|
26.rész: A halál markában
Saki-chan 2021.08.24. 16:34
Minori meghal, elveszíti lelkét. Reoék azonnal utána mennek, hogy megtalálják. Összeütköznek a két fiatallal, kik azt akarják, hogy Minori ne legyen többé. Takuya és a védelmező is besegít, hogy együttes erővel emntésk meg Minorit. Vajon sikerül?
Az előző részben Minori kicsit jobban megismerhette Kazut, ki elhívta egy találkozóra. Mesélt a Reoval való találkozásáról és, hogy milyen kalandókat éltek át együtt. Minori pedig megemlítette a könyvet. Kérte, hogy ne mondja el senkinek. Kazu titoktartó és nem is faggatta róla. Egy igen kellemes délutánt töltöttek el együtt. Haza is vitte, ahol elbúcsúztak egymástól. Nem sokkal utána lement a boltba megvenni, amit Takuya kért. Ekkor megpillantotta Reot egy másik lánnyal. Követte őket, de mikor bementek egy színházba, abbahagyta és inkább hazament. Kissé rosszul esett neki ez a látvány, de próbált nem rá gondolni. Másnap elment Reohoz, kihez csak úgy bement. Ekkor látta meg azzal a lánnyal, kivel tegnap. Az ágyában feküdtek teljesen meztelenül. Lesokkolta, majd futásnak eredt. A hídhoz futott, ahol annak idején elsőnek találkozott Reoval. Ott állt az a lány, ki a könyvet neki adta. Fogta, majd belelökte avízbe. Minori nem bírt megkapaszkodni, így elnyelte a víz...
- Ég veled kicsi Minori. Ideje, hogy végre felébredj! - mosolyodik el elégedetten - Légy az, ki voltál.
- A Mester nem fog ennek örülni. - jelenik meg mögötte az a fiú, ki múltkor vele volt
- Ne aggódj, Aiden. Mi csak segítettünk neki, hogy újra a régi legyen. Ezzel nincs baj, igaz? - mosolyodik el
- Hm. Talán. - válaszolja
Nézték, ahogy Minorit elnyeli a mély víz. Esélye sem volt, hogy megkapaszkodjon vagy a partra ússzon. Teste mintha márványból lett volna. Nem tudott mozogni. Teljesen lesokkolódott. Ahogy a hideg vízbe csobbant, lassan elveszítve minden erejét, süllyedt egyre lejjebb és lejjebb. Kezét fel akarta emelni, hogy a felszín felé nyúljon, de nem bírt. A levegője kezdett kifogyni. Szemeit lassan behunyva adta át magát az őt körülvevő víz mennyiségnek...
- A testem... Mintha nehézzé válna. Nem tudom mozgatni. Elnyel a mély és én... Én nem tudok a felszínre úszni. Olyan hideg van. - hunyja be lassan szemét - Reo... Már nem fogom többet látni. Pedig... Meg akartam jobban ismerni, hogy... - érez egy apró szúrást mellkasában, melytől eláll a szava - Reo...
Ahogy lassan engedte, hogy teste a mélybe zuhanjon maradék ereje is elhagyta. Behunyta szemét, feladta azt, hogy valaki kihúzza s mindez csak egy rémálomnak élje át. A hideg, mélysötét víz elnyelte, mintha csak egy porszem lenne, melyet a szél sodort bele...
- Kérlek vedd fel! - hívja Reo Minorit
- A hívott szám pillanatnyilag nem elérhető. - hallatszik
- A fenébe! - csukja be telefonját
- Reo jól vagy? Én annyira sajnálom. - érinti meg hátát
- Nem a te hibád, hanem az enyém. Te csak..
- Én is hibás vagyok, mert engedtem a csábításnak és csak úgy megtörtént.
- Én is akartam. Akartam, hogy megtörténjen, mert... - akad el szava - Mert vele nem lehet. - gondol Minorira - Akkora egy barom vagyok! - fogja fejét
- Mizu, pajti? Nem vetted fel, így... - lép be az ajtón Kazu - Oh... - kerekedik el szeme, mikor Reot és Minakot együtt látja - Talán zavarok, mert akkor visszajöhetek később is.
- Nem. Csak... Láttad ma Minorit?
- Minorit? Mért? Talán valami baj van? - kérdi értetlenül
- Meglátott bennünket és elszaladt.
- Hogyan? Te és Minako együtt?
- Igen és most nem érem el.
- Hm. Majd megpróbálom én is, hátha... - kezdi hívni - Nekem sem veszi fel. Mintha ki lenne kapcsolva.
- Fenébe! - üt a falba mérgében Reo
- Hé, nyugodj le, pajti. Ne tehetsz róla, hogy...
- De igen! Hülye voltam és hagytam, hogy kicsússzanak a dolgok a kezemből és most megsértettem az érzéseit.
- Az érzéseit?
- Ha láttad volna az arcát... - emlékszik vissza rá
- Talán a bátyja majd tudja hol is van. Hívtad már őt?
- Jobb, ha most elmegyek. - szalad az ajtóhoz Minako
- Minako várj! - kapja el kezét
- Nincs semmi baj. Csak rossz volt az időzítés. Később majd hívlak. Szia. - azzal el is megy
- Takuya azt mondja, hogy nincs otthon.
- A fenébe! Merre mehetett?
- Reo... - hall meg egy halk hangot
- Hah? - pillant hátra Reo, mintha egy hangot hallva háta mögött
Lassan bement a hálószobájába, ahol a felső fiókból erős fény tört elő. Abban tartotta a nyakéket. Kihúzva a fiókot, kivette majd a nyakába vette. Ekkor lassan kirajzolódott egy alak, mely ott állt előttük a szoba közepén. Kazu is látta mivel ő is hordta már a nyakéket egy rövid ideig. Mindketten lélegzet visszafojtva nézték, ahogy a fényló alak egyre jobban kivehetővé válik. Szemük elkerekedett. Ahogy Minorinak elfogyott a maradék levegője is, kivehető lett az alak...
- Gy-Gyémánt... - mondja ki halkan nevét Reo
- Üdvözöllek, Mester! - hajol meg előtte Gyémánt
- Hogyan? Gyémánt, de... - akad el Kazu szava
- Ez azt jelenti, hogy Minori... - csuklik meg Kazu hangja
- Meghalt? - kérdi összeszűkült szemekkel Reo - Azonnal meg kell találnunk! - rohan ki az ajtón
- Veled megyek! Együtt hamarabb megtalálhatjuk!
- Még is mi a fenét műveltél?! - jelenik meg előttük Takuya
- Erre most nincs idő! - szalad el mellette Reo
- Te átkozott! Hol van, Minori! - kapja el felsőjénél fogva
- Engedd el a Mesterem! - jelenti ki gyémánt
- Gyémánt? Hogy lehetséges ez? - szűkül össze szembogara, mintha csak szellemet látott volna
- Magam sem tudom, de nincs idő ezen vitatkozni! Azonnal meg kell őt találnunk!
Takuya is tisztában volt azzal, hogy Minori nagy veszélyben lehet, ha Gyémánt visszatért. Visszatérte egyenlő azzal, hogy Minori meghalt és lelke ezen formában tért vissza, mivel a nyakékhez van kötve. Reo mint mestere révén pedig visszatérhet, hiszen szolgálnia kell míg csak él. Ha nem találják meg időben Minori testét, akkor végleg elveszítik...
Minori utolsó csepp ereje is elfogyott, de mielőtt a víz mélyébe merült volna valaki hirtelen beugott utána. Megragadta testét, majd levegőt fújt szájába. Ahogy észrevette, hogy ez teljesen hasztalan, azonnal a felszínre ereszkedett vele. A védelmező volt az, ki ahogy megérezte, hogy védence bajban van sietve rohant hozzá...
- Elkéstem volna? Az nem lehet! - teszi lassan Minori testét a földre, majd azonnal újraélesztést hajt rajta véghez - Minori! Minori kérlek, nyisd ki a szemed! Gyerünk! - pumpálja mellkasát, majd szájába fújja a levegőt - Gyerünk! - ismétli meg újra és újra eme mozdulatot - Kérlek nyisd ki a szemed! - hajol fölé, majd újra levegőt fúj szájába - Nyisd ki a szemed, kérlek. - simítja meg arcát, majd homlokát-homlokához érinti - Minori... Nem halhatsz meg.
- Valaki... Valaki a nevemen szólít. Ki az? Takuya? Vagy... Reo? Nem, nem ők azok...
- Hm? - érez meg valamit Gyémánt - Mi volt ez az érzés?
- A közelben kell lennie! - jelenti ki Takuya
- Ügye csak nem... - ugrik be Reonak hol is lehet Minori - Tudom hol van! - sietnek oda
- Minori! Minori! - szólítja a védelmező, de semmi haszna - Minori!!
- Felesleges a nevén szólítanod, ő már...
- Nem, ő nem halhat meg! - kiáltja - Nem hagyom, hogy ez ismét bekövetkezzen!
- Milyen szánalmas. A szerelmedért epekedsz, de mind hiába. Csak mondj le róla, hogy nyugodtan távozhasson.
- Soha! - áll fel, majd előrántja kardját, hogy szembe szálljon az előtte álló ellenséggel - Nem fogom újra elveszíteni! - azzal hirtelen megjelenve Alice előtt hasított egyet fegyverével
- Hm! - állítja meg Aiden - Én vagyok az ellenfeled! - védi ki kardjának suhintását, majd ellen támad eltaszítva maguktól ellenfelét
- Ch! - ugrik hátra a védelmező - A fiú erős, de nem fog csak így legyőzni. Meg fogom védeni Minorit! Kerül, amibe kerül! - gondolja, majd egy még erőteljesebb csapással támad vissza
- Uhm! - érzi meg Aiden a támadásának erejét, de végül csak sikerült kivédenie
- Aiden állj hátrébb. A következő támadásánál majd én védelek meg.
- Tudod, hogy engem nem kell.
- Tudom.
- Hm. - jól tudja mit tervez, így előre engedi
Ahogy a védelmező ismét lecsapott, Alice elé tartott egy nagy tükröt, így a támadása visszament felé. El tudott előle ugrani, így nem sérült meg. Kissé meglepte eme visszavágás, de érezte, hogy ez a két fiatal nem gyengék. Áradt belőlük a gonosz energia, mely tartogathat még meglepetéseket, ha nem figyel oda kellőképp. Mikor Aiden támadni akart, gyorsan eltünt előle és Alice mögött jelent meg. Épp le akarta szúrni, mikor az megfordult és ekkor elnyelte a nagy sötétség. Alice csapdába ejtette a múltban, ahonnan nem szabadulhat...
Reoék eközben a helyszínre értek. Nem tévedtek. Reo érezte és jól tudta, hogy ott kell keresni Minorit, ahol Gyémánttal először találkoztak. A híd számukra egy igen emlékezetes helyszín, ahova szeretnek vissza-visszajárni. Még eléggé messze voltak tőle, így Kazu azonnal egy szélörvénnyel felkapta mindhármukat, majd letette a hídnál...
- Itt volnánk! - jelenti ki Kazu
- Minori! - kiáltja nevét Reo
- Reo... Ez Reo hangja... - hallja meg Minori, majd lassan mintha visszatérne belé az élet
- Mi ez az érzés? - teszi mellkasára Gyémánt a kezét - Mintha... Mintha...
- Ott vannak! - veszi észre a magasból Minoriékat Kazu
- Minori! - szaladnak oda
- Lassan a testtel! - szólal meg egy hang - Hiába akarjátok, nem menthetitek meg!
- Mit mondtál, mitugrász? - kérdi Kazu
- Nem vagyok mitugrász te kis senki! - mordul rá
- Hmm... A fiú nem egy átlagos gyerek. - ereszkedik le Reo mellé
- Én is érzem. - mondja Reo - Árad belőle a gonoszság.
- Azonnal vissza kell hoznunk Minorit, vagy örökre elveszítjük. A lelke nem lehet túl sokáig a teste nélkül különben...
- Különben mi? - kérdi Reo
- Elveszíti az eddigi emlékeit, melyeket emberként szerzett.
- Hogyan? - kerekedik el a fiúk szeme
- Elveszíti az emlékeit rólunk és minden másról? - kérdi Kazu
- Igen. Mindent. Hiszen, ha túl sokáig van a lelke nélkül, akkor az egyenlő a végleges halállal. Ha feltámasztjuk, az olyan, mikor újjászületett. Igyekeznünk kell!
- Ezek azt hiszik, hogy a lányt feltámaszthatják. Ch! - mordul fel Aden
- Akkor akadályozd meg, hogy ez bekövetkezzen. Állítsd meg a fiút! - mutat Minoriék felé - És végezz a többiekkel is!
- Ahogy akarod, Alice! Majd én kézbe veszem az ügyet! - ugrik le a magasból a fiúk felé
- Na ne szórakozz! Ez a kis töpszli fiúk lesz az ellenfelünk? - vigyorodik el Kazu
- Ne becsüld alá! - szól rá Reo
- Ti foglalkozzatok a fiúval, míg én megnézem Minorit. - mondja Takuya, majd azonnal odaszalad hozzá
Ahogy közeledett Minoriék felé, hirtelen egy fekete ködfátyol nyelte be. Senki sem volt benne. Hiába nézett körbe, semmit sem látott. Mikor Minoriért kiáltott, hirtelen egy emlékképben találta magát, ahol együtt játszottak. Minori a tó szélén futkosott, míg ő egy fa alatt ülve olvasott. Az emlék igen élethű volt. Alig hitte el, hogy ezt látja. Nézte ahogy gyermeki énjük játszik és minden olyan békés volt...
- Ez nem a valóság. Ez csak egy emlék. Nem szabad, hogy elmélyedjek benne vagy örökké fogva fog tartani. - mondja magának, mikor is hirtelen az emlékkép egy későbbi időbe ugrik, ahol mindketten nagyobbakká lettek
Light halála előtti napnál járt, ahol Gyémánttal utoljára beszélhetett. Teljesen belefeledkezett eme emlékbe, hiszen igen fontos volt számára. Ez volt az utolsó, mikor életben volt. Gyémánt ekkor még nagyon fiatal gyermek volt, ki mit sem tudott a harcról. Szívszorító látványt nyújtott számára eme emlék újra élése...
Míg a két fiút teljesen bekebelezte a sötétség és az emlék, melyet oly annyira szerettek, addig Kazu és Reo összecsaptak a két fiatallal. Alic némileg le volt foglalva a srácokkal, de még így is volt bőven ereje szembe szállni az ellenfelekkel. Aiden a közelharcban jeleskedett, így ő lépett elsőnek. Kardjával lecsapott Kazura, ki kardjával kivédte, majd egy szélörvénnyel lökte hátra. Addig Reo Alicenak ment...
- Gyémánt!
- Igen is, Mester! - alakul át gyorsan egy lőfegyverré
- Hm? Hasztalan. - nyeli el a golyókat, majd visszaküldi őket tükrével
- Hogyan? Visszaküldte? - szerencsére kitért előle, de kissé meglepődött - Az a tükör... El kell pusztítanunk! - gondolja
- Igen is, Mester! - tudja mire is gondol, így azonnal fegyvert váltottak és most két kard lett belőle
- Még mindig érzem... Érzem Gyémánt erejét. Érzem, hogy valóban velem harcol, úgy mint annak idején mielőtt elment volna. Rég éreztem már ezt az ismerős érzést. Oly régen vágytam rá, hogy újra láthassam és most itt van. - vidul fel szíve, de közben tudja, hogy milyen áron is lett vele, így tétovázás nélkül ront Alicenak, ki ismét tükrével védekezik
- Mondtam, hasztalan. Nem fogsz tudni a közelembe sem jönni. Hiába jött vissza a harcosod. - mondja Alice
- Legyőzlek és visszaszerzem őt!
- Valóban ez a jó döntés? Nem jobb neked, hogy a szeretett Gyémántod visszatért? Hiszen arra vágytál, nem igaz?
- Uhm... - torpan meg egy pillanatra
- Ne hallgass rá! Csak manipulálni próbál! - szól közbe Kazu - Igaz, hogy Gyémánt visszatért, de milyen áron? Ne hagyd, hogy hezitálásra kényszerítsen!
- Igaza van. Nem hagyhatom, hogy az érzéseim felülkerekedjenek rajtam. Ő Gyémánt, tudom jól, de ha őt választom, akkor le kell mondanom róla. Arról, ki újra fényt hozott az életembe. Rá vágyom most, nem arra, ami a múltban volt. Sajnálom, Gyémánt, de most őt kell megmentenünk. - gondolja, majd ismét támadásba lendül
- Hm! Szóval a másik lányt választottad. Sajnálatos. - jegyzi meg
Reo egy hatalmas kardcsapással hasította végig a levegőt, X alakot formázva. Támadását ismét a tükörrel védte ki és már küldte volna vissza tulajdonosának, ám ahogy ez megtörtént Reo már indította is az újabb csapást. Ezt is kivédte, de jött egy harmadik is. A három támadás együttes hatással vágódott a tükörbe, az pedig ettől kicsit megrepedt. Alice megérezte, hogy ezzel bajba fog kerülni, így igyekezte visszaküldeni a támadást. Azonban Reo ekkor hirtelen megjelent előtte és kardjával beleszúrt a tükörbe. Ezt már nem bírta ki és betört. Aiden azonnal Alicehoz sietett, ki egyet hátra lépve, féltérdre ereszkedett...
- Alice! Jól vagy? - térdel le mellé - Te átkozott! - mordul rá Reora
- Szép volt. - teszi vállára Kazu kezét
- Ha azt hisztitek, hogy ezzel győztetek, akkor... Hah? - lepődik meg Aiden, mikor egy nyílvessző feléje száguldott
- Aiden! - tartja elé tükrét, mely ekkor teljesen eltörött, a nyílvessző pedig a vállába fúródott
- Haaah?! Alice! - kapja el
Ahogy a tükör darabokra tört és Alice megsérült, a két fiú azonnal kiszabadult az emlékek fogságából. Light volt az, kit nem tudott az emlék magába szívni, ezért volt képes kitörni a sötétségből. A védelmező is megúszta, nem esett semmi baja. Reo azonnal odaszaladt Minori testéhez, mely még mindig élettelen volt...
- Minori! Minori! - veszi ölbe Reo
- Sajnálom. Nem tudtam megvédeni, pedig ez a dolgom. - sajnálkozik a védelmező
- Nem a te hibád. - öleli magához Reo Minori élettelen testét - Mindez az én hibám, mert hagytam, hogy a vágyaim fölém kerekedjenek. - szorítja össze fogát - Kérlek, Minori. Kérlek éledj fel. Azt akarom, hogy élj! Neked élned kell! - öleli szorosabban magához, mialatt egy könnycsepp csordul végig arcán
- Hm? - Gyémánt meglepődve nézi őket, majd mellkasához emeli kezét - Mester... - mondja ki halkan
- Túl sokáig volt a lelke nélkül, így... - mondja Light, majd lassan letérdel Minori mellé - Már nem tudom visszahozni.
- Mester... - markol mellkasába - Szóval ez a lány, fontos neked? - térdel le eléjük
- Hah? - lepődik meg Reo
- Értem. - mosolyodik el - Ha a Mesternek fáj az elvesztése, akkor... - érinti meg lassan Minori homlokát - Nem akarom, hogy a Mesternek fájjon. Azt akarom, hogy mosolyogjon. - gondolja, majd behunyva szemét lassan semmivé foszlik
- Haaah?! - néznek meglepődve a fiúk
Ahogy Gyémánt lassan eltűnt, Minori teste kezdett egyre jobban felmelegedni. Szíve dobogni kezdett, majd lassan megmozdult a keze, mellyel megérintette Reo karját, ki alig hitt a szemének. Kazu elmosolyodva nézte őket, ahogy újra egymásra találtak...
- Reo...
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
