|
17.rész: Maradj mellettem
Saki-chan 2021.04.04. 15:20
Az esti támadás után megnyugodhattak. Egy igen érdekes nyakék kerül kezükbe, mely nem tűnik annyira különlegesnek, de még is van benne vmi furcsa. Reo fékezhetetlen vágya újra és újra elő tör, de mindig meghúzza a határt, mielőtt előrébb lépne. Vajon meddig bírja még? Minori érzése megváltozhatnak? Emlékezni fog Reora?
Az előző részben Minori Reonál töltötte az estét, mivel nem akart hazamenni miután megtudta, hogy bátyja törölte az emlékeit. Kissé felforrósodtak a hangulatok. Reo vágyait visszafogva fékezte meg magát. Aznap este, mikor már aludni mentek, egy váratlan telefonhívás érkezett Kazutól, ki figyelmeztette őket. Ekkor egy váratlan fiú látogatott el hozzájuk és Minorit akarta magával vinni, kinek védelmezője közbe szólt. Mikor épp vitte volna magával Minorit, Kazu leszúrta a fiút...
- Úgy látom időben érkeztem. - rántja ki kardját testéből
- Te... - nyekegi ki, majd teste semmivé válik
Ahogy a fiú elpusztult, emberei úgy vonultak vissza. Kazu megjelenése nagy segítség volt. Fellélegezhettek. Bementek a házba, ahol Kazu elmesélte a háznál történteket. Megmutatta a nyakéket, melyre a betörőknek fájt a foga...
- Ez lenne az. - mutatja meg
- Nem érzek rajta semmi furcsát. Teljesen átlagos nyakéknek látom. - nézi meg a védelmező
- Hm... Én sem látok rajta semmit sem, bár... - nézi meg jobban Reo - Azért eléggé bizarr.
- Uhm... - szédül meg hirtelen Minori
- Jól vagy? - kérdi aggódva védelmezője
- I-igen. Inkább nekem kellene ezt kérdeznem.
- Abban a szekrényben találtok kötszert. - mondja Reo
Minori azonnal ellátta védelmezője sérülését, mely eléggé mély volt, de látszólag nem mért komoly károkat a szövetekre. Alaposan lefertőtlenítette, majd bekötözte...
- Nem túl szoros? Szólj, ha az lenne.
- Nem. Teljesen jó. Nagyon ügyes kezeid vannak. - mosolyog rá kedvesen
- K-köszönöm. Igyekszem. Bár még nem igen volt lehetőségem ilyen komoly sérülést ellátni. Biztos nem kellene inkább kórházba menned. Ott még is hozzáértőbb emberek látnának el.
- Nem. Nekem teljesen jó a te kezed. - teszi kezét kezére, mélyen szemeibe nézve
- Hah? - pirul el tőle - R-rendben. Ha esetleg átázna, szólj nyugodtan. Most hagylak pihenni. - megy ki a szobából
Minori magára hagyta, hogy nyugodtan pihenni tudjon. Kiment a fiúkhoz, kik még mindig a nyakéket nézegették...
- Sikerült bekötöznöd a sérüléseit? - kérdi Kazu
- Igen. Minden rendben... - szédül meg hirtelen, de Reo gyorsan elkapta, így karjaiban kötött ki
- Hé! Minden rendben? - néz aggódva szemeibe
- I-igen, csak egy kicsit megszédültem. - fogja fejét
- Biztos a sok izgalomtól. Lemehetett a vércukrod. Jobban kellene magadra vigyáznod. - mondja lágy hangon, majd eltűri egyik kósza hajtincsét
- Hmm... - mosolyodik el ezen Kazu, látván köztük a szikrát - Hozok valamilyen süteményt neked. Hátha, attól jobban leszel.
- Köszönöm.
- Gyere, ülj le ide. - segíti a kanapéhoz Reo
- Igazán kedves tőled, de nem kell aggódnod. Jól vagyok, csak elfáradtam. Hosszú nap volt a mai.
- Igen. Igazad van. Pihenj le, majd én vigyázok rád.
- Rendben. - felszik el a kanapén, majd Reo gondosan betakarja
Leült a fotelba és csak nézte, ahogy alszik. Minori eléggé kimerült, mivel perceken belül elaludt. Csend volt a házban...
- Reo... - mondja ki álmában nevét
- Hm? - hallja meg, majd letérdel elé - Vajon miről álmodhat? - érinti meg lassan arcát - Olyan törékeny. Nem olyan, mint mikor elsőnek találkoztunk. Biztos ilyen lány lett volna, ha nem harcosnak képzi ki az apja. - gondolja, majd ajkait nézve lágyan megsimogatja azt
Reot megbabonázta egy pillanatra, mikor ajkaihoz ért, mely olyan puha volt és lágy. Lassan közelebb akart hajolni hozzá, hogy megcsókolja, de ekkor Minori védelmezője lépett ki a szobából...
- Öhm! - ugrik fel hirtelen
- Hmm... Te meg mit csinálsz?
- Csak rosszat álmodott és...
- Nem kell neki a te védelmed. Itt vagyok én. - néz rá szúrós tekintettel
- Hm. - áll fel komoly arccal nézve vissza rá - Nem kell féltékenynek lenned.
- Hm! Csak tartsd magad távol tőle.
- Még is ki vagy te, hogy megmondhatod vele lehetek-e vagy sem?
- Ne akard, hogy elismételjem önmagam.
- Hmm... Szóval te is szereted őt, nem igaz?
- Nekem tilos szeretnem őt. - lép a kanapé elé, lenézve az alvó Minorira - Csak a védelme érdekében vagyok mellette.
- Akkor bizonyára te vagy Ayako helyettese.
- Igen. Ha ő még élne, nem lennék itt.
- Ayako jó lány volt. - sétál oda közben a terasz ajtajához a holdra nézve, mely fényesen világít
- Tudom. - lép oda mellé
Pár óra elteltével Kazu visszaért a süteményekkel. A fiúk ettek belőle, de nem keltették fel Minorit. Hagyták pihenni...
- Köszönöm az ételt, de most el kell mennem.
- Nem azt mondtad, hogy csak te lehetsz mellette? - kérdi Reo
- De igen. Viszont most jobb, ha megyek és hagyom pihenni. Ha kell úgy is mellette leszek.
- Köszönöm, hogy megvédted.
- Ez csak természetes. - azzal elmegy
- Egész szimpatikus a srác. - szólal meg Kazu
- Hogy mi? Inkább idegesítő! Olyan, mint Takuya.
- Csak féltik Minorit. Ezzel nincs semmi baj. Csodálom, hogy még nem támadtad le.
- Ha? Kiről beszélsz?
- Minoriról. Itt van nálad, de te nem is értél hozzá.
- Uhm... Igen. - mondja kissé leplezve a valódi választ - Csak majdnem. - gondol vissza a történtekre
- Vagy még is volt valami intim? - hajol oda hozzá, hogy leolvassa arcáról
- Túl közel vagy! - tolja el fejét
- Áh! Szóval mégis?
- Nem történt semmi. Tudok uralkodni magamon. - pirul el egy kicsit
- Há, há... - neveti el magát
Mivel Minori kicsit mocorgott, így csendben maradtak. Reo óvatosan felvette Minorit, majd ágyába fektette, hogy majd ő alhasson a kanapén. Ahogy letette és kiment volna a kanapéra, Kazu beelőzte. Neki már csak a fotel maradt. Tévét néztek, majd mindketten bealudtak. Másnap reggel...
- Uhm... - ébredezik Minori - J-jó reggelt.
- Jó reggelt csipkerózsika. Jól aludtál? - kérdi Kazu - hoztam süteményt, ahogy mondtam, de mire visszaértem elaludtál. Nem akartunk felébreszteni. Hagytunk mindegyikből. Tessék.
- Köszönöm. Hm? - veszi észre Reot, ki mélyen alszik
- Reo tegnap sokáig fent volt. Aggódott amiatt, hogy visszajönnek azok az alakok, így nem bírt aludni.
- Hm. - mosolyodik el - Milyen édesen alszik. - gondolja, majd a tányért letéve a dohányzó asztalra lassan odalépve a fotelhoz legguggolt elé - Most milyen nyugodt és védtelen. - nyúl arca felé
- Kérsz kávét is?
- Ah! - ijed meg, gyorsan felállva - N-nem köszönöm. - kapja fel a süteményt, majd majszolgatni kezdi - Finom.
- Örülök, hogy ízlik. - mosolyog rá
Mikor megette a sütit, megmosakodott, majd ahogy megtudta, hogy védelmezője az este folyamán elment, úgy döntött ő maga is hazamegy. Megköszönte a vendéglátást Kazunak, majd még Reo ébredése előtt el is ment. Reo nem sokkal távozása után ébredt fel...
- Uhm... - kezd ébredezni
- Jó reggel Csipkejózsika. Hogy aludtál?
- Hm... Fogjuk rá. - ásít egy nagyot - Minori? - ül fel hirtelen
- Hazament, de ezt a levelet hagyta itt neked. - adja át
- Sajnálom, hogy nem búcsúzhattam el. Úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Örökké nem haragudhatok a bátyámra azért, amit tett. Köszönöm, hogy megvédtél és vendégedül láttál. Minori - olvassa a levelet
- Igazán kedves lány. Hasonlít régi önmagára, de valahogy még is más.
- Igen. Egy törékeny virágszál. - mondja halkan, majd szája sarkában elmosolyodik
A történtek óta Minori újra normálisan tudott beszélni bátyjával, ki hálás volt érte. Visszatértek a hétköznapokhoz. Minori senkinek sem szólt a dolgokról. Jobbnak látta magának megtartani. Nem igen volt amúgy sem olyan személy kinek mesélhetett volna erről. Ebédszünet volt, Minori elgondolkodva ült a padon, mikor is Ryuu odament hozzá...
- Leülhetek melléd?
- Igen, persze.
- Látom nagyon el vagy gondolkodva. Alig ettél még.
- Ha? I-igen. - csikar ki egy mosolyt - Kicsit valóban elgondolkodtam. Sok minden történt mióta utoljára láttam. - gondolja
- Minden rendben? Ne vigyelek a betegszobába?
- N-nem kell. Minden a legnagyobb rendben van. - mosolyog rá kedvesen, majd tovább falatozza ebédjét
- Hm. - néz rá komoly arccal - Holnap...
- Hm?
- Lenne kedved holnap elmenni valahova?
- Kettesben? - lepi meg a kérdés
- Igen. Csak te és én. Mint két barát. Ne gondolj semmi rosszra. Csak egy séta, mozi vagy amit szeretnél. El is utasíthatod, ha akarod.
- Nem. Szívesen elmegyek veled. Már régen nem mentem el egy barátommal sem sehová.
- Tényleg? Mármint... Ennek örülök.
- Legalább jobban megismerhetlek.
Ryuu kicsit zavarban lett, mikor kedvesen mosolygott rá. Ebéd után visszamentek órára. Hosszú nap volt, teljesen eseménymentes. Gyorsan beesteledett. Minori izgatott volt a randi miatt. Tudatában volt annak, hogy csak szimpla találka és nem kellene magát beleélnie semmibe. Viszont már rég volt utoljára egy sráccal kettesben. Nem szólt bátyjának róla, nehogy a végén még vissza keljen mondania, amit egy cseppet sem akart...
- Már alszol? - kérdi Ryuu üzenetben
- Ryuu? - lepődik meg - Még nem, csak most fogok lefeküdni.
- Ahogy én is. - mosoly jel a végén - A holnappal kapcsolatban...
- Már nagyon várom! Hova szeretnél menni?
- Még nem igen találtam ki, de ha szeretnéd sétálhatnánk a parton. Meghívlak egy fagyira.
- Rendben. Benne vagyok. - mosolygós jel
- Ma eléggé csendes voltál. Biztos minden rendben?
- Igen. Fáradt voltam. Sokat kellett tanulni, így nem igen tudtam a pihenésre koncentrálni. Nem kell aggódnod. - nyugtatja
- Rendben, de... Ha bármi gond lenne, akkor szólj nyugodtan.
- Jól van. Így fogok tenni.
- Most hagylak aludni. Holnap találkozunk. Jó éjszakát.
- Neked is jó éjszakát.
Másnap iskola után találkoztak. Minori a parton várta Ryuut ki kicsit késett. Levéve cipőjét, a vízben állt és a tengert nézte. Lágyan hullámzott a víz, fényesen sütött a nap és kellemes volt az idő. Már egy jó ideje várt rá, de nem jött. Fel s alá mászkált a part szélén. Írt neki egy üzenetet, hátha elfelejtette a mait. Sajna azonban nem érkezett válasz. Kezdte megunni a várakozást. A nap már lemenőben volt. Elszomorodott és nem tudta mért nem jelent meg. Lassan elindult hazafele. Gondolataiba mélyedve sétált és végig azon agyalt mért nem jött el, hiszen ő hívta el. Ahogy haza ért, bátyját nem találta otthon. Gondolta biztos csak sokáig dolgozik.
Azonban pár óra elteltével sem érkezett meg. Aggódni kezdett. Kinézett a házból. Az utca csendes volt, nyugodt és üres. Nyugtalankodni kezdett. Arra gondolt, hogy netalántán visszatért a lány és ismét a világába vitte. Ezen agyalva kirohant a házból. Futott, ahogy a lábai bírták. Rohant előre, meg sem állt. Sehol nem találkozott senkivel sem. Egyfajta pánik kerítette hatalmába. Nem volt kifejezetten úti célja kihez is menjen, de végül Reo házánál kötött ki. Épp a szemetet hozta ki, mire megpillantotta Minorit, ki lihegve állt meg előtte kissé ledermedve, könnybe lábadt szemekkel...
- Minori? Te mit....? Haaaah? - kerekedik el szeme, mikor Minori hirtelen odaszaladva hozzá, megölelte - Minori...
- Annyira örülök, hogy látlak. Már azt hittem újra egyedül maradtam. - bújik szorosan mellkasához
- Minden rendben. Én mindig itt leszek veled.
- Háááh, háááh... - liheg Ryuu ki Minori után rohant, mikor látta elfutni előtte
- Hm? - veszi észre Reo őt, majd Minorit lágyan eltolja magától - Most már megnyugodtál?
- Öhm... I-igen. N- ne haragudj, hogy csak így letámadtalak.
- Minori! - fut oda hozzá Ryuu - Minden rendben? Láttalak szaladni és azonnal utánad jöttem.
- Csak azt hittem, hogy az a lány ismét elkapott. Sehol nem láttam senkit, pánikba estem.
- Az a lány megsemmisült. Többé nem árthat neked. - simítja meg lágyan fejét, melytől Minori kicsit zavarba jőve elpirul - Hazakísérlek.
- Uhm. - fordul Reo felé, ki komoly arccal néz rá
- Jobb, ha hazamész. A bátyád aggódni fog miattad. - mondja Reo, majd visszamegy a házába
- Gyere, menjünk.
- Rendben.
Mikor Reo belépett az ajtót, neki támaszkodva sóhajtott egy nagyot. A kezét nézte, mellyel legszívesebben visszaölelte volna Minorit, ki ahogy ölelte reszketett és nagyon félt. Karjaiba akarta zárni, de ismét csak visszafogta magát. Ahogy eljött az este, nyugovóra tértek. Minori az ablakán nézett kifelé és kissé elgondolkodott...
- Vajon mért Reo volt az egyetlen, kihez futottam? Mért hozzá futottam? - kérdezi magától
Kicsivel később már aludt is. Reo a tükörből nézte, majd ahogy megérintette, képes volt szobájába átmenni. Ágya elé lépett, nézte ahogy alszik. Mimori mélyen aludt, nem is érezte, hogy ott van mellette. Reo leült ágya szélére, majd megfogva egyik hajtincsét végig húzta rajta kezét, majd egy puszit nyomott rá...
- Reo... - mondja ki halkan nevét
- Hm? - lepődik meg, majd fölé hajolva csókot nyomott homlokára - Mért akarlak én ennyire? - kérdi halkan
- Uhm... - ráncolja össze homlokát, majd lassan kinyitva szemeit, maga előtt találja Reot - Reo? - simítja meg arcát, majd lassan felemelve fejét megcsókolja, melyet ő hagy
Ekkor Reo felébredt álmából, majd hirtelen felült ágyán. Szíve hevesebben vert a megszokottnál. Kicsit leizzadt, lihegve fogta mellkasát érezve erősen lüktető szívét. Eme álom erősen felkavarta érzelmileg. Felállt, felvette telefonját az éjjeliszekrényről, majd az ablak elé lépett...
- Megint róla álmodtam. - mondja a telefonjába
- Ideje kenne beszélned vele.
- Még korai. Míg nem emlékszik rá ki is vagyok én.
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
