|
25.rész: Félek tőle
Saki-chan 2021.08.18. 23:36
Minori a lánytól kapott könyvet titokban tartja. Igyekszik elkerülni és nem tudomással lenni felőle. Azonban ez eléggé nehéz. Az iskolára koncentrálva tereli el gondolatait. Végül visszatér Reohoz, kit csak nem tud feledni. A vele lévő lány és a furcsa könyv... Mind, mind felkavarják. Vajon hogyan fogja kibírni?
Az előző részben Minori egy furcsa lánnyal találkozott, ki meg tudta neki mutatni a múltját. Ki is ő valójában, honnan jött és mit tett. Egy könyv is íródott róla, mely most Minorinál maradt. Takuya még mindig nem mondta el az igazságot létükről, melyre már rég rá kellett volna vennie magát. Már nem változtathatja meg a dolgokat, hogy visszaváltozzanak, hiszen a gonosz felfedte magát és tudják mit akarnak. Be kellene látnia, így itt az idő vagy megteszi helyette más. Ez az utóbbi pedig mindinkább előbb fog megtörténni...
Mióta Minori a kezébe kapta a múltját tartalmazó könyvet, azóta nem merte kinyitni. Félt attól, hogy a benne leírtak túlságosan ellene vannak annak, melyet valóban gondolt. Az emlékei nem tartalmaztak ilyen dolgokat. Félt attól, hogy ez mindinkább valóságos, mint az, melyben jelenleg hisz. Többször a kezébe vette, de egyszer sem vette rá a lélek, hogy ki is nyissa. Nem szólt róla bátyjának, nehogy elvegye vagy épp kioktassa mért is van nála. Titokban tartotta...
- Minden rendben? Ma eléggé hallgatag vagy. - kérdi Takuya a reggelinél
- Igen? Pedig minden rendben, nekem elhiheted.
- Hm. - né rá gyanúsan
- Ha? - csippan egyet telefonja
- Mi a válaszod? - kérdi a találkozóról Kazu
- Ne haragudj, hogy még nem írtam neked, kicsit sok tanulnivalónk volt.
- Megértem. Várom válaszod. Szép napot. - írja vissza
- Ki írogat neked ilyen kora reggel? - kérdi érdeklődve Takuya
- Csak az egyik barátom. Semmi olyan, mely említésre méltó. Most megyek! - pattan fel, majd cipőjébe bújva megindul az ajtó felé - Hah? - lepődik meg
- Szia. Remélem nem baj, hogy a házatokig jöttem. - szólal meg Ryuu
- Nem, kedves tőled. - mosolyog rá kedvesen - Csak természetesen Minori. Csak természetesen. Nem szabad, hogy aggodalmat okozz. - gondolja magában
Nehéz volt úgy tennie, mintha minden rendben lenne. Aggasztották a dolgok, melyek mostanában történtek. Válaszokat akart, azok pedig egy hajszálra voltak tőle, de még sem merte megtudni. A könyvet jól elrejtette, nehogy bátyja véletlenül is ráleljen. Ahogy a suliba igyekeztek, összefutottak Reoval, ki épp ment valahová. Minori annyira belemerült a gondolataiba, hogy elsőre észre sem vette őt. Szinte nekiment...
- Hékás! - kapja el Reo kezét nehogy elessen
- Hah? B-bocsánat, nem akartam... Hm? R-Reo? - lepődik meg
- Hmm... - nézi Ryuut ki látszólag nagyon védelmezi Minorit és nem tetszett neki ahogy hozzá ért - A suliba igyekeztek?
- Igen. Oda. - válaszol szúrós tekintettel Ryuu, elhúzva tőle - Megyünk is, nehogy elkéssünk. - karolja át Minorit, majd magával húzza
- Ryuu? - lepi meg
- Hm. - nézi ahogy elmennek
- Mi üthetett Ryuuba? Még sosem viselkedett így. - gondolja
- Ez a srác... - nézi meg magának Reo Ryuut
Az órák gyorsan pörögtek, hamar vége lett az iskolának. Minori ismét Ryuu nélkül indult haza. Ahogy vége lett az utolsó órának, összepakolta a cuccait. Ahogy az ablakon kinézett, meglátta a tegnapi lányt. Gyorsan felkapta a táskáját és leszalad hozzá. Mire leért, már eltűnt. Körbenézett az udvaron, de nem látta, így átvette cipőjét. Ekkor ismét feltűnt, így nagy sietve futott utána. Annyira szaladt, hogy észre sem vette ki várt rá a kapuban...
- Hol lehet az a lány? Nem tűnhetett csak úgy el vagy még is? - kérdi magától
- Szia, Minori. Remélem nem baj, ha eléd jöttem. Vagy mást vártál? - kérdi érdeklődve
- Y-Yoredo-san? - lepi meg jelenléte
- Mondtam, hogy nyugodtan szólíts, Kazunak.
- K-Kazu...
- Így már jobb. - mosolyog rá kedvesen - Van most programod?
- Nem, nincsen. Épp hazafele megyek.
- Mivel nem válaszoltál, így gondoltam személyesen hallgatom meg.
- Hogyan? Én... Ne haragudj, de elfelejtettem. Kissé máshol járt az eszem.
- Semmi baj. Nem haragszom. Ha bármi nyomaszt, nyugodtan megoszthatod velem. - hajol közelebb hozzá
- Öhm... Nem is tudom.
- Ha most ráérsz, akkor ehetnénk egy sütit. Mit szólsz?
- R-rendben.
Elmentek az egyik jó hírnevű cukrászdába. Kazu fizetett mindent. Minori egy nagy fagyi kelyhet kért, míg Kazu csak egy sajttortát evett. Jóízűen majszolták a finomságokat, közben pedig beszélgettek. Kazu elmesélte hogyan is találkozott Reoval. Mesélt a közös kalandjaikról, hogy milyen bajokba is estek. Minori örömmel hallgatta őekt végig. Nem gondolta volna, hogy Reo ennyire aktív életet élt. Kérdezett is, Kazu pedig válaszolt...
- Valóban jól ismered, Reot. Sok közös emléketek van.
- Igen. Nem egy kalamajkából húzott már ki. Igazi jóbarát, kire mindig lehet számítani.
- Értem. - mosolyodik el szája sarkából
- És te? Mesélj. Mitől vagy ennyire elgondolkodva? Mintha bántana valami. Nekem elmondhatod. Nem fogom tovább adni. Legyen a kettőnk titka. - kacsint rá
- Én... - hezitál elmondani mi bántja - Nem tudom elmondjam-e neki. Ha a bátyám fülébe jut, akkor...
- Bármi bánt, nem szabad magadban tartanod. - érinti meg kezét kedvesen
- Tegnap egy lány... nekem adott egy könyvet, melyben benne van ki is vagyok én. Ki a bátyám, honnan származom és miket tettem a múltban. Még nem olvastam bele és ki sem nyitottam a könyvet, mert féltem attól, hogy...
- Hogy az igazság fájni fog. Igazam van?
- Igen. - hajtja le fejét - Félek beleolvasni, mert lehet, hogy amit láttam az mind igaz. Szörnyű ember vagyok.
- Nem vagy az. Sosem voltál. - nyugtatja meg - Most hol van az a könyv?
- A szobámban. Elrejtettem, nehogy a bátyám megtalálja. Tudom, hogy mérges lenne miatta.
- Jól döntöttél, de előbb vagy utóbb neki is szólnod kell. A bátyád jót akar neked. Amik most veled történtek, okkal történnek. Viszont még nincs itt az ideje, hogy megtudd mért. Ezt nem nekem kellene elmondanom, hanem annak, ki jobban el tudja magyarázni. Viszont egyet jobb, ha az eszedbe vésel... Minden a javadat szolgálja, mert fontos vagy nekünk. Fontos vagy neki.
- Haah? - lepődik meg
Egy darabig még beszélgettek, majd Kazu lassan hazakísérte Minorit, ki megköszönte a kedvességét. Érezte, hogy benne megbízhat és nem fogja ok nélkül elmondani, amit elmesélt neki. Mikor belépett a házba, Takuya még nem volt otthon. Csak egy cetli volt a hűtőn, melyen pár alapanyag állt és ez üzenet miszerint el kellett mennie, de hamarosan hazaér. Minori fogta a cetlit és elment a boltba bevásárolni. Mikor végzett a kirakatokat nézegette. Egy ruhán igencsak megakadta szeme. Ahogy nézegette, az üvegben megpillantotta Reot. Gyorsan meg is fordult, tényleg jól látta-e. Valóban ő volt, de nem volt egyedül. Egy csinos nő társaságában sétált. Kissé zavarban lett, majd a felsőjébe markolt. Fájdalmat érzett belül, enyhe fájdalmat...
- Biztos csak az egyik barátja. Nem szabad rosszra gondolnod, Minori. Felejtsd csak el, hiszen ő egy facér, fiatal férfi. Azzal találkozik, akivel akar. Ne foglalkozz vele. - mondogatja magának - És, ha nem? Ha ő a leendő barátnője? Vagy az exe? Egyik sem jó, de... Miket beszélek? - lepődik meg magán - Jobb, ha hazamegyek. - fordul sarkon, de hirtelen visszafordul - Abból nem lesz baj, ha közelebbről megnézem őket. - mondja halkan, majd utánuk eredt
Követte őket egy darabon, de mikor bementek a színházba, abba kellett hagynia. Esteledett, így nem tudta megvárni őket. Inkább hazament, mintsem bajba kerüljön. Gondolatai persze végig azon jártak, hogy ki lehetett az a nő és mért ment el vele. Honnan ismeri és efféle kérdések kavalkádja keringett a fejében. Alig bírta álomba hajtani fejét. Forgolódott össze-vissza, jobbra és balra. Valamikor hajnalban aludt el. Másnap szombat volt, így nem jelentett gondot. Nem kellett korán kelnie. Takuya hagyta nyugodtan aludni. Mikor végre felébredt, már közelgett a dél. Kérdezte is hogyan bírt eddig aludni, de ez teljesen normális volt ebben a korban...
- Mivel kihagytad a reggelit, tessék egy kis könnyű ebéd. - tesz elé egy tányér levest
- Köszönöm. - ásít közben egy nagyot
- Ma van egy kis dolgom, de estére itthon leszek. Jól zárkódj be, míg elvagyok és vigyázz magadra. Tudod, hogy...
- Tudom. Ne aggódj miattam. Nem lesz semmi baj. Megírom a tegnapi leckéket és tanulni fogok. Szóval menj nyugodtan.
- Rendben. Ha bármi van, hívj. - azzal el is ment
- Néha olyan aggodalmaskodó. - jegyzi meg Minori
Ahogy megebédelt, felment átöltözni. Elég gyorsan megcsinálta a leckéit, majd nekiállt tanulni. Pár óra múlva megunta. Gondolta elmegy sétálni egyet. Kiszellőzteti a fejét és a rossz gondolatokat elhajtja belőle. A tanulás csak egy időre tudta feledtetni vele a tegnapiakat. Belebújt cipőjébe, majd útnak indult. Sétálgatott a közelben. Mivel a séta nem tudta feledtetni vele a tegnapi dolgokat, így gondolta elmegy Reohoz és megkérdezi kivel volt tegnap. Csak kíváncsi volt, nem akart tolakodó lenni vagy túl furcsa. Viszont nem hagyta eme tudat nyugodni a lelkét. Az ajtó előtt megtorpant. Arra nem gondolt, hogy netalán dolgozik vagy otthon sincsen. Épp fordult volna vissza, de csak nem hagyta. Bekopogott, de nem jött válasz...
- Jobb, ha megyek. Nincs itthon. - szomorodik el
- Nyáááh!
- Ha? Saké? Te mit keresel kint? Talán a gazdi kint felejtett? - kérdi tőle, majd felveszi
- Nyáhm! - nyávog egyet, majd dorombolni kezd
- Majd én beengedlek. Persze, ha nyitva lesz az ajtó. - azzal a kilincs felé nyúl - Hm? Nyitva van? - lepődik meg - Akkor itthon kell lennie. - nyitja ki az ajtót, majd halkan belép a házba -Majd azt mondom, hogy téged engedtelek be. - suttogja Sakénak
Lassan letette a cicát, majd körbenézett a házban. Sehol sem talált senkit sem. Halk volt, nehogy zajt csapjon. Kissé úgy tűnt, mintha épp be akarna törni. Ahogy a nappaliban állt, semmi gyanúsat nem vett észre. Gondolta, hogy Reonak itthon kell lennie, mivel az ajtó nyitva volt. Ha elment volna, akkor bezárja. Letette Sakét, majd a szobája felé vette az irányt. Észrevette, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Ahogy belépett, meglátta, hogy valaki alszik az ágyban. Közelebb ment. Ekkor két pár lábat pillantott meg a takaró alatt. Reo a hasán feküdt, mellette pedig egy nő, háttal neki. A szemei összeszűkültek, száját gyorsan befogta nehogy elszólja magát. Hátrálni kezdett, mikor az ágyban mozgolódni kezdtek. Végig háttal ment kifelé, így véletlenül levert egy vázát, mely összetört. Ekkor hirtelen meghallották...
- Ajj, a fenébe! - guggol le, hogy összeszedje a törött darabokat, mire megvágja az ujját - A fenébe!
- Ha? Ki van ott? - kérdi Reo
- Nem vehetnek észre! - fut ki gyorsan az ajtóhoz, de megbotlik
- Ki van ott?! Haah? M-Minori? - akad el szava
- N-ne haragudj, hogy csak így bejöttem engedély nélkül. Én csak... - áll fel, majd hátrálni kezd az ajtó felé
- Minden rendben, Reo? - kérdi
- Minori ez nem az, aminek látszik.
- Ugyan, ne is törődj velem. M-most megyek. - azzal azonnal kirohant az ajtón
- Minori! - futna utána, de ruha hiányában az ajtónál megtorpant - A fenébe!
Minori futott ahogy a lábai bírták. Már nem bírta visszafogni könnyeit, melyek végig folytak arcán. Nem tudta hova, csak futott amerre látott. Végül a hídnál kötött ki, mely mindig megnyugtatta, ha valami bántotta. A korlátba kapaszkodva térdre rogyott, majd zokogni kezdett. A mellkasába markolt. Nem bírta abba hagyni a sírást. Befogta a száját, hogy nehogy meghallja valaki...
- Mért? Mért?! Mért fáj ennyire?! Hiszen alig ismerem, még is annyira fáj. Annyira fájt, hogy őket együtt láttam. Ki az a nő? Mért vele volt? Mért? - kérdezgeti magától
- Mért sírsz? - lép mellé valaki - Talán bántott valaki?
- Hah? - ijed meg - Te vagy az a lány tegnapról.- áll fel lassan
- Hát felismertél? Ez kedves. Általában hamar elfelejtenek, de téged nem. - mosolyodik el - Elolvastad már a könyvet? Abban benne van minden. Minden kérdésedre a válasz.
- M-még nem.
- Pedig azért adtam neked, hogy elolvasd minden egyes lapját. Szomorú vagyok, mert nem így tettél. Ezért büntetés jár.
- Hogyan? - hátrálna, de a korláttól nem tud
- Majd én elmondom neked az igazságot! - azzal hirtelen elé lépve, átlöki a korláton
Minori nem tudott megkapaszkodni, így a mélybe zuhant. A folyó magába nyelte, majd a mélybe húzta. Hiába akarta, nem tudott a felszínre úszni. Lassan elmerült a mélyére. Mintha csak valami lehúzta volna. A lány a korláton állva nézte, ahogy a víz magába szippantva a mélybe marasztalja...
- Ég veled kicsi Minori. Ideje, hogy végre felébredj!
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
