|
30.rész: Elárulva
Saki-chan 2021.11.20. 23:41
A védelmező is sérülést szenvedett Minori által, ki magával akarta vinni a nyakéket. Azonban Shino útját állja, ezzel pedig harcba bonyolódnak. A nőszemély bosszús amiatt, hogy nincs kezében a nyakék. Egy aprócska botlás következtében pedig minden megváltozik. Vajon hogyan alakulnak az események?
Az előző részben Minori a nőszemély pontosabban a fekete nyakék irányítása alá került. Teste felett átvették a hatalmat, így azzá lett, aki akkor lesz, ha gonosz kezekbe kerül a nyakék. Ebben az esetben máshogy lett az. Tudattalan, mint egy baba, kit zsinóron rángathatnak. Reo súlyos sérülést szenvedett a Kiruval való harc során, így harcképtelenül fekszik ágyában. A fiúk vigyáznak rá, míg nincs magánál. Minako is elmegy hozzá, hogy segítsen neki. Ezalatt a nőszemély Minorit küldte a nyakékért, hogy ő szerezze meg. Egy fontos eleme a céljukhoz. A védelmezővel találja össze magát, kivel harcba száll. A végén győzelmet arat, megsebezve ezzel őt. A nyakék a kezébe kerül ezzel véget vetve mindennek...
Miután a védelmező is megsérült, visszavonulót fújva a házba mennek. Reo még mindig nem volt magánál. Azzal, hogy két sebesültjük is van, eléggé nagy hátrányba kerültek. Kazu kezd egyre jobban aggódni a dolgok miatt és úgy érzi minden kicsúszik alóluk. Minako ellátta a védelmező sérülését is, ki úgy látszik szintén harcképtelenné lett...
- A francba az egésszel! - rúg bele mérgében a székbe Kazu
- Azzal, hogy rombolsz, még nem teszel jót. - szól rá Minako
- Bocsánat, de... Ez az egész! Ha Minori megszerzi a nyakéket, akkor mindennek vége! Ez az egyetlen reményünk és még sem vagyunk előrébb az ellenségnél! - bosszankodik - Legszívesebben megsemmisíteném, hátha jót cselekszem ezzel és Minori kitér a bűvköréből. - szorítja ökölbe kezét
- Azzal csak ártanál neki. Nem csak a lelke, de a teste is megsemmisülne. - szól közbe erőtlen hanggal a védelmező
- Hah?! - ijed meg ettől Minako
- A francba!
- Az egyetlen reményünk az lenne, ha a másik nyakéket meg tudnánk semmisíteni. - ül fel lassan a kanapéról
- Feküdnöd kellene. A sérülésed rosszabbodhat, ha mozogsz. - ül le mellé Minako
- Nem tudok csak tétlenül ülni. - áll fel, de meginog
- Maradj fekve. Máris hozok egy kis vizet.
Kazu kiment kiszellőztetni a fejét, míg Minako letisztította a védelmező sérülését. Nehezen bírta fekvésre marasztalni, eléggé makacs volt. Mikor végül fekve maradt, lefőzött egy kis teát, majd bement ellenőrizni Reot. Aggódva tapasztalta, hogy semmit sem változott az állapota. Ugyan olyan állapotban volt, mint egy órája. Ha nem látják el rendesen a sérülését, akkor belehalhat. Csak az időt húzzák. Az aggodalomtól elfáradt Minako, hamar elaludt. Ekkor a védelmező belépett hozzájuk. Reo ágya mellé állva nézte, ahogy fekszik. Lassan megérintette a kezét, hogy a tudat alattiába lépjen. Behunyva szemét, erősen koncentrálva sikerült elérnie Reo elméjét...
- Hm. Sokkal tisztább, mint azt gondoltam. - jegyzi meg - Hm? - veszi észre Reot, ki a semmi közepén áll - Reo. - mondja ki nevét
- Ha? - fordul felé meglepetten - Hol vagyunk? Mi ez a hely? - kérdi Reo értetlenül
- Az elmédben vagyunk. Beléptem, hogy felébresszelek. - válaszolja
- Most alszom?
- Igen. A sérülés, melyet Kiru okozott súlyosabb lett, mint azt gondoltad volna. Ágynak dőltél és...
- Minori...
- Ő fogságban van, csak te segíthetsz neki.
- Nem tudom hogyan segíthetnék. Gyenge vagyok.
- Ez nem igaz. Te igen is erős vagy. Csak akarnod kell.
- Sosem tudtam megvédeni. Mindig csak fájdalmat okoztam neki és..
- Tévedsz. Ő igen is szeret téged. Jobban, mint hinnéd.
- Ha? - lepi meg eme kijelentése
- Csak bíznod kell önmagadban. Fel kell élesztened a benned rejlő erőt.
- Ezt hogyan tegyem? Nem tudom.
- Nem maradt sok időnk. - fogja meg oldalát, ami vérezni kezdett - Segítened kell!
- Még is hogyan?
- Bízz magadban! - azzal eltűnik
- Hah?! - ébred fel hirtelen Reo
- Hah, hah... - liheg - Végre felébredtél. - mondja, majd lassan eszméletét vesztve visszaváltozott eredeti formájává, melyből felfedte kilétét
- Hah?! - ül fel Reo, mire Minako felébred
- Uhm.. R-Reo? Reo! - örül meg neki - Hál' isten jobban vagy. - öleli meg
- Minako. - öleli vissza
Reo sérülése beforrt, hála a védelmező életerejének, mellyel felélesztette a benne élő Arizon gyors regeneráló képességét. Minako nagyon boldog volt attól, hogy végre jó állapotban láthatja. Kazu hasonlóképpen megörült barátja testi felépülésének. Elmesélték neki mi is történt. Szomorúan hallgatta, hogy a dolgok kissé kicsúsztak a kezeikből és minden reményük kezd szerte foszlani. Ahogy beszélgettek, Shino is megjelent. Kazu nem értette merre is mehetett. Végül kiderült...
- Még is hol a fenében voltál?! - kapja el gallérjánál Kazu
- Egy régi barátnál. - lép be a házba Kaien
- Kaien? - lepődnek meg
- Még is mi a francot keres ő itt?! - kérdi mérgesen Reo
- Segítek nektek a gonosszal való harcban. - válaszolja - Tudom, hogy Minori is közéjük állt és most eléggé legyengültetek.
- Az csak ideiglenes. Vissza fogom őt hozni ide!
- Abban nem is kételkedem. Viszont jelenleg ők állnak jól. Vagy tévedek?
- Csak jelenleg. - vág közbe Kazu
- Tudjátok már mire is készül ez a bizonyos nőszemély? - kérdi Kaien
- Még nem, de ki fogjuk deríteni.
- Minori lelkére van szükségük, hogy teljesen az irányításuk alá vonhassák. - szól közbe Ryuu
- Hah? - néznek rá meglepetten
- Hmm. Benne kit tisztelhetünk?
- Minori védelmezője vagyok. Az a személy, ki jobban ismeri bárkinél az egész világon. - jelenti ki - Takuya kért meg rá, hogy külsőmet elfedjem, ezzel elkerülve a múltbéli emlékeket.
- Hm? - lepődik meg Reo
- Azzal, hogy felfedtem kilétem, súlyos büntetést fogok kapni, de a helyzet így hozta.
- Szóval azért voltál mindig a nyomában. - mondja halkan Reo
- Azért voltam, mert ez volt a feladatom. Az ő védelme mindennél fontosabb.
- Még sem tudtad megvédeni, mikor mellette voltál. - förmed rá Reo
- Ez igaz, de...
- Nincs de! Ha jobban figyelsz, most nem lenne velük! - mondja mérgesen
- Hé, pajti! Higgadj le! Ő nem tehet semmiről! A fekete nyakék erősebb mindannyiunknál! - vág közbe Kazu
- Igaza van. Viszont az egész elkerülhetetlen volt.
- Igen. Elkerülhetetlen! - kapja el gallérjánál fogva Ryuut
- Reo! - ijed meg Minako
- Te vagy a fő oka annak, hogy Minorit el tudta ragadni. Ha megvédted volna, akkor...
- Tudom, hogy mérges vagy és legszívesebben bevernéd a képét, de most együtt kell dolgoznotok. - teszi vállára kezét Kazu ezzel leállásra bírva őt - Megijeszted Minakot ezzel a viselkedéseddel.
- Hm. - engedi el lassan Ryuut
- Ezzel a kakaskodással csak az időt vesztegetjük. - szól közben Kaien - Két forrófejű hős, kik elvesztették a szerelmüket. Tipikus dolog egy történetben. Nem is lepődtem meg rajta.
- Hm. - fordulnak el a fiúk bosszúsan egymástól
- Végre viselkedhetnél felnőtt módjára és összeszedhetnéd magad, Reo Okizawa. Szégyent hozol az Okizawa családra! Azt hittem benned nagyobb erő lakozik, mint azt megmutatod, de tévedtem. Itt ülsz és másokat okolsz a hibád miatt. Hiszen mindez a te hibád is. Azzal, hogy a szeretett nő felé kacsingatva sóvárogtál, megszegted a szabályokat. Pedig mindez lehet elkerülhető lett volna, de persze nem biztos, hiszen a gonosz sosem alszik. Mindig ott van és lesben figyel. A te apró közbeavatkozásod lobbantotta fel a gonosz szikráját, így most a kezükre játszottál. Ismerd be, hogy nem csak az ő, hanem a te hibád is. Ismerd be, hogy a szíved erősebb volt a józan eszednél és meg akartad kapni azt, amire vágytál! - jelenti ki Kaien
Mindannyian rá néztek, lesték a reakcióját. Kaien szavai kissé megtorpantották, nem tudta miképpen szóljon vissza. Mérges volt, mert rá fogták a dolgok alakulását, de még sem engedte ki haragját. Szúrós tekintettel nézett Kaienre, majd egy szó nélkül kiment a szobából...
Miközben barátainknál elszabadultak az indulatok és egymást vádolva dultak-fultak, addig Minori a nyakékkel a nőszemély felé vette az irányt, hogy tervüket beteljesítsék. Azonban ez nem volt olyan egyszerű, mint azt gondolta volna. Shino elébe vágott és megfékezte abban, hogy eltűnhessen. Sikerült kardjával a fához szegeznie, ekkor elejtette a nyakéket, mely a fűbe hullt. Összecsapásuk elkerülhetetlen volt. Shino tudta, hogy most nem az a lány áll előtte, kit megismert. Nem az a szellemlány, ki kedves volt és odaadó. Az előtte álló személyből hiányzott mindez, csupán bábként hatott az ottléte. Szavakkal nem is tudott volna rá hatni, hisz lelke minduntalan hiányzott testéből. Érezni lehetett a belőle áradó gonosz energiákat, mely szinte megfertőzte őt. A nyakék volt az egyetlen, mellyel esély nyílhatott arra, hogy visszahozzák. Minori nem hátrált meg, összecsapott az előtte álló harcossal. Két kardot rántva elő, ellenfelének ugrott. Shino elsőnek csak védekezett, majd igyekezett úgy támadni, hogy ebből nem származzon sérülése. Viszont, ha a dolgok úgy hozzák, akkor kénytelen lesz erősebben visszavágni. Kardjaik pengéi csak úgy szikráztak, ahogy egymást súrolva érintkeztek egymással. Mindketten egyenlő erővel bírtak, egyikük sem engedett alább. Shino gyors mozdulatokkal próbálta elterelni figyelmét, így sikerült a földre terítenie. Kigáncsolta lábát, majd leszorította egy pillanat alatt...
- Tudom, hogy most nem hallasz és azt sem tudod ki vagyok. Viszont akkor sem hagyhatom, hogy elvidd magaddal, mely oly értékes most a számunkra. - néz rá határozott szemekkel - Nem fogok neked ártani, azzal csak kivívnám a haragját. - gondol ekkor Reora, majd lassan enged a szorításból, melyet Minori ki is használ
Hirtelen kirántva lábait, arcba rúgta, majd a magasba szökkent és kardjával lecsapott rá. A magasból rá dobta fegyverét, hogy átdöfhesse vele testét. El is találta, de mivel Shino időben kapcsolt, így nem okozott súlyos sérülést. Sikerült megvágnia arcát, mely csupán karcolásként hatott rá. Letörölve vérét, vissza is támadott. Kardjaik újból hevesen koccantak össze, a távolból is lehetett hallani harcuk hevességét. A fák közt dúló heves összecsapás véget nem érő táncként hatott. Minori tudta, hogy minél hamarabb vissza kell térnie vagy csalódottak lesznek. Igyekezte lezárni a harcot, de Shino túlságosan erős volt. Ahogy harcoltak, egyszer csak a sötét árny jelent meg a fák lombjai között. Látta, ahogy harcolnak. Egy tőrt húzott elő felsője ujjából, majd Minori felé dobta el, ki ezt megérezve azonnal a tőr dobásának irányába fordulva, kivédte. Kizökkentette a harcból, így Shino egy hirtelen tett mozdulattal átszúrta a vállát. Minori szeme sem rezzent. Gyorsan hátra ugrott, el ellenfelétől. Bal karja eléggé megsérült, így nehezen tudta megmozdítani. Idegpályát ért a találat. Vissza kellett vonulnia a harcból. Az árny alak ugyan így tett...
A fekete nyakék várta, hogy a másik kezében lehessen. Mikor Minori megjelent mögötte, csalódnia kellett. Lassan felé fordulva várta miként járt. Mikor Minori szemeibe nézett, semmilyen érzelmet nem látott benne. Mikor lassan odalépett elé, megpillantotta, hogy vére a padlón csöppen...
- Hm. Mi történt, kedvesem? - érinti meg arcát aggódva - Hiszen te vérzel! - emeli fel karját - Ki tette ezt veled? Ki sebesített meg? - kérdezgeti
- Kedvesem... - lép be a nőszemély - Hm. - veszi észre Minori vérét a padlón
- Azonnal hozasd ide az angyalt! - szólítja fel
- Mért lenne rá szükséged?
- Ne kérdőjelezd meg a kérésemet! - mordul rá - A kedvesem vérzik, azonnali segítségre van szüksége! Ő elég erős ahhoz, hogy meggyógyítsa.
- A nyakék... A nyakéket sikerült megszerezned? - kérdi Minoritól
- Elvesztettem. - válaszol Minori
- Elvesztetted? De hiszen akkor... - akad el szava
- Még mindig náluk van. - fejezi be mondatát a nőszemély - Te sem vagy jobb Kirunál. Elbuktál, aminek... - akad el hirtelen szava
- Ne merészelj így beszélni vele! - mordul rá
- De kedvesem én csak...
- Nem érdekel mit gondoltál. Ne merd alábecsülni. Meg fogjuk szerezni a nyakéket. Most pedig hozd ide az angyalt, de tüstént!
Azonnal hoztál Takuyat, kinek nem tetszett, ahogy rángatták. Elsőnek nem értette mért is hozatták elő cellájából, majd ahogy meglátta Minorit, már tudta. Ott állt előtte húga, ki akár egy rongybaba. Semmi érzelem nem ült ki arcán. Észrevette, hogy bal vállából vérzik. Arra parancsolták, hogy gyógyítsa meg Minorit, de ha bármi ellenszegülést tanúsít, akkor nagyon megbánja. Lassan megérintette Minori vállát, melyből hatalmas fény kezdett el áradni, ezzel begyógyítva a sérülését. A vérzés azonnal el is állt, mintha nem is lett volna. Ahogy húgára nézett, mintha megszakadt volna a szíve. Rossz volt így látnia. Megérintette kezét, hátha ezzel megérintheti a szívét és észhez tér. Azonban, mikor az elméjébe lépett, semmit sem látott. Minden üres volt és sötét. Csak egy pillanatra láthatta, mert azonnal elvitték mellőle és vissza akarták zárni. Már nem volt rá szükségük, mivel megtette, amire parancsolták. Ekkor volt jó alkalom a szökésre. Mielőtt visszazárták volna, gyorsan kicselezve az őröket, kiütötte őket, majd azonnal fegyveréhez sietett, mely nem messze volt elzárva. Választhatott, hogy elhagyja az épületet vagy magával viszi Minorit...
- Mit fogunk most tenni? A nyakék fontos nekem! Nekünk!
- Csak nekem. A te feladatodnak ezennel vége.
- Hogyan?
- Te voltál az, ki megsebesítette, nem igaz?
- Miből gondolod?
- Válaszolj a kérdésemre.
- N-nem. Nem én voltam.
- Hm. - lép oda elé, majd lassan körbe sétálja - Akkor mért remeg úgy a hangod?
- Láttam, mikor elhagytad az épületet. Merre jártál pontosan?
- Nem voltam sehol. Végig itt... - akad el szava
- Hazudsz. - suttogja fülébe
- Én...
Mikor épp fordult volna felé, hirtelen Takuya lépett be a szobába, majd nyílvesszőjével a fekete nyakékre célzott. Ekkor az maga elé rántotta a nőszemélyt, így a nyílvessző egyenesen a mellkasába fúródott. Testével védte meg saját épségét. A nőszemély lassan hátrálni kezdett...
- Mért? Hiszen én, szerettelek. Szerettelek téged. - mondja ki erőtlen hangok, majd vér kezd folyni szájából
- Számomra csak ő létezik. - lép Minori mellé, majd lassan megcsókolja
- Hagyd őt békén! - parancsol rá Takuya
- Mért? Akkor mi lesz? - ahogy ezt kérdezte, hirtelen több őr is megjelent
Takuyanak el kellett hagynia az épületet, mert ennyi ereje nem lesz, hogy minddel végezzen. Gyorsan az ablak felé futott, majd kiugrott rajta. A nőszemély egy utolsó pillantást vetett kedvesére, majd lassan a mélybe zuhant. Nem mentek utánuk, mivel eléggé magasan voltak ahhoz, hogy úgy gondolják ezt nem élhették túl. Takuya erejének köszönhetően túlélte a zuhanást és könnyedén ereszkedett le a földre, majd miután látta, hogy nem követik, elment a többiek után. A nőszemély súlyos sérült szenvedett nyílvesszője által, de még élt...
- Reo. Hé! Ne hallgass Kaien dumájára. Tudom, hogy ne te vagy a hibás. Sosem lesz a te hibád. Hiszen ez bármikor megtörténhetett volna és...
- Igaza van. Tudom, hogy igaza van, de nem tudom elfogadni.
- Reo ez...
- Nincs idő fecsegésre! - jelenik meg Shino
Bementek, hogy mindent el tudjon mesélni. Elmondta, hogy Minorival összetűzésbe keveredtek és sikerült megsebesítenie. Reo ekkor hirtelen haragra gerjedve neki rontott, de ekkor lépett be a házba Takuya...
- Életben van! - jelenti ki Takuya
- Ha? - T-Takuya? - lepődnek meg
- Minori él és virul. Most pedig... - veszik észre, hogy ki is van nála
- Ő mi a francot keres itt?! - förmed rá Reo
- Had magyarázzam el mielőtt még a torkomnak ugranál.
Mindegyikük értetlenül állt a dolgokhoz. Takuya mindent elmesélt, melyet fogva tartása alatt megtudott és átélt. A nőszemély sérülését ellátva, hagyták pihenni, míg magához nem tér. Addig még meg tudták beszélni a történteket. Takuya elmondta, hogy meggyógyította Minorit, így nem kell miatta aggódniuk. Reo ekkor megkönnyebbült és sikerült megnyugodnia. Azt is elmesélte, hogy még is mért van vele az, kinek ez az egész rossz köszönhető. Egyikük sem értette mi a fenének hozta el oda, ahol épp tartózkodnak, hiszen könnyen lehet csapda is. Takuya biztosította őket arról, hogy a nőszemély már nem potenciális ellenség, mivel a fekete nyakék megvált tőle. Ettől még inkább nem értették mért hozta el, hiába ecsetelte a dolgokat...
- Attól, hogy a fickó kidobta, még nem kellett volna felvenned. Mi lesz, ha elárul bennünket és a végén ellenünk fordul? Akkor mit fogunk csinálni? - kérdi Reo
- Vállalom érte a felelősséget. - válaszolja Takuya - Tudom, hogy nem bízhatunk benne és nincs okunk a megmentésére. Viszont...
- Viszont csak egy védtelen nő. - fejezi be Takuya mondatát Minako
- Védtelen a fenéket! - jegyzi meg Kazu
- Akkor sem maradhat itt. - mondja Kaien
- Nem kell miattam vitatkoznotok. - jelenik meg a nőszemély - Elmegyek.
- Várj, még pihenned kell. - állítja meg Minako
- Nem szükséges, jól vagyok. Nincs szükségem a védelmetekre.
- Senki sem mondta, hogy meg fogunk védeni. - közli vele Ryuu
- Hm. Nem is kell. - öltözik fel, majd elindul az ajtó felé
- Még azt sem köszönöd meg, hogy megmentettünk? - kérdi morcosan Reo
- Nincs mit megköszönnöm! - mordul rá - Magamtól is jól boldogultam volna.
- A nyílvesszőm pontosan a mellkasodba fúródott. Pár perc volna meghaltál volna. - mondja Takuya
- Nem érdekes. Most pedig, ha megbocsátotok...elmennék.
- Hova mész? A gazdád eldobott téged.
- Nem a gazdám! - mordul rá - A kedvesem volt, míg az a lány... El nem vette tőlem.
- Minori sosem vette volna el, ha nem kényszeríti. - mondja Reo
- Bolond voltam, hogy abban hittem valaha újra fog szeretni. De ti mit tudhattok erről.
- A viszonzatlan szerelem... - mondja Kazu - Egyszer mindannyian átéljük életünk során.
- Ha vissza akarod őt kapni, akkor segíts nekünk megállítani. Áruld el mire készül pontosan, hogy megfékezzük ebben. - szólal meg Reo
- Hm. Az nem lesz olyan egyszerű.
- Ha segítesz, mi is segítünk. - nyújtja felé kezét
- Reo ez őrültség! Nem bízhatunk meg benne. - szól közbe Kazu
- Nincs más választásunk.
- Rendben. - fognak kezet megeggyezve - Segítek nektek.
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
