|
1.rész: Ismerős a múltból
Saki-chan 2020.11.18. 01:00
1.rész: Ismerős a múltból
Egy teljes hónapja annak, hogy Yanagi szerelmet vallott Reinek. A dolgok haladtak tovább és ugyan azzal a dolgokkal foglalkoztak, mint előtte. A csapat összeszokott volt, a tagok néha más felosztásban voltak. Rei szeme továbbra is Hilo volt. Követte minden mozdulatát műholdjaival és segített neki a távolból. Ez most sem volt másképp. Épp akcióban voltak. Egy devil csetepatét okozott egy bárban, majd az utcára kidobva máris verekedést kedvezményezett. Rei feladata volt őt lekapcsolni és ártalmatlanná tenni. Azonban a helyszínre érve a devil már elfajzottá alakult át....
- Attól tartok, hogy a devil átalakult. - szól be a fülesbe Hilo
- Igen. Elkéstem. - mondja határozottan Rei
- Légy óvatos. Még nem tudhatjuk mekkora ereje van. Olyan, mintha kissé másabb lenne az eddigiektől.
- Nyugi. Nem lesz semmi gond!
A tetőn ugrálva közelítette meg az ellenfelet, ki ment előre és kárt okozott az épületekben. Rei úgy ment utána, akár egy majom. Ide-oda ugrált az épületek között. Hamar utol is érte azt, majd elsőnek megállásra kényszerítette, de nem hatott. Az elfajzott azonnali támadást intézett felél. Rei a magasba ugrott, majd egy jégoszloppal állta útját és egy tucat jégszilánkkal támadt rá. A jégfal egy kis időre le is állította, de csak még jobban dühöngött tőle...
- Eléggé mérges. Vajon mi lelhette? - kérdi Rei
- Állítólag nem akart fizetni és kidobták a bárból. Valószínű holt részegre ihatta magát. A részegek gyakran elveszítik az önkontrollt. - válaszolja Hilo
- Hm. Értem. Akkor ez esetben... Jobb lesz, ha mihamarabb lehűtjük azt a nagy kobakját! - azzal egy hatalmas jéghullámmal támadt rá, melytől megfagyott
- Ez ügyes volt. - dicséri meg
- Hm. Még ne légy eltelve magaddal. - szólal meg Kousuke
- Hm?
- Kousukenek igaza van. A lény még életben van!
- Hmm... Akkor jobb lesz még azelőtt felnyársalni, mielőtt kiszabadulna. - érinti meg a betont, melyből élesebbnél-élesebb jégtüskék törtek elő egészen az ellenfeléig - Sima ügy volt. - veszi észre a lény bugyogó vérét, mely szép lassan eláztatja a talajt - Ideje hazamenni. - indul el lassan otthagyva e lényt
- Hah? - Hilo nem várt adatokat kap a lény testéből, melyek arra utalnak, hogy még nincs vége - Rei... A lény még...
- Tudom-tudom. Meghalt. Végeztem vele. Senki sem élheti túl ezt a tá.... - hirtelen az elfajzott kitörve jégbörtönéből megragadta Rei fejét és a magasba emelte
Rei teste nem mozdult, a lény pedig apránként össze akarta roppantani koponyáját. Hilo azonnal cselekedett és szólt a többieknek, kik szintén a közelben voltak. Azonnali segítséget kért. Ez az elfajzott erősebb és strapabíróbb volt az előzőeknél. Reinek elkélhet a segítség. A legközelebb Yanagi és Trivee voltak. Azonnal a helyszínre siettek, hogy segítsenek neki...
- Rei! Yanagiék már úton vannak. Hallasz engem? - kérdi Hilo
- Hm. - Kousuke a kamerában látszódó Reit nézte, ki nem mozdult
- Rei hallasz engem?! Rei! - szólítgatja, de semmi választ nem kap - Siessetek! Rei nem reagál a kérdésemre!
- Értettük! Már is ott vagyunk! - jelentette ki Trivee - Hallottad te is, Yanagi? Merre vagy? - kérdi tőle
- Azonnal ott is vagyok! - közeledik futva a helyszínhez - Tarts ki, Rei! - gondolja, majd begyorsít
Ahogy egyre közelebb került az elfajzotthoz, hirtelen megpillantott egy ismerős arcot, ki az utca túloldaláról sétált az ellenkező irányba. Egy pillanatra megtorpant, szemei összeszűkültek a személy láttán. Ahogy megállt az átkelőnél, az illető már szemben állt vele. A lámpa pirosat mutatott, így jobban meg tudta nézni valóban ismeri-e vagy csak a szeme káprázik. Dermedten figyelte. A személy épp egy könyvet olvasott, így nem látta az egész arcát, de mikor épp felé nézett, tudta ki is ő. Egy pár másodpercig egymás szemébe néztek. Gyorsan eltűnt onnan még mielőtt átkelhetett volna a zebrán....
- Az nem lehet! Lehetetlen! - bújik meg a tetőn, erősen zihálva, mellkasába kapva - Ő nem... Nem lehet...
- Yanagi! Merre vagy? - kérdi füleséből Trivee
Yanagi hamar visszatért a valóságba, ahol barátai épp komoly harcot vívnak egy elfajzottal. Sietett is tovább, hogy még Trivee előtt oda érjen, hiszen neki nagyobb esélye van arra, hogy szembeszálljon vele. Rei ezalatt megérintve a lény kezét, megfagyasztotta azt, majd egy hegyes jégoszloppal levágta alkarját. Ettől a lény hatalmasat ordított fel. Rei szemei kéken izzottak jégképessége használatától. Mérgesen nézett ellenfelére. Yanagi akkor ért oda. Látta ahogy Rei egy hatalmas jégkaszával mellkasba hasítja az elfajzottat, ki úgy esik hátra, akár egy kidőlt fa. A lény teste azonnal eloszlott, semmivé olvadt el....
- Szép munka! Én sem csinálhattam volna jobban. - mosolyog rá Trivee
- Hm? - veszi észre Yanagit, ki semmit sem szólt
- Yanagi! Hát te meg merre kószáltál? - vonja kérdőre Trivee - Még jó, hogy Rei egymaga is elbánt az ellenféllel.
- B-bocsi. Siettem, de látom te gyorsabb voltál. - válaszolja
- Hm... - Rei semmit sem szól, furcsállja Yanagi viselkedését
- Gyertek. Menjünk haza. Rám férne egy jó forró fürdő. - indul el a kocsi felé
Mindhárman beszálltak Yanagi autójába. Út közben egyikük sem mondott semmit sem. Haza érve jelentettek, majd megvacsoráztak. Hosszú napjuk volt. Mindenki alig várta, hogy az ágyába bújhasson és kipihenhesse a fáradalmakat. Rei az ágyán feküdt és nem bírt aludni. Yanagi nem akart átjönni hozzá, így ő ment be szobájába...
- Igen? Ki az? - kérdi Yanagi
- Én vagyok. Bejöhetek egy kicsit? - kérdi
- Aludnod kellene. Holnap biztos kemény napunk... Hah? - öleli meg hirtelen - Rei...
- Itt aludhatok ma nálad?
- Tudod, hogy azt nem...
- Kérlek. - öleli meg szorosabban
Rei öleléséből nem szabadulhatott. Ott álltak az ajtóban, majd becsukták maguk mögött az ajtót és lágyan megcsókolták egymást. Rei ledöntötte Yanagit az ágyra és felé egyenesedve mélyen a szemeibe nézett...
- Történt valami? - kérdi tőle
- Ha? Miből gondolod, hogy történt?
- Nem tudom, csak... Ma olyan...
- Talán aggódsz értem? - simítja meg arcát, közben lágyan mosolyog rá
- Mit mondjak erre? Mit gondoljak a történtekről? Mintha nem is érdekelte volna, hogy megsérülök-e vagy sem. Ahogy ott állt... - mélyed gondolataiba
- Minden rendben? - ülnek fel az ágyon
- Nem tudom mit gondoljak....
- Miről? Talán bánt valami? - érdeklődik
- Tulajdonképpen nem. Csak... Rég nem voltunk már együtt.
- Ez igaz. Ha szeretnéd most bepótolhatjuk azt a sok elhalasztott éjszakát. - csókolja meg szenvedélyesen
- Ezt az a Yanagi, ki vallott nekem. Szenvedélyes és egyben érzéki. - gondolja
- Yanagi... - kopognak be
- Hm... - sóhajtanak egy nagyot
- Menj csak.... Majd legközelebb bepótoljuk. - mosolyog rá kedvesen Rei
- Rendben. - csókolja meg
Sajnos a meghitt pillanat azonnal elszállt, mikor megzavarta őket Lilline. Rei gyorsan kimászva az ablakon, visszament a szobájába. Kicsit csalódott volt, de tudta, hogy majd később lesz rá lehetőségük és lehetnek kettesben. Ettől a gondolattól és a szenvedélyes csókoktól, melyeket kapott, hamar álomba merült....
Eltelt pár nap, de valahogy egyszer sem jött össze egy randi sem. Rei nem adta fel és azon volt, hogy megszervez egy esti vacsorát. Csak ők ketten, a szabad égbolt alatt. Megkereste a legjobb helyszínt. Megvett minden hozzávalót az aznapi vacsorához. Sürgött-forgott a konyhában, mikor az teljesen szabad volt. Angel észre is vette, mikor dalolászva készített valami finomat, de nem kérdezett rá. Gondolta, csak magának csinálja, mert megéhezett. Mikor Rei végzett, írt Yanaginak, hogy találkozzanak a város előtt este 8 órakor. Válaszára várva ült szobájában...
- Hmm... Már egy ideje semmit sem válaszolt. Talán elfoglalt? - kérdi magától - Ha nem válaszol, akkor majd megkérdezem személyesen. Hah? - épp ekkor kapott egy üzenetet - Rendben, találkozzunk ott. - olvassa, majd füli érő szájjal mosolyog - Jepih! - fekszik el ágyán nagy boldogsága közepette
Gyorsan felpattant és már készülődött is. Csinosabban öltözött fel, egy lenge ruhában. Nem szokott így öltözködni, de kivételesen bevállalta. Ahogy a többiek elvonultak a szobájukba, fogta magát és leosont a főbejárathoz....
- Ah! - ütközik bele Angelbe - Uhm... B-bocsi.
- Haah? - lepődik meg külseje láttán - Mész valahova? - kérdi
- N-nem... Csak sétálni. - tűri el haját füle mögé
- Hm. Rendben. Ne aggódj, nem szólok Kousukenek.
Rei azonnal sietett ki az ajtón, majd a találkozóhelyre röppent. Yanagi még nem volt ott. Türelmesen megvárta. Csak várt és várt rá, de órák múltán sem érkezett hír róla. Se egy üzenet vagy egy hívás, mely okot ad neki arra, hogy érdemes még várnia. Percek voltak hátra éjfélig. Lelkesedése egyre jobban alább hagyott, ahogy a percek peregtek. Lassan összepakolva indult vissza otthonukba. Szomorúan sétált végig az úton. Közben végig azon töprengett vajon mért nem jött el. Gondolta biztos nem ért rá és azért nem jelzett neki. Próbált pozitív maradni. Ahogy sétálgatott, egyszer csak egy autó gurult oda mellette, lelassított tempóban....
- Elvigyelek? - kérdi
- S-sajnálom, de... Hah? A-Angel? - lepődik meg
- Még is kit vártál? Már javában elmúlt éjfél. Nem szabadna egy ilyen csinos hölgynek egyedül mászkálnia.
- Igaz. - mondja szomorú hanggal, majd lassan beszáll az anyós ülésre
- Jól vagy? - kérdi tőle Angel - Talán randid volt valakivel?
- R-randi? N-nem. Csak... - próbálna mentegetőzni, de még ahhoz sincs túl nagy kedve
- Felültetett mi? - néz végig rajta
- Úgy látszik. - válaszolja lehangoltan - Pedig azt hittem, hogy végre kettesben tölthetünk egy kis időt. - gondolja
- Itthon is vagyunk. Ha gondolod... - fordul felé megérintve állát ezzel maga felé fordítva tekintetét - Nekem bármit elmondhatsz, ha bánt valami. Nyugodtan keress meg. - mosolyodik el szája sarkából
- Haah? - néz rá kicsit meglepetten és teljesen zavarban érezi magát
- Uhm! - jelenik meg Yanagi az autó mellett és kissé féltékeny néz rájuk - Zavarok?
- Y-Yanagi? Öhm? M-mi csak... - zavartan kapcsolja ki a biztonsági övet, majd kiszáll a járműből
- Csak hazahoztam. Elment venni valamit és hazafele megláttam. Túl késő van ahhoz, hogy egyedül mászkáljon. - mondja Angel
- I-igen. Csak kicsit sokáig vásárolgattam és mire észbe kaptam már besötétedett. - mondja Rei
- Értem. Nem kell mentegetőznötök. Csak eléggé furcsán néztetek ki az előbb. Mintha...
- Furcsán? Beszélsz itt badarságokat! Csak volt valami az állán és letöröltem neki. Semmi furcsát nem csináltunk. - mondja Angel kissé morcosan, majd elindul a ház felé - Ha csináltunk is volna, ahhoz neked semmi közöd. - gondolja
- Jól vagy? - kérdi Yanagi
- Persze. Csak... - teszi be háta mögé a szatyrot, melyben az a kaja volt, amit nem tudtak megenni - Felejtsd el. - mondja halkan
- Gyere. Kissé hideg lett ma este, még a végén megfázunk. - karolja át, majd ők is bementek a házba
Egy jó forró zuhany után, Rei az ágyába huppanva Yanagira gondolt. Furcsállta, hogy semmit sem mondott arról mért nem jött el a megbeszélt találkára. Mintha nem is beszélték volna meg ezt az egészet. Gondolta kipuhatolja, hogy hol is volt....
- Alszol már? - kérdi Rei
- Próbálok. Eléggé fárasztó napom volt, elfáradtam. - válaszolja - Minden rendben? Mikor megláttalak Angellel a kocsiban kissé...
- Semmi nem történt. Csak hazahozott és kész.
- Nekem úgy tűnt, mintha lenne közöttetek valami... valami kis szikra.
- Butaság. Nekem itt vagy te.
- Hmm... Akkor bizonyítsd be! Gyere át most azonnal! Látni akarlak...
- J-jó... - pirul el, mialatt ezt írja
Gyorsan felpattant és hihetetlen nagy csendben osont ki szobájából Yanagi szobájáig. Már nyitott volna be, mikor egyszer csak Hilo lépett ki a szobájából. Hasát vakarva, kómás fejjel indult lefele a konyhába, hogy igyon egy kis vizet. Szerencsére nem vette észre, hogy ott áll. Ismét megkísérelte, hogy benyit Yanagihoz, de ekkor Keiko megpillantotta őt. Kérdezvén mit csinál, a segítségére volt szüksége. Egy csomó ruhát rendelt magának, de fele sem volt jó rá. Gondolta oda adja Reinek, ha rá jók. Azt akarta, hogy próbálja fel mindent. Nem tudott neki nemet mondani. Yanagi ajtaját kinyitva hallotta meg őket és mikor Rei felé nézett, egymásra mosolyogtak ezzel jelezve, hogy ma sem lesz jó kettesben. Nem csüggedtek és későbbre megbeszéltek egy újabb találkát, mikor szabadak lesznek. Rei boldognak látszott és nem vesztette el a reményt. Most első a munka, utána jöhet a szórakozás.... Ma Hilo és Keiko szabadnapot kaptak, ami azt jelentette, hogy Angel Reiel őrjáratozik. Csendes napnak ígérkezett, semmi mozgás. A devilek pár napja nem ólálkodtak semerre sem. Azért nem árt, ha készenlétben lesznek. Angel meghívta Reit egy fagyira, melyet örömmel el is fogadott. Mikor Rei várta, hogy megvegye, egyszer csak megpillantotta Yanagit. Szemei felcsillantak és azonnal odaszaladt hozzá. Mikor befordult volna a sarkon, meglátta, hogy egy számára ismeretlen lányhoz megy oda. Boldogan mosolyognak egymásra. Ledermedt egy pillanatra, majd gyorsan a falhoz lapult nehogy észrevegyék. Szíve hevesebben vert, majd mellkasába markolt. Fejét lehajtva elment onnan...
- Hol jártál? - kérdi Angel - Tessék a fagyid. - nyújtja neki oda
- Ki volt az a nő? Mért találkoztak? - kérdezgeti magától
- Hé, jól vagy? - emeli fel lágyan állát
Ahogy Yanagi és az a lány elmentek nem messze mellettük, megpillantották őket. Eléggé félreérthető volt, amit láttak. Yanagi kissé féltékeny arcot vágott, majd tovább sétáltak. Aznap Rei eléggé lehangolt volt a vacsoránál. Szótlan volt és csak piszkálta az ételt. Folyton arra a nőre gondolt, ki úgy nézett Yanagira, mintha lett volna közöttük valami. Minél jobban ezen agyalt, annál jobban letörte hangulatát. Nem bírt aludni, a konyhában egy meleg tejjel a kezében támaszkodott a pultnak. Egyszer csak Lilline lépett be a szobába...
- Hm? Rei? Talán nem bírsz aludni? - kérdi meglepetten
- Valahogy úgy. - válaszolja lehangoltan
- Történt valami? Reggel még olyan energikus voltál, de este valahogy...
- Nem vagyis... Mondhatni. - szorítja ökölbe kezét - Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Te és Yanagi... Mármint... - töri fejét hogyan is kérdezzen rá - Hogyan kérdezzek rá? - kérdi magától
- Yanagi mindig is viszonzatlan szerelmet táplált irántam, de én sose engedtem neki. Mindig is így volt. Évek kellettek hozzá, de végtére is túltette magát rajtam, ami jó.
- Hmm... Értem. V-volt valakije mielőtt beléd szeretett? Mesélt neked a múltjáról?
- Csak keveset. Sosem szeretett a múltjára emlékezni. De mesélt egy lányról, kit nagyon szeretett, de öngyilkos lett. Teljesen összetört. Ennek már sok-sok éve.
- Biztos nehéz lehetett akkor neki. - mondja szomorúan
- Igen, de ez a múlt. Most veled van, így erre nem kell emlékeznie. Ha bánt valami, akkor beszéljétek meg. Mindig az egyenes út a jobb. - mosolyog rá kedvesen
- Az egyenes út.... - néz aggódva az ablak felé
Mindketten visszamentek a szobájukba. Másnap Mindenki elment valahova. Rei kapva kapott az alkalmon és beosont Yanagi szobájába. Lilline előző este említette, hogy van egy dobozkája, melyben a szerelme emlékeit őrzi. Ezt a ládikát kereste. Mindenhol átkutatta a szobáját, de sehol sem volt. Mikor épp feladta volna, meghallott valamit. A padló az egyik résznél másféle hangot adott ki, mint a többinél. A padló egy kis üreget rejtett. Óvatosan kinyitotta és ott találta benne a ládikát. Kinyitva, csupán egy fénykép volt benne és egy nyaklánc. Csodálkozva nézett rá. Gyönyörű nyakék volt. Ahogy nézegette, egyszer csak hangokat hallott. Yanagiék hazaértek. Gyorsan visszatette a tárgyakat a dobozba, de mikor épp csukta volna be a fénykép kiszállt az ablakon, mely a nap folyamán nyitva volt. Visszatakarta a rést, majd azonnal kiugrott az ablakon, hogy a fényképet elkapja. Felmászott érte a tetőre és sikerült elkapnia mielőtt messze vihette volna a szél. Megkönnyebbült, hogy nem esett semmi baja. Alváskor a párnája alá rejtette. Másnap nem tudta visszadugni a helyére, mivel Yanagi végig a szobájában volt. Tudta, hogy mérges lesz, ha megtudja elvette engedély nélkül. Végig nála volt, hogy ha úgy adódna, vissza tudja tenni helyére. Azonban óvatlan volt. Épp a teraszon nézegette, mikor feltámadt a szél és az kikapta kezéből. Beszállt a szobába, de Hilo észre vette és felvette...
- Milyen csinos lány. - nézi a képet
- Öhm... M-megkaphatom? - lép oda hozzá Rei
- Ki ez a lány a képen? - kérdi tőle
- Hm? - kerekedik el Yanagi szeme, ki a kanapén meghallja őket
- Ő-ő csak... - próbál válaszolni Hilonak Rei
- Ez az enyém! - kapja ki Hilo kezéből a képet Yanagi
- Yanagi?
- Ezt hol találtad? - kérdi Reitől
- Én....
- Azt mondtam... Hol találtad! - kapja el nyakánál fogva, majd a falnak vágja
- Hah?! - szűkül össze Rei szembogara
- Yanagi!
- Hah? Itt meg mi történik? - hallja meg őket Trivee
- Válaszolj! - förmed rá, majd erősebben szorítja, közben szemei vörössé vállnak
- Mi ez a düh, melyet belőle érzek? - kérdi magától, majd neki is vörössé vállnak szemei
- Válaszolj a kérdésemre! - kiált rá devil hanggal
- Yanagi engedd el! - szólítja fel Kousuke - Ha nem teszed kénytelen vagyok leállítani téged.
- Hmmm.... - morog Reire, kire most nagyon dühös
- Nem hallottad? Engedd el! - emeli fejéhez fegyverét Angel
- Hmm... - hirtelen elengedte Reit, majd a fényképpel kezében felment a szobájába
- Mi volt ez az egész? - néznek értetlenül
- Ezt a Yanagit még sosem láttam. - gondolja Rei, közben nyakát fogja, melyen erősen látszik Yanagi szorítása
Senki sem értette eme reakcióját Yanaginak. Úgy esett Reinek, mint egy vadállat. Mintha nem is a csapat tagja lett volna. Rei nem szólt semmit sem, csak elfordulva mindenkitől, lehajtotta fejét. Angel érezte, hogy valami nincs rendben, de nem kérdezett semmit sem. Kissé fagyossá vált a hangulat. Aznap Rei és Yanagi már nem is beszélgettek egymással. Jobbnak látták, ha elkerülik a másik társaságát.... Később, épp edzettek. Lilline le akarta tesztelni mennyit fejlődtek a csapattagok, Hilo pedig látni akarta hogyan birkóznak meg az általa összehozott tereppel. Yanagi volt az első. Rei elsőnek nem akart megjelenni az edzésen, de erőt vett magán. Látta, ahogy Yanagi épp egy csomó deville küzd. Eszébe jutott a tegnapi eset. Az a düh, mely az arcára ült, közel sem volt olyan, mint az, melyet most edzés közben mutat. Ahogy erre gondolt kezét lassan az üvegre tette, szemét behunyta. Ezernyi kérdés kavargott a fejében, így észre sem vette, hogy egy jégből formált másolatot hozott létre magából, mely szembeszállt Yanagival...
- Mért voltál annyira mérges? Sosem láttalak még ilyen arccal. Tudom, hogy nem lett volna szabad elvennem, ami a tiéd, de ez még nem jogosít fel arra, hogy így rám támadj. Talán ennyire fontos még neked az a nő? - kérdezgeti magától
Úgy harcoltak egymás ellen, mint ahogy elsőnek találkoztak. Teljesen valóságosnak hatott. Keményen támadta Yanagit, ki hirtelen a földre került. Rei másolata épp leszúrta volna, mikor...
- Rei! - szól rá Lilline
- Hah?! - tér magához, elengedve az üveget, melytől másolata eltűnik
- Jól vagy? - kérdi Trivee
- H-hogy én? - néz rájuk értetlenül - M-most megyek! Még rengeteg dolgom van! - szalad el gyorsan
Yanagi értetlenül nézett feléjük. Hihetetlen volt, ami most történt. Rei sosem csinált még ilyet. Lilline kissé le is volt nyűgözve, hogy úgy csinált másolatot magából, hogy az semennyi energiába nem került. El is gondolkodott valamin, melyet a következő gyűlésen elmondott....
- Ezt fagyaszd meg kérlek. - tesz az asztalra egy almát
- Hm? Fagyasszam meg? - kérdi Rei
- Igen. Légyszíves.
- Rendben. - érinti meg az almát, mely jéggé fagy
- Most pedig csak a belsejét fagyaszd meg. - tesz le egy másik almát
- Hm? - lepi meg a kérése - Rendben. - érinti meg az almát, majd behunyja szemét erősen koncentrál rá
Hirtelen kinyitotta szemét, mely kéken izzott. Ettől az egész asztal megfagyott. Mindegyikük megijedt egy pillanatra. Rei egy pillanatra Yanagira nézett, ki mikor ezt megérezve felnézett rá, azonnal elfordult tekintetét. Zavarta, hogy mellette kell lenni, így amint vége lett a megbeszélésnek, már sietett is ki a tárgyalóból. Nem szerette a mostani Yanagit, ki egy szimpla fénykép miatt nekiesett. Ha szereti, nem tette volna. A szobájában gondolkozott. Szerette volna megkérdezni mi baja lehet, de félt attól, hogy csak mérges lenne. Viszont tudatában volt annak, hogy ez nem mehet így tovább. Minél hamarabb tisztázni szerette volna a köztük lévő dolgokat. Összeszedve minden erejét írt neki egy üzenetet. Hamar jött is a válasz...
- Sajnálom, hogy elvettem ami a tiéd. Nem lett volna szabad. - írja Rei
- Már nem haragszom. Nem kellett volna emiatt neked esnem. Sajnálom.
- Tudnánk most találkozni? Szeretnék veled beszélni.
- Persze.
- Akkor az elágazásnál várok rád.
- Rendben. 10 perc és ott leszek.
- Most megkérdezem valóban komolyan gondolja a kapcsolatunkat. - gondolja Rei, majd felül az ágyán - Kíváncsi vagyok ki lehet az a lány. - indul el ajtaja felé
Már későre járt és a többiek a szobájukban tartózkodtak. Itt volt a lehetőség, hogy úgy menjenek ki, hogy senki sem veszi őket észre. Rei épp indult volna le a lépcsőn, mikor megpillantotta Angelt az erkélyen nézelődve. Elsőnek nem akart odamenni hozzá, de mikor épp fordult volna meg, észrevette...
- Rei? - néz hátra rá meglepetten
- Sz-szia. - megy oda hozzá
- Mész valahová? - kérdi
- Öhm... He, he... Lebuktam. - gondolja
- Hm. - néz le rá Angel, ahogy beáll mellé és a korláthoz ér - Minden rendben?
- Hm? - pislog rá értetlenül
- Yanagira és rád értem. A múltkor kissé... durván bánt veled.
- Igaz. - hajtja le fejét szomorkásan - Akit szeretsz, azt nem bántod. - mondja halkan
- Hm? - hallja meg
- Már én sem tudom. Ma fogom megkérdezni tőle.
- Értem. Ha esetleg gond lenne, hozzám nyugodtan jöhetsz. De ezt már mondtam.
- Köszönöm és észben tartom. - mosolyog rá kedvesen
Yanagi épp akkor jött ki szobájából és meglátta őket lefele menet az erkélyen. Rei kedvesen mosolygott Angelre, ki visszamosolygott rá. Ettől kissé féltékenyen nézett és teljesen mérges lett. Nem szólt nekik, csak ment le a földszintre. Rei is menni akart, mikor Angel lassan elkapta karját...
- Hé. Biztos jól vagy? - kérdi aggódva
- Igen. Minden rendben. Nem kell aggódnod.
- De fogok. - érinti meg a nyakát, melyen még haloványan, de látszott Yanagi szorítása
- Hm? - néz fel rá kicsit elpirulva - Angel most olyan kedves. - gondolja magában mélyen a szemeibe nézve
- Menned kellene, nem?
- De. Kellene. - lép hátra egyet, majd futásnak ered
- Hm. - néz maga elé komoly arckifejezéssel
Rei sietett az elágazáshoz. Tudta, hogy Yanagi ott fogja várni, így fel volt villanyozva, de egyben tartott attól, mit fog neki válaszolni. Bizakodó volt. Olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott. Mikor odaért, ott állt Yanagi. Hirtelen azt sem tudta mit mondjon vagy csináljon. A múltkor eléggé rosszul jöttek ki a dolgok és azóta nem is beszéltek egymással...
- Késtél. - szólal meg Yanagi
- Hm? Öhm... B-bocsi, pedig én akartam veled itt találkozni. Kicsit elnéztem az időt.
- Hm. Valóban? - emlékszik vissza a látottakra
- Hm? Talán valami baj van? - kérdi érdeklődve
- Nem, nincs. - válaszolja - Van köztetek valami Angellel? - kérdi
- Mért kérdezed? Nincsen. Ő és én már rég szakítottunk, hisz ezt tudod te is. Téged választottalak.
- Tudod... Nem hiszem, hogy köztünk működni fog a dolog. - fordít hátat neki
- Hogyan?
- Hm? - pillantja meg őket Angel, ki egy bokorból leste ki őket, miután Rei után eredt
- Túl elhamarkodottan vallottam. Úgy érzem, hogy két devil nem jobb, mint egy ember és egy devil. Mi sosem illettünk össze.
- Mért mondod ezeket? Én szeretném, ha te és én... - érinti meg hátát
- Ne hazudj nekem! - fordul meg hirtelen elkapva kezét - Nem kell megjátszanod tovább magad! - mondja miközben szemei vörössé válnak
- Hah?! - Rei kissé megrémülve néz fel rá
- Láttalak titeket múltkor, mikor együtt voltatok őrjáraton. Kicsit sem zavart téged, hogy hozzád ér. - engedi el kezét
- Miről beszélsz? Semmi sem történt közöttünk. Angel csak aggódott miattam, ennyi az egész. A mi kapcsolatunk más volt, mint a miénk.
- Ne hazudj nekem! - mordul rá
- Yanagi... - néz rá ijedt szemekkel - Mért vagy ennyire dühös? - érinti meg arcát, de ekkor ellöki magától, melytől megkarmolja Rei arcát
Rei remegő szemekkel nézett rá, arcát fogta, mely vérzett. Angel alig bírta ki, hogy oda ne menjen hozzájuk. Rei nem értette Yanagit, hogy még is mi baja lett így hirtelen. Féltékenységének nincs oka. Azonban, mikor próbálta volna megmagyarázni a dolgokat, Yanagi a telefonjáért nyúlt, majd hirtelen faképnél hagyta. Hiába szólt utána, nem állt meg. Most azonban nem hagyta, csak úgy elmenni. Azonnal a nyomába eredt és követni kezdte... Yanagi a városba ment, egy olyan részre mely sűrűn lakott volt. Lakások voltak mindenhol. Elsőnek úgy gondolta, hogy meglátogathat valakit. A telefonját nézte és mintha várt volna valakit. Az a valaki pár percen belül meg is érkezett. Teljesen lesokkolta, mikor az a lány lépett oda hozzá, kit már korábban is látott vele. Úgy látszott, hogy randira mennek. Észrevétlenül követte őket. Épp egy moziba mentek be, ahova nem tudott bemenni. Nem volt nála készpénz...
- Fenébe! Ide nem tudom követni őket. - gondolja morcosan
- Mit szeretnél megnézni? - kérdik meg tőle
- Hah? A-Angel? - lepődik meg
- Gondolom a romantikusat. - mosolyog rá kedvesen - Gyere. - fogja meg kezét és már veszi is a jegyeket
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - kérdi tőle
- Csak erre jártam és megláttalak. - válaszolja
- Hm. Erre jártál, mi? - néz rá gyanakvóan
Nem tudott a filmre koncentrálni, a sötétben szemei végig Yanagiékon voltak. Ahogy a film véget ért, azonnal ment utánuk. Ott akarta hagyni Angelt, de ő ment utána. Nem tudta hogyan mondja el neki, hogy most fontosabb dolga van. Nem akarta megsérteni sem, hiszen segített neki...
- Tudod nekem most...
- Yanagi után kémkedsz?
- Hah? H-honnan tudod?
- Láttalak titeket.
- Hah? Öhm... - nem tudja mit mondjon - M-most mennem kell. Köszönöm, hogy segítettél. - szalad el
- Fenébe! - mérgelődik magában
Rei sietett Yanagiék után, kik majdnem eltűntek a szemei elől. Mikor is megpillantotta őket az utca túloldalán. Már majdnem eltűntek a szemei elől, így gyorsan átfutott a piroson. Angel elkapta a karját, mikor majdnem elgázolta volna egy teherkocsi...
- Még is mi a fenét csinálsz?! - kérdi kissé mérgesen
- Csak tudni akarom hova mennek. - válaszolja lehajtott fejjel
- Akkor sem kellene megöletned magad.
- Sajnálom.
- Gyere. Nem tűnhettek el olyan messzire. Majd én vigyázok rád, hogy nehogy valami bajod essen. - mosolyog rá szája sarkából
- Uhm... R-rendben.
Siettek utánuk, de hirtelen nyomukat vesztették. Mindenhol keresték őket, mikor Rei hirtelen meglátta őket. Visszatértek oda, ahonnan elindultak. Yanagi a lakásáig kísérte a lányt. Fel, egészen a lépcsők tetejéig. Még tisztán lehetett látni őket, ahogy a lámpa fényében állnak. Rei kicsit közelebb ment, felmászott a nem messze álló fára. Ahogy felért, szemei teljesen elkerekedtek. Szíve egy dobbanásnyira megállt, levegőt sem vett. Meredten nézte az előtte csókolózó Yanagiékat. Angel már szólni akart volna neki, hogy menjenek haza, mikor megpillantotta a fán ahogy meredten néz maga elé. Ahogy ő is arra nézett, szemei összeszűkültek, majd ismét Reire nézett. Ekkor eszébe jutott az a jelenet, mikor Kousuket látta csókolózni Lillinevel...
- R... - mondaná ki nevét, mikor hirtelen leugorva a fáról odasétál hozzá
- Most már ideje lesz hazamennünk. - szólal meg lehajtott fejjel
Angel nem bírt megszólalni. Tudta, hogy teljes sokként érték a látottak. Hazafele a szavakat kereste, de nem találta. Rei szótlan volt, egy könnycseppet sem ejtett. Csendben halad előre, mintha semmi sem történt volna. Nyugtalanító volt, így végig arra gondolt hogyan törhetné meg ezt a kínos csendet...
- Rei...
- Folyton rossz embert kedvelek meg. Rossz személyt választok és magamat okolom a történtekért. - áll meg lassan, majd az égre néz
- Ez nem a te hibád.
- Mekkora egy idióta vagyok. - szorítja ökölbe kezét
- Rei ez...
- Minden rendben lesz, csak felejtsd el. - gondolja
- Hm? - lepődik meg, mikor az eső egyszer csak esni kezd
- Köszönöm, hogy ma velem jöttél. - lábadnak könnybe szemei, melyet az eső elmos, így alig látni fájdalmát
Angel levette kabátját és Rei fejére terítette, nehogy túlságosan nedvessé váljon teste, mert akkor kiütheti saját magát. Angel a kocsijáért ment, mellyel a közelben parkolt le. Semmit sem szóltak egymáshoz. Rei végig erősnek mutatta magát és nem ejtett további könnyeket. Ahogy hazaértek, felmentek szobáikba. Rei azonnal forró fürdőt vett. A zuhany alatt visszagondolt a történtekre, majd fogait összeszorítva sírni kezdett. Szíve majd megszakadt. Angel eközben az ágyán feküdt. Dühös volt Yanagira és magára amiatt, hogy mindketten elkövették vele ezt. Látták egy olyan nővel csókolózni, mellyel nem kellett volna. Mindketten tört döftek a szívébe...
Miután Rei kisírta magát, az ágyán elterülve arra gondolt hogyan tovább. Magyarázatot nem kell Yanagitól kérnie, hiszen már előtte megmondta, hogy nem akar vele tovább lenni. Féltékenysége alaptalan volt. Szerette volna tudni mikor változtak meg ennyire Yanagi érzései és ki az a nő, aki meghódította őt. Hiszen a vallomása felé olyan őszinte volt és szenvedélyes, hogy nem lehetett hazugság. Hanyatt feküdve, elővette telefonját. Angel egy üzenetet hagyott neki...
- Sajnálom, hogy nem tudtam semmit sem mondani. Szívesen beverem az arcát annak a devilnek, ha szeretnéd. Csak szólnod kell. - kacsintó jel a végére - Remélem azért nem sírtad ki véresre a szemeidet. - tett mellé egy vicces jelet
- Köszönöm. - írja válaszul egy mosolygós jellel
- Hm? - veszi észre, hogy Rei válaszolt, melyt olvasván kicsit elmosolyodik
Aznap Rei hamar álomba merült, mert a sírás elszívta minden erejét. Nem tudván, Angel bement hozzá, majd az ágya szélére ülve nézte ahogy alszik. Elmosolyodva nézte, ahogy édesdeden alszik. Mikor látta, hogy rosszat álmodik, megsimította arcát. Másnap reggel egymás mellett ébredtek fel. Angel nem ment ki a szobájából, hanem Rei mellett maradt és közben szépen elszunyókált...
- Uhmm... - ébredezik Rei - Hm? - érez valamit maga mellett
- Jól aludtál az este? - kérdi Angel, ki szintén most kelt fel
- Hah? T-te mit keresel az ágyamban? - ül fel hirtelen
- Este bejöttem megnézni alszol-e és egyszer csak elbóbiskoltam. Háááh... - ásít egy nagyot
- N-nem illik csak úgy belépni mások szobájába engedély nélkül. - néz rá morcosan
- Hm. - mosolyodik el - Jó látni, hogy rendben vagy. Már azt hittem napokig letört leszel miatta.
- Hm. Igaz is. Yanagi és én bizonyára szakítottunk. Hiszen ő tegnap más karjaiban keresett vigaszt. Pedig nem volt oka arra, hogy ezt tegye, de még is. - gondolja
- Fel a fejjel! Még tengernyi halacska úszik a vízben. Biztos találsz majd valaki mást, ha akarsz. - simítja meg fejét
- Ha? - néz rá meglepetten - I-igaz. - tolja el kezét elpirulva
- Jobb, ha elhagyom eme hajlékod vagy a végén azt hiszik együtt töltöttük az éjszakát. - néz rá kaján mosollyal arcán
- M-még mit nem. - vörösödik el arca - M-menj az ablakon át. - tolja oda
- Micsoda? - lepődik meg - Biztos mind reggeliznek, nem fogják észrevenni, hogy nálad voltam.
- N-nem. Mássz át az ablakon. Lehet, hogy valamelyikük feljön és meglát
- Legyen, de ha leesek akkor kárpótlást követelek.
- Még mit nem! Menj! - tolja ki az ablakon
Rei gyorsan felöltözött, majd ment is le a földszintre, hogy csatlakozzon a többiekhez. Angel egy kis pillanattal utána ment le. Trivee már hozta is nekik a reggelit. Rei Yanagi mellé ült le, mert csak ott maradt szabad hely. Igyekezte palástolni érzéseit és nem nézett rá. Azonban ahogy megszólalt, nem bírt megmozdulni. Angel rá pillantott, tudta, hogy nem bírja majd visszafogni érzéseit...
- Oda adnád a sót, Yanagi?
- Tessék. - adja oda Angelnek
- Jaj, ne! Mikor hallom a hangját eszembe jut a... - esik kicsit pánikba Rei, majd feláll az asztaltól
- Hova mész? - kapja el karját Yanagi - Még csak most jöttél. Egyél.
- Hm? N-nem vagyok éhes. - húzná el karját, de Yanagi nem engedi el neki
- Pedig ma nagyon finomat készített Trivee. Nem kellene megsértened azzal, hogy itt hagyod.
- Hm? Mi nem ízlik? - néz rá kérdőn Trivee
- N-nem arról van szó, csak...
- Ne hazudj neki. - rántja magához Reit, majd a fülébe súgja
- Hah?! - szűkül össze Rei szeme ijedtében
- Ülj le és egyél. Különben elmondom, hogy ma is kilógtatok Angellel. - suttogja fülébe - Szóval légy jó kislány és egyél, hogy estig legyen energiád. - ülteti vissza
- Köszönöm, de nem vagyok éhes. - mondja erélyesebben - Később megeszem. - áll fel hirtelen
- Azt mondtam... - kapja el ismét karját Yanagi, de most erősebben
- Ha nem engedsz el, akkor... - néz rá bosszúsan Rei, melytől szemei vörössé válnak
- Hmm... - áll fel mérgesen Angel, hogy közbe szóljon
- Talán van valami probléma? - kérdi Kousuke, ki épp akkor lépett be a konyhába
- Nem, nincsen. - engedi el Yanagi Rei karját - Csak kicsit felhúztam magam, ez minden.
- Ha Rei menni akar, akkor had menjen. Senkit sem kötelezünk a reggeli elfogyasztására. - mondja Kousuke
- Rendben. Bocsánat. - ül vissza az asztalhoz Yanagi
- Még is mi a fene baja lett hirtelen? - kérdi magától Rei
- Minden rendben? - áll elé Kousuke
- I-igen. Csak ma valahogy nem vagyok éhes.
- Értem. Trivee szívesen elteszi neked és, ha netalán meggondolnád magad, később megeheted.
- Köszönöm. Úgy lesz.
- Lehetőleg ne késs el a megbeszélésről.
- Ott leszek. - szalad fel szobájába
Yanagi durva viselkedése arra késztette, hogy kerülje a távolságot tőle és még csak ne is szóljon hozzá. Tegnap este óta eléggé furcsán viselkedik, mely zavarja és nyugtalanná teszi. Később épp megbeszélésen voltak, mikor felosztották a csapatokat. Yanagi Reiel és Angellel kerültek egy csapatba. Egyikük sem akart együtt lenni, de hiába tiltakoztak volna. Yanagi vezetett, míg Angel az anyósülésre kényszerült. Rei csak hátul ült és az ablakon nézett kifelé. Nem is mert Yanagira nézni, ki a visszapillantó tükröt pont rá irányította, hogy lássa mit csinál. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Csak feszültséget okozott volna. Ahogy beértek a városba Yanagi már el is ment tőlük, mondván dolga van, de éberen figyel. Szól, ha lenne bármi gyanús...
- Jól vagy? - kérdi Angel - Reggel...
- Minden rendben. Már túl vagyok a tegnapin. Legalább is azt hiszem. Igyekszek nem gondolni rá. Úgy sem voltunk sokáig együtt. Mért kellene aggódnom emiatt? Yanagi vallott, majd ő is dobott. - mondja teljesen komoly arccal - Viszont... A viselkedése zavaró. Sosem beszélt még így velem azelőtt. Talán csak akkor, mikor elsőnek találkoztunk.
- Hm. Valóban az. Tegnap este óta megváltozott. Talán az a nő...
- Igen. Az a nő tehet erről. Már többször láttam vele, de eddig minden rendben volt. Valami megváltozhatott. Yanagi kifordult önmagából.
- Hm. - hallgatja komoly arccal Angel
Nem tudták ki lehet az a nő, ki ennyire megváltoztatta Yanagit. Ki akarták deríteni, viszont semmit sem tudtak róla. Egy fényképük sem volt elindulni a keresésére és kideríteni ki is ő valójában. Angel épp kávét vett egy kávézóban, mikor Rei megpillantotta azt a nőt. Egy pillanatra sem hezitált és azonnal a nyomába eredt. Futott, ahogy csak bírta, de ahogy befordult a sarkon, szem elől vesztette. Gondolta felugrik a tetőre, hátha kiszúrja a tömegben. Meg is pillantotta nem messze. Azonnal odasietett. Egy hatalmas épületnél állt. Mikor oda akart menni hozzá, hirtelen megjelent mellette Yanagi és együtt mentek be az épületbe. Kifigyelte hova is mennek. Látta, hogy a legfelső emeletre, így felmászott ő is rá. A nő az erkélyre lépett, egyedül volt. A falnál meglapulva figyelte, mikor is hirtelen Yanagi ott termett mellette és meg akarta ragadni, de ő gyorsan feljebb ugrott. Fel az épület tetejére. Yanagi már készült is lecsapni rá egy tűzgolyóval, de kivédte és egy ellentámadással hátravágta, amitől lezuhant a tetőről. Már biztos volt abban, hogy az a nő irányíthatja Yanagit, azért lett ilyen. Jégkaszáját előhívva támadta meg felülről a nőt, de Yanagi ott teremve előtte, megvédte egy tűzpajzzsal. Átszaltózott felettük, majd egy jégtőrrel támadt ismét a nőre. A tőr ahogy testéhez közeledett, darabokra tört. Mintha csak egy pajzs védte volna. Meglepetten nézett rá, ezt pedig a nő ki is használta. Odalépett elé és megérintette mellkasát. Rei hátralépett tőle, majd nem figyelve átesett a korláton. Ahogy zuhant, Yanagi lenézett rá. Tekintete semmitmondó volt. Szerencséjére épp akkor ment el alattuk egy teherautó, mely szivacsokat szállított, így teste puhára érkezett. Rei remegő szemekkel nézett, kezével eltakarta arcát, mintha a szemébe sütne a nap...
- Mért? - gördül végig egy könnycsepp arcán
- Merre vagy? - hallatszik a fülesében
- Angel... - mondja halkan
- Minden rendben? - kérdi aggódva
- Találkoztam vele. - válaszolja
- És nem bántott?
- Ő vele van. Vele van Yanagi. - mondja sírva
- Hol vagy most?
Ahogy a kocsi megállt, Rei leugrott róla és a hídhoz ment, ahova kérte Angelt menjen oda. Teljesen össze volt zavarodva és elárultnak érezte magát. Már semmit sem értett az egészből. Tudni akarta mi okból lett Yanagi ilyen és ki az a nőszemély, ki hirtelen egyik napról a másikra megjelent. Ahogy Angel a hídhoz ért, Rei könnyes szemekkel nézett fel rá, semmit sem szólt....
- Minden rendben lesz. - öleli magához lágyan
- Mért? Mért? Mért? - kérdi magától, miközben Angel felsőjébe markol
- Hm. - néz maga elé mérgesen Angel, ki legszívesebben behúzna egyet Yanaginak, hogy észhez térjen - Minden rendben lesz. - nyugtatja
Egy ideig csak ott álltak, míg Rei befejezte a sírást, majd folytatták az őrjáratozást, ahogy szokták. Egymás közelében voltak, Yanagival nem találkoztak. Aznap este nem is ment haza, de ez nem nagyon izgatta a többieket. A házban való hangulat kissé rideg volt. Vacsoránál csendben voltak, senki sem beszélt. Trivee ugyan úgy megköszönte a kedves szavakat, majd elmosogatott és aludni tért. Lilline is azonnal a szobájába ment, pedig mindig a laborba szokott. Kousuke pedig a dolgozószobája helyett szintén aludni tért. Persze ez nem volt feltűnő Reinek és Angelnek sem. Lassacskán mindenki nyugovóra tért....
- Jól vagy? Megnyugodtál? - írja Angel Reinek
- Mondhatni. - válaszolja
- Aludjunk. Holnap a nő után eredhetünk, ha gondolod.
- Rendben van. Jó éjszakát.
- Jó éjszakát.
Ők is lefeküdtek aludni. Semmit sem sejtettet a közelgő veszélyről, mely hamarosan eluralkodik az egész házon... Már éjfélre járt az idő. Angel egy különös hangra ébredt, mely a szobája előtt hallatszott. Egy kis fény jelent meg ajtajában, melyben látszott, hogy valaki épp be akar jutni a szobájába, melyet estére bezárt. Halkan odament az ajtóhoz, hogy kihallgassa ki lehet az és mért akar ilyen sunyi módon bejutni hozzá. Egyszer csak a zár kinyitódott és valaki belépett a szobájába. Olyan sötét volt, hogy nem látta pontosan ki is lehet az. Az alak az ágya felé közeledett...
- Hé! - szól rá halkan, mire az hirtelen megfordul - Hah? Te... Áh! - lepi meg az illető, majd hátulról leüti valaki
- Ha? - kel fel hirtelen Rei - Mennyi az idő? - keresi a telefonját - Hm? - hirtelen észrevette, hogy valaki az ajtajában áll - Még is ki lehet az? Talán Angel? Nem, ő biztos nem sunnyogna be csak így. Vagyis remélem. Bár... Tegnap reggel is mellettem volt. - gondolja
Lassan odasétált az ajtóhoz. Nem hallott kint semmit sem. Gyanúsnak találta, így az ajtó mögé állt, ahogy Angel is tette. Ahogy az illető belépett, becsukta maga mögött az ajtót és ráugorva a földre nyomta...
- Ki vagy te és mit keresel a szobámban?! - szólítja fel
- Uhm... - szabadulna
- Azt mondtam... - fordítja maga felé - Hah?! T-Trivee? Te meg...
- Kár, hogy felébredtél. - néz rá gonosz arccal, elvigyorogva
- Mi ez? Mért érzem azt, hogy ő nem Trivee? - kérdi magától
Érthetetlenül állt a dolgokhoz. Ahogy a földön szorította Triveet, az elkiáltotta magát és ekkor a szoba ajtaja berobbant. Keiko berobbantotta és Reire támadt. Azonnal elengedte Triveet és kimászott az ablakon. Hirtelen azt sem tudta mi tévő legyen, de nem pánikolt be. A lányok utána eredtek, így gyorsan a tetőre mászott fel. Mikor nem figyeltek lemászott Angel szobájának ablakához és óvatosan besurrant rajta. Látta, hogy Angel nincs az ágyában és vért fedezett fel a padlón...
- Jaj, ne. Mond, hogy nem történt semmi baja. - kérdi magától aggódva - Hah?! - nyílik ki hirtelen az ajtó
Gyorsan befutott a fürdőszobába, de ideje már nem volt arra, hogy becsukja az ajtaját. Lélegzetvisszafojtva állt be az ajtó mögé és alig várta, hogy kimenjen az illető. Szíve hevesen vert, csak úgy kalimpált. Az illető lassan a fürdő felé haladt, majd mikor belépett Rei már le akart rá csapni, mikor más is megjelent...
- Megtaláltad már? - kérdi Trivee
- Még nem. - fordul meg, így meglátta Reit az ajtóban
- Uhm! Angel! - szűkül össze Rei szeme ijedtében - Most mit csináljak? Ha megtudják, hogy itt vagyok akkor... - esik kicsit pánikba
- Nézzétek meg Yanagi szobájában, hátha oda bújt el. - mondja Angel
- Hm. Jó, de értesíts bennünket, ha megtaláltad. Nem bújhatott el olyan messzire. - megy el
- Hm. - csukja be Angel a fürdő ajtaját
- Angel... - néz rá remegő szemekkel - Ne mond, hogy te is... - kérdi magától
- El kell menned innen. Ha? - lepődik meg
- Angel... - öleli meg hirtelen
- Itt nem biztonságos. - mondja
- Mi történik? Mért támadtak rám?
- Már nem önmaguk. Valaki irányítja őket, mely ellen nem tudnak védekezni. Nem önszántukból támadtak meg. Téged keresnek, hogy elkapjanak. Jobb lenne, ha elmennél innen. Később én is utánad megyek. Megígérem.
- Rendben, de...
- Nem lesz bajom. Úgy hiszik közülük való vagyok. Viszont ha továbbra is itt maradok, gyanút fognak. Szóval, menj. Nem bírnám ki, ha bajod esne. - simítja meg arcát
- Angel. - néz rá aggódó szemekkel
- Menj! - utasítja
Egyből az ablak felé futott és kiugrott rajta. Fájó szívvel, de otthagyta Angelt. Ahogy futásnak eredt, Hilo a kamerákban meglátta és már mentek is utána a többiek. Kousuke meg akarta fékezni, de Angel ekkor egy szikla ököllel bele vágta a falba. Védte őt, míg el nem hagyta a területet. Rei nem bírta otthagyni, így megfordulva jégbörtönbe zárta barátaikat, mikor Angel ellen akartak fordulni....
- Rei, fuss! - kiált oda neki Angel
- Nem hagyhatom itt. Akkor ő... - néz felé aggódva
- Velem ne foglalkozz! Fuss! - parancsol rá
- Angel! - fut oda hozzá
- Mit csinálsz még? Menned kell! - szól rá
- Nem bírlak csak így itt hagyni. Ha megsérülsz miattam, akkor...
- Bízz bennem. - érinti meg arcát, majd egy lány csókot ad szájára - Csakhogy legyen ez az utolsó emlékem.
Rei szemei elkerekedtek, majd ahogy ajkaik eltávolodott egymástól, futásnak eredt. Futott, ahogy csak a lába bírta. Majd jégszárnyakkal a magasba repült, így gyorsabban el tudott menekülni. Fájó szívvel hagyta ott a házat. Azonban hiába oldott kereket, Hilo jól látta merre is megy, így minden műholdjával rá tüzelt. Ide-oda cikázott a fák között, hogy elkerülje a lövéseket. Fürgesége kapóra jött a támadás hárításában, de ahogy közeledett kifele az erdőből egyre kevesebb volt a fedezéke. A lövések hirtelen abbamaradtak, így megnyugodhatott. Leereszkedett a földre és óvatosan kilépett a fák árnyékából....
- Úgy látszik feladták. - könnyebbül meg - Remélem jól vagy, Angel. - néz hátra aggódó szemekkel
- Ha azt hiszed elmenekülhetsz, akkor nagyon tévedsz! - hallatszik egy hang
- Hah?! - Rei ijedten nézett oldalra, majd egy hirtelen érő tűzgolyó messzire repítette, le a sziklán, bele a vízbe - Ataru... - mondja ki halkan, majd a vízbe csobban
A támadás egészen a vízbe repítette, mely lassan elnyelte testét. Ahogy egyre mélyebbre merült, úgy vesztette el eszméletét. Semmire sem emlékezett, ami azután történt. Valaki lemerült hozzá és kihúzta a vízből...
- Rei! Rei, térj magadhoz! Rei! - szólongatják
- Kaiji... - mondja halkan
Pár órával később Rei magához tért. Egy rémálomból ébredt fel. Elsőnek nem azzal volt elfoglalva, hogy hol is van. Csak a történtekre gondolt, mely teljesen lesokkolták és alig hitte el, hogy megtörténtek. Minden barátja, kik eddig szerették most az ellenségei lettek. Ráadásul Angel ott maradt velük és azt sem tudja él-e még vagy már halott. Csak úgy kavarogtak a gondolatok fejében...
- Angel... Remélem jól vagy. - gondol rá
- Végre, hogy felébredtél. - lép be a szobába Kaiji
- Hah? K-Kaiji? De hogyan? - lepi meg jelenléte
- Ő hozott ide. - mutat felé
- Ataru?
- Örülök, hogy... Uhm? - zavartan néz, mikor Rei hirtelen megöleli
- Úgy örülök, hogy itt vagy! - öleli szorosan
- Igazság szerint, te hívtál.
- Hm?
- Mondtam, hogy bármikor hívhatsz, ha akarsz. Csak gondolj rám erősen.
- Valóban... - engedi el - Mikor a vízbe estem, rád gondoltam. - emlékszik vissza
- Hahó! Én is itt vagyok! - néz rájuk durcásan Kaiji
- Neked is örülök. - ad egy puszit arcára, melytől kicsit el is pirul
- Mesélnél arról, hogy mi történt? - kéri meg Ataru
- Hm. Magam sem tudom...- néz lefelé szomorúan - Minden akkor kezdődött, mikor az a nő megjelent. Azóta...
- Nő? Milyen nő? - kérdi Kaiji
- Nem tudom ő kicsoda, de mikor Yanagi elsőnek találkozott vele, azóta furcsa lett a viselkedése. Távolságtartó, erőszakos és titokzatos lett. Pedig akkor olyan... - emlékszik vissza a vallomására és az együtt töltött időkre, majd szomorúan szorította ökölbe kezét
- Szóval ez a nő megbabonázta Yanagit?
- Bizonyára. Ráadásul a a többieket is az irányítás alá vonta. Még Kousuket is.
- Hogyan? Kousuket? De hiszen ő... - lepődik meg Kaiji
- Igen. Ő a legerősebb közöttünk és nem olyan egyszerű elbánni vele, de valahogy sikerült neki. De nem tudom hogyan és mért van rájuk szüksége.
- Ha Yanagi képes volt megtámadni téged, akkor komoly ellenféllel nézünk szembe. - mondja komoly arccal Ataru
- Úgy néz ki. - mondja Kaiji
Ahogy beszélgettek és próbálták kitalálni mi okból lehet ez az egész, hirtelen kopogtattak. Egyszerre szólalt meg mindannyiuk telefonja, mintha csak zavarta volna őket valamiféle interferencia. Tudták, hogy ez Hilo műve, ki bárkit képes lenyomozni, ha az illető kamerák közelében van, vagy telefonnal rendelkezik...
- A fenébe! Megtaláltak bennünket! - mondja mérgesen Kaiji
- Hilo! - eszmél rá Rei
- Most mit tegyünk? - kérdi Ataru
- Engedjetek be! - szólal meg valaki az ajtónál
- Hah?! Ez Angel! - ismeri fel hangját Rei
- Biztos vagy benne? Nem azt mondtad, hogy mindegyiküket irányítják? - kérdi Kaiji
- N-nem. Őt nem. Segített a házból is kijutni. - válaszolja
- Hm. - lép az ajtóhoz Kaiji
- Angel! - csillan fel a szeme Reinek az örömtől, hogy nem esett baja
- Itt vannak! - néz ki az ablakon Ataru
- Vigyázzatok! - ahogy a lakás ajtaja kinyílott, Angel belépett rajta
A fiúk készen voltak megvédeni magukat. Hirtelen Rei hatalmas fájdalmat kezdett érezni mellkasában, így térdre esett. Pont ekkor törte át az ablaküveget egy rakéta, ezzel felrobbantva az egyik falat. Angel odaugrott Reihez és a földre nyomta, hogy megvédje. Ataru felszállt a levegőbe, majd lándzsájával elpusztította a közeledő rakétákat. Kaiji pedig villámokat szórt, ezzel sokkolva le ellenfeleit, kik lesben álltak a támadásra....
- Rei, jól vagy? - kérdi aggódva tőle Angel
- I-itt van.... - szorítja mellkasát
- Ha? Ch! - áll fel mérgesen - Fel tudsz állni? - nyújtja felé kezét
- I-igen. Jól vagyok. - röppen fel a levegőbe
Mindannyian itt voltak, kivétel Hilot, ki a házból irányította fegyvereit. Kousuke és Yanagi a nő mellett álltak, védték őt. Angel az ablakpárkányra téve kezét, sziklaöllel támadta a nőt, de Keiko felrobbantotta azt. Kaiji villámokat szórt, de Lilline pajzsot vont köréjük, így lepattogtak róla. Ataru lándzsájával egy jól irányított dobással akarta a nőszemélyt fejbe dobni, de Kousuke megállította azt és visszaküldte neki. Rei gyorsan Ataru elé állt, hogy egy jégpajzzsal fékezze meg a lándzsát, melyet sikerült megállítania. Azonban egy jégszilánk az oldalába fúródott. Fogait összeszorítva tépte ki oldalából, nem szólva erről a többieknek. A nőszemély elégedetten mosolygott...
- Itt nem harcolhatunk tovább, mert ezzel emberek életét veszélyeztetjük. - mondja Ataru
- Vonuljunk vissza? Adjuk fel? - kérdi Angel
- Én nem adom fel, de Atarunak igaza van. Így emberek halhatnak meg.
- Hm. - néz fel Yanagira Angel komoly arccal - Legyen hát. Később is beverhetem a képed. - gondolja
Ataru gyorsan egy kaput nyitott és elteleportáltak onnan messzebbre, ahol nem láthatják meg őket. A város másik részére. Rövid, ámde eléggé kemény harcot vívtak meg barátaikkal, kik rosszabbak a devileknél. Alig volt pénzük, így eléggé szarban voltak. Nem tudtak a városban egy hotelszobát sem kivenni, de az erőd részeken lehetséges volna. Félő volt, hogy ide is követik őket, így igyekeztek az elektronikától távol lenni. Kis pihenőre megálltak egy benzinkútnál. Ott volt egy mosdó, így Rei bement megmosakodni. Még mindig nem szólt a fiúknak, hogy megsérült a harcban. Sérülését lefagyasztotta, hogy ne érezze meg Ataru a vére szagát és ruháját feljebb húzta. Ezzel is időt nyert. Örökké nem rejtegethette. Nem akarta, hogy miatta álljanak meg, mert akkor elkaphatják őket. Lemosta arcát. Karkötőjét levette, melyet Lilline ajándékozott neki, hogy külsejét elrejthesse. Lemosta a piszkot karjáról...
- Hah? - néz meglepetten a tükörbe
- Kész vagy? Indulnunk kellene. - kopog be Angel
- I-igen. Máris. - veszi vissza karkötőjét, majd siet vissza a fiúkhoz
- Jól vagy? - kérdi
- Igen, persze. Mért kérdezed?
- Csak a történtek meg minden. Hogy bírod?
- Viszonylag jól. Nem kell miattam aggódnom. - mosolyog rá kedvesen
Útnak indultak az erdő felé, ahol van egy kis falu. Biztos lesz szállás a számukra. Ott megbeszélhetik, hogy hogyan tovább. Több órán át sétáltak. Rei kezdte egyre rosszabbul érezni magát. Hátul ment, nem bírta tartani a tempót a fiúkkal. Ataru hátát nézte maga előtt, mikor egyszer csak látása homályosabbá vállt. Lomhábban vette az irányt, szinte szédelgett....
- Mindjárt ott vagyunk. Még pár méter felfelé. - mondja Kaiji
- Végre. Már azt hittem sosem érünk oda. Kezd egyre melegebb lenni. Jól esne már egy forró fürdő. - ásít egyet Angel
- Valóban jól esne. Igaz, Re.... - ahogy megfordult, Rei rá omlott testével, melytől kissé zavarban lett, majd mikor térdre esett előtte, ráeszmélt mi történik - Rei. Rei!
- Hah? - néznek hátra a fiúk ijedten - Rei! - szaladnak oda hozzá
- Magas láza van! - fogja meg homlokát Angel
- Itt. Az oldalán megsérült. - veszi észre Kaiji a szúrás nyomát
- De hogyan? Hogyhogy nem éreztem meg a vére szagát? - kérdi magától Ataru
- Most erre nincs idő. Azonnal el kell látnunk! - kapja ölbe Angel
Gyorsan siettek a falu felé, ahol kibéreltek egy szobát a mai napra. Rei nagyon rossz állapotban volt, de nem szóltak róla a falubelieknek, mert akkor csak pánikot keltenének. Az ágyra fektették és Kaiji megnézte mekkora a sérülés. Már nagyon csúnya volt. Befeketedett a fagyástól. Erősen vette a levegőt, csak úgy zihált. Teste forró volt, borogatást tettek rá...
- Hogyan, mikor és mióta sérültél meg? - kérdi Kaiji Reit
- Valószínű a harcban. - mondja Angel - De, hogy nem vettük észre? - kérdi magától mérgesen
- Mikor megvédett. - eszmél rá Ataru - Csak adnunk kell neki a vérünkből, nem igaz? Akkor meggyógyulhat.
- Remélem. - ülteti fel Reit - Rei, hallasz? Kérlek, igyál a véremből. Ha iszol belőle a sérülésed...
- N-nem... nem fog... Nem fog... használni... - nyökögi ki
- Mért ne használna? Ne mondj ilyeneket.
- Mert... - lassan lehúzta csuklójáról a karkötőjét
- Haah?! - néznek ledöbbenve a fiúk
- De hiszen... - akad el szava Kaijinak
- Ember lettél. - fejezi be mondatát Angel
- Akkor ezért érzem most másmilyennek a véredet. - jegyzi meg Ataru
- Most mit csináljunk? Nem fogja túlélni. Itt nincs kórház, de ha lenne is, akkor oda nem vihetnénk. - tanakodik Kaiji
- Fenébe! - szorítja ökölbe mérgesen kezét Angel
Rei egyre rosszabbul festett és ereje nem volt már, hogy akár felkeljen. Kórházba nem vihették, mert akkor kérdezősködnének és valószínű napokra bent fognák. Ha csak egy napra is aludna bent, azzal megkockáztatnák, hogy megtalálják és a kórházat támadás érné. Ezt pedig nem kockáztathatják meg. Hirtelen egy lehetőség jutott eszébe Kaijinak, mellyel megmenthetik Rei életét...
- Igen? Ki az? Nem fogadok látogatókat. Bárki vagy, azonnal hagyd el a birtokomat.
- Itaki, kérlek engedj be!
- Még is mért tenném?
- Mert Rei megsérült és most haldoklik!
- Csak adjatok neki a véretekből és minden meg lesz oldva!
- A fenébe is! - rúgja ki az ajtót Angel - Ő most ember lett! - kapja el felsőjénél fogva
- Hogyan? - kerekedik el szeme ezt hallván
Folytatása következik....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
