|
14.rész: A védelmező
Saki-chan 2021.03.15. 14:59
Minori azon kapja magát, hogy teljesen egymaga maradt az egész városban. Nem érti mi történhetett. Egy furcsa lány okozta eme problémát, ki nem látszik valami barátságosnak. Vajon hogyan kerül ki innen, ki lesz ki a segítségére siet?
Az előző részben Reot megtámadta egy ismeretlen alak, ki amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is. Szegény, teljesen értetlenül állt a dolgokhoz. Tudta, hogy még viszont fogja látni. Minorival ismét találkoznak, mely ismerős érzést kelt fel bennük. Reo tudja mért, melyre előbb vagy utóbb Minori is rá fog jönni. Főleg, ha egymás közelében vannak. A gonosz már közel van....
Minori épp az iskolában tevékenykedett. Végig Reo járt az eszében. Alig várta, hogy újra láthassa és elmesélhesse számára hogyan tetszett az ajánlott könyv. Sajnos nem tudta a telefonszámát. Arra gondol, talán elkéri, ha legközelebb összefutnak...
- Minori, rá érsz egy kicsit?
- Igen? Mit szeretnétek?
- Tudni akarjuk milyen kapcsolatban vagy Ryuu- kunnal?
- Hogy milyen kapcsolatban? - lepi meg eme kérdés - Csak barátok vagyunk. Mért kérditek?
- Minden nap körülötte legyeskedsz. Talán belezúgtál?
- H-hogy mi?
- Ne mond, hogy nem tetszik, mert akkor hazudsz!
- Én... - néz Ryuu felé, ki épp kosarazott a többi fiúval - Még sosem gondoltam rá úgy, hogy tetszene-e?
- Akkor nincs közöttetek semmi? Mert akkor...
- Nincsen. Csak barátok vagyunk. - mosolyog rá kedvesen
Ryuu észrevette, hogy egy csapat lány Minori körül áll. Furcsállta a helyzetet, de gondolta csak beszélgetnek. Minori ekkor ismét felé pillantott. Pár percig egymásra néztek, majd folytatták, amit elkezdtek...
A lány, ki oly annyira faggatta Minorit, a szünetben félrehívta Ryuut, hogy vallomást tegyen neki. Ryuu csak nagyot nézett. Még sosem vallottak neki egyszer sem. A fejét vakarta. Ahogy ott állt a lány előtt, megpillantotta a távolban Minorit, ki épp szaladt valahova papírokkal a kezében...
- Nem kell most válaszolnod, ha nem akarsz.
- Sajnálom, de én valaki mást szeretek.
- Esélyt sem adsz magunknak?
- Nem hiszem, hogy jó párt alkotnánk. Sajnálom.
- Uhm... - szomorodik el
- Most pedig mennem kell.
Később ebédszünet volt. Minori a tetőn ülve fogyasztotta el ebédjét. Ryuu is hasonlóképpen gondolkozott és ugyan úgy a tetőre gondolt. Ott nyugi van és nincs ki faggassa. Kicsit bűntudata volt a lány miatt, kit simán lekoppintott...
- Szia. Úgy látom egyre gondoltunk. - mosolyodik el Ryuu
- Igen. Itt nyugalom van és nincs ki piszkáljon.
- Na meg a kilátás is szebb, mint az udvarról.
- Bizony. Kilátás és kaja. A legjobb párosítás. - mosolyodik el Minori
- Mond csak... Volna kedved elmenni együtt valahova?
- Hm? Te most randira hívsz? Azt hittem azzal a lánnyal mész. - lepődik meg
- Nem. Elutasítottam. Alig ismerjük egymást. Még is, hogy lehet csak így beleszeretni valakibe?
- A szerelem már csak ilyen. Nem kell ahhoz tudnod ki a másik. Elködösíti az agyad. Legalább is ezt hallottam. Nem vagyok benne szakértő.
- Még nem voltál szerelmes?
- Nem. Még nem találkoztam olyan fiúval, ki érdekelt volna.
- Értem. Pedig a mai lányok csak a pasikkal vannak elfoglalva. Legalább is ezt hallottam.
- Igazán? Hát akkor nem mind. Én kivétel vagyok. - vigyorog rá
- Ha? - néz rá kicsit meglepetten, majd zavarában elfordítja fejét
- Jobb, ha... Áh! - botlik meg hirtelen, majd Ryuura esik - B-bocsánat. Nem volt szándékos. Most tiszta piszok lettél - tisztítja le róla az ételt, melyet idő közben ráborított
- Semmi baj. Nem sérültél meg?
- Inkább ezt nekem kellene megkérdeznek tőled. Én voltam az, ki rád esett.
- Nekem a te biztonságod sokkal fontosabb. - fogja meg kezét, mellyel törölgette
- Hah? - lepődik meg - Milyen szép kék szemei vannak. Nem csodálom, hogy a lányokat így megbolondította. - gondolja
- Minori...
- Öhm?! Bocsi, máris leszállok rólad. - áll fel óvatosan - Jobb, ha visszamegyünk órára.
- Igen. - áll fel ő is
- A kérdésedre a válaszom... Rendben, elmehetünk valahova. Edzés után a termünkben foglak várni. Ne késs! - kacsint egyet, majd elmegy
- Haah? - pirul el zavarában
Minori és Ryuu kapcsolata kicsivel még közelebb került. A két fiatal látszólag minden gond nélkül élhettek... A nap gyors léptekkel telt. Reo otthon tevékenykedett. Gondolta kitakarítja a lakást. Úgy is régen tett ilyet. Ráfért már a házra, hogy ismét tisztán láthassák. Legalább lefoglalja magát. Mindenhol rendet rakott, kiporszívózott, portalanított és végül felmosott. Minden ablakot kinyitott, hogy bejöhessen a friss levegő. Míg a padló száradt, addig a maradék energia levezetésére kiment az udvarra edzeni. Volt egy fatörzs, melyen sokat szokott gyakorolni, hogy ne menjen ki a formából... Ryuu is edzésen volt, mint minden délután. Lenyűgözte a lányokat tudásával. Csak úgy olvadoztak minden egyes mozdulatán. Persze őt ez nem igen érdekelte, inkább a mozdulataira figyelt. Eközben Minori a teremben várt rá. Ahogy az ablakon bámult kifelé, egyszer csak egy lány jelent meg mellette...
- Hah? Te ki vagy és mit keresek a termünkben? - vonja kérdőre - Talán szeretnél tőlem valamit? - kérdi, de a lány nem válaszol - Még is ki ez a lány? - kérdi magától - Ha nem..
Mikor kérdőre akarta vonni, a lány megérintette homlokát, melytől eszméletét vesztette. Pár perccel később magához tért. A lány addigra eltűnt. Felállt, majd az órára pillantott.
Ryuu már végzett, de még sem volt a teremben. Gondolta nem vette észre, hogy a földön feküdt és hazament. Azonnal futott a kapu felé, hogy elcsíphesse. Azonban a kapunál sem volt. Senkit sem látott az iskolában, kit meg tudott volna kérdezni. A telefonjáért nyúlt, mire eszébe jutott, hogy nem is tudja a számát. Reménykedett benne, hogy nem várt rá olyan sokat és nem lett mérges amiért hirtelen eltűnt. Lassan elindult hazafele. Út közben egy árva lélekkel sem futott össze. Furcsának találta, de nem tulajdonított neki sokat. Ahogy haza ért, a ház teljesen üres volt. Hívta a bátyját, hogy hozzon haza pár dolgot a boltból, de valahogyan nem volt elérhető. Ahányszor próbálkozott, a telefonja annyiszor volt süket. Kezdte egyre jobban furcsállni a dolgokat. Gondolta, majd akkor megveszi magának a dolgokat. Volt mindig otthon pénz, ha szüksége lenne valamire. Átöltözött, majd elszalad a boltba. A bolt teljesen kihalt volt. Egy árva lélek sem volt bent. Nem hogy vásárló, de még egy eladó sem. Nem tudta hogyan is vásárolja meg a dolgokat, ha nincs ott senki. Hiába járta körbe a boltot többször, senkit sem látott. Gondolta talán zárva vannak, csak elfelejtették átfordítani a táblát. Mindent visszapakolt, majd elhagyta az üzletet. Bármerre ment, senkit sem látott. Se az éttermekbe, se a kávézókba, a pékségben vagy a parkban. Teljesen kihalt volt az egész város. A metró vagy a villamos sem jártak. Kezdett kicsit pánikba esni. Futásnak eredt, hátha mégis talál valakit, ki elmondhatja mi történik vele. Rohant ahogy csak a lábai bírták. Egyre jobban megijedt ettől az ismeretlen helyzettől...
- Hol vannak az emberek? Még is mi történt? Mért nincs itt senki? Mi folyik itt? - esik pánikba
Szemei könnybe lábadtak és nagyon egyedül érezte magát. A világon egy ember sem volt, kivel kapcsolatba tudott volna lépni. Szomorú volt és elkeseredett. Semmit sem értett...
Mindeközben Reo egy ideje már, hogy belevágott teste fenntartásában, így bement a házba lezuhanyozni. A forró fürdő jót tett. Magára csavart egy törölközőt és egy üveg hideg üdítővel leült ágyára. Hátradőlt, majd eléggé hamar elálmosodott. Álmodni kezdett, melyben Minorit látta, ki szomorúnak látszott és elveszettnek. Próbált odamenni hozzá, hogy megvigasztalja, de ekkor a mélybe zuhant. Hirtelen fel is riadt eme álomtól. Felült ágyán. Észrevette, hogy a nyakékdarab izzani kezdett...
- Hah? Különös... - veszi kezébe - Csak akkor szokott izzani, ha... Minori bajban van...
Azonnal felöltözött, hogy a segítségére siessen. Rohant a ház felé, ahol lakott. Azonban ne találta otthon. Hiába csengetett, senki sem nyitott ajtót. Nem tudta Takuya se Minori számát. A keresésére indult. Az iskolába nem mehetett be, ráadásul ott nem valószínű, hogy bent lenne, mivel a tanításnak vége. Ahogy rohant, összetalálkozott Takuyaval...
- Reo? Te meg mit...?
- Nem láttad Minorit?
- Mért keresed? Megmondtam, hogy...
- Úgy érzem, hogy bajban lehet. - mutatja a nyakéket
- Hogyan? Az nem lehet. Otthon kell lennie.
- Már kerestem nálatok, de senkin sem nyitott ajtót.
- Felhívom! - kapja elő telefonját, hogy felhívja, de kisípolja - A fenébe! Nem elérhető.
- Azonnal meg kell találnunk!
- Egyet értek veled! Nézzük meg a kedvenc helyén, hátha csak oda ment el.
- Rendben. Azt hiszem tudom melyikre gondolsz.
Azonnal a hídhoz szaladtak, ahova Minori nagyon szeretett elmenni. Reménykedtek benne, hogy ott megtalálják...
Minori valóban ott volt. A folyót nézte, szomorú volt és elkeseredett. Ahogy a vizet nézte, megjelent mellette újból az a lány, ki az osztályterembe is...
- Ugorj le! - szólal meg
- Micsoda? - ijed meg - Még is ki vagy te és mit akarsz tőlem? Hol vagyok, mi ez a hely?
- Ugorj le, hogy az álmodnak vége lehessen.
- Hogyan? Csak álmodom az egészet?
- Pontosan. Csak álmodsz. Ha leugrasz, felszabadulsz.
- Ha leugrom... - néz le a mélybe - Felszabadulok?
- Minori! - szólítja valaki - Tűnj a közeléből! - parancsol rá
Hirtelen megjelent egy harcos, ki megmentette, mikor a tetőről lelökték. Minori persze nem ismerte föl. Eléggé meglepődött megjelenésekor és azt sem tudta mit mondjon. A harcos kettévágta a lányt, ki azonnal a semmibe foszlott...
- Jól vagy? Nem bántott? - lép elé
- I-igen. Azt hiszem. Nem bántott.
- Hazaviszlek. Itt nem vagy biztonságban. - kapja el kezét
- Várj! Ki vagy te és hol vagyunk?
- Ez egy alternatív világ, ahol semmi sem az, aminek látszik.
- Hogyan? - lepődik meg - És hol van mindenki? Hogyan kerültem ide? Ki volt ez a lány?
- Mindenki itt van, de senkit sem láthatsz, mert ez a lány hipnotizált. Míg le nem győzzük, addig nem is fogunk innen kijutni.
- E-ezt nem értem.
- Ne félj. Tudom, hogy össze vagy zavarodva, de ígérem, hogy mindentől és mindenkitől meg foglak védeni! - jelenti ki határozottan
- Ki vagy te?
- Az a személy, ki mindentől megvéd. A védelmeződ.
- Még is kitől kell megvédened?
- Az ilyen lényektől, mint amilyen ez is. Csak ideiglenesen tudtam eltűntetni, de bármikor visszatérhet. Mennünk kell egy biztonságosabb helyre.
- Még is hova?
- Haza!
- Mért lenne ott biztonságosabb, mint itt?
- Mert a házatok tele van védelemmel. Ott egy rossz lény sem árthat neked.
- Még is miből gondolod ezt?
- Tudom. Bízz bennem. - mosolyodik el szája sarkában
- Bízok. - néz rá határozott tekintettel - Nme tudom ki ez a srác, de úgy hiszem bízhatok benne. Nem érzem azt, hogy rossz ember lenne. - gondolja
- Ha megbocsátasz.... - kapja fel hirtelen ölébe Minorit, ki hirtelen megijed
- M-még is mit csinálsz?
- Így gyorsabban odaérünk. - azzal a magasba ugrott vele
- Hah? Áááh! - kiált ijedtében - Le fogunk zuhanni! - kapaszkodik bele erősebben
- Hm. - mosolyodik el - Nyugi. Nem lesz semmi baj. Csak kapaszkodj erősen.
- Próbálok. Kérlek nehogy leejts még véletlenül sem.
- Amilyen könnyű vagy, biztos, hogy nem foglak. Emlékszel...?
- Hm? - néz szemeibe
- Én vagyok a védelmeződ. A dolgom, hogy megvédjelek. - néz mélyen szemeibe, mialatt ezt mondja
- Uhm.. - pirul el zavarában - Rendben. Bízom benned. Érzem, hogy nem akarsz rosszat. Kérlek viseld gondomat.
- Abban biztos lehetsz. - mosolyog rá kedvesen - Egyébként mindjárt ott vagyunk és akkor... Hah?
Mikor a házhoz értek, annak hűlt helye sem volt. A lány tudta mire készültek, így gondoskodott róla, hogy ne érhessenek oda. Ahogy a földre értek, lassan letette Minorit, majd elé állva védelmezte. A lány ott állt előttük pár méterrel. Arcán gúnyos mosoly volt. Hátborzongatólag ható érzés nyilallt mindkettőjükbe. A körülöttük lévő teret kezdte bekebelezni a egy látszólag gonosz aura...
- Mindenképpen maradj mögöttem és ne mozdulj. Elpusztítom ezt a lényt.
- Légy óvatos. - néz rá aggódó szemekkel
- Úgy lesz. Kiviszlek innen! - azzal előrántva kardját a lánynak ront
- Há, há, há, há... - nevet fel a lány gonosz kacajjal - Pusztulj! - majd hirtelen ő is támadásba lendül
Minori aggódva nézte végig, hogy védelmezője, kinek nevét sem tudja, védelmezve kel harcba. Nem tudta hogyan is tudna neki segíteni. Félt attól, hogy ez a lány végez vele. Hiszen a saját terepén van, ők pedig ide kerültek valahogyan és még a kiutat sem ismerik. Minori összetette két kezét és azért imádkozott, hogy minél hamarabb kijussanak innen...
- Kérlek mond, hogy ez csak álom. Egy rossz álom. - gondolja, majd behunyja szemét
- Hah? - lepődik meg Reo, mikor a nyakék darabja lebegni kezdett - Minori...
- Ha? A nyakék elvezet hozzá. Kövessük! - jelenti ki Takuya
- Remélem időben odaérünk. - gondolja Reo, majd azonnal szaladni kezdenek a nyakéket követve
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
