18.rész: Visszatérő rémálom
Saki-chan 2021.04.13. 06:09
Minori olyanról álmodik, mely eléggé felkavarja és kimeríti. Reo ott van mellette, de nem tud segíteni. Kettejük vonzalma kezd felerősödni, azonban hirtelen történik valami, mely valószínű foltot fog hagyni eme kapcsolatban. Vajon mi?
Az előző részben Minori Reo házában töltötte az éjszakát, miután megtudta mit tett vele bátyja továbbá azért, mert egy furcsa fiú támadott rá. Reo és közte kezdtek felforrósodni a dolgok, azonban egyikük sem lépett közelebb a másikhoz. Ki tudja ez meddig fog tartani, de nem hinnénk, hogy sokáig. Minori próbálta eltitkolni a dolgokat és úgy tett, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne. Ryuu meghívta, hogy töltsék együtt a délutánt, viszont nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerették volna. Minori pánikba esett, majd a megnyugvást Reo karjaiban találta meg...
Éjszaka volt már, mindenki az igazak álmát aludta. Csend vonult a városra az emberek nagy része otthonában volt, ki nem az dolgozott vagy ép szórakozott valahol. Minori egy igen különös álomba csöppent, mely olyan volt, mint az a hely ahonnan származik. A középkori Japánban találta magát, mely annyira ismerős volt neki. Kissé bátortalanul sétált végig a falun, mely megjelent szemei előtt. Emberek nyüzsögtek benne, tettek-vettek mindenhol. Tetszett neki ez a nyugodt látvány. Azonban hirtelen egy szempillantás alatt minden a feje tetejére állt. Az emberek kiabálni és sikoltozni kezdtek. A nyugodt és csendes jelenet átváltott vérfagyasztó harcba. Katonák törtek be a faluba, lemészárolva mindenkit. Nem ismertek könyörületet. Egy kisfiú megbotlott menekülés közben, kinek azonnal a segítségére sietett. Azonban lábai nem léptek egy tappottat sem. Mintha a földbe lettem volna gyökerezve. Arcát takarta mikor látta a gyermek halálát. Térdre rogyott és sírni kezdett. Magától kérdezte, hogy lehetséges ez. Mikor újra felnézett az egyik katona épp lecsapott volna rá, mintha csak látta volna őt. Ekkor ébredt fel álmából...
- Ááááh! - kiált fel
- Hah?! Minori! - ugrik ki hirtelen ágyából Reo és azonnal a tükörhöz szalad
- Minori! Mi történt? - lép be a szobába Takuya
- Takuya!
- Jól vagy? Mi történt? - ül le ágyára
- Az álmomban emberek haltak meg. Ártatlan emberek! Az a kisfiú...
- Minden rendben. Csak egy álom volt, semmi több. Egy rossz álom. - öleli magához - Nyugodj meg.
- Minori... - nézi aggódva Reo
Másnap az iskolában Ryuu észrevette, hogy Minori mennyire fáradtnak néz ki. Koncentrálni sem tudott az órára. Szünetekben pihent amennyit csak tudott. Végig az álmára gondolt, mely aggodalommal és fájdalommal töltötte el. Enni sem bírt...
- Minden rendben? Eléggé lehangoltnak tűnsz.
- I-igen, csak az este eléggé rosszat álmodtam. Alig tudtam aludni, ezért is vagyok fáradt. Sajnálom, ha ismét aggodalmat okozok neked.
- Te nem okozol aggodalmat. - simítja meg fejét, letérdelve elé
- Ha? - Minori teljesen zavarban lett és egy pillanatra bevillant előtte egy emlék, melyben egy fiú ugyan ezt csinálja, ettől pedig elpirult
- Uhm... - áll fel miután Minori elpirult arcát meglátta - A-Az óráknak lassan vége. Ha nem érzed jól magad , akkor nyugodtan menj oda. Majd szólok a tanárnak.
- Köszönöm, de nem... Ah? - szédül meg egy pillanatra, ahogy felállt
- Minori! - kapja el
- B-bocsi, csak hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat.
- Tényleg nagyon sápadt vagy. Kimerültél, így pihenned kellene. Ne akard, hogy ölben vigyelek el a betegszobába.
- N-nem szükséges. Jól vagyok. Menjünk órára.
- Minori... - kapja el kezét
- Hm?
- A tegnap estéről szólva... Én... Sajnálom, hogy nem mentem el. Nem akartalak megvárakoztatni, csak...
- Semmi baj. Nem haragszom rád. - mosolyog rá kedvesen
- Ha jobban leszel bepótolhatnánk. Mit szólsz?
- Benne vagyok! A hétvégén ráérek, ha gondolod... Akkor elmehetnénk valahova kettesben.
- Rendben. Akkor majd a hétvégén.
Miután megbeszélték a dolgokat visszamentek az osztályterembe. Mindketten feldobottak voltak a találkozó miatt. Este Minori alig mert elaludni. Félt attól, hogy újra arról fog álmodni. Kissé bátortalanul, de végül elaludt. Ismét a középkori Japánban találta magát. Minden nyugis volt. Álmában motyogott valamit, melyet Reo meghallott. Halkan ágya mellé lépve nézte, ahogy alszik. Nyugtalannak látta, ki épp olyat álmodik, mely felzaklatja. Minori homloka izzadt lett, mely feltűnt neki. Megérintve arcát, letörölte az épp kibunnyanó könnycseppeket...
- Vajon ugyan arról álmodhatsz? Milyen álom lehet? - fogja meg lágyan kezét - Hm? - veszi észre, hogy a nyakéke izzani kezdett, mely kissé meglepte
Minori nyakékdarabja is izzott. Oly fényes volt, hogy majdnem beterítette az egész szobát. Reo ámulva nézte mindezt, majd lassan úgy érezte elnyomja az álom. Pár pillanat múlva azon kapta magát, hogy Minori mellett állva fogja kezét...
- Mi a...
- R-Reo? - lepődik meg Minori - Reo! -öleli meg
- Uhm... - jön zavarba - Még is hol vagyunk? Mi ez a hely? - kérdi magától
& Hogy kerültél az álmomba?
- Az álmodba? Hogy érted ezt?
- Ez a tegnapi álmom, mely megismétlődik. Minden ugyan úgy van. A helyszín, az emberek... Minden ugyan így. Vajon mért? Mért álmodom mindezt?
- Mert te ebből a korból származol. - mondja ki halkan
- Hogyan?
- Minori azt a csatát élheti át, melyet annak idején vívott. Valószínűleg ilyes fajta csatákban vett rész, mikor Gyémánt volt. Kegyetlen és sötét időszak lehetett ez a számára. - gondolja - Meddig tartott az álmod?
- Míg azt a fiút meg nem... - akad el szava
Ahogy ezt kimondta, katonák lepték el a falut és elkezdték lemészárolni az embereket. Minori Reo karjába kapaszkodott, majd hozzábújt félelmében. Nem bírta még egyszer végig nézni, ahogy a kisfiút levágják előtte...
- Ez nem a valóság. Nyugodj meg. - teszi kezét fejére - Csak egy álom. Ha felébredünk, akkor kijuthatunk innen.
- Tudom, de az a fiú...
Reo ellépve Minoritól, odaszaladt a kisfiúhoz, majd ölbe véve védte meg a katona ellen, ki mellettük hasított a levegőbe. Futni kezdett a fiúval, ki félelmében belé kapaszkodott...
- Megmentetted! - könnyebbül meg Minori ezt látván
- Minori! - kiált felé - Mögötted!
- Haah?! - jelenik meg mögötte egy katona, ki ugyan azt akarta csinálni, mint a kisfiúval
Minorinak időben sikerült kitérnie előle, majd futásnak eredt. Reo oda adta anyjának a fiút, majd Minori segítségére sietett, ki menekülés közben elesett. Reo testével védte meg, melytől háta megsérült. Minori teljesen lesokkolódott...
- Reo! Reo!
- Jól vagyok. Nem kell aggódnod. - érinti meg arcát - A te biztonságod a legfontosabb. - mosolyog rá szája sarkából
- Reo... - néz rá aggódó szemekkel, megfogva kezét
Arcuk lassan közeledett egymás felé, hogy egy csókban forrjon össze ajkuk. Ám egyszer csak hirtelen véget ért az álom és mindketten felébredtek...
- Hah?! - nyitja ki hirtelen szemét Reo - H-hol...
- Uhm... - ébredezik Minori
- Ez Minori szobája. - eszmél rá
- Hah?! M-mi volt ez az álom? - kérdi magától Minori - Vele álmodtam? Mért volt az álmomban? - kérdi értetlenül
Reo gyorsan elbújt ágya alá, míg észrevétlenül el nem tudja hagyni szobáját. A tükrön nem tudott olyan gyorsan átmenni, hogy feltűnésmentes legyen. Minori ahogy kiszállt ágyából, ment lezuhanyozni. Ismét megviselte az álom, de nem annyira mint az előző. Most vele volt Reo, ki megvédte. Ez pedig megnyugtatta...
Minori aznap este újra élte az álmot, ismét egyedül. Másnap nem merte álomba hajtani fejét. Helyette tanulással töltötte idejét. Reggelre nagyon ki volt merülve, így az iskolában az első óra közben összeesett, mikor épp a táblához hívták ki egyenlet megoldásra. Ryuu vitte be a betegszobába, ahol addig volt mellette, míg fel nem ébredt. Végig fogta a kezét. Minori órákig aludt. Nem álmodott a rémálmáról. Mikor lassan magához tért, észrevette, hogy ki is van mellette. Elsőnek nem értette hol is van, de hamar észbe kapott...
- Végre felébredtél. Aggódtunk miattad. - lép oda mellé az ápolónő
- Mi történt?
- A kimerültségtől összeestél az óra kellős közepén. A vércukorszinted eléggé alacsony volt. Nem szabad túlzásba vinned a tanulást és sokat kellene pihenned. A testalkatod megköveteli a napi 8 óra alvást.
- Ki hozott ide? Ha? - veszi észre Ryuut maga mellett
- Egész végig melletted volt és el sem akart menni.
- Ryuu... Hm? - veszi észre, hogy kezét fogja
- Talán a fiúd?
- N-nem. Csak barátok vagyunk.
- Értem. Mindenesetre nagyon kedves volt tőle, hogy azonnal ide hozott. Szerintem ő jobban aggódott nálunk is. Tessék, ezt idd meg. Jót fog tenni. Hoztam egy szendvicset is, hogy hamarabb erőre kapj. - mosolyog rá kedvesen
- K-köszönöm.
- Uhm... - ébredezik Ryuu - Minori... Minori! - kap észbe - Hogy érzed magad? Jobban vagy már?
- Igen. Köszönöm, hogy segítettél. Hálás vagyok neked.
- Igazán nincs mit. A nővér szerint kimerülhettél.
- Igen. Tegnap kissé túlzásba vittem a tanulást és emiatt eléggé keveset aludtam.
- Ha segítség kell, én itt vagyok. - simítja meg kezét
- Köszönöm. - mosolyog rá kedvesen
- Hozzak valamit? Enni vagy inni?
- A nővér adott egy szendvicset.
- Akkor hozok neked inni. Mit szeretnél?
- Egy szőlőlé jól esne. Köszönöm.
- Akkor máris hozok.
Minori állapota stabil lett, szervezete erőre kapott, így haza engedték. Ryuu készségesen kísérte haza iskola után. Hazafele végig beszélgettek. Minori nem tért ki a rémálmára, mert nem akarta, hogy ezzel furcsa legyen a szemében. Hallgatott róla, ahogy eddig tette. Lassan a háznál voltak. Épp akkor lépett ki a házból Takuya, mikor a kapuhoz értek. A szemetet vitte ki éppen. Mikor meglátta Ryuut komollyá változott a tekintete...
- Végre haza értél. - szólal meg Takuya
- Igen. Haza értem.
- Hm. - néz kissé szúrósan Ryuura
- Ő... Ő itt, Ryuu. Az egyik osztálytársam. Csak hazakísért.
- Örvendek. A nevem Ryuu...
- Én Minori bátyja vagyok, ezt jól jegyezd meg.
- Ne kezd kérlek. Csak hazakísért és semmi több.
- Menjünk be. Már kész a vacsora. - karolja át, majd otthagyják Ryuut, ki lassan elsétált
Megvacsoráztak, majd nyugovóra tértek. Minori kétségek közt vergődve feküdt ágyán. Nem jött álom a szemére. Eleget aludt a betegszobában. Lassan felkelt és az ablakához lépett. Egyszer csak csipogni kezdett a telefonja. Ryuu volt az, ki rá írt...
- Jobban vagy már? Délelőtt eléggé megijesztettél.
- Igen. Jól vagyok. Nem kell aggódnod miattam, de aranyos vagy, hogy érdeklődsz.
- Ha legközelebb nem bírsz aludni, csak szólj.
- Rendben. Szólni fogok.
- Most aludj jól. Holnap találkozunk.
- Rendben. Jó éjszakát. - mosoly jel a végére - Hm? - épp tette volna el telefonját, mikor meglátta, hogy Reo az ablaka alatt állva néz fel a szobájába - R-Reo?
Mikor kihajolt az ablakon, Reo egyet hátra lépve, elsétált. Kissé meglepte, így írni akart neki egy üzenetet, de Reo megelőzte...
- Beszélni szeretnék veled. Ráérsz holnap?
- Ha? - lepi meg az üzenet - Holnap nem lesz jó. Más programom van. Sajnálom. De kora reggel beszélhetünk, ha szeretnéd. Majd korábban kelek fel.
- Rendben, az jó lenne. Ígérem nem tartalak fel sokáig.
- Vajon miről szeretne beszélni? - kérdi magától
Minori elment lefeküdni. Most nem álmodott a katonákról. Kifejezetten jól aludt, ami meglepte, de nem agyalt miatta. Korábban kelt, ahogy szerette volna, így elszaladt lezuhanyozni, majd egy csinosabb ruhát vett magára. Takuya elment a boltba, így kihasználta az időt. Elszalad a megbeszélt helyre, melyet Reo írt. Alig bírt magával. Izgatott volt. Ezalatt Reo már ott volt. Várta Minorit a megbeszélt helyen. Folyton az órájára pillantott, lesve az időt. Ahogy a padon ült, egyszer csak odalépett valaki elé és nevén szólította...
- Reo? Reo Okizawa?
- Hah? - kerekedik el szeme - M-Minako?
- Tényleg te vagy az. Akkor még sem tévedtem. - mosolyog rá kedvesen - Rég láttuk egymást. Nem sokat változtál.
- I-igen. Utoljára az egyetemen láttalak. Ha jól emlékszem sikeresen levizsgáztál és hamar munkába is álltál, hogy mihamarabb el tudj költözni saját lakásba. Független nőként akartál élni.
- Igen. Jól emlékszel. És te? Te mivel foglalkozol? - ül le mellé
- Egy boltban dolgozok. Jól keres és nem kell túlhajtanom magam.
- Az jó. Örülök, hogy jól megy sorod. - mosolyog rá kedvesen - És... Tudom, hogy nem szabadna rákérdeznem, de... Láttad azóta...
- Gyémántot? Nem. Ő végleg távozott.
- Sajnálom. Nem akartam feltépni a régi sebeket. - teszi kezét kezére - Tudd, hogy én mindig itt vagyok neked, ha kell.
- Köszönöm. - mosolyog rá kedvesen
- Hm? - látja meg őket Minori
- Most jobb, ha megyek. - áll fel - Örülök, hogy találkoztunk. Ha ráérsz, beszélgethetnénk még. Itt a számom. - ad át egy papírt
- Rendben. - áll fel Reo is - Mindenképp keresni foglak.
- Légy jó. - ad egy lágy puszit arcára
- Haah? - kerekedik el meglepetten Minori szeme, majd elfordul tőlük
- Vajon mennyi az idő? - nézi telefonját - Hm? - veszi észre, hogy üzenete érkezett
- Sajnálom, de elaludtam. Majd máskor beszélünk. Minori
Reo kicsit elszomorodott az üzenetet látván, majd lassan munkába ment. Minori figyelte a távolból, majd eltéve telefonját, hazament...
- Vajon ki volt az a nő vele? A barátja vagy ép a ba... Nem, nem! Erre nem szabad gondolnom. - rázza meg fejét - Most koncentráljunk a Ryuuval való találkozóra. Reot pedig felejtsd el. - mondogatja magának
Hazasietett, hogy átöltözhessen és felkészüljön a találkára. Elhessegette a rossz gondolatokat. Ahogy hazafele ment, egy fekete autóban leste valaki...
- Ő az a lány? Milyen bájos. - mosolyodik el gonoszasan
- Most csapjunk le rá vagy várjuk meg, míg egyedül lesz?
- Hmm... - pillantja meg nyakában a nyakékdarabot - Még nincs nála a teljes nyakék. Várjuk meg, míg nála lesz. Ha ez bekövetkezik, lecsapunk rá. - vigyorodik el
Folytatjuk!
|