|
24.rész: Könyv a múltba
Saki-chan 2021.08.18. 23:35
Minori meglátja Reot egy másik lánnyal, így kissé felkavarodnak az érzései. Nem akar semmi rosszra gondolni, így elhessegeti a rossz gondolatokat. Erre egy furcsa lánnyal való találkozás segít. Kap tőle egy könyvet, melybe olyan dolgok vannak leírva, melyről tudnia kell. Vajon mit rejthet?
Az előző részben Minorit megszállta a sötét nyakék, így teljes uralma alá tudta hajtani a testét és az elméjét is. A fiúkon volt a sor, hogy ismét a segítségére siessenek és visszaszerezzék. Most a nőszemély embereivel kellett megküzdeniük, kik eléggé erősnek bizonyultak. Közben pedig próbálták észhez téríteni Minorit, ki már egyáltalán nem volt önmaga. Hiába szólította meg bárki, a hangja nem ért el hozzá. Takuya még időben rájött a dolgok megoldására, így a harctéren be is vetette. Nyílvesszője célba talált, majd sikeresen választotta ketté a két nyakéket, így Minori visszatért. Hamar vissza tudott illeszkedni a mindennapokba. Úgy látszik egyre inkább kezdi megszokni a körülötte történteket. Itt lesz az ideje, hogy elmondják ki is ő valójában, hogy ebben a tudatban tudja élni viszont az életét. Bár ez még mindig nem hangzik jó ötletnek...
- Szóval Minako elhívott egy randira? - kérdi Kazu
- Nem randira. Csak úgy elhívott egy előadásra.
- És mit válaszoltál neki?
- Természetesen igent mondtam. Nem akartam udvariatlan lenni és aznap pont ráérek.
- Na és mi lesz Minorival? Neki elmondtad?
- Dehogy mondtam! Nem akarom, hogy félreértse és amúgy sem kell beszámolnom hova és kivel megyek. Ő csak egy... barát.
- Barát.
- Tudod jó, hogy vele nem lehetek együtt, akkor meg nem értem mért is hozod őt szóba.
- Akkor nem baj, ha én elhívom?
- Hah? - lepi meg eme kérdése
- Te nem lehetsz vele, de ez rám nem tartozik. A bátyja csak tőled tiltotta el.
- Igaz, de...
- Szóval akkor nem bánnád, ha elvinném valahova?
- Én... - csuklik el hangja - Nem. Nem én mondom meg kivel megy el és hova.
- Hm. Rendben. Akkor ezt megbeszéltük.
Reot kissé meglepte barátja hirtelen kijelentése, melyre egyáltalán nem számított. Kisebb féltékenységet érzett mellkasában, de tudta jól, hogy Minori és közte nem lesz soha több puszta barátságnál bármennyire is akarná. Tiszteletben tartja bátyja kérését és nem akarja elveszíteni emiatt. Nehéz döntés, de nincs mit tenni. Visszafogja magát amennyire csak tudja...
Ezalatt Minori épp az iskolába igyekezett, mikor is üzenetet kapott. Kazu volt az, ki épp akkor hívta el. Kissé meglepte és nem is igen értette a dolgot. Még alig ismerte, bár tudja róla, hogy nagyon rendes srác és nincs mitől tartania. Ki Reo barátja, az rossz ember nem lehet. Nem tudta mit írjon vissza, így egyenlőre nem írt semmit sem. A nap végére kigondolja mit is válaszoljon. Eldönti jó ötlet-e elmenni vele, ha még alig ismeri. Az órákon ezen töprengett, de gondolatai hamar másra terelődtek. Eszébe jutottak a nemrég történtek. Tudni akarta ki volt az a nőszemély és mért akarta annyira, hogy a nyakék feléledjen. A benne felgyülemlett kérdésekre még nem kaphatta meg a választ. Mentek úszásra. A fiúk alig várták, hogy fürdőruhában láthassák a lányokat. Őket mindig felvillanyozta a látvány. A lányokat kevésbé. Mikor felsorakoztak, a fiúk ámulva, nyál csorgatva nézték végig. Minori eléggé el volt kalandozva, így észre sem vette Ryuu reakcióját, ki mikor meglátta úgy elpirult, hogy csak na! Alig bírt felé nézni, annyira zavarba hozta a látvány...
- Kagawa eléggé kiemelkedik a lányoktól, nem? - kérdi egyik fiú
- Igen, de nem az ő mellei a legnagyobbak. Takana messze túlszárnyalja. Nincs igazam, Ryuu? - kérdi tőle egy másik
- Hogy mi? - fordul feléjük kérdőn
- Azt kérdeztem szerinted kinek a melle szebb? Kagawaé vagy Takanaé?
- A melle? - néz a lányok felé kérdőn, majd végig méri melleiket - Öhm.. - fordul el zavarában, ahogy Minorihoz ér - Minori fürdőruhában! Még sosem figyeltem meg ennyire. Még nem gondoltam arra, hogy... - gondolja, majd lassan újra ránéz - Gyönyörű. - mondja ki félhangosan
- Egyértelmű, hogy Minori mellei sokkal formásabbak. - nevetnek össze
Bemelegítés után a gyorsúszás volt a következő. A fiúk versenyezni akartak. Ryuu volt a leggyorsabb. Úgy szelte át a medencét, akár egy delfin. Messze a többiek után ért be a célba. A tanár igazán le volt nyűgözve. A lányok szinte olvadoztak tőle, ahogy izmos testén megcsillant a víz. Ugyanis Ryuunak igazán edzett teste volt. Főleg a kendo edzések miatt. Kiemelkedett a többi fiú közük. Ryuut persze nem foglalkoztatták a lányok. Előtte csak Minori volt. Igyekezte palástolni, de ez akkor is feltűnt pár diáknak. Főleg a lányoknak. A fiúk versenye után, a lányok következtek. Minden rendben ment, míg Minori nem következett. Ő kissé félénken állt fel a dobogóra, hogy onnan ugorjon be egy fejessel. Ahogy beugrott, gyorsan siklott végig a víz alatt. A fiúk figyelték ahogy úsznak. Ryuunak eszébe jutott a múltkori furcsa árny, mely a medencébe akarta behúzni Minorit. Aggódott, de látta, hogy nincs oka rá. Minori bátortalanul úszott, így eléggé lemarad a többiektől. Mikor fordult volna vissza, hogy befejezze a hosszt, hirtelen begörcsölt a lába. A lányok mind végeztek és gúnyosan nézték, ahogy bénázik. Minori próbált tovább úszni, de a görcs annyira erős volt, hogy nem bírt a felszínre emelkedni sem. Hirtelen kinyitotta a száját. Ekkor Ryuu mintha megérezte volna a bajt, azonnal cselekedett és beugrott utána a vízbe. A tanár is ekkor kapcsolt. Minorit kihúzták a vízből. Szerencsére nem lett semmi komoly, mivel időben észlelték a bajt. Csak egy kevés vizet nyelt, hamar rendbe fog jönni. A medence mellett várta meg, míg az órának vége lesz. Ryuu is ott volt mellette...
- Jobban van a lábad? - kérdi érdeklődve
- Igen. Köszönöm, hogy segítettél. Hálás vagyok.
- Igazán nincs mit. Örülök, hogy nem esett semmi bajod. - mosolyog rá kedvesen
- Időben kapcsoltál. Nem is tudom mért történik mindig valami furcsa velem. Ez olyan megszokott.
- Ettől lesz érdekes az életed, nem? A körülötted történő, nem megszokott dolgoktól. Legalább nem unatkozol és bőven lesz mit mesélned majd a gyerekeidnek.
- I-igen. Igazad van. - mosolyodik el szája sarkában, miközben eltűri egyik hajtincset füle mögé
- Nagai, ide tudnál jönni egy kicsit? - szólítja a tanár
- Máris! - szól vissza - Ha ismét bajba kerülsz... - guggol le elé féltérdre - Én ott leszek, hogy megvédjelek. - fogja meg kezét
- Haah? - lepi meg eme kijelentése
Az úszásnak lassan vége volt. Mindenki átöltözött, majd mehetett is haza. Ez volt az utolsó órájuk. Ryuu még ment kendo edzésre, így Minori megvárta. Megbeszélték, hogy a közeli kisboltnál találkoznak. Pár dolgot kellett vennie otthonra. Addig is elüti az időt és nem egyhelyben várakozik. Szerencsére mindent meg tudott venni, amit csak szeretett volna. Vett pluszban egy fagyit, melyet egy padra leülve el is fogyasztott...
- Ma már elég meleg van. Megérdemlek egy kis hideget. - bontja ki a fagyott finomságot
Ahogy ott nyalogatta a fagyit, egyszer csak egy lány ült le mellé, a pad másik felére. Érezte, hogy figyeli, de nem igen foglalkozott vele. A lány közelebb csúszott hozzá, majd lassan felé hajolva a fülébe suttogott...
- Tudod már az igazságot? - kérdi suttogva
- Hah? - ijed meg egy picit - M-milyen igazságot? - áll fel
- Magadról. Hogy mi vagy és mért történik ez veled? - áll fel ő is, majd elé lép - Tudod már?
- N-nem tudom, hogy miről beszélsz. - hátrál el tőle - Ki vagy és mért kérdezed ezeket tőlem?
- Én tudod a kérdéseidhez tartozó válaszokat. Minden ide van leírva. Minden ebben a könyvben van. - jelenik meg egy könyv a kezében - Neked adom, de cserébe add át nekem a nyakéket.
- Hogyan? A nyakéket? - kérdi - Ő is a nőszeméllyel lenne? Ki ez a lány? - kérdi magától - Sosem adom át neked! Kérlek, menj el! - szólítja fel távozásra
- Hmm... Amilyen törékeny vagy, olyan erős a jellemed. - érinti meg haját, majd ismét suttog a fülébe - Gyémánt.
- Haah?! - eme név hallatán szinte megborzongott
Hirtelen a semmiből egy másik világban találták magukat. Egy erdő szélén, ahol gyerekek játszottak. Madárcsicsergés és hangos nevetés hallatszott. Minori abban a világban volt, ahol előtte élt. Magát látta gyerekként, csak nem ismerte fel. A gyerekek nagyon boldognak látszottak. A patakban fröcskölték egymást, futkostak össze-vissza, kergették egymást...
- Ho-hol vagyunk? - néz körbe Minori értetlenül
- Ez is a szülőfalud, ahol felnőttél. Az a kislány vagy te. - mutat az egyik gyerek felé
- Hogyan? - lepődik meg - Az vagyok én?
- A hasonlóság látszik, nem gondolod?
- És az a fiú?
- Ő a legjobb barátod. A bátyád pedig ott figyel titeket. - mutat rá
- Az lehetetlen. Ők nem lehetünk mi. Én nem... - fogja fejét
- De igen. Te ebből a korból származol. Már több száz éve meghaltál, mikor apád egy reménytelen csatába küldött.
- Ez nem igaz! - förmed rá - Hazudsz!
- Én csakis az igazat mutatom. A múltad egy részletét, mely a gyerekkorodból származik. Te egy gazdag családból származó lány voltál, kinek apja kegyetlen volt és szívtelen. Csak a hatalom érdekelte. Miután bátyádat elvesztette, te lettél az, kit harcosnak nevelt. Sosem akarhatott lányt, csak fiú örököst, ki védelmezi majd a családot. Harcossá lettél, de nem szívtelen, ahogy azt elvárták volna. Míg ő melletted volt, nem hagytad, hogy ez megtörténjen.
- Ez lehetetlen... - nézi végig remegő szemekkel, ahogy a környezet változik körülöttük
- Érted már? Tudod végre, hogy ki vagy? Csak egy gyilkos, ki számtalan lélekkel végzett az évszázadok során. Bátyád helyett, te lettél a család legszívtelenebb tagja.
- Ez nem igaz!
- A bátyád halála... - mutatja eme jelenetet, ahogy Light épp utolsó csatájában veszti életét
- Neeh! - fut oda Minori, hogy megállítsa azt a harcost, ki életét vette bátyjának
- Nem állíthatod meg! - kapja el karját
- Hagy! - löki el magától, melytől a földre esik
Ekkor hirtelen visszatértek a való világba. Minori épp egy autó előtt állt, ami egyenesen felé száguldott. Már majdnem elütötte volna, mikor hirtelen Ryuu kapta el onnan, így nem esett semmi baja. Eléggé megijedtek mind a ketten...
- Még is mi a fenét akartál csinálni?! - kérdi kissé mérgesen Ryuu
- É-én... Az előbb én... - alig bír bármit mondani, teste pedig remegni kezd a dolgokra visszagondolva
- Minden rendben? Nem esett bajod? - kérdi aggódva - Nem akartam rád förmedni. Ne haragudj. - kér bocsánatot
- Sajnálom. - bújik oda hozzá
- Öhm... - lepődik meg - Ha? - veszi észre a lányt, ki nem messze tőlük a földön ül - Ki ez a lány?
- Hm? - néz rájuk csodálkozva a lány - Fellöktél. Valami furcsát mondtam? - kérdi értetlenül
- S-sajnálom. Nem akartalak fellökni. - segíti fel Minori
- Ha goromba voltam, nem akartam. Sajnálom. Én...
- Nagyon furcsa ez a lány. - gondolja Ryuu - Ismered?
- Én... - válaszolna, mikor megzavarják őket
- Alice! - kiált oda egy fiú - Alice, mit keresel itt?! Azt mondtam, hogy maradj otthon! - mordul rá - Hm? - veszi észre Minorit, ki meglepetten néz rájuk - Ő meg kicsoda?!
- Csak egy lány. Ne légy mérges.
- Hm. - néz rájuk mérgesen - Gyere, menjünk haza!
- Még is kik voltak ezek? - kérdi Ryuu
- Nem tudom.
- Hm? - néz rá értetlenül Ryuu, de nem kérdez többet
Ryuu hazakísérte Minorit, ki nem mesélt a történtekről, hiszen nem tudja, hogy mi is folyik körülötte. Furcsának találná vagy bolondnak. Inkább csendben maradt. Megköszönte, hogy hazakísérte. Megvacsorázott, majd felment a szobájába. Bátyjának sem mert szólni a dolgokról. Elment lefürödni. Mikor kijött a fürdőből, megpillantotta az ágyán azt a könyvet, melyet a lány kezében látott. Megijedt, mivel azt hitte valaki bejött a házba. Kiment körülnézni, de senkit sem talált. Lassan leült a könyv mellé, majd óvatosan a kezébe vette. Ahogy kinyitotta, nem volt benne semmi. Csak egy üres könyv volt. Letette az asztalára, majd lefeküdt az ágyára. Hamar álomba merült...
- Mért mentél ma a lányhoz? - kérdi
- Csak adtam neki valamit. - válaszolja
- Hm? - lepi meg - Tudod jól, hogy nem érintkezhetünk vele
- Tudom, de itt az ideje, hogy megtudja az igazságot. - mondja határozottan
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
