|
23.rész: Ködös elme
Saki-chan 2021.07.07. 16:30
Minori testét a fekete nyakék uralma alá hajtotta, melyből csak egy kiút van. Szét kell választani őekt mielőtt teljesen elveszítik őt. A fiúknak össze kellett csapnia a nőszeméllyel, ki mindennek az okozója. Neve és terve ismeretlen, de annyit tudnak róla, hogy nagyon veszélyes és könyörtelen. Vajon mit akar pontosan Minoritól?
Az előző részben Minori Reo házában maradt, míg ő fel nem ébred. Ahogy ez bekövetkezett, azonnal ment is vissza az iskolába. Nem szólt a fiúknak, hogy hallotta beszélgetésüket. A suliban aggódva omlott Ryuu karjaiba, kinek nem esett semmi baja. Délután együtt mentek haza. Minori eléggé fel volt zaklatva, így sétálni ment. Egy öreg nő kezébe nyomott egy dobozkát, melyben a nyakék volt, így fel is vette. Maga előtt látott egy lányt, ki hasonlított rá. A nyakék a másikhoz vonzotta, mely irányítása alá vonta. A fiúkra támadt, majd csatlakozott a nőszemélyhez. Azonban a védelmező ezt nem hagyta...
- Már vártam rád. - lép elé a nőszemély elégedetten
- Hm. - mosolyodik el Minori
- Amint visszakapod a tested, újra együtt lehetünk.
- Ahhoz nekem is lesz egy két szavam! - jelenik meg a védelmező
- Hmm... - néz rá szúrós szemekkel a nőszemély - Végezzetek vele! - azzal embereit ráuszítja
Elsőnek a nagydarab fickó támadott. Elővette lőfegyvereit és sorozatban lőtt rá. A védelmező kitért mindegyik támadása elől, majd dárdájával csapott vissza. A nagydarab fickó a magasba ugrott és újra lőtt. Ismételten sikerült kivédenie. Közben a másik is támadásba kendült és egy tucatnyi tőrt dobott felé. Dárdája megpörgetésével szélörvényt hozott létre, melytől a tőrök lepattogtak róla, akár a golyók a golyóálló üvegről... Míg ők harcoltak, addig a nőszemély elsétált Minorival, ki készségesen követte. A védelmező észrevette ezt és próbálta megakadályozni. Gyorsan ellökte ellenfeleit, majd eléjük teleportál...
- Minori nem mehetsz el vele.
- Ő már hozzánk tartozik. Állj félre vagy megbánod!
- Minori térj magadhoz, ez nem te vagy! - kapja el karját, kicsit magához húzva
- Félre az útból! - támad rá a nőszemély - Nem érhet hozzá senki! Ő már az enyém! Mondjatok le a lányról, mert soha sem fog visszatérni.
- Hm!
- Csak útban vagy. Fogd fel végre, hogy semmit sem tehetsz érte! - csap le kardjával
- Vissza fogom venni őt és nem hagyom, hogy elvigyétek! - ugrik a magasba közben
- Daiki, Kiru! - parancsolja embereinek a támadást
- Hm. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. - mondja halkan, majd dárdáját jól megpörgetve ismét szélörvényt kavar vele
- Hasztalan! - jelenik meg hirtelen mögötte a nagydarab fickó, Daiki
A védelmező mögött feltűnő ellenfél, hirtelen kizökkentette a támadásból, így gyorsan hátra fordult, de ekkor már késő volt. Hiába fordult meg, ellenfelének ökle betalált és a föld felé zuhant. Gyorsan egy hatra szaltóval ért földet, majd jó pár métert csúszott a földön, mire megállt. Ahogy ez megtörtént a másik ellenfél már dobta is sorozatban felé tőreit. Villámgyorsan mozdult el előlük, így egyik sem találta el...
- Mindkettő eléggé erősnek látszik. Ha így támadnak, nem elsz esélyem elvinni Minorit. Valamit ki kell találnom. - gondolja a védelmező
- Jobb, ha feladod. Ellenünk nem győzhetsz. Menekülj el, míg csak tudsz vagy ígérem nem leszünk kíméletesek. - szólal meg a nőszemély
- Azt csak... Haah?! - hirtelen elakadt a szava, majd szemei összeszűkültek
- Miből gondolod, hogy veled akarok menni? - suttogja fülébe Minori, miközben egy tőrt döfött közvetlenül a szíve mellé - Mondj le a lányról. - mondja, majd egy hirtelen mozdulattal kitépte a tőrt
- Uhm... - gyorsan megfordulva Minorihoz, kirántotta kezéből a fegyvert, majd megfordítva, magához húzta - Nem hagyom, hogy elvedd őt tőlem. - súgja fülébe - Nem fogom újra elveszíteni!
- Pedig jobb, ha felkészülsz és elengeded. Nem fogod viszont látni. Uhm! - fejel hátra, majd lábára lépve kiszabadítja magát
- Áh! Te kis... - mérgelődik
- Jófiú. - mondja a nőszemély mellé teleportálva Minorihoz - Együtt legyőzhetetlenek leszünk. - fordítja arcát maga felé, majd elmosolyodnak
- A fenébe! Túlerőben vannak. Nem árthatok Minorinak. Tudom, hogy ott van belül. - gondolja
- Add fel! Egyedül nincs esélyed! - jelenti ki
- Ebben nagyon tévedsz! - szólal meg egy ismerős hang
Reoék éppen ekkor értek oda, hogy besegítsenek a harcba és visszavegyék Minorit. A nőszemély bosszúsan nézett feléjük. Egyből küldte is rájuk az embereit. Daiki sorozatban lőtt rájuk, ezt Kazu azonnal hárította egy szélpajzzsal, mely visszaküldte a golyókat. Az egyik vállba is találta az ellenfelét, ki ettől sem állt le. Kazu előrántotta kardját, majd a magasba ugorva hasította ketté a levegőt. Daiki azonnal hátra vágódott súlyos sérülést kapva jobb vállába. Míg ők harcoltak egymással, addig Kiru, a tőrjeivel dobálta őket. Shino kardjával egyetlen suhintással verte vissza őket, visszaküldve hozzá...
- Mi lefoglaljuk őket, te addig kapd el a nőszemélyt. - mondja Shino
- Rendben, megpróbálom. - mondja - De hogyan? Nem árthatok Minorinak. Ha megsérülne, azt nem bocsátanám meg magamnak. Tudom, hogy mélyen ott van belül, csak valahogyan elő kell csalogatnunk. - gondolja, majd Minorira néz
- Hm. - Minori csak komoly, semmit mondó tekintettel néz vissza rá
- Hiába jöjjetek, attól még nem fogjátok visszaszerezni a lányt. Ő már a mi fogjunk. Ő az, ki visszahozza hozzám őt. Ebben pedig senki sem fog megakadályozni! Már nagyon régóta erre várok és már csak egy karnyújtásnyira vagyok attól, hogy újra vele legyek! - lendül támadásba
- Ő nem a tiéd! Magammal viszem, ha tetszik, ha nem! - lendül ellentámadásba - Meg foglak menteni, Minori! Erre megesküszöm!
Mindketten kardot ragadtak, melyeknek pengéi csak úgy szikráztak, ahogy össze-összeértek. Reo minden erejével azon volt, hogy Minorit hazavigye. A nőszemély nem adta olyan könnyen vissza, keményen ellen állt. Minori csak állt és a harcot nézte. A védelmező próbált hatni rá. Lassan közelebb ment hozzá. Ő is tisztában volt vele, hogy Minori ott van, csak a felszínre kell csalogatni...
- Minori, ha hallasz engem... akkor ne engedd, hogy uralják a tested. Tudom, hogy erős vagy és nem engeded, hogy bárki megmondja mit tegyél. Kérlek, halld meg hangomat!
- Hm. - mosolyog rá szája sarkából - Ő nem hall téged és nem is fog. Mondjatok le róla. Minori már hozzám tartozik. Ő túl gyenge ahhoz, hogy le tudjon győzni engem. Ő csak egy elveszett kislány, a sötétben. Semmi több. Egy árva kis lélek.
- Alábecsülöd őt! Minori erősebb annál, mint hiszed. - emeli fel hangját, majd lassan elindul felé
- Hm...
- Minori, kérlek halld meg hangomat. Nem akarok ártani neked.
- Mondtam, hogy ő nem hall téged, kár erőlködnöd.
- Tudom, hogy ott van bent. - kapja el karját, majd homlokát övéhez érinti - Halld meg hangom. - suttogja
- Elég! - vágja pofon, mellyel megkarmolja arcát
- Hogy merészelsz hozzá nyúlni?! - támad rá a nőszemély mit sem törődve az akkori ellenfelével - Takarodj tőle vagy ketté hasítalak! - ugrik be közéjük, majd kardjával suhint egy erőteljeset felé, ki gyorsan hátra ugrik
Nem engedte, hogy bárki hozzá érhessen...
Mialatt ők harcoltak, addig Takuya talált egy módot a nyakékek kettéválasztásához, ha azok már egyesültek. Nem tűnt túl bonyolultnak, de némi fájdalommal járhat. A könyv leírta mik a következményei az egyesülésnek, hogy a felek miket élnek át. Egy teljes leírás volt róla, mivel korábban már megtörtént mindez egy eddig ismeretlen eredetű nyakékkel, melyet a negyediknek is mondhatnánk. Gazdájáról nincs semmi feljegyzés és arról sem kit is birtokolt. Azonban már régen odaveszett. Apró darabjaiban hullt össze, mikor elválasztották a nyakékeket... Ahogy ezt olvadta aggodalom járta át szívét. Hiszen, ha a jó nyakék törik el, akkor Minori súlyosan megsérülhet vagy akár meg is halhat, de akkor már nem térhet vissza. Mindenre fel kellett készülniük. Takuya elolvasta a varászlatot, majd összeszedve minden erejét és bátorságát, elment a többiek után...
- Valahogyan hatni kell rá, de hogyan? Az én hangom is kevés lenne arra, hogy meghalljon. A másik nyakék most nagyobb hatással van rá, mint előzőleg. A nyakában van. - veszi észre - Ha ismét le tudnának valahogyan venni róla, akkor lehet esély a kiszabadítására. Ez viszont nem annyira biztos. - gondolkozik el - Ha? - csörren meg telefonja
- Merre vagytok?
- Nem messze a hídtól. Szabad terepen, így könnyen meg fogsz találni bennünket. - válaszolja
- Azonnal ott vagyok!
Takuya sürgetőbbre vette a dolgokat, így próbált azonnal a helyszínre sietni. Kazuék addig lefoglalták az ellenfeleiket, kik keményen helyt tudtak állni velük szemben. Reo kihasználva az alkalmat, Minori mögé lépett...
- Tudom, hogy hallasz és azt akarod, hogy megmentsünk.
- Hm? Ő nem akar senkit, csak azt, hogy végre békén hagyjátok.
- Ezt az ő szájából és nem a tiedből akarom hallani!
- Rólam se feledkezz meg! - szólal fel Takuya, közben felfedi valódi alakját - Neked nincs helyed ebben a világban! - Reo most! - kiálltja oda neki
Reo megragadta Minori karját, majd maga elé rántotta, hogy ne tudjon elmenekülni. Takuya hirtelen egy nyílvesszőt lőtt bele, egyenesen a nyakékbe, mely szép lassan magába nyelte. Minori felordított fájdalmában, melyre a többiek is felfigyeltek....
- Neee! - kiált fel a nőszemély, majd hirtelen otthagyva ellenfelét, Reonak ront
Kazu ekkor egy szélörvénnyel taszította hátra őt, így nem volt képes Minorihoz odamenni. Shino is megindult feléjük, de hirtelen elé álltak. Kiru tőr csapásokkal fékezte meg, hogy magán tartsa a figyelmét. Daiki is újra lecsapott Kazura, ki hirtelen hátraesett. Reo lélegzet visszafojtva nézte, ahogy Minori testét elárasztja a fény, majd a nyakában lévő nyakék teljesen benyeli a nyílvesszőt. Ekkor Takuya odalépett elé és letépte nyakából, majd a földre dobta. A nyakék repedezni kezdett, majd kibújt belőle Reoé. Minori ekkor esett össze, de Reo gyorsan elkapta...
- Meg vagy! Most már neme eshet semmi bántódásod. - tartja karjaiban, majd óvatosan felveszi ölbe
- Hmm... - mérgelődik a nőszemély - Már oly közel voltam és erre ők... - mérgelődik magában - Daiki! Kiru! - parancsol nekik
Mindketten egyszerre támadtak Reora, ki védtelen volt jelen pillanatban. Kazu és Shino azonnal kapcsoltak, majd Takuya egy nyílvesszővel lőtt rájuk. A nőszemély visszavonulót fújt. Jobbnak látta elhagyni a helyszínt. Mindegyikük fellélegezhetett. Visszamentek Takuyaék házába, hogy kicsit lepihenjenek. Minori még aludt. Teljesen kifárasztotta a testbirtoklás és kérdéses mikor tér magához. Idő kellett neki, így addig Reo hazament, ahova Kazu követte. Shino és a védelmező is elmentek. Ha baj támadott volna, ők ott voltak, hogy segítsenek nekik. A nőszemély, kinek még nem tudták a nevét, egyenlőre biztos visszavonul, míg ki nem találja az újabb taktikáját a nyakékben lévő lélek visszahozására. Bíztak benne, hogy megsemmisült, de erre nincs száz százalékos garancia. Míg tudtak, kiélvezték a nyugalmat, de mindig résen voltak...
Minori két napig aludt, mire visszatért az iskolába. Sikerült kihevernie az élményt, melyben egy gonosz lélek kerítette hatalmába testét. Szerencsére nem érte trauma emiatt, így hamar vissza tudott illeszkedni a közösségbe. Osztálytársai kedvesen fogadták, már akik. Kik odáig voltak Ryuuért, azok már kevésbé...
- Örülök, hogy jól vagy. - mondja Ryuu
- Sokkal. Újult erővel vetem magam bele a tanulásba. - mosolyog rá kedvesen
- Hm. Jó, hogy újra mosolyogsz. - jegyzi meg
- Ha? - lepi meg
- A múltkor...
- Ja, hogy azért. Csak... Nem is tudom, csak elfogtak az érzések és azért sírtam, nem volt különösebb oka. Nem kell aggódnod miattam.
- Rendben.
- És a te vállad hogy van? Meggyógyult már? - érdeklődik
- Igen. Sokkal jobban. Hamarabb meg fog gyógyulni, mint az a doki gondolta.
- Ezt jó hallani. Akkor nemsokára vissza is állhatsz a kendo klubba.
- Igen. Az edző már nagyon vár.
- Nem csodálom, hiszen remek diákja vagy. - mosolyodik el - Nálad jobbat aligha találhat. Nagyon hamar megkedvelt, pedig azt mondják eléggé szigorú.
- Az is. De a földrajztanár...
- Akár egy rabszolgahajcsár! - mondják egyszerre - Ha, ha, ha... majd egymásra nézve elnevették magukat
- Jobb, ha bemegyünk órára vagy a tanár jól leszúr bennünket és akkor maradhatunk suli után takarítani a termet. - mondja Minori
- Egyet értek. Utálok takarítani.
Míg ők a suliban voltak, addig Takuya a nyakéket nézte. Egyik darabokra tört ugyan, de a Reonak való, nem. Szerencsére épségben megúszta, így vissza is adhatta neki. A törött darabokat egy dobozkában zárta el, melyre varázslatot tett. Senki sem érinthette meg. Kicsit megnyugodhattak, de messze volt még az a nyugodtság, mely valóban rájuk férne. A nőszemély haragja csak most fog igazán előbújni. Ráadásul a terve, melyben a fekete nyakéket akarta felébreszteni nem volt tiszta. Még hiányzott pár kirakó az egészből. Kazu igyekezte megtalálni a választ. Kellett a nő neve, mert akkor sokkal előrébb lehetnének. Belevetette magát a keresésbe. Reo addig teljesen belefeledkezett a gondolataiba. Épp Sakét etette meg, mikor egyszer csak csengettek. Ajtót nyitva nagy meglepetésére Minako állt előtte...
- Szia. Bocsi, hogy csak úgy beállítottam, de remélem nem zavarok.
- Minako... Most eléggé megleptél, de nem zavarsz.
- Csak szerettem volna megkérdezni, hogy szabad-e a szombat estéd.
- I-igen, azt hiszem aznap nem kell dolgoznom. Mért kérdezed?
- Nem lenne kedved velem eljönni egy előadásra?
- Hah? - lepi meg eme kérdés
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
