|
2.rész: Sötét átok
Saki-chan 2020.11.18. 01:02
2.rész: Sötét átok
Rei egyre rosszabbul festett és ereje nem volt már, hogy akár felkeljen. Kórházba nem vihették, mert akkor kérdezősködnének és valószínű napokra bent fognák. Ha csak egy napra is aludna bent, azzal megkockáztatnák, hogy megtalálják és a kórházat támadás érné. Ezt pedig nem kockáztathatják meg. Hirtelen egy lehetőség jutott eszébe Kaijinak, mellyel megmenthetik Rei életét...
- Igen? Ki az? Nem fogadok látogatókat. Bárki vagy, azonnal hagyd el a birtokomat.
- Itaki, kérlek engedj be!
- Még is mért tenném?
- Mert Rei megsérült és most haldoklik!
- Csak adjatok neki a véretekből és minden meg lesz oldva!
- A fenébe is! - rúgja ki az ajtót Angel - Ő most ember lett! - kapja el felsőjénél fogva
- Hogyan? - kerekedik el szeme ezt halván
- Segítened kell rajta vagy belehal! Kérlek, Itaki! - könyörög neki Kaiji
- Gyertek. Hozzátok be a szobámba, azonnal ellátom a sérülését. - mondja - Most pedig menjetek ki.
- Én bent maradok! - jelenti ki Ataru
- Le kell vetkőztetnem ahhoz, hogy lássam a sérülését. - mondja Itaki
- Öhm... A-akkor kint várok. - pirul el, majd azonnal el is hagyja a szobát
- Én maradok. Már úgy is... - akad el szava, mikor Itaki ránéz
- Szeretném, ha mind kimennétek. - kéri meg őket Itaki
- Hm. Rendben. - mondja Angel, magával húzva Kaijit
Kint vártak, míg Itaki rendesen ellátta a sérülést. Nem volt több, így elég volt csak erre az egyre koncentrálnia. Gyógyító erejével teljesen meg tudta fékezni a szövetek károsodását. Heg nélkül tűntette el azt. Mikor végzett és Rei állapota stabilizálódott, kiment, hogy szóljon a fiúknak. Nagy megkönnyebbülés volt számukra, mikor tudatosult bennük, hogy nem lesz semmi baja. Míg Rei felébredésére vártak, addig elmesélték mi is történt. Angel tudott a legtöbbet mondani, mivel ő már az elején ott volt. Ataru és Kaiji csak a támadástól. Itaki eléggé meg volt lepve, hogy ez történt. Ő sem tudta elképzelni, hogy ki az a nő és mért támadta meg egy igen erős csapat tagjait. Beszélgettek, miközben Rei lassan kinyitotta szemeit. Felült az ágyban és meglepetten nézett körbe. Nem tudta hol van és mi is történt ájulása óta. Lábait lassan letette a földre és az ajtó felé sétált. Meghallotta a fiúkat, kik beszélgettek...
- Hm? A seb teljesen eltűnt? - nézi oldalát - Ha? Hallok valamit. Biztos a fiúk lesznek. - nyitja ki az ajtót
- Hm? - veszi észre Angel
- Rei. Hál 'istennek, hogy jól vagy. - örül meg neki Ataru
- Tudtam, hogy minden rendbe jön, ha ide jövünk. - mosolyodik el Kaiji
- Uhm... H-hol vagyunk? - kérdi őket
- Rei... - fordul felé Itaki, mint aki szellemet látott
- I-Itaki? - kerekedik el Rei szeme - Hah?! - hirtelen Itaki megölelte, mely nem igazán volt ínyükre
- Úgy örülök, hogy látlak. - öleli szorosan, de még is lágyan magához
- Itaki... - öleli vissza - Azt hittem sosem látlak többé.
- Hmm... - Angel kissé féltékenyen nézte ölelkezésüket
- Talán féltékeny vagy? - kérdi Kaiji
- Nem. De... miféle kapcsolat van közöttük? - kérdi kissé zavarba jőve
- Régen szerelmesek voltak egymásba. - válaszolja
- Hm? - lepi meg Atarut válasza
- Hé! Mára elég lesz! - húzza el Reit Itakitól
- B-bocsánat. Már nagyon rég nem láttuk egymást és... - néz elpirulva Itaki
- Igen. - pirul el Rei
- Hm. - Angel pedig féltékenyen néz rájuk
- Azt hittem bezártak és többet nem jöhetsz emberek közé.
- Így is volt, de sikerült megszöknöm. Most itt élek, ahol nincs semmi és senki. Tökéletes. Míg nem vonom magamra a figyelmet, addig nem lesz probléma.
- Biztos jó ez így neked? - kérdi aggódva Rei
- Igen. Itt nem kell azt tennem, amit ők akarnak. Néha ki szoktam menni emberek közé is, ha nagyon magányos vagyok.
- Értem. Akkor úgy élsz, ahogy annak idején én éltem. Kicsit nosztalgikus. - mosolyog rá kedvesen Rei, melytől Itaki teljesen elpirult
- Most, hogy viszont láttátok egymást ideje kitervelni hogyan tovább. - vág közbe Kaiji
- Uhm... Igaz.
- Szeretném hallani a te verziódat is. - néz Itaki Reire
- Nem igazán tudok mit mondani. Gondolom Angel már elmesélte mi is történt. - pillant felé - Én sem tudok sokkal többet. Minden rendben volt, míg ez a nő meg nem jelent. Talán akkor kezdődött, mikor azt a nagy elfajzottat vadásztuk le. Yanagi már akkor furcsa volt. A behemót végzett volna velem, ha nem vagyok devil. Ő nem aggódott miattam, nem... Nem is érdekelte, hogy mi történt. Utána még kedves volt és figyelmes, majd... - jut eszébe ahogy kiabált vele és a nyakát ragadta meg mérgében - Már nem figyelt rám. Észre sem vette, hogy mennyire elhidegült tőlem. Pedig... - gondol a vallomására - Mindegy is...
- Hm. - néz rá aggódva Angel, ki szintén visszaemlékszik a történtekre
- Ő már nem ugyan az a Yanagi volt. Többször láttam azzal a nővel, de egyszer sem mondta ki ő vagy honnan ismerik egymást. Csak ment utána nap, mint nap. Sokszor kilógott, nem figyelt másra csak rá. Mintha megbabonázta volna. Tegnap este pedig bebizonyosodott, hogy együtt vannak. - hajtja le fejét szomorúan - Ő és az a nő.. - gondol vissza csókjukra
- Szóval te sem ismerted fel? - kérdi Itaki
- Nem. Sajnos nem. Ő.... Uhm! - kap hirtelen mellkasához
- Rei mi a baj? - kérdi aggódva Itaki
Hirtelen nagyon erős fájdalmat érzett a fejében, mely szinte elviselhetetlen volt. A fiúk aggódva néztek rá, nem értették mi baja lehet....
- A fejemben van. - mondja
- Hogyan? - néznek értetlenül
- Nem állhatsz ellen nekem. - mondja a nő a fejében - Meg foglak találni és a barátaiddal együtt a pokolba süllyesztelek.
- Szálj... ki... a fejemből.... - mondja Rei ellen állni neki
- Mit mond neked? - kérdi Itaki
- Hogy... el fog mindent pusztítani. - nyökögi ki
- Ne is próbálj ellen állni nekem. Te egy szánalmas kis ember vagy! Jobb, ha megmutatkozol nekem. Így elkerülheted a fájdalmas kínhalált.
- Le... fogunk győzni.
- Ne nevettess, te emberi korcs!
- Szállj... ki... a fejemből... - rogy térdre és ekkor orrából vér kezd csöpögni
- Rei! - ijednek meg a fiúk
- Mond el hol vagytok! Ne is próbálj ellen állni!
- Azt mondtam... szállj ki a fejemből! - kiáltja fel
Ekkor a hangok abba maradtak és Rei megkönnyebbülve rogyott össze. Angel kapta el. A fiúk nem értették mi volt ez, hogyan volt képes a fejében kommunikálni. Mikor Rei pihent egy kicsit, elmesélte melyről még nem mondott semmit sem....
- Mikor tegnap találkoztam vele... - húzza le lassan felsője cipzárját, melytől egyből zavarban lettek - Megérintette a mellkasomat. Talán akkor tehette ezt rám.
- Hah? Egy jel? - kérdi Kaiji
- Hm. - vesz elő egy könyvet Itaki, hogy megnézze mi ez a jel, mely Reien van - Megvan! Ez egy lélekfosztó varázsige. - találja meg a jelentését - Megfoszt valódi lelkedtől és halandó testbe börtönöz. Ha meghal valamelyik lélek, akkor vele hal a másik is. - olvassa fel
- Ha? - néznek meglepetten
- Szóval a devil lelkem is egy külön testben van? - kérdi Rei
- Meglehet, de nem biztos. Valószínű, mikor megérintett, elvette tőled a devil részedet. Ezért lettél ember. Mintha ketté választottunk volna téged. Hiszen te nem vagy teljesen devil, csak félig. Most csak az emberi részed van itt előttünk.
- De hogyan lehetséges ez? - kérdi Ataru - Én nem hallottam ilyenről.
- Nem mindent ismerünk. Nem tanítanak mindent, sok dolgot csak akkor tudunk, ha olvasunk róla. - válaszolja Itaki
- Szóval Rei devil lelke annál a nőnél van? - kérdi Kaiji - Nem lenne egyszerűbb neki végeznie vele, ahelyett, hogy keresi? Már bocsánat.
- De. Végül is értelmetlen őt hajszolnia, ha elég lenne csak végezni a devil lelkével.
- Nem lehet, hogy ő nem tud erről? - kérdi Angel
- Kétlem. Hiszen a jelet ő tette rá, így ismernie kell a jelentését. - válaszolja Itaki
- És, ha nem ismeri? Csak rátette és kész? - kérdi Ataru
- Hm. Nem hiszem.
- Talán nem végezni akar velem. - szólal meg Rei
- Hm?
- Nem is ismer, semmit sem tud rólam. Mért akarna elpusztítani? Nem értem. - szorítja ökölbe kezét
- Lehetséges, hogy egy bosszúálló lélekkel van dolgunk? - veti fel a kérdést Angel, mely kissé meglepi a többieket
- Bosszúálló lélek? - kérdi Itaki - Ha az, akkor nagyobb a baj, mint azt gondolnánk. A bosszúálló léleknek mindig nagyobb az ereje. Hiszen a bosszú hajtja, mely nem jó irányító, de ha tudod kezelni, akkor könnyen azzá vállhat. - néz komolyan maga elé Itaki
- Talán csak az én lelkem elpusztításával pusztulhat el a devil. - mondja Rei
- Minden rendben lesz. Meg fogunk védeni. - teszi vállára Kaiji kezét, majd rákacsint
- Ti sem tudtok megvédeni örökké! - mondja hangosan
- Hm?
- Most sebezhető vagyok. Gyenge emberi lény, aki mindig is akartam lenni, de nem most. Nem akkor, mikor veszélyes lehet. Én... - szorítja össze mellkasát - Haszontalan vagyok és csak bajt hozok a fejetekre! - kiáltja hangosan
- Nem vagy haszontalan. - érinti meg feje tetejét Angel
- Hah? - néz fel rá könnyes szemekkel
- Te igen is fontos vagy a számunkra. - néz rá komoly arckifejezéssel - Szóval, ne mondj butaságokat. - mosolyog rá kedvesen
- Angel... - néz rá meghatódva - Hm. - mosolyodik el szája sarkában, elfordítva tekintetét
- Igaza van. Mi melletted leszünk és együtt legyőzzük őket. - lép elé Ataru, megfogva kezét
- A végsőkig melletted vagyunk. - mosolyog rá kedvesen Kaiji, kezét az övékre téve
- Rám is számíthattok. - teszi ő is oda kezét
- Győzzük le azt a némber és térítsük észhez a többieket! - teszi rájuk Angel is kezét
- Együtt. - mosolyog rájuk Rei, kinek tetszik, a fiúk hozzáállása
A szövetség megalakult, ez a kis csapat lesz az, ki szembe fog szállni a nőszeméllyel. Megbeszélték, hogy 2 nap múlva elindulnak Rei mesteréhez, ki többet tud majd mondani a jelről és arról, hogy hogyan tudják legyőzni majd a gonoszt. Addig kipihenik magukat és felkészülnek. Mivel este volt már, úgy gondolták mára aludni térnek. Rei nem tudott azonnal elaludni, hiszen pár órán át ki volt ütve. Nem jött álom a szemére. Kiment az erkélyre, melyről látni lehetett a tengert. Messze volt mindentől Itaki háza, melynek nagy része egy hegyben volt kialakítva. Csendes, elhagyatott hely, sehol egy ember. Több napi járásra volt az első falu, így Itaki nyugodtan lehetett itt. Nem kellett attól tartania, hogy valaki ráront. A Vadászok itt kereshették, de meg nem találhatták. Minden estére védőfalat szokott állítani, mely mindenki számára láthatatlanná tette az épületet. Rei épp a tájban gyönyörködött, mikor Itaki észrevette....
- Látom nem tudsz aludni. - lép oda mellé
- Hm? Nem. Bizonyára, mert már aludtam vagy csak az idegesség.
- Vagy mindkettő? - mosolyodik el
- Az is meglehet. Nem tudom. Aggódom. Aggódom amiatt, hogy nem fog sikerülni. Yanagi örökre...
- Szereted őt? - kérdez rá hirtelen
- Hah? - lepődik meg
- Folyton erről a Yanagiról beszélsz. Gondolom ő lehet az, kit most szeretsz. Hiszen mindig arról beszélünk sokat, aki fontos a számunkra.
- Hm. Nem is tudom. Mióta emberré lettem, már másképp érzek. Mintha az a felem szerette volna és ez a felem már lemondott róla.
- Ha? - látja meg őket Angel
- Tudod... Rövid ideig voltunk együtt. De, mint meséltem hirtelen ellenségessé lett, mely olyan volt, mintha tőrt döfött volna a szívembe. Mérges lettem és egyben csalódott. Hiszen hogyan hazudhatta azt, hogy szeret, ha ez nem így volt? Mért... Mért mondta azt? Mért... Mért árult el? - lábadnak könnybe szemei
- Hé, hé... - lép közelebb hozzá és átkarolja - Nyugodj meg. Minden rendben lesz. Csak össze vagy zavarodva. Az emberek érzékenyebbek és könnyen lehet őket irányítani az érzéseikkel. Te csak félig vagy az. Tedd a kezed a szívedre... - emeli oda kezét - És mond el mit érzel most. Szereted őt vagy sem? Csak egyetlen szóval válaszolj. Mit érez most az emberi lelked? - néz mélyen a szemeibe miközben lágyan beszél hozzá
- Igen, szeretem őt, de... ő. - gondolja - Ő jobban szereti.
- Ha? - hallja meg Angel amit mondott, majd ökölbe szorított kézzel néz maga elé
- Vagyis úgy érzed, hogy maga a devil részed az, ki szereti Yanagit és nem az ember?
- Igen. Az emberi felem csalódott, mert durva volt vele, míg a devil azt érzi szereti bármi áron... - néz sírni vágyó szemekkel Itakira
- Megértem az érzéseidet, az aggodalmad és a félelmed, melyet azért érzel, hogy elveszíted őt. - simítja meg arcát - Te egy igazán szeretni való nő vagy, ki ha valakit megszeret, azt egyhamar nem felejti el. - mosolyog rá lágyan
- Itaki....
- Bánom, hogy akkor hagytalak elmenni. Bánom, hogy nem harcoltam érted és azt is, hogy nem viszonoztam szívből a szerelmedet. Ha visszamehetnék az időben, mindent másképp csinálnék. - jut eszébe első találkozásuk és csókjuk - Kaiji ügyesebb volt. Előbb vallott és meghódította szívedet.
- Valóban. Bár, nem igazán emlékszem arra, hogy mik voltak a legszebb pillanataink. Minden ebben a láncszemben van. - érinti meg karperecét
- Kicsit elérzékenyültem. Bocsánat. - indul befelé - Csak az, hogy itt vagy... - áll meg hirtelen - Boldoggá tesz. - mondja rámosolyogva
- Haaaah? - kerekedik el szeme, kicsit zavarban érezve magát
- Jó éjszakát, Rei. Reggel találkozunk.
- Uhm... Jó éjszakát. - mosolyog rá kedvesen, melytől Itaki teljesen elpirult
- Ez mi volt? - kérdi Kaiji
- Hah? Kaiji?
- Még mindig szereted? - kérdi határozottan
- Ahogy te is, nem igaz?
- Hm. - néz maga elé komolyan - Azt hiszem. - majd Reire néz
Angel végig lehajtott fejjel állt a falnál, nem szólt semmit sem. Érzéseit magában tartva, lassan visszament aludni. Rei nem sokkal a fiúk után tért vissza a szobába. Ő Itaki szobájában aludhatott. Itaki és Kaiji a kanapén aludtak, mely 3 személyes volt. Angel egy fotelágyban, míg Ataru egy szivacson. Este minden nyugis maradt....
Rei gondolta lezuhanyozik, hátha a melegvíztől el bír aludni. Gondolatait elfeledve állt be a zuhany alá. Ahogy szemét behunyta eszébe jutott a nőszemély és Yanagi. Ahogy ott állnak és csókolóznak. Heves, vad, szenvedéllyel teli csókba forr össze ajkuk. Minél jobban erre gondolt, felment benne a pumpa. Mikor ismét kinyitotta szemeit, bevillant előtte Angel csókja...
- Mért gondolok folyton arra a csókra? Felejtsd már el végre! - űzi ki a gondolatot fejéből, majd kilép a zuhany alól és megtörölközik - Hm. Idióta. - mondja halkan
- Ki az idióta?
- Hah? - fordul meg hirtelen - A-Angel...? - lepi meg, ahogy belép a fürdőbe - T-te mit keresel itt? - takarja magát
- Csak arra a csókra tudok gondolni. - megy oda hozzá - Kívánlak, Rei! - kapja fel és a fürdőszobaszekrényre ülteti - Kívánlak! - suttogja fülébe
- Uhmmm... - pirul el zavarában - De a többiek...
- Felejtsd el őket. - csókolja meg hevesen, majd lehúzva róla a törölközőt és kényeztetni kezdi
- Angel... - nyögi fel hangosan
- Hm? - halja meg hangját Angel, ki épp az ágya mellé lépett
Rei mélyen aludt. Már akkor aludni tért, mikor Itakival beszélt. Álmában Angellel szeretkezett a zuhanyzóban. Nevét halkan mondta ki, melyet Angel meghallotta, mikor épp ellenőrizte alszik-e. Az ágya szélére ült. Lágyan megérintette arcát, melytől kicsit elpirult...
- Angel... Angel... - mondogatja halkan
- Idióta. Ne mondogasd egy férfi nevét, ha nem őt szereted. - hajol oda hozzá és egy puszit nyom arcára
Másnap reggel Angel Rei ágya melletti fotelben aludt el. Vigyázott rá, őrizte álmát. Az éjszaka hamar elszált, minden rendben volt. Egy lélek sem háborgatta őket. A nap lassan felkelőben volt. Rei lassan kinyitotta szemét. Ahogy megdörzsölte, megpillantotta Angelt, ki még aludt. Pislákolva nézett felé, majd lassan odalépett elé. Leguggolt a lábához és nézte alvó arcát. Arra gondolt, mennyire nyugodt és milyen aranyos az arca, mikor alszik. Meg akarta érinteni, de ekkor Angel elkapta kezét...
- Hah? - lepődik meg
- Mit akartál csinálni? - kérdi, majd lassan kinyitja szemeit magához húzza - Nem illik valakit álmában megzavarni.
- Ha? Azt hittem még alszol. Csak... - nyökögi ki zavarba jőve, mivel túl közel volt hozzá - Túl közel van. Olyan közel, hogy... - gondolja, majd másik kezével megérinti arcát, mely kissé meglepi Angelt
- Még is mire készül? - kérdi magától, majd lassan elengedi - Jobb, ha most befejezzük ezt. - Áll fel.
- Hah? - néz értetlenül - Most mi bajod? - kérdi morcosan
- Neked mi bajod? - fordul felé - Mért vagy ennyire ártatlan? Úgy teszel, mintha akarnál tőlem valamit. - néz rá mérgesen
- Ha? - pislog értetlenül - Te miről beszélsz? Nem teszek sehogyan sem! - háborodik fel - Mért aludtál a szobámban? Mért vagy itt velem? Te vagy az, aki akar tőlem valamit! Nem én szédítelek! - néz mérgesen - Te voltál az, aki megcsókoltál!
- Szóval erről van szó. - mondja halkan - Hmm... - indul meg felé mérgesen, a falnak szorítva - Azt csak azért csináltam, mert azt hittem többé nem látlak. Amolyan búcsú csók volt. Ne képzelj bele többet. - néz mélyen a szemébe
- Ha? - néz rá remegő szemekkel - Értem. - hajtja le fejét, majd eltolva magától elindul az ajtó felé - Túl sokat, mi? - mérgelődik magában, majd kimegy a szobából
- Fenébe! - üt a falba mérgében - Rei, várj. - szalad utána - Várj már! - kapja el karját
- Megértettem. Oké? - mordul rá
- Mi az, talán egy szerelmi civódás? - kérdi Kaiji
- Neked ehhez semmi közöd! - mordul rá Angel
- Hm. Milyen kis morcosak vagyunk kora reggel. - jegyzi meg
- Hát felkeltetek? Akkor gyertek enni, csináltam reggelit. - mondja Itaki
- Te mért Rei szobájából jöttél ma ki? - kérdi Ataru
- Igen Angel. Mért is? - vonja kérdőre Rei is
- Uhm... Csak elaludtam a fotelben. Ennyi történt. - válaszolja zavarba jőve
- Egyáltalán mért mentél be hozzá? - érdeklődik Itaki
- Hmm... - szuggerálja mérgesen Rei a szemeivel
- Uhm. - nyel egy nagyot
- Ne kérdezgessétek szegényt. Biztos megvolt rá az oka, amiért bement hozzá. Igaz? - néz rá kaján mosollyal Kaiji
- Uhm. - ettől pedig még kényelmetlenebbül érzi magát
Kissé kínosan indult ez a reggel. Rei mérges volt Angelre, ki eléggé megsértette az érzéseit. Nem is akart vele foglalkozni, így ahogy tudta elkerülte. Nem nézett felé, nem beszélt vele és, ha a közelében volt, azonnal elment tőle. Angel ezt észre is vette. Kicsit már bűntudata is volt. Megbánta, hogy azokat mondta. Talán most elvetette kicsit a sulykot. Próbálta volna megmagyarázni, de ha nem engedte, akkor már nem is akarta erőltetni. Ha lenyugszik, megpróbálja... A délelőtt gyorsan elszált. Rei végig Ataru mellett volt. Megbeszélték, hogy holnap kora reggel útnak indulnak. Ataruék az udvaron voltak...
- Minden rendben? - kérdi Reit Ataru
- Igen, mért?
- Mert ma egész nap csak velem vagy és...
- Talán zavar? Mert, ha igen, akkor... - menne el, de megállítja
- Nem. Szeretném, ha mellettem maradnál.
- Uhm. Jó. Ennek örülök. - mosolyog rá kedvesen - Ha már belerángattalak ebbe az egészbe, akkor a legkevesebb, hogy melletted leszek. Nem igaz?
- Hm? Nem. Nem rángattál bele semmibe. Magamtól is jöttem volna. Bár, messze voltam.
- Ez kedves tőled. - mosolyodik el - Jó sorod van az apám mellett? - kérdi
- Igen. Igazán jó mester. Remek edző és mindig egyre többet tanít nekem. - válaszolja
- Értem. Akkor... - áll harci helyzetbe, kardját előhívva - Had lássam miket tanított neked az öreg.
- Ha? M-most kihívtál engem? - lepődik meg - Elfogadom a kihívást! - húzza elő ő is kardját
Összecsaptak egymással gyakorló jelleggel. Rei kíváncsi volt milyen ügyes lett utolsó találkozásuk óta Ataru, ki nap-nap után edz és mindig új fogásokat tanul. Kardjaik csak úgy szikráztak ahogy egymáshoz értek. Egyre erősebben, de még sem komolyan támadtak. Ataru meg akarta mutatni Reinek, hogy méltó lenne mellé, így kicsivel erősebben hasított le, ketté vágva a levegőt. Ahogy lecsapott elvágta felsőjét, így mellei eléggé kilátszottak. Ataru úgy elvörösödött, akár egy paradicsom. Eltakarta szemét, melyet Rei azonnal kihasznált és kigáncsolta, majd fölé emelkedve, kardját nyakához emelte...
- Azt hiszem nyertem. - vigyorog rá - Hah? - lepődik meg, mikor Ataru egy mozdulattal a földre teperte
- Csak szeretnéd. - kerül fölé
- Ha? - Rei kissé meglepődött, mikor ő került fölé - Te nyertél.
- Uhm? - veszi észre méretes melleit, melyek közé könnyen belátott ebből a felülső nézetből - Áh! B-bocsi... - száll le róla
- Ha? S-semmi baj. - takarja el magát
- Hm? - hallják meg őket a fiúk, így kimentek megnézni őket
- Igazán jól fejlődsz. - áll fel, leporolva fenekét - Bár már akkor is nagyon kemény ellenfél voltál, mikor elsőnek találkoztunk. - nyújtja kezét, hogy felsegítse
- Hah? - Rei mellei teljesen lesokkolták, így alig bírt ránézni - K-köszi.
- Ezek ketten mikor melegedtek ennyire össze? - kérdi Kaiji
- Nem melegedtek. Rosszul látod a dolgokat. - mondja Angel
- Hm. Úgy vélem nem tetszik a látvány, melyet látsz. Rei már nem hozzád tartozik, mely bosszant. Nem igaz?
- Nincs igazad. Rei sosem tartozott hozzám. Ő nem olyan lány, kit magadhoz tudsz láncolni. Erősebb annál.
- Tudom. Ő egészen kivételes személyiség.
Este volt már készültek volna lefeküdni. Rei az ágyán ült és a jelet nézte magán, mely fájdalommal járt neki, ahányszor az a nőszemély közel volt vagy csak az elméjében kutatott. Nem értette hogyan történhetett mindez. Végig ezen morfondírozott. Leült az ágyára, majd hátradőlt. Kopogás hangja hallatszott. Ekkor reflexből oldalra fordult, mintha csak aludna. Angel volt az. Látta, hogy ott fekszik az ágyon. Halkan bement hozzá és leült az ágy másik felébe...
- Látom már alszol, így nem tudtuk megbeszélni a történteket. Tudod reggel én... Nem akartam olyan durva lenni.
- Hah? - nyitja ki szemét, csendben hallgatva szavait
- Nem akartalak megbántani. Sajnálom. - hajtja le fejét bűnbánóan - Most megyek. Nem akarlak zavarni. Reggel találkozunk. Hah? - ment volna ki, mikor Rei megállította
- M-maradj. - kapja el pólója szélét
- Hm? Azt hittem alszol.
- Nem. Nem olyan könnyű ebben a helyzetben álomba hajtanom fejem.
- Értem. Akkor... Ezek szerint mindent hallottál az előbb. - ül vissza az ágyra
- I-igen. - néz rá elpirulva, majd közelebb mászik hozzá, közel hajolva hozzá
- Tényleg... - hajol oda Angel is - Sajnálom. - már majdnem csókolóztak volna, de pár miniméterre megálltak egymás szájától - Nem akarom kihasználni a sebezhetőségedet. Most túlságosan lent van a védelmed. - mondja halkan
- Használd ki nyugodtan. - suttogja
- Nem. - áll fel az ágyról - Jobb, ha aludni mész. Reggel találkozunk.
- Ha? - lepődik meg - Uhm. Rendben. - néz le csalódottan
Angel ahogy kilépett az ajtón úgy elpirult, mint még soha. Szíve hevesebben vert, melyet alig tudott megfékezni. Már a határait súrolgatta, így gyorsan lelépett onnan. Mindannyian aludni tértek, hogy holnap korán tudjanak elindulni. Hosszú út áll előttük... Hajnalban Rei eléggé rossz álmot látott, melyben a nőszemély megszerezte devil lelkét és magába szívva harcoltak ellene. Barátai a földön feküdtek, mindenhol vér volt. Hirtelen kelt fel ebből a rémálomból. Mellkasához kapott. Szinte égett rajta a jel. Alig bírt kimászni az ágyból. Szólni akart a fiúknak, hogy valami nagyon nincs rendben. Nagy nehezen, de eljutott az ajtóig...
- F-fiúk... - nyökögi ki - Hah? - rémül meg
A fiúk be voltak zárva egy burokba börtönözve. Oda akart menni hozzájuk, de hirtelen Kousuke a nyakánál fogva ragadta meg és a falnak vágta, majd felemelve elhajította a földön. Rei alig bírt feltápászkodni. Négykézláb volt, mellkasát szorította. Alig bírt megmozdulni. Hatalmas fájdalmat érzett, mely teljesen leblokkolta. Kousuke lassan odalépett hozzá, majd a nyakánál fogva a padlónak vágta...
- Áááh! - kiált fel Rei
- Hagyd őt békén! - parancsol rá Ataru
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni én... - mordul rá Angel
- Kik ezek? - kérdi Itaki
- A barátaink. - válaszolja mérgesen Angel
- Hogyan? - lepődik meg
- Az a nőszemély irányítja őket, kiről meséltünk.
Mérgesen nézték mi fog előttük történni. Segíteni akartak, de a védőburok, mely körülvette őket, túl erős volt. Rei fájdalmai közepette alig bírt ellen állni Kousuke szorításának, ki hirtelen megfordította, majd kezei szorításával szinte megfojtotta. Ahogy felnézett rá, nem volt semmilyen érzelem arcán. Olyan volt, akár egy bábú. Próbálta valahogyan lerázni magáról. Elengedte mellkasát és a földet megérintve egy jégoszloppal vágta le magáról Kousuket, ki kivágódott az ablakon. Sajnálta, hogy ezt kellett tennie, de muszáj volt. Lassan felállt, hogy odalépjen a többiekhez, de ekkor a nőszemély lépett be a törött ablakon, melyen korábban Kousuke távozott. Lassan odalépkedett Reihez, ki még sokkal erősebben érezte a jel mardosó fájdalmát. Egyből térdre esett...
- Végre megvagy. Most nem fogsz olyan könnyen kicsúszni a kezeim közül. - guggol le elé - Itt most befejezzük. - fordítja maga felé állánál
- Te... Te aljas kis... Nem fogsz győzni.... - nyökögi ki
- Egy ujjal se merészelj hozzá érni vagy kitépem a szívedet. - fenyegeti meg Ataru
- Ő is egy devil. - veszi észre Itaki vörösen izzó szemeit
- Ó, valóban? - néz rá, majd hirtelen Rei mellkasába kap, ki hatalmasat ordít fel
- Ááááh!
- Rei! - esnek a buroknak a fiúk, hogy közbe lépjenek, de nem tudnak
- Most végeztünk. - mosolyog rá gonosz arccal
- Mit tegyek? Túl erős! Úgy érzem elgyengülök. Ez a fájdalom... elviselhetetlen. - áll ellen leeresztve kezét - Nem tudok visszavágni. - gondolja
- Rei, ne add fel ilyen könnyen! Harcolj! - kiáltja oda Angel - Volt már ennél erősebb ellenfeled is!
- Igaza van. Nem szabad feladnom. - azzal megragadva a nőszemély kezét megfagyasztja azt
- Áh! - engedi el Reit
- Most én következem! - néz rá határozottan, majd megfagyasztja a körülöttük lévő padlót
Egy csomó jégtüske tört elő a padlóból, körbe véve a nőszemélyt, ki hirtelen azt sem tudta mit tegyen. Mérgesnek látszott. Kezét ökölbe szorította, melytől Rei ismét fájdalmat érzett mellkasában. Nem hagyta, hogy megint leterítse. Egy jégszilánkkal Lillinere támadt, ki a védőburkot alkotta a fiúk köré. A tüske a vállát súrolta, melytől azonnal megszűnt a védőburok. A fiúk Rei elé álltak, hogy megvédjék. Itaki felsegítette és elvitte onnan...
- Most próbálj hozzá érni! - szikrázik Kaiji keze a dühtől
- Jobb, ha visszavonulót fújsz vagy most fogod itt hagyni a fogad. - jelenti ki Angel
- Nem úszod meg, ha velem kekeckedsz! - mordul rá Ataru a levegőbe emelkedve
- Ch! - néz rájuk mérgesen a nőszemély - Ezzel még nincs vége. - mondja, majd hirtelen eltűnik, ahogy Kousuke és Lilline
- Rei jól vagy? - kérdi aggódva Itaki
- I-igen. Csak ez a fájdalom. Sosem lehet megszokni. He, he, he...
- Jobb, ha indulunk. Itt már nem biztonságos többé. - mondja Itaki
- Igazad van. Mennünk kell! - szól Kaiji
- Bírni fogod? - kérdi Ataru Reit
- Még szép, hogy... - válaszolna, mikor hirtelen vért kezd hányni
Rei azonnal összeesett. A fiúk sokkot kaptak. Itaki azonnal kezelésbe vette a sérülését. A nőszemély közvetlen támadása nagy kárt okozott a belső szerveinek, melyeknek időbe telik a meggyógyítása. Aggódtak érte. Teljesen le voltak sokkolva. Még is ki ez a nőszemély és mit akarhat tőle. Nem is ismeri és még is ártani akar neki. Tudniuk kell a célját!
Míg Rei pihent, addig a fiúk beszélgettek. Aggódtak Rei állapota miatt. Tudták, hogy ha nem állítják le ezt a nőszemélyt, akkor bele fog halni. Sürgeti őket az idő, melyről nem tudják mennyi maradt. Sokáig nem húzhatják a dolgokat. Rei lassan ébredezni kezdett és meghallotta őket. A földön ült, csak egy fal volt közöttük. Szomorú volt, mérges és csalódott, hogy miatta kerültek ilyen helyzetbe. Magát okolta, de nem akarta elmondani. Mikor befejezték a beszélgetést, visszasurrant a szobájába. Angel bement hozzá. Az ágya szélére ült. Meg akarta simogatni arcát, de megtorpant. Mikor ki akart menni, Rei elkapta a kezét...
- Ha? - néz meglepetten rá
- Itt maradnál egy kicsit. Kérlek.
- Rendben. - ül vissza mellé
- Győzni fogok és visszahozom Yanagit. Bármibe is kerüljön. Vissza fogom állítani a rendet és minden olyan lesz, mint előtte. - mondja
- Hm?
- Bízol bennem?
- Igen. Bízom. Tudom, hogy bármire képes vagy. Erős, magabiztos és határozott személyiségeddel bármit elérsz, amit a fejedbe veszel. - mosolyodik el szája sarkában
- Így gondolod? - ül fel lassan
- Igen. Mióta ismerlek ilyen voltál. Makacs, akár egy öszvér. - mosolyodik el
- Nem is. - löki oldalba
- Pedig de. Az elején nagyon idegesítő voltál, de... Aztán mindent megváltoztattál.
- Hm. - hajtja le fejét Rei, elfordulva tőle - Talán, ha még veled lettem volna ez nem történik meg.
- Hé. - emeli fel állát, maga felé fordítva - Ne bánkódj ezen. Nem a te hibád.
- Köszönöm, hogy mellettem vagy. - érinti meg kezét
Eme beszélgetés megnyugvást adott Reinek, ki aznap este mélyen aludt. Kipihente a megpróbáltatásokat. Reggel összekészülődtek és indultak tovább. Nem kockáztathatták, hogy egy újabb támadást kapjanak. Jobbnak látta tovább állni. Több kilométert tettek meg, mire elértek a dodzsóba, ahol Rei mestere élt. Ő segíthet nekik, hogy erősebbek legyenek. Az ellenség eléggé túlerőben van. Rei bízott benne, hogy szerencséjük megfordul és sikerrel zárul a küldetésük...
- Már látom! - kiáltja fel Rei - Látom a dodzsót!
- Hm? Jó nagy. Eléggé messzire kerültél tőle.
- Igen. A magam útját akartam járni. Nem bántam meg, hogy aznap elhagytam a dodzsót, hiszen így megismerhettelek titeket. - mosolyog rájuk kedvesen
- Haah? - lepődnek meg, majd kissé zavarban érezve magukat, elpirultak
- Mester! - fut előre - Mester!
- Szerintetek milyen ember lehet a mestere? - kérdi Ataru
- Biztos valami vén csóka. - vágja rá válaszul Kaiji
- Hm. Te már csak tudod. - mondja Itaki
- Mester! Mester, hazajöttem! - keresi - Mester? Talán nincs itthon? - néz körbe
- Azért olyan vén nem vagyok. - szólal meg egy hang
- Mester! - csillan fel Rei szeme
- Rei! Én édes Reiem! - szalad felé
- Mester! - indul meg felé Rei is
- Én édes kis Reiem! - ölelik meg egymást - Milyen nagyra nőttek, mióta nem láttalak! - fordítja meg, majd markolássza melleit
- M-Mester! - vörösödik el feje
- Haaah?! - esik le a fiúk álla
- Úgy hiányoztak! Én édes Reiem! - öleli magához szorosan
- Te vén kujon! Már megint nőket fogdosol ahelyett, hogy edzenéd őket?! - csapja le egy nő - Szia, Rei! Olyan rég nem láttunk! - öleli meg - Eszel te rendesen? Csont és bőr vagy! Mi szél hozott vissza a dodzsóba? Csak azt ne mond, hogy emiatt a vén kujonc miatt vagy itt? - kérdi
- A-Atsuko! - öleli vissza - Hát... Igen, miatta vagyunk itt.
- Vagytok? - néz a fiúk felé - Óh! Szóval sikerült bepasiznod? - löki oldalba - Azért nem számítottam négy férfira is, kikkel beállítasz majd. - súgja fülébe
- He, he, he... - nevet zavarában
- Szólok, hogy jöttetek. Várjatok itt. Addig ezt a kéjencet magammal vinném. - kapja el a kimonójánál fogva - Kayo! Visszatért a kismadár! - megy be hátra
- Haaah?! - kerekedik el a szeme - REEEEI!!!! - ugrik a nyakába - Úgy hiányoztál! Hol voltál 6 évig? Annyira magányos voltam nélküled! - szorítja ki belőle a szuszt is
- Én is örülök, hogy láthatlak, Kayo. - mosolyog rá kedvesen
- Hah? M-még is kik ezek a jóképű férfiak itt veled? - ugrik eléjük pislogó szemekkel
- Ők a barátaim. Kaiji, Ataru, Itaki és Angel. - mutatja be őket
- Hűűűh! Te aztán nem teketóriáztál! - esik le az álla ámulatában
- He, he, he...
Atsuko és Kayo leültették őket az asztalhoz, ahol ebéd közben elmesélhették mért is vannak itt. Igyekezték részletesen elmesélni mi is történt velük. Gen Mester pedig töviről-hegyire meghallgatta történetüket. Kissé furcsállta, hogy egy ilyen nőszemély képes irányítani olyan személyeket, kik nagy erővel rendelkeznek. Ráadásul a nő arra is képes volt, hogy az emberi lelkét kettéválasztja a devilétől. Erre nagyon kevesek képesek és igen sok fizikai erőt vesz igénybe. Tanakodott hogyan is segíthetne barátainkon, kik tanácstalanok ez ügyben és az erejük nem egyenrangú az ellenségéhez képest...
- Értem. Szóval egy különös nő az, ki ellenségetekké lett.
- Igen. Jelen helyzetemben én... - akad el Rei szava
- Emberré lettél. Sebezhetőbb vagy és úgy véled ezzel gondot okozol a társaidnak. - fejezi be mondatát
- Hah? - lepi meg - Hm. - majd aggódva fordítja el fejét
- Bocsánat, hogy közbe szólok, de Rei egy igen erős nő. Nem kell érte annyira aggódni, mert emberi teste lett. Tudom, hogy ereje ugyan olyan nagy maradt. Csupán a regenerációs képessége az, mely nincsen meg. Lényegében ugyan olyan. Én bízom benne. - szólal felé Itaki - Bízom az erejében. - majd Reire néz
- Hah? - lepi meg eme bátorító szónoklat Reit
- Itakinak igaza van. Mi mellette leszünk és az életünkkel védelmezni fogjuk! - teszi mellkasára kezét Ataru
- Egyet kell értenem az előttem szólókkal. Én is bízom Rei erejében. - kacsint rá Kaiji
- Hm. - mosolyodik el Gen Mester - Ha ennyire megbíznak benned a társaid, akkor... - áll fel - Bizonyítsd be az igazukat. Ha legyőzöl, segítek nektek.
- Haah? - lepődnek meg a többiek
- De, Mester! Ő most... - szólna közbe Kayo
- Vagy talán beijedtél? - néz rá cinikusan Reire
- Ch! Csak szeretnéd! - áll fel mérgesen
- Gyere és mutasd meg mit tanultál az évek alatt!
Rei előhívta a jégkaszáját és azzal készült a támadásra. Meglendítette, ezzel elkezdve az összecsapást. Gen Mester fegyvertelenül állt ki ellene. Ahogy a kaszája felé lendült, lazán átugrotta azt, így a földet találta el. Rei gyorsan egy újabb csapást készült leadni. Gyorsan oldalt lendítette a kaszáját, de ekkor a magasba ugrott, rá a pengére. Mindenki hihetetlennek találta, eme könnyedséget és gyorsaságot, melyet mutatott. Rei egyszer sem találta el. Légi könnyedséggel kerülte el a kasza minden egyes hasítását. Rei érezte ezzel nem fogja legyőzni. Jégkardokat hozott létre. Ekkor Gen Mester is kapott kardokat, csakhogy egyenlő legyen a küzdelem. A pengék úgy csaptak össze, akár a köszörű. Szikráztak a pengék, hangos csattanással értek össze. Gen Mesternek sikerült az egyiket kivernie Rei kezéből, ki ettől nagyon mérges lett. Ezt a Mester is észrevette. Könnyű volt kihasználni eme haragot benne, melytől a koncentrációs képessége csökkent. Rei újra létrehozott egy kardot és visszavágott. Erőteljesebben hasított le, melytől a Mesternek mindkét kardja kiesett kezéből. Mikor lecsapott volna rá, a magasba ugrott. Hirtelen a földön jelent meg és hátba akarta rúgni Reit, ki gyorsan megfordult, majd karjaival védte ki. A rúgástól hátraesett, de nem lett semmi baja. Mikor fel akart állni, a Mester elkapta a nyakánál fogva és a levegőbe emelte...
- A győzelmed csekélyke. Mit teszel a nővel szemben, ha ugyan ebben a cipőben fogsz járni? Talán feladod? - kérdi komoly arckifejezéssel
- N-nem... - érinti meg karját, melytől teste elkezdett megfagyni - Sosem adom fel! - szabadul ki fogásából, majd átugorja mesterét
- Hm? Vége lenne? - kérdi Kaiji
- Most, hogy... - Hah? - Rei meg akart szólalni, mikor egyszer csak vér folyt a szájából - Mi... ez? - esik térdre
- Haah?! - néznek rémülten
- Hogy... Hogy lehetséges? - kérdi magától Rei, mikor eszébe jut a rúgás - Az nem lehet... - esik össze
- Hm. Ügyes voltál, de nem eléggé. - törik össze a jég Gen Mester körül - Vége a harcnak. - sétál el
- Rei... - néz rá aggódva Kayo
- Ez azért kegyetlen volt. - mondja Kaiji
Rei eszméletét vesztette, így a csatát elveszítette. Míg Rei pihent addig meg tudták beszélni hogyan tovább. Gen Mester ragaszkodott ahhoz, hogy menjenek haza. Nem fogja hagyni, hogy Rei egy vesztes csatába menjen. A fiúknak nem volt más választásuk mint várni. Pár óra múlva Rei magához tért. Kayo ápolta és végig mellette volt, hátha szüksége lesz a segítségére...
- Uhm... Hol vagyok? - ébredezik Rei
- Hah? Hát felébredtél? Hogy érzed magad? - kérdi
- Veszettem, igaz?
- Igen. Gen Mester elutasította, hogy tovább menjetek.
- Én akkor is tovább megyek. Nem fog megállítani! - kel ki az ágyból
- Várj! Pihenj még. Ne erőltesd túl magad. - állítja meg - Mit szólnál egy forró, gyógyfürdőhöz? - mosolyog rá kedvesen
Fogták magukat és elmentek a dodzsó közelében lévő hőforráshoz, mely igazán jó megfáradt testnek. Itt végre kibeszélhetik a fiúkat és elmesélhetik, hogy mik is történtek velük az elmúlt éve alatt. Kayo nagyon kíváncsi volt Reire, ki mindig is egy igazán kalandvágyó lány volt...
- Áh! Ez mennyei! - nyújtózik el a meleg vízben Kayo
- Valóban nagyon jó. Mikor utoljára ilyen vízben ültem, kissé... - gondol vissza Angelre, ki megcsókolta, így eléggé elpirult
- Ha? Kipirultál! Talán valami nagyon huncutság történt? - csúszik hozzá közelebb
- Öhm? N-nem... - mentegetőzik - Semmi ilyen nem történt, csak melegedtünk bent, ennyi! He, he...
- Hm. - néz rá gyanúsan - Na és... Ezek a fiúk... Ők a szeretőid? - tér rá a lényegre
- Hogyan? Hogy m-mi? - néz rá elvörösödve
- Ne mond, hogy egyikükhöz sincsen közöd, mert azt aligha fogom elhinni.
- Há-hát... Voltaképp... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. - pirul el
- Mesélj! Melyikkel bújtatok össze? - hajol oda hozzá nagy, kíváncsi szemekkel
- Öhm? K-Kayo... - takarja kipirosló arcát
- Csak kíváncsi vagyok. Látszott rajtuk, hogy nem vagy közömbös a számukra. Mindegyikből sugárzott egyfajta vágy feléd.
- Vágy?
- Tudod! Szexuálisan. Biztos mindegyik megdöntene, ha tehetné.
- Ne mondj ilyen fura dolgokat.
- Talán van olyan személy az életedben, kit jobban szeretsz bárkinél?
- Hm? - lép meg a kérdés - Már nem is tudom. Ki olyan, az most épp az ellenség mellett áll. - válaszolja kissé szomorúan - Mióta ember lettem, nem érzem azt, hogy ő lenne kit mellém rendelt a sors. Lehet csak amiatt van, mert megtámadott és most mással van. Hiszen, ha szeretsz valakit, akkor nem akarsz neki ártani. Nem igaz?
- Ez igaz, de akkor most mit súg a szíved?
- A szívem? - kérdi meglepetten - Nem is tudom.
- Mesélj nekem a fiúkról. Őket hogyan ismerted meg?
- Hosszú történet lenne, ha mindegyikükről mesélnék.
- Van időnk. Halljam!
- Hát jó. Ahogy akarod.
Röviden és tömören elmesélte hogyan és mikor találkozott a srácokkal. Kayo csak úgy falta a szavait, annyira belemelegedett azok hallgatásába. Le volt nyűgözte Rei meséitől, melyeket átélt. Ezalatt a fiúk is kipróbálták a hőforrást. Rájuk fért azok után, miken mentek keresztül...
- Szóval fiúk... Ki fektette már hanyatt az én kis drága Reiemet? - tér rá a lényegre
- Hogyan? - kerekedik el a szemük
- Egy vén kujonhoz képest, eléggé kíváncsi. - jegyzi meg Kaiji
- Mindig szeretek őszintén beszélgetni. Főleg, ha arról van szó, ki úgy a szívemhez nőtt.
- Ez érthető, de hogy a magánéletéről kérdezze. Kissé sok. - mondja Itaki
- Szóval akkor te voltál? - mutat Itakira
- É-én? Még soha sem voltunk... - emlékszik vissza arra, hogy majdnem megtették - Sajna sosem volt alkalmunk rá. Mi nem voltunk olyan szoros kapcsolatban.
- Hm. Hiszek neked! És te morcoskám? Veled mi a helyzet? Mit érzel az én Reiem iránt?
- Hm? Ahhoz neki semmi köze, öreg. - válaszol Angel
- Értem. Szóval dobott téged.
- Hogyan? Na idefigyeljen! Én voltam az, ki szakított vele nem ő ve... Hah? - eszmél rá mit mondott
- Szóval Kaiji volt az első, kivel... - mondja Kayo
- I-igen. Ő volt az első férfi, ki... Talán még mindig együtt lennénk, ha nem térünk külön utakra.
- Na és Itaki? Vele hogyhogy nem jöttél össze?
- Itaki elutasított, így lemondtam róla, hogy valaha is vele legyek. Ott volt Saeko, ki előbb szerette őt, mint én.
- Tehát Kaijinak sikerült meghódítania a szívedet.
- Hm? Most, hogy mondod... - villan be egy emlékfolt, ahogy megérinti az egyik karikát karperecén - Kaiji is szerelmet vallott nekem, ahogy Itaki. Nem csak Yanagi volt az. Nem ő volt az első, ahogy emlékeztem.- eszmél rá a dolgokra
- Yanagi? Aki most az ellenség ágyába bújt?
- Minden fiú vallott, de én... Egyikkel sem maradtam. - gondolja
- És Angel? Az a kis morcos, ki oly csendesen figyelt ma ebédkor.
- Angel ő... Vele Yanagi előtt jártam, de csak röpke 1 hónapot. Csak egyszer randiztunk. Kapcsolatunk java részt csak a sz...
- Ha? A sz? Szóval csak szexeltetek?! - kérdi hangosan teljesen lehidalva
- Hah? Ez egy női hang volt? - kérdi Kaiji
- Igen. A női rész a fal túloldalán van, de nem közvetlenül. Atsuko nem engedte. - szontyolodik el
- Akkor Rei a túloldalon fürdőzik? - gondol rá Ataru, majd elvörösödik
- Egy meztelen női test, mely nagy kebleket hordoz. - álmodozik Gen Mester
- Milyen jó érzés is lenne, ha most mellette lehetnék. - képzeli magát mellé Kaiji, majd kissé zavarban érzi magát
- Rei a túloldalon van. - gondol rá Angel, elképzelve ahogy áztatja magát teljesen meztelenül
- Megyek, mert a végén elszottyadnak. Elég volt a forróságból. - kel ki a vízből Gen Mester - Ha lehet ne leskelődjetek a lányok után.
- Neked aztán jó életed volt. Sok jóképű pasas vett körbe. Bárcsak engem is körbe vennének. - álmodozik Kayo
- Neked legalább csendes életed volt. Az enyém csupa harc.
- Szívesen cserélnék veled ez tény. Főleg, mert... - kapja el hátulról - Olyan nagyra nőttek! - kiáltja el magát
- Ah? - hallják meg a fiúk
- Kayo! Légyszi neh.. - nyög fel Rei kicsit hangosan
- Had mossam meg őket. Olyan puhák és nagyok, akár az érett barackok.
- Eh? - ettől mindegyik férfi elvörösödött
- Kayo! Ott ne! Még a végén meghallanak! - szól rá
A fiúk kicsit sem képzelték túl a dolgokat. Különböző elképzelésük volt a fürdésükről, mely nagyon zavarba hozta mindegyiküket. Egyikük szerszámja jobban ágaskodott, mint a másiké. Nem időztek sokáig a vízben, nehogy valamelyikük hőgutát kapjon. A lányok is egy-két óra múlva kimásztak a vízből és öltözni mentek...
- Mi a helyzet Ataruval? Róla nem nagyon meséltél.
- Ő az apám által mellém rendeltetett pár. Szeretné, ha együtt lennénk és összeházasodnánk.
- Hogyan? Egy férj jelölt?
- Hah? - hallja meg őket Ataru, ki épp elment a szobájuk előtt
- Igen. Ha egy napon nem találok magam mellé valakit, akkor elfogadom őt. Mi ketten ugyan olyanok vagyunk. Elsőre nagyon keménynek és gonosznak látszott, de mikor megismertem... Teljesen másik oldalát ismerhettem meg. Bárki lesz majd mellette, az egy életre szóló társra lel benne. - mosolyodik el
- Uhm... - zavarban érzi magát
- És tetszik? - kérdi
- Hah? Öhm... M-még nem gondoltam bele. Helyes srác, de... Mellé jobban illene egy tisztalelkű és testű nő. Én már messze vagyok attól. Túl sok vért ontottam, ráadásul már nem az a lány vagyok, ki annakidején.
- Ez igaz. Sokkal erősebb lettél és határozottabb. - mosolyog rá kedvesen
- Hmm... - áll a falnál Ataru hallgatva őket
- Valóban. Tudom, hogy utamnak lassan vége. Ha le is győzzük az elleséget, már nem leszek ugyan az.
- Ha? - lepődik meg kijelentésén Kayo
- Meg amúgy is... Mellém nem rendeltetett senki sem társamul. De ez így van rendjén. - mosolyog rá Kayora, ki kicsit elszomorodik
- Uhm... - érinti meg mellkasát Ataru, majd lassan elsétál
Vacsora következett, ahol mind összegyűltek. Az asztal félkör alakban volt kialakítva, hogy könnyebben lehessen felszolgálni az ételt. A fiúk eléggé elpirulva, zavarban érezve magukat néztek Kayo és Rei felé. Eszükbe jutott a fürdőben hallott édes hangok. A lányok csak néztek értetlenül és nem értették mi bajuk lehet. Mindenki kimonóban volt, melyet a fürdőzés után öltöttek magukra. Atsuko megkérte a lányokat, hogy segítsenek be az étel kihordásában. Rei mellei eléggé beláthatóak voltak, ahányszor csak előre hajolt. Mindegyik fiú elpirulva nézett rá, próbálták leplezni zavarukat. Ahogy mindenki megkapta a vacsoráját, szépen elfogyasztották...
- Hogy ízlik? A halat épp ma fogtuk ki. Itt a tóban jó nagyra tudnak nőni. - mondja Atsuko
- Isteni finom, mint mindig. - mosolyog rá kedvesen Rei
- Tudtam, hogy neked ízleni fog. Mindig is nagyon szeretted a főztömet. - mosolyodik el boldogan
- Jól lakd tele magad, mert holnap mehettek is haza. Kell az energia. - mondja evés közben Gen Mester
- Ha? - lepődik meg Rei
- Nem áll módunkban visszafordulni. Szeretnénk, ha célunkhoz minél előbb odaérnénk. Ehhez nem szükséges az ön segítsége. - mondja Itaki
- Ha most hazamegyünk... - gondolkozik el Rei - Akkor sosem fognak visszatérni hozzánk. Nem hagyhatom ezt. - néz maga elé komolyan - Nem! Mi nem megyünk csak így haza! - csap az asztalra
- Haah? - lepődnek meg a körülötte lévők
- Azért jöttünk ide, hogy tőled kérjünk segítséget! Jól ismerlek, Mester! Tudom, hogy te tudsz nekünk segíteni. Mindig sok legendát meséltél, melyeket nem csak úgy kitaláltál. Most az egyikről szeretnék mindent megtudni, hogy az utunk céljára érhessünk!
- Miből gondolod, hogy tényleg tudok segíteni? - kérdi szakéját szürcsölgetve Gen Mester
- Mert másban most nem bízhatunk. Te vagy az egyetlen reményünk. - néz rá határozottan
- Hm. - látja szemében az elszántságot, mely nem ismer félelmet - Haah... - sóhajt egy nagyot - Jól van. Meggyőztél. Miben tudok segíteni?
- Hm. - áll fel, majd odalép elé - Erről a pecsétről volna szó. - lassan letérdelve széthúzza köntösét, mely alatt ott lapul a pecsét
- Hah? - lepődik meg
- Kérlek vedd le rólam. - néz mélyen szemeibe - Tudom, hogy képes vagy rá! Ez a pecsét gyengeségem forrása, az emberi mivoltom okozója. Ha el tudnád távolítani...
- Ha el is tudnám távolítani, nem tudom garantálni, hogy fájdalom mentes lesz. Bele is halhatsz.
- Vállalom a kockázatot!
- Hmm... - mindegyik fiú feszülten hallgatta őket
- Rendben van.
Gen Mester hozott olyan varázsigéket, melyek képesek az átokkal rendelkező pecsétek megsemmisítésére. Mindannyian helyet foglaltak a körbe a szobában és feszülten nézték mi fog történni. Rei középre térdelt le. A lányok segítettek előkészülni. Rei mellett pár méterre térdeltek le, míg Gen Mester vele szemben. Elővett egy varázsigét, majd a pecsétre helyezte. Rei fogait összeszorítva reagált rá. A pecsét szikrázni kezdett a varázsige érintésére. Ahogy rajta tartotta Rei egyre erősebb fájdalmat érzett, így kezeivel a padlóba karmolt. Ahogy Gen Mester elmormolt egy hatástalanító igét, hirtelen Rei elkapta csuklóját, mely mindenkit meglepett...
- Ezzel nem mégy semmire! - néz rá vörösen izzó szemekkel, majd hirtelen áthajította feje felett
- Hah?! Mi a fene folyik itt? - kérdi Kaiji
- Ő most nem Rei! - válaszolja határozottan Gen
- Pontosan! Az a kis szuka az erőm nyomába sem ér. Még hogy levenni róla a pecsétemet. Felesleges erő pocsékolás. Sosem fogja visszakapni a másik felét! - mondja határozottan, majd támadásba lendül egy jégtőrrel
- Rei! - szól rá Kayo
- Mind a barátotok által vesztitek majd el az életetek! Há, há, há... - nevet fel
Rei testét irányítása alá vonta a nőszemély, így képes volt a jég képességét is uralma alá vonni. Gen Mesterrel csapott össze, ki fel bírta venni vele a harcot. Minden támadását hárította egy lándzsával, de nem támadott vissza. Harcuk alatt a fiúk védték a lányokat, nehogy megsérüljenek. Rei ezalatt teljes elnyomás alatt volt, nem bírta visszanyerni az irányítást teste felett...
- Rei! Kérlek térj magadhoz, ez nem te vagy! - kiáltja Kayo - Rei!
- Gen vigyázz! - kiált oda Atsuko figyelmeztetve őt
- Hm. Ügyes és fürge, de csak a rombolásra ösztökélt. - gondolja Gen
Rei egyre gyorsabban és nagyobb erővel támadott. Kíváncsi volt mit tud a test, melyet irányít. Jég tüskéket hívott elő, melyek végig söpörtek az egész szobán. Kaiji gyorsan szétzúzta őket villámszórással. Ezzel megvédte a többieket. Gen gyorsan le akart csapni lándzsájával, míg Rei Kaiji felé fordult, azonban egy jégtüske megsebesítette karját. Atsuko odasietett hozzá. A nőszemély elégedetten mosolygott...
- Itt a vége, öreg. - csapna le jégpengéjével
- Rei, ez nem te vagy! Harcolj! - védi közben Gent Atsuko
- Rei már nincs többé! - emeli fel magasba kardját
- Rólunk ne feledkezz meg! - lövi szét pisztolyával kardját Itaki
- Hm. Pedig már azt hittem, hogy... - akad el szava, mikor orrából vér kezd csöpögni - Mi ez...? - fogja fejét
- Ne merészelj ártani nekik! - szólítja fel Rei
- Hogy merészelsz ellenem fordulni, te korcs?! - kérdi mérgesen
- Add vissza a testemet! - szólítja fel ismét
- Hah? Rei küzd ellene. - mondja Angel
- Add vissza a testemet! - kiált fel Rei, mire a nőszemély is
- Te korcs! - kiáltja hangosan, mire a földből jégszilánkok törnek elő
A fejét fogta és közben folyton tartania kellett magát vagy Rei visszavágott. Hol a nőszemély, hol pedig Rei hangja hallatszott. Egy testben küzdöttek egymás ellen. A nőszemély ahogy Rei le akarta győzni, még több erőt vetett be. Ismét Genre támadt, ki a sérült vállát fogta. Azonban Angel ekkor egy föld pajzzsal védte meg őket. A nőszemély még mérgesebb lett. Össze-vissza támadta a fiúkat, kik kivédték támadását. Rei tovább próbálkozott testének visszafoglalásán...
- Nem fogom hagyni, hogy árts nekik!
- Pofa be!
- Neeem! - átvette jobb karja felett az irányítást és átszúrta vele a balt, hogy ne tudjon támadni
- Ááááááh! - kiált fel fájdalmában a nőszemély, mely kihat a valós testére is
- Úrnőm! - néz érthetetlenül rá Yanagi
- REI! - kiáltanak egyszerre
- Te korcs!
- Add vissza a testem, különben még nagyobb fájdalmat fogsz átélni ennél! - szólítja fel
- Ha azt hiszed, hogy legyőzhetsz, akkor...
- Ahogy akarod!
Rei jégszilánkokkal támadta meg saját testét. Jobb kezét használta, melyet a nőszemély próbált uralma alatt tartani. A szilánkok testétől fél méterre álltak meg. Rei határozott volt. Ha kellett, akkor kiüti saját magát, hogy a testét visszakaphassa. Ezt a nőszemély hamar megérezte. Darabokra törte a szilánkokat, hogy ne árthasson magának. A fiúk nem támadtak. Látták, hogy a két lélek egymással küzd...
- Parancsolom, hogy hagyd el a testemet! - kiált fel Rei
- Soha! - utasítja vissza, mire a padlóból újra sok jégszilánk tör elő
- Míg küzdenek, addig kell lecsapni. - mondja Angel
- Elég, ha kiütjük, nem igaz? - kérdi Kaiji - Sajnálom, Rei. Ez lesz a legjobb megoldás. - támad rá szikrákkal
A nőszemély egy jégfallal védte ki a támadást, melytől a fal darabokra tört, de hatástalanította a támadást. Kayo oda akart menni Reihez, hogy megállítsa. Erre a nőszemély egy jégtőrt dobott felé. Angel védte meg, így a tör a vállába állt. Kitépte magából, majd térdre rogyott. Rei teljesen lesokkolódott a látottakon...
- Így jár, aki ellen mer szegülni. Most pedig... - támadna újra, de most Itakiékra
- Nem hagyom! Neeem! - kiált fel Rei
A nőszemély erősen a fejéhez kapott. Rei hatalmas erővel akarta visszaszerezni a testét, melytől a szoba fagyossá vált, jégszilánkok törtek elő a padlóból. Szeme kéken izzott. Ez volt Rei dühének jele. Jég ereje kezdett elszabadulni...
- Minden rendben lesz. - hallatszik Itaki hangja Rei fejében - Csak nyugodj meg.
- Takarodj a testemből! - kiáltja fel Rei, melytől a nőszemély felordít és elhagyja testét - Hah?! - vesz egy nagy levegőt
Hirtelen visszatért az irányítása teste felett. A nőszemély hatalmas fájdalmakkal tért vissza saját testébe, ezzel vereséget szenvedve. Rei győzött. Ahogy a harcnak vége lett, mindenki megnyugodhatott. Angel lassan eszméletét vesztette...
- Angel! - kiáltja nevét Rei
- Rei! Nyugodj meg, minden rendben. - lép oda hozzá Itaki
- Kérlek előbb őt mentsd meg. - mondja Rei
- Meg fogom, de a te sérülésed...
- Kérlek, őt mentsd meg előbb! - mondja hangosabban
- Rei én...
- Kérlek! - kiált rá, jégfalat állítva kettőjük közé - Előbb az ő életét mentsd meg!
Itaki látta rajta, hogy makacs és nem fog engedni. Gyorsan odaszaladt Angelhez és azonnal kezelésbe vette. Rei nem engedett senkit sem a közelébe, míg meg nem gyógyította. Kezéből ömlött a vér, mivel átszúrta többször is. Nem is bírta használni vagy felemelni. Lassan kezdett elhomályosulni előtte a világ, majd térdre rogyva elájult. A jégfal azonnal megsemmisült. Ataru és Kaiji azonnal odaszaladtak hozzá. Nem sokkal később már egy ágyban pihent. Itaki begyógyította sebeit. Rei és Angel több órán át aludtak, mire magukhoz tértek. Ezt a csatát megnyerték, de nem maradhattak tovább. A nőszemély tudta hol vannak és már nem csak közelről, hanem a távolból volt képes támadásba lendülni. Még egy ilyen nem fordulhat elő vagy lehet rosszabbul fognak alakulni a dolgok. Ahogy összekapják magukat, azonnal útnak indulnak. Most már Gen Mester is egyet értett azzal, hogy fejezzék be, amibe belekezdtek. A gonosz erősebb annál, mint gondolta volna. Jobb előbb cselekedni, minthogy hagyni elveszi mely fontos a számukra. Mely fontos Rei számára....
Folytatása következik....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
