alakul. Mindkettejüknek igen jó érzés a másik társasága, mely szokatlan Minori számára. Ryuu kis féltékenységet sugall, félti Minorit. Vajon van rá oka? Reo miként kezeli érzéseit, melyeket napról-napra alig bír visszafogni?
Az előző részben Minori és Ryuu barátokká lettek, ezzel közelebb kerültek egymáshoz. Nem mindenkinek tetszett eme hirtelen fordulat, de őket ez nem igen érdekelte. Minori Reoval találkozott össze egy könyvesboltban, ahol kissé zavarban voltak, miután visszagondoltak a tükrös jelenetre. Végül azonban egy kellemes délután töltöttek el egymás társaságában, jegesteát szürcsölgetve. Végül Reo haza is kísérte Minorit, kinek még a nevét is elárulta. Elválásukat követően Reot egy ismeretlen alak támadta meg, kitől a vízbe esett...
Reo elég nagy bajban volt, mivel egy ismeretlen alak támadta meg, ki eléggé elszánt volt. Nem értette mi a fenét akarhat tőle, de készen volt megvédeni magát vele szemben...
- Még is ki a fene ez az alak és mért támadott rám? - kérdi magától - Ki a fene vagy és mit akarsz tőlem?
- Tartsd távol magad tőle! Nem fogok többször szólni! - indul meg felé
- Még is kitől? Kiről beszélsz?
- Tudod te azt jó! - rántja elő fegyverét, mely egy kard volt, majd a magasba ugorva csapott le Reora, ki gyorsan eltért előle, de ő újra támadt egy pörgéssel
- A fenébe! Gyors a csávó. - jegyzi meg, majd elugrik előle
- Nem úszod meg ilyen könnyen! - jelenti ki - Ezúttal nem hibázom el!
Az ismeretlen alak egy hatalmasan vágott kardjával a földbe, mely szinte beleremegett. A fölt végig repedt fellökve Reot, ki nem bírt a földmozgástól talpon maradni. Ahogy kizökkent, ekkor csapott le ismét ellenfele. Kardját a magasba emelte, hogy kettészelje. Reonak sikerült kivédenie, megragadva a kard pengéjét. Ettől tenyere eléggé megsérült és vér kezdett folyni belőle, mely a földre csöpögött...
- Ha azt hiszed, hogy előfölényben vagy, akkor nagyon tévedsz. - mordul rá Reo - Nálad jóval nagyobb falat is akadt a torkomon.
- Hmm... - néz rá szúrós tekintettel - Akkor bennem fulladásra lelsz majd! - ugrik hátra, hogy újabb csapást mérjen rá - Ezúttal nem fogod tudni kivédeni!
- Csak szeretnéd! - áll készen
- Ha? - veszi észre ellenfele a nyakában ékeskedő nyakékdarabot, mely kissé meglepi, majd mérgesen néz rá
- Fegyver nélkül elég nehéz lesz szembenéznem vele. Az a kard jó éles, simán kettévág vele, ha akar. - gondolja
- Hm. - teszi el kardját vissza hüvelyébe
- Ha? - lepődik meg
- Ha megölnélek azzal csak szomorúvá tenném. - gondolja, majd elsétál
- Hogyan? Most meg csak úgy elsétál? - lepi meg
- Most az egyszer elengedlek, de ne hidd, hogy hagylak a közelében lenni. - mondja
- Ez most elég... Fura volt.
- Sose bocsátaná meg nekem, ha ártanék neked. Pedig legszívesebben levágnám a fejed, amiért hagyod őt kitenni ennek. - gondolja magában, majd egyszer csak eltűnik a semmibe
Reo értetlenül áll a dolgok elébe, majd nem gondolkodva ezen tovább, hazament. Szaké már csak rá várt. Éhes volt szegényke. Ahogy az ajtón belépett, már dörgölőzött is oda lábához...
- Jól van, jól van. Máris, csak a gazdi előtte ellátja magát. - megy be a fürdőbe, hogy lemossa sérülését - A gazdi megsérült. Kis türelmet kérek. - nyugtatja
- Nyáááh! - bújik oda oldalához, ahogy leült a kanapéra
- Nem értem mi lehetett, de elég fura volt. Megtámad, majd csak úgy fogja magát és lelép. Még is ki lehetett és mit akart? Remélem nem a harmadik nyakék embere vagy akkor komoly ellenfélnek nézünk elébe.
Ahogy sérülését ellátta, megetette Szakét, majd készített magának is vacsorát. A vacsora elkészültével, leült a kanapéra, hogy a tévét nézve falatozza be. Közben arra gondolt ki lehetett ez az alak ki úgy nekiesett, majd hirtelen felszívódott. Nem ismerte, sosem találkozott hasonlóval sem. Reménykedett benne, hogy nem fogja viszont látni. Ha ez bekövetkezne, bizonyára akkor már nem fog csak úgy hirtelen elmenni. Legközelebb igyekszik felkészültebb kenni. Viszont az utcákon nem mászkálhat csak úgy egy fegyverrel az oldalán. Erre ki kell majd találnia valami megoldást. Már nincs Gyémánt, ki csak úgy a semmiből fegyverré változik a számára. Ahogy erre gondolt, a tükörbe nézett. Minori épp az íróasztalánál ült. Látszólag a leckéjét írhatta. Egy ideig nézte, majd aludni tért... Másnap reggel ahogy felébredt látta, hogy Minori az íróasztalánál aludt el. Biztos kimerítette a sok tanulás, így aközben érte az álom. Elmosolyodott, majd óvatosan átlépve a tükrön, betakarta. Egy pillanatig nézte ahogy alszik. Meg akarta érinteni, de megtorpant, majd mielőtt felébredne, visszament saját szobájába...
Eltelt pár óra. Minoriék az iskolában dolgozatot írtak. Kissé fárasztó napjuk volt, de hamar elszállt. Minorin ismét a könyvesboltba ment, míg Ryuu edzésre. Megbeszélték, hogy majd találkoznak, ha végzett. Minori kíváncsiságát egy igen régi könyv ragadta meg, melyet egyből le is vett, hogy beleolvasson. Annyira elmerült benne, hogy észre sem vette, mikor hozzá szóltak...
- Elnézést. Segítene nekem egy kicsit. Nem érem el azt a könyvet. Levenné nekem, kedveském? - kérdi egy öreg hölgy - Az eladó épp egy másik vásárlóval van elfoglalva. Nem szeretném zavarni.
- Igem, persze. Semmi gond. - mosolyog rá kedvesen
Minori ráállt a kis létrára, hogy levegye a hölgy által kért könyvet. Épphogy le tudta venni, de végül sikerült. Az öreg néni boldogan mosolygott és megköszönte segítségét...
- Te mindig ilyen segítőkész szoktál lenni? - kérdi egy hang
- Hah? - lepődik meg
- Furcsa, hogy újra összefutunk, nem igaz?
- D-de. Szeretek ebbe a könyvesboltba jönni. Mindig megtalálom, amit szeretnék. - mondja elmosolyodva
- Ahm... - néz rá kissé elpirulva
- Te megtaláltad, amit kerestél?
- Igen.
- Hah? - pillantja meg őket Ryuu az ablakból, majd komoly arccal indul meg a boltba
- Jó az a könyv, amit olvasol? Láttam, hogy nagyon belemerültél. - kérdi Reo
- I-igen. Eléggé felkeltette a kíváncsiságomat. Valahogy alig bírtam letenni. Szerintem meg is fogom venni, majd otthon folytatom az olvasást.
- Szóval akkor azért aludt el az asztalánál. Láttam, hogy sok könyve van. - gondolja - Értem. Akkor ez is biztosan tetszeni fog. - nyújt oda egy könyvet neki
- Hah? - Köszönöm. - mosolyog rá kedvesen - Hm? - pillantja meg bekötözött kezét - Mi történt a kezeddel? - kérdi érdeklődve, majd lassan megfogja, hogy megnézze közelebbről
- Semmi, csak... Konyhai baleset. - vág rá valamilyen magyarázatot
- Talán főzni próbáltál?
- Inkább aprítani. Végül a kés győzedelmeskedett.
- Uhm... - neveti el kicsit magát elképzelve a jelenetet
- Most kinevetsz a bénaságom miatt?
- N-nem. Csak ahogy elképzellek téged a konyhában...
- Talán a férfiak nem olyan jó szakácsok, mint a nők, de ha egyedül élsz muszáj néha a konyhát is használni, ha nem akarsz éhen halni.
- É-értem. Ha szeretnéd, akkor szívesen főzök neked valami finomat. - mosolyodik el, mire Reo teljesen zavarba jön - Mármint... - kap észbe mit is mondott - Még is mi a fenéket mondok? Alig ismerem. - gondolja teljesen zavarba jőve
- Elfogadom az ajánlatot. - mosolyodik ek szája sarkában
- Haah? - pirul el tekintetét látván mely most igazán kedves - J-jó. - fordítja el tekintetét zavarban érezve magát
- Uhm... - nézi kezét, melyet még mindig fog Minori
- Ah! B-bocsi. Nem akartam, csak... - engedi el gyorsan kezét - Most jobb, ha...
- Minori. Épp téged kerestelek. - szólal meg Ryuu oda lépve hozzájuk, magához húzva közben - Minden rendben? Ez az alak zaklat téged?
- N-nem. Minden rendben van.
- Mehetünk?
- Igen. Csak ezt megveszem és már mehetünk is.
- Rendben. Kint megvárlak.
- Hm. - néz rájuk komolyan Reo, de nem mond egy szót sem
Ryuu itt hagyta Reot és egy szót sem szólt. Ahogy Minori végzett mentek is haza. A nap lemenőben volt, gyönyörű narancssárga lett tőle az ég alja. Ahogy sétáltak, kezeik eléggé közel voltak egymáshoz. Lassan Minoriék házánál voltak. Alig szóltak egymáshoz, de végül Ryuu megtörte a csendet...
- Tudom, hogy nem rám tartozik, de ki volt az az alak a könyvesboltban?
- Csak egy férfi, aki egyszer segített nekem. Megittunk egy kávét, de nem történt semmi. Kedves embernek látszik. Nem kell semmi miatt aggódnod.
- Jobb lenne, ha elkerülnéd.
- Mért mondod ezt?
- Csak szeretném, ha többet nem találkoznál vele.
- Most is csak összefutottunk. Nem értem mért lenne ez baj. - áll meg
- Nem is ismered. Ha esetleg vannak hátsó szándékai, akkor...
- Akkor ígérem, hogy neked szólok először. Rendben?
- Rendben, de...
- Tudom, hogy nem rossz ember.
- Minori... - fogja meg lágyan kezét
- Hm? - lepődik meg
- Minori? Mért nem vagy még otthon? - jelenik meg Takuya kérdőre vonva
- Csak beszélgettünk. Már mindjárt megyek is be. Holnap találkozunk. - köszön el
- Rendben. Szia.
- Hmm... Jó éjszakát. - néz rá Takuya szúrós tekintettel, majd követi Minorit
- Hm. - Ryuu kezére néz, mellyel megérintette Minorit, majd hazasétált
Reo otthon az ágyán feküdve a sérült kezét nézte. Eszébe jutott, ahogy Minori megérintette és kezében fogta. Elmosolyodott, ahogy arra gondolt milyen természetesen beszélgettek egymással a boltban. Szeretné, ha ez így lenne és nem kellene eltitkolnia előle, hogy ki is ő valójában. Tetszett neki Minori hozzáállása. Nem taszította el, mondván, hogy csak egy idegen és ő pedig egy fiatal diáklány. Minori is a szobájában volt. Lefürdött, majd az ágyába bújva elővette azt a könyvet, melyet Reo ajánlott neki. Kezét végigsimította a borítóján...
- Egy kalandor szíve. - olvassa fel címét a könyvnek - Hm. Szóval ő ilyen könyveket szokott olvasni? Meglepő az ízlése, de... - gondolkozik el - Mért érzem úgy, hogy ismertem már ezelőtt is őt? Olyan, mintha már tudnám ki ő és ő is tudná ki vagyok én. - gondolja, majd kinyitja a könyvet - Hah? - akad meg szeme tulajdonosának nevén, mely az első oldalra volt írva - Reo Okizawa. - mondja ki halkan, melyre a nyakékdarab a nyakában fekiszik - Hogyan? - fogja kezébe, majd ahogy tükre felé néz egy pillanatra megpillantja benne Reot - Hah?! E- ez meg mi volt? - ijed meg egy kicsit, majd a tükörhöz megy
- Hm? - veszi észre Reo, hogy a tükör előtt áll, majd ő is odalép elé - Minori... - mondja ki nevét
- Hah? - hallja meg Minori nevét - Reo...
Mindketten egyszerre érintették meg a tükröt. Kezük összeért. Úgy érezték, mintha ott lennének egymással szemben. Szinte érezték egymás melegét kezükön keresztül. Reo szemei tele voltak reményekkel és vággyal, mely zavarba hozta Minorit. Hirtelen elengedte a tükröt és hátat fordítva neki ágya elé lépett. Reo ekkor letakarta a tükröt. Mikor Minori ismét felé nézett, már nem látta benne őt...
- Csak képzeltem volna? - kérdi magától - Pedig olyan valóságosnak tűnt. - gondolja
- Túlságosan vágyom rá. Jobb, ha lefekszem aludni. - mondja Reo, majd ágyába fekszik
- Reo.. - mondja ki halkan nevét - Olyan ismerős eme név, de vajon honnan? Mintha hallottam volna már.- próbál emlékezni, de nem megy - Túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy ezen agyaljak. Elteszem magam holnapra. Legközelebb megkérdezem őt, hátha tud rá választ adni. - gondolja, majd álomra hajtja fejét
- Hm. Vajon meddig bírom visszafogni az érzéseimet? - gondolja, közben pedig a nyakékdarabot nézegeti - Ha újra meglátom, nem elszek képes visszatartani magam. Egyre jobban azt érzem, hogy meg akarom érinteni. Igazán sosem tudhattam milyen, most pedig... Hogy itt van előttem élő, hús-vér valójában...
- Reo...
- Hah? - hallja meg hangját Minorinak, ki az ő nevét szólította - Minori... - pillant a tükör felé, mely még mindig takarva van - Csak képzeltem. Folyton csak ő jár az eszemben. Jobb, ha alszom még mielőtt meggondolatlanul cselekednék. - azzal eltéve a nyakéket, oldalára fordulva álomra hajtja fejét
Mindketten az igazak álmát aludták. Reo álmában újra átélte azt a napot, melyben elvesztetet Gyémántot. Hiába akarta, nem tudta megmenteni. Lelkének darabja szertefoszlott és ő egyedül maradt. Egyedül a semmi közepén. Senki és semmi nem volt távol, se közel. Ahogy körbenézett hirtelen sötétségbe borult minden, majd a mélybe zuhant. Hirtelen ébredt fel, teste teljesen verejtékben úszott...
- Hah?! - ül fel ágyán
- Csak egy rossz álom volt. Aludj vissza, szerelmem. - ül le mellé Minako nyugtatásul megfogva kezét
- M-Minako? Te mit keresel itt? - lepődik meg
- Aludj.
Minako teste egy hatalmas árnnyá változott, mely bekebelezte Reot, ki hirtelen ismét egy rémálomból ébredt. Álom, az álomban. Eléggé rossz előjel. Egyből a mosdóba ment, hogy megmosakodjon és ezáltal felfrissítse magát. Nem értette hogyan került álmába Minako. Bár nem mintha ő lett volna. Mi köze ehhez az egészhez. Ráadásul ez az árny sem jelenthet valami jót. Érezte, hogy közeleg a gonosz, csak azt kell tudni mikor és hogyan kaparintja meg őket...
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
