|
3.rész: A Szent Kard nyomában!
Saki-chan 2020.11.18. 01:03
3.rész: A Szent Kard nyomában!
Pár óráig mindketten aludtak, mire egyikük felébredt. Rei csodálkozva nézte, hogy hol is van. A karját nézte, melyet maga sebesített meg. Nem volt semmi rajta. Szépen beforrt a sérülés, semmi nyoma nem maradt. Tudta, hogy ezt Itakinak köszönheti, ki megmentette életét. Hálás volt érte. Ahogy nézegette karját, valaki belépett hozzá a szobába. Kayo volt az, ki megnézte hogyan van és, hogy magához tért-e. Mindenki aggódott érte és látni szerette volna. Míg pihent senki sem ment be hozzá. Vártak rá...
- Hát felébredtél? Aggódtunk miattad. - mosolyog rá kedvesen Kayo, majd ágyára ülve megöleli
- Kayo... Mi történt? - kérdi
- Gonosz lettél, majd miután súlyos kárt tettél magadban, elájultál. - válaszolja
- Sajnálom. - szomorodik el
- Nem a te hibád volt. Hiszen nem te voltál az. Senki sem hibáztat érte.
- Kedves vagy, hogy ezt mondod, de attól még én voltam. Ez nem fordulhat elő többé. Erősebbé kell válnom. - szoríja ökölbe kezét - És, hogy van Angel?
- Ő is jól van. Már ébredezett, mikor ránéztem. Itaki meggyógyította, ahogy akartad, majd hozzád fordult. Látnod kellett volna az arcát, mikor vérben úszva látott. Teljesen elsápadt, ahogy a többiek is. Mindenkire a frászt hoztad. De most már jól vagy.
- Igen. - mosolyodik el szája sarkában
Lassan felkelt. Felöltözött és izgatottan sietett ki Angelhez, hogy megnézze hogy van. Próbálta izgatottságát leplezni, de akkor sem bírt magával. Léptei lassúak, majd egyre gyorsabbak lettek, ahogy közeledett szobája felé. Mikor elhúzta az ajtót, ott állt előtte. Épp akkor fejezte be az öltözést. Felcsillant a szeme örömében és már indult volna meg felé, mikor hirtelen a többiek is beléptek a szobába...
- Rei! - szalad oda hozzá Atsuko - Úgy örülök, hogy jobban vagy. Úgy aggódtam érted. - öleli meg
- Hál 'isten nem esett semmi komoly bajod. Mindannyiunkra nagyon ráijesztettél. Ha nem lett volna a barátod, akkor biztos otthagyod a fogad. - mondja Gen mester megsimítva fejét - Örülök, hogy megúsztad.
- K-köszönöm. - pirul el kicsit - Neked is köszönöm, Itaki, hogy... Haah? - lepődik meg, mikor egyszer csak magához öleli - Itaki...
- Nem bírtam ki, hogy meg ne öleljelek. Megijesztettél. Pont mint akkor, mikor felfedtem előtted az erőmet.
- Itaki... - teszi vállára kezét, nyugtatásul
- Hé! - húzza el tőle Kaiji - Most már elengedhetnéd. - mordul kicsit rá
- B-bocsi. - pirul el Itaki
- Hm. - néz komolyan rájuk Angel, kinek cseppet sem tetszett ez az ölelés
- Uhm... - néz Ataru féltékenyen rájuk, ki legszívesebben szintén megölelte volna, de visszafogta magát és csak nézte őt
Miután kiörvendezték magukat, megbeszélték hogyan legyen tovább. Mivel a gonosz sosem alszik, így azonnal cselekedniük kell. Be akartak szerezni egy olyan fegyvert, mely hatásos lesz a nőszemély ellen. Gen Mester tudta erre a válaszd, de abban nem volt teljesen biztos, hogy ők öten sikerrel járnak majd....
- Mester! Áruld el nekünk a híres kard legendáját, mely ezernyi ember erejével ruházza fel tulajdonosát.
- A Szent kardot akarod megszerezni? - kérdi - Ahhoz hosszú és kemény út áll előttetek. Nem olyan egyszerű megszerezni, mint amire gondolsz.
- Most arra lesz szükségünk, hogy győzzünk! Nem riadunk vissza semmilyen veszélytől! - mondja határozottan Rei
- Hm. Ez esetben. - kezd bele a történetbe - Létezik egy varázslatos hely, melyet négy őr védelmez. Mindegyik egy-egy kapunál őrködik, melynek közepén található a Szent kard. Föld, víz, levegő és tűz. Ez a négy elem, mely előtted áll, hogy meghiúsítsa tervedet és megszerezhetetlenné tegye a kardot. Ha legyőzitek őket, akkor bejuthattok a templom legmélyére. Viszont nem csak az elemekkel kell szembenéznetek, vannak különböző csapdák, melyek nehezítik a küzdelmet. Ha beleestek, akkor a halál vár rátok, semmi más. Ide ügyesség, gyorsaság és erő szükségeltetik!
- Ez bennünk mind megvan! - mondja határozottan Kaiji - Nem lesz semmi gond.
- Túl elhivatott vagy, fiatal harcos. Ha könnyen elbízod magad, akkor pont ez okozza majd vesztedet.
- Együtt legyőzünk minden akadályt és megszerezzük a kardot! - jelenti ki Ataru
- Ez mind szép és jó, de hogyan jutunk el a templomig? - kérdi Angel
- Csak egyetlen egy ösvény vezet el oda, melyen nem tudtok majd visszajönni. Csak előre mehettek, vissza már nem. - válaszolja
- És mi lenne az? - kérdi Itaki
- A hegyekben van egy barlang, mely odavezet. Csak a megfelelő ösvényt kell választanotok. - mutat a hegy felé
- Készen állunk! - mondja Kaiji
- Felőlem most is indulhatunk! - jelenti ki Ataru
- Mielőtt indulnátok... - szól közbe Gen Mester - Rei... Tudom, hogy nem a kard ereje érdekel. Mindinkább az, amire képes. - néz közben rá
- Ha? - lepődik meg, majd ökölbe szorított kézzel elfordítja tekintetét
- Nem biztos, hogy az lesz, amit vágysz. - néz komolyan rá
- Tudom, de akkor is meg kell próbálnom! - mondja határozottan
- Mire gondol pontosan? - kérdi Itaki
- Rei abban reménykedik, hogy maga a kard egyetlen kívánsága leveszi róla a pecsétet és visszaváltoztatja. Azonban erre csekély az esély. Nem minden kívánságot teljesít.
- Ha újra devil leszek, kitéphetem a szívét! - üt határozottan előre a levegőbe, úgy téve mintha kitépné valaki szívét, szemei közben kéken izzottak és fagyos lett a levegő
- Hm? - néz kicsit meglepetten Angel, érzi elszántságát
- Rei, ez kissé... Durva kijelentés volt, nem? - kérdi Kayo
- Minden rendben lesz. - teszi nyugtatólag vállára kezét Kaiji - Visszaszerezzük a lelkedet. - mosolyog rá kedvesen
- Igen. Tudom.
Miután megbeszélték a dolgokat mit és hogyan kell csinálniuk, elköszöntek. Megköszönték a segítséget és azt, hogy itt lehettek. Rei fájó szívvel ölelte meg Kayot, kinek bekönnyeztek a szemei. Atsuko is magához ölelte. Aggódott érte. Lánya helyett, lányaként nevelte mialatt a dodzsóban élt. Kérték, hogy ha vége az egésznek és épségben visszatér, akkor mindenképpen nézzen be hozzájuk. Hiányozni fog nekik. Sok erőt küldtek az úthoz és a végén rájuk váró harchoz is. Rei ahogy integetett nekik, hátat fordítva indult el a hegyek felé. Ahogy elfordult, szemei könnybe lábadtak, majd ahogy megindult végig folytak arcán...
- Menjünk! - mondja, miközben a sírással küzködik
- Haah? - nézik meglepetten a fiúk, majd követik
Megindultak a hegyek felé, mely hosszú és fáradalmas út volt. Fél napig egyfolytában csak mentek, mire végül a barlanghoz értek. Nem tudták merre menjenek, így Rei kis jégmadarakat küldött be a járatokba, amik meglelik nekik a helyes útvonalat. Az öt madárkából csupán csak egy tért vissza, így arra mentek. Ahogy a járaton végig értek, egy csodaszép és teljesen érintetlen vidék tárult szemük elé. Olyan volt, mintha Közép-Amerikában lennének, a Maja templomoknál. Valami volt a messzeségben, mely valószínű uticéluk lehetett. Megindultak felé, de mikor beesteledett meg kellett állniuk pihenni. Egy kisebb barlangmagaslaton vertek tábort, ahol egy elhagyatott, félig romos házikóra leltek. Körbenéztek, de nem volt ott senki. Pihenőhelynek teljesen ideális. Gondolták nem is fecsérlik tovább az időt. Kaiji tábortüzet rakott, Ataru és Itaki pedig hoztak fát. Angel őrködött, míg Rei bent a házban pihent...
- Remélem sikerrel járunk. Nem szeretném, ha miattam sérülnének meg. Abba belehalnék. - gondolja, miközben mellkasát szorongatja - Uhm... Megint érzem. Ég a jel. Olyan erősen, mintha valaki tűzzel égetné rám. Mért? - kérdezi magától - Uhm... - rogy térdre a fájdalomtól
- Azt hiszem tiszta a terep. Eléggé csendes itt és... Rei! - fut oda hozzá - Jól vagy? Fáj valamid? - térdel le elé
- Hah? N-nem.... - néz rá meglepetten - Semmi csak...
- A jel, igaz?
- Igen. Néha erősen éget, mely emberként elviselhetetlen fájdalmat eredményez, de nem kell aggódnod. - erőltet egy mosolyt arcára
- Ne mosolyogj így. Fáj látnom, hogy szenvedsz. - fogja meg karját mélyen szemeibe nézve
- Pedig nincs mért. - fogja meg kezét - Rosszabb fájdalmat is átéltem már. Szóval... Hah? - lepi meg Angel túlzott aggodalma, mely a szemeiből és tekintetéből árad - Angel... - lassan odahajolt hozzá, melyre Angel is ugyan ezt tette - Akarom, hogy... - gondolja, miközben ajkuk lassan egymáshoz közeledett
- Hoztunk fát, most már nem fogunk megfázni. - lép be hirtelen Ataru
- Hah?! - lépnek el egymástól Angel és Rei
- Ha? Ti meg mit csináltok? - kérdi meglepetten
- S-semmit. M-megyek és segítek Itakinak a tűznél. - mondja Angel, majd kimegy
- Jesszus! Majdnem megcsókoltuk egymást. Mi lett volna, ha Ataru most nem lép be? - kérdi magától Rei
- Jól vagy, Rei? - kérdi aggódva Ataru
- I-igen. Már jobban. Nincs mért aggódnod. - ül le az ágyra
- Pedig fogok, míg véget nem ér ez az egész. Addig nem tudok nyugodni. A többiek is biztos ugyan így vannak ezzel. - ül le egy székbe
- Tudom. Kedves tőletek. - mosolyodik el
- Tudod... - térdel le elé, megfogva kezét - Nem kell mindig bátornak mutatnod magad. Nyugodtan sírhatsz, ha úgy érzed. Ha bánt valami mond el, ne tartsd magadban. Ha fáj valami, szólj róla. Mond mit szeretnél és én azonnal megcsinálom neked. Mint kedvesednek, ez a dolgom. - pirul el, miközben eme szavakat kimondta
- Haah? A-Ataru... - pirul el zavarában - K-kedvesem? M-mért mondod ezt? Nem kell apám akaratának engedelmeskedned, ha nem akarod. Ő akarja ezt az egészet. Szabadon válassz és ne az ő szavait kövesd. Válaszd azt, kit igazán akarsz. Nem kell mellettem maradnod. Nem kell engem választanod. - húzza el kezét, majd hirtelen feláll az ágyról - Te döntesz a sorsodról. Ne akard egy olyan lényre pazarolni az életed, mint amilyen én vagyok. - mondja háttal állva neki
- Hah? - lepődik meg szavain, majd ő is feláll - Igazad van. Én döntök a sorsomról. - azzal kicsit lehajtott fejjel kiment a kunyhóból
- Hm? - lepi meg, majd elfordítja fejét szomorúan - Sajnálom. - mondja ki halkan, majd ismét mellkasába markol, újra érezve a fájdalmat
A fiúk kint ültek a tűznél, melyet sikeresen fel tudtak éleszteni. Előkészítették a kapott élelmet, hogy egyenek. Rei nem akart enni, ő inkább a kunyhóban pihent. Angel és Ataru piszkálva fogyasztották el ételüket. Mintha zavarta őket volna valami, de nem mondtak semmit sem. Mialatt ők megvacsoráztak, Rei az ágyon fekve mellkasát szorongatta. A fájdalom még erősebb lett. Emésztette a bűntudat, melyet Ataru megsértésével eredményezett. Lassan felkelt és oda akart menni a fiúkhoz, hogy szóljon nem érzi jól magát és a fájdalom nem múlik. A falat fogta, hogy ki tudjon menni. Forgott vele a világ. Egyensúlya a szikla pereméhez vezette. Egyre jobban arra vitték lábai. Mintha be lenne rúgva. Már a szélén volt, próbált megállni és visszamenni, de lábai legyökereztek....
- Hogy van, Rei? Ő nem akar velünk enni? - kérdi Itaki
- Nem. - válaszolja egyszerre Angel és Ataru, melytől mindketten összenéztek
- Megyek, megnézem. - mondja Kaiji - Hah? Nincs itt. - veszi észre az üres ágyat
- Hogy érted, hogy nincs bent? Akkor hol... - akad el Angel szava
- Hah?! - hallanak egy csobbanást a szikla széléről
- Ne mond, hogy ez Rei volt? - futnak oda
- Rei! - ugrik utána Ataru
Gyorsan a vízbe vetette magát, majd gyorsan kihúzta Reit. Repülési képességének hála hamar felért vele a többiekhez, kik azon nyomban a légzését ellenőrizték. Nem vett levegőt. Itaki ereje mit sem ért egy halottal szemben, így nem tudta használni. Kaiji azonnal szájon át lélegeztette, miközben Itaki a mellkasát pumpálta, hogy újra levegőt vegyen. Pár percig élesztették, mire végre ismét levegőt vett. Hatalmas kő esett le vállukról, mikor hallották sóhaját, ki épp akkor jött fel a felszínre. Kaiji és Itaki hevesen vették a levegőt. Rei ismét a halál markában volt, ha ők nem kapcsolnak azonnal. Aznap egy szempillantásra sem vesztették szem elől. Nem akarták, hogy ez megismétlődjön. A tűz köré telepedtek le, mivel a kunyhó fából volt és félő lett volna ott tüzet gyújtani. Hálózsák hiányában, csak pléddel tudtak takarózni. Rei reszketni kezdett. Ő eléggé pőrén volt felöltözve, nem úgy mint a fiúk, kik rétegesebb öltözetet viseltek. Ataru levette köpenyét és a hátára terítette, hogy melegítse, de úgy is vacogott. Valószínű a vizes ruhák voltak a bűnösek, melyek a vízbe eséskor átáztak...
- Le kellene venned a vizes ruháidat. - mondja Itaki
- Hogy vetkőzzön le? - vörösödik el Ataru feje eme mondat hallatán
- Igen, különben fázni fog és könnyen megbetegedhet. - mondja
- Igaza van. Le kellene venned a ruháidat. Mi addig elfordulunk. - mondja Angel
- R-rendben. - kezd neki a vetkőzésnek, míg a fiúk háttal állnak neki - Hápci! - tüsszent egy nagyot, mire Kaiji ráteríti kabátját - Hah?
- Nem sok, de legalább takar valamit. - kacsint rá
- K-köszönöm. - mondja vacogva
- Még mindig fázol? - kérdi Itaki - Ma eléggé hűvös az éjjel. Nem most kellett volna fürdőznöd.
- B-b-b-bocsánat. - mondja vacogva
- Egyikünknek fel kellene melegítenie téged. - veti fel az ötletet Ataru, miközben fülei teljesen elpirultak
- Ha? - lepődnek meg a fiúk
- Igen, vagy még a végén megfázásban hagyod itt a fogad. Gyere, majd én felmelegítelek. - tárja szét karjait, hogy odabújhasson hozzá
- Hogyan?! Még mit nem! - förmed rá Angel
- De én már fogtam meztelenül és...
- Képzeld el, hogy én.... - mondja ki majdnem, de megtorpan
- Ha? - néznek rá meglepetten
- Akkor sem neked kellene. - fordul el zavarában
- Nem fogok hozzád nyúlni. Megígérem. Sosem használnám ki a helyzetet. - néz rá kedvesen
- Uhm... J-j-jó... - megy oda hozzá
- Várj! - kapja el kezét Angel - Ezt nem... - néz Reire, ki meglepetten néz vissza rá - Bocsánat. - engedi el
Rei lassan Kaiji ölébe ült, ki kabátjával betakarva ölelte át egész testét, hogy felmelegítse. Neki kifejezetten tetszett, hogy azt a lányt ölelheti, kit már rég nem érinthetett meg. Mellei mellkasára nyomódtak, combjai az ő combjaira feküdtek rá. Rei feje Kaiji nyakánál volt, ki ettől érezte finom illatát hajának, mely eléggé beindította, de visszafogta magát...
- Lehet nem volt ez olyan jó ötlet. - nyel egy nagyot, ahogy Rei puha mellei hozzá nyomódnak - Ha nem lennének itt mások is, tuti nem bírnák a kis haverral. - gondolja zavarában - Rég éreztem már utoljára az illatát, mely mindig is megőrített. Nem is tudom mióta akartalak magamhoz ölelni. - nézi ahogy alszik, majd lassan átkarolja és egy piszit nyom homlokára
- Hmm! - nézik szúrós tekintettel a fiúk
- Ugh! - érzi meg ölni tudó tekintetüket magán, melytől totál leizzadt - M-mért érzem azt, hogy eléggé rideg lett itt a levegő? - kérdi magától
- Ha perverz gondolataid támadnának, rögtön levágom! Elég, ha rossz helyre nyúlsz! - gondolja Ataru, gyilkos pillantásai közepette
A másik három férfinak cseppet sem tetszett, hogy Kaiji melengethette fel Rei vacogó testét. Inkább elfordultak, de közben azért figyeltek arra, hogy ne merje letapizni. Rei végig Kaijin feküdt, míg álomba nem merült. Ezen az éjszakán Angel volt, ki őrködött. Folyton Reit nézte, kit jobban szeretett volna az ő karjaiban tartani. Nem tetszett neki, hogy Kaiji kihasználta az alkalmat. Legszívesebben megmondta volna neki a magáét, de nem akarta, hogy mindenki megtudja milyen kapcsolat is volt köztük. Ez csak legyen a kettőjük dolga...
Másnap reggel volt már. A nap keledezett és már a horizont alját nyaldosta sugaraival, melyek ahogy jöttek egyre feljebb, úgy érték el barátainkat. Lassan mindegyikük keledezni kezdett. Angel a felkelő napot nézte, mikor Rei felébredt. Már cseppet sem fázott. Odalépett mellé és egy hatalmasat nyújtózott. Épp akkor ült fel Ataru, így megpillantotta a nyújtózás közepette felcsúszó felső alatti bugyiját. Az orra azonnal eleredt, majd elfordulva takarta el magát...
- Háááh! De jót aludtam. Ma újult erővel vetem bele magam az akadályokba. - mondja Rei
- Hm? Igazán? Ezt jó hallani. - simítja meg fejét Angel - De ne terheld túl magad. Majd mi elvégezzük a nehezebb munkát. Csak maradj a közelemben. - fejétől lefele végig simította arcát, egészen az álláig - Rendben? - mosolyodik el, lágy tekintettel nézve rá
- Haah? - Rei ettől teljesen zavarban érzi magát
- Látom már felkeltetek. - lép oda hozzájuk Itaki - Megszáradtak a ruháid, így fel tudsz vissza öltözni - mosolyog rá kedvesen
- Rendben. Köszi. Azonnal visszajövök. - kapja fel ruháit, majd beszalad velük a kunyhóba
- Ha? Már reggel van? Háááh! - ásít egy nagyot Kaiji, majd feltápászkodik
- Ideje összepakolni és minél hamarabb útnak indulni. - mondja Itaki
A fiúk összepakoltak, míg Rei felöltözött. Épp a ruháit nézte és már vette volna fel felsőjét, mikor a karperecére nézett. A láncszemeket nézte, melyek aprócskák voltak. Feltűnt neki, hogy az egyik hiányzik. Ahogy ráeszmélt erre, erős fájdalom hasított bele fejébe. Egy emlék villant be előtte, melyet már rég elfeledett. Az első személyt látta, ki fontos volt gyerek korában. Az arca homályos volt és nem igen látta...
- Mi volt ez? - fogja fejét
- Rei, indulnunk kell. - lép be a kunyhóba Angel - Hah? - látja meg meztelen testét, ahogy az asztalnál áll
- Öhm? M-máris felöltözök csak.... - takarja el felsőjével melleit, majd teljesen elpirul
- Hm. - lépked felé Angel
- Ha? - ettől Rei hátrálni kezd - M-mért nem megy ki? - kérdi magától - Angel...
- Mért? - kérdi magától Angel, majd megfogja Rei vállait és mélyen a szemeibe nézett, melytől ő eléggé meglepődött
- Angel, kérlek kimennél? - fordul el - Hah? - ad Angel egy csókot lapockájára, melytől pillanatnyi izgalmat érzett
- Nem, ennek most nincs itt az ideje. - gondolja - Öltözz fel, indulunk. - azzal sarkon fordulva, gyorsan kiment a kunyhóból
- Rei készen van már? Indulnunk kell. - mondja Itaki
- Mindjárt itt van, csak a cipőjét veszi - válaszolja Angel
- M-mi volt ez az előbb? - kérdi magától zavarba jőve Rei - Angel... - mondja ki nevét halkan
Rei gyorsan felöltözött, nem váratta tovább a fiúkat. Szíve hevesen kalapált, melyet alig bírt megfékezni. Ő is mindent összepakolt. Határozottan lépett ki a kunyhóból, leplezve zavartságát, melyet jelenleg érzett...
- Indulhatunk! - mondja, majd jégszárnyakat növesztve, lerepült a sziklaszirtről
- Akkor hajrá! - követi Ataru
- Lent találkozunk. Ne késsetek! - azzal Itaki a szél képességével a magasba szállt, majd utánuk eredt
- Hékás! Valakinek itt nincs repülési képessége. - mondja Kaiji morcosan
- Hm. - nézi kezét komoly tekintettel Angel, mellyel megérintette Rei testét - Milyen törékeny és mégis... Tele van akaraterővel. - gondolja
Miután elindultak, nem messze egy labirintushoz értek, mely három elágazást mutatott. Rei ismét jégmadarakkal derítette ki merre is menjenek. Most mind a három madár visszatért hozzá. Így nehezebben tudták eldönteni merre is menjenek, így szétváltak. Rei egyenesen előre futott, Ataru pedig utána. Kaiji balra, míg Angel és Itaki jobbra mentek. Mindegyikük ugyan oda tért ki. Nem értették mi volt ennek a lényege. Újabb három választási lehetőség jött elébük. Ugyan úgy mentek be rajta. Már azt hitték, hogy ismét ugyan oda bukkannak ki, de tévedtek. Itaki elszakadt Angeltől, útjuk ketté ágazott. Ataru is elszakadt Reitől. A falak mozogtak, elválasztva ezzel barátainkat. Keresték egymást, de nem találták. Valami oknál fogva képességeiket nem tudták a labirintuson belül használni, se felrepülni a magasba. Így csak az ösztöneikben bízhattak. Hirtelen valami sorra kapta el a fiúkat. Berántotta őket a sűrű növényzetbe. Rei magára maradt. Futott előre és meg sem állt. Közben a fiúk nevét kiáltozta, de egyikükét sem hallotta. Kezdett kétségbe esni. Ahogy szaladt egy kúthoz ért, melyből víz helyett, vér bugyogott ki. Megrémült. Olyan volt az egész hely, mintha évezredek óta nem lett volna itt senki. Kezdte kellemetlenül érezni magát. Ahogy tovább futott, hirtelen megbotlott. Ahogy fel akart állni, megpillantott egy kis lyukat a falban. Óvatosan bemászott rajta. Annak mélyén egy hatalmas szoba volt. Máshogy nézett ki, mint maga a labirintus. Mintha laktak volna benne. A szoba közepén egy hatalmas fa állt, keresztük nőtt a plafonon. Ahogy körbenézett, a falon megpillantott egy tükröt. Hatalmas tükör volt, telis-tele virágokkal....
- Mi ez a hely? Mintha élne itt valaki. - nézi magát a tükörplafonban
- Nocsak, nocsak. Kit hozott be a szél hajlékomba? Ki ez a csepp virágmag? Vagy talán élősködő rovar?! - hallatszik egy nő hangja, ki eléggé mérgesnek tűnt
- Ki az? Ki van ott? - kérdi harci állásba állva
- Ezt nekem kellene kérdeznem! - ront be a nő, nyakánál megragadva Reit, majd a falnak szorítja - Azért jöttél, hogy meghalj?
- Áh! N-nem bírok szabadulni. Túl erős. - gondolja, majd mielőtt megfolytaná egy határozott rúgással kiszabadítja magát
- Hogy merészeled?! - dühíti fel
A nő félig növény volt. Ahogy Rei kiszabadította magát fogságából, hirtelen indákkal támadt rá. Próbálta bevetni fagyasztó képességét, de mind hiába. A nő a fának vágta, majd odakötözte indáival és egyre erősebben kezdte szorítani. Rei felkiáltott a fájdalomtól, de nem tudott kiszabadulni, hiába kapálózott. A nő felnevetett, tudta, hogy semmi esélye sem lesz...
- Áruld el, mért jöttél? Ha nem, akkor addig szorítalak, míg ketté nem szakadsz. - lép elé
- Biztos ő lesz a föld elem, akiről a mester beszélt. Ha legyőzöm, akkor kiszabadulhatunk a labirintusból. - gondolja
- Mért jöttél ide? Azért, hogy megszerezd a Szent Kardot? - kérdi
- És...ha...igen? Akkor... mit... fogsz... tenni? - nyökögi ki
- Sosem jutsz el oda! Ha engem le is tudnál győzni, de nem fogsz. Akkor sem jutsz át a többieken. Egyikünk erősebb, mint a másikunk. Esélyed sincsen a barátaid nélkül. - emeli fel állát, hogy ránézzen
- A barátaim? - szűkül össze szeme
- Nos, teljesen mindegy, mert itt fogsz meghalni. - sétál el
- Hol lehetnek a fiúk? Remélem nem kapta el őket, mert...
Aggódva nézett maga elé, majd próbálta kiszabadítani kezét. Nehezen, de sikerült. Az inda tele volt tüskékkel. Kitépett egyet, majd az indába döfte. Ettől az azonnal elszáradt, így kiszabadult. Körbenézett a szobában, hogy gyorsan kitalálja hogyan tovább. Biztos van gyenge pontja, melyet ha megtalál, akkor kiszabadulnak. Meg kellett találnia a fiúkat, kik bárhol lehettek. A nő után eredt, hátha pont arra megy, ahova rejtette őket....
- Hmm... Milyen jó erőben vagy. Biztos jó nagy van idelenn, nem igaz? - fogdozza meg Angelt a nő, ki ki van kötözve indákkal
- Ha kiszabadulok....
- Kiszabadulni? Az én indáimból sosem fogtok kiszabadulni. - vágja közbe, majd elmegy
- Fenébe! Ez a nő könnyen elfogott bennünket. Ráadásul valamiért a képességeinket sem tudjuk használni. - mérgelődik Kaiji
- Ez igaz. A nőszemély vagy a környezet lehet az oka. - mondja Itaki
- Vajon hol lehet Rei? Őt is elkaphatta? - kérdi Ataru
- Reméljük, hogy nem és biztonságban van. Előbb vagy utóbb összetalálkozik vele. - mondja Angel
- Már volt szerencsém hozzá. - jelenik meg Rei
- Rei! - örülnek meg neki
- Siess és oldozz ki bennünket mielőtt visszajön az a nőszemély. - mondja Kaiji
- Rendben. - indul meg feléjük
- Eszed ágába se jusson! - förmed rá
- Hah? Áh! - vágják bele a falba
- REI!
- Hogy tudtál kiszabadulni, te korcs?! Azt hitted csak úgy elszökhetsz előlem? Tévedsz! - vágja bele újra a falba
- Áh! - kiált fel fájdalmában
- Ereszd el és hagyd őt békén! - kiált rá Ataru
- Vagy velünk gyűlik meg a bajod! - förmed rá Kaiji
- Széttépem előttetek, hogy lássátok kivel van dolgotok! - kapja el indákkal Reit, majd kifeszíti a falnál - Rég találkoztam nővel. Gyűlölöm őket. Mindig is gyűlöltem őket. - néz rá kissé mérgesen - A magadfajta korcsot gyűlölöm a legjobban. - ragadja meg arcát - Szép pofika és csinos test. Te is egy olyan szuka vagy, ki bárkit megkaphat, akit akar. Igazam van? - kérdi
- Ez nem igaz. Sosem használtam fel a külsőmet, hogy megszerezzek egy férfit.
- Hazudsz! - vágja pofon - Hazudsz cafka!
- Lehet, hogy hazudok, de... Az emberi részem sosem csábított el egyetlen férfit sem. - néz rá határozottan
- Hm. Az lényegtelen. Akkor is gyűlölöm a magadfajtákat! - szorítja meg erősebben, mely egyre nagyobb fájdalommal jár neki - Felfallak és akkor a részemmé leszel. - karmolja végig arcát, majd lenyalja róla a kibuggyanó vért
A fiúk legszívesebben elbántak volna a nőszeméllyel, de nem bírtak szabadulni. Rei is próbált az indák fogságából kiszabadulni, de a nőszemély minden egyes mozgásánál erősebben szorította. A szorítás nyomai pedig vágásokat ejtettek bőrén, melyek ettől vérezni kezdtek. Helyzetük nem volt valami rózsás, ezt mindegyikük jól tudta. A nőszemély magával vitte Reit, hogy távolabb tegye kezelésbe. Ataru erre nagyon dühös lett. Előtört belőle a devil énje és abban a pillanatban megnőtt az ereje és széttépte az indákat. Eloldozta a fiúkat, majd azon nyomban a nőszemély után eredt...
- Most, hogy ismét kettesben vagyunk... - nyúl Rei felé
- Azonnal engedd el vagy kitépem a szívedet! - parancsol rá Ataru, miközben szemei vörösen kezdenek izzani
- Ataru... - néz rá elkerekedett szemekkel Rei
Ataru azonnal a nőszemélynek rontott, ki indáival támadt rá. Könnyedén átugrotta őket, majd karmaival szétkaszabolta. Összecsaptak egymással, míg a fiúk oda akartak menni hozzájuk. Azonban a nőszemély indákkal állta el a bejáratot, így nem bírtak bejutni. Kaiji villámokkal darabolta fel őket, de ahogy támadott, úgy nőttek vissza. Tudták, hogy van egy energia forrása, máskülönben nem bírná ennyire aktívan használni a képességét. Azonnal a keresésére indultak. Ataru kemény harcba bonyolódott a nőszeméllyel, míg Rei próbálta magát kiszabadítani. Ismét sikerült egyik kezét kihúznia a szorításból, de most nem tudta hogyan szedje le magáról. Mikor a nőszemély észrevette, hogy szabadulni akar, azonnal szorított rajta, így nem tudott kibújni belőle. Ataru még dühösebben támadott. Karmai úgy szelték át az indákat, akár a kés a salátát. A fiúk megtalálták azt a szobát, melyben az a nagy fa állt, ahol elsőnek Rei volt....
- Ennek a nagy fának biztos köze lehet valamihez. Csak ebben a szobában áll. - mondja Itaki
- Akkor mire várunk még? Vágjuk ki! - jelenti ki Kaiji, majd villámlással támad rá
- Váááh! - kiált fel a nőszemély, majd dühében egy indával elvágja a falba Kaijit
- Úgy látszik valóban ez az energiaforrása. - mondja Itaki
- Hogyan tudnánk a leggyorsabban kidönteni? - kérdi Angel
- Eléggé vastag, így... - nézi meg közelebbről Itaki
- Álljatok hátrébb. - mondja Angel, majd egy hatalmas szikla kézzel markolta meg a fát, hogy kidöntse
Hatalmas erőt kellett kifejtenie, mivel a fa vastagsága meghaladta a 10 métert. Gyökerei mélyen futottak végig a föld alatt, ezzel erősen kapaszkodva a talajba. Itaki is rásegített neki egy erősebb széllökéssel. Kaiji pedig a föld alatt lévő gyökereit sokkolta meg, hogy azok egyre kevésbé tudjanak kapaszkodni. Így együttes erővel próbálták a fát kidönteni. Hosszú, kemény küzdelem volt, de sikerült. A fa kidőlt, így a nőszemély elvesztette az ereje nagy részét. Rei ekkor megérezte, hogy ereje ismét használható. Megérintve az indát, megfagyasztotta azt és széttörte. A nőszemély nagyon dühös volt. Folyamatosan támadott. Atarut a falba vágta, majd megindult Rei felé, ki hirtelen jégszilánkokkal támadta meg. Visszaverve őket, megfékezhetetlenül ment felé. Ekkor Rei egy jégkarddal hasította ketté a levegőt, ezzel pedig a nőszemély teste is ketté vált. Teste az enyészeté lett, elporladt, majd eltűnt....
- Huh! - sóhajt fel Rei nagy megkönnyebbülésében
- Kemény ellenfél volt, de nem legyőzhetetlen. - mondja Ataru
- Rei! Hol vagytok? - keresik a fiúk őket
- Erre! - kiáltja Ataru hívva őket
- Úgy látom sikerrel jártatok és legyőztétek ezt a szukát. - mondja elmosolyodva Kaiji
- Ha ő ennyire nehéz volt, akkor a többi milyen lehet? - kérdi Angel
- Nemsokára megtudjuk. - válaszolja Kaiji
- Rei! - fut oda hozzá Itaki
- Kemény ellenfél volt, de legyőztük. - vigyorog rájuk boldogan - Haah? - kerekedik el szeme, mikor Itaki hirtelen megölelve magához húzta
- Úgy aggódtam érted. - öleli lágyan, el nem akarva engedni - Ha bármi bajod esett volna, én...
- Miattam nem kell aggódnod. - teszi hátára kezét
- De és aggódni is fogok, mert fontos vagy nekem. - mondja, mely meglepi Reit
Ahogy ölelkeztek, Itakinak angyalszárnyai nőttek, melyekkel átkarolta Reit, kinek sebei egy szempillantás alatt beforrtak. A fiúk elképedve nézték ezt, hiszen még sosem láttak angyalszárnyakat. Kaiji meglátva szárnyait, kissé komoly arccal ment el onnan. Ő tisztába volt azzal, amit látott, így nem akarta tovább nézni. Ahogy harcuknak vége lett, az előttük álló ajtó kinyílt, így elhagyhatták a labirintust és mehettek a következő elemhez. Sajnos előre nem tudták, hogy melyik lesz az, így óvatosak voltak. A harc után megpihentek és csak utána akartak tovább haladni. Beesteledett. Tüzet gyújtottak, majd körbeülték....
- Jól vagy? Nem fázol? - kérdi érdeklődve Kaiji
- Nem. Hiába lettem ember, az erőm meggátolja, hogy a testem fázni kezdjen. Nem érzem, hogy csökkenne a testhőmérsékletem. - válaszolja - Legalább nem kell amiatt aggódnotok, hogy megfázok ebben a gyenge testben. Ennyi előnyöm van veletek szemben. - mosolyodik el szája sarkában
- Hmm... - néz rá komoly arccal Angel - Nem vagy teher, ha erre gondoltál. - ül le mellé - Fontos tagja vagy a csapatunknak. Nélküled nem jutottunk volna el idáig.
- Ha? - lepődik meg Rei eme kijelentésén - Kedves, hogy ezt mondod.
- Mert ez az igazság. Szóval ne emészd magad. - simítja meg fejét, melytől Rei egy kissé zavarban érezte magát
- Hm. Jobb, ha gyűjtök még fát. Hamar le fog égni ez a kevés, amit gyűjtöttünk. - szólal meg Itaki
- Veled megyek. - követi Kaiji
Nem mentek messzire. Együtt nagyobb esélyük volt bármivel szemben. Igyekeztek nem távol maradni egymástól. A jelenlegi helyzetben nem szerencsés a távolságtartás vagy épp akkor csap le az ellenség, mikor a legkevésbé számítunk rá. A két fiú rőzséket és kisebb gallyakat gyűjtöttek...
- Mond csak, Itaki... Mit gondolsz Reiről? - kérdi Kaiji
- Hm? Mért kérded ezt? - lepi meg a kérdés
- Csak kérdezem, ez minden. Nincs különösebb oka. Csak a nem rég történtek alapján úgy gondolom neked többet jelent, mint gondolnánk.
- Mire célzol? Most nem erre kellene koncentrálnunk. Inkább csináljuk, amiért jöttünk.
- Hirtelen tereled a témát, pedig csak egy egyszerű kérdést tettem fel neked.
- Nem értem mért kérdezed. Ehhez semmi köze sincs azért, amiért itt vagyunk.
- Igaz, de... Már az elején sem akartál segíteni, csak miután megtudtad, hogy Rei ember lett. Mért nem akartál rajta segíteni?
- Tudod jól, hogy a vele való kapcsolaton nem volt valami fényes. Hiszen miattam majdnem kivégezték és az életét is megmentettem, majd rátámadtam. Megérdemeltem azt, amit kaptam. Most száműzöttként bujdosok, akár egy gyilkos.
- Akkor mért segítesz most nekünk, neki?
- Mert...
- Mert még mindig szereted. Igazam van?
- Hah? - kerekedik el szeme
- Szereted őt és úgy gondolod visszakaphatod. Valld csak be. Túl átlátszó vagy mást mondani. A szándékaid nem tiszták.
- Igen is tiszták! Sosem akarnám erőszakkal rávenni, hogy engem válasszon.
- Már egyszer megtetted. Mért lenne ez most másképp.
- Nem értem mire akarsz ezzel kilyukadni. Ha szeretem, az nem bűn. Már nem vagyok a Vadászok tagja. Azt teszek, amit akarok. Nem fogom Rei érzéseit befolyásolni, csak szeretnék mellette lenni. Szeretném, ha tudná, hogy rám mindig számíthat és sosem hagynám cserben. Hiszen teljes szívemből szeretem őt!
- Haah? - kerekedik el Kaiji szeme, ahogy Itakira néz, ki teljes elhatározottsággal közölte vele érzéseit
Már nem volt mit kérdeznie, megkapta rá a választ. Itaki szavai nem voltak hazugságok vagy rossz szándékúak. Nem is akarta többet kérdezgetni. Fogta a gallyakat és a tűz mellé tette őket. Ahogy Reire nézett, egy pillanatra megdermedt. A fejében újra és újra lejátszódott Itaki vallomása. Lehajtotta fejét, majd a tűz elé állt, hogy melegedjen...
- Ma igen csendes esténk van. Holnap kíváncsian várom melyik elemmel kell megmérkőznünk. - mondja Ataru
- Bármelyik legyen, megbirkózunk vele. - jelenti ki Angel
- Vajon tényleg győzhetünk, ha megszerezzük a kardot? - kérdi halkan Rei, mely meglepi Angelt - Mért érzek bizonytalanságot? - kérdi magától, majd feláll
- Most hova mész? Együtt kellene maradnunk. - mondja Ataru
- Van itt egy kicsi hőforrás. Ha van kedved, fürdőzz egy kicsit. - mondja Itaki, ki épp akkor ért vissza a gyűjtésből
- Hm? J-jó... Akkor megyek elsőnek. - indul el
- Hm. - áll fel Kaiji, majd Rei után indul
- Hova akarsz menni? - kérdi Itaki
- Csak őrt állok a közelében. Ígérem nem fogom meglesni. Jobb, ha valaki olyan megy vele, kinek nem ered el az orra vére, ha netán meglátná. - néz Atarura
- Ha? - vörösödik el arca - Nem tehetek róla, de... Túl szexi ahhoz, hogy visszafogjam magam. - mormogja orra alatt
Nem messze, csupán pár méterre volt tőlük egy kisebb hőforrás. Egy másfél méter mély lyuk, melyben forró víz terült el. Rei levetkőzött, majd lassan megmártózott benne. Fáradt testének mennyei érzés volt a víz. Ellazultak az izmai. Kaiji a közelben állt, háttal neki. Figyelt a zajokra, a mozgásra és nem hagyta, hogy bármi megközelítse őt...
- Vajon valaha elérjük a célunkat? Sikerül megszereznünk a kardot? - kérdi magától - Yanagi... - mondja ki halkan - Merre vagy most? Mit csinálsz? - néz fel aggódva a csillagokra
Yanagin járt az esze, ki a nőszemély mellett volt végig és egy percre sem ment el mellőle. Nem érezte, hogy bárki hívná. Rezzenéstelen arccal állt, akár egy baba. A nőszemély mindent elkövetett, hogy ne legyen saját akarata, nehogy megszökjön. Rei aggódott érte, azt akarta, hogy vele legyen és barátaikkal együtt visszatérhessenek a ház. Mellkasára tette kezét, majd felállt a vízben...
- Mindent el fogok követni, hogy visszaszerezzem őt! - mondja ki határozottan
- Hm? - hallja meg Kaiji, majd közelebb ment hozzá
- Hasznos akarok lenni és segíteni őket. - érinti meg a jelet testén
- Hm. Jobban tetszik ez a hozzáállás. - gondolja
- Jobb, ha visszamegyek a fiúkhoz. Elég volt a mártózásból. - indul el kifelé a vízből - Hah? - mikor is megpillantja Kaijit a fák között, ki őt nézi
Teljesen meztelenül állt előtte. Ahogy megpillantotta, ledermedt akár egy szobor. Egymás szemeibe néztek és egyikük sem szólt egy szót sem. Mintha megállt volna az idő arra a kis időre. Kaiji határozott léptekkel indult meg Rei felé, ki nem tudta hogyan reagáljon. Maga elé emelte kezeit, mint aki kicsit megijedne. Haja jól elfedte melleit, így nem kellett takarnia magát. Az ösztönei azt súgták, hogy nincs mitől tartania. Kaiji határozott tekintete leblokkolta. Belelépett a vízbe, nem is érdekelte kifejezetten, hogy most vizes lesz a ruhája. Lassan Rei elé lépett, majd megérintve vállait, magához húzta és lágyan megcsókolta. Hosszú, szenvedéllyel teli csók volt ez, melyet már rég nem váltottak egymással. Nem tolta el magától...
- Azt akarom, hogy csak engem szeress és felejtsd el őt! - villan be Rei előtt ez az emlék, mikor Kaiji szerelmet vallott neki - Haah? - kerekedik el szeme
- Sajnálom. Kissé elragadott a vágy. Nem tudom mi üthetett belém. - lép hátra egyet Kaiji - Jobb, ha visszamegyek. - fordít hátat neki, majd elsétál
- M-mi volt ez? - kérdi magától megérintve ajkát
- A fenébe! - morgolódik magában Kaiji - Jobb, ha visszafogom magam. Ne kelts magadban hamis reményeket. - szól rá saját magára
- Ez egy emlékfoszlány volt? - kérdi Rei magától - Egy emlék, melyben Kaiji... - néz felé, ahogy elsétál, majd egy könnycsepp csordul végig arcán
Rei nem sokkal később befejezte a fürdést és visszasétált a többiekhez. Mindketten próbáltak normálisan viselkedni, bár látszott közöttük egyfajta zavartság. Úgy tettek mintha az előbbi csók meg sem történt volna. Rei Kaiji mellé ült, igyekezett normálisan viselkedni. Mindannyian leültek a tűz köré és megvacsoráztak. Keveset beszélgettek. Itaki és Angel Reit nézte, mely feltűnt Atarunak. Kaiji Itaki szavaira, míg Rei Kaiji csókjára gondolt. Kissé nyomott volt a hangulat. Itaki észrevette, hogy Rei alig evett az ételből...
- Jól érzed magad? - kérdi - Alig ettél az ételből. Talán nem érzed jól magad? - nyúlna homlokához, hogy megnézze lázas-e
- Ha? D-de.. - áll fel hirtelen - T-teljesen jól vagyok. - lép hátra - Éh! - mikor is hirtelen megbotlik és Kaiji ölében landol - Áh! B-bocsánat!
- Semmi... baj... - akad el szava, mikor arcuk eléggé közel kerül egymáshoz
- A-a... Háh! - ugrik le gyorsan róla - K-Köszönöm az ételt. - hajol meg - Megyek lefeküdni. Jó éjt! - bújuk be a hálózsákba, majd azonnal elfordul a fiúktól
- Öhm? Ez mi volt? - néznek csodálkozva rá
- Aludj el, aludj el! - ismételgeti magának
- Hm. - mosolyodik el szája sarkában Kaiji, melyet Angel észre is vesz és kissé gyanúsnak tartja
Miután megvacsoráztak mindannyian aludni tértek. Reggel folytatták útjukat. Rei eléggé rosszul érezte magát. A mellkasát fájlalta, így Ataru felajánlotta, hogy viszi a hátán. Aggódtak miatta, mivel élete veszélyben forgott. Nem kellett sok idő és egy újabb akadályba ütköztek. Kisebb-nagyobb sziklacsúcsokkal teli területre tértek. Tudták, hogy ez egy újabb elemnek a területe. Résen voltak, készen arra hogy ellentámadásba lendüljenek, ha úgy alakulna. Rei most nem harcolt. Ataru vigyázott rá. Ahogy sétáltak előre, hirtelen rossz előérzetük támadt. A szél egyre jobban fújt, mely feltűnt nekik...
- Hm. A szél iránya és sebessége megváltozott. - jelenti ki Itaki
- Én is érzem. A szél elem területén lehetünk. - mondja Kaiji
- Akkor jobb, ha vigyázunk. Ataru te maradj középen Reiel, nehogy támadás érjen titeket. Mi addig fedezünk, ha kell. - mondja Angel
Ahogy ezt megbeszélték, hirtelen egy nagy erejű szélörvény jelent meg előttük. A közepén egy srác lebegett. Támadásra készen állva nézett rájuk. Tudták, hogy itt az ideje megküzdeni vele. Kaiji előre rohant és ahogy az örvény megindult feléjük, azonnal támadott egy szikrázó csapással. A szél még erősebb lett, de ekkor Itaki kapcsolt és megfékezte. A srác újból támadott egy még nagyobb örvénnyel. Tudta, hogy ezt nem fogják csak úgy kivédeni. Itaki és Kaiji együttes erővel támadtak vissza rá. Ataru hátrébb ment, hogy ne essen bajuk, míg Angel volt a pajzsuk. Itaki létrehozott egy ellentámadást a szél megfékezésére, míg Kaiji a közepébe vetődve sújtott le egy mennydörgéssel. A srácot elérték a szikrák, így a földre esett. Dühösnek tűnt. Újból le akart csapni, de Kaiji már ott is termett, hogy egy újabb mennydörgést adjon be neki. Mielőtt támadhatott volna, a srác egy széllökéssel taszította el magától. Kaiji hátra esett...
- Jól vagy? - kérdi Itaki
- Igen. Erre nem számítottam. Bár gondolhattam volna, hogy nem lesz olyan egyszerű legyőzni. - áll fel
- Majd én lefogom, ti üssétek ki. - jelenti ki Angel, majd egy föld támadással kapta el a srácot
A földből egy kéz emelkedett ki és elkapta a srácot, ki nem bírt kiszabadulni. Kaiji ekkor gyorsan kapcsolva a magasba ugrott és a feje felett csapott le az ellenfélre, ki nem menekülhetett előle. A támadás betalált. Az ellenfél a földre rogyott. Úgy vélték győztek, nincs már ereje. Kaiji elmosolyodott a gyors győzelemtől. Ahogy hátat fordított a srác egyik sziklába vágta, majd egy másikkal lesújtott rá. Angel gyorsan kapcsolt és megállította a sziklát, majd az ellenségnek hajította...
- Hm. Azt hiszitek ilyen könnyedén legyőzhetitek a Szél elemet?
- Ataru, kérlek tegyél le. Már tudok járni. - mondja Rei - Szél eleme! Én vagyok az ellenfeled. Hagyd őket! - parancsol rá
- Rei! Te túl gyenge vagy hozzá, hogy legyőzd. - szól rá Kaiji, megfogva kezét
- Minden rendben. - néz rá, majd elmosolyodik - Tudom mit csinálok. Bízz bennem.
- Ha? Uhm... - engedi el kezét - Bízom benned.
- Ha meg akarom szerezni a kardot, akkor nekem kell az összes elemet legyőznöm. - gondolja, majd karjait jégkardokká változtatja - Gyere, ha mersz!
- Ch! Szóval egy nő lesz az ellenfelem? Nem fogom megkímélni! - néz határozottan, majd támadásba lendül
A srác nekifutott, majd egy hatalmas széllökéssel támadt Reire, ki egy jégfallal állította meg. A jégfal könnyedén összetört és a szél szabályosan kettévágta. Csupán elterelés volt. Gyorsan a magasba ugrott, majd lecsapott kardjaival. Ellenfele könnyedén ugrott el előle, majd szélpengékkel vágta meg vállait. Rei egy pillanatra megállt. Lihegni kezdett, érezte, hogy ereje kezdi elhagyni. Fort a mellkasán lévő jel, mely egyre gyötrőbb és gyötrőbb lett számára. Mikor ellenfele ismét lecsapott, egy gyors mozdulattal védte ki. Öklük összecsapott, többször is támadtak. A fiúk feszéjezve érezték magukat. Legszívesebben segítettek volna, de hagyták. Ha gond lenne, azonnal beszállnának. A srác megelégelte a harcot, majd egy erőteljes szélpengével akart véget vetni neki...
- Hiba volt újat húzni velem! Egy nő sosem győzhet le!
- Véget kell vetnem a harcnak. Ha tovább folytatom, akkor.... - markol mellkasába - Vége a harcnak! - hirtelen ellenfelére néz izzó, kék szemekkel
- Nevetségesek vagy.... Ah!- akad el szava, mikor hirtelen egy jégdárda állt ki hátából
- Hah?! - akad el a fiúk szava
- Azt hiszem... győztetek. - esik térdre, majd teste elenyészik a széllel
- Rei... - mondja halkan Ataru
- Mennünk kell, ha el akarjuk érni a kardot. Nincs vesztegetni való időnk! - indul futásnak
A fiúk nem tudták mit szóljanak. Lesokkolta őket Rei viselkedése. A szél elemnek esélye sem volt vele szemben. Minél hamarabb el akarták hagyni a vidéket. Pár óra múlva egy újabb helyszín jelenik meg előttük. Egy hatalmas barlang. Belül mindent láva borít, köpködi ki magából a forró folyadékot a föld. Olyan volt, mintha a föld mélyére kerültek volna. Tudták, hogy most a tűz elem területére értek, mely keményebb lesz az előzőeknél. Rei kissé félt, eszébe jutatta Yanagit, ki szintén tűz elemmel rendelkezik. Ahogy mentek előre, egy pillanatra megállt. Lemaradt a fiúktól. A lávát nézte...
- Rei, ne állj meg mert... Hah?!
- Ha? - hirtelen megjelent mögötte a tűz elem
- Nocsak, nocsak. Kit sodort ide a sors? - szólal meg
- Rei vigyázz! - áll harci helyzetbe Ataru
- Hmm... - lép közelebb Reihez, majd lassan megfogta haját végigsimítva megszagolta - Jó az illatod, de... Meg kell, hogy halj! - izzik vörösen szeme eme mondatot kimondva
- Hah?! - Rei szemei összeszűkültek
A tűz elem azonnal támadott. Rei gyorsan a levegőbe ugrott, hogy elkerülje támadását. Azonban ellenfele hirtelen megjelent fölötte és a nyakánál fogva a földbe vágta. Próbált szabadulni, de nem engedte el. Mikor a fiúk közelebb akartak menni, egy tűzfallal akadályozta meg őket, melyet nem bírtak átugrani. Egyre erősebben szorította Reit, ki lassan feladta a küzdelmet. Keze a földre hullt, ellenfele pedig elengedte nyakát, majd felegyenesedett...
- Úgy vélem, ennyi volt. - mondja
- Hah?! - a fiúk észre véve Rei testélt a földön teljesen elsápadtak
- Rei... - mondja ki nevét Ataru, majd dühösen néz ellenfelük vigyorgó arcára - Hogy merészeltél hozzá érni! - ront neki
Ataru dühös lett, előtört belőle devil énje. Karmaival sújtott le a tűz elemre, ki védekezett ellene. Összecsaptak. Itaki gyorsan odaszalad Reihez, hogy megnézze életben van-e. Szíve nagyon lassan, de még dobogott. Tudták, hogy ki kell vinniük onnan vagy meg fog halni. Míg Ataru összecsapott vele, addig biztonságba vitték. Kaiji élettelen teste láttán egyre dühösebb lett. Már nem bírta visszafogni magát...
- Ti maradjatok itt vele. Addig én besegítek a vérszívónak. - szorítja ökölbe kezét
- Hm. Rendben van. - mondja Angel, látván Kaiji elhatározottságát
- Hé, gyufafej! Kioltom most az életedet! Készülj fel! - mondja ki, majd azonnal feléjük fut
Egy hatalmas elektromos gömbbel támadt rá, melytől a sziklába vágódott. Kaiji a magasba ugrott és még egyszer lesújtott rá öklével, míg az a sziklába vágódott. Hatalmas áramütéssel rázta meg. Az ellenfél felordított fájdalmában. A földre rogyott. Ataru a nyakánál fogva ragadta meg, hogy a lávába taszítsa, de ekkor megragadta kezét és megégette azt. Ataru fájdalmai közepette elengedte őt, ki ekkor oldalba rúgta, majd megfejelte. Ataru térdre rogyott. Kaiji ekkor egy villám ököllel taszította el előle ellenfelét, majd még egyszer ütött és újra. Többször behúzott a tűz elemének, míg padlóra nem küldte. Szájából vér kezdett folyni, térdre rogyott az ütések hatásától...
- Há, há, há... Erős vagy. - vigyorodik el, letörölve a vért szájáról
- Ne nevess! Számodra itt a vég! - förmed rá Kaiji
- Igazán? - kérdi elmosolyodva - Akkor nagyon tévedsz! - áll fel, majd behúz egy nagyot Kaijinak, ki egy pillanatra nem figyelt rá
- Áh! - fogja arcát
- Nektek lesz végetek! Ez az én területem! Itt én vagyok az úr! Há, há, há... - nevet fel, majd hirtelen láva emelkedik fel feléjük indulva
- Hah?! - néznek a fiúk rémülten
- Válj újra földdé! - hallatszik
Angel gyorsan földé dermesztette a lávatengert, mely pont a fiúk feje felett merevedett meg. A tűz elem ekkor dühös lett és még erőteljesebben hívta elő a lávát a föld mélyéről. Beleremegett az egész hely. Az Angel által megdermesztett láva is újra vissza akart folyósodni. Ataru felkapta Kaijit és próbált távolabb menni vele...
- Nincs menekvés! Ez az én földem! - kiáltja fel magabiztosan - Há, há, há... - nevet fel - Legyetek a tűz martalékai! - kiáltja fel
- Soha! - hallatszik egy hang
- R-Rei... - veszik észre a fiúk
Rei hirtelen a magasból csapott le ellenfelükre átdöfve koponyáját egy jégtőrrel. Teste a földre hullt, mely ez még nem állította meg a lávát. Az egész földrész még mindig remegett. Ataru Kaijit menekítette ki, míg Rei jégszárnyakat növesztve kapta fel Angelt és vitte ki a helyről. Ki kellett menniük a barlangból vagy odavesznek. Szerencsére még éppen időben érték el a barlang kijáratát. Az egész hely beomlott, mindent elborított a láva. Semmi sem maradt, mely emlékeztet volna őket a tűz elem földjére. Csupán a barlang maradványai...
- Haah! - sóhajt fel egy nagyot Itaki - Ezt megúsztuk. Ha bent maradtunk volna, akkor biztos elégünk. - nézi a helyet, mely elsüllyedt
- I-igaz... - mondja lihegve Kaiji
- Folytatnunk kell az utunkat, nem állhatunk meg. - áll fel Rei, majd tovább megy
- Várj! - kapja el kezét Ataru - Biztos, hogy ezt akarod? - kérdi tőle határozottan - Majdnem odavesztél. Egyikünk sem akarná, hogy ez valaha is bekövetkezzen.
- Hm.. - hajtja le fejét Rei, nem szólva semmit sem
- Mért akarod ennyire ezt az egészet?
- Mennünk kell. Még egy elem hátra van. - rántja el kezét
- Rei... - mondja halkan
- Mennünk kell. - mondja Itaki, követve Reit
- Szerezzük meg a kardot, hogy haza mehessünk. - mondja Angel
- Hmm.. - Kaiji nem szólt semmit sem, csak ment utánuk
Ataru is követte őket. Nem pihentek meg, mentek tovább. Az idő vészesen fogyott, meg kellett szerezniük a kardot amilyen gyorsan csak tudták. Már nem volt messze a hely, amit kerestek. Elhagyva a lávatengert, egy igen kellemes helyszínre értek, mely tele volt fűvel és fákkal. Egy templom magasodott a területen. Tudták, hogy át kell rajta menniük. Oldalt sziklák övezték, így csakis arra mehettek. Megközelítették a templomot, majd beléptek a mélyére. Üresnek és elhagyatottnak látszott. Hosszú folyósó vezetett előre. Lassan, óvatosan haladtak. Ataru érezte, hogy nincsenek biztonságban. Furcsa érzése támadt...
- Úgy érzem, hogy tartogat számunkra valamit ez a hely. - néz körbe
- Ugyan. Lassan odaérünk. Biztos itt lesz a kard valahol, csak meg kell találnunk. - mondja Rei - Nincs félnivalónk. Eddig mindegyik elemet legyőztük. Már csak... hah? - hall meg hirtelen egy kattanást, ahogy rálép egy jellel ellátott kőre
- Hm? Rei vigyázz! - ugrik elébe Ataru
Rei egy csapdára lépett, melytől a mélybe zuhant. Ataru védeni próbálta, így ő is a csapdába esett. A fiúk ki akarták őket húzni, de a csapóajtó bezáródott. Most nagy bajba kerültek. A hely valószínű csapdákkal volt tele, így jobban kell figyelniük hova is lépnek. Igyekeztek átmenni a csapdákon, de nem akartak túl messze elmenni. Rei és Ataru hosszan zuhantak lefelé. Ataru próbálta karmaival megfékezni a zuhanást, de ettől csak szétkarmolta a falat, mely omladozni kezdett. Mielőtt a földre érkeztek volna, Rei egy jégburokkal védte meg magukat. Sikerült a talaj leérkezés előtt megállítania a zuhanást, mivel alul éles tüskék várták őket. Oldalt volt egy lyuk, abba bújtak el. Egy másik vájat volt, melyet követtek. Hirtelen lefele vezetett, így úgy csúsztak le rajta, akár egy csúszdán. Érkezésük nem volt valami kényelmes. Csúszás közben Ataru megsérült, mély vágás keletkezett oldalán...
- Ez eléggé rázós volt. Hol lehetünk? - kérdi Rei
- Uhm... - veszi észre sérülését Ataru
- Mihamarabb ki kell innen jutnunk a többiekhez. - néz körbe
- Igen. Mihamarabb. - mondja Ataru
- Miattam zuhantunk be ide. Sajnálom. - mondja szomorúan - Ha nem erősködök, akkor...
- Nem a te hibád... Ne okold magad.
- Ha nem lennék, akkor az a nőszemély nem támadta volna meg a többieket és akkor...
- Ki fogjuk a barátaitokat szabadítani és hazamegyünk együtt. Nem kell aggódnod. Csak jussunk ki és... Ah! - próbált felállni, de a sérüléstől térdre rogyott
- Ataru! Ataru, jól vagy? - kapja el - Hah?! - veszi észre, hogy vérzik - Te megsérültél! Azonnal ki kell jutnunk innen! - állna fel, de elkapja karját
- Jól... Jól vagyok. - remeg hangja - Kérlek, maradj velem. - húzza vissza, hogy üljön le
- R-rendben. - Ki fogunk jutni és akkor.... Hah? - lepődik meg, mikor Ataru hátulról átkarolja - A-Ataru...
- Háááh! - nyitja ki száját, melyen megnőttek szemfogai
- Ataru... - ijed meg egy pillanatra, mivel tudja mire készül
Ataru vérvesztesége kezdett egyre súlyosabb lenni, így pótolnia kellett azt. Mivel Rei ember volt, így számára ő jelentette az élelemforrást, mely meggyógyíthatja. Ezzel ő is tisztába volt. Ataru átkarolva őt, a nyakába akarta mélyeszteni fogait, de megtorpant. Visszafogva éhségét, elengedte Reit. Látszott rajta, hogy szenved. Élete forog kockán, mely most veszélyben van. Rei lassan felé fordult. Lejjebb húzta felsőjét, majd megsértette bőrét, melyből a vér folyni kezdett. Egy kicsi vért az ajkára kent, majd megfogva Ataru arcát, magához húzta és érzékien megcsókolta. Ettől szemei elkerekedtek, de nem tolta el magától. Rei nyelvét használva átadva az ajkára kent vért. Mikor Ataru nyelt egyet, elengedte száját, majd fejét a vágáshoz emelte, hogy ezzel jelezze neki, igyon belőle. Ataru remegő szemekkel nézett, majd lassan elfogadva a vért, szemfogait a vágásba mélyesztette és inni kezdte a számára igen édes nektárt. Rei számára eléggé furcsa volt az érzés, mivel emberként még soha sem tapasztalta meg milyen egy harapás. Hagyta, hogy vére begyógyítsa sérülését. Mikor már tudta, eleget ivott, belemarkolt hátába. Ellenben Ataru kissé elvetette a sújkot és mohón ivott...
- A-Ataru... M-most már elég lesz... - nyögi ki - A... Ataru... - gyengül el teste
- Hah?! - eszmél rá mit is tett - Rei! - ijed meg
Ölbe vette testét, majd gyorsan a felszínre repült. Áttörte a talajt, melyen lezuhantak. Kirepülve a csapóajtón, szembe találta magát a fiúkkal, kik aggódva várták visszatértüket. Ataru azonnal segítséget kért tőlük. A fiúk dühösek lettek rá, amiért nem vigyázott épségére...
- Mit tettél vele?! - förmed rá Kaiji
- Gyenge a pulzusa, de még életben van. - vizsgálja meg Itaki, majd kezelésbe veszi
- Még is mi a fenét képzeltél?! - vonja kérdőre Angel
- Én csak... - nem tudja mit mondjon
- Tudatában vagy annak, hogy ő most csak egy ember és nem olyan erős, mint félvérként?! Meg is ölhetted volna! - emeli fel mérgében gallérjánál fogva
- S-semmi baj... - szólal meg erőtlen hangon Rei, majd lassan felül
- Rei...
- Ti vérszívók nem vagytok képesek mértéket tartani?! - kérdi dühösen Angel
- Angel... - kapja el hátulról Angel felsőjét, hozzá érintve homlokát hátához - Kérlek, ne hibáztasd őt.
- Hah?! - lepődik meg Angel - Én akartam, hogy igyon a véremből. Engem szidj le miatta. Minden az én hibám. Én sodortalak bele titeket ebbe. Ő nem tehet semmiről. Ő... - esik térdre könnybe lábadt szemekkel, majd keservesen sírni kezd
- Rei... - fordul meg lassan, majd hirtelen elkapva, megöleli
Ahogy Rei sírni kezdett, az égből hópelyhek hullottak alá. Fájdalmának jelképe volt, mely most elhatalmasodott rajza és érzelmei kitörtek. Már a határait súrolta, mely ki tudja meddig volt visszatartva. Most csak egy védtelen lánynak látszott, ki elvesztett egy számára fontos személyt. Szomorúan néztek rá. Angel ölelésével akarta jelezni, hogy minden rendben és rá számíthat. Minden rendbe fog jönni...
Folytatása következik....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
