|
32.rész: Nyakék (2.rész)
Saki-chan 2021.12.12. 01:35
Reo átváltozik Arizonná, mely megváltoztatja a harc kimenetelét. A benne élő bestia sokkal veszélyesebb, mint azt gondolnánk. Mamorunak fel kell kötnie a gatyáját, ha egy ilyen lénynel szembe akar szállni. Minori védi őt, de még ő sem képes felvenni a harcot egy ilyen lénnyel szemben. Vajon hogyan alakul a harc? Sikerül megállítani Mamorut? Minden kiderül!
Az előző részben elérkeztünk a végső harchoz. A nőszemély segített Reoéknak, hogy a fekete nyakék, kinek neve Mamoru végleg elbukjon. Reoék elcsalták egy távoli helyre, mely régóta elhagyatott és ott akartak összecsapni vele. El is ment a találkozóra, ahol Minorit küldte rá, hogy helyette harcoljon. A többiek az erdőben csaptak össze az ellenséggel. Készek voltak véghez vinni a tervet és végleg leszámolni a gonosszal. Mikor Minori megsebesült, Mamoru égtelen haragra gerjedt, majd kardjával végezni akart Reoval, de az hirtelen valahogy másképp kezdett viselkedni és jelentősen megváltozott...
- Hm? Mi ez az aura, melyet magából áraszt? Más, mint az előbb. - gondolja Mamoru
- Ez nem jó jel. Ha átváltozott, nem fogjuk tudni megállítani. - gondolja Ryuu
- Hm? Mi ez az érzés? Csak nem... - érzi meg Kazu Reo gonosz auráját
A többiek is megérezték, hogy valami nagyon rossz van a levegőben. Daikiék is, kik nagyobb veszélyt érzékeltek a kelleténél. Tudták, hogy valami történt, de nem számítottak arra, hogy maga a Mesterük az, ki megváltozott. Sokkal inkább, hogy valami történhetett, mely megváltoztatta a dolgokat. Reo Arizonná való változása kissé lesújtó volt és érthetetlen. Hiszen mikor súlyos sérülést szenvedett nem alakult át, most pedig igen. Minori védelmezte Mamorut és nem engedte, hogy Reo egy ujjal is hozzá érjen...
- Attól, hogy átváltoztál, még nem vagy veszélyesebb ellenfél. Itt az ideje, hogy végezzünk veled. Kedvesem, vidd be a végső csapást és ne tétovázz. Végezz vele! - adja parancsba
- Hm! - iramodik meg Minori a parancsra és két karddal kezében fut Reonak
Reo hirtelen őrült tekintettel nézett Minorira, majd ő is nekifutott. A kard pengéje összecsapott éles karmaival. Ahogy szelte a levegőt pengéje, az ő karmai is ugyan így tettek. Hatalmasabbak lettek, hogy felvegyék a versenyt a fémmel. Minori erősebben és erősebben támadott. Mikor karmai majdnem elérték, gyorsan a levegőbe ugrott és több tőrrel dobta meg. Kivédve őket, utána iramodott és karmaival próbálta a földre kényszeríteni. Minori nem engedte magát és kitért előle, majd egy tőrrel sebesítette meg hátát. Reo szeme sem rebbent meg. Egy hirtelen tett mozdulattal Minori mögé került és éles karmait a húsába mélyesztette. A földre vágta, majd leszorította. Minori moccanni sem tudott. Ekkor Mamoru dühében neki támadt. Kardjával lesújtott rá, de ismételten elkapta, majd fogait nyakába vájta. Mamoru felkiáltva lökte el magától. Minori felkelt és hátba szúrta tőrével. Reo lassan megfordult, fogait kivillantva, mérgesen nézett rá.. Az égbolton összegyűltek a sötét felhők, majd lassan cseperegni kezdett az eső...
- Ne merészelj hozzá érni, te korcs! - jelenti ki Mamoru, majd hátára ugorva a földre teperi és kardjával leszúrja
- Reo! - néznek rémülten a fiúk
- A korcsoknak a földön a helyük! - mordul rá Mamoru - Jól vagy kedvesem? - kérdi Minorira, ki csendben áll előtte - Lassan mindennek vége lesz és együtt lehetünk örökké. - érinti meg lassan arcát
- Azt csak hiszed! A nyakék nélkül egy tapodtat sem tehetsz! - jelenti ki Ryuu
- Oh, valóban? Már nincs ki megállítson. Azt hiszitek ti legyőzhettek? Még ez a senki sem bírt el velem. Jobb, ha önként adjátok át, amit akarok vagy erőszakkal veszem el.
- Soha nem lesz tiéd a nyakék. Ne hagyom, hogy a húgomat magaddal vidd! - jelenti ki Takuya
- Igazán? Akkor hát a második megoldást választottátok? Legyen hát! Mi... Ah! - hirtelen elakadt a szava
Nagy beszédje közepette Reo talpra állt, majd keresztül nyúlt mellkasán és kitépte a szívét. Mamoru teste úgy esett össze, akár egy rongy. Emberei azonnal megérezték ezt és a segítségére siettek. Minori tétlenül nézte, ahogy összeesett az, ki úgy odáig volt érte. Nem mozdult, semmilyen reakciót nem váltott ki benne...
- Mi volt ez az egész? Mért... - néz értetlenül Kazu
- Valami történhetett. Menjünk azonnal Reoékhoz! - szól Kaien, majd azonnal sietnek oda hozzájuk
Mikor meglátták mi is történt, elszörnyedtek. Mamoru teste a földön hevert, Takuya súlyosan megsérült és Reo pedig szörnyeteggé változott. Ledermedve látták a történteket. Reo Minorira nézett, majd hirtelen megragadta a nyakánál fogva és a magasba emelte. Össze akarta roppantani a nyakát, de ekkor Ryuu levágta a kezét, majd Kazu egy szélörvénnyel elvágta a vízbe. Daikiék mesterük testéhez mentek, ki élettelen volt. Nem tudták mit tegyenek...
- Mi történt itt? - kérdi Kaien
- Attól tartok, hogy Reo átváltozott Arizonná. - válaszolja
- Hogyan? És Mamoru?
- Ő még él. A teste megsérült, de míg a nyakék egyben van, addig nem pusztulhat el. Idő kérdése és összeszedi magát.
- Na és... - néz Minorira
- Minori még nincs magánál. Míg Mamoru életben van, addig nem tudjuk visszahozni.
- A nyakékkel sem? - kérdi Shino, majd előveszi a nyakéket
- Hah? Ez végig nálad volt? Mióta és... - akad el Kazu szava
- Most nem érdekes. A legfontosabb, hogy ezzel vissza tudjuk hozni? - kérdi Shino
- Megpróbálhatjuk. - mondja Takuya
Shino lassan Minori elé lépett, majd nyakéba helyezte a nyakéket, mely azonnal fényleni kezdett. Minori lelke a nyakékben lakozott mindvégig, sosem hagyta el. Hirtelen tudatára ébredt és ekkor tudatosult benne, hogy mi is történik körülötte. Gyorsan végig pörögtek előtte az események és az, melyeket eddig eltitkoltak vagy megmásítottak előtte. Újra önmaga lett. Elsőnek nem tudta mit mondjon, össze volt zavarodva, majd feleszmélt...
- Hah? H-hol vagyok? - kérdi
- Minori? Tényleg te vagy az? - kérdi Ryuu
- Ryuu... Végig te voltál a védelmező. - eszmél rá
- Most nincs erre időnk. - szól közbe Kaien - Meg kell fékeznünk Reot vagy mind meghalunk!
- Reot? De... I-igen. - kap észbe Minori is
- Még is hogyan állítsuk meg? Nem egyszerű megfékezni egy ilyen vad bestiát, mint amilyen ő is. - mondja Kazu
- Majd én megállítom. Ti foglalkozzatok Mamoruval. - vágja közbe Minori
- Hogyan? Nem! Az túl veszélyes! Te nem mehetsz! - utasítja vissza Ryuu
- Igaza van. Én sem tartom jó ötletnek, de Minori az egyetlen, ki pontot tehet a dolgok végére. - mondja Takuya
- De... - akad el Ryuu szava
- Minden rendben lesz. Elcsalom az erdőbe, ti pedig addig foglalkozzatok a többiekkel. - mondja határozottan Minori, majd Reo felé néz, ki épp a vízből sétál kifelé
- Vigyázz magadra! - teszi vállaira kezét Ryuu
- Úgy lesz! - mosolyog rá kedvesen, melytől teljesen elpirul
Reo támadást indított. Minori a magasba ugrott, majd tőrökkel dobálta meg. Ezzel még jobban feldühítette. Az erdőbe sietett, hogy a fák között csalja csapdába. Tudta, hogy a szigetnek eme pontján már sok a szikla, így ha a mélyébe csalhatja sikerülhetne ráomlasztani és ezzel megállíthatja. Kockázatos, mivel belehalhat, de meg kell próbálniuk. A fiúk bíztak Minori bátorságában és erejében. A benne élő harcos tapasztalt és eléggé harcedzett, hogy a legerősebb vaddal is szembe tudjon szállni...
Minori a sziklás terület felé rohant, de Reo hamar utol érte. Kicselezve a barlangba futott és annak mélyére csalta. Reo semmit sem sejtett. Magabiztosan futott előre, közben sérüléseket okozott a barlang falán, hogy az egy nagyobb kiáltás után beomoljon. Mire a végére ért, akkor vette csak észre, hogy a barlang kijárata beomlott. Elkezdte ledobálni a kőhalmot az útból és sikerült egy kisebb lyukat csinálnia magának, majd gyorsan kimászott rajta. Tudta, hogy az ötlete, melyet hirtelen kigondolt, nem fog működni. Ahogy kijutott a lyukon, Reo egy erőteljes mozdulattal törte át az előtte lévő akadályt. Minori tovább futott, majd elfogyott alóla a talaj. Reo nekirontott, ekkor elvesztve egyensúlyát a mélybe zuhantak mind a ketten. A hullámok elnyelték mindkettőjüket...
- Hol vagyok? - kérdi Minori, ki egy hasonló helyen ébredt, melyben akkor volt, mikor nem volt tudatánál - Meghaltam? Hah? - veszi észre Reot, ki a földön fekszik nem messze tőle - Reo! Reo! Kérlek, térj magadhoz. - veszi ölébe fejét - Reo. Kérlek. Kérlek térj magadhoz. Nem akarom, hogy meghalj. Kérlek, ne halj meg. Reo, Reo, Reo...
- Mi ez a hang? Sírás? Ki sír? Mért sír? Miattam? Ki sírhat miattam? - kérdezgeti magától - Minori. Minori az. Mért sír? - nyitja ki lassan szemét, látván Minorit, ki keservesen sír felette - Ne sírj, kérlek. - érinti meg arcát - Minden rendbe jön.
Hirtelen minden fényben kezdett úszni, majd a valóságban találták magukat. Mindkettőjüket a hullámok kisodortak a partra, ahol a többiek voltak. Szerencsésen megúszták a zuhanást. Reo lassan magához tért, míg Minori még eszméletlen volt. Próbálták újra éleszteni. Nehezen, de végül sikerült. Mamoru teste regenerálódott, mialatt Reoék távol voltak...
- Mihaszna banda. Még mindig nem győzhettek. Hiába lett tiétek a lány, kire oly régen vágytatok. - nyúl le a homokba, melyben a nyakék volt
- Hah? - lepődik meg Minori, majd a nyakához kap, melyből a nyakék hiányzik - A nyakékem...
- Te hozzám tartozol, Minori. Jöjj hozzám és légy mellettem, örökre. - nyújtja felé kezét
- Minori nem fog veled menni! - mordul rá Reo - Minori hozzám tartozik!
- Hah? - lepődik meg Minori
- Ha nem tartasz velem, akkor kénytelen vagyok a barátaiddal végezni. Jól gondold meg a választásod. - mosolyog rá elégedetten
- Minori ne higgy neki, ő csak... - állítaná meg Takuya
- Veled megyek. - áll fel lassan
- Minori ne ez... - próbálja Reo is megállítani, de nem hallgat rá
- Jó kislány. - érintené meg arcát
- Ehhez nekem is lesz egykét szavam. - jelenik meg Seina
- Seina? Hát nem haltál meg? Minő meglepő.
- Hm. Gondolhattam volna, hogy kihasználsz és az erőmet arra használod, hogy feltámasszalak, majd eldobhass, ha már a tiéd az amire vágysz. Bolond voltam és túlságosan elvakítottak az érzéseim. Az érzések, melyek az emberek számára oly fontosak. - lépked előre - De most, hogy megtudtam mi is volt a valódi célod, felnyílt a szemem. Végig azt hittem, hogy majd veled az oldalamon békében élhetek és örökké mellettem maradsz. de tévedtem. Nagyot tévedtem. Egy bolond kislány voltam, aki a szerelemre vágyott. De ennek most vége.
- Miről beszélsz?
- Itt az ideje, hogy mindent helyre tegyek. Sajnálom, hogy ilyen sok gondot okoztam nektek. - fordul Reoék felé - Itt az ideje, hogy föléd kerekedjek, Mamoru kedvesem.
- Mit akarsz csinálni?
- Amit már rég meg kellett volna tennem. - emeli fel a fekete nyakéket
- Hogyan, de...
- Ég veled, kedvesem! - azzal a nyakéket markával darabokra töri
Mamoru felkiáltott, majd teste az enyészeté lett. Mintha csak porból lett volna. A teste és lelke megszűnt létezni. Seina bosszút állhatott hűtlenségéért, így szíve megkönnyebbülhetett. Daiki és az ikrek ismét mellette álltak és követték oda, ahova ő akar menni. Mindent megköszönt barátainknak, majd elment. Reoék végre hazamehettek. A harcnak vége lett, ahogy a fekete nyakék megsemmisült. Már nem volt ki ellen harcoljanak. Az előtte még ellenségnek nevezett személyek elmentek...
Egy hét telt el a történések óta. Minori és Takuya visszamehettek a házukba, melyet idő közben helyre hoztak. Ryuu továbbra is Minori osztálytársa maradt és vigyázott rá. Már nem védelmezőként, hanem mint barátjaként. Shino felszívódott. Ahogy jött, úgy ment. Kaien is visszatért cégéhez és vezette tovább, ahogy azt eddig is tette. Kazu továbbra is Reo agyára ment és sokszor felhívta telefonon, hogy érdeklődjön felőle. Ő is visszatért a normális kerékvágáshoz. Reo pedig a nyugodt életéhez. A bolthoz, ahol dolgozott és a macskájához, ki a legjobb társa. Minako néha meg szokta látogatni, de több nem lett közöttük. Még fel kell dolgozniuk a történteket. Egyenlőre minden ugyan olyan, mint előtte. Hétköznapi és nyugodt...
Reo érzése mit sem változtak, de kordában tartja. Szíve választottja közel van, még is oly távol. Szeretné, ha mellette lenne, de tudja, hogy akkor ismét valami nem hétköznapi dolog eshet meg velük. Vagy a rosszabb, hogy vágyainak nem tud majd engedelmeskedni, ha a szeretett nőt magáénak tudhatja. Eme gondolatok és érzések kavarogtak benne. Sokszor elment a hídhoz, ahol először találkoztak. Elgondolkodott azon a napon, hogy mért is vele történt meg mindez és miként lett kiválasztott a családja. Gondolataiba mélyedve állt és a vizet nézte...
- Túl sokszor jársz ide. - szólal meg valaki
- Hah? - lepődik meg, mikor hátra fordul - Minori?
- Szia. Rég találkoztunk. Már egy ideje szerettem volna beszélni veled.
- Én is, de valahogy nem vett rá a lélek, hogy meglátogassalak.
- Pedig jó lett volna. - áll be mellé - Hiányoztál.
- Ha? - lepődik meg
- Mióta újra önmagam lehetek, minden eszembe jutott. Minden, azóta a nap óta, mikor először találkoztunk. - néz a tenger felé, majd elmosolyodik, ahogy a szellő arcát simogatja - Morcos voltál és mérges mert semmit sem értettél abból, ami történt. Egy öngyilkos lány és egy rejtélyes nyakék, mely valahogy mindig megtalál. Majd hirtelen egy szellemmel, ki csupa bosszúságot tudott okozni és belekevert a rosszba. Biztos kemény lehetett és sosem akartad, hogy ez történjen.
- Ez nem igaz. - szakítja félbe
- Hm? - lepődik meg
- Sosem gondoltam azt, hogy bárcsak sose történt volna meg. Még, ha mérges is voltam miatta. Nem bántam meg, hogy megismertelek. - fordul felé - Egy percig sem bántam meg, hogy megismertem azt a lányt, kibe végül fülig szerelmes lettem. - érinti meg lassan arcát
- Haah? - kerekedik el Minori szeme, majd igézően néz rá
- Igen, kimondtam. Életemben először kimondtam azt, mely a szívemben van már nagyon rég. Beleszerettem egy lányba, ki több száz évvel idősebb nálam és egy nyakékben lakozott. Majd, mikor hús-vér formában jelent meg előtte ez a szerelem még erősebbé vált. Végre meg tudom érinteni és elmondani, hogy vágyom rá. Hogy magaménak akarom és azt, hogy maradjon mellettem örökre. Végre a karjkaimba zárhatom, hogy sose futhasson el. Megérinthetem az ajkait, hogy utána... - érinti meg közben ajkait hüvelykujjával - Megcsókolhassam. - hajol közelebb hozzá, hogy egy érzéki csókban forrjanak össze ajkaik
Minori behunyva szemét, hagyta, hogy Reo megcsókolja. Hisz mindketten vágytak erre. Vágytak arra, hogy egymásé lehessenek. Csókjuk hosszú volt, szenvedéllyel teli és forró, akár egy nyári napsütés. El sem akarták egymást ereszteni, oly annyira belemerültek a csókba. Miután végül elengedték egymást, egy pillanatig csak nézték egymást. Minori megérintette Reo kezét, majd szemei könnybe lábadtak, arcát hozzásimította tenyeréhez...
- Mindig is arra vágytam, amire te, de...
- De te most másvalakire vágysz. - fejezi be mondatát
- Sajnálom.
- Nincs mit sajnálnod. - törli le könnyeit - Menj. Fuss őhozzá, hogy elmondhasd mit érzel iránta.
- Reo én...
- Menj. - engedi el lassan arcát
Minori visszafojtva könnyeit, lassan ellépett Reotól, majd futásnak eredt. Eme csók volt a búcsú, az utolsó dolgok amit megtettek egymással. Mindketten tudták, hogy ennek így kell lennie. Kapcsolatuk nem teljesedhet ki, míg egyikük másra is vágyik...
- Hálás vagyok neked, Reo. Hálás azért, hogy szívedbe fogadtál. Hálás, hogy elfogadtad azt, ki vagyok és melletted lehettem. - emlékszik vissza az együtt töltött időre
- Mindig itt leszel a szívemben és nem engedek be senki mást. Örökké emlékezni fogok rád. A mosolyodra, a nevetésedre és az ajkaid ízére. - emlékszik vissza ő is az emlékekre, melyeket átéltek
- Mindörökké! - gondolják egyszerre
Minori szaladt ahogy a lábai bírták. Szaladt ahhoz a személyhez, kit választott és vele szeretett volna lenni. Hiába vágyott Reora, most a szíve mást súgott neki. Más valakire vágyott, ki megérdemli, hogy őt válasszák. A szíve csak úgy kalapált, hevesebben vert, mint eddig bármikor. Oly annyira futott, hogy szinte már elesett. Egy percet sem bírt várni, hogy be ne vallja a szeretett férfinak, hogy őt válassza. Mikor oda ért, ahol választottja lehetett, megállt. Mély levegőt vett és igyekezte összeszedni minden gondolatát. Lihegve állt meg a kilátónál, ahová akkor ment, mikor a gondolatai összekuszálódtak. Ott volt ő is. Ott volt Ryuu, ki a tengert kémlelte, gondolataiba mélyedt. Minori összeszedve bátorságát, előre lépett. Megindult felé...
- Hm? - érzi meg közelségét - M-Minori? Te nem...
- Mielőtt bármit is kérdeznél, kérlek hallgasd meg a mondandómat. Én... - vesz egy mély levegőt - Mindig ott voltál mellettem. Mindig bátorítottál és felvidítottál. Minden nap eljöttél hozzám és vigasztaló szavaiddal bátorítottál, hogy nem vagyok egyedül. Mosolyoddal, mosolyra csaltad arcom. Megnevettettél, bármennyire is szomorú voltam. Kiálltál értem és megvédtél, ha kellett. Ott voltál a legnehezebb pillanataimban is és nem mentél el akkor sem, mikor már nem voltam melletted. Testem elenyészett, de a lelkem megmaradt. - teszi mellkasára kezét - Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy nekem. Fontosabb, mint azt el tudnád képzelni. Fontosabb bárkinél vagy bárminél. Te vagy az én fényem, a boldogságom és a reménységem. Nélküled sosem lettem volna az, aki most vagyok. A szíved melegsége, az én szívem melegsége... A szívem, a tiéd. Te vagy, ki benne lakozhat és nincs ki birtokolhatná. Te vagy, kiért dobog és létezni vágyik. - lép elé lassan, majd szemeibe néz
- Nem tudom ezzel mire célzol. Kifejtenéd jobban, ha kérhetem.
- Hogyan? Szóval nem értetted meg, abból, amit mondtam? Pedig én igyekeztem kifejezni magam és te... Uhm! - akad el szava, mikor Ryuu egy szenvedélyes csókkal hallgattatja el
- Én is, szeretlek!
Minori szemei a boldogságtól könnybe lábadtak. Ajkaik ismét egybe forrt, majd Ryuu felkapta és boldogan pörgette meg szerelmét. Leírhatatlan boldogság költözött abban a percben a szívükbe. Szerelmük kiteljesedhetett és egyként élhettek tovább, ahogy azt annak idején is szerették volna. Ryuu volt Minori választása, bármennyire is szerette volna, ha Reo vele marad. Jobbnak látta azt választani, ki mindig is vele volt még akkor is, ha testileg nem is létezett. Egymás kapcsolata mélyebb volt és erősebb. Természetesen ez nem jelentett egyet azzal, hogy kapcsolatuk megszakadt. Inkább csak erősebb lett. Tudták, hogy mindig számíthatnak a másikra és ott vannak közel egymáshoz. Örömmel a szívükben élhetik életüket, nincs mit megbánniuk...
- Szia, pajti! Na, hogy ment? - hívja fel Kazu Reot, ahogy azt minden héten teszi - Bevallottad neki az érzéseidet?
- Kikosarazott. - válaszolja
- Mi? Hogyan? De mért? Még is mi a fenét mondtál neki?
- Csupán nem én voltam az első az életében, ez minden.
- Óh, atyám! Pedig bíztam benne, hogy kifaggathatlak az első éjszakátokról.
- Csak szeretnéd! Ha meg is történt volna, sem mondanék semmit neked.
- Na, de mért? Pedig én tök jó fej tudok lenni.
- Ezt csak te gondolod magadról.
- Most mért mondod? - kérdi durcásan
- Nyugi csak viccelek.
- És, hogy bírod?
- Egész jól. Elfogadtam a döntését és nincs min rágódnom. Tudom, hogy itt van és ennyi elég. - mondja, majd elmosolyodik
- Ha bármikor vágynál rá, szólj és viszek neked egy bomba csajt, hogy elfelejttesse veled. - vigyorodik el - BIP!BIP! - Pajti? Pajti itt vagy még?
- Sosem változik. - tette le a telefont
- Nyáááhm! - dörgölőzik neki Szaké, majd mellkasára fekszik
- Te legalább mindig itt vagy nekem. - simogatja meg drága macskáját
Így ért véget két reménytelen szerelmes kalandja!
THE END
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
