|
16.rész: Éjszakai betolakodók
Saki-chan 2021.03.22. 06:20
Minori Reonál tölti az éjszakát, mely igazán feltüzeli őt. A dolgok kezdenek felgyorsulni, miután Kazu egy igen érdekes melóba botlik. Feltűnik egy furcsa alak, kinek Minorira fáj a foga. Vajon mért és mit akarhat vele?
Az előző részben Minori egy furcsa lány miatt átkerült egy másik világba, de egy védelmező segítségére kelt. Reo és Takuya rájuk találtak, majd a nyakék segítségévek nekik is sikerült átjutniuk oda. A lány igazi testének elpusztításával juthattak csak ki onnan. A nyakék vezette őket. Ahogy a testre bukkantak, megsemmisítették azt, majd hazakerültek. Minori tudomást szerzett arról, melyet Takuya csinált, így elszaladt otthonról...
- Minori! - kapja el kezét - Kérlek ne fuss el!
- Mért ne? Hiszen te is ugyan olyan vagy, mint a bátyám! Te is hazudtál nekem vagy nem igaz? Még is ki vagy te? Semmit sem tudok rólad! - mondja mérgesen, könnybe lábadt szemekkel
- Minori... - húzza magához, hogy megölelve nyugtassa meg
- Hah?!
- Nyugodj meg. Minden rendben. Amit a bátyád tett, nem azért volt, hogy ártson neked. Ezt meg kell értened és elfogadnod a döntését. - öleli lágyan
- Uhm... - nem bír megszólalni, csak erősen felsőjébe markolva sír
- Hm. - látja meg őket Reo
- Menjünk haza.
- Nem akarok hazamenni.
- Ott biztonságban vagy.
- Nem megyek haza hozzá. - engedi el
- Pedig ő meg tud védeni.
- Ahogy te is.
- Igen. Hisz azért vagyok, hogy megvédjelek. - simítja meg arcát, melyre Minori kicsit elpirul
- Hm. - lép oda hozzájuk Reo - Ha lenyugodtál, akkor jobb, ha hazamész. Igaza van, itt biztonságban vagy.
- Hm? Nem megyek haza, még ha az jót is tenne nekem. Haragszom a bátyámra, amiért ezt tette. Nem...
- Akkor gyere hozzám.
- H-hogyan?!
- Hozzád? - lepődik meg Minori
- Az teljességgel kizárt, hogy ő veled menjen! - szól közbe
- Csak ma, míg meg nem gondolod magad. Majd reggel eldöntöd mit szeretnél. - mosolyog rá szája sarkából
- R-rendben.
Elmentek Reohoz, ki megmutatta hol is aludhat és ha szeretne hol tud lezuhanyozni. Minori kissé zavarban volt, hogy egy férfi szobájában kellett lennie, de gondolta minden jó lesz, nem kell aggódnia...
- Sajnos nekem mennem kell, de ha bármi baj lenne itt leszek.
- Köszönöm.
- Szép estét. - mosolyog kedvesen Minorira - Ha egy ujjal is hozzá mersz nyúlni, akkor én.... - mordul Reo felé
- Nem fogok hozzá nyúlni, ha ő azt nem akarja. Szóval nem kell fenyegetőznöd. - mordul rá Reo
- Hm! Akkor jó éjt.
- Jó éjszakát. - köszön el Minori
Ahogy védelmezője elment, Minori kettesben találta magát Reoval, ki épp harapnivalót készített maguknak. Tudta, hogy az eseménydús nap után jól esne egy kis kaja...
- Ha le szeretnél zuhanyozni vacsi előtt, akkor menj nyugodtan. Tettem oda neked törölközőt.
- Öhm... J-jó.
- Elugrok a boltba, de sietek vissza.
- Rendben. Vigyázz magadra.
- Uhm... - pirul el édes mosolyán
Míg Minori elment lezuhanyozni, addig Reo elszalad a boltba, mivel eléggé kifogyott a hűtője. Csak egy szem3lyre elegendő élelmiszert tudott volna felszolgálni. Egyáltalán nem számított vendégre. Gyorsan megvette, ami kell, majd hazasétált. Út közben megrezzent a telefonja...
- Halló! - veszi fel
- Cső pajti! Hogy ityeg a fityeg? - szól bele Kazukoshi
- Mit szeretnél?
- Szabad így fogadni a legjobb barátodat? Szörnyű vagy! - szurkálódik - Már vagy ezer meg egy éve nem beszélgettünk. Mesélj valamit! Hogy alakulnak a dolog Minorival? Találkoztatok azóta?
- Igazság szerint, ma nálam tölti az éjszakát.
- Hogy micsoda? Jó gyorsan bezavartad a macit a málnásba! - vigyorodik el
- Nem erről van szó! Ma megtudta, hogy a bátyja törölte az emlékeit, elrejtve ezzel az igazságot és emiatt most haragszik rá.
- És te felajánlottad neki, hogy nálad alhat?
- Igen. De csak ma, holnap hazamegy. Otthon biztonságosabb neki.
- Áh! Szóval nincs semmi hátsószándékod? - mosolyodik el kajánul
- Persze, hogy nincs! Sose támadnám le, még akkor sem, ha őrülten vágyom rá! Ez nem lenne jó.
- És, ha megtudná, hogy egy évvel ezelőtt vonzódtatok egymáshoz?
- Még akkor sem. Most sebezhető.
- Hmm... Milyen kis lovagias vagy. Én a helyedben már rég letepertem volna és...
- Jó-jó, értelek! Nem kell részletezned. Oké? Most leteszem, mert haza értem.
- Akkor mindent bele, pajti! Csaj ne sülj el olyan...
- Uhm! - nyomja ki gyorsan a telefont - Idióta, Kazu! - mérgelődik - Hazaértem! - lép be a házba
- Uhm... - épp akkor nyílik ki a fürdő ajtaja
- Haaah?! - kerekedik el szeme, mikor ott áll előtte egy szál törölközőben
- N- nem tudtam mit vegyek fel így...
- Tessék! - nyom egy pólót kezébe - Ezt nyugodtan felveheted! - majd gyorsan elfordul
- K-köszönöm. - veszi el teljesen zavarba jőve
Míg Minori felöltözött, addig Reo folytatta a főzést. Szerette volna megmutatni neki, hogy milyen finomakat szokott főzni. Sertepertélt kicsiny konyhájában. Ahogy nagy beleéléssel tett-vett, Minori odalépett mellé...
- Kell segítség?
- Öhm?! - akad el szava, mikor pólójában látja - N-n-n... - dadog - Basszus! Nem tudtam, hogy ennyire dögös lesz benne! - gondolja, miközben gyorsan eltakarja száját - Nem szükséges. - válaszolja elfordulva
- Akkor elmosogatok. Látom van pár edény melyek még nincsenek készen. - áll oda a mosogató elé - Jájj!
Ahogy megengedte a vizet, hogy elmosogasson, a csap hirtelen arcon fröcskölte. A póló, melyet viselt, teljesen olyan lett. Csurom vizesen állt Reo előtt, ki teljesen lesokkolódott, ahogy méretes melleit megpillantotta, ahogy dudorodtak alóla. Tisztán lehetett látni mellbimbóit, ahogy hegykén ágaskodtak a hideg víz miatt. Reo orra vére majdnem eleredt eme pillanat láttán. Odadobta neki a törlőruhát, hogy azzal takarta el magát...
- Tessék! Ezzel el tudod takarni a... a me...
- Hah? Hogy mit? - néz rá kérdőn - Hah? Áh! - fordul el gyorsan - A víztől átlátszik a pólóm! A melleim.. Láthatta a melleim? - pillant hátra zavarában
- A sz-szobámban találsz másik pólót. Cseréld át még mielőtt...
- R-rendben. - szalad be a szobába
Ahogy belépett a szobába, kissé zavarban érezte magát. Most volt először egy fiú szobájában, ki nem a testvére. Takuya szobája teljesen más volt. Rendezettebb és igazán felnőttes, tele könyvekkel. Reoé viszont teljesen átlagos, férfiasan rendezett. Pár pillanatra megdermedve nézett végig rajta, majd az éjjeliszekrényhez lépett. Egy kép volt rajta, ahol Reo barátaival szerepel. Ahogy nézegette, meglátta, hogy az egyik fiók kicsit ki van húzva. Egy képet pillantott meg benne, melynek kicsit látta az alját. Óvatosan kihúzta a fiókot, majd kezébe vette a képet. Szemei teljesen elkerekedtek, mikor meglátta kik is voltak rajta. Kicsit megijedve lépett hátra, befogva száját. Ahogy lépett, beleütközött Reoba, ki idő közben bejött a szobába. Minori hirtelen megijedt tőle. Reo megragadta karját, majd az ágyra lökte. Minori elejtette a kezében tartott képet, mely a földre hullt. Remegő szemekkel nézett Reora, ki teljesen komoly arccal nézett rá. Nem értette eme arckifejezését. Mikor nevén akarta szólítani, Reo fölé hajolt, ettől teljesen ledermedt. Nem tudta mit tegyen, de valahogy nem akart szabadulni. Reo lefogta kezeit, szorosan tartotta az ágynak...
- Nem kellett volna megnézned. - mondja, mialatt mélyen szemeibe néz, majd még közelebb hajol, hogy csókot lopjon tőle, melytől Minori automatikusan behunyja szemét
Reo egyszer csak megtorpant ajkától alig pár centire, majd lassan elengedve Minorit, felült az ágyon. Fejét fogta, nem tudta mi ütött hirtelen belé. Elkapta egy hirtelen ért szenvedély, melyet nem volt képes irányítani. Azonban mikor észhez kapott, visszanyerte az irányítást tettei felett...
- Sajnálom. Ne haragudj. Nem akartalak csak így letámadni.
- N-nem haragszom. - ül fel mellé
- Megyek és feltálalom a vacsorát. Te addig nyugodtan öltözz át, nem foglak zavarni. - azzal kisétál az ajtón
- Uhm... - terül el az ágyon - M-mi volt ez az előbb? Mért gondoltam azt, hogy megcsókol? - merülnek benne fel ezek a kérdések
- A fenébe! - támaszkodik neki az ajtónak vöröslő arccal - Még is mi a fene ütött belém?! - fogja be száját elpirultan
Ahogy mindkettőjüknek sikerült lenyugodniuk, leültek vacsorázni. Látszólag mindketten nagyon zavarban voltak és alig tudtak egymás szemébe nézni. Csend nehezült rájuk, melyet valamelyiküknek meg kellett volna törni, hogy ne legyen annyira kínos...
- Nagyon finom lett. Igazán jó szakács vagy.
- K-köszönöm. Igyekszem. Bár még sosem volt vendégem, így nem tudom ízlik-e másnak is, amit készítek.
- Egyedül élsz itt?
- Igen. Már... - jut eszébe, mikor Gyémánt vele élt - Már elég régóta.
- És a családod?
- Nem tartom velük a kapcsolatot.
- Hm.. Ne haragudj, hogy csak így kérdezősködöm. De hülye vagyok. Megyek és elmosogatok. - áll fel, de Reo hirtelen elkapja karját
- Várj! - ülteti vissza - Nem kell semmi miatt bocsánatot kérned. Rád sosem haragudnék. - néznek mélyen egymás szemébe
- Tudod... Én sem ismerem egy rokonomat sem a bátyámon kívül. Nem is emlékszem a szüleinkre. Valahogy... - fordul el tőle - Olyan homályos minden. - fogja meg fejét
- Idővel úgy is emlékezni fogsz.
- Igen.
- Míg a bátyád melletted van, nem kell semmitől sem tartanod. - áll fel - Ő meg fog védeni, ahogy mindig. - nyújtja ki kezét - Ahogy én is.
- Haah? - pirul el zavarában - Köszönöm. - fogja meg kezét, mellyel felhúzza magához
Mindketten érezték a vonzalmat, mely kezdett kibontakozni. Minori azon gondolkozott mért is van az, hogy nem fél és egy cseppet sem azon morfondírozik, hogy még is mi folyik körülötte. Nem erre gondolt, inkább arra, hogy Reo miként is csöppent bele mindenbe.... Este volt már, Reo a kanapén, míg Minori annak ágyában feküdt. Egyikük sem bírt aludni. Forgolódtak. Talán a meleg vagy csak az, hogy más helyen alszanak. Minori lassan a terasz ajtajához ment, majd kinyitotta az ajtót, hogy friss levegőt szívjon. Minden olyan csendes volt...
Mindeközben Kazu épp furikázott a városban. Egy igen érdekes megbízást kapott, melyben egy nyakékről volt szó. Felettébb felkeltette az érdeklődését. Gondolta talán arról lehet szó, melyet oly annyira keresnek. A megbízó rengeteg pénzt ígért a megtalálójának. Kazu elvállalta a felkeresését. Volt egy hely, ahol az állítólagos nyakék lehet. Odament, hogy megbizonyosodjon róla.
A város túloldalán volt, a tengernél épült templomban. Mikor odaért, érezte, hogy nincs minden rendben. Rossz előérzete volt a hellyel kapcsolatban. Lassan közelítette meg. Becsengetett, mire egy férfi nyitott ajtót, ki készségesen beengedte...
- Szóval a nyakék iránt érdeklődik? Erre tessék.
- Hm. - néz körbe - Mióta van Önnél ez az ékszer? - kérdi
- Már jó pár éve. Mivel néhai feleségemnek vettem, így gondoltam eladom. Nem szeretnék semmit sem megtartani, mely rá emlékeztet. Gondoltam, akkor eladom.
- Értem.
Egy szobába vezette, ahol egy vitrin védelmében volt elhelyezve a nyakék. Lassan odalépett elé, hogy jobban is szemügyre vegye...
- Megnézhetném közelebbről?
- Óh, hát természetesen. - nyitja ki neki a vitrint - Már több érdeklődő is megfordult itt, de eddig senki sem akarta megvenni. Valahogy nem akarták megadni az árát, pedig egy igazán antik darabról van szó.
- Hmm... Igen szép kis darab. Mennyit adna érte?
- Az árát illetően az... Hah? - hirtelen elment az áram
- Talán nem tetszett kifizetni a villanyszámlát?
- Ez bizonyára a főkapcsoló lesz. Máris visszajövök. Addig foglaljon helyet. - teszi vissza a vitrinbe a nyakéket - Máris visszajövök.
- Rendben. Addig megvárom. - ül le egy fotelbe
Egy jó ideje, hogy a férfi lement az alaksorba, hogy az áramot visszaállítsa. Kazu kezdte furcsállni. Felállt és a nyakékről gyorsan lőtt pár fotót. Egyszer csak egy éles zaj ütötte meg fülét, mely az előtérből jött. Közelebb akart menni, hogy megnézze, mikor is valaki berúgta az ajtót. Gyorsan elbújt a vitrin mögé, ahol nem veszik észre. Egy igen méretes nagyságú férfi lépett be az ajtón, kezében fogta a férfit...
- Kérem vigyenek, amit akarnak, de a nyakéket kíméljék meg. - könyörög nekik
- Nekünk csak az kell! - dobja el a férfit, majd a nyakék felé indul el - Hm... Szóval ez lenne az. - nyúl érte, hogy elvegye
- Aki kapja, marha! - szól közbe Kazu kikapva kezéből a nyakéket, majd az ablak felé fut vele
- Kapjátok el! Nem viheti el a nyakéket! - parancsol embereire
Kazu gyorsan felhúzta az ablakot, majd kiugrott rajta. Szél erejével könnyedén a földön találta magát, majd rohant az autójához, ahogy csak tudott. Bepattant, majd elhúzta a csíkot. A tolvajok mentek utána. Egy nagyobb méretű kocsiban ültek, majd tüzet nyitottak rá. Alig bírt manőverezni. Sajna rossz irányba fordult, így hirtelen elfogyott lába alól a talaj. Elért a tengerhez, ahol egészen a szikla széléig üldözték. Gyorsan lefékezett, de az autó belement, így lezuhant rajta...
- Sajnálom, Uram, de a nyakék elveszett. - szól bele a telefonba
- Majd a lány, elvezet hozzá! Menjetek és hozzátok el!
- Értettem, Uram!
Minori mit sem sejtve állt a ház előtt és az eget nézve elgondolkodott. Ahogy élvezte a kellemes szél suhogását, egy alakot pillantott meg. Egy fiatal fiú alakját, ki csak ott állt és őt nézte. Közelebb ment hozzá...
- Szia, kisfiú. Talán elkeveredtél otthonról? Segítsek hazajutni? - kérdi tőle
- Segíts megtalálni, amit keresek! - mondja
- Mi az, akit keresel?
- A nyakéket!
- Ha? - néz rá csodálkozva
- Minori, menj hátrébb attól a gyerektől! - szólítja fel védelmezője
Reo eközben bent feküdt az ágyán, mikor megcsörrent a telefonja. Kazu kereste. Nem értette mért, hiszen már beszélgettek pár órával ezelőtt...
- Kazu? Mért hívsz ilyen későn? Nem látod, hogy...
- Minori nálad van még?
- Igen. Mért kérdezed?
- Mert nagy veszélyben van!
- Hogy érted, hogy nagy veszélyben?
- Most nincs időm elmagyarázni! Védd meg őt! - azzal leteszi a telefont
- A fenébe! - szakad szobájába, ahol hűlt helyét találja Minorinak - Hova ment? - néz körbe
- Ne merészelj hozzá érni! - csap le kardjával, majd felkapja Minorit - Takarodj a közeléből! - mordul rá
- Óh, a kis védelmező hirtelen megjelenik. Milyen kis édes! Hánynom kell tőle! Csak add át a lányt és akkor nem esik bántódásotok!
- Soha! Maradj távol tőle!
- Ha harcolni akarsz, hát legyen! Akkor erőszakkal viszem magammal! - azzal már rántotta is elő kardját, hogy támadásba lendüljön
Minori védelmezője végig fogta kezeiben és nem engedte el. Védte az élete árán is. Mikor a fiatal fiú lecsapott kardjával, szinte áthatolt a védelmező fegyverén ezzel megvágva annak karját. Minori megijedt, mikor látta katját vérezni...
- Jól vagy? Nem fáj?
- Minden rendben. Csak egy karcolás.
- Mért akarsz ártani nekünk? - kérdi Minori
- Csak magammal akarlak vinni, nem akarlak bántami.
- Ha békén hagyod, akkor veled megyek.
- Azt már nem! Nem hagyom, hogy az övénlégy. - tartja vissza karjaival
- Minden rendben. - fogja meg kezét - Nem akarom, hogy bajod essen.
- Itt nekem kell megvédenem téged és nem fordítva. - áll be Minori elé - Csak a testemen át viheted el!
- Ahogy óhajtod! - lendül támadásba
Ahogy szembe szállt támadójukkal, Minori hátrébb lépett, hogy ne legyen útban. Ekkor hirtelen egy alak ragadta meg, hogy magával viszi. Védelmezője észrevette, de nem tudott hirtelen segíteni neki. Minori nem bírt szabadulni, azonban ekkor lépett közbe Reo és ártalmatlanná tette támadóját...
- Reo! - örül meg neki
- Úgy látom időben érkeztem. - mondja - Ki ez a kis pöttöm, akivel meg kell küzdeni?
- Nem tudjuk, de eléggé erős.
- Hmm... Akkor jobb, ha a közelemben maradsz.
- Értettem. - áll be háta mögé - Ideje helyére tenni!
Reo készen állt vele megküzdeni. A védelmező adott neki egy kardot, mellyel szembe tud szállni vele. Puszta kézzel nem sokat ér...
- Hm! Szóval kettő, az egy ellen? Milyen szánalmas! - támad rájuk sötét mágiával, melytől mindketten hátra esnek
Egyikük sem bírt ellen állni a támadásnak, így hátra zuhantak. Minori ijedten nézte végig mindezt. A fiú lassan elé lépett, majd felé nyújtotta kezét...
- Jöjj velem, kedvesem. Velem biztonságban leszel. Ha ellen mersz állni, akkor fájni fog.
- Nem megyek sehova!
- Akkor készülj a fájdalomra!
Ekkor Minorit hirtelen körbe vette a sötétség, melytől fájdalmasan ordított fel. Mintha meg akarta volna szállni az a valami, mely körbe vette. A fiú elégedetten mosolygott, majd mikor erősített volna varázslatán, hirtelen ledermedt...
- M-mi ez? - akad el szava, majd szájából vér kezd el folyni
- Látom éppen időben érkeztem. - szólal meg Kazu, majd kitépi a fiú mellkasából kardját
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
