|
27.rész: Őt akarom!
Saki-chan 2021.09.25. 07:40
Reonak bűntudata van, hogy Minori olyan helyzetben látta, amiben soha nem akarta volna. Legszívesebben megmagyarázná neki, de tudja, hogy ez nem lenne jó ötlet. Minori nyugodt a helyzethez képest és boldogabb, mint valaha. Reo rosszat álmodik, mely inkább érezhető valóságnak. Vajon mit álmodott? Meg tudják majd beszélni a dolgokat?
Az előző részben Minori meglátta egy ágyban Reot Minakoval, így azonnal elszaladt. Szíve összetört eme jelenet láttán, ezért akarta gyorsan otthagyni őket. Szaladt, míg a hídhoz nem ért, ahol annak idején találkozott Reoval. Ott az a nemrégiben furcsának talált lány lepte meg, majd lelökte a folyóba. A víz elnyelte testét, de a védelmező kihúzta. Viszont túl késő volt, Minori haldoklott. Lelke elhagyta testét, ezzel pedig a nyakék újjá éledt. Gyémánt visszatért Reo mellé, mely kissé lesokkolta a többieket. Hiszen, ha ő megjelent, az semmi jót nem jelentett. Gyorsan a keresésére indultak, de mikor rá találtak, már késő volt. Nem lélegzett. A lány, kinek neve idő közben elhangzott, Alice, ki Minorit a vízbe lökte és társa rájuk támadtak. Szerencséjükre még volt remény, így Gyémánt távozott, hogy Minori visszatérhessen. Ezzel pedig szíve újra verni kezdett, lelke visszatért testébe...
Pár napja annak, hogy Gyémánt egy kis időre visszatért. Senkinek sem kedvezett eme visszatérés, hiszen a jelenlétével Minorit elveszítették. Takuya elmesélte ez hogyan volt lehetséges. Ha Minori életét veszti, akkor visszatér a nyakékbe a lelke, mely Gyémánt volt egykoron. Feladata folytatódik, miszerint az Okizawa család leszármazottjának védelmezője lesz. Ez egy örökös feladat, melyet halála után mindenképpen vissza fog kapni. Amolyan átoknak is mondható, melyet el kell viselnie. Míg egy Okizawa is él, addig kötelessége védelmezni. Hogy ezt át lehetséges-e ruházni, nem biztosított, de szakértői segítséggel megtehető. Viszont senki sem szeretné, ha ez bekövetkezne. Minori egy új életet kezdett, új évszázadban, mely igen keveseknek adatott meg. Takuya is hasonló cipőben van, viszont ő ha meghal, lelke nem vész el, de nem is kap új testet. Viszont képes a reinkarnálódásra, ha lelke tiszta marad és húga mellett maradhat. Most egy utolsó esélyt kaptak az életre, melyet ügyesen kell kihasználniuk. Ritka, hogy ilyen jó dolog történt meg két harcos, többszáz lelket kioltó gyermeknek...
Mióta bekövetkezett, melyre senki sem számított, jobban védték Minorit. Figyeltek rá, hogy többet ne forduljon elő ez az eset. Alice és Aiden sikertelen próbálkozásuk miatt, eltűntek és nem látták őket az eset óta. Megnyugodhattak, biztosan egy ideig nem is fognak visszatérni. Minori nyugodtan folytathatja tanulmányait, melyben kiváló társra lelt Ryuu személyében. Sokat vannak együtt, szinte minden nap csak egymással foglalkoznak. Az osztálytársak egy párnak látják őket, hiába állítanák az ellenkezőjét. Olyan, mintha ezer éve ismernék már egymást. Hasonló érdeklődési körrel rendelkeznek, ugyan azokat szeretik. Igazán aranyos párost alkotnak. Takuya is megfigyelte milyen energikus és vidám mostanában, mely örömmel telíti el. A dolgokhoz képest igazán nyugodt...
- Hogy van? - kérdi Reo
- Mostanában igazán vidámnak tűnik. - válaszolja Takuya
- Értem.
- Mindig mosolyogva jön haza és az eredményei is kitűnők. A dolgokhoz képest, teljesen normálisan viselkedik. Úgy érzem visszatért a régi önmagához. Ha a dolgok így maradnak, akkor ez nem is fog változni. Viszont a gonosz sosem alszik, ezt mindig észben kell tartanunk. Míg a harmadik nyakék meg nem semmisül, nem jelenthetjük ki, hogy ez maradandó állapot.
- Ezzel én is tisztában vagyok. Nincs egy nap sem, hogy ne jutna ez az eszembe. - szorítja ökölbe kezét
- Szeretném, ha Minori továbbra is boldog lenne. Azt akarom, hogy olyan élete legyen, melyre mindig is számított. - néz rá komoly arccal Takuya
- Mindent megteszek ennek érdekében, hogy Minori boldog maradhasson! - jelenti ki
- A múltkor...
- Hm?
- Mért Minorit választottad?
- Ha? - lepődik meg a kérdésen
- Minorit választottad Gyémánt helyett. Talán már lemondtál róla, hogy visszakapd azt a lányt, kit megismertél?
- Nem. Csupán azt a lányt akarom megismerni, aki lett belőle.
- Hm. - mosolyodik el szája sarkában - Értem.
Reo tudta, hogy azt a Gyémántot, kit megismert, már nem láthatja viszont. Hiszen egy másik lélekben született ujjá, ki teljesen más. Gyémánt harcos léte, nem lesz soha többé. Minori nem olyan, aki képes lenne egy kardot is a kezébe venni. Ő csak egy átlagos, középiskolás lány. Ártatlan, makulátlan lelkű és törékeny. Gyémánt ellenben erős volt, kitartó és egy igazi harcos. Már nem lesz sosem ugyan azzá. Lelke átformálásával egy új formája született meg. Ez pedig Minori, kinek élete fontos mindenki számára...
- Jobb, ha mész. Gondolom nem fog örülni annak, ha itt talál.
- Tudom. - jut eszébe az arca, mikor Miyakoval együtt látta
- Megjöttem! - nyílik az ajtó, majd belép rajta Minori
- Üdvözöllek itthon. Épp jókor. Most készültem el a vacsorával. - teszi az asztalra a tányérokat Takuya
- Hmm... - szagol a levegőbe - Isteni illata van!
Reo még éppen időben tudta elhagyni a házat. Az ablakból látta, ahogy leülnek enni és boldogan látnak hozzá az elfogyasztásához. Szomorú arccal battyogott haza. Szerette volna, ha megmagyarázhatja a dolgokat Minorinak, kivel azóta sem beszélt egy szót sem. Ahányszor csak eszébe jut az arca, mikor a folyónál a nevén szólította, minduntalan vele akar lenni. Megmondani neki, hogy semmi sincs köztük Miyakoval, csak egyszeri eset volt és vele akar lenni. Erre vágyik, de ez valahogy messzinek tűnik. Sajnálatosan kicsúsztak kezeiből a dolgok, melyek egyhamar nem fognak helyre jönni. Bízik abban, hogy idővel megenyhül minden és ismét úgy tudnak beszélgetni egymással, ahogy a történtek előtt. Magányosan érezve magát, belépett háza ajtaján, majd ment a konyhába, hogy megetesse Sakét, ki hangos nyávogással jelezte, milyen éhes már...
- Nyugi szőrgolyó, máris adom. - bontja fel a konzervet kis tálkájába öntve a finomságot - Tessék! - teszi le elé
- Nyáááhm! - simítják meg buksiját
Reo ment, hogy lezuhanyozzon. Egy jó, forró fürdő csak lenyugtatja. Mostanában úgy sincs eléggé jó hangulatban. Beállt a zuhany alá, majd egy ideig csak folyasztotta fejére a forró vizet és elgondolkodott. Most is Minorira gondolt és arra, hogy látni szeretné. Megérinteni őt. Érezni bőre illatát és megérinteni azt. Már túlon-túl belegondolt mit is akarna tenni, így gyorsan észhez tért, mielőtt már messzire menne a gondolataiban. A forró víz megnyugtatta, így kevésbé érezte magát ramatyul. Magára csavart egy törölközőt, majd kilépett a zuhanyfülkéből, hogy megszárítkozzon. A tükör párás részeit letörölve, nézte magát, majd a szobájába indult. Megtörölte haját, magára kapott egy alsónadrágot, majd elterült az ágyán. Alig pár perc alatt, mély álomba is merült. Álmában egy hang szólította. Egy hang, mely nem volt számára ismerős, viszont valahogy felállt a karján a szőr. Minden egyes szavától, ahogy megszólalt, teljesen beleborzongott...
- Reo... Reo...
- Hm? - nyitja ki hirtelen szemeit - Hol... vagyok? - néz körbe, de csak ürességet lát maga körül - Ez biztos csak egy álom. Felébredek és...
- Nem álmodsz. Mindez az elméd rejtekében van.
- Ki beszél?
- Jól tudom ki vagy. Tudom, hogy honnan származol. Tudom, hogy ki vagy valójában.
- Ki vagy te?! - kérdi erőteljesebb hangon
- Én olyan vagyok, mint ő. - válaszolja, majd egyszer csak egy fekete árny kezd kirajzolódni a semmiben
- Hah? - lepődik meg Reo, nem értve mi folyik itt - Megismétlem a kérdést. Ki vagy te?!
- Hogy ki vagyok? - rajzolódik ki az árnyból egy alak formája - Az vagyok, aki elpusztít majd! - indul meg felé
- Hah?! - ijed meg tőle, mire az árny alak átsuhan testét - Mi a franc? - néz maga elé értetlenül
- Őt akarom! Azt akarom, hogy az oldalamon harcoljon és kedvesemmé váljon! - jelenti ki
- Még is ki a... Haah? - akad el szava, majd Minori villan be előtte - Minori...
- Igen. Ő az, ki kell nekem. Ki hozzám tartozik. Ki csak is az enyém lehet. - jelenik meg újra az árny alak, de most már jobban kirajzolódik ki is az
- Soha sem lesz a tiéd! Minori nem tartozik hozzád! - mordul rá
- Majd meglátjuk. - hajlik óriási mosolyra arca, majd hirtelen karmaival megragadja Reo nyakát
- Hah?! - vágódik hátra a földre, éles fájdalmat érezve nyakán
- Minori az enyém lesz. - szorítja még erősebben - Hm? - néz kissé meglepetten maga elé, lassan engedve a szorításon, majd az árny egyszer csak eltűnik, Reo pedig felébred - Haaah! - ébred fel hirtelen, levegő után kapkodva - Még is mi a fene volt ez?! - fogja nyakát, érezve rajta az alak markának erejét
Szíve hevesebben vert, ahogy eme álomszerű jelenetből kilépett. Teljesen lesokkolta, hogy fizikailag érezte a fájdalmat, pedig aludt. Álomnak nehezen mondható, de még is olyan volt. Értetlenül állt a dolgokhoz. Mikor újra rendesen bírt levegőt venni, lassan az ablak felé nézett. Elkerekedett a szeme és teljesen ledermedt, mikor megpillantotta Minorit, ki az üveg túloldalán állva őt nézte. Megdörzsölte szemét, hátha ismét csak álmodik, de utána is ott állt. Lassan az üveghez érintette kezét, s aggódó szemekkel nézte Reot, ki odasétált hozzá, majd ugyan úgy az ablakra tette kezét. Mindketten mozdulatlanul álltak egymást nézve, egy szó sem hagyta el szájukat...
- R... - mondaná ki nevét, mikor egyszer csak egy hang szakítja meg eme meghittnek mondható jelenetet
- Hm? - Reo lassan az ajtajához lépett, melynek túloldalán hangokat hallott
Óvatosan az ajtóra tapasztotta fülét, de ekkor már nem hallotta a hangokat. Lassan kinyitotta az ajtót, hogy kinézzen rajta. Minorira pillantott, de ő már nem volt az ablaknál, hirtelen eltűnt. Elengedte a kilincset, hogy odamenjen hozzá megnézni hova lett, mikor is hirtelen Saké fújására nem lett figyelmes. Tudta, hogy valaki belépett a házába, így egy hirtelen mozdulattal nyitotta ki a szoba ajtaját. Két alak állt a nappali közepén. Ismerős arcok, azok, kikkel korábban már összetűzésbe keveredtek, mikor Kaiennel volt dolguk. A nagyobbik fickó megindult Reo felé, míg a másikra Saké ugrott rá nagy hevességében és jól megkarmolta annak arcát...
- Áh! Te kis nyavajás! - lőne rá fegyverével, mikor hirtelen Minori egy párnával fejbe dobta - Mi a fene?! - néz meglepetten
- Ne merje bántani! - szól rá Minori, kissé reszkető testtel, de még is elszántan
- Minori! Fuss! - szól rá Reo, de ekkor a nagydarab fickó támad rá, elvonva róla figyelmét
Minori futásnak eredt, nehogy elkapja. Reo próbálta ellenfelét hamar kiütni, hogy segíteni tudjon neki. A nagydarab fickó öklét használta, melyet elkapott és áthajította vele a szobán. Nekirontott a másik fickónak, ki majdnem elkapta Minorit...
- Ne merészelj hozzá nyúlni! - kapja el kezét, majd orrba veri - Jól vagy?
- I-igen. - néznek egymásra megkönnyebbülten - K-kik ezek az alakok és mért törtek be hozzád? - kérdi
- Nem tudom, de ki fogjuk deríteni. Te maradj itt és... Hah?
Mikor épp fordult volna a fickók felé hirtelen egy tőr hatolt át az ablaküvegen egyenesen Reo vállába állva. Minori nagyon megijedt. Gyorsan kitépte vállából a tőrt, majd eldobta. A támadó egy újabb tőrt dobott be az ablakon, de ekkor Reo gyorsan Minorira vetődött, hogy megvédje. Fölé egyenesedett, testével óvva nehogy eltalálják...
- Nem tudom honnan dobálnak, de itt túl veszélyes! - mondja kissé idegesen
- A vállad... - veszi észre a sérülést
- Csak egy karcolás. Fontosabb, hogy neked ne essen semmi bajod.
- Uhm. - pirul el eme kijelentésén
- Biztonságba kell vonulnod. - száll le róla, majd a kanapé mögött ülve beszélik meg mit tegyenek - Addig én megkeresem a támadót.
- Én is veled megyek. - jelenti ki
- Nem. Ez túl veszélyes. Te itt maradsz. Menj be a fürdőbe, ott biztonságban leszel. - azzal óvatosan felállva megiramodik az ajtó felé, de Minori elkapja kezét
Ahogy Minori Reo után kapott, mindketten kikerültek a biztonságot adó kanapé mögül, így a támadó előtt felfedték magukat. Ekkor két újabb tőr suhant be az ablakon. Minori megijedve hirtelen maga elé tartotta kezét. Ekkor a nyakék, mely Reo nyakéban volt, fényesen izzani kezdett, beterítve fényével az egész házat. Egy védőpajzs lett előttük, melyen nem hatoltak át a tőrök, csak lepattantak a földre. Reo elkerekedett szemekkel nézett rá...
- Hah? E-ezt én csináltam? - nézi kezeit meglepetten
- Úgy látszik. - válaszolja - Ez lenne a jelenlegi ereje? - kérdi magától, majd lenézve észreveszi, hogy épp egymás kezét fogták - A nyakék...
- Ha? A nyakék?
- A nyakék az, mely megvédett bennünket. - fordul felé, így Minori is észreveszi ahogy fénylik
Csillogó szemekkel nézett rá, majd lassan kapcsolt, hogy még mindig Reo kezét fogja, így zavarában azonnal elfordult tőle. Reo csak elmosolyodott. Épp nyúlt volna vállához, hogy megnézze arcát, de egy tőr akkor vágott át közöttük. Gyorsan magához rántotta Minorit és beugrottak a konyhapult mögé. Sorozatos tőrök suhantak be a házba, mintha valamiből kilőtték volna őket. A támadó nem akarta felfedni magát...
- Bocsi. - öleli magához Minorit és nem is akarja elengedni
- Olyan közel van. - pirul el erre gondolva - M-most már elengedhetsz.
- Nem akarlak elengedni. - öleli még jobban magához, felét vállára hajtva
- Reo... - érinti meg karját, majd lassan felé fordulva szemeibe néz
Mindketten zavarban érezték magukat. Egymás felé fordulva térdeltek a konyhapadlón. Pár pillanatra elfeledkeztek arról, hogy milyen helyzetben is vannak. A nyakék erős fénye újra beterítette az egész szobát, ahogy Minori lassan megérintette, miközben Reo arca felé közelített. A nyakék olyan erősen izzott, akár egy fénygömb, mely fel akar robbanni. Már majdnem csókra érintették volna ajkaikat, mikor is Minori teste szerte foszlott, s a nyakékbe olvadt. Reo elkerekedett szemekkel nézett, nem értette mi történik...
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
