Rei szomorúsága előbukkant, melyet oly sokáig magában tartott. Az, hogy Yanagi mással van, ráadásul barátaik ellenük fordultak túl sok volt neki. Úgy érezte mindenről ő tehet. Sírni kezdett. Bömbölt, akárcsak egy kislány, ki elvesztette a maciját. A fiúk aggódva néztek rá, de belül tudták, hogy eljön ez a pillanat. Angel ölelése kis nyugtatást adott neki, mely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy könnyei megálljanak...
- Minden rendbe fog jönni. - engedi el öleléséből, majd lassan feláll - Szerezzük meg a kardot és térítsük észhez a többieket. - nyújtja felé kezét, hogy felsegítse
- Hah? - néz rá könnyes szemekkel, majd odanyújtja kezét, hogy felsegítsék - Jó. - áll fel
- A kard nincs messze. Még egy elem van, mellyel meg kell küzdenünk. - mondja Angel végig Rei kezét fogva, húzva maga után
- Itt kell lennie. - mondja határozottan Kaiji - Csak meg kell találnunk.
- Ha nem ő talál meg előbb bennünket. - szól közbe Itaki
- Jobb, ha résen leszünk. Furcsa előérzetem van. - gondolja Ataru
Ahogy mentek előre, a templom kijáratához értek. Gyönyörű tó tárult eléjük. Átlátszó, csillogó vízzel megáldott, érintetlen terület. Rei tágra nyílt szemekkel csodálta meg. Kifutott a peremre, hogy megcsodálja a tájat. A templom, melyben voltak egy szikla tetején volt. Elöttük pár méterrel egy kő állt a tó kellős közepén, melyben ott volt a Szent Kard, melyre úgy vágytak. Már csak arra kellett rájönniük, hogy hogyan menjenek oda. Rei összpontosítva egy jég hidat hozott létre, mely átvezethette őket oda. Ő ment elől, a fiúk pedig szorosan követték. Szép lassan, óvatosan haladtak előre...
- Túl egyszerűnek tűnik ez az egész. Ti nem gondoljátok? - kérdi Kaiji
- Ha meglesz a kard, akkor nincs ki megállítson. - jelenti ki Rei - Ha megszerzem, általa visszanyerhetem régi formám. - gondolja - Nincs messze. Csak... Hah? - hasít mellkasába a fájdalom - Ne most... - markol mellkasába
- Rei... - veszi észre viselkedését Ataru - Rei jól vagy?
- Kérlek, ne most... Vagy... - a fájdalom erősebb volt
- A híd! - veszi észre Itaki, hogy a híd darabokra omlik - Rei!
Rei ereje a fájdalomtól lassan tova szállt és elvesztette az összkontrolt, hogy fenntartsa a hidat, melyet létrehozott. Pár pillanat alatt megsemmisült az átkelő, majd mindannyian a mélybe zuhantak. Bele az alattuk elterülő, mélynek látszó tóba. Szerencséjük volt, hogy víz volt alattuk, különben könnyedén végződhetett tragédiával ez az esés. A vízbe csobbantak, majd gyorsan a felszínre úsztak. Rei a fájdalomtól nem bírt úszni. Magzatpózban süllyedt lefelé, de Ataru gyorsan utána úszott ahogy észrevette...
- Háááh! - vesz hirtelen levegőt Angel - Mindenki jól van? - kérdi körbe nézve
- Igen, azt hiszem. - válaszolja Kaiji
- Rei hol van? - kérdi Kaiji
- Az előbb még előttem volt. A fenébe! - bukik le a víz alá keresve őt
- Hah! - bukkan a felszínre Ataru Reiel a kezében - Jól vagy? Fáj valamid? - kérdi aggódva
- J-jól vagyok, csak a jel... - markolja mellkasát
- Gyorsan jussunk ki a vízből. Rossz előérzetem van. Ki tudja mit rejt a tó. - szólal fel Itaki
- Ott kimászhatunk. - mutat Kaiji az egyik irányba
Próbálták gyorsan elhagyni a vizet, amilyen gyorsan csak tudták. Ahogy úsztak kifelé, a hullámok egyre nagyobbak lettek. Mintha vihar lenne. Az úszás egyre nehezebben ment nekik. Egy hatalmas hullám mindannyiukat a víz alá kényszerítette. Ataru és Rei elszakadtak egymástól. A hullámok győzedelmeskedtek és a víz elnyelte mindannyiukat. Kicsivel később tértek magukhoz. Mindegyikük egy-egy víz gömbbe volt bezárva. Nem tudtak beszélni, se mozogni...
- Uhm... Hol vagyunk? - tér magához Kaiji - Hah?! - veszi észre kivel állnak szemben
- Hát felébredtetek? Ideje volt már. - szólal meg elrablójuk
- Ez a Víz eleme lesz! - gondolja Angel
- A társaimmal könnyedén elbántatok, de velem nehezebb dolgotok lesz. Nem hagyom, hogy megszerezzétek a kardot. A kard az én védelmem alatt áll. Nincs jogotok birtokba venni. Sosem fogtok élve kijutni innen! - jelenti ki, majd lassan szorosabbá vált a víz gömb
Barátaink szorult helyzetbe kerültek. Ahogy a gömb egyre kisebb lett, úgy fogyott az oxigénjük. Ekkor Rei megfagyasztotta a gömböt, mely darabokra hullott. A Víz eleme kissé elkerekedett szemekkel nézte, ahogy kiszabadította magát. Tudta, hogy vele meggyűlik majd a baja...
- Hm. - néz komolyan Rei felé
- Azonnal... - veszi hevesen a levegőt - Azonnal engedd ki a barátaimat! - parancsol rá
- Hm? Azt hiszed, hogy egy szóra ugrani fogok? - kérdi - Tudd hol a helyed! - támad rá
A Víze elem egy hatalmas víz örvénnyel támadt rá. Rei gyorsan megfagyasztotta a támadását, mely kicsit meglepte, de nem ijedt meg tőle. Újból támadott. Rei ismét megfagyasztotta támadását, majd ellen lendült. Jégtőrökkel dobta meg, melyeket víz gömbökkel védett ki és azonnal ellen támadt. Rei ügyesen elugrott támadása elől, majd jégfallal taszította a mélybe ellenfelét. A fiúk felé fordult, hogy valahogyan kiszabadítsa őket, mikor is ellenfele hátulról egy víz kobrával ragadta a magasba...
- Ne merészelj alábecsülni! - szorítja össze testét
- Ááááh! - kiált fel fájdalmában - Uhm! - majd erőt véve magán megfagyasztja a kobrát, mely ekkor darabokra hullik
- Ch! Ez a lány jég képességgel rendelkezik, így könnyedén megfagyasztja a vizemet. Ám akkor sem győzhet! - gondolja, majd újra támad
Folyamatos víz gömb támadást vetett be, melyet sorra fagyasztottak meg. Szinte egyenlő volt a küzdelem. A víz megfagyott, de újra olyanná lett mint volt. Mivel a Víz elem területén voltak, így a terep neki kedvezett. Egy pillanatra elterelte Rei figyelmét, így sikerült egy kis vízzel arcba öntenie, majd egy határozott csapással a vízbe taszította. Rei a víz fogságába esett, teste lassan merült lefelé. A víz maga húzta le. Oxigén híján meg fog fulladni. Már adta is fel a küzdelmet, ahogy egyre lejjebb süllyedt, mikor is a fiúkra gondolt, kik minden kifogás nélkül követték őt a harcba. Ki akarta őket szabadítani. Ez erőt adott neki, így összeszedve magát, megfagyasztotta az egész tavat. Mindent vastag jég borított. A Víz eleme teljesen ledöbbent ezt látván. Rei kitört víz börtönéből, majd a magasba emelkedett. Jég szárnyai megvillantak a nap fényében, majd kaszájával csapott le a magasból ellenfelére, ki kivédte azt...
- Ha azt hiszed, hogy engedlek győzni... Nagyon tévedsz! Add fel vagy a barátaidnak befellegzett! - förmed rá
- Hah?! - szűkül össze Rei szembogara, ahogy barátaira pillant
A víz gömbök egyre jobban szorították testüket, míg végül fulladásba nem torkolltak. Rei teljesen lesokkolódott a látványtól. A Víz eleme elégedett mosollyal zúzta össze gömbjeit, hogy az ellenfelei élete ott érjen véget. Tudta, hogy most a markában tartja Reit, ki nem tudta mitévő legyen. Meredten állt, nem mert támadni. Majd hirtelen eszébe jutott a többi elem, kik ahogy életüket vesztették, véget ért a harc és a környezet megtisztult erejüktől. Szemei ettől kéken izzottak, majd jégkaszájával megindult ellenfele felé és suhintva egyet a levegőben kettészelte testét. Derekától fogva hasította ketté testét, mely vízzé vált, majd semmivé lett. A gömbök azonnal szétpukkadtak és a fiúk kiszabadultak. Hirtelen levegőhöz jutottak, mely nagy megkönnyebbülést jelentett számukra...
- Már azt hittem sosem kapok újra levegőt. - mondja lihegve Kaiji
- Meredek helyzet volt, ez tény és való. - fogja torkát Itaki
- Ha? Rei... - áll fel Ataru megindulva felé, ki a kard felé néz - Jól vagy? - áll mellé
- Ott van. - mondja halkan
- A kard! - állnak mellé a fiúk
- Végre elértük. - mondja elmosolyodva Itaki
- Valóban. - szólal meg Angel is - Menj. - szól Reinek, ki hezitál
- Biztos, hogy engem illet? - kérdi
- Ha nem próbálod, sosem tudhatod meg. - válaszolja neki Angel
- Hm. Igazad van. - majd lassú léptekkel indult meg a kard felé
Már azt hitte itt az idő, végre elérték céljukat. Ám ekkor a kard körüli földrész a magasba emelkedett. Rei utána akart kapni, de ekkor indák törtek elő a föld mélyéből és lekötözték. A fiúk oda akartak menni hozzá, de ők is ugyan így jártak. hallották a Föld elem hangját, ki gonosz kacajt lejtett. Erősebben kezdte szorítani Rei végtagjait, ki felkiáltott fájdalmában, majd erőt véve magán széttépte az indákat. A magasba röppent, hogy a fiúknak segítsen, de ekkor egy széllökés a mélybe taszította. Nyaka köré egy inda csavarodott és a víz mélyébe rántotta, melyet idő közben a láva kiolvasztott. Nem értették még is mi a fene folyik itt. Az elemek mind újra aktívakká váltak. A fiúk nem bírtak szabadulni az indák szorításából, melyek a földhöz tapasztották őket. Ataru egyre dühösebb lett. Széttépte az indákat, majd a mélybe vetette magát Rei után, hogy a felszínre hozza. Szerencsére sikerült megtalálnia. Ölbe véve, a felszínre úszott vele, majd a visszarepült a szikla tetejére. Arcán düh és harag ült. Rei eszméletlen volt. A fiúknak is sikerült az indákat széttépniük. Odaszaladtak Rei élettelennek látszó testéhez...
- Rei! Rei! - szólítgatják
- Az nem lehet! - rogy térdre Kaiji
- Rei! - próbálja Itaki újra éleszteni, de mind hiába - Rei, nem halhatsz meg! Nem hagyom! - gyógyítja
A fiúk remegő szemekkel nézték élettelen testét, mely semmire sem ragált. Már nem lélegzett. Ataru karjaiban tartotta, majd szorosan magához ölelte és sírni kezdett. Hatalmasat kiáltott fel az égre. Fogai megnőttek, devil formája lett. Dühös volt és keserves szomorúság borult mindannyiukra... Rei hallotta őket. Ahogy hívják őt, de nem tudott válaszolni. Egy üres világban találta magát, mikor felébredt. Nem volt vele senki sem. A hangok felé indult, melyek hívták őt, de nem találta honnan jöhetnek...
- Ataru, Itaki, Kaiji... Angel! Hol vagytok? - hívja őket - Srácok! Hol... vagytok? - borul térdre
- Minden rendben van. - hallatszik egy lány, női hang
- Hah? Ki az? Ki van ott? - fordul hirtelen hátra
- Minden rendben van. - ismétli a hang
- Haaah? - kerekedik el Rei szeme - Anya...? Tényleg te vagy az? - kérdi értetlenül
- Még nem jött el az időd. Élned kell. Be kell fejezned a feladatodat, amiért útnak indultál. Élned kell, hogy ne okozz senkinek sem fájdalmat. Élned kell, hogy megvédd, akiket szeretsz. Élned kell, Rei...
- Nem... Haszontalan vagyok. Gyenge és haszontalan... - mondja szomorúan
- Tévedsz, kedvesem. - öleli magához - Te igen is fontos vagy mindenki számára.
- Hah? - kerekedik el szeme
- Rei! Kérlek ébredj fel! Rei! - kiáltja nevét Kaiji
- Ne add még fel, szükségünk van rád. - szorítja ökölbe kezét Ataru
- Rei... - mondja ki Angel halkan nevét
- Mind szólítanak... - hallja meg a fiúkat
- Akkor menj. Várnak téged. Ne késlekedj. - mondja édesanyja
Rei a hangok irányába kezdett futni. Hirtelen nagy fényesség jelent meg előtte, mely elnyelte. Teste fényleni kezdett, mely meglepte a fiúkat. Egy védőburok keletkezett körülötte. Teste a magasba emelkedett, majd hirtelen kinyíltak szemei. Teljesen jéggé vált teste. Lassan odalépett a kardhoz, hogy kihúzza. Mikor érte nyúlt, egy nő jelent meg előtte, ki megállította. Ő volt a kard szelleme. Kihívta Reit egy harcra. Ha ő győz, elviheti a kardot. Ha nem, akkor az életével fog lakolni. Rei természetesen elfogadta a kihívást. A levegőben csaptak össze egymással. Rei jég kardokkal, míg a szellem a saját fegyverével küzdött. Kardjaik össze-összecsaptak a levegőben, csak úgy szikráztak a pengék. Többször összecsaptak fegyvereik. Szikrázott a levegő. A szemmel egy erősebb csapással a vízbe taszította Reit, de ő megfagyasztotta azt, majd könnyedén ért földet a jégen. Ott folytatták harcukat. A fiúk feszélyezve nézték végig, ahogy megküzdenek egymással. A harc egyenlőnek látszott. Egyikük sem sérült meg vagy került ellenfele alá. Kiegyensúlyozott támadások ütköztek, nem látszott ki fogja megnyerni. Döntetlennek vélték, ha csak egyikük feljebb nem kerekedik a másikon. Ez így is történt. Egy pillanatnyi mélázáskor a szellem levágta Rei jobb karját, ezzel elveszítve kardját. Gyorsan újra akarta volna növeszteni, hogy kivédje a támadását, de addigra bal karját is elveszítette. Már nem volt mivel védekeznie. A szellem megelégelte a harcot és egy gyors csapással Rei mögé kerülve, átszúrta gerincét. Rei teste elterült a földön. A csata ily véget ért volna? Nem, korántsem. Rei teste azonnal regenerálódott, majd gyorsan a szellem előtt jelent meg, mellkasba szúrva azt, melytől semmivé foszlott. A kard újra megközelíthetővé vált számára. Lassan odasétált hozzá és kihúzta a sziklából, akár egy lovag az excaliburt. A fiúk teljesen el voltak ájulva ettől a képességtől. Egy szó sem hagyta el szájukat, annyira lehidaltak a történtektől...
- Végre, a kezemben tarthatom. - csodálja meg a kardot
- Szép győzelem volt. - jelenik meg előtte a szellem - Mi a kívánságod? Mi az, amit a legjobban szeretnél? Kívánj bármit! - mondja
- Szeretnék újra az lenni, aki voltam! - jelenti ki
- Sajnálom, de az nem lehetséges. - válaszolja
- Hah? - lepődnek meg
- A kívánság nem mindenre terjed ki. Nem én vettem el igazi valódat. Csak az adhatja vissza, ki elvette. Sajnálom.
- É-értem. - mondja csalódottan
- Sajnálom. - néz rá szomorúan - Mivel nem voltam képes teljesíteni a kívánságod... - lép elé - Szeretnék csatlakozni hozzátok, hogy együtt győzzük le az ellenséget. Ha úgy hozza a helyzet, használj fegyveredként. Kívánságod később is felhasználhatod. Rendelkezz velem, Mester! - hajol meg előtte
- R-rendben.
A szellem nyaklánccá változott, majd új ruhát varázsolt Reire, mely egy igen szexi harci ruházat volt. A fiúk zavarban lettek külseje végett. Határozott tekintettel nézett a fiúkra, kik tudták, hogy céljuk elérése közel van. Megvan a fegyver, mellyel győzhetnek a gonosszal szemben. Mivel fárasztó napjuk volt, így gondolták lepihennek a templomban. A szellem megmutatta hol is alhatnak. Ma este Kaiji állt őrt. Ő vigyázott a tűzre is, hogy ki nem aludjon. Csendes éjszakájuk volt, teljesen eseménydús. Mindegyikük elfoglalt egy-egy helyiséget, ahol aludni tudnak. Rei a plafont bámulta és végig azon gondolkozott hogyan tovább. Biztos képesek lesznek-e a harc megnyerésére. Végig a nyakláncot nézett, melyen ott díszelgett a kard mini mása. Arca aggódást tükrözött. Félt attól, hogy a harc a fiúk életét követeli. Gondolatai felzaklatták. Nem bírt aludni. Ahogy behunyta szemét durva képek rohamozták meg elméjét. Halált és bukást látott maga előtt. Forgolódott fekhelyén. Minél inkább arra gondolt, hogy mi fog történni, annál inkább felzaklatta magát. A jel is izzani kezdett mellkasán. Forró volt, keserves fájdalommal járó érzést keltve. Mellkasába markolt. Érezte, hogy a nőszemély hívja, keresi őt. Lassan felállt, majd átment Ataruhoz, hogy megnézze alszik-e. Csendben átment hozzá, nem vette észre senki...
- Ha? Rei? - lepődik meg - Mit keresel itt? N-nem bírsz aludni? - pirul el zavarában
- Nem igazán. Te?
- Én... Én sem. - villan be előtte csókjuk - Örülök, hogy átjöttél. Szerettem volna megbeszélni veled a történteket.
- Mit? Hogy megcsókoltalak? - lép elé közel hajolva
- Hah? - teljesen elpirul tőle - Igen. Tudod... Nekem az volt az első csókom. Az ajkad olyan puha volt és érzéki. Azóta alig bírom visszafogni magam. Úgy érzem, megőrjítesz.
- Újra megtenném, ha megengeded. - csókolja meg lágyan
- Uhm... - kerekedik el szeme, majd viszonozza csókját - Rei... Vágyom rád. - suttogja
Lágyan csókolóztak. Ataru elsőnek nem merte megérinteni Reit, majd erőt véve magán megfogta derekát és magához húzta. Ettől jobban magáénak érezte a pillanatot, melyet átélnek. Végig simította testét, mely feltüzelte. Kezdte úgy érezni, hogy nem bírja megfékezni magát. Rei érezte a benne felgyülemlő vágyat, így lassan fekhelye felé vezette. Lefeküdtek rá. Rei felülre emelkedett, majd egy utolsó csókot adott Atarunak, mielőtt az behunyva szemeit elaludt. Lassan leszállt róla, majd kisurrant a szobából, át Itakiéba, ki az ablakpárkányon ült...
- Nem bírsz aludni? - kérdi Rei belépve hozzá
- Hm? Rei te...?
- Ssss... - teszi ujját ajkára - Ne beszélj. Csak figyelj engem. - odahajolva hozzá őt is megcsókolta
- Még is mit csinálsz? Ha ezt folytatod, akkor én... nem fogom tudni visszafogni magam. - húzza magához
Itaki engedte, hogy megcsókolja. Hezitálás nélkül viszonozta a csókot. Már régóta csak erre vágyott. Felkapta Reit és a fekhelyére fektette. Izzott közöttük a levegő. Rei csábosan nézett Itakira, ki fölötte volt. Megfogta arcát, majd újból megcsókolta. Nyelvét szájába dugta, ezzel adva egy utolsó, szenvedéllyel teli csókot. Itaki lassan behunyta szemét, majd elfeküdt rajta és mély álomba merült. Lassan átfordította magán, majd kilépett a szobából. Megkereste Kaijit, ki a tűz mellett ült és éberen figyelt...
- Ha? - hallja meg valaki közeledését - Rei? Te mit...? Hah? - csókolja meg szenvedélyesen, majd hirtelen álomba merül
- Most már csak Angel van hátra. - indul meg szobája felé - Ha őt is elaltatom, akkor... Hah?! - kap mellkasához, melytől ismét önmaga lett - M-mi történik? - kapaszkodik meg a falban
Forgott vele a hely. Úgy érezte mindjárt el fog ájulni. A falban támaszkodott meg, nehogy összeessen. Hevesen vette a levegőt, égett a teste. Égett a jel, mely mellkasára vésődött. Erőt vett magán, majd bekopogott Angelhöz...
- Igen, ki az? - kérdi
- Én vagyok. Bejöhetek?
- Hm? Mit szeretnél? Talán baj van?
- N-nem. Csak szerettem volna beszélni veled. - ül le fekhelyére
- Beszélni? Még is miről? - ül le mellé
- Tudod... Mióta ember lettem, sok minden kavargott bennem. Annyi minden történt, hogy nehéz szavakba ejteni. Még mindig hihetetlen az egész, hogy a barátaink lettek az ellenségeink. Nem is értem az okát. Minduntalan keresem az okát, annál jobban nem értem ezt az egészet. - fogja fejét
- Hé-hé.. Nyugi. - fogja meg kezét - Ne aggodalmaskodj. Megoldjuk, ahogy mindig. A jó legyőzi a gonoszt. Tudom, hogy most is így lesz. Visszatérítjük a többieket és együtt megyünk haza. Erre szavamat adom. - simítja meg kézfejét
- Nehéz ezt elhinni, még ha ilyen biztosra is mondod. - néz mélyen szemeibe
- Tudom. Nekem is. Bíznunk kell benne. Bíznunk kell önmagunkban.
- Igazad van, még is kétségek gyötörnek. - áll fel - Az a nőszemély bármire képes csakhogy ártson nekünk. Aznap este, mikor ránk tört... - sétál oda az ablakhoz - Te hogyan voltál képes ellen állni a varázslatának? Hogyhogy nem lettél a bábja? - kérdi
- Nem tudom. - áll fel ő is, odasétálva hozzá - Mikor aznap leütöttek, valamilyen szert nyomtak a nyakamba. Elsőnek ellen álltam, a testem forró volt. Azt éreztem, hogy el akarlak kapni, bántani akarlak. Küzdöttem ellene, majd hirtelen abba maradt. A düh nem bírt eluralkodni bennem. Úgy tettem, mintha velük lennék. Mikor megláttalak... Olyan voltál, akár egy félős kislány, kit bántani akarnak. - simítja meg arcát - Tudtam, hogy bántani fognak, ha megtalálnak. Ezt pedig nem hagyhattam.
- Angel... - néz rá remegő szemekkel, behunyva szemét átadva Angel lágy simogatásának - Köszönöm. - gördül le egy könnycsepp arcán - Köszönöm, hogy végig mellettem maradtál. - mosolyodik el könnybe lábadt szemekkel, megfogva kezét
- Én mindig melletted leszek. - hajol oda hozzá - Sosem fogom hagyni, hogy bántódásod essen. Nem bírnék a bűntudattal, ha megsérülnél. Fontos vagy nekem. Fontosabb, mint bármi.
- Haah? - lepődik meg meghatódott szemekkel - Ez most egy vallomás? Ezek a valódi érzései, melyeket sosem mondott ki? Mért ver hevesen a szívem, ha vele vagyok? Én Yanagit szeretem, nem? Yanagit, aki... Aki nem szeret. Aki mással van. Nem... Én nem őt szeretem valójában. Én azt a férfit szeretem, ki most előttem áll. - eszmél rá valódi érzéseire
- Kellesz nekem, Rei. Vissza akarlak kapni. Azt akarom, hogy csak engem szeress, csak engem láss, csak engem akarj. - hajol még közelebb hozzá - Légy újra az enyém. - csókolja meg lassan, érzékien
- Angel... - mondja ki halkan nevét
Angel újra megcsókolta, ahogy elsőnek. Ezt megismételte, majd utána hosszan csókolta. Ajkaik szenvedélyesen forrtak egybe, egy érzéki csók közepette. Hosszú, emlékezetes pillanat volt, telis tele érzelemmel, mely most a felszínre tört. Minden vágy, amit eddig magukba folytattak útjuk során, kibújt belőlük. Elemésztette őket és magával sodorta. Angel lassan végig csúsztatta kezét hátán, egészen a fenekéig. Csípőjük összeért, vágyuk ettől felerősödött egymás iránt. Angel felkapta Reit a derekához és a falnak nyomva a nyakába csókolt szenvedélyesen, melybe teste beleremegett. Rei lábaival átkarolta derekát, majd a csóktól halkan felnyögött. Hajába túrt az élvezettől, melyet adtak neki. Halkan ismételte nevét, melytől még jobban felizgatta. Lehúzta felsőjét és a melleit kezdte kényeztetni. Jobb kezével összekulcsolta Rei kezeit, majd csuklójánál fogva nyomta a falnak, hogy ne tudjon kiszabadulni. Úgy kényeztette egy darabig, majd a fekhelyen folytatták tovább. Apránként, kicsit megszaporázva vetkőztették le egymást, majd testük egybe forrt ezen az éjszakán. Szenvedélyesen szeretkeztek, melyet már régóta nem tehettek meg. Átadták magukat a gyönyörnek, nem számított hol vannak és kik vannak körülöttük. Most csak az számított, hogy együtt vannak. A vágy hajtotta őket ezen az éjszakán. Órákig élvezték egymást, majd kifulladva feküdtek el a fekhelyen. Angel mélyen aludt, mikor Rei felült...
- Csodálatos éjszaka volt. - nyom egy puszit arcára, majd felállva felöltözött - Aludj jól. Köszönöm ezt a csodálatos éjszakát. Ég veled, Angel. - gördül le egy könnycsepp arcán
- Hah?! - ébred fel reggel álmából Angel - Mi volt ez az álom? - fogja fejét - Jobb, ha... Hm? Rei? - néz maga mellé meglepetten - Biztos visszament a szobájába. - áll fel felöltözni - Jó reggelt. - megy ki a fiúkhoz
- Hogy aludtál? - kérdi Kaiji
- Köszönöm jól. Feltöltődtem a mai harchoz. - nyújtózik egyet
- Az jó, mert szükség lesz az erőnkre. - mondja Itaki
- Rei mennünk kellene. - lép be szobájába Ataru - Rei? - néz kérdőn - Rei eltűnt! - fut oda a fiúkhoz
- Micsoda? De hiszen az lehetetlen. - mondja Angel
- Mondtam, nincs a szobájában.
- Tényleg nincsen. - néz be Itaki is
- Elment volna? - kérdi értetlenül Kaiji - Hah? Akkor azért... - eszmél rá az esti jelenetre
- Az lehetetlen! - döbben rá Itaki mért is történt este az a jelenet
- Utána kell mennünk! - indul meg Ataru
- A fenébe! - eszmél rá Angel is Rei mire készült
Rei este elbúcsúzott a fiúktól. Előre eltervezte, hogy reggelre hűlt helyét fogják találni. Nem akarta, hogy a fiúknak baja essen, így egyedül vágott bele a végső harcba. Bűnbánóan tekintett vissza az útra, ahol hagyta őket. Tudta ez lesz a legjobb és nincs mit megbánnia. Előre tört, hogy minél hamarabb a célhoz érjen. Eközben a fiúk sem voltak restek. Ataru ki tudta következtetni Rei merre is indulhatott. Követték az illatát és némi nyomot, melyet nem tudott rendesen elrejteni előlük. Így játszi könnyedséggel érhették utol, ha gyorsabban mozognak nála. Bíztak benne, hogy előbb elérik még mielőtt bajba sodorná magát. Olyan gyorsan mentek a nyomában, ahogy csak tudtak...
- Haah. - sóhajt egy nagyot - Remélem nem lesznek mérgesek, ha reggel hűlt helyem lelik. Már biztos felfedezték, hogy eltűntem. - néz hátra aggódva - Ne legyen bűntudatod! Bátran cselekedtél. Csak előre és kész! Nem szabad meggondolnod magad. Indulnunk kell, hogy minél hamarabb visszakaphassuk a barátainkat! Csak pozitívan! - bíztatja saját magát - Hmm.. - vesz észre az út mellett egy kis tavacskát - Gyönyörű. Biztos iható a vize. - lát meg egy állatot inni - Finom. - iszik bele
- Hogy hagyhatott ott bennünket?! Még emberként is makacs, akár az öszvér és csak a saját feje után megy! - mérgelődik Angel
- Hah? - hallja meg hangját Rei, majd elbújik a bokrok mögé - Hogy értek utol ilyen hamar? - kérdi magától
- Az elméletem alapján már nem lehetünk tőle túl messze. Hamarosan utolérjük és majd megdorgálhatod. - mondja Itaki
- Hm! Meg is fogom. Egy lány, egyedül egy rakat ellenféllel szemben. Mire számít? Hogy majd egymaga véghez viszi a tervet? - puffog Angel
- Nyugi. Nem lesz baja. Erős lány. Mind így ismerjük. Olyan, aki mindig megvédi a barátait. - mondja Kaiji
Rei lassan föléjük lopakodott. Fel a fákra, ahol nem veszik majd észre. Már túlon-túl beérték, így esélye sem lett volna elhúzni mellettük. Az ösvényt, melyen jártak fák övezték, oldalt pedig tó terült el. Csak úszással mehetett volna észrevétlenül, viszont az lassabb a futásnál. Próbált a fákon előrébb jutni. Szökellve haladt előre egyik ágról a másikra. Viszont egy dolgot nem vett észre, mely hibát vétett az elméletében. Ahogy egy nagyot ugrott, hirtelen Ataru jelent meg előtte és elkapta. Befogta száját, majd magához ölelte...
- Megvagy. Tudtam, hogy nem bújhatsz el előlem. - mosolyodik el
- Uhm... Fenébe! Lebuktam. - szontyolodik el
Ataru lassan leereszkedett vele, hogy megmutassa megtalálta. Azonban Rei nem volt ennyire engedelmes és hasba könyökölte, majd leugrott a földre. A fiúk meglepetten néztek rá, de mielőtt elfoghatták volna, futásnak eredt. Angel azonnal kapcsolt, majd felemelte lába alatt a talajt, így az felfele emelkedett, akár egy meredek domboldal. Rei felfutott rajta, de meredeksége miatt igen nehezen ment neki. Gyorsan felszökellt és tovább futott...
- Fenébe! - mérgelődik Angel - Állj meg! Ne merj elfutni előlünk! - kiált utána, majd utána ered
- A fenébe! Pedig olyan jó tervnek tűnt! - sopánkodik Rei, majd még gyorsabban kezd futni
- Nem hallod? Rei!
- Kérlek, hagyj békén! Tudom, hogy mit csinálok! - gyorsít bele
- Állj meg!
- Nem! Én... Hah? Áh! - hirtelen elfogyott a lába alatt a talaj és majdnem lezuhant a szikláról
- Megvagy! - kapja el Angel kezét, majd felhúzza magához - Még is mért futsz el előlem? - kérdi lágyan, mélyen szemeibe nézve, melytől Rei teljesen elpirul
- Rei! - kiáltanak utána a fiúk
- Jól van? - kérdi érdeklődve Itaki
- Igen. Túlzottan is. - húzza fel Angel
- Még is mért futottál el? - vonják kérdőre
- Nem kellett volna utánam jönnötök. - fordít hátat nekik
- Mért vagy ennyire makacs? Tudod, hogy egyedül nem győzhetsz ellenük. Az a nő nincs egyedül. Vele vannak a barátaink, kik nehezebb ellenfelek lesznek az elemeknél. Ezt te is nagyon jól tudod. - lép mögé Angel
- Engedd, hogy segítsünk a harcban, ahogy eddig. Mi vagyunk a védelmezőid. - mondja Ataru
- Együtt legyőzhetjük őket. - lép oda Itaki is - Ha megsérülsz, én begyógyítom. - mosolyog rá kedvesen
- Úgy van, ahogy a srácok mondják. Mi végig melletted leszünk. - lép oda hozzá Kaiji is
- Srácok... - lábad könnybe szeme, a meghatódságtól - Én úgy... Hah?! - szűkül össze hirtelen szeme, majd mellkasához kap
- Rei! - ijednek meg a fiúk
- Itt van! - mondja Rei
- Milyen megható! A lovagok, védik a hercegnőt. De aranyos. - jelenik meg a nőszemély a szikla másik oldalán
- Te... - mordul rá Ataru
- Végre megtaláltam, amit kerestem. Most nem fogom hagyni kicsúszni a kezeim közül.
- Most megfizetsz! - rántja elő kaszáját Rei, majd a magasba ugorva a nőszemélyre támad
Támadását egy védőburok állítja meg, melyet Lilline kreált köré. Nem adta fel és újra támadott. Most erőteljesebben csapott le, dupla olyan erővel. Ahogy ismét lecsapott a pajzsa összetört. Már ment is volna a következő csapás ellenfelére, de ekkor Yanagi megvédte őt. Kaszája és az ő kardja szikrázva értek össze. Rei meglepődött, de számíthatott erre a védésre, hiszen ő mindig mellette van. Kaszája darabokra törve hullik a földre, ahogy Yanagi kardja is szerte foszlott. Rei szúrós tekintettel nézett fel Yanagira, ki csak lenézően emeli rá tekintetét. Rei hátra lépett egyet, mikor megindult felé. El akarta kapni, de kitért előle, majd ököllel támadott, de elhajolt előle. Gyorsan hátra ugrott, majd egy hátra szaltóval elrugaszkodott a szikla szélétől. Hirtelen jégszárnyakat növesztett, majd jégkaszáját előhívva sújtott le. Összecsattant fegyverük többször is a levegőben. Sorozatban ütötték-vágták egymást. Yanagi tűz szárnyakat növesztve tudott a levegőben maradni, mely meglepte Angelt. Sosem látta még, hogy a képességét ilyen szinten képes használni. Feszülten figyelték a harcukat. Míg Rei elterelte Yanagi figyelmét, addig Ataru célba vette a nőszemélyt, hogy addig csapjon le rá, míg nem figyelik. Lándzsájával átdöfte a védőburkot, melyet Rei észre is vett. Azonnal jég támadást vetett be felé. Yanagi hirtelen kapcsolt, de már késő volt. A nőszemély gyorsan el akart térni a támadás elől, ám nem sikerült neki, így a jég megsebesítette bal karját. Yanagi égtelen haragra gerjedt és ezzel Reit sújtotta. Egy tűzököllel vágta le a földre, de mielőtt levágódott volna, Ataru elkapta. Yanagi gyorsan a nőszemély elé állt, hogy védelmezze. Ataru dühös, vöröslő szemekkel nézett rá. Karjában tartotta Reit, ki egy pillanatra eszméletét vesztette...
- Jól vagy? - kérdi Ataru
- I-igen. Csak egy kis karcolás. - mondja halkan - Most már letehetsz.
- Nem, amíg ő itt van. - nézi dühösen
- Y-Yanagi... - néz rá aggódó szemekkel Rei - Védi őt. Védi, mert őt jobban szereti. Még is mért akarok közéjük állni? - kérdi magától, majd Ataru felé fordulva felsőjébe markol
- Ha? - lepődik meg
- Hmm... - néz rájuk komoly arccal Yanagi
- Átkozott, félvér! - kiáltja a nőszemély - Megfizetsz azért, mert megsebesítettél! - förmed rá
- Állok elébe! - teszi le lassan Ataru Reit
- Hmm! Ideje, hogy befejezzük a harcot! - fordít nekik hátat, majd egy kaput nyit meg a levegőben átsétálva rajta
- Nem menekülsz! - iramodik meg utána Rei
- Rei! - futnak utána a fiúk
Ahogy ők is átléptek a kapun, egy másik helyszín tárul eléjük. Egy hatalmas épület állt előttük, hasonlított egy hindu templomra. Bámulatos volt, lenyűgözte őket. Azonban nem sokáig gyönyörködhettek benne, mivel nem azért jöttek. A nőszemély a templom mélyére ment, ahol biztonságot lel. Az épületet kívül az INEG tagjai védték. Lilline volt a pajzs, Kousuke a védő, Hilo a megfigyelő, Trivee és Keiko a tüzér, míg Yanagi a támadó. Készen álltak arra, hogy megmérkőzzenek az ellenséggel, azaz Reiékkel...
- Hát itt volnánk. - szólal meg Itaki
- Igen. Elértük a célt, de még korán sincs vége. Be kell ezt fejeznünk, hogy hazamehessünk. - mondja határozottan Rei
- Minden rendben lesz. Legyőzzük őket és hazamegyünk. - teszi Angel Rei vállára kezét
- Hm. Igen. - mosolyodik el kis aggodalmat sugározva arcán
- Hé! Ne csüggedj. Légy pozitív. - simítja meg arcát Kaiji - Győzni fogunk!
- Akkor... - iramodik neki Rei
- Készülj! - mondják egyszerre
Ahogy megiramodtak, az ellenség már készen is állt a védésre. Mindegyikük kiszemelt egy-egy ellenfelet és azzal küzdött meg. Igyekeztek egyenlő ellenféllel megküzdeni és azt úgy legyőzni, hogy ne sérüljön meg komolyan...
- Nem szoktam nőkkel harcolni, de ez egyszer kivételt tehetek! - ront Triveenek és Keikonak Kaiji - Mennydörgés!
- Vááááh! - kiáltaka fel a lányok, majd egyből elterültek
- Hm. Rajtam nem fogtok csak úgy átjutni! - jelenti ki Kousuke, majd bénítással próbálkozik, de Rei közbe szólt egy jégfallal, mellyel hátra vágta
- Vigyázz vele! Képes megbénítani a testedet. - szól oda neki
- Köszönöm a tippet. Észben tartom majd.
Itaki Hilot vette célba, ki rakétákkal támadott. A levegőben emelkedve kerülte ki őket és igyekezett minél közelebb kerülni hozzá, hogy ártalmatlanná tegye. Angel Kaijinak segített be, míg Ataru és Rei kezelésbe vettél Yanagit. Egyszerre támadtak rá, ki tűzgömbbel támadott vissza. Rei jéggömbökkel oltotta ki a tüzet, majd amilyen gyorsan csak tudott jégszilánkokkal vágott vissza. Ataru lándzsájával hasított rá, de kivédte a kardjával. A harc keményen folyt, hol az egyik, hol a másik csapat kapott az ellenfelétől... Hilo több célpontra is képes volt támadni. Becélozta Reit egy löveggel, mely egyenesen felé száguldott. Egy jég fallal védte ki, de az akkorát robbant, hogy a templomba egyik oszlopába vágta. A földre esett. Az oszlop letört és pont rázuhant. Ataru gyorsan ráugrott, hogy megvédje. Angel erejével elkapta a darabot, így az nem zuhant rájuk...
- Rei, jól vagy? - néz rá aggódva Ataru fölötte négykézláb térdelve
- I-igen. K-köszönöm, hogy megvédtél. - pirul el tőle, mivel arcuk eléggé közel volt egymáshoz
- Nem bírnám ki, ha bajod esne. - néz rá igéző szemekkel, mint aki legszívesebben megcsókolná - Én... - jut eszébe a csók, ahogy ajkára néz
- Hé, gerlepár! Inkább a harcra koncentráljatok! - kiált oda nekik Angel
- Öhm? É-én... - száll le róla hirtelen Ataru - B-bocsánat. - nyújtja kezét, hogy felsegítse
- Köszönöm.
Ahogy felsegítette, Yanagi már támadott is. Rei egy jégfallal védte ki tűz támadását, majd a magasba ugrottak. Egyszerre támadtak rá fegyvereikkel. Mivel Yanagi kissé nehéz helyzetben volt, így a nőszemély közbelépett. Rei mellkasa irtózatos fájdalmat kapott, melytől nem bírt a támadásra koncentrálni. Térdre rogyott. Ataru oda akart menni hozzá, de ekkor Yanagi egy tűzgolyóval elvágta hátra. Odament Reihez és a nyakánál fogva emelte a magasba. A fájdalomtól alig bírt védekezni. Már meg akarta volna folytani, mikor Kaiji közbelépett. A földbe vágta kezét és egy sokkoló támadással állította meg, mely a föld alól érte. Yanagi felkiáltva, elengedte Reit, ki még mindig mellkasát fogta. Ataru látván, hogy Rei szenved, nagyon dühös lett. Devil formája megmutatkozott és úgy támadta meg Yanagit. Többször sikerült neki megsebesítenie karmaival. A vérveszteségtől Yanagiban is feléledt a devil. Már mindketten gonosz oldalukat mutatták és úgy harcoltak...
- Valahogy... Valahogy segítenem kell, de ez a fájdalom... Ez a fájdalom elviselhetetlen. - gondolja, majd lassan talpra áll - Meg kell keresnem a nőszemélyt, hogy visszaszerezzem a devil lelkem. Mindenképpen meg kell szereznem, hogy véget vethessek ennek a harcnak. - vánszorog a templom felé
Mikor azonban a templom felé vette az irányt Hilo észrevette és egy sor rakétát küldött felé, melynek robbanása hátra vágta. Ataru gyorsan utána ugrott, hogy elkapja. Sikerült időben karjaiba kapni. Magához ölelte, mintha féltené őt. Ez persze így is volt. Meg akarta védeni mindentől és mindenkitől. Dühös volt, nagyon dühös. Rei látta rajta, hogy mennyire dühöng belül. Míg leálltak a harccal, Yanagi ismét lecsapott rájuk. Rei ekkor egy jégfallal akadályozta meg. Védőburkot csinált maguk köré...
- Ataru... - veszi észre, hogy mennyire sok vért vesztett - Kérlek, igyál a véremből. - mondja megsimítva arcát
- Hah?! Most nem szabad. Nem akarok fájdalmat okozni.
- Nem fogsz. Kérlek... - öleli magához, arcát nyakához húzva
Ataru egy pillanatig hezitált, majd bele méjesztette fogait nyakába. Csak annyi vért ivott, mely begyógyította sebeit, majd lassan elengedte. Most tudta kontrolálni szomjúságát. Rei kedvesen rámosolygott. Ekkor homlokát homlokához nyomta...
- Köszönöm. - mondja Ataru lágyan megfogva arcát
- Itt az ideje, hogy szétrúgjuk a seggüket. - mosolyog rá kedvesen, majd elvigyorodik
- Rendben! - mondja határozottan
Ahogy ezt kimondta a jégfal leomlott. Yanagi akkor csapott le karmaival, de Ataru elkapta karját és elhajította messzire. Felordított, majd nekirohant. Harcuk folytatódott, ahogy a többiek is kemény helyzetben voltak. Rei végig nézett rajtuk. Tudta, hogy neki kell lépnie, míg barátai feltartják az ellenfeleket. Folytatta útját a templomba. Szerencséjére be tudott menni anélkül, hogy megint valamelyikük megtámadná. Hatalmas volt bent a hely. Egy óriási terem tárult szemei elé. Már volt hasonló látványban része, így nem lepte meg az épület belseje. Elsőnek nem látta a nőszemélyt, ki minden gondjuk forrása. Lassú léptekkel közeledett a terem belseje felé...
- Óh! Hát sikerült bejönnöd? A barátaid minden elvégeznek helyetted, csakhogy te itt légy. Milyen kedves. - hallatszik egy hang
- A barátaim azért vannak mellettem, hogy segítsenek a megállításodban! - mordul rá
- Igazán? Milyen édes. - mosolyodik el gonosz tekintettel - Szánalmas. - mondja ki, mialatt a jel izzani kezd Rei mellkasa
- Hah?! Áááh! - rogy térdre
- Szánalmasak vagytok! - jelenik meg mögötte - Azt hiszed csak úgy idejössz és minden rendben lesz? Na ne légy nevetséges! Te csak egy szánalmas halandó vagy, semmi több. - guggol le elé - Szenvedj csak, míg bele nem halsz. Ha pedig ez megtörténik, ő teljesen az enyém lesz.
- Ha? Ő? Még is kiről beszélhet? - kérdi magától
- Csak, hogy tudassam veled... Sosem adom vissza azt, ami a tiéd. Vele, örök életem lehet mellette. Ugyan olyanok leszünk. Csak meg kell halnod! - néz rémisztő szemekkel, majd Rei a falba vágja egy suhintással - A haláloddal lesz teljes. - indul el felé lassan - Azt nem tudom hogyan volt képes a barátod észnél maradni. Hiszen őt is megbűvöltem.
- Angelről beszélsz? Ő sosem árulna el! Ő fontos nekem!
- Óh! Már értem! Szóval szeret téged. Csak azért állhatott ellen a varázslatomnak, ha teljes szívéből szeret téged. Csak a szerelem az, mely gátat szabhat neki. - mondja - Úgy vélem a fiúknak sokkal fontosabb vagy, mint azt valaha is gondoltad volna. Mind szerelmes egy olyan mihaszna lányba, mint amilyen te vagy. - néz rá lealacsonyítóan - Bár ez akkor Yanagiról nem mondható el, hiszen ő velem van és nem veled. - mosolyodik el önelégülten
- Hazudsz... - mondja halkan - Ő maga mondta, hogy szeret és együtt is voltunk, míg te nem jöttél.
- Csak ámítod magad. Biztos csak szánalomból volt veled, mert olyan vagy, mint ő. Egy félvérnek igen nehéz társra lelni. Ne mond nekem, hogy ez nem igaz. Te is jól tudod. A félvérek, ahogy az emberek és a devilek is keresik a saját fajaik társaságát. Hiszen azokkal jobban elvannak. Ne tévesszen meg ez a dolog. Yanagi előbb vagy utóbb megunt volna.
- Uhm...
Mialatt Rei kissé szorult helyzetbe került, addig barátaink keményen folytatták harcukat. Itaki észrevette, hogy Rei nincs a harctéren, így amilyen gyorsan csak tudta ártalmatlanná tette Hilot. Triveet és Keikot is eszméletlenné tették, hogy többet ne tudjanak támadni, majd megkötözték és a falhoz ültették őket. Kousuke nagyobb falatnak bizonyult. Közelharcban esélytelen lett volna kiütni, így egyesített erővel csalták csapdába. Itaki egy szélörvénnyel elterelte figyelmét, míg Angel lefogta és végül Kaiji tette ártalmatlanná egy jól irányzott villámlással. Az INEG tagjainak nagy része le lett győzve, de még nem voltak önmaguk. Ehhez a nőszemélyt kellett megfékezni. Yanagi nem adta magát olyan könnyen...
- Mit vacakolsz? - kérdi Angel
- Hm. Kemény ellenfél, kivel ritkán volt dolgom, de nem hagyom annyiban. - néz elhatározottan maga elé
- Az enyém lesz az életed és minden, mely oly fontos volt neked. - lép oda elé, majd állát felemelve néz szemeibe - Add fel a küzdelmet, hisz minden hiábavaló.
- Soha! - ront neki, de Lilline egy pajzzsal megvédi
- Te ki... - néz rá mérgesen
- Lilline bejött utánam. Könnyű lenne ártalmatlanná tennem, de nem akarok fájdalmat okozni neki. Viszont, ha nem iktatom ki, akkor nem leszek képes legyőzni őt. - gondolja - Sajnálom, Lilline! - azzal egy tucat jégszilánkkal támad rá, de kivédi - Megvagy! - veszi észre, hogy a nőszemély védtelen, így felé is támad, de Lilline elébe áll
- Ááh! - esik össze Lilline a fájdalomtól
- Lilline! - kiáltja nevét Rei
- Azt hitted ezzel te győztél?! Tévedsz! - ad hatalmas fájdalmat Reinek, ki nem bír mozogni
- Unom, hogy állandóan a jelet használod ellenem! Küzdj meg a saját erőddel! - parancsol rá, majd megiramodik felé - Ha elérném, akkor... - gondolja
- Ch! - tér el előle - Hát legyen! - azzal valamiféle sötét mágiával támadott rá, de Rei sikeresen kitért előle - Nem menekülhetsz! - állítja meg a jellel - Halj meg itt és most!
- Áááááh! - kiált fel Rei torka szakadtából, melyet a fiúk sajna nem meghallanak
- REI! - érzi meg Ataru és már indulna meg felé, de Yanagi egy tűzfallal állja útjukat
- Rei odabent lehet! Segítenünk kell neki! - mondja Ataru - Érzem a fájdalmát.
- Yanagi, te idióta! Térj magadhoz és állj vissza mi oldalunkra! - szól rá Angel
- Ha nem teszed, akkor kénytelenek vagyok megölni téged! - szorítja ökölbe kezét Kaiji, mely szikrázni kezd mérgében
Rei valóban nagyon nagy bajban volt. A nőszemély megidézett egy elfajzottat, ki lassan megindult felé. A jel úgy égett mellkasa, mintha piszkafával nyomkodták volna. A lényre nézett és fel akart állni, de ekkor az a fejénél fogva ragadta meg és a falba vágta. Alig volt már magánál. A nőszemély lassan kisétált az épületből, hogy megmutassa győzelmét és, hogy mindennek itt a vége. Az elfajzott fejénél fogva cipelte ki Reit, majd a magasba emelte, hogy mindenki jól lássa...
- Haaaah?! - szűkül össze a fiúk szeme teste láttán
- Vége a harcnak! Én győztem! - mondja ki hangosan
- REI! - kiáltják nevét
- Hmm. - Yanagi csak komoly arccal nézte a történteket
- Ez a kis korcs megkapta a leckét. Most pedig... Hm?
Ahogy beszélt, egyszer csak az elfajzott keze, melyben Rei fejét tartotta elkezdett megfagyni. Az egész karja kő keménnyé fagyott, mely egészen elterjedt az egész testén. Rei kiszabadult karmaiból, majd egy jól irányzott ütéssel törte szét a bestia testét. A nőszemély elé ugrott, ki azonnal támadott rá. Gyorsan elugrált előle...
- Rei... - nézik értetlenül a dolgokat
- Hmm...? Szóval mindvégig magadnál rejtegetted? - kérdi, miközben egy üvegcsét tartott kezében - Hee... - nézegeti kíváncsian
- Hah?! - ijed meg a nőszemély, majd dühössé válik - Te kis korcs! Hogy volt merszed...!
- Biztos fontos, ha ilyen mérges lettél miatta. Nem igaz? - kérdi
- Hm. Úgy sem tudja mi az, így nem lényeges, míg vissza nem szerzem. - gondolja - Yanagi kedvesem, végezz azzal az emberrel! - parancsolja
- Hm! - Yanagi azonnal indult is, hogy elvégezze a parancsot
- Lássuk. - issza meg az üvegcse tartalmát, majd a földre dobva azt, Yanagi felé fut - Remélem jól gondolom és... - gondolja
Egy könnyed támadással rontott neki Yanaginak, ki kitért előle, majd kardjával egyenesen a szívébe döfött. Rei tudta, hogy ez fog következni. Lábujjhegyre emelkedett, majd megfogva Yanagi arcát, megcsókolta. Egy utolsó csókot adott neki, melyet mindenki ledermedve nézett végig. Yanagi egy pillanatra mintha reagált volna rá, majd hirtelen kitépte belőle fegyverét....
- Kérlek térj vissza hozzánk, Yanagi. - gondolja, mialatt ajkuk végig összeért - Kérlek... - gördül végig egy könnycsepp arcán - Tudom, hogy engem szeretsz.
Ahogy ajkaik összeértek, Rei szíve lassan megszűnt létezni. Teste szép lassan elenyészett, csupán pillanatok teltek el. Senki se tudott megszólalni. A nőszemély nem volt túl elégedett a látottakkal. Az, hogy Rei megitta az üvegcse tartalmát, nem volt a tervei között...
- Rei...
- Hova tűnt? - kérdi halkan Angel - Hova tűnt, Rei?! Hova tüntetted, te átkozott szuka?! - ront neki, de Yanagi megállítja
- Azt magam sem tudom. Hiszen nem is létezett, nem igaz? - mosolyodik el szája sarkából
- Hogy, nem létezett? - rogy össze Ataru visszagondolva Reire, ahogy mosolygott és megcsókolta őt
- Az lehetetlen... Rei nem tűnhetett el. - mondja Itaki
- Ez biztos csak valami hazugság! - mordul fel Kaiji
- Hah?! - néz meglepetten maga elé Itaki, mikor hirtelen egy fénygömb jelenik meg előtte - Rei? - kérdi tőle, mely e név hallatán a templom felé libben - Rei! - kiált utána
- Ha? Rei? Hol? - kérdi Ataru
- Rei nem halt meg. Tudom, hogy életben van. - indul meg Itaki a templom felé
- Hmm! - állja útját Yanagi
- Távozzatok vagy meghaltok! - szól rájuk a nőszemély
- Azt már nem! Rei nélkül egy tapodtat sem! - jelenti ki Ataru, majd megiramodik a templom felé - Ti tartsátok fel őket, míg én megkeresem Reit! - mondja
- Hogyan? Szóval te akarod learatni a babérokat és eljátszani a herceg szerepét? - kérdi magától Angel - Csak szeretnéd! - támad Yanagira
Yanagi egymaga verte vissza a fiúkat, míg Ataru behatolt az épületbe. A nőszemély is idő közben bemenekült. Őrnek egy elfajzottat idézett meg, de Ataru játszva könnyedséggel cselezte ki, majd már bent is találta magát a teremben, ahova Rei is beért. Csodálkozva nézett maga elé. A nőszemély egy varázsgömbnek látszó tárgyat tartott a kezében...
- Hol van Rei? - kérdi tőle erélyesen
- Hm? Szóval sikerült átjutnod az őrömön? - néz rá kicsit se meglepődve - Jobb, ha távozol vagy sosem látod viszont a drága szerelmedet
- Ismétlem... Hol van Rei?!
- Hmm... - néz rá bosszúsan - Róla lemondhatsz. Már nincs az élők sorában. - mondja
- Ha? - pillantja meg ő is a fénygömböt - Tudom, hogy még itt van közöttünk. - néz szúrós tekintettel - Szóval... Itt az ideje, hogy hazamenjünk! - pörgeti meg kezében lándzsáját
- Ez a félvér még nagy gondot okozhat, ha nem lépek azonnal. - gondolja - Távozz! - támad rá egy sötét fellegnek látszó támadással
Ataru gyorsan kitért a támadása elől, majd közvetlenül előtte jelent meg, majd fegyverével lesújtott rá, ezzel eltalálva a varázsgömbnek látszó tárgyat, mely széttörött. A nőszemélynek ez cseppet sem tetszett. Mérgesen felkiáltott. Yanagi meghallotta és már ment volna segíteni neki, de Angel egy fallal útját állta. Mérgesen felé fordult, majd lesújtott kardjával, ezzel megsebesítve mellkasát. Itaki egy széllökéssel hátra vágta, hogy ne árthasson többet neki. Kaiji pedig az elfajzottal küzdött meg. Angel megpróbált talpra állni, de nem bírt. Itaki elé állt, hogy megvédje, ám ekkor Yanagi rá rontott. Sikerült eltalálnia, kiütve kezéből fegyverét, majd gyomron rúgta és elhajította. Ment, hogy végezzen Angellel, ki erősen vérzett. Már emelte volna kardját, hogy bevigye a végső csapást, mikor egyszer csak megjelent előtte Rei devil formájában. Dühösen, morogva nézett rá. Akár egy vadállat....
- Hah? - néz meglepetten Kaiji - Védelmezi őt. - jegyzi meg
- Rei... - emelkedik fel Itaki - Ismét devil lett, de... Most más. Ez a devil, Rei. Nem az, aki az előbb itt harcolt oldalunkon.
Valóban nem az a Rei állt előttük, ki emberként harcolt mellettük. Most csak a devil Rei volt. Karperecei nem voltak csuklóján. Ez volt a valódi formája, mely most furcsábban viselkedett. Nem ölte meg Angelt, hozzá se nyúlt. Csak előtte állt, támadó állásban és az előtte álló ellenségre morgott, akár egy védelmező kutya. A nőszemély mérges volt, hogy kicsúszott kezéből, az melyet megkaparintott. Dühében az elfajzottat küldte Reire, ki ellentámadásba lendült. Éles, hosszú karmaival hasított az elfajzott karjába, melyen ettől mély seb tátongott. Többször megtámadta, szabályosan szétvagdosva testét. Hamar legyőzte. Ekkor még két ugyan olyan elfajzott támadott rá. Egyiket a másik után támadta meg. A nőszemély egy cseppet sem volt boldog...
- Rei most vérszomjas és kegyetlen. Nincs ki megállítsa. - jegyzi meg Itaki
- Ez a kis korcs! - nézi mérgesen a nőszemély - Halj meg! - kiáltja fel, majd egy újabb elfajzottat felhasználva sújtott le rá
Az elfajzott egy általa megidézett pengével hasította ketté testét. Rei vért hányt, majd ahogy egyik karja elvált törzsétől, a földre hullott. Elszörnyedve nézték végig ezt a jelenetet. Yanagi komoly arccal nézte végig, ahogy a földre esik teste. Nem mozdult. Mintha most is jelét adta volna annak, melyet lát. Még sem tett semmit sem. Csak állt tőle, nem messze...
- Hm. Én győztem! Bár nem úgy, ahogy akartam volna. - mosolyodik el önelégülten a nőszemély
- Te aljas szuka! - mordul rá Ataru
- Most pedig, mind elpusztultok! - kiáltja fel, mire az elfajzott támadásba lendül
Mikor sújtott volna le pengéjével, Rei teste kezdett visszaállni. Vére visszaáramlott testébe, majd újra egyesültek végtagjaival. Fölállt, akár egy zombi, majd vörösen izzó szemekkel nézett az őt megsebesítő lényre. Karmai hosszabbra nőttek és mikor ellenfele lesúlytott volna, hirtelen mögé került. Átfonta karjaival hátát, majd éles fogait nyakába mélyesztette. Vére szétfröccsent, akár egy felrázott, szénsavas üdítős üveg. Ahogy ivott véréből, letépte fejét és a nőszemély elé dobta. Kegyetlen látványt nyújtott ez a jelenet. Lassan rá nézett, majd megiramodott felé, de Yanagi útját állta. Karmait bele akarta mélyeszteni, de kardjával visszaverte őket. Többször le-lesújtott rá, ki végig védekezett. Mikor tűzzel támadott volna rá, hirtelen hátra szalltóval távolodott el előle. Úgy nézett rá, akár a vad a prédájára...
- Rei... Ennek nem szabad így végződnie. - néz rémülten rá Itaki - Rei! - kiáltja nevét
- Rei ez nem te vagy! Tudom, hogy belül te sem akarod ezt! - szólal fel Kaiji
- Hmm... - néz Reire komoly arccal Yanagi, ki kész szembenézni egy újabb támadással
Rei már készen volt arra, hogy ismét támadjon, mikor emberi lelke úgy röppent oda hozzá, akár egy szentjánosbogár. Felvette emberi formáját, majd hátulról karolta át, hogy ezzel nyugtassa meg. Devil énje érezte, amit csinál. Érezte, hogy ott van és próbálja lenyugtatni. A fejéhez kapott, majd megcsóválva próbálta elhessegetni őt, de nem ment neki. Ekkor a nőszemély egy újabb elfajzottat időzett meg, majd annak csapása elhajította. A falnak vágódott, mely körbe övezte a templomot. Térdre rogyott, majd mikor az elfajzott rátámadott, azt ketté is szelte karmaival. A nőszemély egy tucatnyi devilt küldött rá, míg Yanagi ott állt előtte, hogy védelmezze. Mikor Ataru segíteni akart neki, rá is devileket uszított. Nem bírt segíteni Reinek, kit egyáltalán nem kellett félteni. Karmaival lekaszabolta a devileket. Egyiket a másik után, kegyetlenül végzett ki. Az utolsónak megragadta nyakát, majd kitörve azt a földbe döngölte és többször oda-odavágta. Ahogy végzett vele, ismét fő ellenségére iramodott. Yanagi készen állt, hogy visszatámadjon, ám Rei egy könnyed mozdulattal átment rajta és a nőre támadt. Lilline védőpajzsát játszi könnyedséggel törte szét, majd karmaival megsebesítette bal vállát, mely csúnyán vérezni kezdett. Felordított a fájdalomtól. Yanagi megérezve vérének illatát, vörösen izzó szemekkel hasított le rá kardjával, megvágva gerincét. Rei a padlóra esett...
- Végezz vele! Végezd ki az a szukát! - parancsolja neki
- Ne! Yanagi térj magadhoz! - kiáltja Rei emberi szelleme, hátulról megölelve
- Uhm! - torpan meg Yanagi, mintha nem lenne képes mozogni
Rei kihasználva Yanagi hezitálását felkelt és megragadta a nyakánál fogva, majd gyomron ütötte. Yanagi dühös lett, majd visszaütött. Folyamatosan ütötték-rúgták egymást. A nőszemély addig messzebb ment tőlük, hogy összeszedhesse magát. Kezdett elege lenni abból, hogy nem képes legyőzni azt, ki tervének útjában áll...
- Mire vársz?! Végezz vele! - parancsolja
- Hmm! - mordul rá Reire, majd felé üt, de Rei elkapta karját és az épületbe rúgta
Yanagi bezuhant a templomba, áttörve a mennyezetet. Utána ugrott és a földre szorította karjánál. Rá ült testére, hogy ne is tudjon elmozdulni. Dühösen nézett rá, mire emberi lelke megszólította. Kérte, hogy nyugodjon le és ne bántsa őt. Karperecei lassan ismét csuklóján termettek, jelezve ezzel, hogy kezd visszaváltozni...
- Kérlek, ne öld meg. Ő nem tehet semmiről. Ő nem rossz ember. Ő... - száll bele testébe
- Hmm! - néz semmit mondó tekintettel Yanagi
- Yanagi... - mondja ki nevét Rei, majd remegő szemekkel néz rá - Yanagi, kérlek... Kérlek térj magadhoz! Kérlek, gyere vissza hozzánk! Gyere vissza hozzám! Kérlek légy újra önmagad. Légy újra az a férfi, ki mindig megvédett és mellettem volt, mikor a legjobban kellett. Az a férfi, aki... - lábadnak könnybe szemei - Szerelmet vallott nekem. - néz mélyen szemeibe, remegő testtel, közben továbbra is a földre szorítva - Azt kívánom, hogy újra legyen önmaga. Azt kívánom, hogy térjen vissza közénk, hogy együtt mehessünk haza. - mondja ki magában, mialatt a nyaklánc nyakában fényleni nem kezdett - Szeretlek. Kérlek, emlékezz erre. - mondja ki, majd lágyan megcsókolja őt
Mialatt ők az épület romjai között voltak, a nőszemély egy újabb elfajzottat idézett meg, hogy az végezzen a fiúkkal. Ők készen álltak arra, hogy szembe nézzenek az ellenséggel. Ataru már rontott is volna az elfajzottnak, mikor hirtelen megfagyott, majd teste darabokra hullott. Rei volt az, ki készen állt arra, hogy bevigye az utolsó csapást. A fiúkhoz sétált. Szemei határozottak voltak. Készen állt arra, hogy véget vessen a harcnak...
- Jól vagy? - kérdi Ataru megérintve karját
- Igen. Jól vagyok. Készen állok arra, hogy legyőzzük. - mondja határozottan
- Mi is készen állunk. Bár, már fogytán az erőm.
- Ti pihenjetek. Majd én befejezem. Hiszen miattam vagyunk itt. Az én dolgom, hogy véget vessek neki. - fordul a nőszemély felé
- Úgy látom már nincs sok hátra neki. Eléggé megsérült. Ha még több elfajzottat idéz meg, ki fog fogyni az energiából és akkor...
- Akkor lesújthatunk rá. - fejezi be mondatát Itaki
- Szóval, akkor elég egy támadás és vége? - kérdi Rei
- Úgy vélem, igen. - válaszol Ataru - Ha megsérül, akkor vége.
- Értem. - hunyja be szemét, majd mikor újra kinyitotta azok vérvörösen izzottak - Akkor itt az ideje befejezni. - mondja - Kérlek, kardnak szent szelleme... segíts! - gondolja
- Igen is, Mesterem. Kész vagyok teljesíteni óhajodat.
Reibe beleköltözött a kard szelleme, így felvette annak alakját, majd a kardot előhúzva nekifutott, hogy végezzen a nőszeméllyel, ki minden gondjuk okozója. Harci csatakiáltással rohamozta meg, majd a karddal kettéhasította testét. Mindenki szava elakadt, ezt látván. Rei elégedetten, semmit mondó tekintettel tette el a kardot, majd hátat fordítva, sétált el. Ahogy pár lépést tett, hirtelen a semmiből fekete csápok vágták hátra. A kard sajnos kiesett kezéből. A nőszemély még élt. Utolsó erejével Reinek rontott, ki a földön feküdt. Végezni akart vele. Ráugrott, majd egy tőrrel bal vállába döfött. Rei felordított. Ataru oda akart menni, de egy sötét felleg útját állta...
- Na, milyen érzés, ha a te vállad sérül meg?! Há, há, há... - nevet fel gonoszan
- Agrrr... - ki akarja húzni a tőrt, de lefogja kezeit
- Meg foglak ölni, te kis szuka! - szorítja erősen
- Mért nem tudsz végre.... megdögleni?! - rúgja le magáról
- Még nincs vége! - rontana rá újra, mikor hirtelen megdermed - Hah?! - kerekedik el szeme, majd szájából vér kezd ömleni - Te... - fordítja hátra fejét
- Vége van. - mondja Yanagi, ki a szent karddal átdöfte hátulról szívét
A nőszemély térdre rogyott, ahogy Yanagi is. Lassan a földre fektette. Rei kissé meglepetten ült fel. Ataru és Kaiji azonnal odafutottak hozzá. Itaki közben begyógyította Angel sérülését. Az INEG tagjai is észhez tértek. Meglepődve nézték hol is vannak és mi folyik körülöttük. Egyáltalán nem értették a dolgokat. Nézték, mi fog történni...
- Yanagi... Mért? - kérdi a nőszemély
- Sajnálom, de meg kellett tennem. - fogja meg kezét - Ha nem teszem meg, akkor ő hal meg és ezt nem akartam volna.
- Szóval ő fontosabb neked, mint én? - kérdi
- Igen. - válaszolja őszintén - Te is az voltál nekem, de meghaltál. Mindig is te leszel az első szerelmem és soha sem foglak elfelejteni.
- Yanagi... - lábadnak könnybe szemei - Sajnálom. Nem akartam semmi rosszat, csak azt, hogy engem szeress. Mikor megláttalak vele... Tudtam, hogy már sosem lehetek a tiéd.
- Még is hogyan...
- Az nem számít. A lényeg, hogy újra itt lehettem veled. Megérinthettelek és érezhettem csókjaidnak ízét. Még, ha csak egy rövid ideig is tartott. Sosem akarlak elfelejteni. Szeretlek, Yanagi. Tiszta szívemből szerettelek. - simítja meg arcát, majd megcsókolták egymást
A nőszemély teste ekkor szertefoszlott. Lelke örök nyugovóra térhetett, mely bosszúszomjasan tért vissza az élők sorába. Az illető kiléte nem derült ki, hogy még is hogyan volt lehetséges mindez. Yanagi szomorú arccal nézett, szemeiből könnyek csordultak ki. Kezét ökölbe tett kézzel, térdelt a földön megsiratva egykori szerelmét, ki önként vetett életének véget már évekkel ezelőtt. Hogy újra láthatta, kissé felkavaró volt számára. Hiszen mindvégig a rabja volt, nem tudta miként cselekedett...
- Hm. - nézi őket Rei, majd karperecére néz, melyen újabb láncszem jelent meg
- Jól vagy? - kérdi Ataru
- Jól leszek. - áll fel lassan, vállát fogva mely erősen vérzett
- Hé, ne olyan gyorsan. A vállad megsérült és... - szól rá Kaiji
- Semmi bajom. Minden rendben. - azzal elsétál
- Rei... - néz rá aggódó tekintettel Angel
AJÁNLOM AZ OLDALT
